Somogyi Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-29 / 126. szám
VILÁG PROLETÁRJA EGYESÜLJETEK! A somogyszobi gazdák kövessék a tsz-ek példamutatását A Gyermeknap hírei Az Első Békekölcsön hatodik sorsolása , A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI évfolyam, 126. szám._________________________________________________________________ARA 50 FILLÉR______________________________ Szombat, 1954 május 29. A csurgói Uj Élet tsz tagjainak felhívása az ország valamennyi burgonyatermesztő tsz-éhez A csurgói Uj Élet termelőszövetkezet tagjai a III. pártkongresszuson keresztül az alábbi levelet intézték az ország összes burgonyartermesztéssel foglalkozó termelőszövetkezeteihez a 180 mázsás átlagburgonyatermés eléréséért: „Mi. a somogymegyei csurgói Uj Élet termelőszövetkezet tagjai meghallgattuk Rákosi elvtárs kongresszusi beszámolóját és rendkívüli taggyűlésen, május 27-én este külön megtárgyaltuk a tsz-ek megsegítéséről és a második ötéves terv célkitűzéseiről szóló részt. Megállapítottuk, hogy a mező- gazdasági termelés gyorsütemű fellendítéséhez és a lakosság több hússal, zsírral való ellátásához úgy járulhatunk hozzá, ha fokozzuk gazdaságunkban a terméshozamot. 600 holdas gazdaságunkban az elmúlt esztendőben is 165 mázsás termésátlagot értünk el burgonyából és több állami gazdaságot tudtunk ellátni jómínőségű vetőgumóval. Több mint 2500 mázsa leszállított burgonyáért csaknem 400 ezer forintot kaptunk, ami nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a zárszámadáskor egy munkaegységre 20 forint 10 fillér készpénzt oszthattunk szét. Az idén 50 kát. holdon gabona- előveteményű talajba ültettünk burgonyát. A tarlóhántás után idejében elvégeztük az őszi mélyszántást, s alaptrágyaként 140 kg kálisót. 200 mázsa' érett istállótrágyát szórtunk szét kát. holdanként. Az egészséges, fejlett 70—80 grammos vetőgumókat 12 cm mélyen ültettük el. A növényápolásra is igen nagy gondot fordítunk. Kétszer fogasoltunk és május 27-én estig elvégeztük a másodszori kapálást is mind az ötven holdon. A továbbiakban fejtrágyaként 40 kg pétisót adunk holdanként, kétszer töltögetünk és kétszeri szelekciót végzünk el. A veszteségmentes betakarítást a munka jó megszervezésével segítjük elő. Ezzel megteremthetjük az előfeltételét annak, hogy az elmúlt évben elért átlagtermést túlszárnyaljuk, ami jelentős jövedelmet hoz számunkra. Ezért elhatároztuk, hogy pártunk III. kongresszusának tiszteletére mozgalmat indítunk burgonyából 180 mázsás átlagtermés elérésére és egyben versenyre hívjuk az ország valamennyi burgonyatermesztő szövetkezetét. A kongresszusról küldjük e felhívásunkat és kérjük, hogy országunk összes burgonya termesztésével foglalkozó szövetkezete csatlakozzék hozzánk, mert ezzel is több húst és zsírt tudunk juttatni dolgozó népünk asztalára. Előre a 180 mázsás átlagburgonyatermés eléréséért, dolgozó népünk életszínvonalának emeléséért! Csurgó, 1954 május 28-án. A csurgói Uj Élet tsz tagjai nevében: Füstös János tsz-el- nök, Hosszú Ferenc pávtitkái , i Pókos Sándor brigádvezető.“ JCí&ziiLadfa a A kaposvári Cukor- és Édesipari Technikum szülői munkaközössége és a Ill/b. osztály tanulói lelkesen készülnek a Gyermeknapra. Elhatároztuk, hogy a »Zója« leánynevelő intézet gyermekeit megajándékozzuk. Játékokat adunk át ünnepség keretében az intézet növennenként is megajándékozzuk egy-egy édességcsomaggal. Féltve őrzött békénk védelmezői lesznek ők. Nevelésüket úgy kívánjuk irányítani, hogy népünk, hazánk iránt mindig határtalan szeretetet érezzenek. Érezzék azt, hogy a felnőttek a jövő békeszerető építőit látják bennük. dékeinek. Nem feledkezünk meg arról sem, hogy a gyermekeket egyéJani Ernőné. Riba. Ernő araíóg épkezelő lesz ß iba Ernő diszista traktoros nevét az igali gépállomáson a példamutató dolgozók között szokták emlegetni• Riba elvtárs rászolgált erre a megtiszteltetésre: szép eredményeket ért el tavaszi kampányterve teljesítésében. Aránylag rövid idő óta dolgozik a gépállomáson, de ez idő alatt is alaposaji megismerte legkedvesebb segítőtársé,:, szántó-traktorát. A fiatal traktoros nagy várakozással tekintett a pártkongresszus elé, s tudta, hogy pártunk je g jobb jóinak tanácskozása egész népünk, így az ö számára is megmutatja az elöreha'adás útját. Riba elvtárs a kongresz- szits első napján figyelmesen végig hal:' gáttá a Központi Vezetőség beszámolójának rádióközvetítését, amely részletesen foglalkozott la mezőgazdasági határozat végrehajtásában eddig elért eredményeinkkel, s értékelte a gépállomások munkáját. Másnap, amikor még élénken emlékezetében éltek Rákosi elvtárs szavai, elolvasna az újságból a beszámolónak a mezőgazdasággal foglalkozó részét. Kü'önösen egy mondat ragadta meg figyelmét: ., . . . A mezőgazdasági termelés nagymértékű, gyors fellendítésének alapvető feltétele a mezőgazdaság fokozott gépesítése, a mezőgazdaság felszerelése új, korszerű technikával ..." Kokat töprengett ezen Riba elvtárs, s felvetődött benne az a gondolat, hogy ö is tovább bővíti szaktudását, megismerkedik más gépekkel is. Amikor azonban a szívéhez annyira hozzánőtt hatalmas „vas pari pújának“ diadalmas dübörgése ütötte meg a fülét, elhessegette magdal az előbbi gondolatot. yé z egyik nap Mihályi elvtárssal, a gépállomás igazgatójával be- szé'getett. Nem kisebb dologról esett szó köztük, mint az aratás jó megszervezéséről. Mihályi elvtárs szóba hozta, hogy az egyik aratógépnek még nincs szakképzett kezelője, s kérte Riba e'vtársat, jelentkezzék aratógépkezelői tanfo’yamra. A fiatal traktoros megértette, mi a kő éléssége akkor, amikor a munkásosztály, az ország kenyeréről van szó. Ezért, ha nehezen is, de elhatározta magát arra, hogy az aratás idejére megválik traktorától. Elhatározását tett követte: másnap már az aratógépkezelőtanfolyamon hozzákezdett hihetetlen íuaásszomjjal a számára eddig ismeretlen gép kezelésének elsajátitásáho hogy fennakadás nélkül vághassa vele rövidesen a gabonát. Riba elv társ megértette a gépi aratás jelentőségét, s a tanfolyamon az a nagy elhatározása született meg, hogy jövőre már kombájnnal aratIgén, Riba elvtárs tudja, hogy a mezőgazdasági termelés fehlendité- ■* séhez nemcsak technikára, hanem megfelelő szakemberekre is szükség van. — K. J.— A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa Horváth Márton elvtárs felszólal ás a Tisztelt Kongresszus! Kedves Elv- ; társak! A Központi Vezetőség beszá- < mólója megállapított bizonyos ered- 1 menyeket az ideológiai munkában, de . ugyanakkor helyesen azt is leszögez- - te, hogy mindez csak kezdetnek tekinthető. Senki sem gondolhatja, hogy az új szakasz nyújtotta lehetőségek az ideológia frontján automatikusan, harc nélkül fognak érvényesülni. Különösen fel kell figyelnünk arra, hogy a politikai élethez hasonlóan az ideológia különböző frontszakaszain is tapasztalhatók az utóbbi időben bizonyos jobboldali jelenségek. Veszélyességüket növeli bizonyos fokig az, hogy ugyanakkor ellenhatásként a még távolról sem leküzdött szek- tariánizmus malmára is hajtják a vizet. A szektariánusok — rámutatva ezekre a jobboldali jelenségekre — a saját magatartásuk, a saját álláspontjuk igazolását vélik ebben felfedezni. — A jobboldali jelenségek főoka, hogy bizonyos polgári, kispolgári ideológiai áramlatok befolyása a kisárutermelés súlyának növekedése alapján fokozódik. Olyan áramlatok, amelyeket a régebbi, gyakran egyoldalúan adminisztratív rendszabályok a felszín alá szorítottak, de amelyekkel ideológiai harcban nem számoltunk le, most újult erővel jelentkeznek. Az ideológia területén tehát az osztályharc éleződésére kell számítani. Ezért éberebben kell őrködnünk a marxizmus-leninizmus ideológiájának tisztaságán. t Le kell szögezni, hogy az új szakasz politikája nem jelenthet szabadságot a reakciós polgári irányzatok újjáélesztésére a tudományban, nem jelent sem most, sem a jövőben menlevelet a polgári dekadencia, pesszimizmus és anarchia számára az irodalomban és művészetben. A legnagyobb hiba az volna, ha most idegeskedve, általános és válogatásnélküli támadásba mennénk az ideológiai front minden területén, hogy az eddig elmulasztottakat »»kampányszerűen« behozzuk. Ez elvtársak a baloldaliság folytatása lenne, »meggyőzés helyett a kényszert helyezné előtérbe és nem venné figyelembe szövetségeseink ideológiai fejlettségi fokát. Amennyi re nem tűrhetjük a »félmarxizmus« semmiféle formáját az ideológiában, — annyira türelmesnek kell lennünk azokkal szemben, akik most, az átmenet időszakában maguk is az »»átmenet állapotában« vannak, magukévá tettek többet, vagy kevesebbet az ideológiából, de bennük van még a régi is, a marxizmus-leninizmus polemikus, engedmények nélkül, elvi élességű alkalmazása nem taszítani, hanem vonzani, nevelni fogja szövetségeseinket, ha az ideológiai harcon keresztül nem »megsemmisíteni«, hanem meggyőzni akarjuk őket, ha megkeressük nézeteik pozitív oldalait és azt erősítve, arra támaszkodva, küzdjük le az ideológiájuk reakciós vonásait. Semmisem volna helytelenebb, mintha a felsorolt jelenségekből valami új narodnyik- vita anyagát kovácsolnánk. Főleg azért nem, mert összefejlődésünk jelenleg nem a paraszti értelmiség elkülönülésének, hanem ellenkezőleg a közeledésnek kedvez. Mai helyes politikánk mellett a parasztság bizalma és hűsége erősödik, nyugodtan mondhatjuk, hogy ugrásszerűen erősödik a népi demokráciához és a munkásosztályhoz. Nem kétséges, hogy a közeledés irányzata fog felülkerekedni a dolgozó parasztságban és értelmiségben. Ezért volna helytelen túlbecsülni a jobboldali veszélyt, ezért van mindenekelőtt türelmes, baráti meggyőzésre szükség. Ez az alapjelenség a munkás-paraszt szövetség erősödése, a nemzeti összefogás megszilárdulása jótékonyan érezteti a hatását az ideológia minden területén, az irodalom területén is. Nem kétséges, hogy valósággal szárnyakat ad íróink egy részének a párt helyes politikája és elősegíti, hogy az írói derékhad képességben, tehetségben a párt és a nép iránti odaadásában tovább erősödjék. Most azonban azokról a kiváló, a régebbi írói generációhoz tartozó írókról szeretnék néhány szót szólni, akikben ugyancsak a fejlődés az, ami dominál. Ezért — elvtársak —ha csak a poitikai nézeteltéréseink alapján akarnánk megítélni Illyést, Verest, Szabó Pált, — de folytathatnám a sort Déryvel és másokkal, — akkor »békeperspektívából néznénk ezeket az írókat és szemet hunynánk az előtt, ami a leglényegesebb. Legkiválóbb íróinkkal, művészeinkkel is előfordul, hogy elmaradott rétegek nézeteit tolmácsolják politikai állás- foglalásaikban, sőt néhány művűkben is. A döntő azonban nem az, ami elválaszt, hanem ami összekovácsol velük. Alkotómunkájukra az jellemző, hogy az elmúlt tíz év harcaiban, népünk fejlődése nyomán óriásit fejlődtek ők maguk is, még hozzá nemcsak íróilag, hanem — ha különböző méretekben is, de politikailag is. Mindenképpen helyeselni kell, hogy nyiltan megmondják véleményüket, bizalomra bizalom, nyíltságra nyiltság legyen a válasz! Amilyen őszintén, kertelés nélkül megmondjuk, hogy mivel nem értünk egyet politikai, vagy művészeti nézeteiket illetően, olyan nyiltan és elismerően kell beszélnünk fejlődésükről, alkotói tetteikről is. Déry kivételével nem fukarkodunk irányukban társadalmi elismeréssel. Amit nem nyújtunk számukra, — megint csak Déry kivételével — az, ami írónak és olvasónak a legfontosabb, alkotó munkájuk alapos beható értékelése. Szenvedélyes vita folyik Illyéssel kapcsolatban a »»pesszimista« verseiről. Évek óta szinte tetemre hívjuk a »Puszták népe«, a »Petőfi« íróját és szemrehányóan szembesítjük saját múltjával. Illyésen rajta van ez a bélyeg, amitől nem tud szabadulni. Ha — képletesen szólva — egy-egy kritikus bevetődik véletlenül a költő alkotó műhelyébe, feltétlenül belebotlik azokba a négysoros, elszórt költői forgácsokba, amelyekről annyi szó esik, de nem veszi észre, hogy Illyés néhány év alatt a nemzet nagy drámaírójává nőtt. Véleményem szerint. Illyésben megvan az erő és az Ígéret ahhoz, hogy az any- nyira elhanyagolt és csak lassan éledő magyar drámai költészetet magas fokra emelje. Művei ideológiailag nem mindig hibátlanok, de nem érzem egész igazságosnak az időszerűtlenség vádját, történelmi drámáival kapcsolatban. A történelmi témán át is a mi korunkhoz szólva mutatja meg az »Ozorai példá«-ban a nép találkozását a hazaszeretet eszméjével és a ■ »Fáklyaláng«-ban Kossuth száján keresztül azt, hogy csak a nép honsze' retete lett volna képes sírjából is ! feltámasztani és győzelemre vinni , még az elbukó forradalmat is. A fel■ szabadulás óta költő nem fejezte még ki oly megrázóan a hazaszeretet • szenvedélyét, az osztályszabadság és a nemzeti szabadság elválaszthatat- lanságát, mint Illyés Dózsa-drámájá- nak most megjelent első felvonásában. Illyéssel sokat vitáztunk és fogunk még vitázni, de az igazi haza- szeretet nyelvén, a kommunisták és a költők mindig meg fogják érteni egymást. (Taps.) Déryvel más a helyzet, ő beható és elemző bírálatot bőven kapott. Ez a bírálat — véleményem szerint — ma is helytálló. Adósak maradtunk azonban annak a nagyjelentőségű ténynek elismerésével, hogy hibáival együtt is Déry jutott a legmesszebbre a Horthy-korszak társadalmának és különösen az elnyomott és hősiesen harcoló munkásosztály ábrázolásában. .Nem vettük eléggé figyelembe azt a számottevő politikai és ideológiai fejlődést, amit. az utolsó év során írt filmforgatókönyvei mutattak. Szabó Pálnak része van minden elismerésben, de ő »rá is vonatkozik, hogy alkotó munkája komoly, átfogó, alapos értékelést mindeddig nem kapott, annak ellenére, hogy ebből a nemzedékből ő tett a legtöbbet az új falu a termelőszövetkezeti mozgalom regényábrázolásában. Meg kell őt védeni az olyan otromba és gyalázkodó támadással szemben, amit az Esti Budapest intézett a »»Darázsfészek« című kitűnő, nevelő erejű darabja ellen. Nézzük meg Veres Péternél is röviden az érem fontosabb oldalát. Nemrégiben jelent meg a »»Rossz asz- szony« című kisregénye, mely széles vitát váltott ki és nemcsak irodalmárok, hanem olvasók tömeges hozzászólását eredményezte. Mi az oka a nagy érdeklődésnek? A témáját — hogy az egyik házastárs elmarad a másik mögött öntudatban és fejlődésben — feldolgozták már filmek és novellák. Azért váltott ki Veres műve ily nagy érdeklődést és azért van bizonyos értelemben úttörő jelentősége, mert a téma feldolgozásában mélyre nyúlt: kétfajta életmód, két morális magatartás összeütközését mutatja be, s ezzel a mai ember magánéletének egyik legáltalánosabb, egyik legtipikusabb konfliktusát veti fel — az új erkölcs harcát a régivel. Az elsorolt íróknál, — de nemcsak náluk, — a következő egyszerű tényekét nem szabad figyelmen kivül hagyni: Először: hogy egyetértenek a párt irodalmi plattformjával és a leglényegesebb kérdésekben a párt politikájával. Ezt egyébként nem a szavak, hanem a tettek döntik el, s ha tettnek tekintjük az újabb irodalmi munkásságukat, az véleményem szerint lényegében ezt.fejezi ki. Másodszor: becsüljük meg az ország e kiváló íróinak alkotó »munkáját azzal, hogy őszintén megmondjuk véleményünket, ha kell, vitába széliünk velük, küzdünk helytelen nézeteik ellen. Ugyanakkor elismerjük és minden erőnkkel támogatjuk azt. a pótolhatatlan művészi nevelőmunkát, melyet népünkért és a magyar Kultúra felvirágoztatásért folytatnak. Harmadszor: el kel’ osztani minden félreértést avval kapcso.atban, hogy a párt az íróknak erre vagy arra a csoportjára támaszkodik. A párthoz legközelebb az öntudatos kommunista írók állanak, de minden íróra támaszkodik a párt, aki a nép ügyéért dolgozik és minden író támaszkodhat a pártra, aki alkotó munkáját a népnek szenteli! (Nagy taps.) (Folytatás a 2. oldalon.)
