Somogyi Néplap, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)
1954-04-11 / 86. szám
Vasárnap, 1954 április 11. SOMOGYI NÉPLAP 7 ISMERJÜK MEG MEGYÉNK HALADÓ HAGYOMÁNYAIT BERZSENYI DÁNIEL A siófoki járás kultúrmunkásai segítsék a mezőgazdasági munkák időbeni elvégzését [berzsenyi NEVET I kevesen ismerik, igazi Írói munkásságát még kevesebben. A lírai bév dolgában Csokonaival, Petőfivel. Adyval egy- aorban kellene emlegetnünk, a klasz- szikus verselésben pedig nem kisebb Vörösmartynál. Mindenképpen a magyar líra nagy alakjai között volna a helye népünk köztudatában. Berzsenyi neve azonban kihullott az em- lékeéo'tből, vagy széles néptömegeink- hee nem is jutott el soha. Ennek egyik oka kétségtelenül a múlt bűne, a műit helytelen értékelése, amely a maga sztatikus szemléletével nem ltátott mást Berzsenyiben, csak óda- költőt; a másik ok magában Berzsenyi költészetében keresendő. Berzsenyi költészete, — amelyben ott feszül * klasszikus görögség szimbolikája és mithologiája — rejtjeles költészetnek tűnik az első pillantásra, amely elriaszt a vele való foglalkozástól. Berzsenyi költészete a magyar valóság talajából nőtt ki. Egy csomó olyan problémát önt költői formába, amelyek a XIX. század elejének ©lő és égető kérdései. A közösségért való munka, a városi-polgári élet, a jobbágykérdés megoldása, a lelkes haza- szeretet, a nők egyenjogúsága, a jobb és több termelés érdekében való szövetkezés, az ész diadala melletti állásfoglalása a jobb és szebb életért vívódó Berzsenyit mulatja. Megoldásuk pályájának második felében a fejlődés, a haladás irányában történik. Pályájának második felében! Tehát kb. attól az időtől kezdve, amikor Somogybán telepszik meg. Nem azt jelén,ti ez, hogy Somogy, a feudális Ua&ybirtók hazája tette volna Berzsenyi! a felvilágosodás, a haladás köííŐjévé, csupán rögzítjük, hogy Vas megyéből való kimozdulásával 'Sgyidőre esik a nemesi világszemléletből való kimozdulása is. Berzsenyi nem somogyi születésű költő, de somogyivá avatják őt a 1 élt kai aszú férfikor esztendei, amelyekét Niklán töltött. Szülőföldje apja zsarnoksága* miatt börtön volt seámára, amint azt egy Kazinczyhoz küldött levelében írja: „Atyám... mi*den hibája csak az volt, hogy engem. nem ismért, és az én, szilojsqgo- mat nem mérsékelni, hanem zabolázni akarta. Ebből harc lett és örökös idegenség. Az ö háza nekem Munkács volt...“, azaz börtön. fis mégis mindig visszavágyott szülőföldjére, ahogy ez egy másik leveléből kitűnik: „Somogy nékem csak számkivetésnek helye, feloldhatatlan kötelek vonnak azon földhöz,mely az én szebb korom napjait látta.“ De it (maradt Somogybán s csontjai a ■ iklai homokban porlanak. Megyénk haladó hagyományai között — irodalmi vonatkozásban — Berzsenyit az első helyek egyike illeti, hiszen „e Múzsáknak szentelt kies Tartományban“ nagyon kevésszer és keveset laktak igazán a Múzsák. Ha: idejöttek is, Somogy mostohán bánt velük: Csokonait elkergette, József Attilát a vonat kerekei alá dobta, csupán a számkivetett Berzsenyit fogadta be. j MESSZIRŐL INDULT EL f Berzsenyi és sok idő telt el, míg a felvilágosodás költője lett. Családi körülményei, környezetének korlátolt életszemlélete sokáig nem engedte, hogy tisztán lásson a magyar élet kérdéseiben. Apját „tanult, okos és igen jó embernek“ tartotta, aki magának élő. a közügyektől visszahúzódó, a nemesi hagyományokhoz erősen ragaszkodó férfi volt, így otthon nem láthatta meg a történelem rtiozgntó erőit, nem hallhatott a kultúrának arról az elterjedéséről, amely a XVIII. század végén Magyarországon megindult., Soproni diákéveiben a. szellemi torna mellett testi erejét és ügyességét próbálgatja: „Én egykorúim között legelső magyar táncos voltam, lovat, embert, asztalt által- ugrani nékem játék volt. Sopronban magam 12 németeket megvertem és «zokat a város tavába hánytam és az első szeretőm az én karjaim között ela'élt.“ Iskolai tanulmányai nem igen érdekelhették, inkább a klasszikus és felkapott költőkkel ismerkedett. Kazinczyhoz írja: „Nekem iskolai tudományom nincs, mikor nekem azt még tanulni kellett volna, már én akkor Horáccal és Gessnerrel tár- salkodtam. korán nagy tárgyak ragadták cl figyelmemet és azt többé kisebbekre függeszteni nem tudtam“. Mintha az lenne ezekben a szavakban, hogy a szürke hétköznapok kérdései nem foglalkoztatják s így mintegy elszigetelte magát az élettől. 19 éves korában már végleg otthagyja Sopront. « közben még katonáskodott is. S visszatért a'földhöz, a gazdasághoz anéékül, hogy jól belenézett volna a világba és megismerío volna azt. Igen fa'álóan mondja valaki róla, hogy itiem volt igaz fogalma koráról“. Ki nem alakult életszemlélettel bezárta önmagái a gazdálkodás gondjai és könyvei közé. Olvasni apja miatt csak lopva-dugva éjtszaka olvashatott.' Titokban írja hosszú éveken keresztül verseit is. 22 éves korában megnősül, s felesége birtokára költözik, majd 1808-ban innen jön Somogyba, Niklára. Pályájának kezdetén írt versei a konzervatív nemesi szemléletet tükrözik. Lendületes ódákban dicsőíti korúnak főnemeseit. Úgy látja, hogy a nemesi Magyarország biztos gazdasági alapokon áll: ... óh hazám Ceresnek koszorús homloka illatoz, S a bőség ragyogó kürtje mosolyog reád. Termékeny mezeid mennyei harmatok Mossák, s csűreidért Európa irigyed. A nemesség gazdasági bősége mel lett azonban már ekkor észreveszi, hogy a tudomány dolgában sokkal szomorúbb a helyzet: Oh, bár vajha kies gyöngykoszorúd között Még egy illatozó rózsa fakadna ki, a kútára, Akkor csillagokat hatna kevély fejed S elbámulna reád a Zenith és Nadir. Mária Teréziát — korlátolt osztályszemlélete miatt — úgy emlegeti, mint aki a sír széléről hozta vissza a magyar nemzetet, mert nem engedte, hogy „a szent rokonvér a babonák fűze közt az égre kiáltson.“ Mintha csak köfezöne’et mondana a Habsburgoknak,- amiért a Eákóczi-szabádság- harcot leverték. A nagyon hamis és korlátolt szemlélet között egy pozitívum van Berzsenyi korai költészetében: a lángoló hazaszeretet. A haza sorsáért aggódó Berzsenyi ekkor írja meg első fogalmazásban „A magyarokhoz“ című ódáját (később átdolgozza!), mert lapasztal ja a nemesség egy részéről a fényűzést, az clpuliulást, ez erkölcsi síi lyédést: „Romlásnak indult hajdan erős magyar.“ 1803-ig senki sem tud verseiről, akkor kapja rajla Kiss József Berzsenyit versíráson. Kazinczyhoz kerülnek az „eső zsengék“, aki megsejti a szunnyadó erőt és további munkára, majd yerseinek kiadására buzdítja a költőt. , | A KAZINCZYVAL [ való levelezés és barátság új korszakot nyit Berzsenyi költői fejlődésében. Elszigetelt- cégéből és magányából kilép, egyben széttörnek nemesi osztálykorlátai, eljut a felvilágosodáshoz. A hamis világképet a nagy történelmi fordulatok és gazdasági válság törik szét benne. A napóleoni háborúk egyideig gazdasági konjuktúrát jelentenek a magyar nemesség számára. Amiint a háború Magyarország határaihoz közeledik, Berzsenyinek megrendül a bizalma a honvédő nemességben. Az ulmj gyászos ütközet ulán a költő kétségbeesve biztatja a nemességet a helytállásra: Menj. most mutasd meg Zrínyi lelkét Zrínyi dicső remekét, halálát! Merj! a merészség a fene fátumok Mozdíthatatlan zárait általüti. A nemesség azonban Napoleon közeledtére Győrnél szétfutott. Ekkor látja meg, hogy a megdicsért „fenkölt nemesség“ nagyon hijával van az ősi virtusnak, s nem lehet rájuk bízni a Hazát. Sorra ábrándul ki azokból, amiket eddig nagynak, vált ©ihatatlannak, örökérvényűnek gondolt. Ezeknek az éveknek a költészete a válságba jutó Berzsenyit mutatják. Bizonytalanság, elkeseredés, pesszimizmus, megrendülés szövődik át az '♦-gyes versek sorain. A múlandóság érzése fószkelődik he gondolatai közé, egyéni életében» a nemesség életében, a természetben veszi észre a múlandóságot. Ennek a hangulatnak legszebb megnyilvánulása a „Közelítő tél“ e. verse, amelyben az őszi her- vadás szemléletéből elindulva az általánosításig jut el: Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül, S minden mivel tűnő szárnya körül lebeg! .. A megrendült, kiábrándult, bizony- ta'ankodó költő figyelmét Kazinczy iránytíja a jövő felé. S „nem volt alkalmatlan az igazság hallására és elfogadására.“ Később hálásan gondol vissza a baráti segítő kézre: „A te varázsló szózatod csalt ki engem azon iszapból, melyben ezen zivataros idő temetett. „A felvilágosodás ideoló- giájámak hatása alá kerül. Az emberi kultúrát, tudományt eddig is sokra becsülte, de most különösen értékeli. Az irodalmat, költészetet úgy .tekinti, mint a tudomány szálláscsiná- lóját. A tudomány Az ő ifjabb és vidámabb húgait, A nyájas Múzsákat küldé elől, Hogy készítsék kedves játékjaikkal A vak szilaj telkekhez útjait. | AZ ERTELEM |; diadala viheti előre egy nép életét: „A fényűzés és a bujálkodás. A nagy polgártestben lassú méreg. De ily csekély népben, mini a magyar. Nemcsak betegség az, hanem halál... Mi az hát, ami a magyart emelheti? Valóban nem más, mint az ész s. erkölcs.“ Az ész lehet csak az élet középpontja: „Az ész a minden! s ebből foly minden jó, Nincs e nélkül virtus, sem semmi boldogság“. Elítéli az ész ellenségét, a babonát, a miszticizmust, „a bit vakító széniéit maszlag!t“, amelyek „örök zavarba döntők a világot“. A boldog életei, a jobb világot az emberi értelem teljes diadala hozza meg az emberiség számára, amely „minden népeket megjózanít és öszveegyesít“. Mintha csak rólunk, a szotóaUzmust építő magyarokról beszélnie: Előre látom: mint leheltek éltet A szikiamellbe és a holt agyagba, S mint jámborodnak a vad állatok Előttetek, s mint omladoz rakásra Az ész, igazság mennydörgő szavára A zordon ínség óriási tornya, S mint hullanak le durva láncai. [ A FEUDALIZMUS | szűk korlátái közül kultúrált társaságba vágyik: a városba. A „nemesi lel kiismerd furdal ás“ beninie szólal meg legelőször. A somogyi paraszt nehéz életéről, művelet lenségóről így ír: Van itt is ember, mondd, ‘ de milyen ember? Ínség, gonoszság néz ki vad szeméből, ' 1 S lesújt pijiádért, hogyha nem vigyázsz. b< Széniét setétség, vállát terh suny arja, S utálja mindazt, aki boldogabb. S mi szép mulatság látni izzadását? Mi szép nekem még rajta szántanom. S aszott kezéből lesni sültemet? A felvilágosult Berzsenyi a nőknek is jobb sorsot kíván, mint amilyenben fittek s megnyitná előttük az életpályákat. Megkérdőjelezi a szokás törvényét: Hogy a szelíden érző szép nemet Letiltva minden főbb pályáiról, Guzsalyra, tőre kárhoztatni szokta A férfitörvény, vájjon jól van-e? És még mennyi modem probléma költeményei sorai között! Ezeket a kor lehetőségein belül nem látja teljesen megvalósíthatónak. Megtorpan. Ekkor éri Kölcsey kritikája is, amely kiüti kezéből a tollat. Életének utolsó húsz esztendejében alig ír verset. Megbántotta őt legjobb barátjának tanítványa s ez elriasztja őt a baráttól is. Pedig szeretett volna még írni, hiszen egyik korábbi versében maga panaszkodik így: Nem élet a Muzsátlan élet. De nagy benne a sértődöttség s elveszíti önbizalmát is. | ÉLETÉNEK | utolsó évtizedeiben esztétikai műveket olvas, maga is elméleti dolgokról irogat, hogy kivédje Kölcsey rosszindulatú kritikáját. Majd a pangó gazdasági élet arra készteti, hogy keresse a mezőgazdaság fejlődésének útját. Egy munkát is ír: „A magyarországi mezei szorgalom némely akadályairól“ címmel, amelyben a fejlődést abban látja, hogy a telkes jobbágyok és elszegényedett nemesek szövetkezzenek és dolgozzanak együtt a többtermelés érdekében. Berzsenyi pályáját tehát a fejlődés jellemzi. Ezért igazi értékét csak dialektikus szemlélettel lehet megha.- tározni. A haladó régi és a születő új harcolt benne egész élete folyamain). Megtorpanásának oka a magyar társadalom fejlődésének sajátosságában keresendő. Minden fogyatékossága ellenére is Berzsenyi művészete haladó hagyományaink legjobbjai közé tartozik. Egy költő értékét azon lehet lemérni, hogyan épül bele a jövőbe, a történelem folyamatába. Berzsenyi gondolatai e'őször Széchenyi Hiteljében váltak társadalmi tényezőkké. Széchenyi foglalja bele a forrongó Berzsenyit abba a művébe, amely befoldozlaalatlan rést ütött a rendi Magyarország évszázados bástyáján. De Berzsenyi ma is ható erő lehet fe’világosult gondolataival, fegyvert ad kezünkbe a sötétség, a babona, az előítélet ellen a szociális- in jövőért folytatott harcunkban, amely az ész világosságánál nyit utat a boldog és békés é'et szebb tájaira. Boros Dezső. MEGYÉNK MINDEN JÄRÄSÄ- BAN, községében lelkes munka folyik az idei bő termés biztosításáért, ezzel is hozzájárulva a kormányprogramra sikeres megvalósításához. Különösen élénk verseny alakult ki most, pártunk III. kongresszusa előtt a járások és községek között. Egymással versenyezve munkálkodnak azon, hogy elnyerjék a Megyei Párt- bizottság kongresszusi vándorzászlaját. Ebből a versenyből a siófoki járás is igyekszik győztesen kikerülni. Vannak is eredmények, de még sok a tennivaló. A járás pártszervezeteinek, községi tanácsainak, a siófoki járás minden egyes kommunistájának még sokkal többet kell tennie azért, hogy a járások közti versenyben elfoglalt helyüket elhagyják és az élre törjenek. Erre kell most mozgósítani minden erőt. Az eddigi példák bebizonyították, hogy minden nagy feladat sikeres megvalósításában sokat tud segíteni a népművelési munka, a kuitúrmun- ka is. Erre van példa a siófoki járásban is. Az elmúlt év nyarán az aratás, cséplés idején számos, jólsikerült előadással, rigmusbrigádok szerepeltetésével gyorsították meg a begyűjtést. Ugyancsak a kora tavasz- szal a Szabad Föld Vasárnapok előadásaival is nagy segítséget adtak a járás tsz-einek, dolgozó parasztjainak a szakszerű növényápoláshoz. S ha most megnézzük, hogy a népművelés milyen segítséget ad a járás községeinek a tavaszi mezőgazdasági munkákban, azt kell tapasztalnunk, hogy a tavalyihoz képest nem fejlő- dég, hanem visszaesés mutatkozik. Januárban, februárban jól fogtak hozzá a kormányprogramm után megjelent számos mezőgazdasági határozat ismertetéséhez. A KÖZÖSEN és jól megszervezett előadásoknak több községben komoly eredménye lett. Például Balatonszárszón és Balatonszemesen az előadáson résztvevő dolgozó parasztok megfogadták, hogy ezévben mindannyiah elvégzik a háromszori kapálást és versenyre hívták egy-1 mást. De ahogy a minisztertanácsi határozatok ismertetésének végére értek, ez a jelentőségében nagy kezdeményezés alábbhagyott. A községek többségében továbbra is megtartották a Szabad Föld Téli Este előadásait, de itt a témaválasztás már nem volt irányítva, a népművelési előadó rábízta a községi kultúrotthon-igazga- tókra, népművelési ügyvezetőkre, illetve, ahol működik, az előadói csoportra, hogy miről tartanak előadást. De így is hasznosak voltak ezek az előadások. Március hónapban például a következő előadásokat tartották: Balatonkílitin, Kőröshegyen, Balatonszárszón a tavaszi . munkákról, Balatonszemesen a kártékony rovarok és rágcsálók elleni küzdelemről. Nem esett szó a négyzetes vetésről, pedig a járásban már javában vetik a burgonyát. Az pedig, ha április utolsó felében iktatnak be ilyentémájű előadást, nem ad segítséget a dolgozó parasztoknak. E hónap folyamán az előadásokat, hogy minél több dolgozó meghallgathassa, Szabad Föld Vasárnapokká szervezik át a járásban. Erre a járási előadó már megtette a szükséges intézkedést. Ezzel egyidejűleg felhívta az ügyvezetők figyelmét, hogy az előadásokat ugyancsak a dolgozók igénye szerint állítsák össze. Ahhoz, hogy nagyobb segítséget adhassanak az egyes községek mezőgazdasági munkájához, figyelembe kell venni a soronlévő mezőgazdasági munkákat és azokról legalább egy hónappal előbb kell előadást tartani. Ez pedig a járási előadó feladata. A DOLGOZÓ PARASZTOK szívesen fogadják a színvonalas kultúrműsort, a rigmusbrigádokat is. Most, hogy a téli kultúrverseny befejeződött, sokkal több idő jut rövid jelenetek, táncok, rigmuskák tanulására, mint eddig. Erről megfeledkeztek a járásban. Nincs egyetlen olyan község sem, ahol a közelmúltban brigádműsort adtak a jólteljesítők jutalmazására. Marity elvtársnak, a járás népművelési előadójának mun-, katervében szerepel brigádok létrehozása, erre fel is hívta a községeket, de személyes segítséget még sehol sem adott, hogy brigádot szervezzenek. A járás kultúrmunkásainak most legdöntőbb feladatuk, hogy színvonalas művészi és ismeretterjesztő munkával segítsék a járás tsz-eit, dolgozó parasztjait feladataik gyors elvégzésében. Hogy ez még most nincs így a siófoki járásban, nem egyedül a járási népművelési előadó hibája. Nem könnyű dolog e sokrétű munkát elvégezni, majdnem megoldhatatlan egy olyan járásban, ahol a közlekedés elég nehéz. A Megyei Tanács népművelési osztályának ehhez sokkal több segítséget kellene adnia. Az elmúlt hónapban például sem a művészeti, sem az oktatási szakelőadó nem volt a járási előadónál. Ezen sürgősen változtatni kell a megyei osztálynak. Nem elég az irányításhoz sem a havi egyszeri értekezlet, ahol elvi irányítást adnak a járási előadóknak és ahol számonké- rtk egy hónap munkáját. Itt nem nyílik alkalom arra, hogy aprólékosan, minden problémát megbeszéljenek — különösen akkor, nem, ha az előadó sem megy el az értekezletre, mint Marity elvtárs a múlt hónapban. A szakelőadók havonta legalább egyszer menjenek ki mindén járásba, adjanak közvetlen segítséget az előadónak, ha szükséges, menjenek ki vele együtt a községekbe, segítsenek leküzdeni azt a helytelen nézetet, hogy a népművelés mindig csak egy területen végezhet eredményes munkát. A SIÓFOKI JÁRÁS kultúrmunkásai előtt az a feladat áll, hogy művészeti munkával párhuzamban, előrelátóan, tervszerűen adjanak segítséget a mezőgazdasági munkák időbeni elvégzéséhez is. S ha ebben a munkában a megyei népművelési osztály is segít, az eredmény nem marad el és a siófoki járás nem az utolsó között halad a Megyei Párt- bizottság kongresszusi vándorzászlajáért folyó versenyben, hanem első lesz. Pócza Jánosné. Emlékezetes marad az idei április 4 az Autóközlekedési Vállalat dolgozóinak Kaposvárott, a Berzsenyi-utcában van az Autóközlekedési Vállalat. E néven még nem sokan ismerik, mert a volt TEFU, a MÁVAUT és a Taxi Kirendeltség egybeolvadásából alakult. A többszáz dolgozót foglalkoztató üzem lantos feladatot tölt be. < Egy megoldatlan kérdés volt a vállalatnál, nem volt olyan helyiség, ahol a szakmai oktatást, az üzemi értekezleteket meg lehetett volna tartani. A lelkes és fejlődőképes, főként fiatalokból álló kultúrcsoport azért nem fejlődhetett megfelelően., mert a volt kultúrteremben a dolgozók negyedrésze sem fért be. A pártszervezet vezetősége, a szakszervezeti bizottság a vállalat igazgatójával szinte naponta kilincselt megfelelő helyiségért. Kiszemelték maguknak a vállalattal szembeni, volt Erdélyi-borozó tágas helyiségét, amely szinte kínálkozott kultúrteremnek. Kel szabadulásunk ünnepségét már az új kultúrteremben tartották meg a vállalat dolgozói. Szépen feldíszített terem, reflektorokkal megvilágított színpad fogadta a vállalat dolgozóit. Jung Istvánná párttitkár mondott ünnepi beszédet, majd Hoffmann Sándor igazgató az első negyedévi tervteljesítésben kitűnt 36 dolgozónak közel 10 ezer forint jutalmat oszlott ki. Az ünnepséget kultúrműsor követte. A kultúrcsoport jó műsorral köszönte meg, hogy új otthont kapott, amely máris kicsinek bizonyult. Az Autóközlekedési Vállalat dolgozóinak emlékeztes ünnep marad az idei április i. i.
