Somogyi Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-27 / 124. szám

4 SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1954 május 27. A fflagyar Dolgozók Pártja III. kongresiznsa (Folytatás a 3. oldalról.) Elvtársak! Ahhoz, hogy pártunk politkáját megvalósítsuk, termelési terveink minden mutatójának teljesítése nélkü­lözhetetlenül szükséges. A termelés parancsnokai mi va­gyunk. A tervek mennyiségi telje­sítése során gyakran szem elől té­vesztjük a termelékenységi és ön­költségi mutatókat. Elfeledjük, hogy nem mindegy az országnak, a népnek: a termé­keket olcsóbban vagy drágábban, jobb vagy rosszabb minőségben állítjuk elő. Az életszínvonal fokozott emelésének biztos aranyalap­ja: a munka termelékenységé­nek állandó emelése, az ön­költség fokozott csökkentése. E feladatok megoldása nélkül lehetetlen az új szakasz pro- grammját megvalósítani. A Központi Vezetőség beszámo­lója rámutatott arra, hogy az ipar 1953-ban sem a termelékenységi, sem az önköltségi tervét nem tel­jesítette. A rendelkezésre álló ada­tok arra utalnak, hogy a helyzet 1954 első negyedében sem változott lényegesen. Pl. a nehézipari minisz­térium egy munkásra eső forint termelési előirányzatát csak 92.1 százalékban teljesítette. E téren kemény rendszabályokra van szükség. Ha mérnökeink, műszaki em­bereink kidolgozzák és meg­valósítják a termelékenység emeléséhez és az önköltség csökkentéséhez szükséges mű­szaki előfeltételeket, s ha a pártszervezetek, a szakszerve­zetek felvilágosító, mozgósító munkája ezzel párosul, az eredmény az ediginél lényege­sen nagyobb lesz. Pártunk III. kongresszusa új lendületet ad munkánkhoz. Dolgo­zó népünk még jobb munkával ■viszi győzelemre az új szakasz cél­kitűzéseit, mert világosan látja, hogy azok a még jobb, még boldo­gabb életet segítik elő. Ez az alap­ja pártunk és népünk egybefor- rottságának, ezért sorakozik fel dolgozó népünk szilárd egységben pártunk mögé, ezért harcol a mun­ka frontján a párt és kormánypro­gramul teljesítéséért. (Nagy taps.) Ezzel a kongresszus tanácskozá­sának második napja végétért. A KONGRESSZUS SZERDAI TANÁCSKOZÁSA A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának harmadik napján, szerdán 9.02 órakor kezdődött meg a tanácskozás. A délelőtti ülést Hege­dűs András elvtárs, a Politikai Bi­zottság tagja nyitotta meg. Folytató­dott a vita »a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének be­Kedves Elvtársak! Engedjék meg, hogy átadjam kon­gresszusuknak és az Önök személyé­ben a Magyar Dolgozók Pártjának és az egész magyar népnek a Szov­jetunió Kommunista Pártja és a szovjet nép forró testvéri üdvözletét! (Hosszú taps.) A Magyar Dolgozók Pártjának III. kongresszusa a szabad népi demo­kratikus Magyarország fennállásá­nak tizedik esztendeje kezdetén ült össze. A magyar nép az évek során a Magyar Dolgozók Pártja vezetésé­vel nagy sikereket ért el az ország arculatát gyökeresen megváltoztató, új, szabad élet építésében. A magyar nép sikerei fényesen bizonyítják a népi demokratikus rendszer, a mun­kásosztály által vezetett dolgozó tö­megek hatalmának nagyszerű élet­erejét. Ezzel kapcsolatban helyénvaló visszaemlékezni Magyarország közel­múltjára, az akkor leigázott, függő­ségben lévő és elmaradott félfeudá­lis országra. A magyar nép több mint 400 évig sínylődött az ország életerejét giízsbakötve, idegen hódí­tók rabságában. A szabadságszerető magyar nép évszázados elkeseredett harcot vívott a nemzeti felszabadu­lásért, hazája szabadságáért és füg­getlenségéért. A magyar földet bő­ven öntözte legjobb fiainak e szent felszabadító harc hőseinek vére. A nagy Petőfi mély lelki fájdalommal írta: »Van-e egy marék föld a magyar hazában, amelyet magyar vér meg nem áztatott?« Magyarország az első világháború után formálisan önálló állam lett. De ez nem hozta meg a magyar nép­nek az idegen függőség alól való fel­szabadítását. A magyar nép folytat­ta hősi harcát nemzeti és társadal­mi felszabadulásáért. De Magyaror­szág akkori urai, a bárók és a kapi­talisták az idegen beavatkozók se­gítségével vérbefojtották az 1919-es prolctárforradalmat. Magyarország az imperialista (nagyhatalmak gazda­sági rabságába került; ezeknek érde­kei gyökeresen ellentétesek voltak a magyar nép érdekeivel. Az imperia­lista nagyhatalmak minden erejük­kel Igyekeztek feltartóztatni az or­szág gazdasági és kulturális fejlődé­sét, s rabló céljaikért örökös elma­radottságra akarták kárhoztatni az országot. A magyar nép sohasem felejti el, hogy a magyar földesurak és kapi­talisták a külföldi imperialistákkal együtt mily kegyetlenül elnyomták és kizsákmányolták a Horthy-rend- szer sötét éveiben, a véres fasiszta rendszer éveiben. Magyarország ezekben az években hírhedt volt mint a munkanélküliség és a néptö­megek elszegényedésének az orszá­ga, ahol ,a dolgozók százezrei éhezve és nyomorogva tengődtek. A népellenes Horthy-klikk, Ma­gyarországot nemzeti érdekei ellené­számolója és a Magyar Dolgozók Pártja feladatai« című napirendi pont felett. A vitán elsőnek Kovács István elvtárs, a borsodmegyei pártbizottság első titkára szólalt fel. Ezután Kliment Jefremovics Vo- rosilov elvtárs, a Szovjetunió Kom­munista Párt Elnökségének tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének elnöke, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bi­zottsága nevében üdvözölte a kon­gresszust. A beszédet Non György elvtárs tolmácsolta. harcolt a fölkelt magyar nép olda­lán. Oroszország minden haladó fia for­rón üdvözölte a magyar népet, amely az 1848—49-es dicső forradalomban Kossuth, Petőfi, Táncsics és más né­pi hősök vezetésével harcra kelt kül­földi és hazai elnyomói ellen. I. Mik­lós orosz cár, a forradalmi mozga­lom fejlődésétől halálosan megret­tent »Európa zsandárja« segítette az osztrák elnyomókat, hogy elfojtsák a magyar nép hősi felkelését. Az orosz nép igazi képviselői, a forradalmi demokraták, a kiváló orosz férfiak, mint Herzen, Csernyisevszkij az ak­kori orosz társadalom haladó réte­gének érzéseit fejezték ki, amikor fölháborodva megbélyegezték az orosz cárizmusnak a magyar néppel szemben elkövetett szégyenteljes cse­lekedetét. A magyar nép szabadság- harca együttérzést keltett a cári had­sereg néhány egységének katonái és tisztjei közt is. Mint ismeretes, egy csoport orosz katona és tiszt Guszev kapitány vezetésével megtagadta, hogy részt vegyen a magyar szabad­ságharc leverésében, ezért hadbíróság elé kerültek és kivégezték őket. Oroszország és Magyarország né­peinek barátsága különös erővel nyil­vánult meg a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom éveiben. A szovjet emberek sohasem felejtik el, hogy a magyarok ezrei harcoltak a Vörös Hadsereg soraiban és sokan életüket adták a világ első szovjet köztársa­ságának .védelmében. (Taps) A szovjet nép 1919-ben óriási lel­kesedéssel és örömmel fogadta a ma­gyar proletárforradalom győzelméről és a tanácshatalom kikiáltásáról szóló hírt. A nagy Lenin Szovjet- oroszország nevében ezt írta a ma­gyar munkásoknak: »Önök az egyet­len törvényes, igazságos, valóban forradalmi háborút vívják, az elnyo­mottak háborúját az elnyomók el­len, a dolgozók háborúját a kizsák­mányolok ellen, a szocializmus győ­zelméért folyó háborút. Az egész vi­lágon minden, ami becsületes, a munkásosztályban az Önök oldalán van«. A külföldi intervenciósok és a ma­gyar reakció egyesült erői akkor megfojtották a Magyar Tanácsköz­társaságot. De nem tudták megtörni a szabadságszerető magyar népet, amely szilárdan hitté, hogy eljön a nap, amikor lerázhatja hazai és kül­földi elnyomóit és országa gazdájá­vá válik. S ez a nap eljött. Az új népi Magyarország megszü­letése óta népeink barátsága új tör­ténelmi szakaszba lépett, új tarta­lommal telt meg. Ez a barátság a proletárnemzetköziség, az őszinte kölcsönös segíteniakarás és a közös gazdasági fellendülés elvén alapszik. A Szovjetunió a második világhá­ború befejezése után — híven a né­pek jogai tiszteletbentartásának po­litikájához — elsőként létesített dip­lomáciai kapcsolatokat Magyaror­szággal, s határozottan kiállt Ma­gyarország függetlensége és állami szuverénitása megvédéséért az im­perialista blokkal szemben, amely megkísérelte, hogy beavatkozzék Ma­gyarország belügyeibe s igazságtalan békét kényerítsen rá az országra. Az állami függetlenség és a nem­zeti szuverénitás elveinek kölcsönös tiszteletbentartásán alapuló és a bé­ke és a népek biztonságának ügyét szolgáló barátsági, együttműködési es kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötése 1948 februárjában meg­erősítette Magyarország és a Szov­jetunió baráti kapcsolatait. A szer­ződés aláírása óta eltelt hat esztendő alatt a testvéri barátság és szövet­ség országaink közt még jobban meg­szilárdult, az együttműködés Ma­gyarország és a Szovjetunió közt még szorosabbá vált. A gazdasági kapcsolatok orszá­gaink közt évröl-évre fejlődnek. A Szovjetunió és Magyarország közt kötött gazdasági, együttműködési és árucsereforgalmi egyezmények, mint ismeretes, a kölcsönös előny elvén alapulnak, s jótékonyan hatnak or­szágaink gazdasági fejlődésére. A szovjet emberek nagyra értékelik a magyar iparnak a Szovjetunióba ér­kező készítményeit: a folyam- és tengerjáró hajókat, a mozdonyokat, a gőzgépeket és számos közszükségleti cikket. Évröl-évre nő az épülő ma­gyar gyáraknak szállított szovjet gé­pek és berendezések mennyisége, s több lesz a fejlődő magyar ipar szá­mára szállított nyersanyag. Az áru­forgalom Magyarország és a Szov­jetunió közt 1953-ban az 1946. évhez képest 14-szeresérc emelkedett. A szovjet-magyar gazdasági kap­csolatok további megerősítését szol­gálja az 1952-ben a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság közt kötött, a kölcsönös áruszállításról szóló hosszúlejáratú kereskedelmi szerző­dés, valamint a komplex-vállalatok számára történő felszerelések szállí­tására és a Magyarországnak az 1952—55. években nyújtandó műsza­ki segítségre vonatkozó egyezmény. A Szovjetunió és a népi demokra­tikus országok közt a gazdasági együttműködés fejlődése lehetővé te­szi, hogy az egyeztetett gazdasági tervek alapján észszerűbben és ha­tékonyabban használhassák ki vala­mennyi fél érdekében az egyes or­szágok természetes gazdaságát és anyagi erőforrásait, valamint a Szov­jetunió műszaki eredményeit és a szocializmus építésében szerzett ta­pasztalatait a szocializmus alapjai­nak a népi demokratikus országok­ban, köztük a Magyar Népköztársa­ságban való sikeres felépítése végett, A háború után a Szovjetunió és Magyarország közt a kultúra terüle­tén is megerősödtek a baráti kapcso­latok. A Szovjetunióban nagyra ér­tékelik és jól ismerik (Liszt Ferenc. Petőfi Sándor, Munkácsy Mihály és a magyar nép más, nagy férfiainak zseniális műveit. A magyar klasz- szikusok és a jelenkori írók köny­veit a Szovjetunióban hatalmas pél­dányszámban, a Szovjetunió külön­böző népeinek nyelvén adják ki. A magyar művészet alkotásai széles körben ismertek, s megérdemelt nép­szerűségnek örvendenek hazánkban. (Taps.) Aczél Tamás és Nagy Sándor tehetséges magyar írók műveit Sztá- lin-díjjal tüntették ki. (Taps.) A magyar nép a hazája javára végzett alkotó munkával hozzájárul a béketábor, a demokrácia és a szo­cializmus megerősítésének ügyéhez. Az Önök sikerei és eredményei, me­lyek szemléltetően bizonyítják a né­pi demokratikus rendszer fölényét a kapitalizmussal szemben, őszinte örömmel töltik el pártunkat, a Szov­jetunió dolgozóit és a magyar nép minden őszinte barátját. Ez teljesen érthető. A Szovjetunió, a Kínai Nép- köztársaság és a népi demokratikus országok viszonya a testvéri barát­ság, a kölcsönös tiszteleíbentartás, a bizalom és az állandó kölcsönös se­gítés viszonya. (Hurrá, taps.) E vi­szony alapja a nagy és a kis népek egyenjogúságának elve, amely gyö­keresen különbözik a gyengéknek az erősek által való leigázása kapitalista elvétől. A béke, a demokrácia és a szo­cializmus nagy táborának minden népe jogosan büszke testvérei sike­reire és eredményeire, jogosan te­kinti ezeket saját sikereinek és ered­ményeinek. Az emberiség történel­mében ez az államok közt teljesen smeretien, újtípusú viszony biztosic- a a béke, a demokrácia és a szocia­lizmus tábora országainak a kapita- 'ista világtól való politikai, techni­kai és gazdasági függetlenségét, s biztos záloga a baráti népek mind­ég! ke sikeres haladásának. A demokratikus tábor népeinek mindinkább erősödő barátsága e ta­bor erejének és legyőzhetetlenségé­nek kiapadhatatlan forrása. A demokrácia és a szocializmus or­szágai a hatalmas béketáborba egye- ülve folytatják Lenin és Sztálin bé- kepolitikájáí, amely a földkerekség minden népének legforróbb rokon- szenvével és támogatásával találko­zik. Ez a békepolitika a szocialista és a kapitalista rendszer hosszú együtt­élésén és minden ország normális vi­szonyán és kereskedelmi kapcsola­tainak megteremtésén alapul. E politika, amely elnyerte vala­mennyi békeszerető nép bizalmát, a Szovjetuniónak a kollektív bizton­ságról tett javaslatában, valamint a genfi értekezleten a Kínai Népköz­társaság küldöttsége által az ázsiai népeknek a béke megőrzésében való részvételéről szóló javaslatában ra­gyogóan fejeződött ki. Az imperialista reakció erői az új világháború kirobbantásának meg­(Folytatás az 5. oldalon.) K. J. VOROSILOV FELSZÓLALÁSA re, a magyar nép akarata és kívánsá­ga ellenére a rabló hitleri-blokkba kényszerítette, a Szovjetunió elleni bűnös háborúba taszította és ezzel nemzeti katasztrófa szélére sodorta az országot. Ettől a nemzeti katasz­trófától mentette meg a magyar nem­zetet a hős Szovjet Hadsereg. (Nagy taps.) A Szovjetunió fegyveres erői kemény harcokban megsemmisítet­ték a Magyarországot megszállva tar­tó német fasiszta csapatokat és 1945 április 4-re teljesen felszabadították a magyar földet a hitleri hódítóktól. Ez a nap lett a magyar nép igazi szabadságának születésnapja, törté­nelmi sors gyökeres fordulópontjá­nak kezdete. (Taps.) Sztálin elvtárs, Lenin ügyének nagy folytatója ezt mondotta a Szov­jetunió népeinek a hitleri Németor­szág és cinkostársai ellen vívott há­borúja igazságos, felszabadító jelle­géről: > »A mi háborúnknak nincsenek és nem is lehetnek olyan céljai,, hogy ráerőszakoljuk akaratunkat és saját rendszerünket azokra a rabigában sínylődő szláv népekre és Európa más népeire, amelyek tőlünk várják a segítséget. A mi célunk az, hogy segítsük ezeket a népeket a hitleri zsarnokság ellen vívott felszabadító harcukban, s azután teljes szabadsá­got adjunk nekik, hogy saját földjü­kön úgy rendezzék be életüket, aho­gyan akarják. Semmiféle beavatko­zást más népek belső ügyeibe!« S valóban, a magyar népnek a hit­leri megszállóktól és csatlósaiktól való felszabadulás eredményeként sok évszázados történelme isorán elő­ször nyílt lehetősége arra, hogy ön­állóan döntsön sorsáról. Megvalósul­tak a nemzeti függetlenségről, a sza­bad és boldog életről szőtt évszáza­dos álmai. A földesurak és a kapita­listák gazdasági és politikai uralma a külföldi töke elnyomása alól tel­jesen felszabadult magyar nép előtt a gazdasági és kulturális felemelke­dés olyan távlatai nyíltak meg, mint történelme sarán még soha. A mun­kaszeretetéről, állhatatosságáról és tehetségéről híres dicsőséges magyar nép a népi hatalom idején hatalmas eredményeket ért el. A Magyar Dolgozók Pártja, amely a nép legjobb fiait egyesíti Marx. Engels, Lenin és Sztálin zászlaja alatt, elvezette az országot az új tár­sadalmi rend megteremtésének, a szocializmus építésének útjára. Megszűnt a régi Magyarország el­nyomó és kizsákmányoló rendszeré­vel a munkanélküliség és az »ember­vásárok« rémségeivel együtt már a múlté az országutakon kóborló és munkát kereső »hárommillió koldus« Magyarországa, mindez elmúlt, hogy soha többé ne térjen vissza. E rövid történelmi időszak alatt Magyarország elmaradott agráror­szágból fejlett szocialista iparral és haladó kultúrával rendelkező or­szággá vált. Ma fejlett iparral rendelkező népi demokratikus Magyarországon min­den szükséges feltétel megvan, hogy a dolgozók életszínvonala a lehető legrövidebb idő alatt mindinkább emelkedjék, minthogy a dolgozók ál­landóan növekvő anyagi és kulturá­lis szükségleteinek maximális kielé­gítéséről való gondoskodás a Magyar Dolgozók Pártjának legfőbb törvé­nye, nünt minden párté, amely né­pének igazi érdekeit fejezi ki. A Magyar Dolgozók Pártja helye­sen vallja, hogy ezt a feladatot csak a mezőgazdaság rohamos fellendíté­sével lehet megoldani. A nagy Lenin arra tanított ben­nünket, hogy minden pillanatban tudnunk kell, hogyan találjuk meg az események történelmi láncolatá­nak azt a láncszemét, »amelyet min­den erőnkkel meg kell ragadnunk, hogy kézben tarthassuk az egész láncot s szilárdan előkészíthessük az áttérést a következő láncszemre«. Magyarország gazdasági fejlődésének ilyen döntő láncszeme jelenleg a la­kosságot élelmiszerrel és a könnyű­ipart nyersanyaggal ellátó mezőgaz­daság fejlődése. E nagy és bonyolult feladat megoldása a magyar dolgo­zók minden rétegének létérdeke, ez az egész nép ügye. A Magyar Dolgozók Pártja által megadott mezőgazdasági fejlesztési terv a következő évekre megszabja a mezőgazdasági termelőszövetkeze­tek további szervezeti-gazdasági meg­erősítését és fejlesztését, mint a ha­ladás alapját a népgazdaságnak eb­ben az ágában, s nem feledkezik meg arról sem, hogy a mezőgazdasági ter­melés növelése végett gondoskodni kell az egyénileg dolgozó parasztok szükségleteiről is. Mindez még job­ban megerősíti a munkásosztály ve­zette munkás-paraszt szövetséget. Mindannyian tudjuk, hogy a. Ma­gyar Dolgozók Pártjára váró új fel­adatok nem könnyűek, de kétségte­len, hogy az íinök pártja le fog küz­deni minden nehézséget, mert ter­vezett intézkedései megfelelnek a munkásosztály, a dolgozó parasztság és az értelmiség létérdekeinek, s tel­jes támogatásukkal találkoznak. A magyar nép a népgazdaság és a kultúra további fellendítéséért, a szocializmus alapjainak építéséért vívott harcában nincs egyedül. Mint eddig, ezután is részesülni fog a szo­cializmust építő valamennyi nép testvéri támogatásában és segítésé­ben. (Hurrá, taps.) A Szovjetunió népei és a magyar nép történelmük folyamán sokszor támogatták egymást szabadságukért és függetlenségükért vívott harcuk­ban. Valamikor az oroszok és a magya­rok Kelet-Európa más népeivel együtt verték vissza a mongol hor­dák támadásait. A XVIII. században a magyaroknak a Habsburgok gyar­matosító igája ellen irányult nem­zeti felszabadító mozgalmak idején Oroszország sok katonája és tisztje

Next

/
Thumbnails
Contents