Somogyi Néplap, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-07 / 32. szám

Az épülő kommunizmus országéból A mingecsauri vízierőműnél A mingecsauri vízierőmű Az Azerbajdzsán SzSzK-ban befejeződött a mingecsauri vízi­erőmű első szakaszának építkezé­se. A mingecsauri erőmű egyike a Szovjetunióban folyó korszerű hidrotechnikai építményeknek. A mingecsauri vízierőmű első két turbógenerátora 1954 január 10-én kezdte meg az áramszolgál­tatást. Az erőmű Bakunak. az Azerbajdzsán SzSzK fővárosának, Kirovabádnak, Szumgaitnak, Das- keszannak — a köztársaság ipari központjainak és más környező te­lepüléseknek szolgáltat áramot. Ez év folyamán mind a hat hidroag- regát megkezdi működését. Az 1540 méter hosszúságú. 500 méter szélességű és 87.5 méter magasságú gát mögött terűi el a mingecsauri víztároló- Területe már 65 kilométer- A víztároló hossza ebben az t 'ben eléri a 75 kilométert, szélessége pedig a 13 k lométert. A víztárolóból négy öntözőcsatorna nyeri vízét. A mingecsauri vízierőmű rend- k'vül nagyjelentőségű az Azer­bajdzsán SzSzK népgazdaságának további fejlődése szempontjából. A szovjet mezőgazdaság élenjáró dolgozói Téli napok a főiskolán írta: T. Lordkipanidze ÜJ GÉPEK A SZOVJET SELYEMSZÖVŐGYÁRAKBAN Az „UPSz—260 sl“-típusú vetülék-áttekercselő automaták. Az »-UPSZ—260 sl«-típusú ve- tülék-áttekercselő automata átte­kercseli a selymet a csévékről a szövőgépek vetülékorsóira. Szá­mos művelet automatizálása (or­sóleállítás a szálszakadásnál és a tekercselés befejezésénél, az üres és a feltekercselt orsók kidobása, a fonal felerősítése az orsófejre, a tekercselőgépezet bekapcsolása, stb) nagymértékben megkönnyíti a munkásnők munkáját, meggyor­sít jaatermelési folyamatot. Marija Geta brigádvezetőnő, a Szocialista Munka Hőse Marija Geta, a krasznoarmejszki (poltavai terület) cukorrépaterme­lő szovhoz híres brigádvezetőnő­je, a Szocialista Munka Élese. Ki­váló cukorrépatermést ér ed. Bri­gádja 10 év alatt évente átlag 680 mázsa cukorrépát termelt egy-egy hektáron. Helyes agro­technikával M. Geta brigádja az elmúlt tíz év folyamán 13.58 szá­zalékról 17.74 százalékra emelte a répa cukortartalmát- Csupán e különbség révén többezer mázsa cukrot adtak a hazának. Marija Geta vállalta, hogy 1954-ben hek­táronként 1000 mázsa cukorrépát termel, legalább 18 százalékos cu­kortartalommal. A Szovjet Élelmiszeripari Dol­gozók Szakszervezetének Közpon­ti Bizottsága megvitatta és jóvá­hagyta Marija Geta kezdeménye­zését és intézkedéseket tett az újí­tó munkamódszerének széleskörű terjesztésére. A SZOVJETUNIÓ SZOVHOZAI DOLGOZÓINAK ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETE Moszkva (TASZSZ). Február 5- én a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa ál­tal egybehívott szovhozvállalatok dolgozóinak értekezlete folytatta A. I. Kozlov, a Szovjetunió szov- hozügyi beszámolója feletti vitát. Az értekezlet résztvevői mele gén üdvözölték az elnökségben G. M. Malenkovot, N. Sz. Hrus- csovot, K. J. Vorosilovot, L. M Kaganovicsot, A. I. Mikolant, M Z. Szaburovot, M. G. Pervuhint N. M. Svernyiket, P. N. Poszpe- jelovot és N. N- Satalint. A szovjet főiskolákon a közel­múltban zajlottak le a félévi vizsgák. Ellátogattunk a moszkvai G. V. Plechanov népgazdasági főiskolá­ra. Már messziről észrevehettük, melyik tanteremben folytak a vizsgák. Nagy volt a sürgés-for­gás arrafelé. Azok, akik már vizs­gáztak, vidám csoportokban lép­kedtek végig a folyosón. Az egyik tanteremben a techno­lógiai kar harmadik évfolyamá­nak hallgatói vizsgáztak. Jev- genyij Mihaj lovszkij docens el­lenőrizte a hallgatók gépészet­elméleti ismereteit. A technológiai kar gépészhallgatói számára ez a tárgy különösen! fontos. Járatos­sá teszi őket a gépgyártás általá­nos és különleges ismereteiben. Dmitrij Zsuravljov, a 8. sz, ta­nulókör legkiválóbb tagja, meg­kapta a vizsgatételt. Figyelmesen átgondolta a kérdést, azután meg­kezdi feleletét. A pedagógus figyelmesen hall­gatja az ifjú pontos, kimerítő vá­laszát — minden kérdést egyfor­mán jól ismer. Az ilyen felelet méltán megérdemli a legjobb osz­tályzatot. A vizsgáztató beírja a „jelest“ Zsuravljov indexébe. A 8. sz- tanulókör 18 hallgatója jól dolgozott a félév folyamán, rend­szeresen látogatták az előadáso­kat és a vizsgákon elmélyült tu­dásról tettek tanúságot. Minden tárgyból „jeles“-re és ,,jó‘‘-ra vizsgáztak. A kereskedelem közgazdasági kara negyedéves hallgatói számá­ra ez az utolsó félévi vizsga - - már csak az államvizsga van hát­ra. A legjobb eredményeket a 9. számú tanulókör érte el. A be­gyűjtés megszervezése és tervezé­se tantárgy vizsgáján 20 hallgató felelt „jeles“-re, 9 pedig „jó‘‘-ra. Különösen jól felelt Arkagyij Szivurov, a tanulókör komszomol- szervezője. A főiskola néhány karán négy és fél év szükséges a tanulmá­nyok elvégzéséhez. Ezekben a na­pokban több mint 100 ifjú és le­ány tette le az államvizsgát. Be­számoltak a főiskolán tanultakról, megszerezték a jogot a „szakem­ber“ cím viselésére, az önálló, fe­lelősségteljes munkára. Becsület­tel helytálltak a vizsgán- A Szov­jetunió népgazdasága ismét ma- gasképzeittségű szakemberekkel, gazdagodott. A közgazdasági-statisztikai kar dékánjának irodájában ismerked­tünk meg a főiskola egyik vég­zett növendékével. Valentyi* Kasztkin arcán leplezetlen öröm ragyog. A szőke, magastermetí ifjú éppen most vette át a főisko­la elvégzését igazoló levelet. Csi- ta városban fog dolgozni. — Türelmetlenül várom a na­pot. amikor a gyakorlatban w; próbára tehetem tudásomat — mondja Valeníyin. A kereskedelem-közgazdasági karon 120 hallgató tette le az ál­lamvizsgát. Mindannyian meg­kapták diplomájukat. A. Tusévá, R. Burjukova és J. Stoljakova fiatal közgazdászok, rövidese» Dél-Szahalinszk városba utaznak, hogy megkezdjék munkájukat- Nagyezsdai Jeszjutyina, az egyik legjobb tanuló és aktív társadalmi munkás volt a főiskolán. Ö a nap­sugaras Ashabadban akar dologzni. — Szeretnék tovább tanulni, levelező aspiráns leszek — mond­ja Nagyezsda­Több végzett hallgató a Szov­jetunió távoli vidékeire akar ke­rülni : Távol-Keletre, Közép­Ázsiába, Északra. A végzett hallgatók minél előbb szeretnék megkezdeni munkáju­kat és biztosak tudásuk erejébe». Múlt évben végzett tanulótársaik­tól gyakran kapnak levelet- Mi»- den levélnek egy a gondolat*: „Fontos foglalkozást választot­tunk!“ Biztosan adódnak majd ne­hézségek a munkában, de a szov­jet ember számára nincsenek le­győzhetetlen nehézségek. SZAKSZERVEZETI BIZALMIAK TALÁLKOZÓJA A szovjet vegyiipari vállalatok­nál befejeződött a szakszervezeti bizalmiak választása. A szakszer­vezeti csoportok élére számos he­lyen új ember került- Soknak nincs meg a gyakorlata, különö­sen az első időben sok segítségre, tanácsra van szükségük. A vegyi­ipari szakszervezet központi bi­zottsága elhatározta, hogy az új bizalmiakat megismerteti a leg­jobb aktivisták munkamódszerei­vel. E célból Moszkvában össse- hívták az elsőízben megválasztott bizalmiak, biztosítási küldöttei, munkavédelmi, társadalmi in­spektorok és kultúrfelelősök ér­tekezletét, s erre meghívtak olya» funkcionáriusokat, akik már ré­gebb idő óta végeznek szakszer­vezeti munkát­A z évszázados magyar lótenyész- ** tés, mely a háború következ­tében nagy kárt szenvedett, ismét fellendült. Országos bajnokságokon, megyei versenyeken gyakran élvez­hettük, amikor a zöld gyepen, vagy vörös salakon pompás lovak szágul­dottak a cél felé. Magával ragadott bennünket a nemes küzdelem izgal­ma, és szorongva vártuk az ered­ményt. Az azonban kevés nézőnek jutott eszébe, hogy milyen sok áldo­zatot, fáradságos munkát és mennyi szeretetet kíván egy versenyló fölne­velése. A szigetvári vasútvonal mentén a festői dombok között helyezkedik el a kísérleti gazdaságok bőszénfai ver- senyló-tenyésztelepe. A telep valamikor Weitmann Fri­gyes délnémetországi földbirtokosé volt. Telepével nem sokat törődött, bérlők birtokolták. X 942-ben a kato­naság vette át. Még a felszabadulás után is az államkincstár kezén volt a gazdaság, ahol 1952-ig honvédségi lo­vakat tenyésztettek. Ekkor vette át a földművelésügyi minisztérium és versenytenyésztésre tért át a gazda­ság. A telepen pezsdülő élet kezdődött. A vályogfalú, szabadkéményes cse­lédlakások helyett új otthonokat kaptak a dolgozók. Egy 100 férőhe­lyes istállót is építettek, ugyanakkor a többi roskadófélben lévő istállót is helyrehozták és korszerűsítették. A legnehezebb munka törzsállo­mány kialakítása volt. — Bizony az egész országot be kel­lett járnunk, hogy a megfelelő lova­kat össze tudjuk szedni. Állami gaz­daságok, termelőszövetkezetek és egyénileg dolgozó parasztok lovait vásároltuk meg. Lassan sikerült ösz- szegyüjteni az országban lévő neme­A bőszénfai versenylótenyésztő-teSepen sebb fajtákat — mondja a gazdaság vezetője. A kísérleti gazdaság azt tűzte ki célul, hogy teli vér lóapasággal ma­gyar félvéreket tenyészt. Ezen a té­ren komoly eredményeket értek el. Feladatul tűzték ki azt is, hogy a ki­halóban. lévő Furiozó ló tenyésztését tovább folytatják és állandóan nö­velik az állományt. Ennek a lófajtá­inak jól megfelel a magyar éghajlat, szívósságuk és a versenypályán való mozgásuk pedig a legmegfelelőbb. A gazdaság a galopp-pálya részére is tenyészt lovakat, innen kerül ki az országos fedezőmének nagy száza­léka, valamint számos tenyészkanca is. A lótenyésztésben a gazdaság a -í"*- szovjet módszert követi. Az elmúlt világháború bebizonyította, hogy a szovjet lovak gyorsak, szívó­sak voltak, ugyanakkor az időjárás viszontagságainak is ellenálltak. A bőszénfai kísérleti gazdaság is azt tűzte ki feladatául, hogy hasonló vo- vakat tenyészt. Az összes lófajtát — beleértve a telivéreket is — ter­mészetes el.iárássál nevelik. A lovak télen-nyáron egész napon át a sza­badban vannak, így szervezetük mind a hideget, mind a meleget meg­szokja. A domborzatos terep izmo­sabbá, fejlettebbé teszi a lovakat, a mesterséges legelők pedig a leg­jobb táplálékot biztosítják. Szinte hihetetlenül hangzik, ami­kor a telepvezető elvtárs közli ve­lünk, hogy a lovak most, a leghide­gebb téli napokban is állandóan a szabadban vannak. A helyszínen azonban meggyőződhetnek a kételke­dők. Repül a szán, kecsesen vágtat­nak a pompás lovak, pillanatok alatt a karámnál vagyunk. Negyven­ötven csikó ugrándozik vidáman, já­tékosan a hóban. A hideg kissé meg­növelte szőrzetüket, azonban semmi bajuk nem történik a zord időjárás következtében. Érdekes adat, hogy a lovak az egész telet hóban töltik, mégis csupán 2 százalék az elhullási átlag. Megdőlt tehát a korábbi és sokhelyütt még ma is alkalmazott istállózási előny. A hatalmas, gondosan kezelt is­tállóban szebbnél-szebb állatok so­rakoznak. Szép telivér mének, Fu­riozó lovak, különböző kísérleti faj­ták találhatók itt. A reggeli lóápo­lás megtörténte után mindegyik mé­nes kivágtat a szabadba és a nap nagyrészét ott töltik. Éjszakára is nyitva vannak az istállóaitók. így edződnek, így válnak szívóssá a lo­vak. Sokkal nagyobbá válik teherbí­róképességük, sokkal jobban bírják az idő viszontagságait, ugyanakkor szebb eredményeket érnek el. mint az istállóban nevelt, hasonló fajtájú lovak. A gazdaság külfölddel is tartja a kapcsolatot. Gyakran szállí­tanak concour- (ugró-) lovakat ide­gen országokba, melyekért telivére­ket importálnak. — A külföldi vá­sárlók a legnagyobb elismeréssel nyilatkoznak a gazdaság munkájáról — mondja Mózes Márton főagronó- mus. — Megtekintenek mindent és sok esetben csodálkoznak a szép eredmények láttán. A tapasztalat néhány érdekes újí­tást is eredményezett a gazdaságban. Korábban 2 méter magas boxba zár-.j ták a kancát, majd az újszülött csi­kót napokig elzárva tartották. A bő­szénfai gazdaság közönséges állások­ban ellet. így az újszülöttek közvet­lenül a ménesbe terelhetők. Nem fé­lénkek a csikók, ugyanakkor a többi ló is megszokja őket, mivel születé­süktől fogva együtt vannak, így nem sérülnek meg a kicsik. Sikeresen alkalmazták a fogamzás előtti sárgarépa takarmányozást is. Ezzel 72 százalékos fogamzási átla­got értek el. A telepen mozgalmas sportélet is folyik. Szakszerű irányítás mellett versenypályára idomítják a lovakat. Az országos bajnokságokon és az évente ismétlődő magyar Derbyn ko­moly eredményt értek el a bőszénfai gazdaság versenyzői. Az egészséges soprtszellem fejlesztése terén nagy érdeme van Papp László egykori olimpikonnak, aki fáradhatatlanul vezeti az edzéseket. Szén és eredményes munkát vé­geznek a gazdaság dolgozói. A telep távol fekszik a lakóhe- Ivektől, mégis szép a kultúr­áiét A dolgozók munkaidő után a nemrég átalakított kultúrházban gyűlnek össze, ahol színjátszópróbá­kat tartanak, filmvetítést néznek, vagy zenekari próbákat rendeznek. A gazdaságnak 14 tagú, jólfelszerelt zenekara van. Herner Ferenc, Bő- szénfa község tanítója szervezte meg ezt a zenekart. Csupán egy év óta működnek, de máris szép eredmé­nyeket értek el. Klasszikus darabo­kat, mozgalmi dalokat, táncdalokat és népdalokat egyaránt szépen ját­szanak. Egymásután hangzik fel * Moszkva-induló, Bányász-induló. Győzelmi lobogó alatt, Sárga a csi­kóm, A faluban nincs több kislány és még számos más szép zeneszám. Emeli az eredmény értékét az;, hogy a zenekar tagjai mind fizikai dolgozók, akik a napi munka után veszik kezükbe a zeneszerszámot és akik egy évvel ezelőtt még azt sem tudták, hogy kotta létezik a világon. Hasonlóan szép eredményeket ér el a színjátszócsoport is, amely az el­múlt években országos első helyezést ért el. Szép az élet és eredményes mun­ka folyik a bőszénfai tenyésztelepen. A dolgozók tudják azt, hogy milyen nagy feladat előtt állnak akkor, ami­kor a magyar lótenyésztés fejleszté­sére hivatottak. Tudják ezt és lel­kesen végzik munkájukat. A telep vezetője, aki már hosszú évek óta dolgozik a gazda­ságban. jó vezetőmunkájával nagy­ban hozzájárul a jó eredmény eléré­séhez. — Államunk nagy összegeket for­dít arra, hogy a magyar lótenyésztés elérje a lehető legmagasabb fokot és mi, a telep dolgozói ezt a tervet örömmel tesszük magunkévá. Szeret­jük munkánkat, szeretjük, a gond­jainkra bízott állatokat és elsősor­ban ez a tenyésztési siker titka. A jövőben még jobb munkát akarunk ’végezni — mondja búcsúzáskor a te­lepvezető elvtárs. C ebesen repül a szán. Tova- ^ tűnnek a házak, istállók, a hóval borított' dombok eltakarnak mindent. A bőszénfai völgyben pe­dig tovább folyik a lelkes, eredmé­nyes munka. Dezső János.

Next

/
Thumbnails
Contents