Somogyi Néplap, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-18 / 92. szám

Vasárnap, 1954 április 18. SOMOGYI NÉPLAP Védekezzünk a fertőző állatbetegségek ellen Mindenki visszaemlékezik, hogy még néhány évvel ezelőtt egyes ál­latbetegségek milyen óriási károkat idéztek elő. A sertéspestis- és ser- iésorbáncjárvány kipusztította a fa­lu sertéseit, a ragadós száj- és kö­römfájás megtizedelte a falu szarvasmarhállományát, egy barom­fipestisjárvány után alig maradt ba­romfi a faluban. E nagy pusztítást állatállományunkban a fertőző be­tegségek okozták. Az állategészségügyi szakemberek az állattenyésztési kormánytervek célkitűzéseinek biztosítása céljából tervszerű munkával, a fertőző állat- betegségek fellépésének megelőzésé­re fordítják a legnagyobb gondot, toogy ezzel a korszerű eljárással a le­hető legkisebb mértékre csökkent­sék az állatbetegségek kártételeit. E munka természetesen csak úgy lehet eredményes, ha az összes me­zőgazdasági dolgozók együttműköd­nek, ismerik egymás problémáit és látják a közös, nagy feladatokat. Mindez a siker nélkülözhetetlen előfeltétele. MI A FERTŐZŐ BETEGSÉG? Fertőzőnek, vagy ragályosnak ne­vezzük az olyan, állatbetegségeket, amelyeket szabad szemmel alig lát­ható (pl. a rühatkák), vagy látha­tatlan, parányi élőlények, a bakté­riumok, a vírusok okozzák és amely betegségek egyik állatról a másikra átragadnak. Ezek a fertőző állatbe­tegségek tavasszal a mindinkább megélénkülő állatforgalommal, a le­gelőkre való állatkihajtással együtt szoktak jelentkezni és éppen idősze­rű, hogy foglalkozzunk azzal a kér­déssel, mily módon léphet fel vala­mely fertőző betegség és mit ken tennünk e betegségek megelőzése érdekében. A ragályanyag nem a »tavaszi« levegőben van, a betegséget okozó csírákkal más módon kerülnek ösz- szeköttetésben az eddigi egészséges állataink. Behurcolhatjuk a fertőző állatbetegségeket az újonnan vásá­rolt, talán egészségesnek látszó, de már fertőzött állattal, vagy beteg ál­lattal- A fertőzőbetegségek ugyanis csalk egy pizonyos lappartgási idő el­teltével ismerhetők fel; a vásárolt állaton a betegségnek semmi jelét sem látjuk, csak néhány nap múlva tör ki rajta a betegség, amikorra már az egészséges állatainkat is- megfertőzte. Ezért kell minden vá­sárolt állatot 30 napig elkülönítve megfigyelés alatt tartani, ezért1 nem szabad idegen állatokat átmeneti szállásra istállónkba bekötni. Nemcsak a fertőzött, vagy beteg állattal történhetik a betegség be- hurcolása, hanem az egyes állati nyerstermékekkel is. Nem ritka do­log, hogy a sertéspestissel fertőzött állat húsa, belső szervei, vagy az ezek mosására használt víznek az - udvarra való kiöntése után lép fel i a pestisjárvány; más esetben a fel * nem forralt, lefölözött tej etetése * után a gümőkór, a fertőző elvetélés lép fel sertésállományunkban. A ragályfogó tárgyak közvetítésé- } vei is megbetegedhetnek állataink | az ilyen fertőző betegségekben. A rühös állat fertőzött vakarájával, ke- , féjével átvihetjük a betegséget az s egészséges állatainkra. De ugyanígy ; nagyon sok más betegséget is köz- 1 vetíthet a fertőzött szerszám, takaró, £ tisztítóeszköz, zabostarisznya, itató- ! veder, stb. Közvetítheti a fertőző be- ' tegséget valamely járványos beteg­ség csíráival fertőzött széna, szal­ma, egyéb szállastakarmány, stb. r Fontos teendő, hogy állatainktól, 8 éspedig nemcsak az istállótól, óltól, ^ de még a gazdasági udvartól is tá- ' voltartsuk az idegeneket, különös- a képpen a kóbor egyéneket. Ez azért fontos, mert ma már köztudomású, n hogy egyes fertőző betegségeknek, n így a ragadós száj- és körömfájás- v nak a legfőb terjesztője a személy-1 forgalom. A kóbor egyének még e egyéb szempontból is lehetnek ra­gályterjesztők. Elég gyakori eset, t( hogy ezek állati hullákkal, hullaré- T székkel nagy távolságra elhurcolják v a fertőző betegségeket. így fertőz- tek be kóbor egyének a közelmúlt- ^ ban sertéspestissel egy állami gaz- daság, valamint e gazdaság körül a] lévő községek sertésállományát. ai Egészen helytelen eljárás tehát az A elhullott állatok, különösen a ba- r£ romfiak, malacok, süldők stb. el- SÍ ajándékozása ilyen kóbor egyének- °! nek. De ugyancsak ilyen rossz szó- Ul kás az állati hullákat az utcára, ár- ” kokba, patakokba, tóba. folyóba do- n. j hálni. Ha történetesen az elhullott i állat fertőző betegségben szenvedett, j a hullából kikerülő ragályanyag imég messze vidékeken is súlyos jár­ványokat robbanthat ki. HOGYAN KELL, A FERTŐZŐ BETEGSÉGEK ELLEN VÉDEKEZNI? Nyilvánvaló, hogy a vásárolt állatot, még ha egészségesnek látszik is, nem szabad beállítani régi állataink közé, csak egy idő elteltével, ami­kor megbizonyosodtunk, hogy az új állat nem szenved fertőző betegség­ben. Nem engedhetjük meg, hogy is­tállónkban idegen állatot, hacsak rövid időre is, bekössenek. Ne ad­junk • állatainknak forralatlanul a különböző tejtermékeket. Ügyeljünk arra, hogy a sertéshús mosására használt víz ne kerüljön a sertés moslékéba. Csak saját itatóvedrünk­ből itassunk, a közös kutakon való itatást kerüljük stb. A fertőző állatbetegségek megelő­zésének egyik igen hatásos eszköze a fertőtlenítés. A fertőtlenítéssel a betegséget előidéző baktériumokat, vírusokat és külső élősködőket az élő szervezeten kívül, a külvilágban semmisítsük meg. Ezeknek a kór­okozóknak a megsemmisítését fer­tőtlenítéssel háziállataink istállójá­ban, a falakon, a jászolban, a vá­lyúkban, a talajban, a vizeletben, a trágyában, a szerszámokon, a taka­rókon, az állatápolási eszközökön, az állattenyésztési dolgozók ruházatán, a szállítási eszközökön stb. kell el­végezni. A fertőtlenítés helyesen al­kalmazva mindig egy fizikai részbői, a tisztogatásból és kémiai művele­tekből tevődik össze, amikor külön- j böző baktériumölő szerekkel meg­semmisítjük a betegségek okozóit. Ilyen szerek az oltottmész, a faha- mú-lúg, a klórmész. a nátriumhydr- oxid, a krezol, a kreolin, szublimát, lysoform, kénsav, kreot.án, formal- dehyd stb. A fertőtlenítést évenként! legalább kétszer hajtsuk végre ak- j kor is, ha semilyen betegség nem | uralkodott állatállományunkban, i Tartsunk ezenkívül állandóan az is­tállók, ólak bejáratánál fertőtlenítő- , ládákban fertőtlenítőszert, hogy be- j lépés előtt lábbelink talpát így min- 1 deli alkalommal fertőtlenítsük. Külön foglalkozunk itt a legelők és az állatpásztorok szerepével. Tud­juk, hogy a legeltetés, előnyös bio­lógiai hatásánál fogva, a legalkal­masabb egészséges állatállomány megteremtésére. A legelők kútjainak t környékét azonban rendben kell tar- , tani, a vízállásos területeket el kell ! keríteni, vagy onnan a vizet le kell • vezetni, hogy állatjaink ott parazi­tás betegségekkel, mételykórral, szőrférgességgel ne fertőződhessenek. Legelőink és a kijáró állatok meg- fertőzőűésének elkerülése végett ra­gályos betegségben (tuberkulosis, , brucellózis, sertéspestis, sertésor- , bánc, rühösség) szenvedő állatot, de . más betegség legcsekélyebb tünetét mutató állatot sem szabad a pászto­roknak a kijáró csordába befogadni. A fertőző állatbetegségek némelyi­ke ellen hatásos védekezési mód a megelőző védőoltások alkalmazása. Evenként kötelező a sertések orbánc . elleni, a baromfiak pestis elleni, to­vábbá az ebek veszettség elleni vé­dőoltása. Az állattartók kötelessége, hogy állataikat beolt ássák, mert esetleges hanyagságukkal szándékos okozóivá válnak egy pusztító állat­járvány fellépésének. így csak nem­régiben nyert megállapítást, hogy a baromfifeldolgozó-telepre tyúkpes­tist hurcoltak be olyan baromfiak­kal, amelyeket tulajdonosuk elmu­lasztott oltatni. Jó védőoltóanyagok­kal rendelkezünk a fentieken kívül a sertéspestis, a lépfene, a tetanus, a baromfikolera, a juhhimlő ellen is. Az eredményesebb védekezés ér­dekében a megelőző oltásokhoz egyes oltóanyagokat a kormányzat ingyenesen bocsát az egyéni állattar­tók részére az úgynevezett tömegol­tási akcióhoz. A hatóságok egész sor intézkedés­sel állják útját a fertőző állatbeteg­ségek megelőzésének az állami ál­latorvosok, felcserek, állátegészség- őrök, utcafelelősök, állategészségügyi felelősök alkalmazásával. Országos akciókat szerveznek a szarvasmarha gümőkór, a fertőző elvetélés (bru­cellózis), a juhrühösség,' mételykor stb. leküzdésére és felszámolására. Ha a felsorolt óvórendszabályok ’ellenére mégis fellépne valamilyen í fertőző állatbetegség az állatállo- ' mányban, akkor az első és legfonto­sabb teendője az állattartónak, hogy azt azonnal, minden késedelem nél­kül bejelenti a községi, városi tanács- j nak és ezzel egyidőben a beteg, I vagy gyanús állatát a többi állattól elkülöníti, hogy a hatóság a további intézkedéseket (helyi zárlat, községi • zárlat stb. elrendelése) nyomban megtehesse a betegség elfojtására és helyhezkötésére. Dr. Kádár János városi állatorvos A JÁNOS VITÉZ“ BALA TONKILITIBEN Aki ritkán vetődik el a kis ba­latonmenti községbe, Balatonkili- tibe, annak feltűnik, milyen víg- kedélyű emberek lakják. Tavasz- szal, nyáron a határban gyakran csendül móka nyomán kacagás, még gyakoribb a nótázás. Kacag­va, dalolva, szántanak, vetnek, gyűjtik be ,a gazdag termést, kü­lönösen pár éve, amióta mindenki magának arat. De ne higyje senki, hogy csak a szabadban tör fel a jókedv, a han­gos nótaszó. Otthon a lányok, me- nyecskék, csakúgy az öregasszo­nyok kezében is gyorsabban megy a munka, há dallam kíséri azt. Vájjon ki tudná megmondani, hányszáz éves ez a. jó szokás ezek­nél a jószívű, kedvesszavú, nótás- kedvű embereknél? Bizonyára sok. Ha az ember visszagondol a múltba, biztosra veheti, többszáz- nyi sajátosdallamú népdaluk, más tájakétól különböző népi szokása­ik, no meg az ének mellé népi táncaik is voltak. Kíváncsi idegen, ezt azonban ne keresd Balatonki- litiben. Mintha a szél elfútta vol­na, úgy eltűnt. Csak a körülbelüli magyarázat maradt helyette. Az, hogy közvetlen szomszédja a Ba" iatonnak s így ebbe a somogyi fa­lucskába hamar eljött a város a sokszor íztelen, szagtalan kultúrá­jával és elűzte a népit. . . Mert, hogy nem magától hagyta abba a nép, az biztos, hisz akkor vele együtt elhagyta volna daloló ked­vét is. Hogy ez nem így volt, mu­tatja az alábbi történet is. Évekig nem volt a falunak kul- túrcsoportja, ha volt is, csak olyan, hogy ősszel megalakult, ta­vasszal meg feloszlott. Előadásu­kat már csak unalomból is meg' nézték a falusiak, hogy utána mindig sóhajtozzanak, hej, ha még énekeltek volna. . . Telt-mult az idő és mindig csak zsugorodott -a kultúrcsoport. A fiatalokat hívta a gyár. Ki Pestre, ki Sztálinváros- ba költözött, az „öregek“ meg nem akartak kiállni a színpadra. Ezernyi kifogást találtak: „nem »megy az én fejembe a tanulás, öreg vagyok már ahhoz“, meg az­tán bohóckodásnak tartották az egészet. Ha operett lenne, az egé­szen más! . . . Az akkori tanácstitkár ismerős volt színházi berkekben. Gondolt TAR T U F F E AZ ÁLLAMI FALUSZÍNHÁZ ismét felkereste megyénket és Moliére »Tartuffe« című 'háromfel- vonásos színművével látogatja a so­mogyi falvakat. A dolgozó parasz­tok nagy érdeklődéssel várják a tár­sulatot és az előadásokat mindenütt komoly siker kíséri. Ragadjunk ki egy példát a sok közül, nézzük meg a Faluszínház scmogyaszalói szereplését. A község kultúrházában zsúfolt nézőtér várta az előadás megkezdését. A dolgozók a múltban sohasem részesültek ha­sonló élményben. A felszabadulás után azonban már járt náluk a Fa­luszínház. így méginkább fokozódott az érdeklődés. Érthető tehát, hogy a község dolgozói szinte valamennyien a kultúrházban voltak ezen*'az es­tén. A függöny szétlibbent és előtűnt mögötte a XVII. század élete, az akkori francia társadalom hű ke­resztmetszete. A több évszázad előtti és mégis annyira mai életfor­ma sokat, nagyon sokat mondott el a dolgozóknak. Rámutatott arra, hogy a vallás mezébe burkolt kép­mutatás, a túltengő álszentesség mennyire elködösítette a nép előtt a valóságot, ugyanakkor élénk ellen- i tétet szab az igazi vallásosság és az érdektől fűtött álszentesség között, A Faluszínház művészegyüttese tökéletesen oldotta meg feladatát. Tassi Béla Tartuffe szerepében szín­vonalas játékot nyújtott. Bár két felvonáson keresztül csupán utalá­sokból ismerjük, jelleme mégis ké­szén állt előttünk. Megtestesítője annak a ma is élő embertípusnak, aki álszent vallásosságával takarja aljasságát, ima mögé rejti önzését. A tetőpontnál, amikor Elmirát sze­relmi vallomásával ostromolja, vi­gyáznia kell arra, hogy őszintébb, “rrberibb hangot használjon, itt upvanis kissé előtérbe kerül a színész. E kis részlethibától eltekint­ve mindvégig jól oldotta meg fel­adatát. Darvas Magda jól játszotta Elmira szerepét. A nyugodt, megfontolt, okos asszony alakítása nehéz felada­tot jelent. Különösen a vallomási jelenetek kívánnak nagy felkészült­séget. Darvas Magda megfelelt fel­adatának. Hangja, mozgása kapcso­lódik szerepéhez. Eleven, fordulatos és éppen ezért színes játékával kü­lönösen a tetőponton ért el nagy sikert. NAGYBAN hozzájárult az előadás sikeréhez Bege Margit játéka Ma­rianne szerepében. Különösen arcjá­téka gyakorol nagy hatást a nézők­re. A cselekményekből eredő külön­böző lelki mozzanatok rendkívül ki- feíezően tükröződtek arcán. Harca jogaiért, az apa feudális érdeke és hatalma elleni küzdelmé', minden nehézség ellenére történő boldog- ságkeresése szemléltetően fejeződik ki játékában. Viharos tetszést aratott Tóth Ila, ak' Dorina alakításával kifogástalan ’áíékot nyújtott. Típust alakított. Valóban Dorina volt, a szabadszájú, józangondolkodású, az életörömmel telített cselédlány, az aktivitás meg­testesítője, a női Figaró, aki a leg­bonyolultabb eseményekre is talál megoldást és aki, bár szerepe nem mindig helyezte az előtérbe, állan­dóan az események középpontjában volt. A népet képviselte, aki derű­sen, egészséges humorral leplezte le a fondorlatokat és józan furfangjó- Val ügyesen gombolyította fél a ku­sza szálakat. Játéka forradalmi len­dülettel. előremutató jelleggel tölti meg a darabot. Fehér Tibor jól játszotta Orgon szerepét. Hűen kifejezte Moliére mondanivalóját. Bemutatta a néző­nek azt, hogy a tisztességes burzsoá, ahogy a vallási mezbe bujtatott kle- rikalizínus hálójába kerül, egyre jobban vakká, ostobábbá válik, el­veszti józan tulajdonságait. Az az Orgon, aki Fronde idejében még jó­zan eszével tűnt ki. a klerikális be­hatás következtében prédájává vá­lik egy szélhámos kalandornak. Horváth Ottó sikeresen alakította Damist, az indulatos, lelkesedéssel és hévvel telített fiatal nemest, aki ösztönösen megérzi, majd felfedi a családja ellen irányuló fondorlatot, fellépését azonban az előítéletek és a társadalmi szokások meggátolják. Madarász László a tőle megszo­kott jó játékkal alakította Cleante szerepét. Bölcs képviselője volt a polgári eszményeknek, az abszolút monarchia lelkes híve, hiányzott azonban belőle Dorina előremutató forradalmisága. Ellenzi az álszent klerikalizmust, teljes erejéből igyek­szik felvilágosítani Orgont, ő az, aki rávilágít az igazi és az álszent val­lásosság közötti különbségre. Vörös Tibor -kifejezően játszik Va­lér, Marianne kedvesének szerepé­ben. A fiatal színész ritkán mozog a színen, alakítása sikerült. Néha, különösen a túlfűtött szerelmi jele­neteknél talán kissé darabos, játé­kának összbenyomása mégis pozitív. Pintér Rózsi a tőle megszokott hu­morral, derűt idéző játékkal alakí­totta Parnelle-né asszony szerepét. A házsártos, még saját szemének sem hivő öregasszony vakon, előíté­letekkel telítve éli a maga zárkózott életét, szerepe kifejezően illeszke­dik a darabba. Urban Imre a rendőnhadnagy és I Földes Sándor Lojális úr szerepében . csak rövid időre mutatkoznak a szí­nen. feladatukat jól oldották meg. 1 A közönség gyakran felhangzó! tapsa is azt bizonyította, hogy a mű­vészegyüttes sikeresen szerepelt. Hűen kifejezte az író mondanivaló-! iát. szemléltetve a jellemző típusé-! kát, közelférkőzött a közönség szí-1 véhez. A FALUSZINHÄZ együttese szá-i mos somogyi falvat felkeres a Tar- ! ’ tuffe-vel, értékes szórakozást nyúj- 1 :anak dolgozó parasztjainknak. Re­méljük, hogy Kaposvár dolgozói is 1 elvezhetik színvonalas játékukat. , — Dezső — i • egy merészet. Beszélni kezdett a „János vitéz“-ről. Hej, lett is lel­kesedés. Nem takarózott már sen' ki az öregséggel, szívesen vállal­tak szerepet, még ajánlkoztak is. Pedig akkor még csak terv volt az egész. Ettől kezdve nem volt nyugta a tanácstitkárnak. Meg kell szerezni a kottát a föld alól is — ez volt a vélemény az egész faluban. Hogy nagyobb nyomatékot adjanak a dolognak, nagy buzgalommal bön­gészték a rádióműsort és tömege­sen hallgatták, ha a „János vi­téziből részletet közvetített a rá­dió. Sokan már egész dalt megta' nultak előre. Nem is volt panasz soha, mikor tavaly novemberben megkezdték a próbákat. Nap mint nap este 11-ig világított a kultúrotthon ablaka. A szerényebb érdeklődők először csak kívülről hallgatták, hamaro­san aztán minden este „telt ház“- előtt folyt a próba, Együtt élt az egész falu a muzsikában. Ki kie­sebb, ki nagyobb részt vállalt a munkából. Bizony nem volt köny- nyű Gondán József 14 holdas dol­gozó parasztnak munkáját, családi életét összehangolnia és János'vi­téz cseppet sem könnyű szerepére készülnie. Nem volt lelkesedésben hiány Hencz Lajos 50 éves, négy' gyermekes családapának sem. S így lehetne sorolni végig a szerep­lőket. akik majdnem kivétel nél­kül dolgozó parasztok, családapák, lelkes kuitúrmunkások és a ter­melésben is élenjárók. Mellettük a község két pedagó­gusa is becsülettel kivette részét a falu szívügyéből, ők voltak a „ze­nekar“. Sára Ferenc igazgató és Bazsai Lajos tanító, de ne feled­kezzünk meg a kultúrotthon kis népi zenekaráról sem, amely most különösen eggyéforrt a községi la' kóival. És hogy mennyire sikerült a szándék és a tett, misem bizonyít­ja jobban, mint hogy Kilitiben hatszor mutatták be zsúfolt néző­tér előtt a „János vitéz“-t és négy közeli községbe is meghívták őket. Kérdezhetné valaki, honnét telt ki a kis községből hat telt ház? Hát onnét, hogy végre szabad utat en­gedhettek muzsikaszeretetüknek és nem kevesen voltak olyanok, akik mind a hatszor megnézték, sőt. . . Major István nem éppen a fiatalok közül való. Miután nűnd- a hat előadást mégnézte, vidékre is elkísérte a csoportot. Ha nem jutott hely a lovaskocsin, hazasie­tett kerékpárjáért és úgy kísérte el a csoportot, de nélküle nem tartottak előadást. Ahol ilyen lelkes szereplők tö­rekvése így találkozik a dolgozók támogatásával, ott csak további sikert és több énekes előadást 'ki' vánhatunk. Pócza Jánosné Tengeri vitorlások alumíniumból Az ötéves terv során létesült Du­nai Hajógyár egyetlen olyan gyá­runk, amely kizárólag alumíniumot használ fel a bajóépítéshez. »Ma­gyar ezüst«-ből különféle típusú vizi- jánművek készülnek, a gyorsmoto­rostól a tűzoltóhajóig és a vitorlásig. Ezeknek a hajótesteknek súlya sok­szor csak egyharmada a vasból épí­tetteknek, stabilitásuk jobb és na­gyobb sebesség elérésére képesek. Nemrégiben készült el a Dunai | Hajógyárban egy ötven négyzetmé- j teres vitorlázató hajótest mintapél­dánya, amelynek belső berendezését ! most a Balatonfüredi Hajógyárban | szerelik be. Ebben az évben még há- | rom, exportra szánt tengeri vitorlás 'mintapéldányát szerelik össze. Ezek- jnek a 75-ös, 80-as és 125-ös nagysá­ggá, rendkívül gyors vitorlásoknak a : sorozatgyártása a jövő évben kezdő­dik meg. Jelenleg több kétmotoros ! 15—20 méter hosszú gyorshajó épül a gyárban. Ezekből is szándékoznak egy exporttípust kialakítani. Az aluminiumvitorlások jövő év­ben megkezdődő folyamatos gyártása új, értékes exportlehetőséget jelent népgazdaságunknak.

Next

/
Thumbnails
Contents