Somogyi Néplap, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-17 / 14. szám

3 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1954 január 11. OMOGYI KA AGYATADO Nagyatád község ott a Rinyaparton valami­kor arról volt híres, hogy nagy feudális urak birtokolták, s hogy mind a község, mind an­nak környéke Lelbach Keresztély úr tulajdona volt, akinek s leszárma- zottainak mindörökös birtoklási jogot adott őfelsége, a Habsburg- magyar király. A mind­örökös birtoklási jog azonban mégsem tartott mindörökké, hiába látta el az oklevelet maga a király is olvashatatlan tintavonásokkal, mert ahogy lejárt a királyok ideje — velük együtt tovatűnt a Lelbach-csa- lád leszármazottainak álma az örökös birtok­lási jogról. Nagyatád birtokost váltott — s most már valóban jogos tulajdonosáé. Nagyatád a fentieken beszélnek arról, hogy ennek a hangszórónak más hivatása is lenne — de hát ez a beszélgetés nem jut el a tanács fü- libe. S jobb is — minek zavarja meg édes álmu­kat. A tanácselnök ugyan beszél arról, hogy a hangoshíradón keresz­tül ismertették a minisz­tertanács begyűjtési és állattenyésztési határo­zatát, dé sajnos a han­goshíradó pont ez alka­kívül ma híres még ar- lommal beteget jelen­ről is, hogy kézimunka- tett. Megártott neki a fonalgyára, konzervgyá- hideg téli levegő, s így ra, téglagyára s gyógy- még a tanácsháza kapu­fürdője van — s mind- jában sem lehetett hang- emellett egy édesen ját hallani. Maga szunnyadó községi taná- Schlagmüller elvtárs, a csa. A horkolás ugyan tanácselnök sem hallot- nem hallatszik ki a ta­nácsházáról — de nem hallatszik meszire a köz­ségi tanács hangja sem — holott ellátták magu­kat hangerősítővel, hangszóróval, amely szebbnél-szebb dalokkal harsogja tele a község utcáit. Igaz, Nagyatádon ta. A »Somogyi Karikás« körülnézett a községben, a tanácsházán s egyéb helyen, s most számot ad apró kis történetekben a tapasztaltakról, amelyek nemcsak a község életé­re, de a tanács munká­jára is fényt vetnek. KÁRÁSZ PÉTER UDVARÁBAN — Mit csinálsz, Röfi- ke? — Jaj, ne is kérdezd. Befestem magam feke­tére, a gazda ugyanis hajnalban feketén akar levágni. (És levágta.) A 17-ES NÉPBOLTBAN A »Somogyi Karikás« ellátogatott a nagyatádi 17-es népboltba is. El­beszélgetett a vásárlók­kal, a kiszolgálókkal — s mindenütt megelége­dést tapasztalt. Hát ez bizony ritka, nagyon ritka, de követendő pél­da: a kiszolgáló elége­dett a vásárlóval — s a vásárló elégedett a ki­szolgálással, s vásárló és kiszolgáló együttesen elégedettek az áruellá­tással és az áruk minő­ségével. Beszélgettünk Hor­váth Ferenc boltvezető elvtárssal is, s bizony, az elmondottak alapján azt tapasztaltuk, hogy a 17- es népboltbán ném na­gyon ragaszkodnak mindahhoz, amit a terv HETI ROVÁS Megtetszett a minap Egy kisleány nékem. — Ismertess meg véle! Barátom így kértem. Bemutatta bíz az, Majd eltűnt »egy percre«, S akkor derült ki csak: Hogy ő sem ismerte. így járt az atádi Tanács is a héten, Mikor gyűlést tartott Lenn a faluvégen. Az állattenyésztés — Ez volt a nap tárgya, De az előadó Áttért volna másra. Am a gazdákat csak A tárgy érdekelte, Dehát a tanács azt Bíz, alig ismerte, így aztán a gazdák Kik hallgatni jöttek, Beszéltek a tárgyról Sokkal jobban, s többet. A Kézimunka- fonalgyárban Nagyatád egyik büsz­kesége a Kézimunkafo- nalgyár. Valamikor ar­ról volt híres, hogy an­gol urak vallhatták ma­gukénak — azaz rak­hatták zsebre a jövedel­met — s ma arról neve­zetes, hogy Nagyatád legjobb üzeme (no, meg hogy Schlagmüller ta­nácselnök igen sokat látogatja). A potro- hos, szivarozó angol urak abban az időben sohasem láttak olyan munkát, mint .amilyen most a fonalgyárban fo­lyik. Egy évvel ezelőtt még csigaháton haladt a tervteljesítéssel, most az 1953, évi tervet 102.1 százalékra teljesítették. Persze, ebben minden egyes dolgozónak része volt, de hozzájárult az új igazgatónő: Göbölös Ilona is. Amióta ő vezeti az üzemet, 1606 kilo­grammal több kézimun­kafonalat gyártanak na­ponta. Haldokló sportélet Különböző színekben 280 féle kézimunkafona­lat gyártanak itt. Egy­szóval az üzemben min* den a legnagyobb rend­ben megy — már csak a termelés területén — ugyanis az üzem sport­felelőse kissé felelőtlen felelős, mert azon kívül, hogy műszakváltáskor szaladnak a dolgozók, hogy el ne késsenek — előír. De nem ám. Sőt, mint. ahogy elmondják — igyekeznek a jövőben is így tenni. Megbotránkozva hall­gattunk — s már-már valóban azon a vélemé­nyen voltunk, hogy még­sem megy olyan jól min­den a boltban — mint ahogy először gondoltuk, amikor kiderült, hogy mégsem olyan súlyos az eltérés a tervtől. A bolt ugyanis az elmúlt hó­napban a tervezett 520 ezer forintos forgalom­mal szemben 560 ezer forintos forgalmat bo­nyolított le., Megköny- nyebbültünk. No, ilyen­formában a jövőben is eltérhetnek a tervtől, de csak fölfele . . . Hideg nyár' — Hová mész, sógor? — Átmegyek ide a moziba. — A pakrócokat meg hova viszed? — Azt is a moziba, be­takarózni vele, mert bár a »Boldog nyarat« ját­szók a vásznon, a néző­téren azért tél van s olyan hideg, hogy még a kaposvári MOKEP igazgatója is megfagyna. Apedig bírhassa a hide­get, ha már arra sem gondol, hogy a moziban melegnek is kéne lenni. ÉLET, ÉLET, KULTÚRÉLET Úgy is szokták mon­dani, hogy ki a bort szereti, rossz ember nem lehet. Nagyon sántító e2 a közmondás, már csak azért is, mert ha rossz ember nem is — de a borszerető ember rossz kultúrotthonigazgató az lehet. A nagyatádi kul­túrotthon két egymást követő igazgatója ugyan­is fényesen bebizonyí­totta ezt. Az első — any- nyira barátja volt a hegy levének, hogy a bevétel egyrészét elitta, s mint előrelátó ember, a bevétel másik részén tehenet vásárolt. A má­sik igazgató, aki az előbbi helyébe jött — felkarolta előde »hala­dó« hagyományait — s ami még megmaradt — azt igyekezett mielőbb borrá tenni. Elitta még a hangszereket is, per­sze úgy, hogy előbb pénzzé tette azokat. más sportot itt nem nagyon űznek. Az edző azonban minden hónap elején pontosan megje­lenik s bevasalja az ed­zői díjat. A fonalgyáriak eddig nem tudták miért — csak most jöttek rá, hogy a saját testedzésé­vel járó költségeket fi­zetteti meg az edző, hogy mire a sportfelelős felébred — addigra jó formában legyen. Az óvatos üb. titkárnő Gölöncsér Józsefné ÜB-titkár félve vigyáz az üzem becsületére. Ö Somogy megyében a legóvatosabb ÜB-titkár. íme egy példa rá: — Szép eredmények­kel járt az üzemben a Kovaljov-mozgalom? — Igen — feleli az ÜB-titkár — eredmé­nyes volt. — Aztán milyen ered­ményeket értek el? — Hát azt így nem tudnám megmondani. De mondja meg leg­alább az elvtárs, hogy mi is az a kovaljov, mert van ilyen az üzemben, de én nem tudom mi az. No, persze — mind­eddig még nincs az üzemben ilyen mozga­lom, pedig ha lenne, ak­kor valóban eredmé­nyekkel dicsekedhetne az óvatos ÜB-titkár, aki annyira fél elárulni a hiányosságokat. így aztán nem csoda, hogy most a kultúrott- hont nem nagyon lehet, sőt sértés a- kultúra ott­honának nevezni. A nagyatádiak szegény, fiatal kultúrélete el­halálozott s a Megyei Tanács népművelési osztálya nem nagyon igyekszik feltámasztani. Ez aztán áruellátás... (A konfekcióboltban történt.) — Kaphatnék egy gyermek télikabátot? — Nincs kérem, de fürdőruhával szolgálha­tok. — De mit csináljak én azzal télen? — Tessék eltenni, jó lesz rmtjd nyáron, mert akkor majd télikabát lesz, s fürdőruhát nem lehet kapni. Pékek, pékek, hej atádi pékek Sokat emlegetett em­berek a nagyatádi pé­kek az utóbbi időben. Emlegetik őket reggel, délben, este — egyszó­val minden olyan alka­lommal, amikor a nagy­atádiak kezükbe veszik az általuk sütött kenye­ret — legyen az házike­nyér, vagy bolti. A há­zikenyeret vagy össze­égetik — vagy »megfő­zik« — a boltok számá­ra sütött kenyér pedig olyan, hogy összeragad a nagyatádiak szája tőle. A nagyatádiak két dologra kiváncsiak. Az egyik, hogy vájjon ezt a minőségű kenyeret fo- gvasszák-e a pékek is mert ez lenne helyén­való — a másik pedig az. hogy a Somcgyme- gyei Sütőipari Vállalat MEO-sai ismerik-e az utat Nagyatádra. Ugyan­is, ha a pékek is maguk által sütött kenyeret fo­gyasztanák — s a minő­ségi ellenőrök tudnák, hogyan lehet Nagyatád­ra jutni — akkor bizo­nyára — nem csuklaná- nak annyit a nagyatádi pékek és a vállalat MEO-sai. Az emlegetés formáját nem írhatjuk le, hallgassák meg ma­guk. No, persze, a nagyatádi felelősök sem igyekez­nek olyan nagyon. Más­sal sem törődnek, minek törődjenek ezzel . . . Hej, pedig de nagyon rá­férne Nagyatádra egy kis kultúráiét, no meg a felelősökre egy kis fe- lelősségrevonás. JUJ, JUJ, JUJ (A fonalgyárban hal­lottuk.) — Emlékszel rá, hogy november 7-re verseny­re hívtuk a megye üze­meit? — Emlékszem. El is fogadták, csupán az a baj, hogy Kaposvárott a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa feledte ezt el. Ugylátszik, hogy el­feledték azt is, hogy a verseny nemcsak válla­lásokból áll, mert az ér­tékeléssel most már két és fél hónapja késnek. Márpedig a verseny ér­tékelés nélkül nem ver­seny. — Juj, juj, juj, úgy­látszik az SZMT halva- született versenyt akart megint szervezni, illet­ve bocsánat — a dolgo­zók versenyeztek — csak efelett a verseny felett az SZMT már előre halotti tort ült. Vagyis úgy gondolták, hogy a dolgozók tegye­nek, amit akarnak, s ők is azt teszik, amit akar­nak . . . juj, juj, juj! EJNYE, EJNYE A tanácselnök szerint a község a silózási terv teljesítése terén igazán nem panaszkodhat. A teheneket erről nem kérdeztük meg, pedig azok igazán panaszkod­hattak volna. Vájjon mit? Talán azt, hogy a tanácselnök sokkal töb­bet jár a fonalgyárba, mint a gazdák udvará­ba, többet beszélget azokkal, akikkel keve­sebbet kellene hogy be­széljen, — és keveset beszélget a gazdákkal arról, hogy mi a silózás. jelentősége. No, persze, lehetne beszélgetni már a tavaszi munkákra va­ló felkészülésről, a ta­karmánybiztosításról is. A tanácsházán ugyan papíron be tudják bizo­nyítani, hogy teljesítet­ték a silózási tervet, de papírral nemcsak a te­hén, de még a tanácsel­nök sem lakik jól. A nagyatádi vasútállomáson Utas a távozó, Barcs felé haladó vonat után: Halló, álljanak meg, kö­nyörüljenek rajtám, ne hagyjanak itt! Mozdonyvezető vissza­kiabál: Hová akar utaz­ni? Barcsra? Utas: Nem, Somogy- szobra, de inkább leuta­zok Barcsra s visszajö­vök, mint a hideg és sötét váróteremben vár­jam meg a Somogyszob­Jó lenne, ha Selmeczi is hallaná — Én azért, hogy ne halljam azt, hogy anyu hogyan szidja Selmeczi igazgató bácsit, amiért bezárta a napközi ott­hont és most anyu nem tudja, hol hagyjon ben­nünket, ha dolgozni megy. — És te miért fogod be a füled? — Hogy ne halljam az igazgató bácsi lehe­tetlen kifogásait. — Mi az, öcsi, te miért fogod be a füle­det? Viszontlátásra a jövő héten Siófokon! »SOMOGYI KARIKAS* Nagy T,—BerkicsV. KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY A Komlói Szénbányászati Tröszt üzemeihez nagy számban felvesz dol­gozókat. A szorgalmas, jól dolgozók­ból 3 hónap alatt betanított munká­sokat, egy éven belül Szakmunkáso­kat, vájárokat képezünk ki. Kereset a bányász kollektív sze­rint, földalatti munkánál ehhez min­den dolgozónak 20, illetve 30 száza­lék földalatti pótlék jár, amely már be van építve az alapkeresetébe. Minden komlói dolgozó ehhez még külön, fizetésének 10 százalékát »komlói pótlék« címén kapja. A nős és családos dolgozók, családfenntar­tók 40 mázsa ingyen - illetményszén­ben részesülnek. A hiányzás nélkül dolgozók minden év eltelte után egy teljes rend »hűségruhát« és föld­alatti pótlékkal növelt alapkerese­tüknek 3—5 százalékáig terjedő ösz- szegben hűségjutalmat kapnak. Napi 8.70 forintért háromszori bőséges kosztot biztosítunk. Legéhyszállús díjtalan. A nem önkényesen kilépettek és nem elbocsátottak — orvosi vizsgálat után — nyomban szerződést köthet­nek és 600 forint toborzási jutalmat kapnak. A bevált dolgozók jelent­kezhetnek vájártanfolyamra és lete­hetik a vájárvizsgát. Az újonnan fel­vett vájároknak az év I. negyedé­ben, míg a többi földalatti családos dolgozónak — amennyiben megfele­lően dolgoznak — az év második fe­lében biztosítunk lakást. Az MT határozata szerinte Kom­lóra munkára jelentkezőket az üzem­vezetők kötelesek elengedni. Jelentkezni lehet Komlón a Szén- bányászati Trösztnél, vagy a buda­pesti kirendeltségen (Budapest, V. Tanács-kőrút 10.). ) Komlói Szénbányászati Tröszt, Varrógépei keres térbe a Kaposvári Házi­ipari Szövetkezet Május 1-u. 23. SOMOCYMEGYEI MOZIK MŰSORA. A Patyolat Vállalat azonnali belépésre keres gyakori' kt, vizsgázott kairbamta-rtö gépészt. A Kaposvári Köztisztasági Vállalat hóelfca- karító munkásokat felvesz; 3.80 forintos óra­bérrel, labitakiisz tiltó, úttisztító munkásokat, kocsisokat állandó ai'Jkiailmazásira fizetés és r uh átjuttatás ekem ében. Jelentkezni lehet a vállalat Homvéd-u. 28. szám alatti irodájában. • Vizsgázott fűtőket vagy hosszabb fűtési gya­korlattal rendelkezőket azonnal felveszünk. Je­lentkezni lehel szombat kivételével fnihclen nap 8-tól fél 5-ig, szombaton 8-tól 1-ig a Kaposvári Textilműveknél Jutai-u. Szakképzett szabómunkásokat felvesz azon­nal ra a Kaposvári Ruhaüzem. Konfekció gépészeket felveszünk kézműipari részlegünkhöz. Jelentkezés: Ady Emdre-u. 12. Rendelt Szabóság. | Vörös Csiilag: Kiskrajcár, Péntek 13 14—20. I Szabad Ifjúság: Kivételes törvény 15—10. | Siófok: Első hangverseny 16—17. Balatonboglár: Úri muri 16—17. Tab: B-ügy 16—17. Barcs: Ezer veszélyen át 16—17. Csurgó: Elefánt és az ugrókötél 16—17. Igái: Vadvízország 16—17. Lengyeltóti: Úri muri 16. SOMOGYI NÉPLAP Felelős szerkesztő: Zsurakovszki Mihály Felelős kiadó: Tóth István Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor-u. 7 Telefon: 901, 468. Kiadóhivatal: Kaposvár, Május 1-u. 12. Telefon: 990. Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat . Kaposvár, Latiinka Sándor-u. 6. Telefon: 828 . Nyomdáért felel: Hidas János.

Next

/
Thumbnails
Contents