Somogyi Néplap, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-17 / 14. szám

Vasárnap, 1954 január 17. SOMOGYI NÉPLAP 9 KAPOSVÖLGYE ÁLLATTENYÉSZTŐINEK Alig pár héttel a Központi * Vezetőség határozata, Hegedűs András elvtárs beszéde után a Kaposvölgye állattenyésztői anké-j ton beszélték meg az állattenyész­tés legégetőbb problémáit, s azt, hogy hogyan tudják a legrövi­debb időn belül visszaszerezni Kaposvölgye állattenyésztésének régi hírnevét. Nem előzte meg ezt' az ankétot nagy szervezés, nem volt szükség arra, hogy a környe- j ző községek állattenyésztőit hosz- szasan «népneveljék», egyszerű hír, egy-két meghívó és a Göllén megtartott állatte­nyésztési ankéton számos község képviseltette magát büszkeségeivel, a legjobb állatte­nyésztőkkel. A december 19-ei párthatározat felhívta a dolgozó parasztok fi­gyelmét, emelni kell a növényter­mesztés és az állattenyésztés ho­zamát, minőségi állatokat kell te­nyészteni. Vájjon kik tudnák ezt a feladatot legméltóbban végre­hajtani, mint az ország, világ előtt ismert kaposvölgyi állatte­nyésztők. Kitűzték az ankét nap­ját, s egy-két régi neves állatte­nyésztővel beszéltek az állatte­nyésztési igazgatóság emberei az ankét céljáról, feladatairól. Elkövetkezett az ankét napja. A Gölle felé vezető utakon ki szán­kóval, ki gyalogosan ment, de még a dülőutakon is számos em­berrel lehetett találkozni, akik igyekeztek a göllei ankétra. Hogy milyen népszerű az állattenyész­tők előtt az új párthatározat', fé­nyesen bizonyítja, hogy véletle­nül az újság hasábjairól kifelejtő- dött Taszár község, s a taszáriak küldöttséget küldtek a szerkesztő­ségbe, hogy ők is részt kívánnak venni az ankéton, hiszen náluk is vannak neves és híres állatte­nyésztő gazdák. Az ankét állatbemutatóval kez­dődött. S még 12 óra alig hogy el­múlott, máris a gölleiek egymás után vezetik az állatbemutató he­lyére a szebbnél-szebb bikákat, díjnyertes állatokat. A gölleiek- nek van mivel büszkélkedniök. Jelenleg is olyan szarvasmar­haállománnyal rendelkeznek, amely pár év múlva sokszáz minőségi állattal fogja segíteni országunk állattenyésztésének fejlődését. Nem lehet azt mondani, hogy va­lami nagy a meleg, hiszen tél van, és bizony egy félévvel ezelőtt még a nyári meleg időjárásban sem lehetett a község dolgozó pa­rasztságát úgy megmozgatni, hogy annyian résztvegyenek az ál­latbemutatón, mint most az elmúlt hét péntekjén. A környező községek gazdái szinte sorfalat alkottak, úgy nézték és vizsgálgatták a gölleiek állatait, amelyeket elvezettek a bíráló- bizottság előtt. Mellettem az egyik régi, öreg állattenyésztő, Keresz­tes Marci bácsi megjegyzi: «szép a bika, de csak küllemre, igen le­vegős és nekünk nemcsak a küle- met kell figyelni, hanem azt, hogy milyen jótulajdonsággal rendel­keznek az állatok.» A másik gazda az egyik 16 éves tehenet mustrálgatja, s közben beszél: «igen, ennek az állatnak még 16 év után is látszik, hogy milyen jó tulajdonságai voltak és vannak.» Gazdája büszkén mond­ja, högy minden évben borjazott tehene. S nem megvetendő az a tejmennyiség, amelyet a 16 éves tehén ad. Még ma Is naponta 16—18 litert fejnek tőle. Sokat jövedelmezett a tejtermelés és az állattenyésztés a gazdának. Gölle község dolgozó parasztjai közül számosán országos hírnévre tettek szert az állattenyész­tés révén. Biró Károly, Szente Lajos, Cser Sándor és a többi régi tapasztalt állattenyésztők nemcsak ''•szeretik állataikat, de mesterien értenek is az állattenyésztéshez. Nem vé­letlenül kapta meg a körynéken Gölle a «bikagyár» jelzőt. Igen NAGY NAPJA számos minőségi állattal gazdagí­tották az országot a gölleiek és biztos, hogy a párthatározat után még több értékes tenyészál­latot fognak kitenyé'szteni. Valami 300 állatot vezettek fel a bírálóbizottság előtt, s bizony gondot okozott a bizottságnak az első, második és harmadik hely­nek az odaítélése. Persze, nem­csak a bírálóbizottság mondott véleményt az állatokról, hanem a meghívottak is. Nem egy olyan felkiáltást lehetett hallani, hogy «nagyon szép állat.» Persze jött rögtön utána a bírálat is, az egyik gazdának bizony élesen felvetet­ték a szomszéd község állatte­nyésztői, hogy az állatok körmét nem gondozza, nincsenek levágva, s így nem tud szélesedni, fejlődni. A másik gazdánál kifogásolták az állat tisztaságát, persze nem arra van szükség, mint az egyik dolgozó paraszt megjegyezte, hogy shamponnal mossák az állat farkát, mielőtt kiállításra viszik, ezt tet­ték valamikor 1937—38-ban, ami­kor a budapesti kiállításra vitték a gölleiek tenyészállataikat. A shamponnal csak fényt ad, de tar­talmat nem, s erről hangot is ad­tak a gölleiek, nem akarnak így állatot tenyészteni. Számos dolgozó paraszt részéről hangzottak el olyan kérések, már az állatbémutatón is, — mint pl. Keresztes Márton mosdósi ál­lattenyésztő részéről, hogy impor­tálni kell Svájcból állatokat. De meg is kapták rögtön a választ más állattenyésztőktől. Kovács Máté kapospulai állattenyésztő rögtön azzal válaszolt, nagyobb megbecsülést a ma­gyar tarkának, nem igaz, hogy a magyar tarká­nak nincsenek jó tulajdonságai, nincs szükség arra, hogy az or­szágba behozzanak jófajtának ki­kiáltott svájci «szimentáli állato­kat.» Persze, nem arról van szó — mondotta, hogy értékes és jó tu­lajdonsággal rendelkező állatokat ne hozzanak be. De sajnos, szá­mos olyan állat van az ország kü­lönböző vidékein, amely tenyész­tésre alkalmatlan, de mert «szi­mentáli», külemre szép, mégis tenyésztik. Nem egy dolgozó paraszt vetet­te fel, mint pl. Kelemen György is, ahhoz, hogy Kaposvölgye ál­lattenyésztése ismét felvirágozzék, arra van szükség, hogy megteremtsék az állattenyész­téshez szükséges takarmány­bázist, s ehhez a kormánytól kérnek se­gítséget, lucernamagot, és egyéb pillangós takarmánymagot. Mire az összes állatokat a göl­leiek felvezették, lassan szürkülni kezdett. A dolgozó parasztok igye­keztek hazavezetni állataikat, vé­gezni az etetéssel, hogy utána meghallgassák Horn Arthur pro­fesszornak, az országos hírű állat- tenyésztési szakembernek előadá­sát. A terem lassan megtelt be­szélgető, dolgozó parasztokkal, akik a nagy eseményről, az állat- tenyésztési ankétről vitatkoztak. Szinte meglepődött az ember, hogy milyen nagy szakmai hozzá­értéssel beszélnek a különféle szakkérdésekről, az állatfajták tu­laj odnságairól, — a terem egyik sarkában a takarmányozás prob­lémáiról, a másik sarkában a tej­termelés növelésének lehetőségei­ről. Már az ankét megkezdése előtt a kérdések özönét tették fel Horn Arthur professzornak, aki alig győzött válaszolni a sok kérdésre. S az előadás megtartása után szá­mos kívánság, hozzászólás hang­zott el. A zimányiak versenyre hívták a gölleieket, a kazsokiak és a többi szomszédos községek állattenyésztői csatlakoztak a versenyhez. Annyi probléma, kérdés merült fel, amely bizony igen hosszú ideig foglalkoztatni fogja Kapos- yölgye állattenyésztőit, de számos olyan kérdésre kaptak feleletet, amely alapot ad arra, hogy Kapós- völgye állattenyésztői elindulja­nak a KV. határozata által meg­szabott utón. Horn Arthur professzor előadá­sát keddi számunkban közöljük, a hozzászólásokról is keddi szá­munkban adunk hírt. Győri Vendel. A mai Moszkva színházi élete Megjutalmazzák az ország legjobb halgazdaságának dolgozóit A kilenc állami halgazdaság az c’muit évben versenyben dloffi- 'gcziotit a rruilr.iél iKgyoiblb baiMertme- l'áslárlt', A versenyben efrső belére a szeged: halgazdaság került 133 száiz&íliéíkos t€|rvtaljiesíiié:ssei!i, A szegedi hai'lga-zdiasag dolgozói 100 ezer forfeit készpénzt és több mint 50 mázsa eiső'Oiszíáiyú pontyot kapraik jrfálbmkéint, amit a ter­melésben elért eredményeik affiap' ján osztanak sízét közőhtiülk. A veirlsienyben második heifyre aiz akósomogymegyei, harmadik hely­re a hortobágyi halgazdaság ke- , snülDt!. A:z ©limát évben a haigaizda" : sájgok eredményeiket jelentő-s ta- ‘ kartaánymiegtakarít ássál érték «I. Eredményesen folyik a politikai oktatás Seaesden Segesd községben szorgalmasan tanulnak a politikai iskolák és az SZKP történetét tanulmányozó tan­folyamok hallgatói. A községi alapszervezet működési területén két oktatási forma van. Egy SZKP történetét tanulmányozó tanfolyam és egy első évfolyamú politikai iskola. Mindkét oktatási formán szorgalmasan tanulnak a hallgatók. Az elsőéves politikai is­kola propagandistája, Szigeti Mi- hályné elvtársnő nagy gondot fordít a politikai iskola hallgatóinak fej­lődésére. Rendszeresen beszélget ve­lük és segítséget nyújt nekik a ta>- nuláshoz, a soronlévő tananyagok alapos elsajátításához. A hallgatók minden egyes foglalkozásra ponto­san megjelennek. A január 15-én megtartott foglalkozáson két igazol­tan távollévő élvtárs kivételével va­lamennyien jelen voltak. Szorgal­mukkal és jó hozzászólásaikkal ki­tűnnek Pfeifer Istvánná, Bakos Im- réné és Rosta Istvánná elvtársnők. A párttörténetet tanulmányozó tanfolyam hallgatói is aktívak: pon­tosan, jól felkészülve jelennek meg a foglalkozásokon, ennek az oktatá­si formának a vezetője, Kovács Já­nos elvtárs értelmes előadásokat tart és nagy gondot fordít a szemináriu­mi vita vezetésére. — Legfontosabb feladatomnak tartom, hogy a., v-iták során tisztázatlan kérdések ne ma­radjanak — mondja — ha esetleg előfordul olyan kérdés, vagy problé­ma, amire pontos választ adni nem tudok, azonnal segítséget kérek a járási pártbizottságtól, a járási el­méleti tanácsadótól. — A szeminá­rium legaktívabb tagjai Rádler , Im­re, Nyitrai István, Mihokovics Jó­zsef és Kovács József elvtársak. A foglalkozások végén minden egyes szemináriumot értékelnek. A hallgatók elmondják az előadással és a vita vezetésével kapcsolatos véle­ményüket, javaslataikat, a propa­gandista elvtárs pedig értékeli a hallgatók hozzászólásait, ez azt eredményezi, hogy állandóan emel­kedik a foglalkozások színvonala és növekszik a hallgatók aktivitása. A gépállomáson is jól halad a pártoktatás munkája. A gépállomás dolgozói másodéves politikai iskolán fejlesztik tudásukat. Kónya Béláné elvtársnő, a politikai iskola vezetője a főkérdések mellett kisegítő kér­déseket is tesz fel, így a hallgatók tisztán látják, hogy a feltett kérdé­sekre milyen választ kell adniok. Kónya elvtársnő a szervezett okta­táson kívül munka közben is foglal­kozik az iskola hallgatóival. 1 x/>‘: . Motsiakva legrégibb színháza, a Szovjetunió Nagy Színháza, amely 1951-jhen ünnepelte fennállásának 175. évfordulóját. A Nagy Színház, a hagyományokhoz hűen Glinka zseniális orosz zeneszerző „Iván Szusizanyin“ című hazafias operá- jáválí nyitotta meg az 1953—1954- es évádolt. Ezután Jurij Sapprin •szovjet zeneszerző új operáját, a „Defeafcrisíták'Laít mutatták he. Az opera, az 1825. december 14-i pétervári forradalmi felkelést énekli meg. A „Dekabristáik“ ze­néje eredeti n épdall m o {í v u m okait és operai jeleneteket, áriákat, ket­tősöket és kórusokat egyesít ima* gábam. Nylkofliaij Ohfepkov rendező s Aliekszaifdrov Melík-Pasajev kar­mester, a színház zenei vezetője ki­váló munkát végeztek. Az opera monumentáfis mű, dinamikus tö- megj'e'lieneitekkel, A. Petrickij és T. Sztarzsenytecfcaja festőművészek gyönyörű díszleteivel. Jelenet a „Dekabristák“ című új opera második felvonásából. A Szenátus-téren 1825 december 14 én. A moszkvai magyar népművészeti és iparművészeti kiállításon December 29-én Moszkvában a \ tást, amelyet a Szovjetunió kuítu- TöVtéwe&mi Múzeum termeiben j ráfiS® ügyefnek mímsBtériurua és ai nyiltcűtáik meg a magyar népmű- ; Miagyar Népköztársaság Népmü- véjazei'.i éis fearműviélszieítái 'kiállí-! veliési Mmisztériuma rendezett. , D. Domanovszkij, a művészeit őrténelem doktora, az új Magyaror­szág kerámia-készítményeivel ismerteti meg a látogatókat. Selyemkészítés szintétlkus rostból A íeningráidi „Marx gyár elkezdte azoknak nelk melk.szériagyártását, amelyek szán- jgép napon! tiétiikus Tocitlbúil isellymet készítenek. I met gyárt. Az új 'rostot feddeögoizó #lp egy | Károly“- j emelet magasságú, hosszúsága 22. a gépek- | méter, tejesem automatikus. A a 420 kilogramm seiy­Az új gép szerelése. Az előtérben (bairól-jobbra) P, P- Kovren* kov szerelőlakatos, K, D. Danyílov tervező és M. A. PjeTOv mester. Ezer kolhozcsalád költözött új lakásba Épzak-Kazahsztánban Évről-évfe nő az északkazah­sztáni kolhozparasztok anyagi i jóléte. Ebben az évben sokkal S több gabonát, zöldséget és állati terméket fizettek ki a munka­egységekre, mint ezelőtt. Több­száz osalád 400—700 púd gabo­nát--vitt haza. Az anyagi jólét emelkedése­tek egyre többet építkeznek. Nem­régen költözött új lakásba Anna Popova, a peresznovoi kerület ,-,Életé-kolhozának kiváló fejőnő­je. A maljuti kerület kolhozában ebben az évben több mint 30 kol­hozparaszt épített saját házát. " Észak-Kazahsztánban ebben asf évben 1000 kolhozcsalád költözött új, saját házba. '

Next

/
Thumbnails
Contents