Somogyi Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-27 / 151. szám

Épülő Kommunizmus — épülő szocializmus

KOLHOZ-FALIÚJSÁG

ESTELEDIK. A faluszovjet.ben három nő ül az asztal mellett. Előttük tiszta papír és színes ceruzák.

— Nos, lássunk munkához, különben sohasem készülünk el. Pedig reggelre minden brigádnál ott kell lennie a faliújságnak. — Klavgyija Kuzminyicsna Prokofjeva kezébe veszi a piros ceruzát és dolgozni kezd.

Az asztal másik végén Varvara Dimitrijevna Protorgujeva hajol az asztal fölé. Másolja a faliújságot. Varvara Dimitrijevnának sok dolga van. Ö a faluszovjet elnöke és a kolhoz párttitkára. De a faliújság szerkesztéséhez mindig szakít időt magának.

Vera Jefimova könyvelőnő egyenesen a földekről érkezett. Arcát pirosra fújta a szél, csizmái egészen sárosak lettek.

Mindhárman szótlanul dolgoznak, hiszen előzőleg mindent pontosan megbeszéltek. Klavgyija Kuzminyicsna szülésznő már több éve szerkeszti a kolhoz-faliújságot. Ebben a faluban született, itt nőtt fel, jól ismer mindenkit. Hol az állattenyésztőtelepen, hol a földeken, hol a kolhozvezetőség irodájában tűnik fel. Elbeszélget az emberekkel, érdeklődik munkájuk felől, aztán összehívja a szerkesztőbizottságot.

Klavgyija Kuzminyicsna egy alkalommal Kalasnyikov kolhozparaszttal találkozott, aki így szólt hozzá:

— Rosszul kezelik a takarmányt. Téged, mint szerkesztőt ez bizonyára érdekel. írni kellene erről a faliújírta: G. Golubjev

ságban.

— írjon róla, Kalasnyikov bácsi — biztatta Kuzminyicsna.

— Én? Hiszen az én kezem vas- villához meg gyeplőhöz szokott, nem pedig az íráshoz — válaszolta zavartan Kalasnyikov.

Klavgyija Kuzminyicsna végül mégis megkapta a cikket. Nemsokára a többi kolhozparaszt is megírta észrevételeit, tanácsait.

A KOLHOZ-FALIÚJSÁG a kolhozélet tükre. Az élenjárók leírják tapasztalataikat, sokan írnak a könyvtárról, sőt orvosi tanácsokat is közöl már a faliújság. Egy-egy új szám megjelenésekor sokan gyűlnek össze a táblánál, hangosan olvassák a cikkeket és megmosolyogják azokat, akik bekerültek a »szatíra« rovatba. Már második éve jelenik meg a faliújság szatirikus mellékleteként a »Sündisznó-«.

Egy siklómmal Pavel Karpov traktorista gondatlanul szántott. Amikor este hazafelé tartott, észrevette, hogy sokan állnak és nevetgélnek egy nagy rajzlap előtt. Közelebb ment és legnagyobb meglepetésére saját képmását látta, amint a traktoron fütyörészik, a traktor mögötti felszántott földsávot pedig füves részek tarkítják. A rajz megjelenése után rendkívüli vezetőségi értekezletet hívtak össze és Karpovnak az egész földet újra kellett szántania. A traktoristák azóta már sokkal gondosabban végzik munkájukat.

... Az újság már majdnem kész.

Protorgujeva az utolsó cikket másolja. Vera Jefimova a brigádok teljesítményét írja be. Prokofjeva még egy pillantást vet a faliújságra. Minden rendben van, csak még a kis vers hiányzik.

—■ Hol van Kolja néni? — kérdezi.

Pelageja Vasziljevna Kondratjeva kolhozparasztasszony ötven esztendős, három felnőtt fia van. Részt- vesz a kolhoz színjátszócsoportjának munkájában és a faliújság szerkesztésében. Kitűnő gúnyverseket ír. Tavaly kigúnyolta Tamara Zabro- gyina postásnőt, mert elcserélte a leveleket. Azóta a postásnő nagyon vigyáz, nehogy újra a faliújságra kerüljön.

Kolja néni egyszer így szólt Pro- torgujevnához:

— Bár szerkesztőbizottságunk tagja vagy, mégis írnom kell rólad. A kolhozparasztok kívánsága. Hiába kérjük a faluszovjetet, nem javítja meg a folyó hídját.

A GŰNYVERS használt, a hidat kijavították.

— Itt vagyok. Vártok rám? — kérdi vidáman a belépő Kolja néni. Szeme boldogan csillog, tehát jól sikerült a kis vers.

Az asszonyok még egyszer figyelmesen átnézik a faliújságot, aztán kilépnek a tornácra.

— Nos — mondja Prokofjeva: — reggel már mindenütt olvashatják az új számot. Most pedig induljunk haza mi is.

Á román népművészet

A román népművészet különösen gazdag. Egy csodálatos festmény, amely egyik oldalról a hegyvidék virágait, a Kárpátok sziklás hegycsúcsainak körvonalát tükrözi visz- sza, más oldalról tajtékozó hegyi patakok, termő gyümölcsfákkal teli mezőket, kerteket, a Duna mezőinek gazdaságát öleli fel. A román föld szépségét, változatosságát adják visz- sza a varrottasok gazdag mintáival, a fazekasok és cserepesek káprázatos színezései, a fafaragók és szobrászok bevágásai, amelyek az ország egész területén a kapukon és ablaktartófákon, udvarházak gerendáin

népművészet jellegzetes, különféle fajtájú eredményei állandóan kiállítást nyernek. A határpkon túl, a világ különböző pontjain kiállítások útján ismertetik a román nép alkotásait, mintegy üzenetét a békés, szép, baráti életnek.

Az elmúlt évben Helsinkiben, Bécsben és Párizsban a Romániai Külföldi Kultúrkapcsolatok Intézete nagyobb kiállításokat rendezett, amelyeken a román nép művészetét különös sikerrel mutatták be. Az a több mint 1.500 tárgy — szőttesek, fafaragások, kerámiák, népviseleti kosztümök —, amelyek a »Maison

Falusi parasztház belseje Transilvania déli részén

A moszkvai dolgozók nyári pihenése

A moszkvaiaknak nem okoz gondot, hogyan töltsék el nyáron a szabadidejüket. Moszkvában számos kellemes pihenési és szórakozási lehetőség kínálkozik.

A központi »Gorkij« kultúrparkot évente több mint 6 millió moszkvai látogatja. Itt a nyáron műsoros esteket, előadásokat és hangversenyeket rendeznek. A hangversenyeken 20 együttes, a moszkvai és a Moszkva-területi kultűrgárdák lépnek fel.

A park területén 8 kiállítás nyílik meg, 50 vándorkiállítás mutatja be az élenjáró üzemek eredményeit, az új munkamódszereket.

A moszkvaiak másik kedvenc pihenőhelye az ősrégi Szokol- nyiki-park. Itt különböző előadásokat, hangversenyeket tartanak, színdarabokat és filmeket mutatnak be. A sport kedvelői számára sportversenyeket és bemutatókat rendeznek. A park látogatóinak asztali játékok, sakk-klub, könyvtár, nyugágyak állnak rendelkezésére.

A »Szokolnyiki«-ban nyáron 20 ifjúsági utcabált rendeznek, a szabadtéri színpadon fiatal előadóművészek, a főváros zeneiskoláinak tanárai lépnek fel, a különböző művészegyüttesek több mint 80 koncertet adnak.

Vizsgák

a levelező középiskolákban

A két szverdlovszki levelező középiskolában már folynak az osztályközi és a képesítő vizsgák. E két iskolában több mint 2 ezer munkást, kolhozparasztot, tisztviselőt és háziasszonyt tanítanak.

A növendékek többsége a főiskolák levelező tagozatain szándékozik megszerezni a mérnök, ag- ronómus, orvos, tanár, közgazdász szakképzettséget. Már az eddig végzett növendékek közül is sokan folytatták tanulmányaikat az uráli »A. M. Gorkij Egyetemen«, az uráli »Sz. M. Kirov Politechnikai Főiskolán«, a mező- gazdasági, pedagógiai és más főiskolákon.

foglalnak helyet. A népművészet valamennyi megnyilvánulása, a varrottasok, az égetett cserépedények virágmintáikkal és formáikkal, a faragot! kapuk, hangszerek, népi költemények és dallamok mind a román nép értelmességét, szorgalmát, tehetségét és szépérzékét mutatják.

Ma a tömegeknek ez az alkotótevékenysége ß megfelelő gondoskodás következtében új és virágzó fejlődésnek indult. Különleges intézmények foglalkoznak a népművészet felkutatásával. Szobrászművészek, építészek, írók és költők használják fel tevékenységüknél tágaJhb körben a népművészet forrásait. A népi demokratikus állam különös gondot fordít a népművészek támogatására. A könnyűiparban a szövetkezeti mozgalom során színházakban, mozikban, művészi körökben mutatják be állandóan a népművészet kincseit és folyamatosan támogatják fejlődését.Bucuresti-ban, az ország fővárosá- i ban, a tartományi múzeumban a

de la Pansée« kiállításon szépségükkel sikert arattak, késztették a »Lettres Francaises« párizsi hírlapot arra, hogy a következőket írja: »A

román népművészet kincsei a történelem során születtek különféle civilizációk kereszteződéséből. Kifejezik népük zsenialitását és a hagyományok megőrzését«.

Április hónap végén Londonban egy új kiállításon mutatták be a román népművészet termékeit. Különféle reprezentatív román népművészeti tárgyakat: ruházati és népviseleteket, szőnyegeket és szőtteseket, házi szükségleti tárgyakat, fafaragást faszobrokat, népi hangszereket és kerámiai munkákat állítottak ki.

Mint egy óriási tükörben, úgy tükröződik vissza erről a kiállításról a névtelen román népművész lángesze, képzelőtehetsége, szépérzéke, a román nép életkedve, optimizmusa, amely őt az új élet során kíséri.

Új termelőszövetkezetek alakulása Lengyelországban

A szív sugallatára

írta: Anatolij Ferencsuk

A nap sugarai megcsillantak a karéi nyírfából faragott íróasztalkészleten. Az asztalnál fiatal leány ült•

— „Lazareva Nyina... születési éve 1930“ — olvasta hangosan Nohrin elvtárs, az SZKP Mihajlovszk kerületi bizottságának titkára, aki a vörösbőrbe kötött komszomol-megbízó- levelet nézte.

— Milyen minőségben akar itt dolgozni?

— Traktorista akarok lenni — felelte Nyina Lazareva gondolkodás nélkül.

Szemmel látható volt; már régen megfogamzott benne ez a gondolat. Ezt bizonyította határozott hangja is. Amikor azonban Vlagyimir Ivano- vics Kresztyanyinov, a gépállomás igazgatója megkérdezte, hogy milyen traktoron akar dolgozni, kissé zavarba jött. Ránézett barátnőjére, Zoja Gavrilinára, akivel egy üzemből jött. Majd lassan válaszolt:

— Elhatároztuk lójával, hogy... igaz, nein tudjuk milyen traktoron... csak elhatároztuk !;— ismételte mind bizonytalanabbul és egy pillanatra sem. vette le szemét barátnőjéről.

Nyina Lazareva valóban nem tudott választ adni. hisz nem ismert egyetlen traktortípust sem. Alig volt valami elképzelése a mezőgazdasági gépekről. Ide szíve sugallatára jött, forró vágyat érdett, hogy ‘a mezőgazdaságban dolgozzon, a nagy ügy szolgálatába állítsa minden erejét. Itt akarta még jobban felhasználni ügyes kezeit, amelyekkel eddig egy moszkvai gyárban kerékpárkerekeket szerelt. Igen ám, de hiányzik az a tudás, amellyel hasznosíthatná magát

a gépállomáson• Pedig azért utazott ide szülővárosából Moszkvából az Altájba, a kulundai sztyeppére.

— Lám egészen más a helyzet barátaimmal —* gondolta magában Nyina. — Mindnek diplomája van. Az üzemben is, mint mérnökök és technikusok dolgoztak. Értenek a motorokhoz, sőt van olyan, aki mezőgazdasági szakképzettséggel is rendelkezik. Már meg is kapták beosztásukat fi gépállomásra. Megkezdték munkájukat■ Georgij Szemjonovics a gépállomás főgépésze, Ljuba Par- sin a agronómus, a többi mérnök és technikus pedig már körzeti gépész.

fj' gy kicsit elszomorodott. A >tit- ■*~/ kár, mintha kitalálta volna,

hogy mi történik a leány lelkében, segítségére sietett.

— Szerintem a „DT—5i“-es traktort válassza — és a gépállomás udvarán álló acélszürke gépekre mutatott. — Ezek a mi altáji traktoraink — tette hozzá nem minden büszkeség 'nélkül.

Még 17 darabot kapunk belőlük, egyenesen a gyárból. Egészen kicserélődik a felszerelés■ Igaz, kell is, mert gépállomásunk hét [kolhoznak segít.

Nyina megfogadta tanácsát.

— Tehát holnap megkezdjük a tanulást — mondta mosolyogva a gépállomás igazgatója. — Most pedig hadd halljam, hogyan rendezkedett be, miben segíthetünk.

.. • Ez a beszélgetés Nyina Lazare- vának úgy tűnik, mintha csak tegnap lett volna. Pedig azóta számos hónap már eltelt. Ez alatt az idő alatt Nyina Lazareva társaival együtt nemcsak a különböző típusú

gépeket ismerte meg, hanem tanulmányozta a ,.DT—5í“-es traktor szerkezetét, kenését és üzemeltetését is. Otthonosan érezte magát új helyén, kedves barátokra is szert tett a falubeliek között. ■.

Nyina Lazareva fiatal. 'Mindössze 33 éves. De már küzdelmes élet áll mögötte. 11 éves korában elvesztette édesapját. Anyja csak nagy nehezen tudta eltartani négy gyermekét. Háborús idők voltak, a fasiszták Moszkva felé törtek- . .

Aztán résztvett a munkásifjúság esii iskoláján és belépett a Sztálin- autógyárba. Rövid idő alatt elsajátította az esztergályos, marós és csiszoló szakmát. Az utóbbi három évben kerékpárkerekeket szerelt össze. A nehéz és bonyolult munkán Nyina összszövetségi rekordot ért el: 240 kereket készített el egy műszak alatt. Szíve azonban egész idő alatt másfelé húzta. Nagyobb munkáról álmodott. Irigyelte a Volga—Don-csatorna építőit■..

A gépállomásra éppen akkor ér- kezeit, amikor megjelent a párt történelmi jelentőségű határozata. Milyen boldogan olvasta a leány ezt a határozatot. Saját vágyát látta teljesülni. És Nyina Lazareva ma már ügyes, tehetséges dolgozója a gépállomásnak. Jó munkáját értékelik. Szép szállása van, jó ellátása, magas keresete- Nem feledkeztek el kulturális igényei kielégítéséről sem. Mozgóképszínházak, könyvtárak keresik fel munkahelyén. Szíve sugallatára. jött és lelkesen végzi munkáját.

Az alsósziléziai parasztság, május folyamán 19 termelőszövetkezetet hívott életre. Számos gazda rájött, arra, hogy a közös gpzdálkodás az egyetlen helyes út a magasabb terméshozam biztosítására. A wree- lawi vajdaságban összesen 15.47 termelőszövetkezet működik 46 ezer taggal; egyedül ebben az évben 133 új termelőszövetkezet alakult ebben a vajdaságban.

A bydgeszel vajdaságban május 1-e és 27-e között 15 új termelőszövetkezet keletkezett, az új tagságot 200 kis- és középparaszt alkotja.

A szezeeini vajdaságban ugyancsak 12 új termelőszövetkezet alakult és ezzel a vajdaság területén működő termelőszövetkezetek száj ma 686-ra emelkedett. A szezeeini | vajdaságban egyetlen község sincs, [ ahol ne lenne termelőszövetkezet.

A peznani vajdaságban ugyancsak élenjárnak a termelőszövetkezeti mozgalomban. Május folyamán 17 új termelőszövetkezet létesült és ezzel az első 5 hónap folyamán kis-, és középparasztok közreműködésével 219 termelőszövetkezetet számol a vajdaság, amivel együtt ma már 1123 termelő- szövetkezet működik a vajdaság területén.

A meglévő termelőszövetkezetek tagsága is arányosan gyarapszik. I Az elmúlt hónapokban 1500 kis- és középparaszt lépett a közös gazdálkodás útjára.

A lengyel pedagógusok életszínvonalának megjavítása

A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága és a kormány határozata értelmében egyenlő illetményrendszerben kezelik valamennyi iskola pedagógusát, munkaéveinek és végzettségének megfelelően. A legmagasabb illetmény

elérésére a munkában eltöltött időt 10 évre szállították le. A határozat külön juttasásokat ír elő a lengyel nyelvtanárok, a diákszállók és nevelőintézetek vezetői számára. A rendelet július 1-én lép életbe.

LÄCISZ: UJ PARTOK FELÉ

A »Zúg a vihar« szerzőjének új, Sztálin-díjas regénye ismét Lettországba viszi el az olvasót. A regény hőse Aivar Lidum négyéves korában, egy gyermekárverésen egy gazdag kulákhoz kerül, aki vagyona örökösének tekinti a kisfiút és így is neveli. Aivar azonban szakít fasisztává

vált kulák-környezetével, dicsőségesen végigharcolja Honvédő Háborút és tagja lesz a pártnak. Az író nagy szeretettel ábrázolja Anna és Aaivar tiszta, szép szerelmét. Az izgalmas, eseményekben bővelkedő regény erőteljesen megrajzolt embertípusokkal ismerteti meg az olvasót.