Somogyi Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-06 / 133. szám

SOMOGYI NÉPLAP 7 Vasárnap, 1954 június 6. n-xszkBúamax tó««®» Á MEZŐGAZDASÁG KIVÁLÓ DOLGOZÓI KINDLER ISTVÁN rinyaszentkirályi 12 holdas dolgozó paraszt a kongresszus tiszteletére vál­lalt kötelességét becsülettel teljesí­tette, illetve túlteljesítette. Azt fo­gadta, hogy a kongresszus napjáig teljesíti félévi beadását., s ugyanak­kor egész évre eleget tett tojás-, ba­romfi-, hízottsertés- és vágómarha­beadási kötelezettségének. Példamu­tatásáért a begyűjtési minisztérium jutalomban részesíti: két lópokrócot és egy ébresztőórát kap. IFJ. PÉTER JÓZSEF 6 holdas somogyvámosi dolgozó pa­raszt egyéni példamutatása mellett nevelő szóval is serkenti gazdatársait az állami fegyelem betartására. Mind a beadásban, mind a mezőgazdasági munkák elvégzésében élen halad a községben. Megérdemelt jutalmul -egy répavágógépet kap a begyűjtési minisztériumtól. JANKOVICS PÁL, a tótújfalui Határőr termelőszövet­kezet elnöke jó irányító munkájával kiérdemelte a tsz-tagság bizalmát, s egész megyénk dolgozóinak elismeré­sét. A termelőszövetkezet már egész évre rendezte állam iránti tartozását mind állatból, mind állati termékből. S ugyanakkor a növényápolás gyors és jó minőségben való elvégzésével harcol a tagság a nagyobb termésért, a gazdag jövedelemért. NAGY JENŐ kaposvári 6 holdas dolgozó paraszt egy öltöny ruhának való szövetet kap jutalmul. A kongresszus tiszteletére teljesítette egész évi állat- és állati termékbeadását. Nagy Jenő példája követésre méltó Kaposvár dolgozó parasztjai előtt. Dr Somogyi Jenő járási állatorvos élettörténete ti­pikus példát ad a horthysta rend­szer szegényszármazású magyar értelmiségi dolgozó sorsáról. Sa­ját erejéből, mások tanításával tartotta fenn magát, hogy az egyetemet elvégezhesse. Nappal bejárt az egyetemre, este tanított, éjjel tanult. Tehetségével és szor­galmával jeles oklevelet szerzett és ezután végigjárta a protekció nélküli diplomások kálváriáját. Évtizedekig mint magánállatorvos kereste meg kenyerét, mert hiva­talos állást nem kapott. Akkori­ban még nagy volt a kenyér-' irigység az állatorvosok között is. A hivatalos állatorvos nem jó szemmel nézte, ha magánállator- vos ,,betolakodott“ a körébe, de Somogyi dr. bírta a konkurenci­át és bírta a parasztság bizalmát, elismerték szaktudását. A felszabadulás hozta meg számára is az igazi lehetőséget, melyben képzettségét érvényesítheti. Járási állatorvosi kinevezést nyert és bár innen is megpróbálták kitúrni — mint „létszámfelet­tit“ — működésével bebizonyította, hogy éber őre járása állategész­ségügyének és felettesei is kénytelenek voltak elismerni, hogy él­vonalbeli állatorvos. A siófoki járásban vezeti a járás állategészségügyét. Idős kora ellenére mint gyakorló állatorvos is több községet lát el és folya­matosan látogatja a járás termelőcsoportjait. Értékes tanácsaival segíti állattenyésztésük fejlesztését. Kiváló felkészültsége és nagy gyakorlati tapasztalata következtében nemcsak az állatorvos, ha­nem az állattenyésztési kérdésekben is elismert szakember. Gya­korlott szeme minden hibát észrevesz és ha ennek megszüntetésé­vel késlekednek, határozott, meg nem alkuvó magatartást tanúsít, s ha kell, a felelősség kérdését is felveti; emiatt egyesek ferde szemmel nézik működését. Ő azonban jó munkájának és lelkiismeretességének tudatábah tántoríthatatlanul halad pártunk és kormányunk célkitűzéseinek útján. Szoros kapcsolatot tart fenn a termelőcsoportok és állami gaz­daságok állattenyésztési dolgozóival, a tanács-, párt- és tömegszer­vezetekkel és így szélesíti ki felvilágosító munkáját. A dolgozó pa­rasztság részére az aktuális állategészségügyi és állattenyésztési kérdésekről állandó előadásokat tart. Szívós, kitartó munkájával jó eredményeket ért el a fertőző állatbetegségek megelőzése és a fiatal állatok felnevelési betegségei okozta károsodások csökkenté­se terén. Jó munkája elismeréséül a földművelésügyi miniszter a napok­ban „A mezőgazdaság kiváló dolgozója“ címmel és jelvénnyel tün­tette ki. Megerősödött a í5rökkoppásiyi Rákóczi tsz SZÖLLÖSI FERENC A répáspusztai Első ötéves Terv termelőszövetkezet kiemelkedő ered­ményeket ért el megyénkben a kon­gresszusi verseny során. A kon­gresszust követően sem csökkent a versenylendület a tsz-ben: a tagság tovább harcol, hogy megőrizne szö­vetkezete élenjáró szerepét. A kon­gresszus után a 15 kát. hold cukor­répát újból megkapálták, elvégezték a fűkaszálást, ugyanakkor a tehené­szetben egy hét alatt a fejési átla­got 12.2 literről 12.9 literre emelték. A beadást is teljesítette a termelő­szövetkezet egész évre. Ezeknek az eredményeknek az elérésében nagy része van Szöllősi elvtársnak, a tsz elnökének, aki a vezetőséggel kar­öltve, helyesen irányítja a termelő­szövetkezeti tagok munkáját. Ezért a tsz tagsága szereti, becsülj és min­denkor elismeri vezetőjének Szöllősi elvtársat. A KARÁDI GÉPÁLLOMÁS kováesműhelyé- nek dolgozói becsülettel tettek eleget kon­gresszusi felajánlásuknak. Id. Fehér Vendel a kováesmunkán kívül 20 cséplőgép tűzbizton­sági kötelének, 6 fogaslevélnek elkészítését, valamint 30 ekevas élesítését vállalta. Fehér elvtárs vállalását határidő előtt két nappal tejesítette. 20 tűzbiztonsági kötél helyett 31 darabot készített. PETRAS JÁNOSNÉ 1952 SZEPTEMBERÉBEN a ter­melőszövetkezeti mozgalom nagyará­nyú fellendülése volt tapasztalható a tabi járásban. Azonban ez a fel­lendülés sok hiányosságot és hibát is rejtett magában. Számos olyan kis- és középparaszt lépett be az újonnan alakuló tsz-ekbe, akik még nem győ­ződtek meg teljes egészében a szö­vetkezeti gazdálkodás előnyeiről. A törökkoppányi Rákóczi termelő- szövetkezetbe is sok ilyen meggyő­ződés nélküli dolgozó paraszt lépett be. A 81 tag között, természetesen voltak olyanok, akik lelkiismeretesen, becsületesen dolgoztak. Ezt mutatja, hogy később az ellenséges bomlasztó törekvések ellenére is búzából 5 kg-ot, rozsból 1 kg-ot, árpából és zabból 1.5 kg-ot osztottak munkaegy­ségenként a zárszámadáskor. Azon­ban a kormányprogramon után, ép­pen az említett okok következtében a tagság nagyrésze megingott. Felül­kerekedtek azok, akik a munkából csak gyengén vették ki részüket, de az uszításból annál jobban, s való­sággal kigúnyolták azokat a becsü­letes, szorgalmas tagokat, akik to­vábbra is kitartottak a termelőszö­vetkezet mellett. Ennek ellenére a csatát mégsem ők, hanem az a 18 család nyerte meg, amelyik bent ma­radt. A tsz tagjai késlekedés nélkül hoz­záfogtak a termelőszövetkezet meg­erősítéséhez. Első feladatuknak az állatállomány feljavítását te­kintették; e törekvésüket si­ker koronázta. Istállójukban ma már 7 tehén, 4 növendékbika és 10 db ló áll, melyek minőségileg kifo­gástalanok. 144 darabból álló sertés- állományuk is igen szép. NEM SOKKAL AZUTÁN, hogy a kilépők eltávoztak, új belépőkkel gyarapodtak. Olyan becsületes, eddig egyénileg dolgozó gazdák kérték fel­vételüket, akik látva a tsz nagy erő­feszítéseit, a. tagok lankadatlan szor­galmát és ennek eredményeit, úgy érezték, hogy nekik is ott a helyük a tsz-ben. 10 család lépett be még az ősz folyamán. Miután számbelileg is megerősödtek, a munkafegyelem megszilárdítása lett fontos céljuk. Ennek eredményeként az őszi gaz­dasági munkákat határidőre, jó mi­nőségben, maradéktalanul végre tud­ták hajtani. A vezetőség helyes irá­nyításával és szervezésével idén ta­vasszal is kellő időben elvégezték a tavaszi szántást és vetést. A növény- termelésben élenjárnak a Rákóczi tsz tagjai. Brigádjuk elsőnek végezte el a községben az egyelést, s most már a kukorica és burgonya kapálá­sé* is befejezték. A brigád tagjai két kaszálógép segítségével a baltacím kaszálását végezték. Bőséges takar­mányt jelent a 40 kát. holdon ter­mett lóhere. Az állatállomány fejlesztése érde­kében nemcsak a megfelelő takar­mányról gondoskodnak a Rákóczi tsz tagjai, hanem az állatok jobb, a kö­vetelményeknek megfelelőbb elhelye­zéséről is. Ennek érdekében 50 férő­helyes istálló építését tervezik. A tsz- tagok levéllel fordultak Dögéi Im­re elvtárshoz, melyben egyik legna­gyobb vágyuknak adtak kifejezést: egy vontatót kértek, melynek segít­ségével, úgy érzik, meg jobb, még nagyobb eredményt tudnának elérni. A RÁKÓCZI TSZ az elmúlt év óta megszilárdult, megerősödött és egy­ségessé vált. Tagjainak mumrakedve megnövekedett, jó kedvvel, nagy szorgalommal dolgoznak mmda.iv- nyian. Ezt bizonyítja hogy pl már­cius 31-ig 11 forint előleg ] jtotí mun­kaegységenként. Azonban, hogy a tsz valóban mintaszerű, az egyénileg dol­gozó parasztok előtt vonzó gazda­sággá változzék, ahhoz a tagok jó munkáján kívül szükséges a járási tanács mezőgazdasági osztályának, valamint a gépállomás dolgozóinak fokozottabb, kielégítőbb segítsége is. VIHAR UTÁN NEM OLYAN RÉGEN, egy fél­évvel ezelőtt igen hangosak vol­tak Bábonymegyer utcái. Kint a házak előtt csoportosan beszélget­tek az emberek, egyik helyen han­gosabban, másik helyen suttogva, halkan: „Feloszlik, nem marad meg, kilépünk“ — lehetett halla­ni innen is, onnan is. A földek ott állottak elárvultán, magáraha- gyatottan. A kukorica, cukorrépa kint a földön, némelyik helyen kupacokba hordva; verte az őszi eső. A tsz udvarán annál nagyobb volt a mozgás: préselték a szőlőt és itták a korábbi szüretelésű, fé­lig kiforrt bort; hangos kurjonga- tás, lárma, énekszó szállt a falu felé. Az új bor korán megtette hatását; a borospincét csoportok­ban öten-hatan látogatták, kézről- kézre járt a nagy literes csupor, egymást biztatták: „Igyál, komám, holnap nem leszel már tsz-tag, az esti gyűlésen feloszlatjuk a tsz-t.“ A józanabbak kint az udvaron egymást kérdezgették: „Miért? Hiszen jutott osztalék bőven, megvan mindenünk, jó termésünk volt.“ — Jobb egyénileg — mondogat­ták a kilépni akarók — nincs az a hatalom, amely visszatarthat bennünket, nem maradunk. — A fő hangadók azok voltak, akik a tsz-ben a legkevesebbet dolgoztak, de a borospincében a borból a leg­többet fogyasztották. Az esti gyűlés igen zajos volt. Ha a borból nem fogyott volna el olyan mennyiség, talán akkor is lett volna ilyen hangzavar, de le­het, hogy kisebb. A hangadók el­helyezkedtek, ki elől az emelvény­nél, ki középen, ki hátul és fúj­ták mondókájukat. A tsz mégsem oszlott fel; meg- védték a szilárd, a pártban és népi államunkban bízó dolgozó parasz­tok, és 564 holdon 87 tag a közös, a jólétet biztosító tsz-ben maradt. Ez volt az ősszel, de még akkor üres volt a mező, most tavasszal szinte piroslik a kendős asszo­nyoktól, lányoktól. A meleg, illatos levegő csak úgy csalja ki a népet a mezőre. A jó kiadós eső után gyorsan fejlődik a növény, de a gyom is. Jól tud­ják a Dózsa tsz tagjai, hogy amint a tiszta embert nem bántja a fé­reg, a gondosan megkapált föl­deket nem öli el a gaz. Ezért igye­keznek a kapálással, szinte öröm nézni a jól megmunkált földeket. Körös-körül, amerre a szem el­lát, beláthatatlan rozs-, búzaveté­sek, kukorica-, burgonya-, cukor­répatáblák húzódnak egymás mel­lett. Az egyik nagy kukoricatáb­lán három asszony kapál; mozdu­lataik ütemesek, hol az egyik, hol a másik hajol le, hogy egy-egy nagyobb dudvát kézzel dobjon ki. A tábla nagyrészén befejezték a kapálást, csak a szélén látszik egy kis megkapálatlan rész. Papp Pé- terné mellett kint van 12 éves fia is a földön. Az iskolából édesany­jához sietett — izmos, jól megter­mett gyerek — büszkén nézi édes­anyját, aki a tsz-ben két-három- száz százalékra teljesíti tervét. Az anya és fia versenyben van egy­mással, s ahogy mondják: az anya vezet, mert Péter lusta a tanulás­hoz, a félévi vizsgán kettese is volt. r ­— MI ÚJSÁG A TSZ-BEN? — kérdezzük és az a magabízó válasz, amit kapunk, meggyőz bennünket arról, hogy a csoport helyes irány­ban fejlődik. Mert mi is a hely­zet? Minden talpalatnyi földet megkapáltak, a burgonyát, napra­forgót, kukoricát kétszer is; a cu­korrépát már rég kiegyelték és ami a legfőbb, minden tag dolgo­zik — mondja Horváth Gyuláné — az asszonyok is, egy-kettő kivé­telével. A múlt héten négy új csa­lád lépett a csoportba, de még igen sokan belépnek — újságolja. — Figyelnek bennünket — mondja Puskás Zsuzsanna. — Azok, akik kiléptek, azt mondták, náluk nem lesz gazos föld; mi tsz- tagok szintén azt mondjuk, s hát ők is meg mi is szégyelnénk, ha fogadkozásunkat nem tartanánk be. A nyakasok is, mi is arra tö­rekszünk: bebizonyítani. A mi bi­zonyítékunk biztos, az övéké — nem tudom. Lelkes emberek, jó munkásai a tsz-nek ezek az asszonyok, akik nemcsak a mát, a holnapot is lát­ják. Akik tavaly voltak a Dózsá­ban és most újra meglátogatják, azok titkokat keresnek. Mi az oka, hogy ebben a tsz-ben is jól halad a munka, hogy nincs és biztos nem is lesz gyomos föld, hogy el­sők a járás tsz-ei között a beadás­ban és belépések vannak a tsz-be? Pedig nincsenek itt titkok. Ha ké­sőn is, de a járási pártbizottság és a járási tanács segített a tsz- nek. Őszintén feltárták, hogy a felsőbb szervek hol követtek el a tsz szervezésénél hibát és segítsé­get kértek a hibák kijavításához a jól dolgozó tsz-tagoktól. Helyesen terveztek a tsz-nél, kaptak segít­séget a brigádok megszervezésé­hez, a tagság neveléséhez is. Meg­erősítették a tsz pártszervezetét, érvényesült a tsz-ben a demokrá­cia és ez a munkafegyelem meg­szilárdítását, a jó.- munkát hozta maga után. A tsz-ben ezévben már kétszer osztottak pénzt, 4 forintot munkaegységenként és egyszer 2 kg kenyérgabonát, 1 kg takar­mánygabonát munkaegységen­ként. Major Sándor ez év tava­szán több mint 5 mázsa terményt vitt haza munkaegységei után. így mondják el a bábonymegye- ri Dózsa tsz fejlődését a tsz tag­jai, vezetői. Ez a helyzet a bá- bonymegyeri Dózsánál. A KUKORICAFÖLDEKHEZ nem messze lévő rétekről dúsan árad a napon heverő, lekaszált fű erős illata. A kaszások már haza­felé tartanak és közöttük P. I. is, aki egyik leghangosabb szószólója volt az őszi kilépéseknek. Ma az egyik legjobb dolgozója a tsz-nek, jó munkája bizonyítja, hogy győ­zött benne is a közöshöz való ra­gaszkodás. Büszkén lépeget társai között, akikkel váll-váll mellett dolgoznak a közös, a sajátjuk gaz­daggá tételén. Büszkék arra, hogy bent vannak a közösben és boldo­gan újságolják, hogy akik kilép­tek, sokszor felkeresik őket egy kis beszélgetésre, megnézik a tsz földjeit, nem szakadtak ki telje­sen, és valami: a nagy család visz- szahívja őket, ahova még talán önmaguk előtt is titkolva vissza­vágynak. Zsurakovszki Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents