Somogyi Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-25 / 149. szám

Péntek, 1954 június 25. SOMOGYI NÉPLAP 3 1 Arfitás előtt a fonói gépállomáson Még a pártkongresszus előtt megfogadták a fonói gépállomás , dolgozói, hogy a gépek jó kihasz­nálásával, kifogástalan minőségi munkával segítik a körzetükbe tartozó termelőszövetkezeteket a mezőgazdasági határozat célkitű­zéseinek megvalósításában, ter­méshozamuk növelésében. Kom­munistáink legjobbjainak tanács­kozása azonban méginkább felkel­tette bennük a tsz-ek termésered­ményeiért való felelősségérzetet, s. tudják, hogy a falu, a mezőgazda­ság szocialista átalakításában nagy feladat hárul rájuk. A kongresz- szus határozataiból legfontosabb, közvetlen teendőjükként a gépi növényápolás mennyiségi és minő­ségi színvonalának emelését te­kintik. Éppen ezért nagy lendülettel fogtak hozzá a tsz-ek kapásnövényeinek ápolásához. 9 növényápoló gépjük már több mint egy hónap óta irtja a gyomot a tsz-ek kukorica-, burgonya-, répa-, vagy napraforgótábláin. Eddig közel 1100 kát. holdat gyomtalanítottak, ami csaknem 80 százalékos teljesítménynek felel meg. Ebben nagy része van Nie- dermájer József traktoros brigád­jának, amely a terv szerinti 450 kát. hold helyett már 612 kát. hold kapásterületet gyomtalanított. Még kiemelkedőbb Lackovics La­jos 220—240 százalékos átlagtelje­sítménye, aki a patalomi és zi- mányi tsz-ek összes kapásnövé­nyeit már kétszer meghuzatta. Hasonló szorgalommal küzd a gyo­mok ellen Somogyi Dezső is, aki a kercseligeti Búzakalász . tsz 32 kát. hold négyzetesen vetett kuko­ricáját már harmadszor is megka­pálta gépével. Nem volt könnyű feladat a nö­vényápolási szerződéskötési terv teljesítése. A traktorosok becsüle­tes munkája azonban a gépi ka­pálástól eddig idegenkedő tsz-eket is meggyőzte a kultivátorozás elő­nyeiről. Nem egyedülálló példa az attalai tsz esete, amelynek tagjai először csak kapásterületük egy- részére szerződtek le, később azon­ban látva a gépek jó munkáját, 85 hold kapálásra kötöttek pót­szerződést. A mosdósi Alkotmány­beliek ugyancsak nagy figyelem­mel kísérték a gépi növényápolás bemutatóját: személyes tapasztala­taik nyomán 50 hold kétszeri ka­pálását bízták a gépállomásra. A gépállomás vezetői, dolgozói különös figyelmet szentelnek a gyengébb, a munkaerőhi­ánnyal küzködő tsz-ekre. így a szabadi Béke tsz-ben a gép­állomási dolgozókból alakított 6 tagú brigád végezte a gyomirtást összekapcsolt lakapákkal. Most is ll-en a silózásban és az egyéb munkákban segítenek a tsz-nek. A göllei Uj Élet tsz-nek pedig 2 gépállomási dolgozó nyújtott se­gítséget a szénabetakarításbar.» Csak örömmel lehet üdvözölni ezt a helyes kezdeményezést, amely­nek jelentősége messze túlnő a gazdasági kerekeken —‘ a munkás­paraszt szövetség eleven és köz­vetlen megnyilvánulása. Az eddigiekből azt a következ­tetést vonhatjuk le, hogy jó kap­csolat alakult ki a gépállomás és a termelőszövetkezetek között. A valóságban azonban más a hely­zet: számos tsz — mint pl. a göllei Uj Élet — panaszkodik amiatt, hogy a gépállomáson pontatlan a könyvelés, s így a gépállomás jogtalanul magasabb követeléssel lép fel a tsz-ekkel szemben, s a valóságban el sem végzett munkák díját is követeli. (A göllei Uj Élet a tagok szerint 8 és félezer forint­tal tartozik, ezzel szemben a gép­állomás több mint 40 ezer forint értékű »elvégzett« munkát mutat ki!) Elengedhetetlenül szükséges, hogy a gépállomás megjavítsa adminisztrációs munkáját, s kerülje el az ilyen elírásokat, amelyek akarva, nem akarva a tsz-ek megrövidítését eredményez­nék, s ezen kívül szinte jóvátehe­tetlen és egyáltalán nem kívána­tos következményeket vonnának maguk után. A gépállomás vezetői tegyenek meg mindent, hogy a tsz-ekkel való nézeteltéréseik tisz­tázódjanak, s a kölcsönös bizalom jegyében végezhessék munkáju­kat. Erre különösen most, a nö­vényápolás dandárjában, a közel­gő kenyércsata idején van nagy szükség, ami a gépállomásnak nagy erőpróbája lesz. Minden jel arra mutat, hogy a fonói gépállomás dolgozói sikerre tudják vinni a dolgozó nép kenyeréért folytatott nagy harcot, hiszen időben és jól felkészültek rá. Kurucz József, Rab Jenő és Vince János jó munkáját dicséri, hogy arató-, cséplő- és erőgépeik, kombájnjaik teljesen kijavítva, bejáratva várják a munkák kezde­tét. Biztosították az aratógépek számára a 900 hold területet, s nagy gondot fordítottak az arató­gépkezelők kiválasztására is: a legjobb 6 traktoristát küldték el 10 napos szakmai tanfolyamra, akik közül 4 a saját tsz-ében — Kovács Mihály az attalai Magyar- Szovjet Barátság, Gyurisics Elek a szabadi Béke, Szalai Lajos a göllei Lendület, Nagy Lajos pedig a zimányi Béke termelőszövetke­zetben — fog aratni. Ez a helyes elosztás növeli az elvtársak fele­lősségérzetét, s mint gépállomási dolgozók és termelőszövetkezeti tagok, kétszeresen érdekéitek ak aratás lehető legkisebb szemvesz­teséggel való, gyors elvégzésében. Az arató-kévekötőgépek mel­lett egyre több tsz megszereti a kombájnt. Tavaly pl. szépen dolgozott a kombájn a szabadi Béke tsz gabo­natábláin, s ennek nyomán az idén is kötöttek szerződést a tsz- tagok 68 hold kombájn-munkára. Komoly és felelősségteljes feladat hárul a három új kombájnosra — Bognár János, Nagy János és Or­bán József elvtársakra, akik eddig még nem vezettek kom­bájnt, s az öthónapos iskolán is főleg a kombájn működésének és vezetésének elméletét tanulták meg. Ezért a gépállomás két sze­relője, Bán Ferenc és Végh János, valamint Tóth László műhelyveze­tő az aratás első hetében felülnek a gépre a kombájnosok mellé, s a gyakorlatban adnak nekik segítsé­get. Az aratásra való felkészüléshez tartozik az is, hogy a gépkezelők a napokban megnézik területüket, majd szombaton átveszik gépeiket és kivontatják azokat a helyszínre, a brigádszállásra, ahol állandó készenlétben várják az alkalmas pillanatot, amely harcba szólítja őket népünk kenyerének betakarí­tásáért. Az aratás megkezdéséig vissza- lévő pár napban fokozott lendülettel, megnöve­kedett felelősségérzettel dol­goznak a traktorosok a növényápolás sikeréért. Fonyó János, Kiss István és Jezerniczky Géza agronómusok úgy irányítják a munkákat, hogy a héten befe­jezhessék az aratás előtti gyom­irtást. Az aratógép- és kombájn­vezetők félnapos műszaki oktatá­son vesznek részt, majd a gépmű­hely dolgozóival együtt még egy­szer tüzetesen megvizsgálják gé­püket, nehogy az a legszorosabb munkák idején cserben hagyja őket. Ha a fonói gépállomás dol­gozói az aratás és betakarítás idején is ilyen jól vizsgáznak, mint a felkészülésből, akkor biz­tosan megszerzik az idén is az el­sőséget megyénk gépállomásai ke­nyércsatájában. 3ó termés!- aratunk, de még jobb is lehetne Ha végigmegyek termelőszövetke­zetünk gabonatáblái mellett, szinte muzsikál a lelkem. Jártunk mi itt a tavasszal is, de akkor nem volt ilyen r.ótás kedvünk. Sóhajtoztunk — nem lesz itt az idén búza, még 20 dkg-mot sem tudunk munkaegységenként osz­tani. Elkeseredetten mondogattuk: minek erre pétisó, úgyse lesz belőle semmi. De azért mégis rászórtuk. Most itt az aratás, szőkül az árpa, kasza alá érik a búza, de milyen bú­za? Szinte nyakig ér. Hol vannak a tavaszi sóhajok, együtt örülünk gyö­nyörű gabonatábláinknak. Van egy darab, amit traktor szántott, .ez a legszebb. Antal elvtárs büszkén mondja: »Itt a fejlett agrotechnika élő bizonyítéka!« Szívet-lelket gyö­nyörködtető a határunk. Minden növényféleséget megkapál­tunk. De nem hallgathatjuk el a hi­bát sem. Van egy darab kapálatlan répánk is. Hogy kié? A tsz-könyve- lőé. Felét megkapálták a számukra kijelölt répaföldnek, felét otthagy­ták. Nem fogadták el a számukra ki­jelölt burgonya-, kukoricarészt sem. Ennek az intézőbizottság gyengesége is oka. Nem dolgozik megfelelően az intézőbizottság, nem fogadnak el szaktanácsot az agronómustól, nem hallgatják meg a pártszervezetet sem. így megtörténik az, hogy az in­tézőbizottság sokszor az események után kullog. A hiba gyökere a vezetőség szer­vezetlen munkájában van. Ezt kell megjavítani. Támaszkodniok kell a tagságra, a jó javaslatokra, kezde­ményezésekre, meg kell hallgatni a tsz-tagok véleményét, akkor majd nem kell szégyenkezni a hibák miatt. Ne legyen megalkuvó a tsz vezető­sége a munkafegyelem megsértői, a közös vagyon eltékozlóival szemben. Tartsák szem előtt: a közösség, a szö­vetkezet vagyona nem Csáki szalmá­ja, amit el lehet herdálni. Mégegy hiba van termelőszövetke­zetünkben, amiről számot kell adni. A szabályzat azt mondja, hogy min­den tsz-tagnak 1 kh háztáji területe lehet. Papíron nálunk is így van. A valóságban pedig legtöbb tsz-tagnak 2—3000 négyszögöl háztáji földje van. Es így egy tsz-tagnak havonta öt- ször-hatszor igénybe kell venni a fo­gatot. Ha ezt elmondjuk a tsz-elnök elvtársnak, nem igen tetszik neki; válasza ez: »kedvet kell csinálni az embereknek«. Nincs egészséges bírálat a termelő- szövetkezetben, mert a tsz-tagok úgy. gondolkoznak: »én nem bántalak té­ged, de te se bánts engem«. A tsz pártszervezete felveti a hibákat és igyekszik is azon javítani. De mun­kájának úgy lenne komoly eredmé­nye, ha a tsz pártszervezete és ve­zetősége együtt dolgozna. így a ká­nyái Petőfi termelőszövetkezet nem a hatodik, hanem az elsők között le­hetne a járásban. Tudnánk mi nagyobb és még na­gyobb eredményeket is elérni, hisz szorgalmas tsz-tagjaink vannak, olyanok, mint Vaskó István, aki 65 éves, de a cukorrépáját legszebben munkálta meg. Vagy Kuczor István, akinek két munkaköre van: a disz­nókat eteti és a földeken is dolgo­zik családjával együtt. Legelőször végezte el a cukorrépaegyelést. So­rolhatnám tovább jó, dolgos tsz-tag­jaink nevét, hisz sokan vannak. Meg kell említeni ifj. Maronics József ko­csis becsületes munkáját is. Bármi­kor és bármilyen munkát elvégez el­lenvetés nélkül és véleményét sem rejti soha véka alá. Száz szónak is egy a vége: terme­lőszövetkezetünk tagságával lehetne jó eredményeket elérni, csak helye­sen kellene a tsz vezetőségének irá­nyítani. Farkas Istvánné tsz-tag, Kánya. A KAPOSVÁRI ÁLLAMI GAZDASÁGBAN kifogástalanul kijavított gépek és lelkes aratóbrigádok várnak a munka kezdetére. 550 kát. hold gabonaterületet három brigád aratja. Vállalták augusztus 20-ra, alkotmányunk ünnepének tisztele­tére, hogy arz aratást 12 nap helyett 10 nap alatt befejezik és az ara­tás után azonnal megkezdik a csé plést és a tarlóhántást. Vállalásukat teljesíteni is fogják, mert a brigádnak olyan dol­gozói vannak, mint Pintér István, aki most nyerte el az »Állami gaz­daságok kiváló dolgozója« címet. A bálványosa Dóssá versenyre hívja a tss-eket Mi, a bálványosi Dózsa termelőszövetkezet dolgozói és vezetősé­ge alkotmányunk ünnepének tiszteletére versenyre hívjuk az ország valamennyi termelőszövetkezetét a begyűjtési tervek teljesítése ér­dekében az alábbi szempontok szerint. 1. Egész évi sertés-, vágómarha- és tojásbeadási kötelezettsé­günket június 3l-ig 100 százalékra teljesítjük. 2. Egész évi soványbaromfibe adásunkat augusztus 20-ra teljesít­jük. * 3. Kenyérgabona- és takarmánygabonabeadásunkat július 30-ig 100 százalékban teljesítjük. 4. Egész évi adóbefizetési köt elezettségüúket július 15-ig telje­sítjük. Kérjük a megyei begyűjtési hivatalt, valamint a pénzügyi hi­vatalt, hogy a verseny eredményeit a megfelelő időnpontban érté­kelje. Kassa István tsz-elnök, Burm Károlyné üzemi párttitkár, Bertalan Károly brigádvezető. Gyűjtik a „kísérleti szénát" Somogyvár és Nagybajom határában Az Országos Minőségvizsgáló Intézet kaposvári talajlaboratóriu­mának dolgozói érdekes kísérletet kezdtek meg ez év tavaszán So­mogyvár és Nagybajom határá­ban. Mindkét helyen 10, illetve 12 parcellán próbálták meg, hogy a különböző mennyiségű istálló- és műtrágya milyen hatással van a legelők hozamára. A tudományos kísérletet nagy érdeklődéssel kí­sérték a legeltetési bizottságok tagjai, akik vállalták a legelők gondozását és a széna betakarítá­sát. Mindkét községben elvégezték már a kaszálást, mintát küldtek az Országos Minőségvizsgáló Inté­zetnek és most folyik a széna be­takarítása. Az eredmény a hely­színen már most megfigyelhető. A gazdákat különösen az lepte meg, hogy a helyesen trágyázott lege­lők nemcsak több szénát adnak, hanem ezeken a földeken nagyobb tömegben van a szénában a lóhe­re, szarvashere, rétiper je és egyéb nagyobb tápértékű pillangóstakar­mány. A falvak lakóinak vélemé­nyét Grót Endre, a somogyvári legeltetési bizottság elnöke fejez­te ki a legtalálóbban: »Jövőre he­lyesen trágyázott legelőnkön már több és jobban tejelő marhákat fogunk tartani.« A taranyi Kossuth tsz vezetősége jól megszervezte a növényápolási munkát. A tagok lelkiismeretesen ki­vették részüket a közös munkából, egyemberként harcoltak a növény- ápolás csatájának győzelméért. így tudták elérni azt,, hogy valamennyi kapásnövényük második kapálását elvégezték és megkezdték a harma­dik kapálást is. A Nagybereki Tőzegkitermelő Uállalaiai dolgozói megvalósítják a kongresszus határozatait A Nagybereki Tőzegkitermelő Vál­lalat dolgozóiról és vezetőiről bátran elmondhatjuk: becsülettel megálltak helyüket a kongresszusi versenyben és ugyanolyan lelkesedéssel, oda­adással dolgoznak ma is tervfelada­taik teljesítéséért, illetve túlteljesí­téséért, a pártkongresszus határoza­tainak megvalósításáért. Hogy meny­nyire állták meg helyüket a vállalat dolgozói a kongresszusi versenyben, misem bizonyítja jobban, mint az, hegy az első negyedéves tervüket 102.6 százalékra, a pártkongresszus tiszteletére tett vállalásaikat, mely­nek értéke 83.304 forint, 210.268 fo­rint értékben teljesítették. Vájjon mi a titka e kiemelkedő tel­jesítményeknek? .Tó szervezés, helyes műszaki irányítás, de nem utolsósor­ban a dolgozók lelkesedése, kezde­ményezőkészsége, a munkához való jó viszonya, de főként a kormány- programm és a pártkongresszus ha­tározatainak megvalósításáért folyó küzdelem. Hogy az utóbbi hónapok­ban, illetve hetekben mennyire vál­tozott meg a dolgozók viszonya a munkához, mennyire javult a válla­latnál a szervezési munka, a műszaki irányítás, arra példa az, hogy bár az elmúlt években sok nehézséggel küz­dött a vállalat, mégis eredményes munkát fejtettek ki. Többek között nem egy esetben előfordult, hogy a megengedettnél -jóval magasabb volt a vállalat termelési költsége. Több­ízben nehézségeik voltak a termelési tervek teljesítésében, s számtalan esetben küzdöttek munkaerőhiánnyal is. De nehézséget okozott az is, hogy lassan, vontatottan haladt az üzem gépesítése, ez szintén drágította, nö­velte a vállalat termelési költségeit. Ma azonban már gyökeres válto­zás tapasztalható ezen a területen is. Államunk hathatós segítséget nyúj­tott a vállalatnak. A nehezebb mun­kákat és a szállítást gépesítették és mint tudjuk, a gépi munka amellett, hogy gyorsabb, olcsóbb és gazdasá­gosabb is. Az eredmény máris meg- j mutatkozott. Ma már országos vi­szonylatban az első tőzegkitermelő vállalatok közé küzdötte fel magát a vállalat és a helyes műszaki irányítás eredményeként ebben az évben már több mint 100 ezer forintos megta­karítást értek el azzal, hogy. á meg­engedett 60 százalékos nedvesség- tartalommal szállított tőzeg helyett átlagosan 48—49 százalékos nedves­ségtartalommal szállítják a tőzeget. Hogy a vállalat eredményes munkát végzett-e, azt lemérhetjük azzal is, hogy január 1-től június 15-ig terje­dő időben az üzemi nyereség egyré- szét a 26 ezer forintos önköltségcsök­kentésiből akarták elérni, ezzel szem­ben a fenti idő alatt 292.300 forint­tá! csökkentették az önköltséget. A nagyarányú gépesítés eredmé­nyeként elérték, hogy — tekintve,- hogy csökkent a termelési költség — országos viszonylatban a legolcsób­ban tudják szállítani a tőzegkorpát, melyet amellett, hogy a mezőgazda­ságban, a mezőgazdaság terméshoza­mának növelésében, például fekál- keverésre, vagy szervestrágyák javí­tására, illetve keverésére használunk, de felhasználjuk vasúti mozdonyok fűtésére és pakura-tüzelésre is. Ezen­kívül nagymértékben használják a tőzegkorpát az acél- és vasöntödék­ben magkészítéshez, valamint a sportpályák salakozásához is, mely­nek használatával ruganyossá teszik a sportpályát. Már ezek a tények is igazolják, hogy a vállalat jelentős szerepet tölt be nemzetgazdasági szempontból, fő­ként a mezőgazdasági, termelés fel­lendítése érdekében, de mindezt még fokozza az, hogy a tőzegkorpa mel­lett jelentős mennyiségű, közel 4000 vagon lápi-meszet ad a Nagybereki Tőzegkitermelő Vállalat népgazdasá­gunknak, s ezen keresztül a mező- gazdaságnak, melyet főként a dunán­túli szikes, savanyú talajok meszezé- sére, javítására használunk fel. Emellett nagyobb mennyiségű szele­tes tüzelő-tőzeget is termel a válla­lat, mellyel nagyban hozzájárul a vállalat a háztartási tüzelőszükség-, let kielégítéséhez is. A Nagybereki Tőzegkitermelő Vál­lalat dolgozói látják, érzik munká­juk jelentőségét. Tudják, hogy pár­tunk III. kongresszusának határoza­tai az ő munkájukban is új fejeze­tet jelentenek. Megértették azt, hogy az ipari dolgozók és a dolgozó pa­rasztság szövetsége, a munkás-pa­raszt szövetség megszilárdítása érde­kében az elkövetkező időben még jobb munkát kell végezniök, tovább kell fokozniok a vállalat termelé­kenységét. Fokozniok kell a harcot a termelési költségek csökkentéséért, hogy mindenkor büszkén mondhas­sák: »mi is aktív részesei vagyunk a kongresszus határozatainak meg­valósításáért, a népjólét növeléséért folyó harcnak«.

Next

/
Thumbnails
Contents