Somogyi Néplap, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-19 / 42. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ? % \ ....x Ba rátság és együttműködés a béke érdekében A legjobb párttagokat választották a vezetőségbe a Barcsi Fűrészüzem kommunistái Uj könyvtárat kap Somogybabod község A MAG V AR D Q LG ÓZÓ K PÁRTJA MEGY £ 1 PÁ RT BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 42. szám.________________________________~ _________________ a KA 5ü FILLER reuten, r/o* leoruar i9. A szovjet nép iránti barátság ügye — nagy nemzeti ügy Ünnepi díszelőadással megkezdődött a magyar-szovjet barátság hó­napja. A magyar-szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segély­nyújtási egyezmény aláírásának hatodik évfordulóján, csütörtökön este az Operaházban rendezett díszelőadással megkezdődött a népünk életé­ben immár hagyományossá vált magyar-szovjet barátság hónapja. A díszelőadást a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Magyar— Szovjet Társaság rendezte. A díszelőadás elnökségében foglaltak helyet: Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Nagy Imre, a minisztertanács elnöke, Gerő Ernő és Hege­dűs András, a minisztertanács első elnökhelyettesei, Apró Antal, a mi­nisztertanács elnökhelyettese, Farkas Mihálf, Ács Lajos, Hidas István, Földvári Rudolf, Kristóf István, az MDP Politikai Bizottságának tagjai, Bata István honvédelmi miniszter és Szalai Béla, az Országos Tervhiva­tal elnöke, a Politikai Bizottság póttagjai, Végh Béla, az MDP Központi Vezetőségének titkára, Erdei Ferenc igazságügyi miniszter, a Ma­gyar—Szovjet Társaság elnöke, Erdey-Gruz Tibor oktatásügyi minisz­ter, Darvas József népművlési miniszter. Az elnökség tagjai között volt J. D. Kiszeljov, a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövete. A_z elnökségben foglaltak helyet a magyar­szovjet barátság hónapjára hazánkba érkezett szovjet kulturális és művészeti küldöttség tagjai. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Erdei Ferenc igazságügyminiszter nyitotta meg az ünnepséget. Ezután Darvas József népművelési miniszter mondott beszédet. Darvas József beszéde Darvas József népművelési mi­niszter beszédének elején a ma­gyar-szovjet barátság hónapjának nagy jelentőségével foglalkozott. A hazánkba érkező szovjet ven­dégek találkozása népünk legkü­lönbözőbb rétegeivel és a barátsá­gi hónap kulturális és társadal­mi eseményei, sokban. hozzájárul­nak ahhoz, hogy a két nép barát­sága tovább erősödjék, hogy né" pünkben.a Szovjetunió iránti szere­tet érzése mind mélyebb legyen — mondotta, majd a továbbiakban így folytatta: A Szovjetunió iránti barátság­nak mély és őszinte hagyománya van már a magyar nép szívében. Akkor született, amikor a szovjet nép fiai nehéz harcok győzelmes útjain, vérük és életük áldozásá­val elhozták nekünk a szabadsá­got. És ahogyan ez a szabadság dolgozó népünk munkás, küzdel­mes esztendei során mind erősebb gyökeret vert hazánk földjében — vele együtt erősödött, nőtt a ba­rátság, az elmulhatatlan hála és szeretet is a szovjet nép iránt né­pünk érzéseiben. Darvas József ezután a hat év­vel ezelőtt megkötött szovjet-ma­gyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyez­ményről beszélt. Ezt az egyezményt — mondot­ta — a nép kötötte, az egész nem­zet igazi érdekeit tartva szem előtt. Ez nem a háború, hanem a béke egyezménye. Nem a pusztu­lás, hanem a teremtő élet pecsét­je van rajta. Népi demokratikus országunk egy olyan világhata­lommal kötött egyezményt a teljes egyenjogúság és kölcsönösség alapján, amely a haladás ügyének zászlóvivője a világ népei élén — s éppen ezért legyőzhetetlen. Darvas József a továbbiakban a béketábor sikereivel foglalko­zott. Rátérve a berlini értekezlet kérdéseire, megállapította, hogy ez az értekezlet, ellentétben a nyuga­ti háborús körök szándékával, a nemzetközi feszültség további csökkenését, a béke ügyének az erősödését jelentette. A Szovjetunió következetes békepolitikája — mondotta — s az a meggyőződése és egyben szüntelen törekvése, hogy minden függő nemzetközi kérdést tárgya­lások útján lehet és kell rendezni, újra nagyszerűen dokumentáló- dott. Egyedül a Szovjetunió kép­viselője, Molotov elvtárs tett kon­struktív javaslatokat a békét ve­szélyeztető nemzetközi kérdések rendezésére. A béke ügyével együtt az egyes érintett népek — a németek, franciák, osztrákok és a többiek — igaz nemzeti ügyé­nek is ő volt a tárgyalóasztal mellett egyedüli képviselője. Ezért van az, hogy — amit még a nyugati reakciós lapok egyrésze sem tud letagadni — javaslatai­nak olyan széles, erős visszhang­ja támadt a nyugati országok köz­véleményében. A Szovjetunió képviselője azzal a jogos érzéssel ülhetett le Berlinben a tanácskozó asztalhoz, hogy az emberiség többségének reménységét, akara­tát képviseli — úgy ma ez az ér­zése még erősebb lehet! A szovjet javaslatok újabb mil­liókat győztek meg arról, hogy a Szovjetunió a béke, az emberiség, a népek igazságának az oldalán áll szilárdan és megrendíthetetle- nül- ( Molotov elvtárs javaslatait a mi népünk is mély egyetér­téssel fogadta. Különösen közelről érint bennün­ket a német kérdés igazságos, a német nép nemzeti érdekeinek is megfelelő rendezése, a szovjet javaslatok alapján — mert ez egyben lehetetlenné teszi annak a német militarizmusnak az újjá­éledését, amely a múltban min­dig pusztulást hozott hazánkra. A mi feladatunk az, hogy híven az egyedül helyes és eredményes nemzeti politikánkhoz, egyre szi­lárdítsuk a baráti Szovjetunióhoz és a többi békés népi demokra­tikus országhoz fűződő kapcsola­tainkat. Darvas József ezután így foly­tatta beszédét: Néhány napja kezembe került egy kiadásra előkészített könyv levonata. A könyv cime: »Tiborc új arca«. . . fényképek vannak benne, régiek és újak. A régiek egyszer már megjelentek könyv­ben 1937-ben, »Tiborc« címmel. Parasztok, munkások, öregek, fia­talok, férfiak és nők arcképgyüj- teménye volt ez. De micsoda arc­képek, micsoda megdöbbentő do­kumentum együtt a kisemmizett magyar Tiboréról! A sok egyszerű mesterséges beállítás nélküli arc évszázados kínjáról, keserűségéről vallott. A legörbülő szájak végi­ben egy évezred ősi sírása bujkált s az összehúzott gyanakvó szemek fényében a százszor eltiport nép­reménység kihűlő parázsa világí­tott. S most alig másfél évtizeddel később itt van ez a könyv, a »Ti­borc új arca«. Ugyanaz a fény­képész csinálta, részben ugyan­azon emberekről is, részben a gyer­mekeikről, az unokáikról- Szédítő különbség, ahogyan a régi és a mai képeket nézerp. Két világ ez, egymástól nagyon messzi két vi­lág az emberi arcok tükrén. A ré­gi képeken a szájszél mind le- görbedt, sírásnélküli sírással, ki­etlen reménytelenséggel — a maiakon a komolyságon is átsüt a bizakodás. S a szemek! Derű van bennük és életerő, hit és re­ménykedés. Szinte a pársoros alá­írásokat sem kell elolvasni, hogy az egykori'grófi cseléd a saját 10 holdján dolgozik, hogy az írni, ol­vasni nem tudó öregasszony uno­kája ma egyetemen tanul — a megváltozott arcok szavaknál ért­hetőbben mondják a Tiborcok né­pének új történelmét. . . Millió, s millió család van ebben az országban, aki valóban törté­nelmet mutató számvetéssel tudja összehasonlítani régi sorsát a mai­val. És sohasem marad el e számve­tésekből az elismerés, a köszönet szava: a Szovjetunió segített mindezt elérni. Dolgozóink tudják és sohasem f eledik el, hogy eddi­gi eredményeinkben, életünk, sor­sunk korszakos változásában tehetséges és szorgalmas né­pünk alkotó ereje mellett ben­ne van a szovjet nép segítsé­ge is. Dolgozó népünk — pár­tunk útmutatása alapján és annak vezetésével — ma új nagy fel­adatok megvalósításán fáradozik. Tudjuk, nem kisebb dologról van szó, mint arról, hogy a szocializ­mus építése eredményeként az eddiginél sokkal gyorsabb ütem­ben emelkedjék a dolgozók jóléte, anyagi, szociális és kulturális szín­vonala. Ennek a programúinak — amely mögé eddig soha nem látott egységben sorakozott fel népünk — ma és a következő években a leg­döntőbb része: a mezőgazdaság gyors fejlesztése, termelésének növelése. Minden biztosítékunk megvan rá, hogy szocialista építé­sünk új szakaszának nagy és lel­kesítő feladatait meg tudjuk való­sítani- Olyan pezsgést teremtő ak­tivitás és bizakodás tapasztalható ma életünk minden területén, ami vitathatatlanná teszi: új tenni­valóinkat is sikerrel tudjuk elvé­gezni. Népünk bizalma pártunk és államunk iránt egyre növekszik — s ez a történelmünkben példa- nélkül álló összeforrottság a nép és vezetői között á legbiztosabb aranyfedezete annak, amit kitűz­tünk magunk elé, el is érjük. E szilárd bizonyosság egyik forrása az is, hogy meg vagyunk győződve: mint eddig, ezután is bizton számít­hatunk a Szovjetunió állandó, baráti segítségére, támogatására és állandó bátorítást, erősítést kapunk a szovjet élet kimeríthetetlen gazdag tapasz­talataiból. Számunkra viszont nagy feladatot jelent az, hogy az eddigi­nél még termékenyebb módon hasz­nosítsuk a szovjet példa útmutató ta­nulságait. Ez mindenekelőtt azt követeli tő­lünk, hogy soha egy pillanatra se elégedjünk meg a szovjet példa egy­szerű, vagy éppen szólamszerű han­goztatásával — hanem mélyedjünk el a tanulságok lényegének elemzésé­ben és alkotó módon alkalmazzuk azokat a saját tennivalóinkra, saját viszonyainkra. Soha, egy pillanatra ne engedjük sémává merevíteni a szovjet tapasztalatokat, hanem a valóságos életet, az állandóan fejlődő, változó valóságot lássuk meg bennük. Az eddig elért eredmények alap­ján ma hatalmas és sokoldalú mun­ka folyik a Szovjetunióban a törté­nelmi jelentőségű XIX. pártkon­gresszus határozatainak és az 1953-as párt- és kormányhatározatoknak a I végrehajtásáért: a termékbőség gyors emelkedéséért, a dolgozó tömegek életszínvonalának gyors emeléséért. Mi természetesen a fejlődésnek egy más, kezdetibb szakaszán tartunk még. De a szovjet példából a mi szá­munkra is követendő, hogy saját adottságainkhoz mérten, a dolgozók­ról való állandó, sokoldalú gondosko­dás legyen az irányítója minden cse­lekedetünknek. Pártunk, kormá­nyunk politikája bizonyítja, hogy most még gyorsabban megyünk előre ezen az úton. Az új szakasznak ez a lényege. Darvas József ezután a Szovjet­unió nagy eredményeivel foglalko­zott, majd megállapította, hogy a szovjet tanulságok a dolgozó tömegek számára is‘ nagy útmutatást jelente­nek. Mindenekelőtt arra tanítanak, hogy a fokozódó jólét harc, munka és helyt­állás eredménye. Aki járt kint a Szovjetunióban, ami legelőször meg­fogta talán, a nagyság érzése. És nem is a földrajzi és fizikai nagyság mérté­keire gondolok itt, hanem arra az ér­zésre, amelyet a Szovjetunióban min­denütt érez, aki ott jár: milyen nagy lett itt az ember! És ez talán öröktől való tulajdonsága a szovjet ember­nek? Nem — harcban, munká­ban, a nehézségek legyűrésében, a múlt visszahúzó erőivel küszködve, évről-évre nőtt fel a szocialista em­ber új típusa. Darvas József a továbbiakban rá­mutatott: a barátsági hónap kulturá­lis eseményei módot adnak arra, hogy dolgozó népünk körében még tovább szélesítsük a szovjet kultúra alkotásainak megismertetését és hogy alkotó értelmiségünk, íróink, művé­szeink, tudósaink között még jobban tudatosítsuk a szovjet kultúra fejlő­désének, hatalmas eredményeinek ta­nulságait. A mélységes és a tiszta humanizmus az, ami a szovjet kultúrából sugár­zik: ez az, ami a sajátos nemzeti for­mán keresztül is azt ébreszti min­denkiben, hogy hiszen ez a mienk is! Ez az, amit a mi népünk is megérzett a szovjet kultúra alkotá­saiban: azt, hogy a tudomány, a mű­vészet, az irodalom, minden az em­berért van. S ezért fogadta a szívé­be. Kulturális téren éppen úgy, mint minden más területen, szocialis­ta építésünk új szakaszában további nagy feladatok állnak előttünk. Mindenekelőtt az, hogy kulturális forradalmunkat tovább szélesítsük, hogy régi és új kultúránk értékeit minél gazdagabban eljuttassuk dol­gozó népünk millióihoz, hogy népünk szocialista és hazafias szellemű ne­velését még tartalmasabbá tegyük. Ahhoz, hogy ezt a nagy, nemzeti fel­adatunkat is sikeresen elvégezhes­sük, az eddiginél még többet kell merítenünk a szovjet kultúra ered­ményeiből és tanulságaiból. A mélységes demokratizmus: ez az, amit különös erővel mond szá­munkra a szovjet kultúra, mint kö­vetendő példa. A magasrendű marx­ista, leninista eszmeiség mellett a néppel való nagy, belső összeforrott­ság az, ami a szovjet kultúra fejlődésének egyik legerősebb forrósa. A néppel való mély, benső .közösség nélkül nincs igazi magas­rendű kultúra. Enélkül legfőbb hi­vatását, a nép nevelését sem tudja betölteni. Aki járt a Szovjetunióban, annak számára egyik legnagyobb élmény éppen az volt: a kultúra és a nép nagy összeforrottsága, egymásfor­máló állandó hatása. A szovjet kultúra példája azt is tanítja, hogy a nemzeti sajátosság, a nemzeti jelleg egyik fontos eleme a nevelő hatásnak és a nevelő erőnek. Mi adja a szovjet kultúra nemzeti jellegét? Megint csak: a néppel való összeforrottság. Darvas József így fejezte be beszé­dét: Ez az év már felszabadulásunk 10. évfordulójának az előestéje — ez év őszén országunk keleti részein száz­ezrek és milliók fognak emlékezni az első szovjet katonára, akit megláttak és akinek a megjelenésével életük új szakasza kezdődött el. Minden el­telt nap és esztendő a felszabadulás óta új és új bizonyság volt egész dolgozó népünk számára, pártállás­ra, világnézetre való tekintet nélkül, hogy jó úton haladunk, amikor a Szovjetunió iránti elmúlhatatlan hű­ség útját járjuk. Bebizonyosodott, hogy a szovjet nép iránti barátság ügye nem pártügy, nem világné­zeti ügy, hanem — nagy nemzeti ügy. Éljen népünk vezérlő ereje a Szov­jetunióval való barátság útján — él­jen a Magyar Dolgozók Pártja! Éljen nagy tanítónk és útmutatónk munkánkban, harcainkban — éljen a Szovjetunió Kommunista Pártja! Éljen a dicső szovjet népek és a magyar nép megbonthatatlan örök barátsága! 1. J. Gluscsenko beszéde Kedves Elvtársak! Kedves i Ba­rátaink! A szovjet kulturális kül­döttség az égész szovjet nép test­véri üdvözletét és őszinte jókíván­ságait hozza a dicső magyar nép­nek a magyar-szovjet barátsági hónap megnyitása alkalmából. Mi, j a Szovjetunió népeinek küldöttei eljöttünk Önökhöz, hogy tolmá­csoljuk azt a szívből jövő szere- tetet, megbecsülést és baráti ér­zést, amelyet a szovjet emberek a szabadságszerető magyar nép iránt táplálnak. A szovjet és a magyar népet összefűző barátság szent és sért­hetetlen. Ez a barátság a kölcsö­nös megértésen és önzetlen segít­ségnyújtáson alapul, mert a Szov­jetuniónak, a szocializmus orszá­gának érdekei teljes összhangban vannak a Magyar Népköztársaság dolgozóinak nemzeti érdekeivel. A szovjet emberek élénken ér­deklődnek a magyar nép élete iránt. Jól ismerik a magyar dol­gozók sikereit, amelyeket orszá­guk népgazdaságának fejlesztése terén elértek. Tudjuk, milyen nagy figyelmet fordít a Magyar Dolgozók Pártja1 és a Magyar Nép- köztársaság kormánya a mezőgaz­dasági termelés további fellendíté­sére. A szovjet népet örömmel tölti el, hogy szakadatlanul emel­kedik a magyar dolgozók anyagi jóléte és kulturális színvonala. Kedves Barátaim! Az Önök si­kerei a mi sikereink is. A mi vív­mányaink egyúttal az Önök vív­mányai is. Csakis ilyen kapcsolat lehet népeink közt, amelyeket a barátság szálai fűznek össze és amelyek a népek közötti békéért, szép jelenünkért és még ragyo­góbb jövőnkért küzdenek­Éljen a népek közötti béke! Éljen a szabadságszerető ma­gyar nép. Éljen á Magyar Népköztársaság- kormánya ! Éljen a magyar dolgozók dicső pártja! Éljen megbonthatatlan barátsá­gunk!

Next

/
Thumbnails
Contents