Somogyi Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-11 / 110. szám
Kedd, 1954 május 11. SOMOGYI NÉPLAP I Jogos büszkeség tölti el a kapospulai kiváló állattenyésztőket FEGYVERÜNK A NYELVj Zavarok a jön-megy, hoz-visz használatában A KAPOSPULAIAK már a göllei ankéton elhatározták, hogy . ők is rendeznek állattenyésztési ankétet, azonban csak akkor, ha már eredményt is tudnak felmutatni. Nagy lelkesedéssel nekiláttak a munkának. Felkérték a Megyei Állattenyésztő Állomások Igazgatóságát és a Járási Állattenyésztő Állomást, nézzék meg állatállományukat, viszonyaikat,.adjanak tanácsokat és rendezzenek állattenyésztési előadásokat. Kérésüket teljesítették az illetékes szervek, a pulaiak viszont megfogadtak minden jó tanácsot, amit az ankét előtti délután, május 8-án d. u. 1 órakor rendezett állatfelvezetésen kiosztott díjak és elismerő oklevelek is bizonyítanak. Első díjat kapott: Tóth József bikája, Kiss Mihály vemhes üszője, Kovács János (54) Fáni nevű tehene. Az első csoportdíjat: Retek József 3 db tehene (Piros, Kávé és a Kondor) kapta. Második díjat nyert: Molnár Lajos bikája és Király József vemhes üszője. A második csoportdíjat Szakács József két tehenének (Szárcsa és Virág) Ítélte a bizottság. Ezeken kívül számos díjat és elismerő oklevelet osztottak szét. Az előadás este 6 órakor kezdődött, amit a község tanácselnöke, Farkas Józsefné és az állattenyésztő állomás részéről Néma Pál elvtárs nyitottak meg. Elmondották, hogy Kapospula tenyésztői mindig magyartarka szarvasmarhával foglalkoztak és céljuk, hogy a meglévő állományt megőrizzék és továbbfejlesszék. 1953 év őszén a községben ■csak 20 db tehén volt törzskönyvi ellenőrzés alatt, ma már 80 db-nál tartanak. A fejési átlag 8.2 kg volt az ősszel, ma már 12 kg, amit — reméljük — a közeljövőben még emelni is fognak, mivel minden adottsággal rendelkeznek. EZUTÁN DR BÍRÓ GYULA professzor tartotta meg előadását. Bíró professzor örömét fejezte ki, hogy láthatta a vidék egyik legjobb állat- tenyésztő községét, ennek a községnek ezt a szép és nagyon jó termelésű állományát, amilyet az ország többi területén járva nem látott. Döbbenetes az, hogy a magyartar- ka termelése országos viszonylatban alig 2000 kg, akkor, amikor egy rossznak mondható magyartarka marhának is meg kell adnia a napi 15 kg-ot, a közepesnek 25 kg-ot, amelyik jónak nevezhető, az pedig 35 kg-ot, sőt ennél többet is termel. Ezeket a kárbaveszett, ki nem aknázott értékeket kell felszínre hozni, a több jövedelem, az életszínvonal emelése érdekében, hiszen az állat- tenyésztés, a szarvasmarhatenyésztés az, amely áz év folyamán folyamatos bevételt biztosít. Régi elmélet az, hogy rossz tehén nincs, csak rossz gazda, illetve rossz körülmények. A pulaiak abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy nagyon jó állománnyal, bonyhádi (típusú magyartarkával rendelkeznek, amely tájfajta egész Európában megállja a helyét. Nem szükséges azért szimentálit behoznunk, hogy húst és csontot neveljünk. A tehén azért kell, hogy tejet adjon és jóminőségű utódokat neveljen. Első tehát a tej, ezen a téren viszont a magyartarka veri a szimentálit. Ezt igazolja az a tény is, hogy az összes rekorder tehenünk magyartarka volt. (Dáma, Auguszta stb.) AZ KÉTSÉGTELEN, hogy a szi- mentáli küllem, testalkat, szervezeti szilárdság tekintetében jobb, mint a magyartarka, de termelésben nem. Éppen ezért, ha szimentálit alkalmazunk a tenyésztői munka folyamán, csak regenerátornak alkalmazzuk. Ha behozatalra kerül sor, akkor viszont csak szilárd szervezetű, gazdasági típusú és kimondottan jó termelést biztosító örökletes alappal rendelkező egyedeket hozzunk be az -országba. ' Hangsúlyozta Biró elvtárs, hogy a magyartarka küllemét és színét is egységesíteni kellene, mert. sókkal szebb képet mutat egy olyan állomány, amely küllem és termelés tekintetében is egységes. A magyartarka termelésének lemaradásában legnagyobh szerepe van a rossz felnevelésnek és a rossz takarmányozásnak. A rossz felnevelés, a fiatalkori rossz takarmányozás a tőgy, a mirigyállomány, a tej- élválasztó szervek kifejlődését akadályozza, idősebb korban történő takarmányozási rendellenességek szintén a tejtermelés csökkenését idézik elő. A szilárd, egészséges, jó szervezetű tehén a tejtermelés biztos bázisa! Ezt azonban csak helyes felneveléssel, takarmányozással és jó kondícióban tartással lehet elérni. A LEGTÖBB GAZDA azt hiszi, hogy a szarvasmarháknak az abrak és a széna a legtermészetszerűbb takarmánya. Ez alapos tévedés. Ha visszagondolunk arra, hogy mivel táplálkozott a szarvasmarha a do- mesztikáció előtt, vagy később nomád életmódot folytató gazdáinál, láthatjuk, hogy nem száraz, hanem kizárólag^ vizenyős takarmányokkal táplálkoztak. Ma viszont táplálékukban dominálnak a természetszerüt- len száraz takarmányok, amelyekkel a szarvasmarhákat napi 50—60 liter nyálelválasztásra kényszerítjük. Hol van még akkor a tej? Nagyon jól megfigyelhető, hogy a szarvasmarha milyen sokáig kérődzik télen, ezzel szemben nyáron sokszor fél óra elegendő a kérődzéshez. Kérődzéskor az állat nyálat termel, mert az elfogyasztott tápanyag szárazanyag tartalmánál 3—4-szer több vízre van szüksége a feldolgozáshoz a szarvas- marhának. Ha az állat ezt a meny- nyiséget ivóvízben veszi fel, nem használ eléggé. A szarvasmarhának összetett gyomra van és így a folyékony táplálékok — különösen pedig a víz — egyenesen az oltógyomorba kerülnek, ellentétben a szilárdabb takarmányokkal, amelyek először a bendőbe, majd a többi előgyomrok- ba jutnak és csak a kérődzés után kerülnek az oltógyomorba. Az ivóvíz tehát nehezen hasznosítható az emésztés munkájánál. Sokkal jobb hatást tudunk elérni a víztartalmú takarmányokkal, mert ezek sejtjeiben lévő u. n. «sejtvíz» a takarmányokkal együtt az előgyomrokba kerülvén csökkenti a szervezetnek a nyáltermeléssel kapcsolatos igénybevételét. Az abraktakarmányok természetesen nem nélkülözhetők jól tejelő teheneinknél, de fő hangsúly a fehérjetartalmú abrakokon van. Fehérje nélkül nincs tej, fehérjét csak fehérjéből tud előállítani a szervezet. Az abrak mellett azonban nagy gondot kell fordítani a zöldtakarmányokra, amelyek természet- szerűek, vitaminokkal, ásványi anyagokkal rendelkeznek és a tejtermelést fokozzák. A keszthelyi kísérleti gazdaságban megpróbáltak annyi abrakot etetni az állatokkal, amennyit fel tudtak venni. Az eredmény az volt, hogy az élősúly emelkedett ugyan, de a tejtermelés növekedése átlagosan 0.4 liter volt. Ezután fokozatosan áttértek a zöld- etetésre. Az állatok egyedenként 75 kg (lóherét) zöldet ettek naponta, a tejtermelés viszont 5 kg-mal emelkedett. A példából látható, milyen jó hatásuk van a zöldtakarmányoknak, éppen ezért igyekezzenek a gazdák vetésterületüket úgy beosztani, hogy legyen meg a zöldfutószalag és ne kelljen a lucerna első kaszálását zölden megetetni. Őszi keverékekkel kell biztosítani a tavaszi zöldtakarmányt, a lucerna első kaszálásából pedig szénát kell készíteni. A BORJŰNEVELÉSNÉL is a tej mellett nagyon jó hatást tudunk elérni vizenyős takarmányok etetésével. Kezdetben például kitűnő a sárgarépa, később' pedig, 6 hetes koruk után már silót is etethetünk a borjakkal, de csak akkor, ha az kifogástalan minőségű. Nagyon sokszor azért maradtak vissza a borjak a fejlődésben, mert a száraz takarmányokat nem tudták rendesen megJakab Sándor fábiánházái lakos, volt hentes, folyamatosan körülbelül négyszáz mázsa burgonyát vásárolt fel és azt 40—70 forintos métermá- zsánkénti nyereséggel tovább adta. Iparengedély nélkül ez év tavaszán emészteni. Nem győzték nyállal, hiszen a nyálmirigyek még nem fejlődtek ki teljesen. Nagy gondot kell fordítani vemhes teheneink előkészítő ta* karmányozására, hogy a vehem felépítése mellett a szervezet elegendő fehérjét és egyéb tápanyagot tudjon raktározni, az ellés utáni nagy igénybevétel időszakában. Gondoskodni kell arról, hogy a tehén mindig kondícióban legyen, mert csak így tudja a feletetett takarmányt tejtermelésre fordítani. A természetszerű takarmányozás mellett a természetszerű tartásmódra is rámutatott az előadás. A napfény, a friss levegő, a mozgás elengedhetetlen feltétele az edzett, egészséges állatok felnevelésének. A napfény az állatok bőrében lévő festőanyagból »D«-vitamint képez, amely nagyon nagy szerepet játszik a szervezet helyes ásványanyag-forgal- mának irányításában. A mozgás biztosítja a helyes testalakulást és kiküszöböli a láb- és kötéshibákat. Az istállóban való tartásnál legnagyobb veszedelem a helyiség magas páratartalma. Az állatok bőre, szőrözete átnedvesedik és így nagyon csekély légáramlat elegendő az állatok erős meghűléséhez, az egészségtelen, beteg állat viszónt nem tud termelni. Biró professzor ezután ismét figyelmébe ajánlotta a gazdáknak a hallottak betartását és annak a reményének adott kifejezést, hogy a legközelebbi ankét alkalmával már községi díjat fognak adni Ka_ pospulának. A HOZZÁSZÓLÁSOK során Kovács Máté gazda azt javasolta, hogy mivel a község legelővel nem rendelkezik, létesítsenek a gazdák karámot, mert így legalább a napfényt és a mozgási lehetőséget biztosítani tudják az állománynak. Visnyei János arra kérte a hivatalos szerveket, hogy ha lehetséges, biztosítsanak Kapospulának egy bonyhádi típusú bikát, hogy a község állománya egyöntetű lehessen. Galambos János elvtárs felszólalásában elmondotta, hogy a ka- pospulaiak valóban szép tehénállománnyal rendelkeznek, azonban nem szabad elbízniok magukat, mert a növendéknevelés nagyon gyenge. Nem törődnek az apaállatneveléssel és nem törődnek az állattenyésztés országos színvonalának emelésével. Ez elsősorban megyénk jó állattenyésztő községeinek feladata. Nem szabad csak a 3—4 forintos tejjel törődni, a minőségi tenyésztést pedig elhanyagolni. Nem kell sajnálni a tejet a borjútól, hisz ez nemcsak a gazdának, hanem a népgazdaságnak is érdeke. Nagy hiba Kapospulán, hogy a borjakat, amint megszületnek, jászol mellé kötik, ott görbül meg a hátuk. Nincs jártatás, körmözés és nem elég szilárdak az állatok. Kérte a kapospulaiakat, hogy minden törzskönyvezett tehén után hagyják meg a jó bika- és üszőborjakat és neveljék fel azokat. I kilenc sertést is vásárolt, majd azokat engedély nélkül levágta. A sertések húsát feldolgozta és magas áron értékesítette. A kupeckedő volt hentes ellen az ügyészség vádiratot nyújtott be. A kapospulai állatbemutató, a község lakóinak az előadáson való pontos megjelenése, s a hozzászólások és javaslatok mindennél világosabban mutatják a pulaiak megnövekedett állattenyésztő kedvét, amely biztos záloga szarvasmarhatenyésztésük felvirágoztatásának. Horváth Kornélia Burgonyával üzérkedett- — bíróság elé került A nyelv eleven, folyton változó és fejlődő társadalmi jelenség, ezért igen nehéz teljesen rendbehozni, fényesre csiszolni. Annyit mégis el kell érnünk, hogy öntudatunk résen álljon és mind tudatosan, mind csöndben és rejtetten munkálkodjék a beszédbeli helytelenségek kigyomlálása érdekében. Ezért kell számba vennünk a nyelvünkben elburjánzó gyomokat! Igen sokan használják mostanában ielytelenül a jön-megy és hoz- visz féle alakpárokat. E közeledést és > távolodást, illetőleg közelítést és távolítást kifejező igék közül a mindennapi beszédben általában a közeledést, illetőleg a közelítést kifejezőt, használják gyakran olyan esetekben is, amelyekben a valóságos helyzet a másikat kívánná meg. A- szavaknak ilyen alkalmazását feltétlenül helytelenítenünk kell, hogy a térbeli viszonyítást illető logikai kisiklást elkerüljük. A nyelvhelyességi szabályok szerint a jön és a hoz közelítést, a megy és a visz pedig távolítást fejez ki. Joggal kérdezhetjük azonban, hogy ezf a szabály mindig biztosan eligazít-e bennünket. Igaz ugyan, ha jövünk és hozunk, akkor valahová közelítünk, de egyben a kiindulás helyétől távolodunk is, viszont amikor megyünk és viszünk valahová valamit, akkor oda közelítünk. Mi tehát a biztos támaszpont, amely eldönti, hogy jönnünk és hoznunk vagy mennünk és vinnünk kell-e? Mindig a beszélő én helyzete. Vagyis ahol én jelenleg vagyok, vagy a jövőben leszek, oda mindenki más csak jöhet és hozhat. Máshová én is megyek és viszek. Ha a múltról beszélünk, akkor ahol én voltam, felém mindenki jött és hozott, máshová én is mentem és vittem. Igazoljuk a megállapítottakat egykét irodalmi példával! Petőfinek a «Szeptember végén» c. költeményében olvashatjuk: Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, Fejfámra sötét lobogóul akaszd, Én feljövök érte a síri világból Az éj közepén, s oda leviszem azt. Tehát feljövök ide, ahol most vagyok, és leviszem a sírba, ahol jelenleg nem tartózkodóm. A népdal ugyanekkor ezt mondja: Elmennék fonóba, De anyám nem ereszt, S ha pityergek érte Nagy szemeket mereszt. A kutyánk meg hamis Más ide nem jöhet. Egyedül gunnyasztok A cserepes mellett. Itt is tehát az én helyzetem szab» ja meg, hogy a fonóba mennék, más pedig ide nem jöhet. Ha többes számban szólunk, akkor a mi helyzetünk az irányadó. Lássuk ezt is irodalmi példán! A Himnuszban olvashatjuk: «őseinket felhozád Kárpát szent bércére». (Vagyis ide, ahol mi magyarok vagyunk.) íme, világosan áll előttünk a bizonyság, hogy legjobb költőink, valamint a nép ajkáról fakadó népdalaink helyesen alkalmazzák ezeket az igéket. Manapság mégis a legnagyobb zűrzavar tapasztalható használatuk körül. A jön és hoz szavak terheltségi foka növekszik a mai beszédben a megy, visz szavakéhoz képest. Mivel a kétféle helyzettel kapcsolatban főként egy kifejezést alkalmaznak, ennek eredménye a különbségek elmosódása, egybeesés, egyformaság. A jön-nek a megy, a hoznak a visz helyett való használata tehát egyrészt a helyzet kellő végiggondolásának hiányából eredő logikai botlást, másrészt a különbségek elmosódásából eredő nyelvszegényedést eredményez. Lássunk néhány példát a jön-megy és a hoz-visz helytelen használatára, amellyel napjainkban lépten-nyomon találkozunk! Ha valakit kedves ismerőse telefonon találkozóra csalogat, szaporán ígéri, hogy «jövök», amikor «menni» akar. Ha a hivatal vezetője valamelyik beosztottját magához hívatja megbeszélésre, a «jövök azonnal» válasszal siet felelni, pedig mennie kell, A barátunktól kölcsönkért könyvet elolvasás után vissza kell vinnünk, nem visszahoznunk. Csak ha éppen nála vagyunk, akkor helyes a «visszahozom» kifejezés a beszélő én helyzete szerint. Mind logikai szempontból, mind a tudatos nyelvi megnyilatkozások célját tartva szem előtt, feltétlenül óvakodnunk kell a jön-megy és a hoz- visz helytelen használatától. Ha már eddig olyan mostohán kezeltük ezeket az igéket, legalább ezután ne botladozzunk alkalmazásukban, mert vétünk a magyaros észjárás és a fogalmazás szabályai ellen. NEMES ISTVÁN Az „ÉlÜ3sem“-cím elny eréséig ... A jó munka eredménye nem szokott elmaradni. Nem maradt el a Somogymegyei Nyomdaipari Vállalat dolgozói jó munkájának az eredménye sem. Kiváló munkájuk elisme- résekép a könnyűipari minisztérium az 1954 első negyedévi terv nagyarányú túlteljesítéséért a vállalatnak az Élüzem-címet adományozta. E cím birtokában már nem is látszik az az út sem olyan rögösnek, amelyen a cím elnyeréséig haladtak dolgozóink. Pedig sok gátló körülményt kellett leküzdeni idáig. A nyomdák államosítása megadta a lehetőséget a tervszerű munka megkezdéséhez, megalapozta a további fejlődést. Több gép, jobb felszerelés, sztahanovista szedőszekrények beállításával megkapták a vállalat dolgozói azokat a műszaki feltételeket, melyek a jó munkával párosulva lehetőséget nyújtottak a magasabb termelés eléréséhez. A fejlődést lemérhetjük az elért eredményekből. Az átlagos termelés 1953-ban 1952- hez viszonyítva 70 százalékkal emelkedett. De emelkedett a kifizetett munkabérek összege is 30 százalékkal. Nagy változás állt be, különösen a kormányprogramm bevezetése óta a dolgozók szociális körülményeiben is. Jobb világítással, új öltözővel, mosdó- és szellőzőberendezés- sel gondoskodott a vállalat a dolgozókról. Az üzem fejlődése nem ugrásszerű volt, hanem egyenletes, ami a komoly, állandóan fejlődő, jól irányított munkát tükrözi vissza. Egyformán láthatjuk a fokozatos fejlődési mind a kaposvári, mind a nagyatádi üzemünkben. Helytelen lenne, ha ezeket az eredményeket csak az üzem egyes dolgozói javára írnánk. Ezekhez az eredményekhez minden dolgozó egyformán, tudása és tehetsége legjavával járult hozzá. Egyforma lelkesedést láttunk dolgozóinknál a különféle versenyekben, egyformán vált szívügyévé minden egyes dolgozónak, főleg az utóbbi időben a minőség megjavítása, szakmai tudásuk fejlesztése. Nyugodtan mondhatjuk, hogy egy jó kollektíva közösmunkája eredményéből született meg az élüzem. Az üzem legjobb dolgozói az élüzem címmel járó oklevél átadása alkalmával jelentős jutalomban részesültek jó munkájukért. Ez a kitüntetés azonban nem teszi dolgozóinkat elbizakodottá. Ellenkezőleg: tudják, hogy mi a feladatuk, tudják, hogy a jó eredmények eléréséhez szükséges továbbra is az ő jó munkájuk. Éppen ezért üzemünk dolgozói a sztahanovistákkal az élen fogadalmat tettek, hogy minden erejükkel, minden tudásukkal harcolnak a büszke élüzem-cím megtartásáért. Fogadalmat tettek, hogy a munkák jobb minőségével járulnak hozzá népi demokráciánk erősítéséhez, a szocializmus építéséhez, a kultúra terjesztéséhez. Somogymegyei Nyomdaipari V. üzemi bizottsága. — A színházak egymásközötti kapcsolatának elmélyítésére a Művészeti Dolgozók Szakszervezete lehetővé tette, hogy egyes színházak élenjáró munkatársai — művészeti és technikai dolgozók — tapasztalatcsere-látogatás formájában tanulmányozhassák egy általuk kiválasztott másik színház munkáját. Így például a Szegedi Nemzeti Színházból Miklóssy György az Ifjúsági Színházba, Sugár Mihály a Fővárosi Operettszínházba látogatott el. A tapasztalatcserének ezt a formáját a jövőben tovább szélesíti a Művé' szeti Dolgozók Szakszervezete.
