Somogyi Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-13 / 139. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A somogymegyei pártaktíva tanácskozása Versenyfelhívás talajjavításra Kaposvári híradó Üdvözöljük megyénk élenjáró traktorosait A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA M EGYE I PÁRT BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 139. szám. _____ ____Ara 50 FILL£r ________________Vasárnap, 1954 június 13. fiz első traktorosnap alkalmával üdvözöljük megyénk traktorosait Alig pár hete, hogy véget ért pártunk nagyjelentő­ségű kongresszusa, mely döntő feladatként szabta meg a mezőgazdaság fejlesztését, a terméshozamok növelé­sét, ami egyik alapja a népjólét további emelésének. Népi államunk hatalmas összeget irányzott elő a mező- gazdaság fejlesztésére, további gépesítésére. Amióta a gépek megjelentek a falun, hogy segítsék a mezőgazda­ság dolgozóinak harcát a magasabb terméshozamokért, egyre többen értik meg a gépi munka előnyeit, egyre többen veszik igénybe a gépállomások gépeit. Ma már szerte az országban, így a mi megyénkben is egyre több gépállomás állandóan bővülő gépparkkal segíti a me­zőgazdaság dolgozóit. Sokan emlékeznek még arra, hogy egyes helyeken milyen idegenkedéssel fogadták a gé­peket, de amikor meggyőződtek a gépii munka előnyé­ről, arról, hogy jó munkát végez és olcsóbban szánt, mint a fogaterő, megszűnt az idegenkedés és ezt fel­váltotta nemcsak a gépek, de a jó munkát végző trak­torosok iránti szeretet. Napjainkban is nagy csatát vívnak a traktorosok, a gépállomások dolgozói, hogy időben és jó minőségben elvégezzék a körzetükhöz tartozó földeken a növény- ápolást és egyéb munkákat. A tavaszi mezőgazdasági munkákban, a kongresz- szusi versenyben számos traktoros ért el kiváló ered­ményt. Nemcsak a megyében,-de az egész országban is­mert Angyal László, a háromfai gépállomás sztahano­vista traktorosa, Márton József kaposvári, Kovács László nagyatádi, Gulyás József darányi traktorosok neve. Az élenjáró traktorosok, a gépállomások dolgozói büszkék arra, hogy élvonalban harcolnak a párt mező­gazdaságfejlesztési határozatának végrehajtásán. Sokat javult az elmúlt évekhez viszonyítva a minőségi mun­ka. Traktoristáink kongresszusi versenyfelajánlásai is arról tanúskodnak, hogy a mennyiség mellett a minő­ségi munkára tettek fogadalmat. Jánosházi József és Jangli Gyula, a balatonnagybereki állami gazdaság traktorosai nemcsak a tervek mennyiségi teljesítésével, hanem jó minőségi munkájukkal váltak a megye, az ország dolgozói előtt ismertekké. A minőségért folyó harc jelszóvá vált a gépállomások dolgozói előtt. Ezzel a jelszóval készültek az első traktorosnap megünneplé­sére, ami pártunk és népi államunk újabb megbecsü­lésének bizonyítéka a traktorosok felé. Ennek jegyében tett fogadalmat Pécsi István, a nagy­bajomi gépállomás traktorosa, hogy a traktorosnap tiszteletére úgy végzi munkáját, hogy az általa művelt területen, a nagybajomi Győzelem tsz területén kuko­ricából 5 mázsával növeli a holdankénti termésátlagot. Ilyen és ehhez hasonló vállalás számos van megyénk­ben. Ez azt bizonyítja, hogy mélyül a traktorosok fe­lelősségérzete, tudják, hogy az ő munkájuktól nem kis mértékben függ, milyen termést takarítanak be a kör­zetükhöz tartozó földekről. A fonói gépállomás trakto­ristái, a darányiak, a tabiak, az élenjáró ladi gépállo­más dolgozói most a traktorosnap alkalmával fogadal­mat tettek arra, hogy az elkövetkezendő időben még nagyobb szervezettséggel, még jobb munkával harcol­nak a mezőgazdasági határozatok győzelemre viteléért. Az első traktorosnap alkalmából üdvözöljük a megye élenjáró traktorosait, megyénk minden traktoristáját. Dolgozzanak úgy, hogy a hátralévő nagy munkákat, az aratást, behordást és cséplést minél kevesebb szemvesz­teséggel és időben végezzék el. Szervezzék meg úgy munkájukat, hogy c nagy munkák idején is jusson gép­állomásainknak erő arra, hogy a növényápolási munka ne szenvedjen kárt. Dolgozzanak úgy, hogy a tarló­hántást, másodnövényvetést időben fejezzük be me­gyénkben, ezzel is gazdagítsák megyénk állami gazda­ságait, termelőszövetkezeteit és egyénileg dolgozó pa­rasztjait. Indítsanak versenyt e nagy munkák idején, ne csak abban az irányban, hogy ki fejezi be hamarabb a körzetükhöz tartozó földeken az aratást, cséplést, ha­nem abban is, hogy ki fejezi be ezt a nagy munkát mi­nél kevesebb szemveszteséggel, minél szervezettebben. Szerezzenek jó munkájukkal még nagyobb hírnevet a somogyi traktorosoknak. Jó munkájukkal, a termelő­szövetkezetek tagjaival és az egyéniekkel kiépített szo­ros barátságon keresztül szerettessék meg még jobban a mezőgazdaság dolgozóival a gépeket, a gépi munkát, a paraszti munka megkönnyebbítőjét. Dolgozzanak úgy, hogy az elkere kezendő traktorosnapon még nagyobb sikerekiő iák beszámolni és az országban úgy be­széljenek a somogymegyei traktorosokról, a megye gépállomásairól, mint a gépi munka élharcosairól, mint az ország legjobb traktorosairól. 2! legjobbak* lett a Megyei Pári-végrebajtőbizottság versenyzászlaja Ma a jól végzett munkát ünne plik megyeszerte kommunistáink, becsületes dolgozóink. Megyénk a III. pártkongresszus tiszteletére indított országos versenyben a be gyűjtésben második lett. Országo­san első lett megyénk Baromfi- és Tojásbegyüjtő Vállalata, országo­san második az Állat- és Zsírbegy üjtő Vállalat, a répáspusztai Első Ötéves Terv tsz, és az országos el ső helyet szerezte meg a nagybere- ki állami gazdaság. A kimagasló eredményt az a lelkes verseny szülte, amelyet kom­munistáink, dolgozóink vívtak, ho gy becsületet szerezzenek me­gyénknek. Járásaink, községeink, termelőszövetkezeteink, állami gazdaságaink és gépállomásaink dolgozói kimagasló teljesítmé­nyekkel küzdöttek a Megyei Párt- végrehajtóbizottság kongresszusi versenyzászlajáért. E verseny láng ja oly magasra csapott a kon­gresszusi héten, hogy igen nehéz volt eldönteni, kié legyen a ver­senyzászló. A versenyt értékelő bizottság úgy döntött, hogy a kongresszusi versenyben a legjobb járási párt-végrehaj tóbizottság a marcali; a legjobb termelőszövetkezet a répáspusztai Első ötéves Terv tsz; a legjobb állami gazdaság a nagybereki; a legjobb gépállomás a három fai; a legjobb község Somogygeszti _ övék a versenyzászló. Eddigi sikereink még nagyobb eredmények elérésére lelkesítsék megyénk kommunistáit, valamennyi dolgozóját. Élenjáró traktorosaink meg jutalmazása Ünnepélyes keretek között adta át Dani Imre elvtárs, a Megyei Tanács elnöke szombaton délelőtt megyénk élenjáró traktorosainak a kitüntetéseket és pénzjutalmat. PÉNZJUTALOMBAN - RÉSZESÜLT: A ladi gépállomás 3000 forint. Angyal László háromfai sztaha­novista traktoros 1000- forint. SZTAHANOVISTA OKLEVELET KAPTAK: Angyal Ferenc brigádvezető, Háromfa, Kovács József és Győrfi Lajos brigádvezető, Nagyatád, Víz­gázló József brigádvezető, Lad, Molnár József brigádvezető, Bala- tonkiliti, Angyal László traktorve­zető, Háromfa, Balogh Gyula és Kovács László traktorvezető Nagy­atád, Márton József traktorvezető, Kaposvár, Jancsi László traktor- vezető Csurgó, Gulyás József trak­torvezető, Darány, Kistóth Jenő traktorvezető, Lad. A Szocialista Munkáért Érdem­érem kitüntetést adományozta az Elnöki Tanács Futács Jánosnak és Horváth Gézának, a lábodi álla­mi gazdaság traktorosának. Vándorzászlót, „Az állami gaz­daságok kiváló dolgozója“-jel- vényt és pénzjutalmat kapott me­gyénkből: Jánosházi József, a ba­latonnagybereki állami gazdaság és Futács János, Horváth Géza, a lábodi állami gazdaság traktoro­sai. Ecsenyből jelentik: A cukorrépa első és második kapálását az egyéni gazdák elvé­gezték. A krumpli kapálása és töltögetése szintén megtörtént, ugyan­így a napraforgó első kapálása is. A kukoricatáblákon most folyik ez a munka. A növényápolásban Ladiszlai Pál és Schmidt Henrik dolgozó parasztok járnak élen. A réten most kaszálják a füvet a község dolgozó paíasztjai, ezt megelőzőleg a lóherét és a lucernát már betakarították. Az ecsenyi gazdák nemcsak a növényápolásban mutatnak fel szép eredményeket, hanem az állam iránti kötelesség példás teljesí­tésében is. Félévi beadási kötelezettségüknek már mindenből 100 százalékra eleget tettek. Különösen Vágó Ferenc 12 holdas dolgozó paraszt érdemel dicséretet, aki mindenből rendezte évi járan­dóságát. A szorgalom jelei a csurgói Úttörő tsz>ben Az építők ünnepe Pár esztendő óta az év egy napja azoké a munká­soké, mérnököké, akik új gyárakat, új iskolákat, új ott­honokat, új lakásokat építenek. Azoké a munkásoké, akik felépítették hazánk és megyénk új büszkeségeit, köztük a Kaposvári Textilműveket is. Ebben az évben június 13-án tartjuk az építők hagyományos ünnepét a Jókai-ligetben. Itt találkoznak és szorítanak kezet és szórakoznak az ácsok, kőművesek, mérnökök, kubiko­sok, segédmunkások és fognak kezet azokkal, akiknek házakat, iskolákat, napköziotthonokat építettek. Mindössze négy éve, hogy először rendeztük meg az építők ünnepét. Az idei előkészületek felülmúlják a ta­valyit és nagyobb az érdeklődés is. Az építőmunkások esztendők során a szocializmus építésének feladataiban elért kiváló eredményeikkel öregbítették a múlt har­caiban kivívott hírüket és tekintélyüket. A múlt har­caiban megedzett és oly sokat szenvedett építőmunká­sok közül most is sokan élnek még, s most is dereka­san megállják helyüket az építő munkában, mint Völgyi Lajos, Egerszegi János, Torma János, Dörei József és még sokan mások, Miholics Sándor elvtárs, aki már 83 éves, büszkén beszél a múlt harcairól és arról, hogy harcuk nem volt hiábavaló, mert a magyaé építőmun­kások boldogan építhetik, szépíthetik a dolgozók orszá­gát. — Sokat szenvedtünk — mondják az elvtársak — mint az építőipari szakszervezet alapító tagjai, sokat voltunk munkanélkül; a börtönből, a rendőri felügye­letből és megverésből sokszor kivettük részünket. Még­is sok keserű napot szereztünk a Horthy-rendszernek. Ma azonban más a helyzet, de nem feledjük a múl­tat sem, erőt merítünk a múlt harcaiból, tápláljuk a múlt hagyományait, a dolgozók ünnepét, a majálisokat, a juniálisokat, a régi munkásünnepeket. Az építők ünnepe nem hivatalos esemény, hanem az építőmunkások nyáreleji ünnepe, baráti kézfogója. Vi­dám, gondtalan találkozó egymással és más szakmák dolgozóival. Ezen az ünnepen találkoznak az idős, immár a békés öregség nyugalmát élvező kőművesek, ácsok a fiatalok­kal, a régi mesterek a tanulókkal, ipari tanulók a mai mesterekkel. Felidézik a régi harcok emlékeit, mai munkájuk eredményeit és nehézségeit, de szépségeit is. Beszélgetnek a dolgozók jelenlegi életéről, pártunk és kormányunk megbecsüléséről, szerető gondoskodásáról, kulturális és szociális létesítményeinkről. Beszélgetnek arról, hogy ma már, nem úgy, mint a múltban: az út mellett az árokban, vagy a cementes zsákokon, hanem jól felszereit munkásszállásokon, matracos, tollfejpár- nás, paplanos ágyakban pihenhetik ki napi munkájuk fáradalmait építőmunkásaink. Beszélnek a könyvtárak­ról, az üdülőkről, megváltozott életükről. Dolgozóink tudják és érzik, hogy megbecsülik őket, tudják, hogy a saját országukat építik. Ezt bizonyítja építőmunkásaink harcos helytállása, a kongresszusi versenyben elért termelési győzelmek. Mint pl. Friss Lajos kőművesbrigádja, a »szakma legjobb dolgozója-« címért folyó verseny győztese, amely a kongresszusi versenyt 196 százalékos eredménnyel zárta. Vajda Fe­renc ácsbrigádja a »szakma legjobbja« címért folyó ver­senyben 2, helyezést ért el 182 százalékkal, Simon Fe­A csurgói Úttörő tsz-ben lankadatlanul folyik a növényápo­lás. A' növényápoló­brigád két munkacsa­patból áll, melynek vezetői: Major Mária és Dergecz Ferenc. Még mielőtt a munkát elkezdték volna, egyé­nenként felosztották a területet s így min­denegyes tagnak 900 négyszögöl naprafor­gó, 2400 négyszögöl burgonya, 3000 négy­szögöl kukorica, 500 négyszögöl cukorrépa és 300 négyszögöl ta­karmányrépa gondo­zása jutott. Mindkét munkacsapat jó mun­kát végez és úgy igye­keznek, hogy egyik se maradjon le a másik mögött. A gondjaikra bízott tiszta növény­táblákon meg is lát­szik a nagy szorgalom nyoma. A napraforgót és cukorrépát már ré­gen kiegyelték és meg is kapálták, most fo­lyik a kukorica kapá­lása és a burgonya töltögetése. A fiatalok között legtöbb mun­kaegysége — 234 — a 19 éves Mészáros Er­zsébetnek van, aki egyik legöregebb« tag­ja a tsz-nek. 1952-ben lépett be s az azótá eltelt idő alatt a mun­kában legelsők közé került. Említésre mél­tó szép eredmény Ra- dák Rózsa 150 és Lő- czi Katalin, valamint Réti Istvánná eddig el­ért 150 munkaegysége is. A férfiaknak Füs­tös János mutat pél­dát a növényápolás­ban. Amint látjuk, ezen a téren nincs fennakadás és elmara­dás. Azonban a 22 hold lóhere és a 121 hold rétifű lekaszálása már komoly gondot okoz a tsz tagjainak, tekint­ve, hogy ehhez nem elég a férfi munkaerő. Éppen ezért a járási pártbizottság közben­járásával segítséget kértek néphadsere­günk egyik alakulatá­tól, melynek lelkes, fiatal harcosai öröm­mel siettek az Úttörő tsz tagjainak segítsé­gére. Szombaton és vasárnap már 20 erős, napbarnította vidám katona vágja a rét fü­vét, hogy ezzel hozzá­segítse — az egyéb­ként mindenben pél­damutató tsz-tagokat — ahhoz, hogy állat- állományuk tovább­fejlesztése érdekében megfelelő minőségű szálastakarmányt biz­tosíthassanak jószá­gaiknak. renc segédmunkásbrigádja pedig a 3. helyezést érte el 197 százalékkal a 73/4. sz. Építőipari Vállalatnál. Hor­váth József segédmunkásbrigádja a Mezőgazdasági Építőipari Vállalatnál 209, Antal Lajos kőművesbrigád­ja a 71/4. sz. Építőipari Vállalatnál 168, a Benkő ács­brigád a 3. sz. Mélyépítő Vállalatnál 198 százalékos tel­jesítménnyel bizonyították be pártunkhoz, népünkhöz való hűségüket. Ugyanígy helytálltak a műszaki dolgo­zók is: Győri János, Tóth István (csicsi), Osváth Ká­roly, Fehér Ferenc, Nagy Miklós, Dömötör Károly elv­társak és a többiek is mind. Építőmunkásaink álljanak helyt továbbra is, építse­nek jobban, olcsóbban, javítsák a minőséget, csökkent­sék az önköltséget, fejlesszék szakadatlanul szakmai tudásukat, hogy még többet és jobbat tudjunk építeni. Műszaki dolgozóink adjanak kellő segítséget, teremt­sék meg a műszaki feltételeket, hogy még jobb, ered­ményesebb munkát végezhessünk, hogy minél több, jobb és szebb alkotással járuljunk hozzá a pártkon­gresszus határozatainak megvalósításához, dolgozó né­pünk életszínvonalának emeléséhez. Kolóti János.

Next

/
Thumbnails
Contents