Somogyi Néplap, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1954-02-19 / 42. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ? % \ ....x Ba rátság és együttműködés a béke érdekében A legjobb párttagokat választották a vezetőségbe a Barcsi Fűrészüzem kommunistái Uj könyvtárat kap Somogybabod község A MAG V AR D Q LG ÓZÓ K PÁRTJA MEGY £ 1 PÁ RT BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 42. szám.________________________________~ _________________ a KA 5ü FILLER reuten, r/o* leoruar i9. A szovjet nép iránti barátság ügye — nagy nemzeti ügy Ünnepi díszelőadással megkezdődött a magyar-szovjet barátság hónapja. A magyar-szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény aláírásának hatodik évfordulóján, csütörtökön este az Operaházban rendezett díszelőadással megkezdődött a népünk életében immár hagyományossá vált magyar-szovjet barátság hónapja. A díszelőadást a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Magyar— Szovjet Társaság rendezte. A díszelőadás elnökségében foglaltak helyet: Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Nagy Imre, a minisztertanács elnöke, Gerő Ernő és Hegedűs András, a minisztertanács első elnökhelyettesei, Apró Antal, a minisztertanács elnökhelyettese, Farkas Mihálf, Ács Lajos, Hidas István, Földvári Rudolf, Kristóf István, az MDP Politikai Bizottságának tagjai, Bata István honvédelmi miniszter és Szalai Béla, az Országos Tervhivatal elnöke, a Politikai Bizottság póttagjai, Végh Béla, az MDP Központi Vezetőségének titkára, Erdei Ferenc igazságügyi miniszter, a Magyar—Szovjet Társaság elnöke, Erdey-Gruz Tibor oktatásügyi miniszter, Darvas József népművlési miniszter. Az elnökség tagjai között volt J. D. Kiszeljov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. A_z elnökségben foglaltak helyet a magyarszovjet barátság hónapjára hazánkba érkezett szovjet kulturális és művészeti küldöttség tagjai. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Erdei Ferenc igazságügyminiszter nyitotta meg az ünnepséget. Ezután Darvas József népművelési miniszter mondott beszédet. Darvas József beszéde Darvas József népművelési miniszter beszédének elején a magyar-szovjet barátság hónapjának nagy jelentőségével foglalkozott. A hazánkba érkező szovjet vendégek találkozása népünk legkülönbözőbb rétegeivel és a barátsági hónap kulturális és társadalmi eseményei, sokban. hozzájárulnak ahhoz, hogy a két nép barátsága tovább erősödjék, hogy né" pünkben.a Szovjetunió iránti szeretet érzése mind mélyebb legyen — mondotta, majd a továbbiakban így folytatta: A Szovjetunió iránti barátságnak mély és őszinte hagyománya van már a magyar nép szívében. Akkor született, amikor a szovjet nép fiai nehéz harcok győzelmes útjain, vérük és életük áldozásával elhozták nekünk a szabadságot. És ahogyan ez a szabadság dolgozó népünk munkás, küzdelmes esztendei során mind erősebb gyökeret vert hazánk földjében — vele együtt erősödött, nőtt a barátság, az elmulhatatlan hála és szeretet is a szovjet nép iránt népünk érzéseiben. Darvas József ezután a hat évvel ezelőtt megkötött szovjet-magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezményről beszélt. Ezt az egyezményt — mondotta — a nép kötötte, az egész nemzet igazi érdekeit tartva szem előtt. Ez nem a háború, hanem a béke egyezménye. Nem a pusztulás, hanem a teremtő élet pecsétje van rajta. Népi demokratikus országunk egy olyan világhatalommal kötött egyezményt a teljes egyenjogúság és kölcsönösség alapján, amely a haladás ügyének zászlóvivője a világ népei élén — s éppen ezért legyőzhetetlen. Darvas József a továbbiakban a béketábor sikereivel foglalkozott. Rátérve a berlini értekezlet kérdéseire, megállapította, hogy ez az értekezlet, ellentétben a nyugati háborús körök szándékával, a nemzetközi feszültség további csökkenését, a béke ügyének az erősödését jelentette. A Szovjetunió következetes békepolitikája — mondotta — s az a meggyőződése és egyben szüntelen törekvése, hogy minden függő nemzetközi kérdést tárgyalások útján lehet és kell rendezni, újra nagyszerűen dokumentáló- dott. Egyedül a Szovjetunió képviselője, Molotov elvtárs tett konstruktív javaslatokat a békét veszélyeztető nemzetközi kérdések rendezésére. A béke ügyével együtt az egyes érintett népek — a németek, franciák, osztrákok és a többiek — igaz nemzeti ügyének is ő volt a tárgyalóasztal mellett egyedüli képviselője. Ezért van az, hogy — amit még a nyugati reakciós lapok egyrésze sem tud letagadni — javaslatainak olyan széles, erős visszhangja támadt a nyugati országok közvéleményében. A Szovjetunió képviselője azzal a jogos érzéssel ülhetett le Berlinben a tanácskozó asztalhoz, hogy az emberiség többségének reménységét, akaratát képviseli — úgy ma ez az érzése még erősebb lehet! A szovjet javaslatok újabb milliókat győztek meg arról, hogy a Szovjetunió a béke, az emberiség, a népek igazságának az oldalán áll szilárdan és megrendíthetetle- nül- ( Molotov elvtárs javaslatait a mi népünk is mély egyetértéssel fogadta. Különösen közelről érint bennünket a német kérdés igazságos, a német nép nemzeti érdekeinek is megfelelő rendezése, a szovjet javaslatok alapján — mert ez egyben lehetetlenné teszi annak a német militarizmusnak az újjáéledését, amely a múltban mindig pusztulást hozott hazánkra. A mi feladatunk az, hogy híven az egyedül helyes és eredményes nemzeti politikánkhoz, egyre szilárdítsuk a baráti Szovjetunióhoz és a többi békés népi demokratikus országhoz fűződő kapcsolatainkat. Darvas József ezután így folytatta beszédét: Néhány napja kezembe került egy kiadásra előkészített könyv levonata. A könyv cime: »Tiborc új arca«. . . fényképek vannak benne, régiek és újak. A régiek egyszer már megjelentek könyvben 1937-ben, »Tiborc« címmel. Parasztok, munkások, öregek, fiatalok, férfiak és nők arcképgyüj- teménye volt ez. De micsoda arcképek, micsoda megdöbbentő dokumentum együtt a kisemmizett magyar Tiboréról! A sok egyszerű mesterséges beállítás nélküli arc évszázados kínjáról, keserűségéről vallott. A legörbülő szájak végiben egy évezred ősi sírása bujkált s az összehúzott gyanakvó szemek fényében a százszor eltiport népreménység kihűlő parázsa világított. S most alig másfél évtizeddel később itt van ez a könyv, a »Tiborc új arca«. Ugyanaz a fényképész csinálta, részben ugyanazon emberekről is, részben a gyermekeikről, az unokáikról- Szédítő különbség, ahogyan a régi és a mai képeket nézerp. Két világ ez, egymástól nagyon messzi két világ az emberi arcok tükrén. A régi képeken a szájszél mind le- görbedt, sírásnélküli sírással, kietlen reménytelenséggel — a maiakon a komolyságon is átsüt a bizakodás. S a szemek! Derű van bennük és életerő, hit és reménykedés. Szinte a pársoros aláírásokat sem kell elolvasni, hogy az egykori'grófi cseléd a saját 10 holdján dolgozik, hogy az írni, olvasni nem tudó öregasszony unokája ma egyetemen tanul — a megváltozott arcok szavaknál érthetőbben mondják a Tiborcok népének új történelmét. . . Millió, s millió család van ebben az országban, aki valóban történelmet mutató számvetéssel tudja összehasonlítani régi sorsát a maival. És sohasem marad el e számvetésekből az elismerés, a köszönet szava: a Szovjetunió segített mindezt elérni. Dolgozóink tudják és sohasem f eledik el, hogy eddigi eredményeinkben, életünk, sorsunk korszakos változásában tehetséges és szorgalmas népünk alkotó ereje mellett benne van a szovjet nép segítsége is. Dolgozó népünk — pártunk útmutatása alapján és annak vezetésével — ma új nagy feladatok megvalósításán fáradozik. Tudjuk, nem kisebb dologról van szó, mint arról, hogy a szocializmus építése eredményeként az eddiginél sokkal gyorsabb ütemben emelkedjék a dolgozók jóléte, anyagi, szociális és kulturális színvonala. Ennek a programúinak — amely mögé eddig soha nem látott egységben sorakozott fel népünk — ma és a következő években a legdöntőbb része: a mezőgazdaság gyors fejlesztése, termelésének növelése. Minden biztosítékunk megvan rá, hogy szocialista építésünk új szakaszának nagy és lelkesítő feladatait meg tudjuk valósítani- Olyan pezsgést teremtő aktivitás és bizakodás tapasztalható ma életünk minden területén, ami vitathatatlanná teszi: új tennivalóinkat is sikerrel tudjuk elvégezni. Népünk bizalma pártunk és államunk iránt egyre növekszik — s ez a történelmünkben példa- nélkül álló összeforrottság a nép és vezetői között á legbiztosabb aranyfedezete annak, amit kitűztünk magunk elé, el is érjük. E szilárd bizonyosság egyik forrása az is, hogy meg vagyunk győződve: mint eddig, ezután is bizton számíthatunk a Szovjetunió állandó, baráti segítségére, támogatására és állandó bátorítást, erősítést kapunk a szovjet élet kimeríthetetlen gazdag tapasztalataiból. Számunkra viszont nagy feladatot jelent az, hogy az eddiginél még termékenyebb módon hasznosítsuk a szovjet példa útmutató tanulságait. Ez mindenekelőtt azt követeli tőlünk, hogy soha egy pillanatra se elégedjünk meg a szovjet példa egyszerű, vagy éppen szólamszerű hangoztatásával — hanem mélyedjünk el a tanulságok lényegének elemzésében és alkotó módon alkalmazzuk azokat a saját tennivalóinkra, saját viszonyainkra. Soha, egy pillanatra ne engedjük sémává merevíteni a szovjet tapasztalatokat, hanem a valóságos életet, az állandóan fejlődő, változó valóságot lássuk meg bennük. Az eddig elért eredmények alapján ma hatalmas és sokoldalú munka folyik a Szovjetunióban a történelmi jelentőségű XIX. pártkongresszus határozatainak és az 1953-as párt- és kormányhatározatoknak a I végrehajtásáért: a termékbőség gyors emelkedéséért, a dolgozó tömegek életszínvonalának gyors emeléséért. Mi természetesen a fejlődésnek egy más, kezdetibb szakaszán tartunk még. De a szovjet példából a mi számunkra is követendő, hogy saját adottságainkhoz mérten, a dolgozókról való állandó, sokoldalú gondoskodás legyen az irányítója minden cselekedetünknek. Pártunk, kormányunk politikája bizonyítja, hogy most még gyorsabban megyünk előre ezen az úton. Az új szakasznak ez a lényege. Darvas József ezután a Szovjetunió nagy eredményeivel foglalkozott, majd megállapította, hogy a szovjet tanulságok a dolgozó tömegek számára is‘ nagy útmutatást jelentenek. Mindenekelőtt arra tanítanak, hogy a fokozódó jólét harc, munka és helytállás eredménye. Aki járt kint a Szovjetunióban, ami legelőször megfogta talán, a nagyság érzése. És nem is a földrajzi és fizikai nagyság mértékeire gondolok itt, hanem arra az érzésre, amelyet a Szovjetunióban mindenütt érez, aki ott jár: milyen nagy lett itt az ember! És ez talán öröktől való tulajdonsága a szovjet embernek? Nem — harcban, munkában, a nehézségek legyűrésében, a múlt visszahúzó erőivel küszködve, évről-évre nőtt fel a szocialista ember új típusa. Darvas József a továbbiakban rámutatott: a barátsági hónap kulturális eseményei módot adnak arra, hogy dolgozó népünk körében még tovább szélesítsük a szovjet kultúra alkotásainak megismertetését és hogy alkotó értelmiségünk, íróink, művészeink, tudósaink között még jobban tudatosítsuk a szovjet kultúra fejlődésének, hatalmas eredményeinek tanulságait. A mélységes és a tiszta humanizmus az, ami a szovjet kultúrából sugárzik: ez az, ami a sajátos nemzeti formán keresztül is azt ébreszti mindenkiben, hogy hiszen ez a mienk is! Ez az, amit a mi népünk is megérzett a szovjet kultúra alkotásaiban: azt, hogy a tudomány, a művészet, az irodalom, minden az emberért van. S ezért fogadta a szívébe. Kulturális téren éppen úgy, mint minden más területen, szocialista építésünk új szakaszában további nagy feladatok állnak előttünk. Mindenekelőtt az, hogy kulturális forradalmunkat tovább szélesítsük, hogy régi és új kultúránk értékeit minél gazdagabban eljuttassuk dolgozó népünk millióihoz, hogy népünk szocialista és hazafias szellemű nevelését még tartalmasabbá tegyük. Ahhoz, hogy ezt a nagy, nemzeti feladatunkat is sikeresen elvégezhessük, az eddiginél még többet kell merítenünk a szovjet kultúra eredményeiből és tanulságaiból. A mélységes demokratizmus: ez az, amit különös erővel mond számunkra a szovjet kultúra, mint követendő példa. A magasrendű marxista, leninista eszmeiség mellett a néppel való nagy, belső összeforrottság az, ami a szovjet kultúra fejlődésének egyik legerősebb forrósa. A néppel való mély, benső .közösség nélkül nincs igazi magasrendű kultúra. Enélkül legfőbb hivatását, a nép nevelését sem tudja betölteni. Aki járt a Szovjetunióban, annak számára egyik legnagyobb élmény éppen az volt: a kultúra és a nép nagy összeforrottsága, egymásformáló állandó hatása. A szovjet kultúra példája azt is tanítja, hogy a nemzeti sajátosság, a nemzeti jelleg egyik fontos eleme a nevelő hatásnak és a nevelő erőnek. Mi adja a szovjet kultúra nemzeti jellegét? Megint csak: a néppel való összeforrottság. Darvas József így fejezte be beszédét: Ez az év már felszabadulásunk 10. évfordulójának az előestéje — ez év őszén országunk keleti részein százezrek és milliók fognak emlékezni az első szovjet katonára, akit megláttak és akinek a megjelenésével életük új szakasza kezdődött el. Minden eltelt nap és esztendő a felszabadulás óta új és új bizonyság volt egész dolgozó népünk számára, pártállásra, világnézetre való tekintet nélkül, hogy jó úton haladunk, amikor a Szovjetunió iránti elmúlhatatlan hűség útját járjuk. Bebizonyosodott, hogy a szovjet nép iránti barátság ügye nem pártügy, nem világnézeti ügy, hanem — nagy nemzeti ügy. Éljen népünk vezérlő ereje a Szovjetunióval való barátság útján — éljen a Magyar Dolgozók Pártja! Éljen nagy tanítónk és útmutatónk munkánkban, harcainkban — éljen a Szovjetunió Kommunista Pártja! Éljen a dicső szovjet népek és a magyar nép megbonthatatlan örök barátsága! 1. J. Gluscsenko beszéde Kedves Elvtársak! Kedves i Barátaink! A szovjet kulturális küldöttség az égész szovjet nép testvéri üdvözletét és őszinte jókívánságait hozza a dicső magyar népnek a magyar-szovjet barátsági hónap megnyitása alkalmából. Mi, j a Szovjetunió népeinek küldöttei eljöttünk Önökhöz, hogy tolmácsoljuk azt a szívből jövő szere- tetet, megbecsülést és baráti érzést, amelyet a szovjet emberek a szabadságszerető magyar nép iránt táplálnak. A szovjet és a magyar népet összefűző barátság szent és sérthetetlen. Ez a barátság a kölcsönös megértésen és önzetlen segítségnyújtáson alapul, mert a Szovjetuniónak, a szocializmus országának érdekei teljes összhangban vannak a Magyar Népköztársaság dolgozóinak nemzeti érdekeivel. A szovjet emberek élénken érdeklődnek a magyar nép élete iránt. Jól ismerik a magyar dolgozók sikereit, amelyeket országuk népgazdaságának fejlesztése terén elértek. Tudjuk, milyen nagy figyelmet fordít a Magyar Dolgozók Pártja1 és a Magyar Nép- köztársaság kormánya a mezőgazdasági termelés további fellendítésére. A szovjet népet örömmel tölti el, hogy szakadatlanul emelkedik a magyar dolgozók anyagi jóléte és kulturális színvonala. Kedves Barátaim! Az Önök sikerei a mi sikereink is. A mi vívmányaink egyúttal az Önök vívmányai is. Csakis ilyen kapcsolat lehet népeink közt, amelyeket a barátság szálai fűznek össze és amelyek a népek közötti békéért, szép jelenünkért és még ragyogóbb jövőnkért küzdenekÉljen a népek közötti béke! Éljen a szabadságszerető magyar nép. Éljen á Magyar Népköztársaság- kormánya ! Éljen a magyar dolgozók dicső pártja! Éljen megbonthatatlan barátságunk!
