Somogyi Néplap, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-03 / 79. szám

SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1954 április 1 Az SZVSZ Vépinjló Bizottságának deklaráció a a világ dolgozói szakszer*, zeti jogai alapokmánvának a apókéiról Bécs (TASZSZ). A Szakszerve­zeti Világszövetség Végre na j tó Bizottságának záróülésén dekla­rációt fogadtak el, amely a többi között megállapítja: A kormányok és a vállalkozók fokozott mértékben támadják a szakszervezeti jogokat. A szakszer­vezeti -jogok kivívásáért, illetve megvédéséért folyó harc ezért el- engedhetetlenebb, mint valaha. Éppen ezért a III. Szakszervezeti Világkongresszus szűk sége snek tartotta, hogy még jobban meg­égj lárrlftaak a dolgozók szolidaritá­sát a szakszervezeti jogok. ví­vott harcban. A III. Szakszerveze­ti Világkongresszus e célból azt a i.atározatot hozta, hogy d" zzák ki a dolgozók szakszervez- jo­gainak alapokmányát. \ deklaráció ezután megivitatás' ra javasolj /. dolgozók szakszer­vezeti jogai alapokmányának alapelv it -— amely a többi 1 özött a következőket tartalmazza: Minden fizikai es szellemi dol­gozónak joga legyen korra, nemre, fi jró, vagy nemzetiségre való te­li ntet nélkül, szakszervezetet ala­pi lani, szakszervezetbe belépni és rész tvenni a szakszervezeti mun- n. Minden szakszervezetnek joga legyen szabadon megválasz­tani vezetőit a kormányhatóságok, vagy a vállalkozók bármiféle be­avatkozása, vagy ellenőrzés nél­kül. A szakszervezetek, minden dol­gozó érdekeit védelmezhessék ve­gyék fig elembe a- dolgozói- ak a sztrájkra es a sztrájk különböző formáira való jogát. Adjanak jo­got a dolgozók érdekeinek védel- mezésére irányuló bármely akció­ban való részvételre. A szakszervezeteket vonják be a szociális és gazdasági pohtika meghatározásába és a dolgozókat közvetlenül, vagy közvetve rintő *" - kidolgozásába A szakszervezetek egyesülhesse­nek helyi és országos méretű szö- ., vétségekben. , A Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtó Bizottsága ülésszaká" ' nak záróülésen nyilatkozatot fo­gadtak el a IIT Szakszervezeti Vi­lágkongresszus által az egység kérdésében hozott határozatok ' végrehajtásáról. A nyilatkozat a többi között hangsúlyozza : A végrehajtó bizottság kijelenti, hogy az akcióegységre szükség van és azt a dolgozóknak el kell érniök: a gazdasági és társadalmi hala­dásért; az életszínvonal és a munkabér emeléséért; a munkanélküliség ellen; a munkanélküliek létfontosságú követeléseinek teljesítéséért; a szakszervezeti jogok és a de- aokratikus szabadságjogok védel­mében; á nemzeti függetlenségért és a lépek kollektív biztonságáért; a nemzetközi feszültség további ínyhítéséért, az államok közötti — társadalmi rendszerüktől füg­getlen — gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztéséért folyó harcban. A Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtó Bizottsága záróülésén határozatot hozott az SZVSZ nem­zetközi szakmai szövetségeinek munkájáról. A határozat a többi között ja­vasolja a nemzetközi szakmai szö­vetségek vezetőszerveinek: Minden erőfeszítésüket arra irá­nyítsák, hogy megszilárdítsák a nemzeti és a nemzetközi akció­egységet a különböző kategóriájú és szakmájú dolgozók, valamint a mezőgazdasági és értelmiségi dol­gozók követeléseinek teljesítéséért folytatott harcban. Fokozzák a tapasztalatcserét az alábbi célokért folytatott harc szervezeti formái és módszerei terén: A bérek emeléséért,, a. bérek rögzítése ellen és a bérrögzítés igazolását célzó mesterkedések le­leplezéséért. Olyan kollektív szerződések megkötéséért, amelyek biztosítják a dolgozók érdekeit és személyét, minden nemi, faji, nemzeti és po­litikai megkülönböztetéssel szem­ben, a minden eddigit meghaladó kizsákmányolás ellen; a munka jogának megvédéséért, a munka- nélküliség, az elbocsátások ellen, a gyárak, bányák, építkezések leál­lítása- ellen; a városi és falusi dol­gozók baráti kapcsolatainak fej­lesztéséért és követeléseik kölcsö­nös támogatásáért; a gyermekek kötelező oktatásának kiterjesztésé­ért és a pedagógusok érdekeinek megvédéséért. A SZÖVOSZ III. ORSZÁGOS I KÜLDÖTTGYŰLÉSE Pénteken reggel az építők Rózsa Ferenc kultúrotthonában megkezdte tanácskozását a Szövetkezetek Orszá­gos Szövetségének III. országos kül­döttgyűlése, amelyen a magyar szö­vetkezeti mozgalom több mint 400 küldötte és nagyszámú meghívott vendég vesz részt. Dögéi Imre, a SZÖVOSZ elnöke megnyitója után megválasztották a küldöttgyűlés elnökségét. Az elnök­ség tagjai sorába választották Hege­dűs Andrást, a minisztertanács első elnökhelyettesét, földművelésügyi mi­nisztert, Kristóf Istvánt, a SZOT el­nökét és Földvári Rudolfot, az MDP budapesti pártbizottsága elsőtitkárát, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjait, Szalai Bélát, az Országos Tervhivatal elnökét, a Po­litikai Bizottság póttagját, Friss Ist­vánt, az MDP Központi Vezetőségé­nek tagját, Bognár József bel- és kül­kereskedelmi minisztert. Az elnök­ségben foglalt helyet Dögéi Imre, a SZÖVOSZ elnöke, Dégen Imre, a SZÖVOSZ főtitkára, Ligeti László, a Kereskedelmi és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezetének elnöke, Nánási László, a SZÖVOSZ főtitkárhelyette­se, Ecsedi Bálintné, a miniszterta­nács vándorzászlaját nyert balmazúj­városi földművesszövetkezet ügyveze­tő elnöke, számos szövetkezeti tag, valamint a küldöttgyűlésre érkezett külföldi delegációk vezetői és tagjai. Dégen Imre, a SZÖVOSZ főtitká­rának beszámolója után vita követ­kezett. A vita során felszólalt Bog- j nár József bel- és külkereskedelmi miniszter, valamint számos szövetke­zeti dolgozó, szövetkezeti tag. A szovjet szövetkezeti küldöttség nevében I. V. Borodin, a Centroszo- juz elnökhelyettese, a lengyel szövet­kezeti küldöttség részéről - Edward Droziniak, a termelőszövetkezeti ta­nács elnöke, pénzügyminiszterhelyet- tes, a csehszlovák szövetkezeti dele­gáció nevében Jan Pistek képviselő, a szövetkezetek központi tanácsa ve­zetőségének tagja, a bolgár küldött­ség nevében Georgi Videnov, a szö­vetkezetek központi szövetsége el­nökhelyettese köszöntötte a SZÖ­VOSZ III. küldöttgyűlését. A küldöttgyűlés lefolyásának is- ] mertetésére még visszatérünk. , /"S •• • A. •• I •• Gyújtsuk össze a vas- és fémhulladékot A minisztertanács — mint is' meretes — április 5 és május 5 : között fémgyüj tőhónap tartását rendelte el az egész országban. Népünk milliói előtt a fémgyüj tő­hónap, a fémgyűjtés nem újkele­tű fogalom. Ismerik jelentőségét, átérzik a hulladékfémek gyűjtésé­nek fontosságát, s az elmúlt évek során ehhez mérten kapcsolódtak be felnőttek és fiatalok száz- és százezren a fémgyűjtés nagyszerű mozgalmába. Az eddig megrendezett fém­gyüj tőhónapok alkalmával ezren és ezren hajtottak végre gyakran hősies tetteket, a vas- és fémhul­ladékok száz- és százmázsáinak felkutatásával és összegyűjtésével. Számtalan traktor hasítja idén a földeket, amelyeknek nyersanya­gában benne vannak az elmúlt évek gyűjtésének eredményei. És most: újra itt a fémgyüj tő­hónap! Néhány nap és ismét meg­kezdődik megyénkben is a min­den eddigi kampánynál nagyobb- szabású fémgyűjtés. Április 5-én díjaink és leányaink rohamra in­dulnak a minisztertanács határo' zatának végrehajtásáért, a fém­gyűjtés sikeréért. S munkájuknak a lelkesedés mellett szárnyakat ad a tapasztalat, az elmúlt évek íémgyüjtőhónapjainak, a gazdag, élményekkel teli versenynek ered­ményei. A fémgyűjtés a takarékosságnak igen fontos területe, mellyel mil­liókat takarítunk meg népgazdasá­gunk számára. Olyan értékű anya­gokat — elsősorban vasat és fé­met — változtatunk át használ­ható nyersanyaggá, melyek egyéb­ként veszendőbe mennének. Ezek­nek begyűjtése lehetővé teszi azt, hogy több nyersanyagot juttas­sunk a feldolgozó iparnak, hogy feldolgozásuknál energiát takarít­sunk meg, hogy csökkentsük bi­zonyos fontos nyersanyagoknak külföldről történő behozatalát. Ma már majdnem mindenki előtt ismeretes, hogy egy vagon vas- és fémhulladékból 4 traktor, vagy 8000 darab 10 literes vizes­veder, vagy 360 ezer méter távve­zeték készülhet. De az összegyűj­tött vas- és fémhulladékokból tízezerszámra készülnek az új gyermekjátékok, sínenjáró villa' mosok, kismozdonyok, kerékpá­rok, zseblámpa-tokok, rollerek, fémépítőjátékok, ebből gyártják az új padlófelmosó készüléket is, mely rövidesen szerte az ország­ban megkönnyíti a háziasszonyok e téren végzett fáradságos házi­ÚJ TAVASZ (1945) (Résziét Borisz Bullák: »Zúgj Duna« című regényéből.) A FÖLDESÚRI kastély ott hival- Ücidoit a i:'3 falu szélén elterülő fes­tői park középén — jó távolságban a műúttól, ahol most éjjel-nappal vo­nulnak a csapatok Bécs felé. A hadtest törzskara már nénány nap óta itt vesztegel: az Alekszan- drov-hadtest egészen kiszorult a má­sodik szállítmányból, s most a meg­szokott megfeszített munka helyett rendezkedéssel telt az idő. Alekszandrov tábornok fel-alá jár­kált az elh íyagolt park sétányain. A nyírfák ágai közt millió smnragd- színű pont: a bimbók nyitogatták ap­ró levelüket. Olyan volt, mintha va­lami óriási ecsetről fröccsent volna alá •’ festék, szerte a fákra, mikor s áthaladt p kert fe’ett a "ze** t ds pik­tor — a tavasz. A Duna túlsó partja felől tompa harcizaj cörgött A ma- god'k ukrán front egységei támadtak Pozsony irányában. A tábornok 'határozta, nog/ kö­rül' éz egy kicsit a földbirtokos ma­jorjában Áthaladt a kerten es meg­állt a megrongálódott pálmához előtt. Bombatölcsérek feketélettek körülöt­te. Az ágy ásókba:', ah'! érni őket a nap. már nyíltak a korai virágok. Nemet töltényhüv» yck, tárak, ráká­szé,k hevertek szerte a virágok kö­rül. Innen aszfaltozott út vezetői • a k istállóhoz. Az istálló mögött ha­talmas magtárak emelkedtek, falai­kat faragott terméskőből rakták. A magtárak mellett terült el a gazda­ság jószágudvara, a különféle istál­lókkal es melléképületekkel. Komoly zett: jól berendezett istállók — min­denütt villany. »No, de lássuk csak, hogy élnek az emberek!« — tette fel a kérdést magában és elindult, hogy szétnézzen a major további részén. Megkerülte az istállókat, s egy kis I patakon túl szalmatetős, düledező, füstös kunyhókat látott maga előtt. A kis házikók előtt fehérnemű száradt a kötélen, alatta kisgyermekek süt­kéreztek a napon. Most észrevették a tábornokot és összedugták a fejü­ket. Alekszandrov átugrott a kis csermelyen, odament hozzájuk és le­ült a küszöbre. A kicsinyek először csak félve, majd mind bátrabban kö­zeledtek hozzá, s nemsokára egészen körülfogták. Alekszandrov csak néz­te sápadt arcocskájukat, sovány alak­jukat, szétnyűtt, nagy bakancsokba bujtatott pipaszár lábukat és meg- sajdult a szíve: a kis emberkék sor­sára gondolt. Túl a patakon, ott a napsütötte halmon büszke kastély a park közepén, jól felszerelt gyönyörű istállók, csűrök, magtárak — itt pe­dig a mocsaras tóvá szélesedő kis patak partján nyomorúságos, kor­hadt szalmával fedett viskók 1?" tak a földre. Amott urak r1 — itt rabok tengődtek világ... * A TABORNOT visszafelé. A k; zó tekintete V tűnt a -.nagy gött . . A kastól* meg. Fiat tona s7:' — Tábornok elvtárs, a magyar kor­mányküldött van itt, beszélni akar önnel. Alekszandrov a kerti pavilonban ült egy fonott karszékben. Derült, meleg idő volt. Ilyenkor már inkább a szabadba vágyik az ember. A magyar kormányküldött friss, ruganyos léptekkel közeledett, s be­lépett a pavilonba. — Alekszandrov elvtárs! — Árpád! Összeölelkeztek, majd figyelmesen megnézték egymást. Kovács Árpád kigombolt köpenyében, a vászonzub­bonyra csatolt övével most mintha még fiatalabb, s karcsúbb lenne, mint mikor öt hónappal ezelőtt utol­jára találkoztak. Alekszandrovon új tábornoki egyenruha feszült, lábán magasszárú csizma, sapkáján arany­zsinór. — Hogy repül az idő! — mondta Kovács. — Alig öt hónapja találkoz­tunk, amikor Malinovszkij marsall az Alföldön tört előre Budapest felé. Azóta Malinovszkij már Pozsony alatt támad, Tolbuhin pedig Bécs ka­puját döngeti. Mennyi víz lefolyt az­óta a Dunán! — Es mennyi harckocsit hagytak azóta a németek a Balaton mellett — toldotta meg Alekszandrov. — Micsoda zivatar vonult át föl­ünkön, micsoda tisztító zápor! A gyár nép tanúja volt a Vörös ! sereg hősi küzdelmének. Mennyi- ->ntos ez, Alekszandrov elvtárs! *"c-‘ nem úgy köszönt a béke, m azt Finnországban. Es . éppen ezért mi gyors unk majd előrehaladni. *i, Árpád — fejelt Ale- elismc»és'- lf" ’ pa rom, pusztulás. Az amerikai »Li- berátor«-ok müve. Nem néztek azok semmit, szélbombáztak mindent, ami csak útjukba került. Most aztán hoz­zá kell fognunk, hogy újjáépítsük a gyárat. A romok eltakarításán kell kezdenünk, de még az sincs, amivel elhordjuk a törmeléket. — A leglényegesebb tisztogatási munkákon azért mégiscsak túl va­gyunk már — jegyezte meg tréfás hangon a tábornok. — No, persze — mosolyodott el Kovács. — Most már nyugodtan leszögez­hetünk néhány eredményt az eddi­giek alapján — folytatta komolyan a tábornok. — Magyarország megsza­badult a hitleristák és a horthysta lakájok béklyóiból. A budapesti csa­ta a világ hadtörténetének legizgal­masabb lapjai közé tartozik. A né­metek egykor büszkén emlegették Szedánt. De hol marad Szedán Bu­dapest mögött. Tizenegy harckocsi- hadosztályt vesztettek el Hitlerek Bu­dapest alatt; a német hadsereg egy- harmadrészét. Jól mondta, Árpád, hogy itt a magyar főváros falainál döntő fordulat következett be a ma­gyar nép életében, de hozzátehetjük, nemcsak a magyar nép, hanem az egész Duna-medence népeinek sor­sában is. Most, ebben a percben még nehéz lenne átlátni a győzelem je­lentőségét, de egyet biztosan mond­hatok: a magyar nép előtt új utak, beláthatatlan lehetőségek nyílnak meg, előtte a napfényes holnap, a jö­vő , .1. ' KIS IDEIG hallgattak mindketten, aztán kiléptek a pavilonból. Könnyű tavaszi szellő himbálta a fák rügyező ■ -í „ ' *k moT-megújulÓ >' munkáját. Lábosok, edények és ki 5 tudná felsorolni, mi minden ké- t szül még az összegyűjtött anya-“ i. gokból. Dolgozó parasztságunk várja az- új ekét, az új kaszát, az új mező' gazdasági kisgépeket és szerszá­- mókát, amelyekkel ki tudja cse- í rélni a régit, a megrongálódottat. í De nemcsak a kisparaszti gazda- s ság, hanem a gépállomások is í várják az új traktorokat, kombáj­nokat. Ehhez persze az idén i sokezer tonna ócskavasat és színes x fémet kell összegyűjteni, mert t ócskavas nélkül nincs acél. Már­pedig acél kell a traktorhoz, . kombájnhoz, csakúgy, mint a gyermekjátékhoz, vagy akár a ' kaszához. És ehhez az acélhoz nekünk is t hozzá kell járulnunk. Joggal mondhatjuk, hogy reánk is érvé­nyes az, amit a „Pravda“ — a Szovjetunió Kommunista Pártjá- . nak lapja — írt a fémgyűjtésről: „Az acélolvasztás feladatát l nemcsak az olvasztárok old­ják meg a martin-kemencék-- nél, vagy a bányászok az érc- és szénbányákban, hanem az üzemek, városok, falvak, kol­hozok, gép- és traktorállomá­sok fémgyüj tői is.“ Feladatunk, hogy az idei fémgyüj- tőhónp folyamán összegyüjtsük a pincék mélyén, padlások, kamrák rejtekében megbúvó vas- és fém­hulladékokat, de ugyanakkor se­lejtezzük ki mindazt, ami ócska­vas és fém ott hever napról-napra, évről'évre szemünk előtt, meg­szoktuk, hogy van, de felesleges, hiszen régideje nem használjuk már semmire. A minisztertanács határozata minden dolgozónak szól, hivatali alkalmazottnak éppen úgy, mint a do': 'ózó parasztnak, a háztartá­sát vezető asszonynak éppen úgy, mint az iskolák tanulóinak, úttö­rőinek. A cél, amelyért küzdünk, nagy­szerű. Ahhoz, hogy megyénben is kerre vigyük a fémgyűjtés ügyét, fontos feladatot kell megoldaniok a földművesszövetkezeteknek. A földművesszövetkezetek hivatot­tak arra, hogy falun, termelőszö­vetkezetektől és egyénileg dolgo­zó parasztoktól egyaránt össze' gyűjtsék a vas- és fémhulladéko­kat. Az egész hónap folyamán a földművesszövetkezetek dolgozói­nak és felvásárlóinak legyen leg­fontosabb feladatuk az, hogy min­denkivel ismertessék meg a gyűj­tés jelentőségét. A földművesszö­vetkezetek dolgozóitól rendkívül sok függ, hogy sikeres legyen a legkisebb faluban, a legeldugot­tabb tanyán is a fémgyűjtés. Vegyék ki a gyűjtés munkájá­ból részüket az ipari tanulók, kö­zépiskolások és egyetemisták is, fiúk és lányok egyaránt. Nyújtsák támogató, segítő kezü­ket a fiataloknak a pedagógusok, akiknek tapasztaltsága, hozzáér­tése már az eddigi kampányok során is oly sok sikert eredménye­zett. Fontos azért is, hogy a neve­lők is résztvegyenek a gyűjtésben, mert így őrködni tudnak afelett, hogy a fiatalok gyűjtése ne men­jen a tanulás rovására, ugyanak­kor azonban túl tudják szárnyalni eddigi eredményeiket. Feladatuk továbbá bekapcsolni a gyűjtés­be azokat a fiatalokat is, akik ed­dig még nem értették meg, nem érezték át a fémgyűjtés jelentősé­gét. Nagy és megtisztelő feladat vár az állami gazdaságokra, termelő- szövetkezetekre és gépállomásokra is. Most kell átadni a már r használt, kiselejtezett, elfelr rozsdás gépeket, használator ócskavasakat. Megyénk üzemei, váll"7 mindenütt kössék ossz gyüjtőhónapot gyá>" karítással. A mostan’ jobbjai is1- részesülr senkiser 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents