Somogyi Néplap, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)
1954-04-18 / 92. szám
SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1954 április 18. Megnyílt Nagy-Britanoia Kommunista Pártjának XXIÍL kongresszusa Harry Pollitt beszámolója London (TASZSZ). Pénteken Londonban megnyílt Nagy-Britannía Kommunista Pártjának XXIII. kongresszusa. gj A kongresszust William Gallachcr, a párt végrehajtó bizottságának elnöke, az angol munkásmozgalom régi harcosa nyitotta meg. Rámutatott a munkásmozgalom fejlődésére Angliában és kifejtette, erősíteni kell a kommunista pártot és lapját, a »Daily Worker«-t, amelyek az angol munkásosztálynak a békéért és a szocialista Angliáért vívott harcát vezetik. Ezután Harry Pollitt, a párt főtitkára mondotta el politikai beszámolóját. Anglia belső helyzetét jellemezve, Pollitt a következőket mondotta: a j kapitalista kizsákmányolás még so- ! hasem folyt ennyire nyiltan és könyörtelenül, mint most. Az 1952. és 1953. évi költségvetések 254 millió fontsterlinget ajándékoztak a nagytőkéseknek. A nagytőkések jövedelemadóját leszállították, a bank-ka- ' matlábat pedig felemelték. Azzal, hogy a tőkéseknek visszaadták az államosított közlekedési vállalatokat és kohászati ipari vállalatokat, többmillió fontsterlinget ajándékoztak a nagytőkéseknek. A lakbérek felemelése évente 80 millió fontsterlinggel növeli a háztulajdonosok jövedelmét. Ugyanakkor a munkások számára e költségvetések az élelmiszerek drágulását és a fogyasztás csökkentését eredményezték. A hús-, a cukor- és a vajfogyasztás a háború előttihez viszonyítva 30, 20, illetve 40 százalékkal csökkent. A közoktatás hanyatlik, a lakás- viszonyok rosszabbodnak. A kor- , ináhy nem tud fedezetet találni a j bérek emelésére, de ugyanakkor 1776 millió fontsterlinget irányoz elő évente háborús célokra, vagyis minden férfitől és nőtől, gyermektől heti- 13 shilling 8 pennyt vesznek el Angliában háborús célra. Anglia és Wales gazdaságának fele az egész lakosság egy százalékának tulajdonában váni Pollitt rámutatott, hogy az utóbbi években rendkívül mértékben fokozódott a gyarmatok kizsákmányolása és a gyarmati népek életviszonyai rosszabbodtak. A kormány jelenlegi politikája tönkreteszi Angliát. Ez a politika Angliát az amerikai imperializmus- hdfe és a dollár uralmához láncolja. ESZ ä politika a német militarizmus újrafelfegyvérzésére vezet és Angliát amerikai atombombázók támaszpontjává változtatta. Ha to- yább halad ezen az úton, Anglia gazdasági, politikai és katonai csődbe kerül. E politika miatt a munkásmozgalom és az egész nép minden rétegében nő az elégedetlenség. Pollitt a továbbiakban hangsúlyozta: Anglia politikai helyzetében új vonás, hogy a munkások elfordulnak a munkáspárt jobboldali vezetőitől és fokozzák harcukat jogaikért és érdekeikért. Megállapította azt is, hogy a gyarmati népek növekvő ellenállást tanúsítanak a, brit imperializmussal szemben. Ezután az imperialista tábor ellentéteinek, különösen az Egyesült Államok és Nagy-Britannia ellentéteinek kiéleződésével foglalkozott. Pollitt felszólította a párt tagjait, fokozzák harcukat az indokínai háború és a többi, folyamatban lévő háború beszüntetéséért. Erélyes cselekedetekre szólított fel a következő célok elérése érdekében: Belpolitikai téren: a munkabérek, munkanélküli-segélyek, öregségi nyugdíjak, betegségi járadékok, valamint az iparban, vagy a háborúban munkaképtelenné váltak járadékainak felemelése, az árak leszállítása, a lakásépítés fokozása, előrehaladás a közoktatás terén és a köz- égészségügy megjavítása, Anglia nemzeti függetlenségének biztosítása az amerikai uralommal szemben és Anglia amerikai katonai megszállásának beszüntetése; semmi se akadályozza Anglia jogát, hogy kereskedelmi kapcsolatokat tartson fenn bármely országgal, szolidaritás Malájföld, Kenya, Brit-Guyana népeivel és minden' gyarmati néppel, az angol csapatok kivonása minden gyarmati és függő országból. Külpolitikai téren: értekezlet Koreával kapcsolatban India és más semleges ázsiai országok részvételével, ami biztosítani tudja a békét, továbbá deklaráció kiadása arról, hogy az angol csapatok nem fognak harcolni sem Koreában, sem Kína ellen, meg kell adni a Kínai Nép- köztársaságnak az őt megillető helyet az ENSZ-ben, Nyugat-Németor- szág felfegyverzésének megakadályozása, békeértekezlet összehívása az egységes, békés és demokratikus Németország megteremtése érdekében, az európai biztonságra vonatkozó szovjet javaslatok támogatása, a fegyverzet általános csökkentése, a katonai szolgálati idő leszállítása, a tömegpusztító fegyverek eltiltása, tárgyalások a nagyhatalmak között a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében. A kongresszus április 16-i délutáni ülésén megkezdődött a vita Harry Pollitt beszámolója felett. Tegyük mé r l e g r e A költségvetési tételek beszélnek BERLIN (MTI). Németország Kommunista Pártjának elnöksége felhívást intézett Nyugat-Németor- szág lakosságához. A felhívás egyebek között a következőket hangoztatja: Tiltakozzunk május elsején együttesen hatalmas tüntetéssel a tömeg- pusztító fegyverek alkalmazása, a háborús provokációk politikája, az »európai védelmi közösség« és a bonni szerződés ellen, követeljünk nemzetközi leszerelést, békeszerződést Németország számára, a megszálló csapatok távozását, valameny- Inyi európai nép kollektív biztonsáfgának megteremtését. AZ AMERIKAI szabóműhely re n Az amerikaiak európai politikájának fő célja a nyugat-német fegyveres erők létrehozása — függetlenül attól, hogy az »európai hadsereg« megalakításáról, Nyugat-Németországnak az atlanti tömbbe való közvetlen bevonásáról, vagy az úgynevezett »európai légió« megteremtéséről van szó. (Újsághír) Jugoszlávia, Törökország és Görögország költségvetése évről-évre deficittel zárul, mivel ezek az országok egyre nagyobb összegeket fordítanak katonai kiadásokra és a fegyverkezési hajsza a tönk szélére juttatja gazdaságukat. Jugoszlávia idei költségvetése 160 milliárd dinárt irányoz elő katonai kiadásokra, a költségvetés teljes összegének 62 százalékát. Ugyanakkor a gazdaság fejlesztésére 69 milliárd dinárt, kulturális és közegészségügyi célokra 32.8 milliárd dinárt, tehát mindössze a kiadások 12.7 százalékát irányozza elő. Törökország 1954. évi költség- vetésében 1 milliárd török fonttal (50 százalék) szerepelnek a katonai kiadások, amelyek a hitelbe kapott amerikai fegyverszállítmányok értékével együtt meghaladják se 2 milliárd török fontot. Görögországban a költségvetési kiadások 65 százalékát fordítják fegyverkezésre. Ezekben az országokban a költségvetési bevételek túlnyomó többsége az egyre növekvő adóter- hekből származik. Jugoszláviában tavaly egyedül a falusi dolgozókból több mint 50 milliárd dinár adót facsartak ki. Törökországban az adók összege már 1953-ban elérte az 1,274.291.598 török fontot. Hasonló a helyzet Görögországban is. A népi demokratikus országokban lendületes, békés építőmunka folyik. Ezek az országok egyre nagyobb sikereket érnek el a szocializmus építésében és költségvetésük minden évben tetemes felesleget mutat. A Bolgár Népköz- társaság 1954. évi költségvetésé például 1200 millió léva felesleget mutat. A Bolgár Népköztársaság 1354. évi költségvetése a kiadások 75 százalékát a népgazdaság fejlesztésére, szociális és kulturális beruházásokra irányozza elő. A költségvetési kiadások közt a véderő fejlesztése 11.4 százalékkal szerepel. A beruházások több mint 40 százalékát a nehézipar, a villamosipar és a mezőgazdaság fejlesztésére fordítják, 22 százalékát pedig országos jelentőségű tervépítkezésekre. A mezőgazdaság fejlesztésére 1954-ben 2400 millió lévát fordítanak. Középületek építésére 40 százalékkal, lakóházak építésére pedig 80 százalékkal többet költenek, mint 1953'ban. A közegészségügyi kiadások 1(5.5 százalékkal magasabbak a tavalyiaknál. A Bolgár Népköztársaság költségvetéseiben a bevételi tételek egyre nagyobb részét a szocialista vállalatok adják, amelyek 1951- ben a bevételek 66 százalékát, 1952-ben 72.3 százalékát, 1954-ben pedig 76 százalékát biztosítják. Az adókból származó bevételek ugyanakkor mindössze 6.1 százalék arányban szerepelnek. «ÖV1D bŰLFÖLDI HÍ RE fi PÁRIZS A ..Le Monde“ indokínai külön- tüdósítója beszámolót küldött lapjának Dien Bien Phu helyzetéről. Rámutat, hogy a vietnami néphadsereg erői egyre fojtogatóbb nyomást gyakorolnak az erődben körülzárt francia csapatokra. A tudósító ezután hangsúlyozza, hogy a körülzárt francia csapatok légi úton való utánpótlása egyre nagyobb nehézségekbe ütközik, mivel a néphadsereg tüzérsége rendkívül pontos tüzelésével lehe' tétlenné tette, hogy kis magasságból ejtőernyővel dobják le az utánpótlást az ostromlott francia erők számára. PÁRIZS Az »AFP« hírügynökség jelenti, hogy az ARS (disszidens gaulleista párt) parlamenti csoportja pénteken nyilatkozatot adott ki. A nyilatkozat megállapítja: »Az a tény, hogy az ARS miniszterei helyeselték a kormány csütörtöki döntését, amely szerint május 18-ra tűzik ki az »európai védelmi közösség« nemzetgyűlési vitáját, nem jelenti azt, hogy az ARS helyesli az EVK jelenlegi formáját«. Az ARS nyilatkozata a továbbiakban kijelenti, hogy »semmit sem szabad tenni a genfi értekezlet előtt, ami Franciaország esélyeit csökkentené, mert ez az értekezlet véget vethet az indokínai háborúnak, létrehozhatja az ázsiai békét és az általános kollektív biztonságot«. BERLIN A ruhrvidéki konszernek utasítására szombaton további 90 ezer dolgozó tart kényszermunkaszünetet a nyugatnémet szénpiacon jelentkező válság miatt. Az’ utóbbi hetekben a Ruhr-vidéken 280 ezer bányászt kárhoztattak kényszermunkaszünetre. NEMZETKÖZI SZEMLE A ZSAROLÁS CSŐDJE A napokban az egyik angol polgári lap karikatúrát közölt egy bizonyos »galamblövészről«. A rajzon az acsarkodó Dulles ágyújával éppen célbaveszi a Genf felé röppenő fehér békegalambot... Ez a gúnyrajz a maga tömör modorában rengeteget elmond: leleplezi azokat az amerikai kalandorokat, akik meg akarják torpedózni a genfi értekezletet mielőtt megkezdődött volna, s egyben megmutatja, milyen széleskörű az ellenállás az amerikai háborús provokációval szemben csatlósaik sorában is. Amikor Dulles előállt azzal a követeléssel, hogy Amerika szövetségesei, elsősorban Anglia és Franciaország, vádolják meg a Kínai Népköztársaságot az indokínai háborúba való »beavatkozással« és intézzenek hozzá egy »közös akcióval« fenyegető »figyelmeztetést«, világossá vált, hogy az amerikai politika ezzel a provokációval már eleve lehetetlenné akarja tenni a genfi értekezlet sikerét. Dulles követelése azonban a r.yugateurópai fővárosokban olyan ellenzésre talált, ihogy az amerikai külügyminiszter jónak látta azonnal útrakelni: hirtelen Londonba és Párizsba utazott, hogy »megrendszabályozza« vonakodó partnereit. Régi »Made in USA« módszereket alkalmazott: fenyegetést' és zsarolást. Dulles még le sem ült a tárgyalóasztalhoz, hogy »megpuhítsa« Edent, amikor a világsajtó hírül adta Knowland szenátor fenyegetőzéseit: ha Anglia nem hajlandó a »közös akcióra«, akkor az amerikai kongresszus megvonja tőle a segélyt. Ami a létrejött alkut illeti, kitűnt, hogy Dulles kénytelen volt bizonyos mértékben visszavonulni. A {megbeszélésekről kiadott közlemény- j ben egy szó sem volt semmiféle »közös akcióról«, semmiféle közös »figyelmeztetésről«. .. ami pedig a csendesóceáni tömb tervét illeti, a kommüniké csak arról beszélt, hogy »megvizsgálják« egy csendesóceáni katonai szövetség (az úgynevezett pato) tervét, amely az Északatlanti Szövetség mintájára alakulna meg és amelyben az Egyesült Államoknak, Angliának, Franciaországnak, Ausztráliának, Uj-Zélandnak, a Fü- löp-szigeteknek, Thaiföldnek és más országoknak kellene belépniök. Az amerikai külügyminiszter tehát Londonban nem érte el nyíltan hangoztatott célját. Miért nem teljesítette London maradéktalanul az amerikai követeléseket? Elsősorban azért, mert nem hagyhatta figyelmen kívül a néptömegek, a közvélemény követelését. A békevágy ma már olyan elemi erővel tör fel a milliók szívéből, hogy számolniok kell vele még a kalandokra egyébként könnyen kapható politikusoknak is. A dolgozók Angliában is azt akarják, hogy a nagyhatalmak keressék és találják meg a megegyezéshez vezető útat. Ennek az útnak követke- ' ző fontos állomása Genf. A Dulles követelte provokáció pedig éppen a genfi értekezletet akarja aláaknázni. A közvélemény nyomása egyfelől, az amerikaiak bizonyos engedményei másfelől — ez az angol kor- ■ mány magatartásának magyarázata. , Köztudomású, hogy az amerikai sratégák fennhéjázóan hirdették: a I Csendes-óceán amerikai tó. Ennek megfelelően Angliát egyszerűen kizárták az úgynevezett Anzus-egyez- ményből (az Egyesült Államok, j Ausztrália, Uj-Zéland csendesóceáni paktum), s amikor Churchill kérte, ! hogy Anglia legalább megfigyelőként részvehessen ebben a szövetségben, Dulles most elhúzta Churchill és Eden orra előtt a »szélesebb« (tehát Angliát is befogadó) csendesóceáni tömb tervének mézesmadzagát. Az angol sajtó egy része lelkesedni kezdett a méz illatára, de a józanabb lapok nagyon hamar rájöttek, hogy az amerikaiak csen- desóceáni tervei semmi jót nem ígérnek... Ezek a tervek ugyanis háborús tervek: élük nyilvánvalóan elsősorban a Kínai Népköztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen irányul. Az angolok azonban nem akarnak harcba menni ; sem Li Szin Manért, sem Bao Daj- ! ért. Mégkevésbbé Csang Kai-sekért. I »Angliában — írja a »Manchester I Guardian« — egyetlen épelméjű em- ) bér sem hajlandó hazáját Csang i Kai-sek, vagy Bao Daj feltételnél- * küli megsegítésére kötelezni.« „LÁTSZATBÍZTOSÍTÉK“ EGY IORZSZÜLÖTTNEK Az előbbiekben idézett »Manchester Guardian« egyébként Dulles európai »villámlátogatásával« kapcsolatban rámutatott egy különös tényre. »Meglepő — írta az angol lap — hogy a Duíles—Eden-féle egyezményt nyilvánosságra hozták, mielőtt megvitatták volna Bidault-val, akit nyilván befejezett tények elé állítanak«. Az angol lap meglepőnek találta ezt — azok számára .azonban, akik figyelemmel kísérik, milyen megalázóan bánnak az amerikai pénzeszsákok a megvásárolt lakájkormányokkal, egyáltalán nem okoz meglepetést a Párizsnak adott újabb amerikai pofon. Valóban, Bidault- nak ezúttal nem adtak nagyobb szerepet, mint azt, hogy csalatkozzék a londoni kommünikéhez. A francia külügyminiszterre ezen a héten egy másik játékban osztot! tak ki parádés szerepet. Mindent ! ügyesen elrendeztek. Az »első felvonásban« az angol kormány fehér könyvet hozott nyilvánosságra, mely az Anglia és az európai védelmi közösség bizonyosfokú »együttműködéséről« szóló okiratokat tartalmazza. (Ezek szerint Anglia képviselőket küld az EVK szerveibe és egy páncélos hadosztállyal hozzájárul . az európai hadsereghez: de az angol hadosztály »nem keveredik« az EVK haderőivel.) Az ezt követő »jelenetben« Bidault nyomban aláírta ezt az »együttműködési megállapodást«, majd megpróbálta, hogy gyorsan leeressze a függönyt. A gyanús sietség oka nyilvánvaló: befejezett tények elé akarta állítani egyrészt a kormányt és a nemzetgyűlést, másrészt a francia közvéleményt. A manőver rendezői előre »kikapcsolták« 'a parlamentet, megvárták, amíg húsvéti szabadságra megy. A kormány belső ellenzékét képező gaulleista minisztereket, akik elítélik az európai hadsereget, felszólították, adják be derekukat, vagy mondjanak búcsút a miniszteri bársonyszéknek... | Egypár miniszter beadhatta a derekát— de nem alkuszik meg a nép. | A Lanie!—Bidault-klikk szelet jve- tett és így vihart kellett aratnia. Az európai hadsereget ellenző tömeg| mozgalom hatalmasan fellendült, országszerte fokozódott az ellenállás az európai védelmi közösség ratifikálásával szemben. A haladó sajtó leleplezte, hogy az úgynevezett j együttműködési megállapodásban egy sereg fenntartással körülbástyázott »angol garanciák« csupán propaganda-biztosítékok: az ,a céljuk, hogy elősegítsék az EVK ratifikálását. S különös — mondják a franciák — Anglia maga továbbra sem hajlandó belépni a »kis Európába«, de szívesen betuszkoíná Franciaországot ... és enyhén szólva az is szerfölött különös, hogy Anglia egy olyan »közösséggel« köt megállapodást, amely voltaképpen még létre sem jött . . . j És mivel a francia nép s vele együtt Európa többi békeszerető népe mindent megtesz, hogy ne is jöjjön létre sohasem — igazat lehet adni annak a megállapításnak, hogy a fehér könyv csupán papírrongy, mely nem teheti tetszetősebbé az elvetélt »közösséget«. A népek küzdenek azért, hogy az »európai védelmi közösség« — ahogyan a »Combat« című francia lap írta — »halvaszületett torzszülött maradjon«. I
