Somogyi Néplap, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-24 / 301. szám

2 «nMOOYI NEPÜAF Csütörtök, 1953 december 24. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának határozata a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről (Folytatás az 1. oldalrólJ a paprikát, a káposztaféléket stb. sű­rűbben kell ültetni. C. Az öntözéses zöldségterületeket 1954-ben a jelenlegi 22 ezer kát. holdról 28 ezer kát. holdra kell nö­velni. Fokozottabban alkalmazni kel) a barázdás és permetező öntözéses módszereket. A helyi vizek öntözési lehetőségeinek kihasználására a gép­állomások útján 1954-ben és 1955- ben 500—500 szivattyút és meghajtó- motort kell a termelőszövetkezetek cseresznye- és eperfával való beül­tetésére. Különösen kedvezőtlen a szarvas- í terű a mesterséges termékenyítést,] c) Kedvezőbb szaporulati eredmé- marhatenyesztes helyzete. A szarvas- í 1954-ben legalább 50 ezer, 1955-ben | nyék elérése és a választás utáni el- 2. A telepítések és pótlások elofel- marhaállományon belül a tehenek 80 ezer, 1956-ban legalább 100 ezer hullás csökkentése érdekében a ser­i „ i • i ____.j. r ' ' r-, 1 íj! oncnrnr cvómn 1 o olz-o/-! Alxri'n’rrrv o +oí -r * ■ ­t ételeinek megteremtése érdekében a j alacsony száma is akadályozza a tej _ tehenet kell mesterségesen termé- gyümölcsfaiskolai anyag termelését j össztermelésének megfelelő növeke- ' kenyíteni. kielégítő j / e) A teheneket tejhozamuknak tésállomány egészséges, természet- szerű tartására az eddiginél sokkal nagyobb gondot kell fordítani. A ser­00 kát. holddal növeljék. Ezenkívül engedélyt kell adni min­den jelentkező termelőszövetkezet- és"az"egyénileg“g^dálkodó”'dolgozó ; nek, városi és községi tanácsnak és parasztok rendelkezésére bocsátani. | egyénileg gazdálkodó kertésznek — Az öntözéses területeken be kell ve- állami növényegészségügyi ellenőrzés elentősen fokozni kell olymódon, j dését s az állatállomány hogy a termelés évi mennyisége j szaporodását. j megfelelően — egyedileg — kell ta-! téstenyésztő farmokat a gazdaságos­i958-ra már évi_négymillió darabra Országosan évről-évre nagy vesz- ■ karmányozni. A zöld futószalag be- ság céljából más állattenyésztési emelkedjék. Az állami gazdaságok a ] teséget jelent az elhullások magas ! vezetésével kora tavasztól késő őszig..................... fa iskolák területét 1956-ig évenként száma, elsősorban a rossz takarmá-1 .................­z etni a vetésforgó rendszert. 7. A terméseredmények növelésé­nek fontos eszköze a minőségi vető­mag. A minőségi vetőmagellátás ér­dekében a földművelésügyi miniszter 1954 február 1-ig dolgoztassa ki minőségi zöldségmag termelési rend szerét. A zöldségtermelés egyéb gazdasági magvak termeltetésétől és termelésé tői külön kell választani. A magtermelési körzetekben ön­álló zöldségmagtermeltető, tisztító raktározó vállalatokat kell szervezni Dél-Tiszántúl vidékét ebből szempontból kiemelt területnek kell tekinteni. A folyamatos vetőmagellátás' és a kedvezőtlen évjáratokban előforduló terméskiesés miatt 3 éven belül ve­tőmagtartalékot kell létesíteni. 8. A legközelebbi években meg kell szüntetni a burgonya- és zöldségter­melés speciális gép- és eszköz ellá tottságának hiányait. Meglévő egy­szerű, fogatos gépek jobb kihaszná­lása mellett speciális vető- és ültető­gépek, több sort művelő kultivátorok alkalmazásával el kell érni, hogy a nagyüzemű termelésben a burgonya­ültetést és a sorközi művelést már 1955-ben 50 százalékban géppel vé­gezzék. VII. A gyümölcs- és a szőlőtermelés fejlesztéséről és a lakosság gyümölccsel és borral való jobb ellátásáról Hazánk természeti és éghajlati vi­szonyai kiválóan alkalmasak gyü­mölcs-, szőlő-, valamint borterme­lésre, lehetővé teszik népünk szük­ségleteinek teljes kielégítését. Egyes élenjáró üzemek jelentős eredménye­ket is értek el: a nyírmadai állami gazdaság almából holdanként 140 mázsát, a kölesei Petőfi termelőszö­vetkezet 120 mázsát, a géberjéni Kos­suth termelőszövetkezet 120—130 mázsát termelt; a soproni Haladás termelőszövetkezet kát. holdanként 50 hektoliter bortermést ért el. A szőlő- és gyümölcstermelés ered­ményei azonban országosan nem ki- elégítőek. A gyümölcsfaállomány ter­mőképességét veszélyezteti a nagy­arányú pajzstetűfertőzés,_ a rézgálic- ellátás hiányosságai miatt pedig csök­ken a szőlőhozam. A borászat hiá­nyos felszerelése, a helytelen feldol­gozás folytán a lakosság kevés, nagy­részben gyenge minőségű borhoz jut. A túlméretezett állami kereskede­lem szervezetlensége miatt a meg­termelt árugyümölcs minősége to­vább romlott, a helytelen árintézke­dések, valamint a szőlő- és gyümölcs­területek felszorzása a termelőszövet­kezeteket és egyéni termelőket el­kedvetlenítették a termeléstől. A szőlő- és gyümölcstermelés fej­lesztése és a hozamok gyors emelé­se érdekében a következő intézkedé­seket kell tenni. 1. A gyümölcsfaállományt 1959-ig — a rendszeres utánpótlás mellett — mintegy 15 millió darabbal, a ve­gyes gyümölcsök termelését mintegy 10 ezer kát. holddal kell növelni. En­nek megfelelően a termelőszövetke­zetek és állami gazdaságok üzemi gyümölcsöseinek területét 6 év alatt mintegy 100 ezer kát. holddal. A telepítéseket részben a már tör­ténelmileg kialakult termelési táia- kon kell elhelyezni, részben pedig új termelési tájakat kell kialakítani óit, ahol a talaj- és éghajlati viszo­nyok gyümölcsíermelésre kiválóan alkalmasak. A Duna-Tisza közén a kaiszibarack, cseresznye, meggy és szilva; a nyírségben a téli alma, szil­va és dió; a Cserhát, Mátra, Bükk vidékén a cseresznye, meggy, ősziba­rack és mandula; Budapesi környé­kén az őszibarack, cseresznye, man­dula és bogyósgyümölcsűek; Zala, Somogy és Vas megyékben téli al­ma, körte, szilva, dió és gesztenye; Felső-Dunántúlon a körte, téli alma, kajszibarack és bogyósgyümölcsűek; mellett — faiskola létesítésére és a csemeték forgalombahozására. 3. A gyümölcstermelés fejlesztése érdekében a termelőszövetkezetek, egyéni termelők és állami gazdaságok javítsák meg elsősorban a növényvé­delmi munkát, a gyümölcsfák egyedi kezelését, ápolását. Elegendő számú mészkénléfőző üs­töt kell biztosítani ahhoz, hogy a ter­melőszövetkezetek és az egyéni ter­melők védekezni tudjanak a pajzs- tetű ellen. Az olajos permetezést 3 évenként legfeljebb egyszer szabad alkalmazni. A nyári permetezések­hez gondoskodni kell elegendő meny- nyiségű félkolloid-kénkészítmények- ről. 4. Nagy gondot kell fordítani szőlő- biztosítva a folyamatos takarmány­nyozás, a felnevelési és tartási hi­bák, valamint az állategészségügy el­maradottsága miatt. A kedvezőtlen eredmények mellett egyes állami gazdaságok, termelő- szövetkezetek kiváló eredményt ér­tek el még az elmúlt év rendkívül kedvezőtlen takarmánytermelése mellett is. így Lukács Imre, a makói Táncsics termelőszövetkezet sertés­gondozója 20 fehérhússertés kocától 3 év alatt 1020 malacot nevelt fel. — Különösen jó eredmények születtek a juhászaiban: Retter György, a túr- kevei Táncsics termelőszövetkezet ju­hásza 182 darab fésűs merinói anyá­nál 6.46 kg nyírósúlyt és 140 százalé­kos bárányszaporulatot ért el; Szűcs Sándor, a mezőhegyesi törzsállatte gondoskodni kell a tehenek zöldta­karmánnyal .való ellátásáról. A ter­melőszövetkezetekben és az állami hizlalda) üzemágakkal (tehenészet, kell összekapcsolni. d) A süldőkocák kivételével töre­kedni kell az évenként kétszeri ma­gazdaságokban mindenütt át kell tér-■ lacoztatás általános elterjesztésére. A ni a naponta háromszori fejésre. Ahol az előfeltételek megvannak, a borjú­nevelés maradi szoptatásos módsze­rét a gazdaságosabb itatásos mód­szerrel kell felváltani. A fejők munkájának megkönnyí­tése érdekében az 1956. év végéig legalább 500 termelőszövetkezetben és állami gazdaságban kell bevezetni a gépi fejést és legalább 500 tehén­istállót kell felszerelni szelepes ön­itató berendezéssel f) Feladatul kell kitűzni, hogy az 1956. év végére minden termelőszö­vetkezetnek legyen közös szarvas­marhatenyésztése és minden családos nyeszto allarru gazdaság juhásza 155 termelőszövetkezeti tagnak legyen anyanal 8.o6 kg nyirosulyt ért el. * háztáji tehene. A termelőszövetkeze- Legjobb tógazdaságainkban elértek a j ^ek részére elsősorban vemhes üszők o 8 mazsa holdankenti halhozamot, j vásárlására az állatok értékének 50 Az állattenyésztés alacsony hoza- ] százalékáig, terjedhető hosszúlejáratú mának legfőbb oka az, hogy nincs —* területeink gyorsabb ütemű, fokoza­tos felújítására és 1956-ig a meglévő szőlőterületeken a hiányt pótolni ellátás. A kedvezőtlen időjárású években az állatállomány leromlik, termelékenysége visszaesik. Ezenkí­kell, emellett meg kell kezdeni újabb. vyj az építkezés sem követi az állat­szőlők telepítését. 1959-ig 70.000—75.000 kát. ) tenyésztés fejlődését. A termelőszö­h°M I vetkezetekben és állami gazdaságok- szőlőt kell telepíteni. A termelőszö- ban nincs biztosítva az állatok jó vetkezetek számára ingyenes szaporí-j elhelyezése, a takarmányok helyes tóanyag biztosításával kell lehetővé tárolása. tenni, hogy 1959-ig 20.000—24.000 kát. hold telepítést végezzenek. Az állami gazdaságok ebben az időszak­ban 9000 kát. hold szőlőt telepítse­nek. Elő kell segítteni, hogy az elő­irányzott telepítések zömét, mintegy 40—42 ezer kát. hold telepítését az egyéni termelő, illetve a termelőszö­vetkezeti tagok háztáji gazdaságuk ban végezzék el. Külön gondot kell fordítani a történelmi borvidékek, elsősorban a Tokaj-Hegyalja szőlő- termelésének és borgazdaságának fej­lesztésére. Pest, Bács-Kiskun és Csongrád megyékben a mennyiségi bortermő fajták, a tokaj-hegyaljai, badacsony-balatonfüredi és somlói borvidékeken a minőségi fehérbor­fajták, Villány, Szekszárd, Eger és Sopron vidékén a minőségi vörösbor­fajták telepítését kell nagymérték­ben fokozni. A csemegeszőlő telepí­tését országszerte növelni kell, de kü­lönösen Pest, Bács-Kiskun és Heves megyékben A telepítések érdekében 1957-ig az állami gazdaságok szölővessző- anyatelepeinek területét 1500 kát. holdra kell kiegészíteni. Ingyenes szaporítóanyag juttatásával, beruhá­zási támogatással, a terület beadási kötelezettség alóli mentesítésével elő kell segíteni, hogy a termelőszövet­kezetek mintegy 500 kát. hold anya telepet létesítsenek. A szőlőoltvány- termelést 1954-től 1959-ig az állami gazdaságokban és termelőszövetkeze­tekben fokozatosan évi 14 millió da rabra, a gyökeres európai szőlővessző termelését pedig 25 millió darabra kell emelni. Teljesen szabaddá kell tenni a szaporítóanyag előállítását és eladását. 5. A felújítás és pótlás, valamint a szőlők jobb megművelése révén a terméshozamot 1959-ig mintegy 32 százalékkal kell emelni. A termőké­pességet bujtással, szálvesszőzéssel stb. kell fokozni, a tőke erőállapota szerint. A kiörgedett szőlők kivágá­sát és teljes újratelepítését engedé­lyezni kell, A növényvédelem elősegítésére nö­velni kell a rézből készült háti és a motoros permetezőgépek gyártását és a szükséges mennyiségű rézgálicot szabadforgalomba kell hozni. 1959-ig oltványszőlőinknek leg­alább fele, homoki szőlőinknek, egy- harmada megfelelő támaszrendszer­rel legyen ellátva. A borok minőségének megjavítása érdekében a borok kezelésére és ér­lelésére szolgáló tárolóteret hat év alatt folyamatosan egymillió hekto­literrel kell növelni. VIII. Az állattenyésztés fejlesztéséről, a lakosság jobb hús- és zsírellátásáról A háborús pusztítások nyomán mintegy felére csökkent állatállomá­nyunk az egymást követő száraz esz­tendők ellenére nemcsak helyreállt, Igen alacsony a tenyésztői munka színvonala, rosszul tartják az apa­állatokat és elhanyagolt, a törzsköny­vezés munkája. Az elkövetkező 2—3 évben az ál­lattenyésztésben az alapvető feladat a hozamok növelése: a vágási súlyok, az egy tehénre eső tejhozam, az egy juhra eső gyapjúhozam, az egy tojó­tyúkra eső tojáshozam emelése. Az állatállomány számszerű növelését elsősorban a tehén- és juhállomány­nál, továbbá a baromfiállománynál kell célul kitűzni. A nagyobb szaporaság elérése cél­jából a földművelésügyi miniszter gondoskodjék arról, hogy a termelő- szövetkezetek és az egyéni állattar­tók anyaáliatállományának ingyenes fedeztetésére mindenütt elegendő számú, a meglévő állomány minősé­gének javítására alkalmas apaállat: bika, mén, kos, kan álljon rendel­kezésre. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok az állatok gondozását lel­kiismeretes, hozzáértő dolgozókra bízzák és gondoskodjanak az állatok jó elhelyezéséről, helyes takarmá­nyozásáról, valamint rendszeres ápo­lásukról. Az ország egész állatállománya te- nyészértékének növelése érdekében az állami gazdaságokban, valamint a fejlett állattenyésztéssel rendelkező termelőszövetkezetekben növelni kell a törzstenyészetek számát. 1. SZARVASMARHA­TENYÉSZTÉS. a) A szarvasmarhatenyésztés gyors mennyiségi és minőségi fejlesztése ér­dekében 1956. év végéig a szarvas­marhaállományt legalább 2.2 millió darabra, ezen belül a tehénállományt 1.1 millió darabra kell növelni. Első­sorban a termelőszövetkezeti tagok háztáji és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok gazdaságaiban kell az állományt növelni. b) Elsősorban az ország állományá­nak zömét alkotó magyartarka-fajta tenyésztésének és takarmányozásá­nak megjavításával a tejelékenysé- get, a tej zsírszázalékát, a betegsé­gekkel szemben való ellenállóképes­séget és a hústermelést kell növelni. c) A földművelésügyi miniszter biztosítsa, hogy az 1956. év végére országosan legalább 100 ezer darab tehenet tartsanak törzskönyvi ellen­őrzés alatt. Segíteni kell tenyésztési munkájukban az egyénileg gazdálko­dó dolgozó parasztokat, velük te­nyésztési szerződéseket kell kötni. 1956. év végéig az egyénileg gazdál­kodó dolgozó parasztok tulajdonában lévő legértékesebb teheneket törzs­könyvezni kell. d) Az eddiginél nagyobb gondot hitelt kell biztosítani. g) A termelőszövetkezeti tagok és a dolgozó parasztság számára árked­vezményt biztosító üszőakciókat kell szervezni. h) Törzskönyvi ellenőrzés alatt álló tehenek után —• tejhozamuk ará­nyában — a termelőszövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak hatósági áron abrakta­karmányt kell juttatni, ha a termelt tejnek legalább 60 százalékát átadják a begyüjtőszervnek. Az abrakjutta­tás mértéke a következő legyen: leg­alább 6 ezer kg igazolt évi tejterme­lés esetén 15 mázsa, 5 ezer kg után 11 mázsa, 4 ezer kg után 8 mázsa és 3 ezer^kg után 5 mázsa. i) Fokozni kell a meddőség, a bru­cellózis és a gümőkór elleni küz­delmet. Meg kell javítani a brucel­lózis elleni vakcina minőségét. 2. LÓTENYÉSZTÉS. Meg kell szüntetni azt a helyte­len szemléletet, mely a lótenyésztés jelentőségét a gépesítés fejlődése miatt lebecsüli. A továbbiakban el­sősorban a lóállomány minőségét kell javítani Ez most lótenyésztésünk legfőbb feladata. a) A termelőszövetkezeteknek ál­lami támogatást kell nyújtani törzs­kancák vásárlására és csikótelepek létesítésére. b) Az egyénileg gazdálkodó dolgo­zó parasztok lótenyésztésének fej szoptatás ideje alatt nagy gondot kell fordítani a kocák tenyészkondiciójá- nak fenntartására. Különös gondot kell fordítani a szopósmalacok korai és fehérjedús takarmányozására. A begyűjtési miniszter és az élelmi- szeripari miniszter gondoskodjék ar­ról, hogy a malacnevelés céljára 1954-től évente legalább 1,00 ezer mázsa hántolt, zsírdús olajpogácsát állítsanak elő. e) A malacok takarmányértékesíté­sének, ellenállóképességének, növe­kedési erélyénc-k fokozása, valamint a vágott áru kedvezőbb húsarányá­nak biztosítása érdekében — a te- nyészgazdaságokat kivéve — széles körben alkalmazni kell a haszonál- latelőáilító keresztezést. Ezekben a gazdaságokban a zsír- jellegű kocaállomány szaporaságának fokozására az első keresztezésből származó kocákat kell tenyésztésbe állítani. f) A termelőszövetkezetek és egyé­nileg gazdálkodó dolgozó parasztok sertésállományának javítása céljából az állami gazdaságokból évente 30 ezer darab kocasüldőt kell részükre kedvező feltételek mellett juttatni. Ugyanakkor a termelőszövetkeze­tek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok törzskönyvezett állomá­nyának támogatása céljából a ter­melőszövetkezetek ás az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok törzs­könyvezett kivál kocáinak szaporula­tából tenyészállat-áron évente mint­egy 30 ezer darab tenyészsüldőt kell felvásárolni. Ezeket kedvező feltéte­lek mellett az országos állomány ja­vítására más termelőszövetkezetek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasz­tok rendelkezésére kell bocsátani. g) A földművelésügyi minisztéri­umnak 1956. év végéig legalább 50 ezer koca törzskönyvezéséről kell gondoskodnia. h) Weg kell javítani a sertéspestis, sertésorbánc, brucellózis s meg kell kezdeni a hólyagférgesség elleni vé­dekezést. Tovább kell javítani az ol­tóanyagok minőségét. 4. JUHTENYÉSZTÉS. lesztése érdekében a köztenyésztést elit- és törzstenyészetekből származó jöminőségű ménekkel kell megerő­síteni. c) Az egyénileg gazdálkodó dolgo­zó parasztok tenyésztési kedvének elősegítésére a törzskönyvezett kan­cák teljes lóadóját, ha legalább két­évenként egy csikót ellettek, egyéb kancák lóadóját pedig arra az évre, amelyben ellettek, el kell engedni. 3. SERTÉSTENYÉSZTÉS. a) 1956. évig el kell érni, hogy or­szágos átlagban egy koca után éven­te legalább 7.6 sertést neveljenek fel, s a hizlalásnál a takarmányértékesí­tés országos átlaga 20 százalék fölé emelkedjék. A lakosság hús- és zsír­ellátásának biztosítása érdekében országosan legalább 5.5 millió ser­tést, ezen belül 610 ezer kocát kell tartani. Hússertésállományunkat a fehérjealap növekedésével arányosan az 1953. évi 26 százalékról 1956-ig 38 százalékra kell növelni. A terme­lőszövetkezetek 1954. év végére ér­jék el, hogy közös kocaállományuk szaporulata biztosítsa hízottsertés- beadási kötelezettségük teljesítését. b) Az ország minden területén bár­mely sertésfajta tenyésztését meg kell engedni és elő kell segíteni. A tenyésztésnél szem előtt kell tartani, hogy a hússertés fajták közül első­sorban a fehérhússertés fajtát kell tenyészteni, éspedig — az éghajlati adottságok figyelembevételével — fő­ként a Dunántúlon, továbbá a nagy tejgyüjtő központok és húsfeldolgozó a) A gazdaságos juhtartás minden (lehetőségének maradéktalan kihasz- | nálása érdekében juhállományunkat 1956. év végéig 2.3 millióra, darabon­kénti gyapjúhozamát pedig átlago­san 3.8 kg-ra kell emelni. b) Elsősorban a magas gyapjúno- • zamú, emellett fejésre is alkalmas, íésűsgyapjút termelő merinói juh- fajtát kell tenyészteni, a cigája je­lenlegi állományszámának fenntar­tása mellett. c) A földművelésügyi miniszter biz­tosítsa, hogy 1956. év végéig leg­alább 80 ezer anyajuhot tartsanak törzskönyvi ellenőrzés alatt. A juh­állomány minőségének javítása cél­jából a földművelésügyi miniszter és a könnyűipari miniszter az ország kosállományát évenként vizsgáltassa felül. A tenyésztésre alkalmas koso­kat tenyészigazolvánnyal kell ellát­ni, a meg nem felelő kosokat pedig ki kell selejtezni. A termelőszövet­kezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok juhtenyésztésének javítása céljából az állami gazdasá­gok iuhászataiból évente 2 ezer te­nyészkost kell a termelőszövetkeze­teknek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak átadni. A juhállomány minőségének gyor­sabb javítása érdekében a mestersé­ges termékenyítést kiváló tenyészér- tékű kosok felhasználásával alkal­mazni kell minden olyan juhászai­ban, ahol legalább 400 anya van. d) A zsíros gyapjú kg-onkénti ter­melő beváltási alapárát a jelenlegi 15 forintról 36 forintra kell emelni. A könnyűipari miniszter a fonál­csereakciót 1954-től kezdve az ország egész területére terjessze ki. A ter­első keresztezéséből származó ivadé­Dunántúlon az őszibarack, mandula, ■ hanem lényegesen a háború előtti meggy és dió, a balatoni dombvidé­ken az őszibarack és mandula ter­melését kell nagymértékben fejlesz­teni. színvonal fölé emelkedett. A kapita­lista idők termelésére jellemző ala­csony hozamokat azonban eddig még nem sikerült felszámolni és emiatt Minden községi és városi tanács állattenyésztésünk nem tudja kellően dolgozzon ki hároméves gyümölcs- kielégíteni állati eredetű élelmisze- fósítási tervet az utcák, utak, terek, rekkel a lakosság növekvő szükség­parkok és egyéb közterületek dió-, letét. kell fordítani az apaállatellátásra és ; kainak tenyésztését kell elősegíteni az apaállatok minőségének megjaví­tására. Annyi apaállatról kell gon­doskodni, hogy utópároztatás is min­denütt végrehajtható legyen. A ter­melőszövetkezetek és az egyéni ter­Berksir sertést Bács-Kiskun megye déli részén és az ezzel határos terü­leteken, különösen a haszonállat előállító keresztezéshez szükséges kan-ellátás céljára kell tenyészteni melók tehen- es uszőallomanyat két A szá mel éghajiattal szemben eredménytelen pároztatás után az al- kevésbbé érzékeny kornvall sertés latorvos köteles allategészsegugyi ke- te észtésének elterjedését a Duna- zelés ala venni. j Tisza közén kell e]őseg{teni A man_ A kiváló apaállatok tenyészértéké- gálica fajta szaporaságának tovább- nek fokozottabb kihasználása érdé- < fejlesztését és fejlődőképességének kében széles körben el kell terjesz-i megjavítását kell célul kitűzni. telepek közelében. Az ország többi! melőszövetkezetek közös juhállomá- részén a jelenlegi sertésállomány 70, nyuk után az államnak átadott zsí- száza.lékát kitevő ^mangalicának és ros gyapjúmennyiség 10 százaléka értékének megfelelő fonalat igényel­hettek tagjaik részére. A termelőszö­vetkezetek juhászai az egy tagra eső fonálmennyiség háromszorosát kap­ják. __ e) A helyi tanácsok a juhállomány számára biztosítsanak a közlegelők- böl arányos nagyságú gyepterületet, továbbá szervezzék meg á tarlók, utak. árokpartok legeltetését. A ter­melőszövetkezetek és állami gazdasá­gok létesítsenek téli juhlegelőAet. (Folytatás a 3. oldalon.\

Next

/
Thumbnails
Contents