Somogyi Néplap, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)
1954-03-28 / 74. szám
6 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1954 március 28. Egymást segítve juthatunk előre EGÉSZ NAP olyan elárvult, csendes a falu, mintha lakói elköltöztek volna. Csak az is- kola udvarán néha feltörő vidám gyermekkacagás, ujjongó kiáltások egybefolyó zaját viszi végig a lágy tavaszi szél Nemesdéd utcáján. De ez is minden órában csupán 10 percig tart, s aztán az iskola udvarán is némaság honol, mint a lakóházak körül. Az iskolás gyerekek fegyelmezetten, könyvük fölé hajolva ülnek a padsorokban: tanulnak. A szülők, a felnőttek kint a mezőn — ki ásóval, k* kapával a kézben, mások az eke szarvát, vagy a vetőgép kormány- rúdját szorítva — szorgos munkával harcolnak a bő termésért, a szebb holnapért. A szebbért, a jobbért szívesen küzdenek a nemesdé' diek is, nem sajnálják a fáradságot. A nap már a hegyek mögé bujt fényes üstökével, s szürke félhomály lebeg az ég alatt, amikor újból benépesedik a falu. Az utca végén egymást érve fordulnak be a mezőről hazatérő szekerek, amelyeken ekék, boronák ágaskodnak, s lassan zötyögnek a köves úton a szélesvállú vetőgépek. A gyalogjárón halkan vitatkozó emberek, asszonyok szaporázzák lépteiket. Mindannyian a napi munkáról beszélnek. Egy magas, szikár termetű, nyilttekintetű idősebb ember, aki kabátját vállára dobva csatlakozik az egyik kis csoporthoz, azt mondja: — Az idén sokkal inkább bízok, hogy megadja a föld, amit várok tőle, mint a múlt évben, mert most igen kedvező a tavaszi időjárás, csak a nyár nehogy szeszélyes legyen. . . •— Na, csak ne bízza szomszéd az időjárásra a termést — veti oda egy valamivel fiatalabb, kissé hajlott hátú ember. — Hát ki äz, aki csak az időjárásra vár — vág vissza amaz emelt hangon — tán passzióból törtem magam, hogy időben földbe tegyem a magot. No, de azért sok függ a jó időtől is — makacskodik tovább. Most hirtelen egy motorkerékpár robog végig az utcán erős berregéssel, amelyet a járókelők tekintete kísér, egészen a tanácsházig. A tanápsházban Fodor Lajos tanácselnök és Nagy István tanácstitkár éppen arról beszélgetnek, amit délután a határellenőrzés során tapasztaltak, amikor benyitott hozzájuk Horváth István, a tapsonyi gépállomás igazgatója és Barabás Lajos megyei technikus. — Hát ti még itt? — húzza fel szemöldökét a gépállomás igazgatója, miközben kék overáljába tö" rölgeti olajos kezét, s aztán kezet nyújt az elnöknek, majd a titkárnak. — Hisz már lejárt a hivatali munkaidő — fűzi hozzá mosolyogd va. — Igaz — mondja a tanácselnök —, de délután a mezőt jártuk, aztán most megbeszéljük: mi is a helyzet odakint. A ti traktorosaitok munkájának is utánanéztünk. — Nos, mi a véleményetek a traktoristákról? -— kérdi Horváth elvtárs gépállomási igazgató. — Nem hagynak sok vakbarázdát a gép után? — Nem akarom, hogy elbizakodjatok — válaszol huncutkodva Fodor elvtárs —, de még eddig a tsz-nél is, meg az egyéni gazdáknál is jó véleménnyel vannak a traktorosokról. Kinics József 15 holdas egyéni gazda igen szereti a jó munkát, ő is örül, hogy szerződött a gépállomással, mert így még nem igen volt megszántva a földje. Csak több gép kellene, mert most a gazdák mind szántani akarnak. MI IS KIMEGYÜNK — vág közbe Barabás elvtárs — megnézzük, hogy tartják karban a gépeket a traktorosok, mert attól függ leginkább a teljesítés. A vései határban szánt Bertók Ernő traktoros, aki igen jól bánik a géppel, már délután, hogy ott voltunk nála, a hatodik holdat szántotta, amit el is végez a műszak végére. Meg is dicsértük jó munkájáért. Reméljük, itt is rendben találjuk a traktorokat. — Én mondom, jól dolgoznak a traktorok — fontoskodik a tanácselnök — csak hát több kéne. — Hm. . . több kéne? — veszi át a szót a gépállomás-vezető. Pedig most azért jöttünk, hogy az egyik gépet átirányítsuk Nagyszakácsiba. A tanácselnök és a tanácstitkár most hirtelen egymásra néz, s szinte egyszerre kiáltják: abból aztán semmi sem lesz. — Nekünk kell a gép — mondja felemelt hangon a titkár. — Még hogy elvinni a traktort innen, mikor jobban várják az egyéni gazdák, hogy ő hozzájuk kerüljön, mint a szerencsekártyát. . . szó sem lehet arról, hogy... Tán azért agitáltuk a télen az egyénileg dolgozó parasztokat, hogy szerződjenek traktorszántás- ra a gépállomással, hogy most faképnél hagyjuk őket? Most, a legnagyobb szántás-vetési munkák idején? — Minden elismerés megilleti a nemesdédi tanácsot — magyarázza erős hangon a gépállomás igazgatója — mert sokat segített a szerződéskötésben nekünk. — De Nagyszakácsiban még nincs gépünk és ott is el kell végeznie a vállalt munkát a gépállomásnak. Nem akarunk szégyent vallani a nagyszakácsi dolgozó parasztok előtt sem. — Hát inkább itt akartok szégyent vallani? — kérdi indulatosan a tanácselnök, s majd leeresztett hangon így fűzi a szót: — Ezért igyekeztünk mi, hogy most már a zab" és az árpavetést befejeztük, a burgonyaültetés is javában halad, s majd a szántásban a gépállomás miatt maradunk le a munkákkal a versenyben. — A tanácselnök és a gépállomás-igazgató néhány pillanatig farkasszemet néznek egymással: hallgatnak. Majd a gépállomás-igazgató barátságos hangon megtöri a csendet. — Ezt a gépet azért kell átirányítanunk, hogy a traktoros közelebb legyen a családjához. De ehelyett már útban van egy Kj 28-as traktor, amely itt segít Nemesdé- den. — Ez biztos? — Csillan fel a szeme Fodor elvtársnak — hát miért nem mondtad előbb? Hiszen akkor nem lesz fennakadás a munkában. Hogy milyen ravasz vagy te, Horváth elvtárs — kacagott fel a tanácselnök, s erősen kezet szorít Horváth elvtárssal. — Aztán ezután is segítettek a szerződéskötésben a gépállomásnak? — kérdi széles mosollyal ajkán a gépállomás-igazgató. — Már hogyne segítenénk — válaszol határozottan Fodor elvtárs — csak úgy juthatunk előbbre, ha egymást mindig segítjük. A KÉT GÉPALLOMASI vezető lassan felkészülődik, aztán elindul a traktorok éjszakai ellenőrzésére, majd Fodor és Nagy elvtárs is nekivág a csendes utcának, amelynek két oldalán a szerényen meghúzódó házak ablakain át halványan vetődik ki a sápadt lámpafény. Szűcs Ferenc Teljesítette vállalását a Nagyatádi Konzervgyár A Nagyatádi Konzervgyár dolgozói kongresszusi vállalásuknak megfelelően, március 16-án teljesítették első negyedévi tervüket. Csütörtökön az üzem dolgozói már 118.5 százalékra teljesítették a negyedévi tervet. A március havi tervet ugyancsak jelentősen túlteljesítették. 10 vagon vegyesíz gyártása szerepelt e havi tervükben s ennek máris eleget tettek — 1/4.3 százalékos tervteljesítésről beszélnek az adatok. Az üzem — különöskép a kiszerelő és karbantartó üzemrész — dolgozói megértették, hogy az életszínvonal emelése milyen feladatokat ró az élelmiszeriparra. Kongresszusi vállalásuk éppen ezért elsősorban a minőség megjavítására, majd a mennyiségi termelésre irányult. A dolgozók leg többje vállalását nemcsak teljesítette, de a kongresszusi verseny eddigi szakaszai alatt túl is szárnyalta. Lengyel Györgyné sztahanovista csomagoló a pártkongresszus tiszteletére 150 százalékos átlagteljesítményt ért el. Fogadalmának eleget is tett — munkája jó megszervezésével, a munkaidő teljes kihasználásával elérte, hogy nem 150 — de 170 százalék fölött teljesít állandóan. Sztankovics Györgyné, aki ugyancsak a kiszerelő üzemrész dolgozója — vállalta, hogy 50 százalékkal teljesíti túl a normát. Az ő eredménye 178 százalék. A gépházi karbantartóbrigádok a nyári konzerv gyártási idényre már most készülnek. Tudják, hogy milyen nagymértékben függ a jó karbantartástól a gyártási idény sikere. Kongresszusi fogadalmukban éppen ezért a karbantartási munkák sikeres elvégzése szerepelt. Szabó Vendel 118 százalékos eredményt ért el a karbantartási munkánál kongresszusi vállalása teljesítése közben. A kádárüzem dolgozói közül Fehér József emelkedik ki 112 százalékos eredményével. Ö is túlteljesítette kongresszusi vállalását. Csöbör Kálmán gyártásvezető — az élelmiszeripar kiváló dolgozója — minden feltételt megteremt ahhoz, hogy az üzem dolgozói becsülettel teljesíthessék vállalásaikat. Az ő munkája komoly hozzájárulás az elért eredményekhez. Már a második negyedévi terven dolgoznak a Csurgói Lenüzemben A Csurgói Lenüzem a március 10- től 20-ig tartó versenyszakaszban a terv mennyiségi teljesítése terén 154 százalékos eredményt ért el, míg értékben 276 százalékos túlteljesítést. Ez az eredmény azt bizonyítja, hogy a Lenüzem dolgozói valóra váltják a pártnak adott szavukat, túlszárnyalják a vállalásaikban szereplő mennyiséget. Kongresszusi vállalásuk havi 1 százalékos tervtúlteljesítés volt. A kongresszusi verseny ideje alatt ezzel szemben minden hónapban 15—20 százalékkal teljesítették túl gyártási tervüket, s így sikeresen teljesítették már az első negyedévi tervet is. Az üzem dolgozói egyemberként vették ki részüket a fogadalmak teljesítéséért folyó harcból. Élenjártak ebben a munkában a sztahanovisták, akik minden eddigi | eredményeiket igyekeztek felülmúlni. A kongresszusi verseny lázában nagyszerű eredmények láttak napvilágot. Szabó Jánosné sztahanovista tiloló pl. 9 százalékos normatúlteljesítést vállalt. A versenytáblán ezzel szemben 180 százalékos eredménnyel szerepel. Hottó Györgyné nevét gyakran ott találni az élenjárók között, ő 104 százalékot vállalt *— s jelenleg 151 százalékot teljesít. Lukács Anna ugyancsak 4 százalékos normatúlteljesítést vállalt, most azonban 140 százaléknál tart. Horváth Ilona ifjúmunkás 31 százalékkal szárnyalta túl vállalását, Ickó Irén 26 százalékkal, Kismarton Józsefné 20 százalékkal. A dolgozók már második negyedévi tervüket teljesítik s harcolnak azért, hogy kongresszusi vállalásuktól eltérően, még nagyobb eredményekkel köszönthessék a pártkongresszust, és segítsek a tervek teljesítését. Balatonszabadi két arca Balatonszabadi község sokezer holdas határában serényen folyik a munka. Nincs egy talpalatnyi föld sem — beleértve az állami tartalékterületeket is —, melyet a dolgozó parasztok meg ne művelnének. 85 százalékra teljesítették eddig tavaszi búzavetéstervüket, s nemsokára az összes vetnivaló: árpa, zab, előcsiráztatott burgonya is a frissen szántott barázdákba ke rül. Azonban a begyűjtés terén bizony már nem dicsekedhetnek ilyen jó eredményekkel a szabadiak. Pedig a dolgozó parasztok nagy többsége becsülettel teljesíti állampolgári kötelezettségét és sok azoknak a száma, akik az első negyedévi beadáson kívül, az év további részére is rendezték már járandóságukat. így pl- Németh József 8 holdas gazda — párttag _az eiső negyedévi adóbefizetései 1 40 százalékra teljesítette, emellett félévi tojás- és soványbarom- fibeadási kötelezettségének is eleget tett. 8 hold földjén a kukorica kivételével már minden magot elvetett. Nemrég a Magyar Dolgozok Pártjába kérte felvételét Haraszti Márton 6 holdas gazda. Erre a nagy tisztességre munkáján keresztül méltónak is bizonyult, mert ahogy a számadatok bizonyítják, az egész évre előírt hízottsertést, vágómarhát, tojást és soványbaromfit is beadta már. E - sők közt fejezte be a szántást, a napokban pedig végzett a vetessek Hosszan sorolhatnánk azok neveit, akik dicsőséget szereznek községüknek, de hadd említsük csak a legkiválóbbakat, mint amilyenek id Horváth József 15 holdas, Kur ti'Ferenc 12 holdas, Dávid Gyula 10 holdas, Bubla János 6 holdas. Molnár János 17 holdas és Szipli István 10 holdas gazdák. Hogy a balatonszabadiak meny nyíre becsületbeli ügyüknek tartják a tavaszi munkák lelkiismeretes elvégzését, bizonyítja az: a III pártkongresszus tiszteletere felajánlást tett 175 gazda közül ma már 132 jelentheti buszken a hazának, hogy vállalásának maradéktalanul eleget tett. Azonban a kötelességüket példamutatóan teljesítőkön kívül számos olyan dolgozó paraszt is van, aki igen le maradt a beadásban. Ezeknek figyelmét most inkább a nagy tavaszi munka .köti le, s emellett kevesebb gondot fordítanak a be- adási kötelezettség teljesítéséi e. Ez pedig hiba, amin természetesen lehet és kell is változtatni kitartó, türelmes, jó népnevelomunka- val, a kommunisták, tanácstagok, a köztiszteletben álló gazdák es termelési bizottsági tagok személyes példamutatásával. A tanács azt bizonyítsa minden ténykedésével, hogy az ő javukat, az ő boldogulásukat segíti elő Ez zel még jobban megnyeri bizalmukat, s így nemcsak bátrán apellálhat a dolgozo parasztság megértésére, őszinte jóakaratara és becsületére, hanem szigorúan meg is követelheti az állampolgári kötelességek pontos betartását. Ebben az esetben egészen biztos, hogy szava mindenkor visszhangra talál a dolgozó parasztok körében s majd bebizonyosodik, hogy a beadás terén sem eredmenyte- lenül. ^ „ És most folytassuk csak a vizsgálódást. Miből adódik még ezenkívül a beadásban — különösen a baromfinál, sertésnél és tojásnál mutatkozó — nagy lemaradás? Ha a különböző kimutatásokat, számadatokat nézzük, több, állandóan ismétlődő név tűnik szemünkbe melyek mellett üresek a beadott termékek mennyiségét jelző rub rikák. Ezek a nevek: id. Balogh Sándor 43 holdas, Kemény Mihály Sándor 30 holdas, Németh Gy. Ferenc 35 holdas, Parragi Janos 28 holdas, Mezei Gyula 31 holdas, Vidovics József 25 holdas, Pete János 31 holdas kulákoké. A 8 ember ebben a negyedévben — mondd és írd — 5.20 kg, azaz ot- kiló húsz dekagramm tojást es négy kiló baromfit adott be ösz- szesen! Hogy vágómarha-, vagy sertésbeadási kötelezettségüket teljesítsék, ahhoz füle-botjukat sem mozgatják. Adótartozásuk sok-sok ezer forintot tesz ki, mivel adót hosszú idők óta nem fizettek egy fillért sem. Igaz, hogy most csendesek, hogy a tavasz jöttével tessékTássék munkához kezdtek ők is, de tartozásuk rendezésére egyáltalán nem törekednek. Most nem agitálnak, uszítanak, ágálnak hangos szóval, dehogy, annál sokkal ravaszabbak. Módszert változtattak. Most legtöbbjük csendes, halk, szomorú, az utcán egy szent alázatosságával, mártírarccal mennek végig, suttogva köszönnek előre mindenkinek. Odahaza nem tartanak semmit, hanem mutogatják mű- rongyaikat; de holmijukat titokban elosztogatják rokonokhoz, jó ismerősökhöz — egyikhez a disznót, másikhoz az élelmet, harmadikhoz az ingóságot és kijátsszák a hiszékenyeket. Balogh Sándor és a hasonszőrű kulákokhoz, ha valaki belép, sírnak, jajgatnak, sopánkodnak. Gyengék a munkához — mondják, persze, mert most nem a bérest kell hajtani, hanem maguknak kellene dolgozni — de ahhoz nem gyengék, hogy kijátsszák az államot, hogy kukoricaszedéskor kertek alatt vigyék dugva, rejtve a kukoricát egyik vőhöz, meg a másikhoz, hogy a fiú nevére írassák a hét süldőt, de egy fillér adót se fizessenek a dolgozók államának. Ha arról van szó, hogy illene talán már mégis valamit beadni, vagy adót törleszteni eny- nyi év után, akkor „nincs semmi, miből?’* Ha arról van szó, hogy meg kell művelni a földet, „nincs erőm, beteg vagyok, a fiam csinálja helyettem, ő vezeti a gazdaságot“. De ha azt kérik, hogy mivel a fiú segít az apjának a gazdaság művelésében — mert tény, hogy ő szánt, vet, s majd arat is — segítse kötelezettségei teljesítésében: az évek óta felgyülemlett adó rendezésében, a beadás teljesítésében is, akkor: „jaj, a fiam nem kötelezhető erre, a fiamnak semmi köze ehhez, bár igaz, hogy ő vezeti a gazdaságot, közös háztartásban is élünk, de haragban vagyunk, nem is beszélünk egymással, nem teheti“. Ami azt jelenti, hogy „a gazdaság meg van művelve, de még sincs megművelve, hogy van miből adót fizetnem, de még sincs miből adót fizetnem. Ezt az igazi kulák furfangot, ezt az utolsó ravaszságot?! Mert minek is törekedne a kulák arra, hogy rendezze ügyeit, mikor így sokkal egyszerűbb, mikor nap mint nap arról álmodik, csak arra vár, hogy jöjjön egy nap, amikor újra úr lehet a 43 hold földjén, amikor peckesen sétálhasson a Fő-utcán és kezetcsókoltathasson magának agyongyötört, hajszolt emberekkel. Most alázatos, csendesen mások álarca mögé bújva bujtogat- nak. Betegek, ha dolgozni kell és halálos görcsökben fetrengenek, mint id. Balogh Sándor, ha beadni kell. Dolgozni, azt nem.. Sokkal kényelmesebb, sokkal egyszerűbb így. Akadnak, akik sajnálják őket, akikben szánalmat tudnak kelteni, s akik hol ezzel, hol azzal segítik látszatszegénységüket, s nem látják, hogy a kulák néhány kilométerrel arrébb bőven pótolja az itt mulasztottakat és jót nevet sikerült ravaszságán. Hogy az ő kamrája üres, de a sógornőnél tartja kamráját. Hát ez van az üres rubrikák mögött! A kulák nem változott. Nem lett jobb és nem lett sajnálatraméltó, hanem az marad, aki volt: ravasz, alattomos ellenség. . . . Sok ilyen község van a megyében, a hazában, ahol a balatonszabadi példa megismétlődik, ahol a kulák színeváltozása, megtéveszti a becsületes embereket. És nem egyszer kívülről fújják a kormányprogrammot, a paragrafusokat, fenyegetőznek és szabotálnak. Jegyezze meg mindenki: a kulák az kulák marad, míg utolsót lélekzik és ne higyjünk alattomos képmutatásuknak, amellyel üzelmeiket leplezni próbálják. Szíjj Róbertné
