Somogyi Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-09 / 109. szám

"Vasárnap, 1954 május 9. SOMOGYI NEKAF s „OLem hi kiültük j a tőid dübörög * (EMLÉKEZÉS JÓZSEF ATTILÁRA) Amikor 1937. december harmadi- kán a balatonszárszói vasútállomá­son a vonat kerekei halálra gázolták József Attilát, akkor halálsikolya nem az ő kiáltása volt, hanem azé a koré, melyben élt. A felszínen látszó­lag minden csendes volt, hiszen a második világháború előkészítése folytán már érezhetővé kezdett vál­ni a háborús konjuktúra, a látszóla­gos gazdasági javulás. Mégis >*a föld dübörög«, és a legérzékenyebb lelkűek, a költők ezt a dübörgést már erősen hallották. Illyés Gyula írta 'e 1937-ben azt az ijesztő előjelet, hogy. csaknem min­den író, aki a magyarság sorskérdé­seihez hozzányúlt, előbb-utóbb esze­lőssé lett. Ezt a megállapítást csak­hamar követte Juhász Gyulának, az ismert szegedi költőnek. József Atti­la mesterének és József Attilának ugyanabban az esztendőben bekövet­kezett öngyilkossága. József Attila, aki Somogybán a pihenést, életkedvének megerősödé­sét kereste, végül is tragikus tetté­ivel kapcsolta sorsát elválaszthatat­lanul megyénkhez. Az érzéktelen, kö­zönyös mozdony elpusztíthatta pusz­ta létét, de szavai, kiáltása,- nem az ő kiáltása volt már, hanem a föld dübörgését halló, a jövendőt váró és azért hősiesen harcoló munkás- osztály hangja. Ezt érezte és tudta, ezért hitt a végső győzelemben, ezért nem ingott meg a hite a jö­vőben egy percre sem, bár egyéni sorsának tragédiáját elkerülhetet­lennek látta. Őrá is vonatkoznak látnoki meg­állapításai, melyeket Ady Endre ha­lálára írt: Teste a fühle. Föld mívesé a lelke, ezért koppan a kapa néhanap. Sírja hárommillió koldus lelke, hol házat épít, vet majd és arat. Verse törvény és édes ritmusában kő hull, s a kastély ablaka zörög, eke hasít barázdát új húsában, mert virágzás, mert élet és örök.’ (Ady emlékezete.) Halálában a polgári lapok csak ■szenzációt láttak és akadtak gyaláz­kodó hangok is. Ismét idézhetjük az Ady emlékezetéből: — Meghalt? Hát akkor miért ölik naponta szóval, tettel és hallgatással iá? Erre a felelet egyszerű. József Attila, a költő, az ember, a politikus határozottan, megalkuvás nélkül állt szemben mindennel, ami kényszer, ami nyomor és elnyomás volt, ami embertelen volt. Nemcsak elítélte ezeket, hanem keményen harcolt is ellenük. Élete csupa harc, küzdelem volt, nyomora pedig éles vád az el­len a társadalom ellen, amelyben élt. Hogy mennyire nem az övé volt az a világ, azt egyik versében így írja meg: TVincsen apám, sem anyám, se istenem, se hazám, se bölcsőm, se szemfedőm, se csókom, se szeretőm. (Tiszta szívvel.) Nem is csoda,- ha ezért a bátor bírálatáért el kellett hagynia az egyetemet. De mást nem írhatott, hiszen gyermekkora óta csak a nyo­mor és a dúskáló jólét kiáltó ellen­tétét látja a külvárosi nyomortanyák és a belvárosi paloták életéből. A ferencvárosi szegényes munkásla­kástól a balatonszárszói penzióig a szenvedések, éhezések hosszú sora húzódik. Ez azonban nem töri meg , életkedvét. Ifjú szíve, lelkesedése j meglátja és megtalálja az élet tar- ( talmát és szépségét a jobbért, az emberibbért folytatott harcban. Első verseskötetében is, amely 1922-ben jelent meg Juhász Gyula támogatá­sával, a Szépség Koldusa címen, megmutatkozik az akkori társadalmi helyzettel való elégedetlensége és az ebből kivezető út körvonalai. Mi vagyunk az Élet fiai, A küzdelemre fölként daliák, Megmozdulunk, hejh, összeroppan akkor Alattunk ez a régi világ. (Fiatal életek indulója.) Már ekkor megmutatkozik — az egész költészetén végigvonuló — nagy emberszeretete, ha egy kissé általános, bizonytalan formában is. Valami nagy-nagy tűzet kéne rakni Hogy melegednének az emberek. ’ (Tel.) írói hivatástudata korán jelentke­zik és ezért szánja rá magát, hogy beiratkozzék az egyetem magyar­francia szakára, tanárjelöltnek. Ezt a tervet foszlatta szét aztán Horger Antal, a szegedi egyetem tanára, amikor a Tiszta szívvel című versé­ért eltanácsolta az egyetemről. Ek­kor már eléggé ismert költő volt. A szegedi »»lecke« nem riasztotta vissza a további harctól. Fn nem fogom be pörös számat, A tudásnak teszek panaszt. Rám tekint, pártfogón, e század: rám gondol, szántván a paraszt. , (Ars poetica.) József Attila élete történelmünk egyik legterhesebb időszakába esik. Kilenc éves, amikor kitör az első vi­lágháború, 14 éves korában a Ta­nácsköztársaság szolgál tanulságul és lelkesítőül egy életre neki. Huszon­ötéves, amikor tevékenyen résztvesz az 1930. szeptember elseji tüntetés­ben. Huszonhétéves korának megrá­zó eseménye Sallai és Fürst kivég­zése, és utána egy esztendővel Hit­ler uralomra jut. Elindul a fasizmus halálos lavinája. Készül a második világháború. Ezek a történelmi ese­mények mély nyomot hagynak a köl­tő léikében, de komoly elhatározáso­kat is ébresztenek benne. A nyomor és szenvedés kora ez Magyarorszá­gon. Olyan idő, amikor mindenkinek színt kellett vallania. A gyengék el- gyávultak, vagy árulókká lettek, az erősek kitartottak, elhulltak, de nem engedtek az áradatnak. A há­rommillió mezőgazdasági dolgozó nyomora, a félmilliónál több munkás munkanélkülisége, az 1930. szep­tember 1-i tüntetés mind-mind jelei a »»föld dübörgésének.« A Kommu­nista Párt illegalitásban szervezi harcra a magyar dolgozók legjobb­jait. Természetesen József Attila sem maradhatott magányosan. Megtalálta a kapcsolatot a párttal és a munkás­tömegekkel. Ennek a kapcsolatnak a gyümölcse a Döntsd a tőkét és a Külvárosi éj című verskötete. Itt már nyíltan a forradalom szószólója. Többször ül a vádlottak padján, ál­landóan rendőrök vannak a nyomá­ban. Résztvesz tüntetésekben, röp­cédulákat. ír és osztogat, szemináriu­mokat tart a munkásoknak, illegális lapot szerkeszt. Nem kívülről kíséri rokonsz-nwel a munkásosztály harcait, hanem be­lülről. Ebből a munkásosztályból származott, vele együtt és érte har­colt. Ezért volt. igaz csengése és moz­gósító ereje verseinek: Ejh, döntsd a tőket, ne siránkozz ne szisszenj minden kis szilánkhoz! Ha odasujtsz közel a sorshoz, az úri pusztaság rik&ltoz, a széles fejsze mosolyog. (Favágó.) Most már szélesen bontakozik ki az az álma és terve, amit az egye­tem elvakult professzorának táma­dásaira válaszol: Én egész népemet fogom nem középiskolás fokon taní­tani! (Születésnapomra.) Mindenütt és mindenben népének és hazájának sorsát, problémáit lát­ja, érzi. 1S33 után nehéz évek következtek rá. Családi viszonyai, anyagi hely­zete erősen megromlik és egyre két- ségbeejtőbb lesz. Valósággal nyomo­rog. A súlyosbodó politikai helyzet és nyomorúságos életmódja egészsé­gét aláássa. Idegbaia elhatalmasodik. Csalódásai, kétségbeesett helyzete sem tudta megtörni a proletáriátus ügyének győzelmébe vetett hitét, melyért betegen is tovább küzd. A fasizmus előretörése egyre fojtoga- tóbb légkört teremt. Szinte levegő­ért kiált, de ebből a hangból is fél- reértheteten a meg nem alkuvás: De jogom van: és élek és anyag még nem vagyok s nem oly becses az irhám. hogy éréit fővel szótlanul kibírnám, ha nem vagyok szabad! (Levegőt!) A budapesti József Attila-múzeum- •ban üveg alatt szerényen húzódik meg a Kossuth-díj zöld babérkoszo­rúja. A dolgozó magyar nép állama elsőnek ítélte oda irodalmi munkás­ságának elismeréséül a Kossuth-dí- jat az elhunyt nagy proletárköltő­nek. A hálás emlékezés további je­leként halálának 15. évfordulóján szobrot állított Budapesten, születé­sének helyén és Balatonszárszón, tragikus halálának színhelyén. De József Attila igazi emléke mégis az, hogy a magyar dolgozók befogadták szívükbe, verseinek mon­danivalóját és a szocialista építés­hez erőt merítenek azokból. Hálás József Attila emlékének a szocia1;'- must építő nép, mert ahogy egyik versében írja, még halála után is harcol verseivel a költő a jobb jö­vőért. .Földön a magyar és földben a költő, dühödt markába rögöket szorít, melléről égre lebbent föl a felhő, de tovább vívja forradalmait! (Ady emlékezete) József Attila verse fegyver a mun- kásosztály kezében az elnyomók el­len vívott harcban. Verseinek pár­tossága nem hogy kisebb értékűvé tennék azokat, hanem szépségben, erőben és maradandóságban csak nyertek tőle. Mindvégig kitart a szocialista for­radalomért vívott harcban és tragi­kus halála is hatalmas tiltakozás, éles kiáltás az egyre erősödő elnyo­más ellen. A felszabadulás után megszűnt el­szigeteltsége és az egész felszabadult nemzet költője lett, a magyar iro­dalom halhatatlan alakjává nőtt, Pe­tőfi és Ady költői művének folyta­tójává. József Attila a munkásosz- táiy szemével látja az egész világot, a társadalmi osztályok viszonyát éppúgy, mint az embereket és a tá­jat. Mi, somogymegyeiek kétszeresen őrizzük emlékét. Egyrészt, mint egész népünk halhatatlan, nagy prole­tárköltőjét, másrészt azt a harcos, meg nem alkuvó küzdő szellemet, mellyel tragikus halála megyénk földjéhez kapcsolta sorsát. A balatonszárszói szerény sírgödör nem tudta őt elfödni, mert nem ő kiáltott, hanem szavában a föld, az eljövendő győzelmes nép akarata dü- börgött. Elküldte verseit, mint har­cosokat: i Jó munkával, az állami fegyelem betartásával a kongresszusi versenyzászlóért! Egyre jobban közeledik május 24-e, a III. pártkongresszus összehí­vásának napja s ez arra serkenti megyénk mezőgazdasági dolgozóit is, hogy nagyobb erőfeszítéseket tegyenek a pártnak tett fogadalmak valóra- váltásáért. Számos község, termelőszövetkezet, egyénileg dolgozó paraszt már teljesítette kongresszusi vállalását. A járások versenyének legutób­bi értékelése fényesen tükrözi, hogy ott, ahol a párt- és tanácsszervek jól mozgósítottak a feladatok végrehajtására, az eredmények nem ma­radtak el. A FONYÖDI JARÄS dolgozó pa­rasztjai, kommunistái becsülettel harcoltak az utóbbi héten is, hogy megtarthassák a Megyei Pártbizott­ság kongresszusi versenyzászlaját. Az esős idő ellenére is jól haladt a me­zőgazdasági munka. A begyűjtésben is születtek szép eredmények, azon­ban jobban szorgalmazni kell a hí- ‘zottsertés- és tejbegyüjtést, nehogy a járás lemaradjon a versenyben. A TABI JÁRÁST dicséret illeti, mert az utóbbi időben egyre inkább gazdagítja eredményeit mind a me­zőgazdasági munka, mind a begyűj­tés területén. A járás dolgozó pa­rasztjai, párt- és tanácsszervei küzd­jenek azért, hogy mielőbb méltó tu­lajdonosai lehessenek a Megyei Párt- bizottság versenyzászlajának. A MARCALI JÁRÁSBAN ismét alábbhagyott a versenylendület. Bár a mezőgazdasági munkák végzésé­ben és az adóbeszedésben volt elő­rehaladás itt is, de a hízottsertés-, baromfi- és a tejbegyüjtés vontatot­tan halad. Ezen változtatnia kell a járásnak, ha vissza akarja szerezni az első helyet. A KAPOSVÁRI JÄRAS javított eredményein s így a nyolcadik hely­ről a negyedik helyre küzdötte fel magát. Ez is mutatja, megvan a le­hetőség arra, hogy a kaposvári járás mielőbb élre törjön, s visszaszerezze a versenyzászlót. Ehhez azonban a pártszervezetek, a tanácsok még jobb munkájára van szükség. A BARCSI JÄRÄSBAN is na« gyobb lendületet vett a verseny, de ha kissé jobban mozgósítottak volna a feladatok megoldására, még előbb­re lehetne a járás. Főleg a cukorrépa vetését, az adóbeszedést, a hízottser­tés-, tej-, tojás- és baromiibegyüj- tést kell szorgalmazniuk. A SIÓFOKI JÁRÁS úgylátszik megint megpihent. Különösen elha-: nyagolták a tanácsok a hízottsertés« begyűjtést és az adóbeszedést, vala« mint a kukoricavetés szorgalmazó« sát. Ilyen laza munkával nem kerül« hét előre a versenyben a siófoki já« rás. A CSURGÓI JÁRÁSBAN sem tét« tek különösebb erőfeszítéseket azért* hogy fokozódjék a verseny lendülete. Még a kukorica vetését sem fejezte be a járás, a növényápolást úgyszól« ván meg sem kezdte. Igen le van maradva a begyűjtésben is, s ezen sürgősen változtatniok kell a járás vezetőinek. A NAGYATÁDI JÁRÁSBAN miért tűrik a begyűjtési és a mezőgazda« sági munkákban fennálló lazaságot a párt- és tanácsvezetők? Hisz itt is* mint az élenjáró járásokban, meg« van a lehetőség arra, hogy előbbre kerüljenek a kongresszusi verseny« ben. Ehhez azonban nagyobb erőfe« szítésekre van szükség mind a párt« szervezetek, s a tanácsok részéről. Vers, eredj, légy osztályfcarcos! A tömeggel együtt majd felszállszl... (Szocialisták,) És ezek a versek hatalmas segítsé­get jelentettek a győzelemhez vezető úton. Kerekes András Az igali DISZ-fiatalok társadalmi munkával új sporttelepet építenek Igái a kaposvári járás egyik leg­nagyobb községe, komolyabb sport­pályája azonban nem volt. A község melletti egyik réten két kapufa je­lezte csak, hogy azt a helyet néha sport céljaira is használják. A község DISZ-fiataljai elhatároz­ták, hogy új sporttelepet építenek. A terv-végrehajtásához azonban első­sorban pénzre volt szükség. A DISZ kultúrgárdája műsoros előadásokat rendezett a községben és a közeli falvakban. Néhány hét alatt össze­gyűlt 4 ezer forint. Az összeg fel- használásával megkezdték egy 400 férőhelyes lelátó építését. A lelátó­hoz szükséges faanyagot társadalmi munkával termelték ki a község er­dejében. A fiatalok lelkesedése láttán az idősebbek is bekapcsolódtak a mun­kába. Termelőszövetkezeti tagok és egyénileg dolgozó parasztok kocsi­fuvarral segítették az építkezést. Egy hónap alatt elkészült a lelátó. Május 1-én már az új építményről nézte a közönség az ünnepi rendez­vényeket. Elkészült a sporttelep ke­rítése is, amelyet nyár- és nyírfa­csemetékkel ültettek körül. Természetesen időközben újabb költségek merültek fel, a kultúrgár- da műsorai azonban fedezték a ki­adást. Csaknem 11 ezer forintot fi­zettek így ki anyagokért és a munkát irányító szakembereknek. Néhány hét múlva elkészül a lab­darúgó- és különböző más labdajá­tékpályákat, futó- és atlétikapályá­kat, továbbá tornaszereket magába- foglaló új sporttelep. Vasárnap délben avatják a tissalöki dusxasxtó müvet A tiszalöki duzzasztómű és a ke­leti főcsatorna elkészült szakaszának ünnepélyes megnyitása május 9-én, vasárnap 12 órakor lesz. Az ünnepi beszédet Hegedűs András, a minisz­tertanács első elnökhelyettese mond­ja. A duzzasztóművet Bebrits Lajos közlekedés- és postaügyi miniszter adja át. Az országos vízügyi főigazgatóság, valamint a felügyelete alá tartozó vízgazdálkodási tudományos kutató intézet és vízügyi tervező iroda dol­gozói közül megjutalmazták azokat, akik a tiszalöki vízmű építésének kutató, geológiai, tervezési és beru­házási munkáinál kiemelkedő telje­sítményt nyújtottak. Rajczy Kálmán vízügyi főigazgató 60 ezer forint ju­talmat osztott ki közöttük. Az osztopáni Győzelem tsz tagsága a gazdag jövedelemért AZ OSZTOPÄNI Győzelem tsz tagsága még a télen határozatot hozott az egyik kisgyűlésen, hogy mit tesz a terméshozam növelése, a gazdag jövedelem biztosítása ér­dekében. Helyesen látta a tagság, hogy az első feladat a szilárd munkaszervezet kialakítása, a ta­gok munka iránti felelősségérze­tének elmélyítése. Ezért még a tavaszi munkák megkezdése előtt megszervezték a brigádokat, mun­kacsapatokat, annak figyelembe­vételével, hogy melyik tag milyen képességgel rendelkezik. Az idő­sebb és gyengébb fizikumúaknái ■könnyebb munkát biztosítottak, az asszonyoknál viszont tekintet­tel voltak arra, hogy a háztartást is el kell látniok. Egy növényter­melő brigád van, ezen belül 2 munkacsapat; de egyenként a ta" goknak is kijelölték azt a terüle­tet, amelyen kötelesek elvégezni a soronlévő munkákat és felelős- jsek azért, hogy a tervezett ter­mésátlagot elérjék. A növényápo­lást pl. egy-egy tagnak összesen mintegy 3926 négyszögöl terüle­ten kell elvégeznie a fogatosok segítségével. Mindkét növényter- imelő munkacsapatnak 2—2 pár lókapa áll rendelkezésére. Ez a jólszervezett munka tette lehető­vé, hogy most már a cukorrépát sarabolhatják a tagok, mert a ta­vasziak magját időben a földbe 'tették. Igen nagy a tagok bizakodása, munkakedve, mert látják és ér­zik, hogy pártunk és kormányunk minden lehetőséget biztosít boT dogulásukhoz. Már a télen kapott a tsz mezőgazdasági szakembert, Füredi Lajos agronómus szemé­lyében, aki az új agrotechnikai módszerek alkalmazására bátorít­ja a tagokat és szakmai tanácsok­kal segíti őket. 8 holdon négyze­tesen vetették a kukoricát, s er­ről — a négyszeri lókapálás és kétszeri kézikapálás elvégzésével — holdanként 35 mázsás termést akarnak betakarítani. Bátran vál­lalta szerződésben a tagság, hogy cukorrépából 200 mázsás átlagter­mést érnek el. Ennek feltételét Füredi Lajos agronómus segítsé­gével és irányításával úgy bizto­sítják, hogy korán elvetették, pé­tisózták, s most először a kelés után boronálják, majd fogatos ka" pávai sarabolják és még három« szór megkapálják a betakarításig* A 10 holdról a cukorrépa után csak cukorból 40 mázsát kap a tsz, s egy közepesen dolgozó tsz- családnak is legalább 2—3 mázsa cukor jut. Ezen felül jelentős pénzösszeget is kapnak a tagok prémiumként. , A termelőszövetkezetekben biz­tosítják a premizálást. Az állatte­nyésztésben már eddig is adtak prémiumot a kiválóan dolgozó tagoknak, de most határozatot hoztak a növénytermelők premi­zálására is. Legutóbb Kis Julian­na és Kiss Anna sertésgondozók, amiért a 23 anyakocától 135 ma­lacot választottak le 15 kilós át­lagsúlyban, egy-egy süldőt kaptak prémiumként. Pelhoffer Lajos ju­hász — aki a III. pártkongresszüs tiszteletére vállalta, hogy 94 anya bárányait elhullás nélkül felneve" li és ezt valóra is váltotta, mert 104 bárányt felnevelt — egy bá­rányt kap prémiumként. Ezek a dolgozók jó munkájukkal nagy­ban hozzájárultak ahhoz, hogy az idén eddig már közel 23 forin­tot osztottak a tagoknak munka­egységenként. Az elismerés, a megbecsülés még nagyobb ered­mények elérésére ösztönzi őket. Az, hogy a tsz-ben jó a mun­kaszervezet és rendszeresen osz­tanak előleget a tagoknak, vala­mint érdem szerint prémiumban részesítik őket, biztosítéka annak, hogy az osztopáni szövetkezeti parasztok megvalósítják célkitű­zéseiket és az állam segítségével tovább fokozzák a közösben jóié" tűket. Abban, hogy az osztopáni Győ­zelem tsz tagsága ilyen szépen, tervszerűen dolgozik, nagy része van Sztarasincsics elvtársnak, a tsz elnökének, aki a tagok vélemé" nyére támaszkodva, a vezetőség élén teljes igyekezetével segíti a tagságot a közös célért, a tsz fel­virágoztatásáért folytatott küzdel­mében. Dolgozzanak ezután is megértéssel, közös erővel az osz­topáni tsz-parasztok: koronázza siker munkájukat. , Megyénk mezogazdasagi dolgozói tartsák szem előtt: jó munkával és az állami fegyelem betartásával köszönthetik legméltóbban a IIL pártkongresszust. Ennek szellemében harcoljanak a hátralévő időben a kongresszusi verseny győzelméért.

Next

/
Thumbnails
Contents