Somogyi Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-08 / 108. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP Szombat. 1954 május 8. A genfi értekezlet pénteken Molotov elnökletével újból ülést tartott Genf. Az MTI kiküldött munkatársa jelenti: A genfi értekezlet plénuma két- napi szünet után, amelyet a küldöttségek közötti nemhivatalos megbeszélések töltöttek ki, péntek délután Molotov szovjet külügyminiszter elnökletével folytatta a koreai kérdés megtárgyalását. Jólértesült körökben úgy tudják, hogy az öt nagyhatalom, továbbá a Vietnami Demokratikus Köztár. saság és a három indokínai társország képviselői szombaton vagy hétfőn megkezdik a genfi értekezlet napirendjén második pontként szereplő indokínai kérdés vitáját. ! Az indokínai kérdés vitájának színhelye a népszövetségi palota ötös számú tanácsterme lesz. A koreai kérdés vitája az épület nagy tanácstermében folyik. Az ENSZ európai hivatalának képviselői is megjelentek a genfi értekezleten részvevő kínai küldöttség fogadásán Huang Hua, a genfi értekezleten részvevő kínai küldöttség szóvivője csütörtökön este Riche- mond'szálló termeiben fogadást adott. A fogadáson, amelyet szívélyes, baráti légkör jellemzett, megjelentek az ENSZ európai hivatala, a Genfben tartózkodó dip- ! lomáciai küldöttségek és a nemzetközi sajtó képviselői. Egyöntetű genfi vélemény szerint a külügyminiszteri értekezlet mentette meg a Laniel-kormányt A francia nemzetgyűlés csütörtöki üléséről érkező hírek nem keltettek meglepetést a Genfben lévő küldöttségek körében. Genfben egyöntetűen az a vélemény alakult ki, hogy a Laniel-kor- mány kizárólag a genfi értekezlet" nek, az indokínai kérdéssel kapcsolatban küszöbönálló tanácskozásoknak köszönheti fennmaradását. Régi tervek új cégér alatt Moszkva (TASZSZ). A „Pravda“ genfi tudósítói hírt adnak azokról a tényekről, amelyek fényt vetnek az amerikai diplomaták által a külügyminiszterek értekezletének kulisszái mögött folytatott titkos tárgyalásokra. Dulles — hangzik a tudósításban — azzal a megbízással hagyta ott az őt leváltó Bedell Smith't, hogy folytassa az úgynevezett „délkeletázsiai tömb“ létrehozása érdekében az alkut az Egyesült Államok szövetségeseivel. Ezt a célt szolgálják a nyugati hatalmak képviselőinek „nem hivatalos“ találkozói is. Az amerikai diplomáciának ezek a mesterkedései nagy felháborodást keltenek nemcsak az ázsiai országokban, hanem itt a genfi értekezleten is. Különösen nagy A „Pravda“ genfi tudósítása az elégedetlenség azoknak a küldötteknek a körében, akik kénytelenek számolni saját országuk közvéleményével. Ilyen körülmények között az új agresszív tömb kezdeményezői annak érdekében, hogy Eisenhower kijelentésével | felbolygatott közvéleményt megnyugtassák, új propagandamanőverbe kezdtek. Az újságíróknak azt magyarázzák, hogy most ne a ,,délkeletázsiai tömbről“ és a „közös akció előkészítéséről“, hanem csupán az „indokínai kérdés rendezésének nemzetközi garanciájáról“ írjanak. Itt azokról a garan" ciákról van szó, amelyek biztosítanák, hogy ennek az egyezménynek a részvevői közösen lépjenek fel az ázsiai népek nemzeti felszabadító mozgalma ellen. Ugyanakkor a „garanciák“ mintegy ürügyül szolgálnak amerikai katonai bázisok létrehozására Indokína területén. Genfben különösen nagy figyelemmel kísérik azt, hogy az amerikaiak terveiben „az indokínai kérdés rendezésének nemzetközi garanciái“ azt szolgálják, hogy rendszereket kényszerítsenek erőszakkal az ázsiai népekre, ame" lyeket ezek a népek nem akarnak tűrni tovább. Ugyanis lehetetlen, hogy olyan rendszereket kényszerítsenek erőszakkal az ázsiai népekre, amelyeket ezek a népek nem akarnak tűrni tovább. Ugyanakkor a „közös védelem“ új amerikai terve lényegében annak a régi gondolatnak megvalósítását jelenti, hogy az ázsiai népek ellen létrehozzák a gyarmatosító hatalmak katonai szövetségét. flz amerikai sajtó Duties genfi vereségéről New York (TASZSZ). Az amerikai sajtó azt írja, hogy Dulles „súlyos vereséget szenvedett Genfben.“ A „Christian Science Monitor“ genfi tudósítja úgy véli, hogy „a genfi értekezleten fokozódik az Egyesült Államok elszigetelődé, se.“ A ,,Daily Mirror“ szerkesztőségi cikkében megállapítja, hogy a Géniből visszatért Dulles „komoly vereséget szenvedett az indokínai kérdésben.“ A lap rámutat, hogy Dullesnak meg kell magyaráznia a kongresszus előtt, milyen remények fűzhetők az általa folytatott külpolitikához. Meghosszabbították Teheránban a rendkívüli állapotot Teherán (TASZSZ). A „Kaihan“ című lap jelentése szerint minisztertanácsi határozattal május 19" tői további három hónapra meghosszabbították a rendkívüli állapotot Teheránban. Lengyel tüdősök érkeztek Budapestre A lengyel és a magyar tudományos akadémiák együttműködésének megbeszélésére május U-én lengyel tudósok érkeznek Budapestre. Erős arculcsapás érte a McCarthyzmust Puerto Ri- coban — írja a newyorki „Daily Worker“ — mivel a puertoricoi igazságügyminisztérium kénytelen volt elejteni a kommunista párt vezetői ellen ,,felforgatás“ címen emelt vádat. Az ítélet után szaba- donbocsátották a kommunista párt három vezetőjét: Juan Santos Riverat, Puan Saez Coralest és Pablo Garcia Rordiguert. A kommunista párt vezetőit és több tagját március 6-án tartóztatták le, azzal a váddal, hogy a pártnak szerepe volt a puertoricoi nacionalisták által március elsején az amerikai kongresszus tagjai el" len intézett merényletben. AZ SZKP TAPASZTALATAIBÓL fa Pád-irányítás a szovjet államapparátus munkájában A SZOVJET ÁLLAM — tehát a szovjet államapparátus is azért erős, mert munkáját a kommunista párt irányítja. A párt dolgozza ki azt a politikát, amelynek valóra váltása a szovjet apparátus tevékenységének legfontosabb feladata. Ä párt neveli politikailag a szovjet értelmiséget, az államapparátusban dolgozó kádereket, a párt mozgósítja őket harcra a hibák ellen. A XIX. pártkongresszus az SZKP Központi Bizottsága 1953 júliusi teljes ülésének útmutatásai alapján megszilárdult a pártirányítás és az államapparátus minden láncszemében. A párt- szervezetek az eddigieknél színvo. nalasabban irányítják a szovjet és gazdasági szerveket. A pártbizottságok vezetőségi üléseken és teljes üléseken egyre gyakrabban vitatják meg egy "egy gazdasági ág irányításának, a dolgozók mindennapi életében felmerülő szükségletek kielégítésének, a kereskedelmi szervezetek, a közétkeztetési vállalatok irányításának kérdéseit. V. I. LENIN azt tanította, hogy minden szervezési munka kulcsa a káderkiválasztás és a végrehajtás ellenőrzése. A párt az államapparátus munkájának megjavításáért folyó harcban mindig szem előtt tartotta ezt az útmutatást. A végrehajtás ellenőrzésének célja, mint azt az SZKP XIX. kongresszusán hangsúlyozták, elsősorban az, hogy felfedjék a hiányosságokat, a törvénysértéseket és segítsék a becsületes szovjet embereket, megbüntessék a vissza; eső bűnösöket és küzdjenek a határozatok végrehajtásáért. A pártszervek gondoskodnak arról, hogy a vezető szervek határozatait helyesen, minden ferdítés nélkül váltsák valóra, hogy az apparátus pontosan és lelkiismeretesen dolgozzék, s ne végezzen fölösleges munkát. A párt megköveteli összes szervezeteitől, hogy állandóan erősíti sék az államapparátus minden t láncszemének irányítását, rendsze- résén vizsgálják felül az összes- intézmények és hivatalok munká- : ját — mind a központi, mind a 3 helyi intézményekét —, s állandó- • an ellenőrizzék minden funkcioná' ; rius tevékenységét, bármilyen- tisztséget töltsön is be. Nem sza- , bad elfeledni, hogy a pártellen- t őrzés elhanyagolása ahhoz vezet, hogy a funkcionárius elbürokrati- ; zálódik, elszakad a tömegektől s : gyakorlati munkája kudarcba ful- . lad. A pártszervezetekben rend- . szeresen meg kell vitatni az ál- ; lamapparátus munkáját, rendsze- ■ résén irányítani kell az államap- . parátusbán dolgozó kommunistá- : kát és a pártonkívüli szervezetek" ben működő pártcsoportokat. A PÁRTSZERVEZETEK feladata, széleskörű harcot folytatni az államapparátus munkájának minden elferdítése ellen, segíteni a kommunistákat és pártonkívü- lieket, hogy bátrabban fedjék fel a hiányosságokat, messzemenően előmozdítani a bírálat és az önbírálat kibontakozását. Az intézmények pártalapszervezetei harcoljanak még aktívabban az államapparátus munkájának megjavításáért és a bürokrácia gyökeres kiirtásáért. A pártszervezetek kötelessége, hogy növeljék a kommu" nisták felelősségérzetét intézményük jó munkájáért, fokozzák az alkalmazottak körében végzett nevelőmunkát. Minden alkalmazott legyen tisztában azzal, hogy munkája országos jelentőségű, hassa át az a tudat, hogy munkájával a népet szolgálja. A szovjet intézményekben folyó egész pártpolitikai munka irányuljon arra, hogy az állam- apparátus kádereit a kommunista párt iránti odaadás, az állami fegyelem szigorú betartására, a vezető szervek határozatainak és útmutatásainak pontos teljesítésére nevelje. Kisgyűiések a fonyódi járásban A fonyódi járásban az elmúlt napokban mintegy 50—60' kisgyűlést tartottak községekben, gépállomásokon, tsz-ekben. A kisgyűléseken a genfi értekezlet eseményeit vitatták meg a »Szabad Nép« legfrissebb cikkei nyomán. Az érdeklődés központjában a Kínai Népköztársaság, mint ötödik nagyhatalom, Dulles megfuta- modása Géniből — ahogy a dolgozó parasztok Dulles távozását nevezik — és a nyugati nagyhatalmak közti válság áll. SALGÓTARJÁN VÉDELME 1919 május 1... Budapest népe az első szabad májust ünnepli. Soha nem látott hatalmas tömeg hőm- pötyög az utcákon: a felszabadult , dolgozók százezrei vonulnak most fel, hogy megmutassák, minden erejükkel a forradalom ügye mellett állnak■ De a felvonuló munkások vöröszászlós, vidám sorai mellett hol itt. hol ott csillan meg a májusi nap fénye katonák szuronyain, puskák acélján. A Magyar Tanácsköztársaság hadseregének, a vörös hadseregnek első alakulatai a májusi ünnepről egyenesen a frontra indulnak. Az ünnep öröme egy pillanatra sem feledtette el, hogy a munkások állama súlyos veszélyben van. Halálos vasgyűrűbe fogták az imperialista államok, az antant csapatai. Százötven- ezer szuronyt készítettek a munkások szíve ellen és már április 16-án megindult a támadás. Túlerővel, súlyos túlerővel álltak szemben a vörös hadsereg alakulatai. S az ellenséget árulás is segítette. Május 1-re a román ellenforradalmi csapatok átkeltek a Tiszán, a cseh csapatok pedig Miskolcot és Salgótarjánt fenyegették. Salgótarján megtartása a Tanács- köztársaság számára létfontosságú volt. Ebben az időben egyedül a salgótarjáni iparvidék adott szenet a főváros üzemeinek. Szén nélkül pedig megáll az él.et, megállnak a. gyárak gépei — megáll az a munka, amelyet a hazájában úrrá lett munkás- osztály most már saját javára végez. Május 1-én kapták a salgótarjániak azt a hírt, hogy a csehek elfoglalták a legközelebbi községet, Somost. A szénmedence védelmével megbízott nyolcvanadik dandár visszavonult. A katonák nem szívesen hagyták ott állásaikat, de a tisztek jelentékeny része — az áruló Böhm Vilmos parancsára — kényszerítette őket a visz- szavonulásra. Salgótarján Tanács- Magyarország legfontosabb iparvidé1 ke, védelem nélkül maradt s a cseh burzsoá hadsereg tisztjei, a francia tábornokok győzelmi lakomájukat már az elfoglalt városban akarták megtartani. Rosszul számítottak. Május 1-én délben a salgótarjáni bányákban megállt a munka. A „Vörös Újság“ így számol be a nap eseményeiről: „A salgótarjáni bányákban mindössze néhány munkás maradt lenn, hogy a bányafenntartáshoz szükséges munkákat folytassa. A többiek fegyvert fogtak és úgy, ahogy voltak, kormosán, piszkosan, Salgótarjántól északra rajvonalba fejlődtek. így várták az ellenséget. Velük együtt fegyverbe állott a salgótarjáni acélgyár, az üveggyár és a Hirsch és Frank-féle gyár munkásai“. Csákánnyal, puskával kezükben álltak a lövészárkokban a salgótarjáni munkások. Velük szemben hatalmas túlerőben lévő, jól felfegyverzett ellenség — a csatát mégsem merték megindítani a támadók. Féltek a munkások erejétől, tudták, hogy a felszabadult munkásosztály hazaszeretete, izzó hite a forradalom ügyében olyan erő, amely nagyobb, mint az ágyúk és szuronyok ereje. Az antant hadseregének segítségére siettek a forradalom árulói, a jobboldali szociáldemokraták is. A bányászszakszervezet akkori titkára, az áruló Peyer Károly másnap éjjel hazug üzenetet küldött a bányászokhoz. Azt üzente, hagyjanak fel az ellenállással, adják fel a várost, mert a tanácskormány már lemondott, a Tanácsköztársaság összeomlott. A munkások nem hittek az árulóknak — s közben Budapesten már szerveződtek az új munkásezredek, megindultak a frontra a magyar vörös hadsereg alakulatai. Május 2-án a budapesti központi munkás- és katonatanács megtárgyalta a kommunisták javaslatát a harc további folytatásáról és óriási lelkesedéssel állt a javaslat mellé. A „Vörös Újság“ május i-i száma így számol be az ülésről: „A tanács egyhangúlag állást foglalt amellett, hogy a Magyar Tanácsköztársaságot és a nemzetközi proletárforradalom ügyét végső leheletéig védeni fogja ... A magyar pnólétariáiusnak kötelessége tartani a forradalom lángoló csóváját. A magyar proletariátus nem adhatja ki kezéből a fegyvert és nem is fogja kiadni . . • “ Május 2-án, 3-án és 4-én 96.000 munkás és paraszt lépett be a vörös hadseregbe. Gyárak, szakmák munkásai egységesen, közösen vonultak a haza védelmére. A pesti északi vas- úti főműhelyben, ahol ebben az időben 3 ezer munkás dolgozott, 1800 munkás szabályos századokba sorakozva vonult be a laktanyákba. Nem lehetett hirte'enében annyi katonát felszerelni, mint amennyien jelentkeztek. A dolgozók készen állottak az otthonná lett haza védelmére. A forradalmi kormányzótanács Rákosi Mátyás elvtársat bízta meg Salgótarján védelmének megszervezésével. Rákosi elvtárs a bányászok nagygyűlésén ismertette a bányavidék megtartásának döntő jelentőségét. Erélyesen visszaverte az áruló jobboldali szociáldemokraták törekvéseit, a nyolcvanadik dandár tisztikarának harcvesztő „stratégiai" elgondolásait a bányavidék tarthatatlanságáról. A bányavidék munkásaiból alakúit első egységeket maga vezette ki a frontra, s egy hétig irányította a város védelmét a munkások csapataira támaszkodva. Egy hétig szünetelt a munka a bányákban. Egy hétig fegyveresen vigyáztak városukra a bányászok, amíg meg nem • érkeztek a vörös hadsereg felmentő csapatai. Május 10-én a bányászegységek, a nyolcvanadik dandár és a hatodik hadosztály csapatai visszavonulásra késztették a cseh burzsoá hadsereget. Ugyanakkor megindult már a támadás a visszafoglalt Miskolctól is — észak irányába, A diadalmasan előnyomuló forradalmi csapatok előtt fejvesztve menekültek a támadók. A diadalmas északi hadjárat, amely Salgótarján alatt indult meg, felszabadította Kassát, a magyar munkások, parasztok segítségével létrejött a szlovák tanácsköztársaság. A vörös hadsereg csapatai Landler Jenő és Stromfeld Aurél vezetésével befejezték első nagyszabású hadjáratukat. A salgótarjáni bányászok pedig visszatértek munkahelyükre. „Május 8-án ismét megindult a munka, úgyhogy 9-én már 162 vagon szenet tudtunk termelni. Tegnap ez a szám 265-re emelkedett ..." — számol be a „Vörös Újság“ a salgótarjáni bányászok munkájáról május 18-án. Salgótarján védelme a magyar munkásság forradalmi áldozatkészségének, bátorságának, erejének nagyszerű példája. Harmincöt év távlatából az egykori munkáshősök harcai, helytállása a lövészárkokban, a bányákban példát mutatnak a rna bányászainak, munkásainak, a felszabadult Magyarország minden dolgozójának. Arra tanítanak, úgy kell a hazát szeretni — csákánnyal, s puskával, ha kell — mint ahogy ők szerették. Úgy kell érte harcolni, mint ahogy ők tették, Salgótarján védői arra tanítanak, hogy a forradalom győzelmébe vetett hit, a lángoló lelkesedés minden fegyvernél erősebb. Arra tanítanak, hogy nincs olyan erő, amely legyőzné a forradalom ügyét. Fonyódon pl. Kiss Gyqrgy dolgozó paraszt kijelentette, hogy mégsem volt hiábavaló a Szovjetunió és a népek erőfeszítése: a Kínai Népköz- társaság ötödik nagyhatalomként vesz részt a genfi értekezleten. Ö az egyik legkomolyabb eredménynek ezt tekinti. öreglakon arról beszéltek a kis- gyűlés részvevői, hogy a genfi értekezlet eddigi eredményei ismét szétzúzták az ellenség állítását, azt, hogy nem lehet tárgyalások útján megegyezésre jutni. A kisgyűiések tapasztalatai azt mutatják, hogy a dolgozók élénk érdeklődéssel várják a genfi értekezlet további fejleményeit. A genfi értekezlet eseményei mellett sok szó esik a begyűjtésről is. Több községben, mint Lengyeltótiban, öreglakon, vagy Balatonberény- ben a dolgozó parasztok követelik a tanácstól a törvényesség fokozottabb betartását a notórius hátralékosokkal szemben. Buzsákon a tanácselnök elvtárs pl., amikor a begyűjtést becsületesen teljesítők felhívták figyelmét az elmaradókra, nem is titkolta, hogy a «■népszerűségét« félti a faluban. Csak arról feledkezett meg, hogy nem mindegy, az élenjárók, vagy a hátralékosok között népszerűnek len ni, márpedig, ha ő az utóbbit választja, az nem vezet ióra. A bácsi dolgozó parasztok is jogosan ítélik el a községi tanács titkárának, Nyári Lajosnak az állampolgári fegyelemhez való rossz viszonyát, mivel több mint 1700 forint adóhátraléka van. Milyen munkát végez az ilyen tanácstitkár? — teszik fel jogosan a kérdést a bácsi dolgozó parasztok. Érdemes az ilyen irányú véleményre is felfigyel ni.
