Somogyi Néplap, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-31 / 26. szám
Vasárnap, 1954 január SÍ. SOMOGYI NÉPLAP i YI KA hozzá az egész első negyedévit. Ja, az én tyúkjaim teljesítik a kötelességüket — hát én is teljesítem, hogy ne kelljen magam a tyúkok előtt szégyelni, Anf£nikolinisták — Miért nem lehet a buzsáki földszövben cigarettát kapni? — Azért, mert a járási földszöv áruelosztói antinikotinisták, s a buzsákiakat le akarják szoktatni a dohányzásról. — S most mit szívnak a buzsákiak? — A fogukat, de a »Karikás« bírálata után cigarettát, s a JÁSZÖV- nél majd a fogat. ..Somogyi Karikás“ elintézte A »Somogyi Karikás« bírálatával kapcsolatban Nagyatádon eljártunk és intézkedtünk, hogy a cikkben említet* esethez hasonló a ’övőben ne forduljon elő Somogymegyei Sütőipari Tröszt Viszontlátásra: »SOMOGYI KARIKÄS« — Nagy Tamás — Miről nevezetes BUZSÁK? A FEIE SE TRÉFA . . . nem, hanem ztervfelbontás a buzsáki községi tanácson, bár a hangzavar bátran beillik .második bábeli zűrzavarnak. A községi tanács ugyanis azzal a jelszóval, hogy amit ma megtehetsz, ne halaszd .'holnapra — egyszerre annyi embert hivatott ke tervfelbontásra, •hogy azok alig fértek el a teremben, s egymástól nem értettek egy szót sem. így aztán nem csoda, hogy a tervfelbontás munkája lassan halad. Ejnye, ejnye, úgylátszik az egyik közmondás alkalmazása mellett megfeledkeztek a másikról, ami azt mondja, hogy aki sokat markol, keveset fog. Hej, pedig ebben is van ám némi igazság . , . A buzsáki asszonyokra sokszázévelőtti elődeik hagyták örökül az ügyes kezet, a művészi érzéket, amelynek segítségével olyan nagy hírre tettek szert. Nem is olyan régen, amikor még többet törődött a Megyei Tanács népművelési osztálya nevének megfelelően megyénk népművészetével, még szebben virágzott a népművészet Buzsákon, mint most. A buzsáki asszonyok gyakran elővették az ollót, a tűt s ügyes kezük alatt boszorkányos gyorsasággal készült fehér csipkealapon a buzsáki rá- varrottas terítő és egyéb buzsáki rávarrottas. A lendületes rajzú, dús kompoziciós buzsáki motívumokba belevarr- ták az asszonyok egész gondolatvilágukat, optimizmusukat. Téli estéken a férfiak is elővették a faragókést és az élettelen fadarab művészi kezük alatt élővé vált, életük s jelenük szépségének türözőjévé. Virágzik ma is a népművészet Buzsákon, de ez nem a népművelési osztály érdeme, amely a füle botját sem mozdítja, ha a népművészetről van szó. Hej, pedig milyen hasznos lenne többet törődni Buzsákkal, a buzsáki népművészettel, milyen boldog örömmel ismernék meg szerte a hazában népművészetünket, a somogyi népművészetet. Persze, ehhez az kellene, hogy a népművelési osztály kissé többet tartózkodjon a nép között, a falvakban és többet törődjön az általa annyira elhanyagolt népművészettel. És ennek bizony a fele sem tréfa , , , Ez aztán verseny — Nem szégyeled magad, hogy csak most viszed be a tojást a begyűjtőhöz? — Nem én, komám, mert nem »csak most« viszem be, hanem (■•már« beviszem, mégÉRZÉKENY Második B búe&á Ugyan, miről js lehet (nevezetes ez a Buzsák? s— kérdezheti bárki, aki *em ismeri szűkebb hazánknak, Somogyország- ftak ezt a kis faluját. No, miről is? így egyszerre mindenről számot adni nehéz, de vegyük csak Borjában. Nevezetes például arról, hogy pontosan azok, akiknek számon kellene tartani i— egy kissé megfeledkeztek róla. De ezt a kérdést hagyjuk későbbre. Azután nevezetes arról, hogy nevezetes nemcsak Somogybán, de az egész országban. Hogy miről nevezetes — arról is majd később több szó esik. Egyszóval Buzsák olyan község, amely megérdemelné, hogy többet törődjenek vele — persze nemcsak úgy, hogy vájjon hogyan áll a mező- gazdasági munkákkal, hanem úgy is, hogy eszébe jusson néha Kaposvárott néhány embernek, hogy — no, hogyan is áll a buzsáki népművészet kérdése? Igen, igen — mert Buzsák elsősorban arról- híres, hogy népművészeti község. Persze — Kaposvárott azok az illetlen illetékesek nem •feledkeztek meg annyira róla, hogy ha valaki látogatóba jön a megyébe, ne említsék meg Somogynak ezt a jellegzetes népművészeti köz- : _ ségét — ahol hogyan, '•l hogyan nem — annak ■ellenére, hogy kiesett •érdeklődésük közép- -•< pontjából — továbbra is virágzik a népi kultúra, a népművészet. Hogy ez a csoda hogyan lehetséges és ho- * gyárt is áll a népművészét kédése Buzsákon, arról számol be sok £ "mái? egyébbel együtt a -»Somogyi Karikás«. MI LENNE, HA ... . . . tegyük fel, hogy egy pár percre megelevenedne a régi betyárvilág, s mint ahogv a nóta is mondja, fokosát forgatva beállítana a buzsáki föidműves- szövetkezeti kocsmába egy vén betyár. — Kocsmárosné, száz itce bort, száz szál gyertyát ide az asztalra — rikoltana nagyhangon a betyár. — Bor, kérem, az nincs — hallaná a választ. — Nincs, hát mi van? — Szódavízzel szolgálhatok. Bort még a buzsákiak is ritkán találnak itt. Kisigényű ember lesz a betyár, s most már megelégszik a szódavízzel is. Hiába, az áruellátás, az áruellátás, ebbe még neki is bele kell nyugodnia.-- De legalább a száz szál gyertyát hozza — parancsolja. — Az sincs, kérem, nem lehet kapni a föld- szövnél — hangzik a válasz. — Azt a kutyafáját annak az áruellátásnak. Hát akkor lámpát ide, de gyorsan, vagy tizet. — Azt kérem hozhatok, de nincs »cilindere«. Azt sem lehet kapni a földszövnél. — Hát mit lehet kap- n! abban a földműves- szöv etkezeti boltban, a hétszázát neki!? — Gutaütést. (Persze, a fenti kis történet csak elképzelés, hogy mi lenne, ha.... Az azonban nem elképzelés, hogy Buzsákot rosszul látják el áruval és a fenti cikkeket valóban nem lehet a községben megkapni. És mégegyszer: ml lenne, ha ... ha a földszöv. járási áruelosztója job- Lan gondoskodna Bu- zsákról? — Kevesebb ipanasz, elégedettebb emberek.) A buzsáki állomáson (Buzsákon igen mesz- sze vannak a falu közepétől a boltok, s nagyon lassú a kiszolgálás.) — Vigyázz magadra nagyon az úton, drága férjem, hogy viszontláthassuk egymást. A tarisznyában van három napra való élelem, talán elég lesz. Ma este megaihatsz a sógorék- «41, félúton laknak. Kisfiú: — Miért, apuka, csak nem világgá mész? Apa: — Dehogy, Jancsikám, még annál is rosszabb. Megyek a boltba bevásárolni . * * ÁLOVI A NÉPMŰVELÉSI OSZTÁLYON a buzsákiak küldötte Utas: Mondja vasutas kartárs, messze van még a váróterem? Vasutas: Itt ‘ van az la, az orra előtt. Menjen csak, tán még befér, csak vigyázzon, hogy a Riskát ki ne zavarja, mert akkor nem lesz, ami bemelegítse a várótermet, akarom mondani, az istállót. Buzsákon ízagalmas Verseny alakult ki a r (gazdák között. A hóval borított utakon egy- ■ífeás mellett vágtatnak el a szekerek — no per- ■.**» — ez nem olyan verseny, hogy kinek a tova gyorsabb, s ki ér előbb kocsijával a célba. Ennél újszerűbb, Miseta megszólalt Egy tanácsülésen, Hogy a mélyszántással Elmaradni szégyen. Előnyös az bizony, No, de még mennyire — Szólt aztán megvárta Mit mond Frait Imre. — Eh, eh — hümmögött az. Váriunk csak tavaszig. Vártam én az ősztől Mind a mai napig. — No, koma, csak várjál — Feleltek a szóra — S ősszel ne panaszkodj, Hogy üres a kamra. A jó gazda bizony Schsem késlekedik, S gyáva, ki az újtól Annyira húzódik. ' Keveset arat majd, Ki a holnapra vár — Megláthatja ezt a Buzsáki Pató Pál. — Mi az, no? Csak nem a buzsáki kultúr- otthont látom, amit három éve ígérnek? És ott meg, ni-ni, a buzsáki tánccsoport próbál, amelyet az utóbbi időben elhanyagoltunk. Nem álom ez? Sajnos, meg kell nyugtatnunk, hogy egyelőre csak álom, de nemcsak a népművelési osztály álma, hanem a buzsákiaké is, holott azok nem alszanak. A népművelési osztály? ... az más . . > ott érthető. Aki mélyen alszik, édeset álmodik. Igaz, a buzsákiak jobban szeretnék már a valóságban látni nemcsak az égetően szükséges kultúrotthont, hanem a felébredt népművelési osztályt is. (De mások is.) (szerk.) Peldaadó gazda hasznosabb versenyt kezdeményeztek a buzsákiak: trágyahordási versenyt. A cél: ki hordja ki legelőbb a trágyát a földre. Ebben a versenyben elmaradni aztán igazán szégyen, hiszen a díj igen nagy: a jó terméseredmény. Benkő Istvánná, akit küldöttnek választottak az I. Országos Nőkonferenciára, egyike azoknak az asszonyoknak, akik tehetséges továbbfejlesztői, művelői a buzsáki népművészetnek. Egyformán készít dús motívumú rávarrottas térítőt, ruhákat, függönyöket. A finom buzsáki motívumok minden előrajzolás, tervezés nélkül kerülnek ki ollója alól — pár perc — és máris az anyagra lehet varrni, készülhet a szebbnél- szebb buzsáki rávarrottas, hogy dicsőséget szerezzen a buzsákiak művészetének, a népművészetnek. Buzsáki képcsarnok BABINA JÓZSEF Azt szokták mondani, hogy milyen e pásztor, olyan a nyáj. Van valami igazság a régi mondásban •— ahogy ezt a buzsáki tanácselnök példája is bizonyítja. Babina József tanácselnök ugyanis az a fajta ember, aki — hogy a község hírnevén csorba ne essék — néha kissé erélyes is, de ez az erélyesség nem gátolja meg a község lakóit abban, hogy bizalommal forduljanak •hozzá, kikérjék és meghallgassák tanácsait. Egyszóval, akad ugyan néhány kisebb hiba a tanács munkájában Buzsákon, de mindettől eltekintve az elsők közt emlegetik * járásban a községet, Es ebben bizony annak a kis erélyességnek is része van. Nemhiába mondják Babina Józsefről a községben: —• Erélyes, de a paprika is erős, mégis szereti a magyar ember. MISETA ISTVÁN (Sándorfia) Két Misetája van a községnek, s hogyan, hogyan nem, ez sohasem ad tévedésre okot. Nemcsak azért, mert az egyik Miseta István (Sándorfia) és a másik Miseta Nagy LászlS, hanem azért is, mert az egyik arról nevezetes, hogy becsülettel elvégezte a mélyszántást is, a másik meg arfth hogy földjén még most is rajta van a naprft’ förgószár. Persze, ez kétféle nevezetesség. Az egyik példára serkentő, a másik ke- vésbbé. A fenti kép természetesen Miseta Istvánt ábrázolja, aki a mezőgazdasági munkik jó elvégzése mellett nem feledkezett meg más kötelezettségeiről sem és kiváló állattenyésztő hírében áll. VARGA LAJOS Varga Lajos ugyancsak jó állattenyésztő hírében áll Buzsákon,' de ugyanakkor minta- gazda is. Elve: »ami megjár a földnek, megadom — s ami megjár: nekem — azt megadja a hálás föld, de csak akkor, ha gondját viselem«. És gondját viseii, de úgy, hogy a föld valóban hálás,
