Somogyi Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-05 / 132. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1954 június 5. „Miért megyünk Kínába?“ London (MTI). Aneurin Bevan, az Angol Munkáspárt úgynevezett bal­oldalának vezetője, aki Attleevel együtt vezeti majd a Kínába utazó munkáspárti küldöttséget, a »Tribü­néiben cikket írt »Miért megyünk Kínába?« címmel. Sokmillió amerikai — írja Bevan — nem osztja Lodge nézeteit. Ezeket az amerikaiakat csüggesztik és ag­gasztják a L-odge-féle elvek, azok megváltoztatásáért harcolnak, de mindeddig sikertelenül. Bevan ezután az Egyesült Álla­moknak azt az irányvonalát bírálja, hogy hallani sem akar a Kínai Nép- köztársaságnak az ENSZ-be való be­bocsátásáról. — Lodge panaszainak természetét legvilágosabban első vádja árulja el — folytatja a cikkíró. — Azzal vá­Bevan cikke a „Tribune“-ban dől ja Kínát, hogy támadást követett el Koreában, Indokínában és belső támadást magában Kínában is . . . íme, itt van a támadás új meghatá­rozása. Ugylátszik, valamelyik ország megtámadhatja saját népét. Ennek az értelme, ha egyáltalán van ugyan értelme: a forradalmi Kína ellen az a fő vád, hogy forradalmi. Ezt úgy kell értenünk, hogy a támadás ténye a politikai vagy a szociális forrada­lom. Bevan azt írja, hogy az ilyen okos­kodás szerint minden forradalmi or­szág »alkalmatlan az ENSZ tagságá­ra« és gúnyos hangon teszi hozzá: — Vájjon, milyen visszaható ereje van ennek a meghatározásnak? Ha eléggé visszamegy a múltba, talán kizárhatják-e magát az Egyesült Ál­lamokat az ENSZ-bői? — A munkáspárti küldöttség re­méli — írja befejezésül Bevan — hogy a barátságos érintkezés és a gyümölcsöző együttműködés lehető­ségeit találja majd a Kínai Népköz­társaságban. A történelem különféle utakon halad. Csak öntelt, képmuta­tó és elbizakodott emberek merésze­lik azt gondolni, hogy joguk van ítél­kezni és pálcát törni olyan nemzetek felett, amelyek régi jogtalanságokat igyekeznek jóvátenni és tűrhetetlen nyomorúságot orvosolni. Mindnyá­junknak remélnünk kell, hogy gyor­san eljön majd az az idő, amikor a Kínai Népköztársaság elfoglalja he­lyét az ENSZ-ben, s ott békésen el­intézik majd a problémákat, amelyek egyébként katasztrófába döntenék a világot. A Biztonsági Tanács ülése New York (TASZSZ). A Biztonsá­gi Tanács június 3-án ülést tartott. Előzetes napirendjén Thaiföld kép­viselőjének a Biztonsági Tanács el­nökéhez intézett ezévi május 29-i levele szerepelt. A levél felhívja a figyelmet arra a helyzetre, amely — a levél szerint — »fenyegeti Thai­föld biztonságát és amelynek folyta­tódása veszélybe döntheti a nemzet­közi békét és a nemzetközi biztonsá­got«. A levél ugyan nem említi In- dokínát, de világos, hogy az indo­kínai helyzetre utal. Carapkin, a Szovjetunió képviselő­je ellenezte, hogy a Biztonsági Ta­nács napirendjére tűzzék a thaiföldi küldöttség javasolta kérdést. Az indokínai béke helyreállításá­nak kérdését — mondotta Carapkin — most tárgyalja a Szovjetunió, az Egyesült Államok, a Kínai Népköz- társaság, Franciaország, Anglia — tehát a Biztonsági Tanács állandó tagjai — és más érdekelt államok külügyminisztereinek genfi tanács­kozása. így tehát semmi szükség sincs arra, hogy a Biztonsági Tanács megtárgyalja a Thaiföld által előter­jesztett kérdést. A tanács tagjainak többsége meg­szavazta a kérdés napirendre tűzé­sét. A Szovjetunió képviselője elle­ne szavazott. Libanon képviselője javasolta: zár­ják be a Biztonsági Tanács ülését, és a következő ülést a genfi tanácsko­zás menetének figyelembevételével a tanács tagjainak kívánsága szerint hívják össze. Kijelentette, hogy a Biztonsági Tanácsnak nem kell most Thaiföld javaslatával foglalkoznia. Libanon indítványát elfogadták. A Biztonsági Tanács ülése ezzel bezá­rult. A guatemaiai kérdésről Washington (TASZSZ). Guate­mala washingtoni nagykövetsége nyilatkozatot tett közzé a sajtóban: »A guatemaiai kormányszervek összeesküvésben részvevő felforgató csoportot lepleztek le, amelyet az áruló Carlos Castillo Armas, a »Uni­ted Erűit Company« hírhedt ügynö­ke irányított külföldről. Az összees­küvés öt részvevőjének sikerült el­rejtőznie Ecuador vagy Salvador guatemaiai követségén. Ezek között van Jose Bemale Linares, aki a zsar­nok Ubico elnök kormányának ural­ma alatt rendőrfőnök volt« — hang­zik a többi között a nyilatkozat. * * * New York (TASZSZ). Az »United Press« hírügynökség guatemaiai tu­dósítójának jelentése szerint Arbenz guatemaiai elnök válaszolt Cardenas volt mexikói elnök nemrég küldött levelére. Arbenz válaszlevelében azzal vá­dolja az Egyesült Államok befolyá­sos köreit, hogy háborút próbálnak kiprovokálni Közép-Ameri'kában a kommunizmus elleni harc ürügyével. Párizs (MTI). A »l’Observateur« cí­mű francia polgári hetilap arról kö­zöl cikket, hogy miért került most Guatemala, a kis középamerikai köz­társaság az Egyesült Államok táma­dásának középpontjába. Washington (MTI). Az amerikai tudósok szövetsége csütörtök este nyilatkozatot adott ki, amelyben hangsúlyozza, hogy az atomerő- bizottság különleges bizottsága igazságtalanul járt el, amikor ki­jelentette, hogy Robert Oppenhei­mer atomtudós „veszélyt jelent a biztonságra“ — jelenti az ,,AFP“. Párizs (MTI). A nemzetgyűlés kül­ügyi bizottsága szerdán délelőtt 10 'órára ülést tűzött ki, hogy meghall­gassa Bidault külügyminiszter je­lentését. A külügyminiszter felvilágp- sításokkal fog szolgálni a bizottság­Párizs (MTI). Laniel miniszterelnök csütörtök délután Frédéric Dupont disszidens gaulleista képviselőt és párizsi polgármestert bízta meg — miniszteri ranggal — az indokínai társállamok ügyeinek vezetésével. Ezeket az, ügyeket eddig államtitkár A lapban közölt cikk kifejti, hogy »a guatemaiai ültetvények munká­sainak lázadása bebizonyította Kö- zép-Amerika népeinek, hogy lehetsé­ges ellenszegülni az Egyesült Álla­mok akaratának. Az északamerikai trösztöknek való alávetettség meg­szűnt kikerülhetetlen végzetnek len­ni. Az Anbenz-kormánynak, dacolva az Egyesült Államok mesterkedései­vel, sikerült kisajátítania a »United Erűit Company« birtokait és sikerült az ültetvénymunkások bérét 25 cent­ről — a többi középamerikai ország­ban még mindig ennyit fizetnek egy­napi munkáért — egy dollár 20 cent­re emelnie. Ez felhívást jelent az északamerikai trösztökkel szembeni ellenállásra«. A »l’Observateur« ezután a követ­kezőkkel folytatja: »Guatemala példamutató ellenállá­sa nem hiábavaló. Ez a kis ország arra késztette az Egyesült Államokat, hogy válasszon az amerikai érdekek­re nézve káros reformok elfogadása és egy demokratikusan megválasz­tott kormány elleni nyílt intervenció között. Arra kényszeríti Amerikát, hogy leleplezze önmagát. Ezentúl az amerikai vezetők demokratikus szó­lamai mögött mindenki világosan fel­ismerheti a »United Fruit Company« és a többi társaságok falánk mohó­„Ugy véljük, hogy ez a határo­zat igazságtalan — mondja az amerikai tudósok szövetsége — sőt úgy találjuk, hogy ez a hatá­rozat hangsúlyozza annak a biz­tonsági rendszernek a veszélyeit, amelyet inkább politikai meggon­dolások, mint a titkok megőrzé­sének szükségessége vezet.“ nak a Saar-kérdés úgynevezett »elő­zetes rendezése« tárgyában. Bidault meghallgatása után a kül­ügyi bizottság szavazni fog a bonni és a párizsi szerződés ratifikálása ügyében. intézte. Dupont hosszabb tárgyalást foly­tatott a miniszterelnökkel, majd kö­zölték, hogy az új miniszter rövide­sen Genfbe, onnan pedig Indokínába utazik. Átnyújtották Charlie Chaplinnek a nemzetközi békedíjat Genf (TASZSZ). A Béke-Világ- tanácsnak a nemzetközi békedíj odaítélésére alakult bírálóbizott­sága nevében Jorge Zalamea Bor­da, a bizottság titkára, Vercors francia író, André Bonnard pro­fesszor, a Svájci Békebizottság el­nöke, valamint Synge angol pro­fesszor, a Béke-Világtanács tagjai kíséretében meglátogatta Charlie Chaplint, az ismert angol film­színészt, aki Lausanne közelében, Corsier Sur Veveyben él és át­nyújtotta neki az 1953. évi nemzet­közi békedíjat, amelyet a népek közötti barátság ügyéhez történt kiváló alkotó hozzájárulásáért ítéltek Charlie Chaplinnek, vala­mint az ezzel járó 100 millió frank jutalmat. Az oklevelet Joliot- Curie, a Béke-Világtanács elnöke és Nazim Hikmet, a nemzetközi békedíj odaítélésére alakult bizott­ság elnöke írta alá. Sztrájkmozgalom Dániában Kopenhága (TASZSZ). A dán la­pok közük, hogy az »Enigheden«, az egyik legnagyobb kopenhágai olaj­ütő 600 munkása június 2-án sztrájk­ba lépett. A. sztrájkot az idézte elő, hogy a munkások elégedetlenek vol­tak az alacsony bérek miatt. Eiler Jensennek, a Dán Szakszervezeti Szövetség elnökének sikertelen ma­radt az a kísérlete, hogy rábeszélje a munkásokat a sztrájk beszünteté­sére. A francia vezérkar főnökét kinevezték az indokínai expediciós hadtest parancsnokává, egyben Indokína főbiztosává Párizs (MTI). A francia kormány Navarre tábornok helyére Ely tá­bornokot, a vezérkar főnökét nevez­te ki az indokínai expediciós had­test főparancsnokává, egyben fel­mentette állásától Dejcan főbiztost és Ely tábornokot kinevezte Indokína főbiztosává is. A Kínai Népi Közigazgatási Tanács ratifikálta a kínai-indiai egyezményt Peking (Uj Kína). A Kínai Népi Közigazgatási Tanács csütörtökön ra­tifikálta a Kínai Népköztársaság és az Indiai Köztársaság között Kína ti­beti körzete és India kereskedelmi és közlekedési kapcsolatai ügyében 1954 április 29-én létrejött egyez­ményt. ságát«. Az amerikai tudósszövetség nyilatkozatában tagadja, hogy Oppenheimer veszélyezteti a biztonságot A francia nemzetgyűlés külügyi bizottsága szerdán szavaz a háborús szerződések ratifikálása kérdésében A társállamok ügyeit a francia kormányban ezentúl nem államtitkár, hanem miniszter intézi PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS ^ A pártmunka megjavítását szabja meg a somogyacsai kommunisták számára a III. pártkongresszus A TABI JÁRÁSBAN lévő So- rnogyacsa kb. 1100 lelket számláló község. Lakóinak többségét egyé­nileg dolgozó parasztok alkotják, akiknek nagyrésze középparaszt. Az új paraszti élet útján mintegy 50-en haladnak, erősítve állandó­an Leninről elnevezett termelőszö­vetkezetüket. Földnélküli mező- gazdasági munkás is van néhány, ezek az erdőgazdaságnál dolgoz­nak. Hat kulák van a községben, akikkel szemben a helyi tanács következetesen érvényesíti a tör­vényt, s a korlátozás eredménye­ként kiszorulnak a falu gazdasági­politikai életéből. A politikai és társadalmi élet irányítója a 22 ta­gú pártszervezet és a széles dolgo­zó tömeget magábanfoglaló helyi államhatalmi szerv, a községi ta­nács. Ha a falu képét összehasonlítjuk a felszabadulás előttivel, megálla­píthatjuk, hogy mennyivel más, mint egy évtizeddel ezelőtt. A volt agrárproletárok, szegényparasztok a földosztás révén többségükben középparasztokká lettek, s pár­tunk, államunk segítségével szám­űzték a nincstelenséget. Villany van a faluban; a kultúrát viszi el a dolgozó parasztoknak a rádió, a mozi. Szorgalmasan dolgoznak a falu lakói, becsülettel teljesítik állam iránti kötelezettségüket. Egyszóval szebb, vidámabb lett a falu lakóinak élete. ÍGY FELMÉRVE a község hely­zetét, úgy tűnik, mintha Somogy- acsán ma minden rendben lenne, a község vezetői ölbetehetik a ke­züket — mintahogy azt a pártve­zetőség teszi is — hisz minden megy magától. Ha azonban a III. pártkongresszus határozatainak tükrében vizsgáljuk a falut, s job­ban belenézünk a falu életébe, meglátjuk, hogy komoly feladatok várnak megoldásra, s elsősorban a pártszervezetnek kell jobb munkát végeznie. „Most mindenekelőtt a falusi pártmunkát kell alapvetően megjavítani. . .“ — mondta Ráko­si elvtárs pártunk III. kongresz- szusán. Somogyacsán is ez az első­rendű feladat a kongresszus után. Ez pedig a pártszervezet erősítését követeli meg. A községi pártszer-» vezet ugyanis évek óta nem erő­södött új tagokkal, s ma mindösz- sze egy dolgozó paraszt tagja van, az is a termelőszövetkezetben dol­gozik. Nincs talán becsületes, pártunk­hoz és államunkhoz hű dolgozó paraszt Somogyacsán? Dehogy nincs. Ott van pl. a termelőszö­vetkezet elnöke, Horváth Mihály, aki szíwel-lélekkel a közös gaz­dálkodás híve. Bebizonyította ezt akkor, amikor a tsz megvédéséért harcolt, amikor nem engedte, hogy az ellenség szétbomlassza a proletáriátus nagy tanítójáról, Le­ninről elnevezett tsz-üket. Hor­váth Mihálynak a falu kommunis­tái közt a helye: becsületes, áldo­zatkész munkájával kiérdemelte a párttagságot. S van még több ilyen harcos szö­vetkezeti tag, aki megérdemelné, hogy a párttag megtisztelő címét viselje. A községi pártszervezetnek kellett volna már azért is küzde­nie, hogy a tsz-ben legyen párt- szervezet. SÜMEGI ISTVÁN ELVTÁRS, a községi párttitkár arra hivatkozik, hogy a tsz-tagok, a becsületes dol­gozó parasztok nem kérik felvéte­lüket a pártba. De hogy a pártve­zetőség mit tett a pártba való fel­vételük érdekében, arra már nem tud választ adni. Igaz, a járási pártbizottság sem adott segítséget a pártszervezetnek a tag- és tagje­löl tf el vétel megjavításához. Mon­dogatták ugyan, hogy vegyenek fel tagjelöltet, de ezen túl nem jutottak a segítésben. Tanulniok kellett volna pedig az elmúlt ősz­szel mind a község, mind a járás pártvezetőinek a két felbomlott tsz esetéből. A községi pártszerve­zet gyengesége, az, hogy nem volt pártszervezet egyik tsz-ben sem és az ellenség nyiltan garázdálkodha­tott, volt az oka a felbomlásnak. Mit kell tenniök a somogyacsai kommunistáknak, hogy a pártépí­tés, a pártmunka megjavuljon? Először is a pártvezetőségnek kell munkához látnia. Sümegi, Perjé­siné, Egyed elvtársak, a vezetőség tagjai tanulmányozzák alaposan pártunk III. kongresszusának anyagait, elsősorban a KV beszá­molóját. Ezt vezetőségi ülésen vi­tassák meg és dolgozzanak ki ter­vet a tag- és tagjelöltfelvétel, a felvilágosító munka megjavításá­ra — ami a másik legfontosabb feladat a faluban. Ezt terjesszék taggyűlésen a kommunisták felé, vitassák meg, hozzanak határoza­tot a feladatok megvalósítására. HOGYAN LÁSSANAK MUN­KÁHOZ a kommunisták? Felvilá­gosító szóval, a párt politikájának megmagyarázásával kezdjék tevé­kenységüket. Ismerve a falu hely­zetét, lakóinak beállítottságát, agi­táljanak. S felhívjuk a kommunis­ták figyelmét, hogy szívleljék meg a kongresszus figyelmeztetését a felvilágosító munkában: ,, . . .a kapitalista gondolkodás gazdasági bázisa nélkül is tovább él és még hosszú esztendőkig a legkülönbö­zőbb formákban igyekezni fog be­folyását éreztetni népi demokráci­ánk minden területén. A tőkés ideológiai hazai megmaradását minden eszközzel támogatja, to­vábbélteti az imperialista környe­zet is, amely módját ejti annak, hogy ideológiáját a legkülönbö­zőbb csatornákon eljuttassa hoz­zánk“ — mondotta Rákosi elvtárs a KV beszámolójában. S meg kell mondanunk az acsaiaknak, hogy a rádió — amely majd minden ház­ban szól — nemcsak a szocialista kultúra hangját viszi el a faluba, hanem az ,,Amerika hangja“, a „Szabad Európa“ uszításait is. Ha pedig a pártszervezet nem végez felvilágosító munkát, nem érvé­nyesül a párt szava — az ellen­ség hangja érvényesül. A felvilágo­sító munka hiányában az ellensé­ges ideológia befolyásában keres­nék annak okát is, amiért a becsü­letes dolgozó parasztok nem lép­nek be a pártba. Az ellenség félel­met, bizonytalanságot hint a dol­gozók közt. „Ki tudja, mi lesz holnap?“ — hirdeti és passzivitás­ra bírja a dolgozókat. E téren kell harcot indítaniok a község kom­munistáinak, becsületes dolgozói­nak. PÁRTUNK múlt év júniusi ha­tározata, a kormányprogramm megjelenése óta bizakodva tekin­tenek pártunkra a somogyacsai dolgozó parasztok. Ezt bizonyítja az is, hogy egyetlen talpalatnyi megműveletlen föld sincs a falu­ban. Növekedett az állampolgári fegyelem is. A kongresszus tiszte­letére pl. négy nap alatt 29 ezer forint adót fizettek be, egyetlen napon pedig 310 kg tojást adnak a városnak. Több dolgozó paraszt kijelenti: helyesli pártunk politi­káját, s a párt, a kormány segít­ségére kötelessége teljesítésével válaszol. A pártszervezeten, a kommunistákon a sor: valóravál- tani a kongresszus határozatait, a pártmunka megjavításával még szebbé, boldogabbá tenni a falu dolgozóinak életét. kiállítás a kaposvári rippl-rónai múzeumban A Kaposvári Rippl-Rónai* Mú­zeum Baláta-tó élővilágáról kiállí­tást rendez. A kiállítást 1954 júni­us 6-án, vasárnap délelőtt 11 óra­kor dr. Boros István, az Országos Természettudományi Múzeum fő­igazgatója nyitja meg. Nyitva: kedd, csütörtök, szombaton dél­után 3-tól 7 óráig, szerda, péntek,: vasárnap délelőtt 10-től 2 óráig. A múzeum látogatása díjtalan.

Next

/
Thumbnails
Contents