Somogyi Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-30 / 127. szám
6 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1954 május 30. A Magyar Dolgozok Pártja III. kongre§§zn§a (Folytatás az 5. oldalról.) szünk előre a szocializmus győzelme felé. (Nagy taps.) Erős a mi néphatalmunk, mert harcokban megedzett, tapasztalt munkásosztály áll az élén és a dolgozó nép kiapadhatatlan erejére támaszkodik. De államunk ereje mindenekf elett abban van, hogy forradalmi marxista-leninista párt vezeti. (Nagy taps.) Ez a legfőbb biztosítéka annak, hogy népi demokráciánk államhatalma, helyi tanácsaink minden tevékenysége hűséggel és tántoríthartatlanul mindig a haza, a nép és a szocializmus szent ügyét szolgálja. (Hosz- szantartó nagy taps.) A PÉNTEK DÉLUTÁNI ÜLÉS Délután 4 órakor Vass Istvánná elvtársnőnek, a Központi Vezetőség tagjának elnöklésével megkezdődött a vita a második napirendi pont felett. Az első hozzászóló Dumitrás Mihály elvtárs, az orosházi járási tanács elnöke volt. Utána Hegedűs András elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, a minisztertanács első elnök- helyettese szólalt fel. Hegedűs András elvtárs felszólalása Pártunk harmadik kongresszusa pártszervezeteink és párttagjaink figyelmét mindenekelőtt a falusi kérdésekre irányította és ez így is van jó1, mert népi demokráciánk alapkérdései, a népjólét emelése és a szocializmus alapjainak lerakása hazánkban most a falun dőlnek el. Milyen feltételek kellenek a mező- gazdasági termelés fejlesztéséhez és hogy lehet ezeket ténylegesen biztosítani? Mezőgazdasági termelésünk fejlesztéséhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy a dolgozó parasztság kedvvel és örömmel dolgozzék nagyobb termések eléréséért. Megvan-e nálunk ez a feltétel? Tudjuk, hogy a múlt év júniusa előtt sok baj volt ezen a téren, főleg azért, mert egész politikánkban, de különösen gazdaságpolitikánkban komoly hibákat követtünk el. Azok az intézkedések azonban, amelyeket a Központi Vezetőség hozott a hibák kijavítására, máris megváltoztatták a helyzetet. A jelenlegi gazdasági helyzet, az érvényben lévő begyűjtési és adózási rendszer, s amellett a szabadpiaci értékesítés nagy lehetőségei olyan mértékben teszik érdekeltté dolgozó parasztságunkat a termelés fokozásában, amilyenre példa még nem volt. Magas termésátlagok és hozamok elérésére érdemes felhasználni minden új módszert, amelyet a tudomány és az élenjáró gyakorlat, mint bevált tapasztalatot fel tud mutatni. A termelési érdekeltségek növelése jó feltételeket teremt a faluban az állampolgári fegyelem megjavítására, de ezeket a lehetőségeket eddig nem használtuk ki, erősödése helyett gyengült az állampolgári fegyelem. Ennek oka az, hogy a munkás-paraszt szövetség általános megszilárdítása mellett, ebben a kérdésben a kulákbefolyás erősödött. A begyűjtésben kialakult helyzet is bizonyltja, hogy a pártnak ebben a szakaszban szüntelenül kell harcolnia minden fontos kérdésben a kulákbefolyás visszaszorításáért. A Központi Vezetőség és a minisztertanács decemberi határozatának végrehajtása azért nem halad kielégítően, mert nem sikerült megfelelő változást elérnünk a földművelés- ügyi minisztériumban és a helyi tanácsok mezőgazdasági osztályain. Igaza van mindazoknak a felszólaló elvtársaknak, akik ezeket a hiányosságokat bírálták. A földművelésügyi minisztérium nem irányítja még megfelelően a mezőgazdaság fejlesztéséért folyó sokoldalú, széleskörű munkát. Amint a KV beszámolója is megállapítja: »A minisztérium vezetése még nem tartja eléggé kezében az 1953 december 23-i párt- és kormányhatározat megvalósítását«. Meg kell őszintén mondani, hogy a decemberi határozat végrehajtásában ezen a téren van a legtöbb hiba. A földművelésügyi minisztérium, a megyei és a járási mezőgazdásági osztályok munkájából még nem sikerült kiküszöbölni a bürokratikus módszereket. Mint a Központi Vezetőség beszámolója helyesen megállapította: »A földművelésügyi minisztériumnak túlméretezett a szervezete, amelyet túlcentralizáltság és az ennek megfelelő bürokratikus ügyintézés jellemez«. Túlsók a minisztériumban még a bürokratikus intézkedés, valahogy úgy vagyunk, ha megszorítjuk az utasítások kiadását — mint ahogy megszorítottuk — megszaporodik a körlevél, amikor szabályozzuk a körlevelek küldését, megnő az úgynevezett tájékoztatók száma. (Derültség.) Mindegyik tulajdonképpen ezen vagy azon a réven mégis csak utasítás! Pedig népünk sohasem volt jó véleménnyel a sok rendeletről, mint mondani szokták: sok törvény, sok örvény. A földművelésügyi minisztériumban és a mezőgazdasági szervekben a bürokratizmus egyik legkárosabb következménye, hogy háttérbe szorult az új módszerek népszerűsítése. Teljesen igaza van Tóth László elvtársnak, a Szocialista Munka Hősének, aki hiányolta a munkamódszerátadásokat. A mezőgazdasági igazgatásnak, a földművelésügyi minisztériumnak, a megyei és járási mezőgazdasági osztályoknak ma egyik legfontosabb feladata a megnőtt szakmai érdeklődés kielégítése. Az a feladatuk, hogy elterjesszék a mezőgazdasági termelés módszereit, a tudomány legújabb eredményeit, felhasználva erre minden kínálkozó lehetőséget. A mélyszántás, ha megfelelő módon alkalmazzuk, jelentősen emeli a termésátlagokat. De az eredmény éppen az ellenkező, ha sablonosán, talajtól, időjárástól függetlenül végezzük. Ha így járunk el, úgy járunk, mint az orosházi Dózsa termelőszövetkezet, itt az őszi búzavetésük a tábla közepén gyenge, a forgóban, ahol egyébként rossz szokott lenni, viszont jó. E titok nyitja az, hogy a forgóban, bármennyire szerették volna is, nem ment mélyre az eke és így jó magágyat tudtak készíteni, a táblában viszont az elmúlt őszi száraz időjárás ellenére kötött talajon mélyen szántottak és rendkívül rossz magágyat készítettek. A helyi tanácsok szerepének megnövelése a mezőgazdaság irányításában azért is nagyon szükséges, mert megkönnyíti a sablonos vezetés elleni harcot, mert elősegíti, hogy a helyi körülményeket messzemenően érvényesíthessük. Ahhoz, hogy a községi, járási és a megyei tanácsok sablontól mentesen, a helyi körülmények figyelembevételével tudják vezetni a mezőgazdaságot, szükséges a dolgozó parasztok és a szakemberek véleményének meghallgatása. Ezt a legcélravezetőbben a termelési bizottságokban lehet megvalósítani. A termelési bizottságokban érdemes és szükséges minden, a mezőgazdaság fejlesztése szempontjából fontos kérdést megtárgyalni. A mezőgazdasági termelés fellendítéséhez az előbbi feltételek mellett szükség van arra is, hogy rendelkezésünkre álljanak mindazok az anyagi erőforrások, amelyek nélkül fejlett mezőgazdaság megvalósíthatatlan. Elő tudjuk-e ezeket teremteni? Népi demokráciánk gazdasága, szocialista iparunk, közlekedésünk és kereskedelmünk, élvezve a Szovjetunió és a népi demokráciák állandó baráti támogatását, a mezőgazdasági termelés felemeléséhez minden szükséges anyagi feltételt biztosítani tud. Ahhoz azonban, hogy a munkás- osztály segíteni akarása kibontakoz- hassék, következetesen végre kell hajtani az iparban az átcsoportosítást, melyet megkezdjünk ugyan, de még véghez nem vittünk. Az iparban a legjobb mérnökök, technikusok és szakmunkások ezreit kell a- mezőgazdasági gépgyártás területére irányítani. A mezőgazdaság fejlesztését nem dekrétumokkal, nem hangzatos szólamokkal akarjuk biztosítani, hanem a dolgozó parasztság megnőtt termelési kedve alapján megfelelő anyagi feltételek megteremtésével, továbbá a tudomány és a gyakorlat eredményeinek széleskörű elterjesztésével. Olyan alapvető feltételek ezek, amelyek rendelkezésünkre állanak, csak tudnunk kell felhasználni azokat. A mezőgazdasági termelés fejlesztésében messzemenően figyelembe kell venni a birtokmegosztást, azaz a falu osztályrétegeződését. Mint ahogy ismeretes, mezőgazdaságunkban túlsúlyban a kis- és középpa- raszti gazdaságok vannak, kezükben van szántóterületünk több mint 50 százaléka, a 2 holdon felüli gazdaságokat számolva csak. Ebből világosan következik, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztése érdekében is támogatnunk kell a kis- és középparaszti gazdaságok termelését, mert nem nyugodhatunk bele abba, hogy szántóterületünknek több mint felén ne növekedjenek a hozamok. Ez a támogatás azonban nem jelenti a mezőgazdaság szocialista átszervezése ügyéről való lemondást. Az egyéni kis- és középparaszti gazdaságokban a termelés növekedésének lehetőségei erősen korlátozottak. Olyan korban élünk, amikor rohamléptekkel fejlődik a mezőgazdasági technika és tudomány: a traktor és kombájn korában a kisparcella ösz- szehasonlíthatatlanul nagyobb akadálya a termelés fejlődésének, mint volt — mondjuk — a századforduló idején a gőzeke korszakában. A szocialista mezőgazdasági nagyüzemekben a munka termelékenységének olyan fokú növelése válik lehetővé, amely a nagyüzemi gazdálkodást az egyén számára is és az egész nép számára is szükségessé és rend- kívül előnyössé teszi. Kézi műveléssel azonos átlagtermést véve alapul gabonatermésnél egynapi munkára 70 kg megtermelt gabona esik. A gépesített nagyüzemi mezőgazdaságban viszont 4 mázsa. A munka termelékenysége tehát a hatszorosára növekedik. Még nagyobb az eltérés, ha a gépesítés eredményeit a legmunkaigényesebb növényre vonatkoztatjuk. Tehát, ha mezőgazdaságunkat igazán korszerűvé akarjuk tenni, ha túl akarjuk szárnyalni a legfejlettebb kapitalista országok mezőgazdaságait — mint ahogy akarjuk — akkor minden erőnkkel támogatnunk kell a nagyüzemi gazdálkodásnak a dolgozó parasztok által legelfogadhatóbb formáját, a termelőszövetkezeteket. (Taps.) Az a hatalmas változás, amelyet a termelőszövetkezet megjelenése jelent a mezőgazdaság termelési és gazdasági viszonyaiban azonban, csak a kis- és középparasztokkal való megegyezés alapján lehet végrehajtani, mert különben a munkás-paraszt- szövetségen, népi demokratikus államhatalmunk alapján esnék csorba. Az a kis- és középparaszt, akinek termelését népi demokráciánk támogatja és segíti, csak akkor lép a szövetkezeti gazdálkodás útjára, ha meggyőződik arról, hogy az számára gazdaságilag előnyös. Ma már sokszáz termelőszövetkezetünk van olyan, amelynek eredményei kézzelfoghatóan bizonyítják a szocialista nagyüzemi termelés fölényét a parcellás gazdálkodással szemben. De ugyanakkor még többszáz olyan is akad, amely rendkívül rosszul gazdálkodik és alkalmat ad a kulákoknak és az ellenséges elemeknek arra, hogy rossz példájukra hivatkozva távoltartsák a kis- és középparasztokat a szövetkezeti gazdálkodástól. Úgy kell dolgozni, hogy a gyenge termelőszövetkezetek is fel tudjanak zárkózni a jók mellé. A termelőszövetkezetek megszilárdítása szempontjából, amely ma falusi munkánk központi feladata — legfontosabb behozni azt a lemaradást, amely szövetkezeteinkben a kapásnövények termelésében és az állattenyésztés hozamaiban van. Az állami gazdaságok is, amelyek már úgy ahogy megtanultak gabonát termelni, legerősebben a kapásnövényeknél maradtak le, termésátlagaik kukoricából és burgonyából egyenesen szégyenteljesek. Köztudomású, hogy a kukorica termelési költsége a paraszti gazdaságokban alacsonyabb, mint a gabonáé, de nem így van az állami gazdaságokban, ahol egy mázsa kenyérgabona önköltsége 112, egy mázsa kukoricáé pedig átlagosan 206 forint. Az állami gazdaságok egész tevékenységére károsan hat ki ez a hiba, ez az egyik legfőbb oka a szinte állandósult takarmányhiánynak és a rendkívül magas deficitnek. Ahhoz, hogy állami gazdaságaink, a szocialista nagyüzemű gazdálkodás iskoláivá, fejlett nagyüzemű árutermelőgazdaságokká legyenek, meg kell szüntetniük a kapásnövények termelése terén mutatkozó szégyenteljes lemaradást. Miért van az, hogy termelőszövetkezeteinkben is és az állami gazdaságainkban is a kalászosokhoz képest összehasonlíthatatlanul gyengébbek a kapásnövények átlagai? A hiba gyökere abban van, hogy á kapásnövények termelését összehasonlíthatatlanul gyengébben gépesítettük, mint a kalászosokét. Termelőszövetkezeteink egyik legnagyobb feladata fejlett közös állattenyésztés létrehozása, amely nélkül szilárd, jövedelmező nagyüzemű szövetkezeti gazdaság egyenesen elképzelhetetlen. Jelenleg termelőszövetkezeteink közös állatlétszáma nagyon alacsony és hozamuk is rendkívül kevés, emiatt a termelőszövetkezetek a lehetőségeikhez képest kevés pénz jövedelemre tesznek szert. A termelőszövetkezetek közös állattenyésztésének fejlesztése érdekében mindenekelőtt azt kell biztosítani, hogy a szövetkezetek megfelelő takarmánnyal rendelkezzenek. Ehhez a kapásnövények termésátlagának növelése mellett az szükséges, hogy nagy gonddal takarítsák be a szálastakarmányokat és ne engedjenek egyetlen mázsa szénát sem elpusztulni. A termelőszövetkezetek gazdaságának fejlesztése nagymértékben gépállomásainkon múlik. Népi demokratikus államunk rajtuk keresztül látja el a termelőszövetkezeteket a legkorszerűbb technikával. Gépállomásaink munkája dönti el, hogy ez a technika növeli-e és ha igen, milyen mértékben növeli a termésátlagokat. Ahhoz, hogy a gépek a hozamok gyors növelését eredményezzék, gépállomásaink vezetőinek szakítani kell azzal a szűk szemlélettel, amely szemellenzősen csak a normálholdak teljesítését nézi. Természetesen a normálhold is fontos, de annál sokkal döntőbb a termésátlag. (Taps.) Ezért kell nagy örömmel üdvözölni Balogh elvtársnak, a Szocialista Munka Hősének versenykihívását (taps), aki azt javasolta, hogy Tóth elvtárssal meginduló versenyében a hozzájuk tartozó termelőszövetkezetek termésátlagai és ne normálholdak alapján döntsék el, hogy ki az első. (Taps.) Nagyra kell értékelni a traktorosok versenyének ezen új formáját. Ha traktoristáink ma már sokezerre rúgó serege ezen az alapon dolgozik, akkor a gépállomások betöltik történelmi feladatukat, a mezőgazdasági szocialista átszervezésének igazi motorjaivá válnak. (Taps.) Ha pedig a termelőszövetkezetek termésátlagai nemcsak gabonafélékben, hanem kapásokban is túlhaladják az egyéni parasztokét és ezt gépesítés segítségével kevesebb munkával érik el, ha nagyhozamú közös állattenyésztéssel rendelkeznek, akkor biztosítva van, hogy a szövetkezeti tagok jövedelme meghaladja a középparasztokét. Ezzel pedig megteremtjük a szocializmus teljes győzelmének legfontosabb gazdasági előfeltételét a faluban. A gyakorlati tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a termelőszövetkezetek fejlődésének ezen anyagi feltételeinek létrehozása mellett — bármilyen fontos is legyen az — van egy másik követelménye is a termelőszövetkezetek fejlesztésének. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt a termelőszövetkezetbe akkor lép be szívesen, ha ott olyan körülmények között dolgozhat, amelyek a számára elfogadhatók. A termelőszövetkezetek működésének van írott törvénye, ez a mintaalapszabályzat, amelyet a termelőszövetkezetek küldötteinek tanácskozása fogadott el. Vannak azonban termelőszövetkezeteink, ahol durván megsértik ezt az alapszabályt — ahogy erre Losonczi elvtárs felhívta a figyelmet — újra gyakori eset az, hogy az alapszabályban megállapított mértéken túl növelik a háztáji gazdaságot a közös gazdaság rovására. Ezen szövetkezetekben nem bontakozhatik ki a szövetkezeti nagyüzemű termelés fölénye. Mert hiszen a főfigyelmet nem a nagyüzemű gazdálkodásra, hanem a háztáji gazdálkodásra fordítják. »Sebaj — gondolják az ilyen termelőszövetkezetben a hangadók — megmarad az állami — az adóbegyüjtési és egyéb — kedvezmény.« De ebben is tévednek, megnövelt háztáji gazdaságra ugyanis ugyanúgy kell a begyűjtési és adókötelezettséget megállapítani, mintha egyéni gazdaság lenne. (Nagy taps.) A háztáji gazdaság megnövelése ma még nem vált nagyméretűvé, de ilyen kérdésekben »jobb félni, mint megijedni«, könnyebb kijavítani a hibát addig, ameddig nem nő nagyra. Fel kell hívni a figyelmet egy másik idevágó kérdésre is, a szövetkezeti demokrácia betartására. Még az időlegesen, egyébként jó gazdasági eredményt elérő termelő- szövetkezetek sem, gyakorolnak megfelelő vonzó hatást, ha ott a vezetők kiskirályoskodnak, ha nem hallgatnak a szövetkezeti tagságra, ha családi klikkek alakulnak ki, azaz, ha a munka nem a szövetkezeti demokrácia szellemében folyik. Ezért a párt- és állami szerveinknek nagy gondot kell fordítani arra, hogy termelőszövetkezeteinkben a tagság a szövetkezet gazdájának érezze magát. Tisztelt pártkongresszus! A falun lényegében két egységes, egymástól elválaszthatatlan feladatot kell megoldani: fel kell emelni a mezőgazdasági termelés színvonalát és tovább kell fejlesztenünk elsősorban a meglévő termelőszövetkezet megszilárdítása útján a termelőszövetkezeti mozgalmat. A mezőgazdasági termelés elhanyagolása nemcsak az életszínvonal emelését akadályozná meg, hanem népi demokratikus államhatalmunk alapját, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét is gyengítené. E két feladat egységét azért is kell hangsúlyoznunk, mert pártunk gyakorlatában gyakran előfordul az, hogy egységet alkotó feladatokat elválasztunk egymástól. Mint a marxizmus-leninizmus tanítja — a középparasztságot nem lehet megnyerni a kulákság elleni harc nélkül, mégis sok helyütt az elmúlt hónapokban beleestek ebbe a hibába. Hasonló volt a helyzet a termelőszövetkezetek és az egyéni parasztok kérdésében is, a múlt év júniusa előtt elhanyagoltuk az egyénileg dolgozó parasztokat, utána pedig —- miután Központi Vezetőségünk ezt a hibát felvetette* sok pártszervünk nem törődött, vagy keveset törődött a szövetkezeti gazdaságokkal. Tanuljuk meg végre népünktől, hogy fél igazság — nem igazság. III. kongresszusunk nagyszerű bizonyítéka pártunk és politikánk egységének. Ez az egység tükröződjék vissza gyakorlati munkánkban is és akkor nem marad el a győzelem. Kongresszusunk által megszabott nagyszerű célkitűzések megvalósításának biztos záloga az, hogy a végrehajtásokért folyó harc élén népi, nemzeti egységünk megteremtésének kovácsa, harcokban edzett, egységes marxi-lenini párt áll, a mi pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja. (Hosszantartó lelkes taps.)
