Somogyi Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-08 / 108. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Szombat. 1954 május 8. A genfi értekezlet pénteken Molotov elnökletével újból ülést tartott Genf. Az MTI kiküldött mun­katársa jelenti: A genfi értekezlet plénuma két- napi szünet után, amelyet a kül­döttségek közötti nemhivatalos megbeszélések töltöttek ki, péntek délután Molotov szovjet külügy­miniszter elnökletével folytatta a koreai kérdés megtárgyalását. Jólértesült körökben úgy tudják, hogy az öt nagyhatalom, továbbá a Vietnami Demokratikus Köztár. saság és a három indokínai társ­ország képviselői szombaton vagy hétfőn megkezdik a genfi értekez­let napirendjén második pontként szereplő indokínai kérdés vitáját. ! Az indokínai kérdés vitájának színhelye a népszövetségi palota ötös számú tanácsterme lesz. A koreai kérdés vitája az épület nagy tanácstermében folyik. Az ENSZ európai hivatalának képviselői is megjelentek a genfi értekezleten részvevő kínai küldöttség fogadásán Huang Hua, a genfi értekezle­ten részvevő kínai küldöttség szó­vivője csütörtökön este Riche- mond'szálló termeiben fogadást adott. A fogadáson, amelyet szí­vélyes, baráti légkör jellemzett, megjelentek az ENSZ európai hi­vatala, a Genfben tartózkodó dip- ! lomáciai küldöttségek és a nem­zetközi sajtó képviselői. Egyöntetű genfi vélemény szerint a külügyminiszteri értekezlet mentette meg a Laniel-kormányt A francia nemzetgyűlés csütör­töki üléséről érkező hírek nem keltettek meglepetést a Genfben lévő küldöttségek körében. Genf­ben egyöntetűen az a vélemény alakult ki, hogy a Laniel-kor- mány kizárólag a genfi értekezlet" nek, az indokínai kérdéssel kap­csolatban küszöbönálló tanácsko­zásoknak köszönheti fennmara­dását. Régi tervek új cégér alatt Moszkva (TASZSZ). A „Pravda“ genfi tudósítói hírt adnak azok­ról a tényekről, amelyek fényt vetnek az amerikai diplomaták ál­tal a külügyminiszterek értekez­letének kulisszái mögött folyta­tott titkos tárgyalásokra. Dulles — hangzik a tudósítás­ban — azzal a megbízással hagy­ta ott az őt leváltó Bedell Smith't, hogy folytassa az úgynevezett „délkeletázsiai tömb“ létrehozása érdekében az alkut az Egyesült Államok szövetségeseivel. Ezt a célt szolgálják a nyugati hatalmak képviselőinek „nem hivatalos“ találkozói is. Az amerikai diplomáciának ezek a mesterkedései nagy felháboro­dást keltenek nemcsak az ázsiai országokban, hanem itt a genfi értekezleten is. Különösen nagy A „Pravda“ genfi tudósítása az elégedetlenség azoknak a kül­dötteknek a körében, akik kény­telenek számolni saját országuk közvéleményével. Ilyen körülmé­nyek között az új agresszív tömb kezdeményezői annak érdekében, hogy Eisenhower kijelentésével | felbolygatott közvéleményt meg­nyugtassák, új propagandamanő­verbe kezdtek. Az újságíróknak azt magyarázzák, hogy most ne a ,,délkeletázsiai tömbről“ és a „kö­zös akció előkészítéséről“, hanem csupán az „indokínai kérdés ren­dezésének nemzetközi garanciájá­ról“ írjanak. Itt azokról a garan" ciákról van szó, amelyek biztosíta­nák, hogy ennek az egyezmény­nek a részvevői közösen lépjenek fel az ázsiai népek nemzeti fel­szabadító mozgalma ellen. Ugyan­akkor a „garanciák“ mintegy ürügyül szolgálnak amerikai ka­tonai bázisok létrehozására Indo­kína területén. Genfben különösen nagy figye­lemmel kísérik azt, hogy az ame­rikaiak terveiben „az indokínai kérdés rendezésének nemzetközi garanciái“ azt szolgálják, hogy rendszereket kényszerítsenek erő­szakkal az ázsiai népekre, ame" lyeket ezek a népek nem akarnak tűrni tovább. Ugyanis lehetetlen, hogy olyan rendszereket kénysze­rítsenek erőszakkal az ázsiai né­pekre, amelyeket ezek a népek nem akarnak tűrni tovább. Ugyanakkor a „közös védelem“ új amerikai terve lényegében an­nak a régi gondolatnak megvaló­sítását jelenti, hogy az ázsiai né­pek ellen létrehozzák a gyarma­tosító hatalmak katonai szövetsé­gét. flz amerikai sajtó Duties genfi vereségéről New York (TASZSZ). Az ame­rikai sajtó azt írja, hogy Dulles „súlyos vereséget szenvedett Genf­ben.“ A „Christian Science Moni­tor“ genfi tudósítja úgy véli, hogy „a genfi értekezleten fokozódik az Egyesült Államok elszigetelődé, se.“ A ,,Daily Mirror“ szerkesztőségi cikkében megállapítja, hogy a Géniből visszatért Dulles „komoly vereséget szenvedett az indokínai kérdésben.“ A lap rámutat, hogy Dullesnak meg kell magyaráznia a kongresszus előtt, milyen remé­nyek fűzhetők az általa folytatott külpolitikához. Meghosszabbították Teheránban a rendkívüli állapotot Teherán (TASZSZ). A „Kaihan“ című lap jelentése szerint minisz­tertanácsi határozattal május 19" tői további három hónapra meg­hosszabbították a rendkívüli álla­potot Teheránban. Lengyel tüdősök érkeztek Budapestre A lengyel és a magyar tudomá­nyos akadémiák együttműködésé­nek megbeszélésére május U-én lengyel tudósok érkeznek Buda­pestre. Erős arculcsapás érte a McCarthyzmust Puerto Ri- coban — írja a newyorki „Daily Worker“ — mivel a puertoricoi igazságügyminisztérium kénytelen volt elejteni a kommunista párt vezetői ellen ,,felforgatás“ címen emelt vádat. Az ítélet után szaba- donbocsátották a kommunista párt három vezetőjét: Juan Santos Riverat, Puan Saez Coralest és Pablo Garcia Rordiguert. A kommunista párt vezetőit és több tagját március 6-án tartóztat­ták le, azzal a váddal, hogy a pártnak szerepe volt a puertoricoi nacionalisták által március elsején az amerikai kongresszus tagjai el" len intézett merényletben. AZ SZKP TAPASZTALATAIBÓL fa Pád-irányítás a szovjet államapparátus munkájában A SZOVJET ÁLLAM — tehát a szovjet államapparátus is azért erős, mert munkáját a kommunis­ta párt irányítja. A párt dolgoz­za ki azt a politikát, amelynek valóra váltása a szovjet apparátus tevékenységének legfontosabb fel­adata. Ä párt neveli politikailag a szovjet értelmiséget, az állam­apparátusban dolgozó kádereket, a párt mozgósítja őket harcra a hibák ellen. A XIX. pártkongresszus az SZKP Központi Bizottsága 1953 júliusi teljes ülésének útmutatá­sai alapján megszilárdult a párt­irányítás és az államapparátus minden láncszemében. A párt- szervezetek az eddigieknél színvo. nalasabban irányítják a szovjet és gazdasági szerveket. A pártbizott­ságok vezetőségi üléseken és teljes üléseken egyre gyakrabban vitat­ják meg egy "egy gazdasági ág irá­nyításának, a dolgozók mindenna­pi életében felmerülő szükségletek kielégítésének, a kereskedelmi szervezetek, a közétkeztetési vál­lalatok irányításának kérdéseit. V. I. LENIN azt tanította, hogy minden szervezési munka kulcsa a káderkiválasztás és a végrehaj­tás ellenőrzése. A párt az államap­parátus munkájának megjavításá­ért folyó harcban mindig szem előtt tartotta ezt az útmutatást. A végrehajtás ellenőrzésének cél­ja, mint azt az SZKP XIX. kon­gresszusán hangsúlyozták, elsősor­ban az, hogy felfedjék a hiányos­ságokat, a törvénysértéseket és segítsék a becsületes szovjet em­bereket, megbüntessék a vissza; eső bűnösöket és küzdjenek a ha­tározatok végrehajtásáért. A párt­szervek gondoskodnak arról, hogy a vezető szervek határozatait he­lyesen, minden ferdítés nélkül váltsák valóra, hogy az apparátus pontosan és lelkiismeretesen dol­gozzék, s ne végezzen fölösleges munkát. A párt megköveteli összes szer­vezeteitől, hogy állandóan erősít­i sék az államapparátus minden t láncszemének irányítását, rendsze­- résén vizsgálják felül az összes- intézmények és hivatalok munká- : ját — mind a központi, mind a 3 helyi intézményekét —, s állandó- • an ellenőrizzék minden funkcioná' ; rius tevékenységét, bármilyen- tisztséget töltsön is be. Nem sza- , bad elfeledni, hogy a pártellen- t őrzés elhanyagolása ahhoz vezet, hogy a funkcionárius elbürokrati- ; zálódik, elszakad a tömegektől s : gyakorlati munkája kudarcba ful- . lad. A pártszervezetekben rend- . szeresen meg kell vitatni az ál- ; lamapparátus munkáját, rendsze- ■ résén irányítani kell az államap- . parátusbán dolgozó kommunistá- : kát és a pártonkívüli szervezetek" ben működő pártcsoportokat. A PÁRTSZERVEZETEK fel­adata, széleskörű harcot folytatni az államapparátus munkájának minden elferdítése ellen, segíteni a kommunistákat és pártonkívü- lieket, hogy bátrabban fedjék fel a hiányosságokat, messzemenően előmozdítani a bírálat és az önbí­rálat kibontakozását. Az intézmé­nyek pártalapszervezetei harcolja­nak még aktívabban az államap­parátus munkájának megjavításá­ért és a bürokrácia gyökeres ki­irtásáért. A pártszervezetek köte­lessége, hogy növeljék a kommu" nisták felelősségérzetét intézmé­nyük jó munkájáért, fokozzák az alkalmazottak körében végzett nevelőmunkát. Minden alkalmazott legyen tisz­tában azzal, hogy munkája orszá­gos jelentőségű, hassa át az a tu­dat, hogy munkájával a népet szolgálja. A szovjet intézmények­ben folyó egész pártpolitikai mun­ka irányuljon arra, hogy az állam- apparátus kádereit a kommunista párt iránti odaadás, az állami fe­gyelem szigorú betartására, a ve­zető szervek határozatainak és útmutatásainak pontos teljesítésé­re nevelje. Kisgyűiések a fonyódi járásban A fonyódi járásban az elmúlt na­pokban mintegy 50—60' kisgyűlést tartottak községekben, gépállomáso­kon, tsz-ekben. A kisgyűléseken a genfi értekezlet eseményeit vitatták meg a »Szabad Nép« legfrissebb cik­kei nyomán. Az érdeklődés központ­jában a Kínai Népköztársaság, mint ötödik nagyhatalom, Dulles megfuta- modása Géniből — ahogy a dolgozó parasztok Dulles távozását nevezik — és a nyugati nagyhatalmak közti válság áll. SALGÓTARJÁN VÉDELME 1919 május 1... Budapest népe az első szabad májust ünnepli. Soha nem látott hatalmas tömeg hőm- pötyög az utcákon: a felszabadult , dolgozók százezrei vonulnak most fel, hogy megmutassák, minden erejük­kel a forradalom ügye mellett áll­nak■ De a felvonuló munkások vörös­zászlós, vidám sorai mellett hol itt. hol ott csillan meg a májusi nap fé­nye katonák szuronyain, puskák acél­ján. A Magyar Tanácsköztársaság hadseregének, a vörös hadseregnek első alakulatai a májusi ünnepről egyenesen a frontra indulnak. Az ünnep öröme egy pillanatra sem feledtette el, hogy a munkások álla­ma súlyos veszélyben van. Halálos vasgyűrűbe fogták az imperialista ál­lamok, az antant csapatai. Százötven- ezer szuronyt készítettek a munkások szíve ellen és már április 16-án meg­indult a támadás. Túlerővel, súlyos túlerővel álltak szemben a vörös had­sereg alakulatai. S az ellenséget áru­lás is segítette. Május 1-re a román ellenforradalmi csapatok átkeltek a Tiszán, a cseh csapatok pedig Mis­kolcot és Salgótarjánt fenyegették. Salgótarján megtartása a Tanács- köztársaság számára létfontosságú volt. Ebben az időben egyedül a salgótarjáni iparvidék adott szenet a főváros üzemeinek. Szén nélkül pedig megáll az él.et, megállnak a. gyárak gépei — megáll az a munka, ame­lyet a hazájában úrrá lett munkás- osztály most már saját javára végez. Május 1-én kapták a salgótarjániak azt a hírt, hogy a csehek elfoglalták a legközelebbi községet, Somost. A szénmedence védelmével megbízott nyolcvanadik dandár visszavonult. A katonák nem szívesen hagyták ott állásaikat, de a tisztek jelentékeny része — az áruló Böhm Vilmos pa­rancsára — kényszerítette őket a visz- szavonulásra. Salgótarján Tanács- Magyarország legfontosabb iparvidé­1 ke, védelem nélkül maradt s a cseh burzsoá hadsereg tisztjei, a francia tábornokok győzelmi lakomájukat már az elfoglalt városban akarták megtartani. Rosszul számítottak. Május 1-én délben a salgótarjáni bányákban megállt a munka. A „Vörös Újság“ így számol be a nap eseményeiről: „A salgótarjáni bányákban mindössze néhány munkás maradt lenn, hogy a bányafenntartáshoz szükséges munká­kat folytassa. A többiek fegyvert fogtak és úgy, ahogy voltak, kormo­sán, piszkosan, Salgótarjántól észak­ra rajvonalba fejlődtek. így várták az ellenséget. Velük együtt fegyver­be állott a salgótarjáni acélgyár, az üveggyár és a Hirsch és Frank-féle gyár munkásai“. Csákánnyal, puskával kezük­ben álltak a lövészárkokban a salgó­tarjáni munkások. Velük szemben hatalmas túlerőben lévő, jól felfegy­verzett ellenség — a csatát mégsem merték megindítani a támadók. Fél­tek a munkások erejétől, tudták, hogy a felszabadult munkásosztály haza­szeretete, izzó hite a forradalom ügyé­ben olyan erő, amely nagyobb, mint az ágyúk és szuronyok ereje. Az antant hadseregének segítségére siettek a forradalom árulói, a jobb­oldali szociáldemokraták is. A bá­nyászszakszervezet akkori titkára, az áruló Peyer Károly másnap éjjel ha­zug üzenetet küldött a bányászokhoz. Azt üzente, hagyjanak fel az ellen­állással, adják fel a várost, mert a tanácskormány már lemondott, a Ta­nácsköztársaság összeomlott. A mun­kások nem hittek az árulóknak — s közben Budapesten már szerveződ­tek az új munkásezredek, megindul­tak a frontra a magyar vörös had­sereg alakulatai. Május 2-án a budapesti központi munkás- és katonatanács megtárgyal­ta a kommunisták javaslatát a harc további folytatásáról és óriási lelke­sedéssel állt a javaslat mellé. A „Vö­rös Újság“ május i-i száma így szá­mol be az ülésről: „A tanács egy­hangúlag állást foglalt amellett, hogy a Magyar Tanácsköztársaságot és a nemzetközi proletárforradalom ügyét végső leheletéig védeni fog­ja ... A magyar pnólétariáiusnak kötelessége tartani a forradalom lán­goló csóváját. A magyar proletariá­tus nem adhatja ki kezéből a fegy­vert és nem is fogja kiadni . . • “ Május 2-án, 3-án és 4-én 96.000 munkás és paraszt lépett be a vörös hadseregbe. Gyárak, szakmák munká­sai egységesen, közösen vonultak a haza védelmére. A pesti északi vas- úti főműhelyben, ahol ebben az idő­ben 3 ezer munkás dolgozott, 1800 munkás szabályos századokba sora­kozva vonult be a laktanyákba. Nem lehetett hirte'enében annyi katonát felszerelni, mint amennyien jelent­keztek. A dolgozók készen állottak az otthonná lett haza védelmére. A forradalmi kormányzótanács Rákosi Mátyás elvtársat bízta meg Salgótarján védelmének megszervezé­sével. Rákosi elvtárs a bányászok nagygyűlésén ismertette a bányavi­dék megtartásának döntő jelentősé­gét. Erélyesen visszaverte az áruló jobboldali szociáldemokraták törek­véseit, a nyolcvanadik dandár tiszti­karának harcvesztő „stratégiai" el­gondolásait a bányavidék tarthatat­lanságáról. A bányavidék munkásai­ból alakúit első egységeket maga ve­zette ki a frontra, s egy hétig irányí­totta a város védelmét a munkások csapataira támaszkodva. Egy hétig szünetelt a munka a bá­nyákban. Egy hétig fegyveresen vi­gyáztak városukra a bányászok, amíg meg nem • érkeztek a vörös hadsereg felmentő csapatai. Május 10-én a bá­nyászegységek, a nyolcvanadik dan­dár és a hatodik hadosztály csapatai visszavonulásra késztették a cseh bur­zsoá hadsereget. Ugyanakkor megin­dult már a támadás a visszafoglalt Miskolctól is — észak irányába, A diadalmasan előnyomuló forradalmi csapatok előtt fejvesztve menekültek a támadók. A diadalmas északi had­járat, amely Salgótarján alatt indult meg, felszabadította Kassát, a ma­gyar munkások, parasztok segítségé­vel létrejött a szlovák tanácsköztár­saság. A vörös hadsereg csapatai Landler Jenő és Stromfeld Aurél ve­zetésével befejezték első nagyszabá­sú hadjáratukat. A salgótarjáni bányászok pedig visszatértek munkahelyükre. „Május 8-án ismét megindult a munka, úgy­hogy 9-én már 162 vagon szenet tud­tunk termelni. Tegnap ez a szám 265-re emelkedett ..." — számol be a „Vörös Újság“ a salgótarjáni bá­nyászok munkájáról május 18-án. Salgótarján védelme a ma­gyar munkásság forradalmi áldozat­készségének, bátorságának, erejének nagyszerű példája. Harmincöt év táv­latából az egykori munkáshősök har­cai, helytállása a lövészárkokban, a bányákban példát mutatnak a rna bányászainak, munkásainak, a fel­szabadult Magyarország minden dol­gozójának. Arra tanítanak, úgy kell a hazát szeretni — csákánnyal, s puskával, ha kell — mint ahogy ők szerették. Úgy kell érte harcolni, mint ahogy ők tették, Salgótarján védői arra tanítanak, hogy a forra­dalom győzelmébe vetett hit, a lán­goló lelkesedés minden fegyvernél erősebb. Arra tanítanak, hogy nincs olyan erő, amely legyőzné a forrada­lom ügyét. Fonyódon pl. Kiss Gyqrgy dolgozó paraszt kijelentette, hogy mégsem volt hiábavaló a Szovjetunió és a népek erőfeszítése: a Kínai Népköz- társaság ötödik nagyhatalomként vesz részt a genfi értekezleten. Ö az egyik legkomolyabb eredménynek ezt tekinti. öreglakon arról beszéltek a kis- gyűlés részvevői, hogy a genfi érte­kezlet eddigi eredményei ismét szét­zúzták az ellenség állítását, azt, hogy nem lehet tárgyalások útján meg­egyezésre jutni. A kisgyűiések tapasztalatai azt mutatják, hogy a dolgozók élénk ér­deklődéssel várják a genfi értekez­let további fejleményeit. A genfi értekezlet eseményei mel­lett sok szó esik a begyűjtésről is. Több községben, mint Lengyeltóti­ban, öreglakon, vagy Balatonberény- ben a dolgozó parasztok követelik a tanácstól a törvényesség fokozottabb betartását a notórius hátralékosokkal szemben. Buzsákon a tanácselnök elvtárs pl., amikor a begyűjtést becsületesen teljesítők felhívták figyelmét az el­maradókra, nem is titkolta, hogy a «■népszerűségét« félti a faluban. Csak arról feledkezett meg, hogy nem mindegy, az élenjárók, vagy a hátralékosok között népszerűnek len ni, márpedig, ha ő az utóbbit választ­ja, az nem vezet ióra. A bácsi dolgozó parasztok is jogo­san ítélik el a községi tanács titká­rának, Nyári Lajosnak az állampol­gári fegyelemhez való rossz viszo­nyát, mivel több mint 1700 forint adóhátraléka van. Milyen munkát végez az ilyen tanácstitkár? — teszik fel jogosan a kérdést a bácsi dolgozó parasztok. Érdemes az ilyen irányú véleményre is felfigyel ni.

Next

/
Thumbnails
Contents