Somogyi Néplap, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-26 / 48. szám

a SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1954 február 26. Megkezdődött1 az angol alsóház vitája a berlini értekezletről RÖVID KÜLFÖLDI HÍREK A tavaszi munkák sikerére mozgósított a somogytarnócai állami gazdaság pártszervezetének London (TASZSZ). Eden angol kül­ügyminiszter február 24-én az alsó­házban megnyitotta a berlini értekez­lettel foglalkozó kétnapos vitát. Éden megismételte néhány nyuga­ti propagandahősnek azt a tételét, hogy a berlini értekezlet »kiábrán­dultságot keltett«. Énnek ellenére — ismerte be Eden —■ az értekezlet né­mi haszonnal járt. Megegyezésre jutottak ai genfi értekezlet összehívásában, amit Eden szavai szerint »szerén}' eredménynek« lehet tekinteni. Az ér­tekezleten olykor megnyilvánuló ke­ménység és élesség ellenére — foly­tatta Eden — az értekezlet nem ve­zetett a nemzetközi feszültség foko­zódására. Eden beszédének jelentős részében Angliának és a többi nyugati hata­lomnak a német kérdésben elfoglalt álláspontját védelmezte. Továbbra is védelmébe vette az »európai védelmi közösséget« és az északatlanti töm­böt, hangoztatva, hogy ezek szavatol­ják »Európa biztonságát«. Edén végezetül kijelentette, hogy a nyugati országoknak folytatniok kell katonai erőfeszítéseiket. Az angol alsóház szerdán megnyílt külügyi vitájában Eden külügymi­niszter után Herbert Morrison, a volt munkáspárti kormány külügyminisz­tere, a munkáspárti ellenzék egyik vezetője mondott beszédét. Kijelen­tette, hogy a berlini értekezletnek vannak pozitív mozzanatai, bár a felszólalásokban »bizonyos élesség« volt tapasztalható. Gúnyos nevetés kísérte Morrison azon bejelentését, hogy igyekszik majd ismertetni az ellenzék állás­pontját. A parlament tagjai ugyanis tudják, hogy Morrison — aki Né­metország »európai védelmi közössé­gen« belüli újrafelfegyverzésének bajnoka — alig tudott csekély több­séget szerezni arra a határozatra, amely helyesli Németországnak az európai »védelemben« való részvéte­lét. Az »AFP« jelentése szerint a ha­tározatot 16 szavazattal Ö ellenében fogadta el a végrehajtó bizottság, mi a a munkáspárt parlamenti csoportjá­ban ugyanez a határozat 113 szava­zatot kapott 104 ellenében. »Hiába tagadnám — mondotta Morrison — hogy nézeteltérések áll­nak fenn pártunkban a német fel­fegyverzés ügyében. A munkáspárt parlamenti csoportjának kisebbsége (újabb gúnyos derültség) mély és őszinte meggyőződés alapján fél a. kollektív biztonsághoz való német katonai hozzájárulás következmé­nyeitől és ezt a meggyőződését na­gyon sokan osztják a parlamenten kívül. Ösztönszerűleg attól tartanak, hogy a német ka­tonai hozzájárulás ismét felélesz­ti a poroszmintájú német milita- rizmust, amelyet nemzedékünk olyan jól is­mert. Attól tartanak, hogy ismét fel­támad majd a német vezérkar, amely az állam fölött állónak is tartotta magát, amely fenyegette nemcsak a világ békéjét, hanem a német nép szabadságát és jogait is«. Morrison azzal az ájtatos kijelen­téssel folytatta beszédét, hogy fel­hívja a németeket, »bizonyítsák be saját magatartásukkal, hogy ezek az aggodalmak alaptalanok«. A munkáspárti szónok végül utalt az ellenzéknek arra a véleményére, hogy a genfi megbeszélések és a várható további megbeszélések meg­egyezéshez fognak vezetni. KAIRÓ A nyugati hírszolgálati irodák és rádiók egybehangzó jelentése szerint Nagib, Egyiptom köztársa­sági elnöke csütörtökön lemondott valamennyi állami hivataláról. Csütörtökön korán reggel közöl' ték Kairóban, hogy az egyiptomi úgynevezett forradalmi tanács el­fogadta Nagib tábornok lemondá" , sát. A »Forradalmi Tanács« közié- menye bejelenti, hogy Nasszer ez­redes vezetése alatt tovább gya­korolja hatalmi jogkörét, s a ta­nács Nasszer ezredest miniszter- elnökké nevezi ki. Nagib tábornok lemondásának' híre késő éjjel érkezett meg Lon­donba1 és rendkívül nagy feltűnést keltett. Az angol lapok a lapzárta miatt már nem tudtak állást fog­lalni Nagib lemondásával kapcso­latban. Mindazonáltal — mint az »AFP« jelenti — Londonban nagyjelentőségű eseménynek tart- ; ják a tábornok lemondását. * * * DELHI A Madrasban megjelenő »Hin­du« című lap megjegyzi, hogy a négy hatalom külügyminiszterei­nek berlini értekezlete lehetővé tetté »a további tárgyalásokat a nemzetközi kérdésekkel kapcsolat­ban, olyan kérdésekre vonatkozó­lag, mint a leszerelés és a távol­keleti helyzet.« A lap úgy véli, hogy a berlini értekezlet fő eredménye az a ha­tározat, hogy összehívják a genfi értekezletet a Kínai Népköztársa­ság részvételével. DIMITROVO - A BÁNYÁSZOK VÁROSA A MÚLT század végén Pernik környékén gazdag széntelepeket fedeztek fel. Az újonnan felfede­zett bánya első bányászai a szom­széd falvak parasztjai közül kerül­tek ki. Csak azokra a hónapokra szegődtek el, amikor nem voltak mezei munkák és továbbra is fal­vaikban laktak. Lassacskán az el­ső tárnák szomszédságában lakó­házak kezdtek épülni, egyik a má­sik után. Kis falu született, amelynek egy év múlva már 1413 lakója volt. Ahogy múltak az évek, a bánya is mind nagyobb jelentőségre tett szert, új lelőhelyeket tártak fel, a bányászok száma is néhány ezerre erhelkedett. Terhes, kimerítő mun­kát végeztek, s életkörülményeik nagyon rosszak voltak. Azt a né­hány lakótömböt, amelyet az ál­lam a bányászok számára építte­tett; főkép a tisztviselők és mű­szaki alkalmazottak foglalták el, míg a föld gyomrában emésztő munkát végző bányászok düledező viskókban tanyáztak, örökké füs­tölgő szénkupacok tövében. Mindez azonban már a múlté. Ma már országunk valamennyi dolgozójával együtt a dimitrovoi bányászok is a boldog, szocialista életet építik. * * * A NAP ebben a városban ko­rábban kezdődik, mint bárhol egyebütt. Az utcákat jóval hajnal előtt felveri az első váltás bányá­szainak vidám lármája. Egymás­után zúgnak fel az autóbuszok motorjai, amelyek a környékbeli falvakban lakó munkásokat szál­lítják be.. S mire a nap félénken szétteríti első sugarait, a bányá­szok már a föld mélyén vannak, ki-ki a maga munkahelyén. A sok, modern tömbház, mely a szé­les, kövezett utcákat szegélyezi, nagyvárosi jelleget kölcsönöz Di- mitrovo-nak. A várost itt is, ott is iparvasutak, vasutak, tárnák­ból előbukkanó kis villamos vas­utak keresztezik, s mind a föld méhéből kibányászott szenet szál­lítják tova. A város fölött éjjel­nappal ott zeng a tárnák közelé­ben lévő szénosztályozók szíjainak egyhangú dallama. Minden köz­téren, a város minden pontján ügyesen felszerelt táblák láthatók, amelyekre naponta kiírják az egyes tárnák eredményeit. S ha az ember reggel megáll e táblák va­lamelyike előtt, láthatja, milyen érdeklődést támaszt minden egyes járókelőben az előző napi tervtel­jesítés. Életkérdés ez Dimitrovo polgárai számára, akiknek 60 szá­zaléka közvetlenül részt vész a bánya termelésében. * * A DIMITROVOI bánya tárnái már egész földalatti várossá szö­vődtek, melynek látványa első pillantásra félelmet gerjeszt. Az embernek az az érzése, hogy a ki­csiny villamos, mely repülni lát­szik, elgázolja, hogy a szállítósza­lag kitaszítja egyensúlyából, s hogy az alacsony, boltíves folyosó maga alá temeti. Mindamellett semmi ilyesmi nem történik, s az ember hamar bátorságra kap, ha tekintete a végtelen szalag moz­gását irányító fiatal leány mosoly­gó pillantásával, vagy az erélyes szakmánymester tekintetével ta­lálkozik. Amire az ember a fejtők frontjára érkezik, már el is feled­te, hogy 80 méterre van a föld alatt, hogy a szén csípős szagát szívja be, s arcán kövér izzadság- cseppek ütköznek ki. A föld alatt dolgozó bányászok a legvidámabb emberek a világon. Fittyet hánynak a bányászt fe­nyegető veszedelmeknek, s sok köztük az olyan, akinek a mun­kateljesítménye messze felülmúlja a normát. A minap is Sztojne Alekszov bányász, a »Vörös Zászló«-rend tulajdonosa termelési tervét 235 százalékra teljesítette. Ha az ember belép valamelyik munkáslakásba, meglepetéssel ta­pasztalja, hogyan él egy egyszerű munkáscsalád: a szobákban csinos bútorok, szőnyegek, rádiókészü­lék- Mindez természetes, hiszen a bányászok havi átlagbére 3200 léva. A legjobb bányászok, a szo­cialista munka olyan hősei, mint Alekszandr Rangelov és Alek- szandr Ruszinov, az olyan élmun­kások, mint Ászén Tomov, Nikola Gancsov és s'okan mások, 3200— 4000 léva között keresnek. Ilyen jövedelem mellett a bányász és családja jómódban élhet, s azon­kívül mind maga,, mind családja számára olyan szórakozásokra is gondolhat, amelyek elősegítik mű­velődését, szórakozását. • . * * * NÉHÁNY hónappal ezelőtt egy nagy modern épületet fejeztek be Dimitrovo-ban. Ez Bulgáriában az első, bányászok számára berende­zett betegségmegelőző intézet. Minden bányász, akinek valami­lyen komolyabb betegségre van hajlama, anélkül, hogy munkáját félbeszakítaná, bekerülhet ide, meghatározott időre, addig, amíg egészsége teljesen helyre nem áll. Az első meggyőző eredmények máris mutatkoznak. Minden bá­nyász helyreállott egészséggel és megnövekedett, testsúllyal hagyja el a szanatóriumot. * * * SZÁMOS fiatalember és fiatal leány dolgozik manapság a bá­nyában. Az ország legkülönbözőbb részeiből sereglettek ide; dolgoz­nak, az újonnan felavatott techni­kum tanfolyamait látogatják, s a legtehetségesebbek, a legarrava- lóbbak bizonyos idő múlva Szófiá­ba mennek, hogy bányamérnökök­ké képezzék ki magukat. A »Temelko Nenkov« tárna leg­jobb gépésze egy 18 éves fiatal leány: Rajka Geseva. Fekete, ko­moly tekintete csalhatatlan bizton­sággal tapad a fényjelekre és a villamos késedelem és károsodás nélkül közlekedik. A fiatalság a maga otthonaiban él, csinosan berendezett, modern épületekben. * * * ESTEFELÉ a leányifjúság csi­nosan felöltözködik, sétálni indul a parkba, vagy tánchelyiségbe, mo­ziba megy- Ez az a pillanat, ami­kor az ifjú bányászok is gondosan vasalt ruhát öltenek, s a park fe­lé sietnek, ahol már játszik a ze­nekar. Az első párok máris ott keringenek a kis tó partján épült tánchelyiségben. Ebben az órában az utcán és a parkban ugyanazo­kat az arcokat látni, akikkel nap­közben a föld alatt találkoztunk, kezükben csákánnyal, s egészen feketén a szénportól. S míg a parkban folyó szórakozásokat a tárnákban dolgozó éjjeli váltás gé- •peinek dübörgése kíséri, hátul, a bányaigazgatóság épülete mögött, a feketébe borult torony tetején felragyog egy nagy vörös csillag a sarlóval és kalapáccsal, jeléül, hogy a bánya teljesítette mai ter­vét. (Megjelent a Bolgár Tájékoztató 1954 február 25-i számában.) vezetőségválasztó taggyűlése A somogytarnócai állami gazdaság kommunistái is újjáválasztották alap­szervezetük vezetőségét. A vezeto- ségválasztó taggyűlés új mederbe te­relte a pártszervezet egész munká­ját, megélénkítette a pártéletet, harcba állította a párttagokat és a pártonkívülieket egyaránt a gazda­ság felvirágoztatásáért, a tavaszi munkák sikeréért. A beszámoló — amelyet Kovács István • elvtárs, az alapszervezet titkára tartott — fog­lalkozott a pártszervezet életével, a párttagok munkájával és a gazdaság termelési problémáival. A beszámo­lóban nagyon helyes volt az, hogy az előfordult hiányosságok mellett áttekinthetően foglalkozott az eredményekkel is, amelyek eléréséhez nagymérték­ben hozzájárult a pártszervezet munkája és a kommunisták sze­mélyes példamutatása. , Kovács elvtárs beszámolójában hangsúlyozta, hogy a pártszervezet munkájában a legnagyobb hiányos­ság a kollektív vezetésben, a bírálat és önbírálat módszerében volt. A kollektív vezetés helyett az egysze­mélyi vezetés érvényesült, ami sok esetben parancsolgatássá fajult. A párt- és gazdasági ' munkák megja­vítására hozott- pártszervezeti hatá­rozatok nem minden esetben tükröz­ték a párttagság egészének vélemé­nyét, javaslatát. Az így hozott hatá­rozatok végrehajtása gyakran nehéz­kesen ment. A pártszervezet tagjai érezték azt, hogy nem a saját hatá­rozataik végrehajtásáért harcolnak, hanem egyes személyek elgondolá­sainak megvalósításáért. Ez sértette a tagság önérzetét, csökkentette mun­kakedvét még akkor is, ha a párt- szervezet titkára által hozott hatá­rozat helyes volt. A bírálatot és önbírálatot a legtöbb esetben személyeskedés váltotta fel. Ez odáig fajult, hogy az utóbbi idő­ben megtartott taggyűléseken a 40— 45 megjelent párttagból mindössze egy-két elvtárs szólt hozzá a beszá­molóhoz, de ezek a felszólaló elvtár­sak is általános kérdések felvetésé­vel kerülgették a tényeket, nem mer­ték megmondani az igazságot. Kovács elvtárs ezután beszélt az eredményekről és érintette a, párt- szervezet előtt álló közvetlen felada­tokat. Elmondta, hogy a múlt évben a gazdaság terüle­tén sok párttag kitűnt a terme­lésben személyes példamutatás­sal, áldozatkész munkával. Az aratás és az őszi szántás-vetések ideje alatt számos párttag országra- szóló eredményt ért el. Szabó István traktoros sztahanovista lett. Bódis Já­nos a fogatosbrigádban mindenegyes munkában élenjárt és példáját kö­vették: Farkas László, Varga József és még sokan mások. Ez a lelkes munka azt eredményezte, hogy az ősszel idejében szántottak, idejében betakarították a terményeket és ha­táridő előtt földbejuttatták az őszi kalászosok vetőmagvait. A taggyűlésen részt vett kommu­nisták őszinte örömmel fogadták a vezetőség igazságos beszámolóját és egyes párttagok felé elhangzott bí­rálatát és dícséretét. A megdicsért elvtársak érezték, hogy a pártszerve­zet értékeli helytállásukat és küzdel­mes munkájukat. A hozzászólásokból kitűnt, hogy a tavasszal mindenegyes párttag olyan munkát akar végezni, hogy valamennyien rászolgáljanak a pártszervezet dicséretére, elismerésé­re. Szabó István elvtárs 1800 normál­hold talajmunkát vállalt erre az év­re. Szabó elvtárs vállalásához csat­lakoztak Sosterics György, Boros Jó­zsef és Molnár József elvtársak. Bó­dis János elvtárs brigádja nevében felajánlotta, hogy a trágyahordást határidő előtt 15 nappal elvégzi. Szili István elvtárs hozzászólásában fel­szabadultan, bátran elmondta véleményét a pártszervezet vezetőségéről, a párttagság munkájáról. — Ha ezután is ilyen szellemben és ilyen bátran tárjuk fel a hibákat, mint ezen a taggyűlésen, akkor egész biztosan megjavul munkánk és nagy eredményeket érünk el a jövőben — mondta Szili elvtárs. •— Erősödik párt- szervezetünk és erősödik gazdasá­gunk. Sipos Béla elvtárs elmondta, hogy a beszámolónak pontosabban meg kellett volna szabnia a pártszervezet tagjai előtt álló közvetlen feladato­kat. Nemcsak általánosságban kellett volna foglalkoznia a tavaszi munkák jelentőségével, hanem részletesen is­mertetnie kellett volna a párttagok teendőit, a pártszervezet feladatát. Sipos elvtárs kiegészítette a beszá­molót. Bírálta a pártszervezet és a gazdaság vezetőit, hogy az utóbbi na­pokban a taggyűlésre való készülő­dés nagy munkája mellett megfeled­keztek a III. pártkongresszus tiszte­letére indított versenymozgalom ki- szélesítéséről. — Ha erre állandóan kellő figyelmet fordítunk, akkor si­kerre tudjuk vinni a tavaszi munká­kat — mondta Sipos elvtárs. A gazdaság kommunistáinak tag­gyűlése megmutatta a hibákat és megmutatta a hibákból kivezető utat. A párttagok bátran, bírálták a veze­tőket és egymást. Mindenegyes elv­társ hozzászólásából érződött az, hogy felelősséget éreznek a pártszer­vezet munkájáért, gazdaságuk felvirágoztatásáért. Valamennyien tudják azt, hogy az ő munkájuktól sok függ, az ő har­cosságuk nagyban hozzájárulhat a mezőgazdaság fejlesztéséhez, a kor- mányprogramm megvalósításához. A pártszetvezet vezetőségének fel» adata, hogy megvalósítsa a kollektív vezetést, s a taggyűlés szellemében végezve munkáját, napról-napra harcoljon a feladatok végrehajtásá­ért. Rohamcsapat módjára (olraat a bábgpegp Dózsa Isz DlSZ-tagjai A bábonymegyeri Dózsa: terme­lőszövetkezet DISZ-fiataljai ro­hamcsapat módjára dolgoznak a termelőszövetkezetben, az új mód­szerek bevezetésének kezdeménye­zői és harcosai, bátran küzdenek a terméshozam növeléséért. A fiatalok tervet dolgoztak ki arra, hogy milyen módszerekkel, hogyan tudják elősegíteni a ter­melőszövetkezet termésének nö­velését és állattenyésztésük fej­lődését. Elhatározták, hogy a legyengült őszi vetésekből 20 holdat még most a tél folyamán, 180 holdat pedig majd a tavasszal fej trágyáz­nak. A mezőgazdasági gépek kijaví­tását már elvégezték, a fogasok, ekék, boronák kijavítva várják már a tavaszi munkák megkezdé­sét. A kukorica és a napraforgó ter­méshozamának növelése érdeké­ben a jól előkészített talaj mellett alkalmazzák a négyzetes vetést. A tavaszi árpa vetésükből 15 hol­dat keresztsorosan vetnek el. A rozs-, maglucerna- és napra­forgóvetésüknél 80 holdon alkal­mazzák a pótbeporzást, amivel a holdankénti terméshozamot 2—3 mázsával növelni tudják. Az állattenyésztés fejlesztésére is nagy gondot fordítanak a fia­talok. Elhatározták, hogy a lege­lőkön elvégzik a mesterséges ha­tárok kijelölését a szakaszos legel­tetés megvalósításához és 150 da­rab facsemetét ültetnek el a lege­lőn, kiirtják a káros cserjéket és gyomokat. Szép juhállománnval rendelke­zik a termelőszövetkezet tagsága- A fiatalok közül is sokan dolgoz­nak az állattenyésztésben. Az ál­lattenyésztésben dolgozó fiatalok vállalták, hogy 160 anyajuh után 160 darab báránya felnevelnek és juhonként 4.5 kiló gyapjúnyirási átlagot érnek el. A fiatalok még az ősszel készí­tettek 350 köbméter silótakar­mányt. Az állatokat ren­desen gondozzák és etetik. Elhatározták, hogy a 7.6 literes fejési átlagot jó takarmá­nyozással egyre magasabbra eme­lik. A fiatalok elhatározásaik való" raváltásával dolgoznak a mezőgaz­dasági határozat végrehajtásáért.

Next

/
Thumbnails
Contents