Somogyi Néplap, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)
1953-12-24 / 301. szám
VILÄG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ELŐRE AZ 1953. ÉVI TERV MARADÉKTALAN TELJESÍTÉSÉÉRT! Csütörtök, 1953 december 2-4. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának határozata a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről (A ha-tározat dsÖ részit a tegnapi számunkban közöltük.) A tavaszi időszakban nagyobb mértékben kell alkalmazni a takarmányfélék, például a vöröshere, mu- rokrépa rávetését a tavaszi- és őszi- gabonáikra, vagy a sárgarépa együttes vetését mákkal, borsóval stb. A kettőstermelésben rejlő lehetőségek megfelelő hasznosítására 1954. évben 168 ezer kát. holdon, 1955. évben 220 ezer kát. holdón, 1956. évben 285 kát. holdon kell őszi keveréktakarmányt termelni. A folyamatos nyári zöldtakatmány- cllátás mellett növelni kell a nedvdús takarmányok — elsősorban a takarmányrépa — hozamát és el kell terjeszteni a legjobb termést adó rózsaszínű Béla takarmányrépafajtát. 4. A silózás általánossá tétele érdekében 1954. évben 350 ezer kát. holdon, 1955. évben 38Ó ezer kát. holdon, 1956. évben 430 ezer kát. holdon kell silótakarmányt termelni. A silózást nemcsak a speciális siló- »övények termelésének kiterjesztésével, hanem azoknak a gyengébb minőségű takarmányoknak (kukoricaszár, napraforgótányér stb.) silózásával is növelni kell, amelyek így értékes takarmányokká alakíthatók át. Gondoskodni kell arról, hogy 1954. év végére a termelőszövetkezetekben, valamint az állami gazdaságokban szarvasmarha és juh számosállatonként 3 köbméter, sertés számosállatonként fél köbméter állandó jellegű (beton, tégla) silóiiftAUíon rendelkezésre. Ezt a silóűrf 1958-ban szarvasmarha és juh számosállatonként legalább öt köbméterre, sertés számosállatonként legalább egy köbméterre kell emelni. A termelőszövetkezeti tagok háztáji silóépítésének elősegítésére, s az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok számára évenként 300 ezer köbméter silóűr építéséhez ötéves törlesztésre anyaghitelt kell nyújtani. Az építési anyagnak legalább felét előregyártott elemekben kell biztosítani. A gépállomás a silózást termelő- szövetkezeteknek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak köbméterenként 2.50 forintért végezze el. A silózás maradéktalan végrehajtása érdekében a főidényben munkába kell állítani minden erre alkalmas gépet. A silókukorica, a barna édescirok és a kukoricaszár betakarításának megjavításához 1955-től kezdve évenként 500 járvaszecskázógépet és ezer darab silótöltő szecskavágót kell gyártani. 5. A legelők és rétek takarmánytermésének növelése érdekében: Általánosan be kell vezetni a rendszeres gyomirtással, a fektetéses trágyázással egybekötött szakaszos legeltetést. A különféle állatfajok legeltetése esetén a legelőt tagokra kell osztani. A gyomirtást a legelő használóinak kötelességévé kell tenni. Azokat a pásztorokat, akik a legelőkön a gyomnövényeket rendszeresen irtják." a fektetéses trágyázást megszervezik, külön díjazásban kell részesíteni. A legelőkön a jószág ivóvízellátásának javítására évente ezer új kutat és itatóberendezést kell létesíteni és az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani a meglévő kutak karbantartására. a) 1955-től évente 75.000 kát. hold javított — elsősorban öntözött — legelőt kell műtrágyázni. Ehhez 1955- től évente 53.000 mázsa pétisót, 120.000 mázsa szuperfoszfátot, 26.000 mázsa káliumsót kell biztosítani. b) A legelők és rétek felületének rgyengéié.sével — többek között a kaszálógépek használatának lehetővé tétele céljából — a gépállomások részére szá... traktervontatású rétgyalut kell gyártani. A gyomirtás eredményessé tételére a gépállomások és az állami gazdaságok traktoros vontatási! kaszáinak száma évente legalább 500-zal kell növelni, azonkívül legalább 2 ezer: fogatos kaszát kell forgalomba hozni. c) Az állatállomány jobb fehérje- ellátása érdekében biztosítani kell az idejében végzett szénakaszálást. Árokpartok, vasúti töltések, erdei tisztások és egyéb, géppel nem kaszálható területek fűtermésének betakarítását az állami gazdaságok és vállalatok részért is végeztethetik. Az erdőgazdaságok az eddiginél jóval nagyobb mértékben biztosítsák az erdők fűtermésének betakarítását. d) A legelők és rétek gyökeres megjavítását a szükségszerű talajjavításokkal együtt talajjavítási állomások végezzék. A legelő- és rétia- vítási munkák helyi irányítását végző káderek oktatására 1954-ben legelő- és rétgazdasági mesterképzést kell szervezni. Fokozott mértékben alkalmazni kell a takarmányok előkészítésén'! a szecskázást, répavágást, füliesztés és szükség szerint az élesztősítést. Ennek érdekében a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok részére megfelelő minőségű nagyteljesítményű, gépi meghajtású szecskavágót és répavágót, az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok részére pedig kézi szecskavágót és répavágókat kell gyártani. 6. A szemestakarmányok jobb értékesülése érdekében szélesebb mértékben kell alkalmazni a szemestakarmányok darálását. A járási tanácsok adjanak ki a darálók fenntartására engedélyeket. A gépállomások a darálást termény helyett pénzért végezzék. A termelőszövetkezetek és egyéni termelők- kezelésében lévő vámdarálók darálásánál a vámot 0 százalékban kell maximálni, ugyanakkor a darálótulaidonosok a vámkeresménnyel szabadon rendelkezhetnek. V. Az ipari és az olaios növények termelésének fokozásáról, az élelmiszer- és a könnyűipar nyersanyagalapjának növeléséről A felszabadulás előtt az elmaradott, külterjes mezőgazdaságban az ipari növények termelésének teljesen alárendelt szerepe volt. A felszabadulás után az ipari és olajos kultúrák termelését sikerült nagymértékben fellendíteni, de az ipari és olajos növények területi növekedésével nem tartott lépést a termésátlagok növekedése. Ennek oka részben a hazai nemesített vetőmagtermelés elhanyagolása, részben az őszi mélyszántás és trágyázás elmulasztása. Ezenkívül komoly hibák és hiányosságok mutatkoznak az egyes ipari növények termelési területeinek kijelölésében, a műtrágyaellátásban, a növényápolásban és a betakarítás gépesítésében is. A legjobb ipari növénytermelők eredményei bizonyítják e növények termelésében rejlő nagy lehetőségeket. A sárbogárdi Vörös Hajnal termelőszövetkezet például az 1952. évi száraz esztendőben is kát. holdanként 403 mázsás cukorrépatermést takarított be. Az országos átlag többszörösét. Az ipari és olajos növények termelésének fokozása érdekében a minisztertanács már intézkedett a szerződéses feltételek lényeges javításáról, az árak emeléséről. Ezen túl a következőket kell tenni: 1. Az ipari és olajos növények termelésének fokozását a következő években nem vetésterületük további növelésével, hanem a termésátlagok jelentős emelésével kell elérni. A cukorrépa, kender, dohány, repce, mák, cikória vetésterületét a jelenlegi szinten tartva, a napraforgó és a gyapot vetésterületét pedig csökkentve, minden erőfeszítést arra kell fordítani, hogy 2—3 éven belül országos viszony latban holdanként a cukorrépánál 120 mázsás, a napraforgónál 7—8 mázsás, a rostkendernél 28 mázsás, a gyapotnál 4 mázsás és a dohánynál 7 mázsás termésátlagot érjünk el. Az állami gazdaságokban és a termelőszövetvp?'’tekben azonban még ennél is magasabb legyen a ter- méseredménv. A korn’ótprmelést úgy kell fejleszteni, hrgv a hazai szükség- > letet teljes mértékben fedezze. 2. A termésátlagok fokozása érdé-! kében a legfontosabb feladat az ipa- < ri növények, elsősorban a cukorrépa.) a kender és a gyapot alá az őszi mélyszántás és trágyázás elvégzése, i a) Az ipari növények alá történő j jóminőségű őszi mélyszántás végett j 1954. évtől kezdve — a rost- és magkender, valamint a gyapot termelésére kötött szerződések alapján — a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok számára lehetőleg a gépállomások j ‘ végezzék a mélyszántást. É növények j alá a termelőszövetkezetek részére végzett mélyszántás díját, ha az egész leszerződött területet istálló- trágyázták, a szerződtető vállalat térítse meg. b) A terméseredmények növelése érdekében az ipari növények, mindenekelőtt a cukorrépa, a kender, a dohány, a len és a gyapot termelésénél tovább kell fokozni a műtrágyák ■ celhasználását is. Az élelmiszeripari j e,’ a könnyűipari miniszter gondos- * kodjék arról, hogy e növények termelői — a termelési szerződések alapján — idejében megkapják a szerződésben biztosított műtrágyát. A napraforgót ősszel mélyen szántott területre kell vetni. A Dunántúlon pedig javasolni kell, hogy a vetésterülettel való takarékosság céljából térjenek rá a napraforgónak őszi takarmánykeverék után történő májusi másodvetésére, amely megfelelő magtermést biztosít. A rost- és magkender alá elengedhetetlen a koraőszi bőséges istálló- trágyázás, valamint az idejében történő őszi mélyszántás. A magkendert főleg lápi (kotus) talajokra kell vetni. 6. Az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben fokozni kell a betakarítási munkák gépesítését. A kohó- és gépipari miniszter gondoskodjék a külföldön bevált típusú rost- kenderbetakarítógépek olymértékű gyártásáról, ami lehetővé teszi a kender teljes gépi betakarítását. A gabonakombájnok 30 százalékához napraforgóarató berendezést is kell gyártani. A földművelésügyi miniszter szervezze meg minél szélesebb körben a napraforgó és szója gabonakombájnnal való betakarítását. VI. 3. Meg kell szüntetni azt a helytelen gyakorlatot, hogy az ipari növényeket, az ország természeti adottságait figyelmen kívül hagyva, az egyes növények számára nem megfelelő tájakon is termeltetik. A földművelésügyi miniszter — a termelők kívánságának figyelembevételével — állapítsa meg az egyes ipari nővé- j nyék legmegfelelőbb termőterületeit § s 1955. évtől kezdődően az élelmi-1 szeripari miniszter,-illetve a köny-j nyűipari miniszter az egyes ipari növények termelésére ezeken a kijelölt területeken engedélyezze a szerződéskötést. A kijelölt körzetekben rá kell térni a 3 éves szerződéses termelési rendszerre. A kijelölt körzeteken ki- j vül fekvő területeken csak 1 évre j lehet szerződést kötni. Ugyancsak meg kell szüntetni —i a dohány kivételével — az ipari nő- { vények szerződésen kívül történő tef-1 melésének tilalmát, sőt javasolni j kell, hogy főként kendert és lent, J valamint olajos növényeket, gyapotot, a termelőszövetkezetek, termelőszövetkezeti tagok és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok szántóföldjeiken vagy kertjükben saját használatukra is termeljenek. Ezért a bel- és külkereskedelmi miniszter gondoskodjék arról, hogy a cukorrépa, gyapot és más ipari növények vetőmagja szabadforgalomba is , kerüljön. •1. Az ipari növények vetömagszük- J ségletét elsősorban hazai nemesítésű fajtákból kell biztosítani. Cukorrépából elsősorban Sedlmayr Kurt Kossuth-díjas akadémikus által nemesített »-Beta« K 91-es fajtát kell az ország egész területért termelni. Napraforgóból az Alföld és a Dunántúl déli részén az iregszemcsei középtörzsű, középkorai napraforgót, a Tiszántúl északi részén pedig a szabolcsi tájfajtát kell termelni. Kenderből at Alföld déli részén a kom- polti kendert, az Alföld többi részén a tiborszállósi tájfajtát, a Dunántúlon a nemesített fertődi kendert kell termelni. El kell terjeszteni a kom- polti kísérleti gazdaságban kidolgozott fajtaheterózis kendervetőmag el- sznporítását. Vetőmagtermelésre — a fajtakörzeteken belül — a legalkalmasabb területet kell kiválasztani és ott a legfejlettebb termelési eljárásokat kell alkalmazni. Az ipari növények vetőmagjának előállítását a termeltető vállalatok szervezzék meg a kutatóintézetek és kísérleti gazdaságok segítségével. 5. A termelőszövetkezetekben, az állam* gazdaságokban és az egyénileg termelőknél egyaránt meg kell javítani az' ipari növények ápolási munkáit. A cukorrépatermelésénél, a koraőszi istállótrágyázás és a géppel végzett őszi mélyszántás mellett, a legnagyobb gondot kell fordítani az egyel esnek négyleveles korban történő elvégzésére úgy, hogy négyzetméterenként legalább Í0 növény maradjon. A burgonya- és a zöldségtermelés növeléséről, valamint a dolgozók burgonya- és zöldségellátásának megjavításáról Hazánkban a burgonya és a zöldségnövények termelési lehetőségei igen kedvezőek, azonban jelenleg még mindkét termelési ágazatra jellemző, hogy a felszabadulás előtti elmaradott állapotuk lényegesen nem változott. Csak egyes gazdaságok emelték lényegesen termelésüket, amely egyben megmutatja lehetőségeinket is. A balkányi állami gazdaság 1953-ban 200 kát. holdon 170 mázsás burgonyatermést ért el kát. holdanként; az edelényi Alkotmány termelőszövetkezet kertészeti brigádja korai fejeskáposztából 152, paprikából 107 mázsás átlagtermést takarított be. Az országos termésátlagok azonban még nagyon alacsonyak, s emiatt a mezőgazdaság a növekvő szükségleteket ezekből a terményekből kellő mértékben fedezni nem tudja. Ezért a burgonya és a zöldségfélék ára magas. Ennek oka az is, hogy a burgonya vetésterülete a felszabadulás előtti évekhez képest 77.000 kát. holddal csökkent. A zöldségfélék vetésterülete az 1938. évinek a kétszeresére növekedett ugyan, de a mezőgazdasági irányító szervek helytelen intézkedései következtében a zöldségtermelés jelentős részben kiszorult a történelmileg kialakult zöldségtermelési tájakról. A burgonya- és a zöldségtermelés továbbfejlesztése érdekében a következő intézkedéseket kell tenni: 1. A burgonya vetésterületét 435 ezer kát. holdra, országos termésátlagát a következő 2—3 év alatt kát. holdanként — az előző 6 év átlagához képest —- 10—15 mázsával kell növelni. Különösen nagy gondot kelt fordítani a burgonyatermelés fejlesztésére elsősorban Szabolcs, Somogy, Vas, Veszprém, Pest megyékben. Javasolni kell a termelőszövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak, hogy a burgonya termelésére alkalmas talajokon a burgonya vetésterületét más növények — elsősorban ipari növények — rovására jelentősen növeljék meg. 2. Segítséget kell adni ahhoz, hogy minden termelő saját burgonyaterületének beültetésére egészséges, jóminőségű vetőgumót termeljen. Ezért ajánlatos, hogy a termelőszövetkezetek legjobb burgonyatermő földjeiket vetőgumóparcellának jelöljék ki és ott a legjobb termelési eljárással, lehetőség szerint — elsősorban a Du- nn-Tisza közén és az ország déli vidékein — nyári vetés segítségével állítsák elő a vetőgumót. Javasolni kell ezt az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak is. Ezért a kísérleti és az állami gazdaságok 1954-től kezdve évente 3 ezer kát. holdon szervezzék meg a nemesített minőségi vetőgumó elszaporítását és a termést a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok számára ugyanolyan súlyú burgonyáért cseréljék ki. Egy-egy termelőnek annyi nemesített vetőgumót kell adni, hogy vetőgumópar- celláj£n elszaporítva, egész vetésterületét 3—4 évenként a felújított ve- tőgumcval ültethesse be. A nyári ültetési! termés jarovizá- lásának elősegítésére a földművelés- ügyi miniszter bocsásson a következő 3 év során az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek rendelkezésére 3 ezer köbméter faanyagot és 60 ezer négyzetméter sodronyfonatot. 3. A . terméseredmények növelése érdekében javasolni kell, hogy a termelők a használatos ritka állományú ültetés helyett a sűrűbb, kát. holdanként kb 24 ezer töves ültetést alkalmazzák. A termelőszövetkezetek, az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok és az állami gazdaságok fokozzák a hozamot fészektrágyázással, négyzetes fészkes ültetéssel. Fokozottabb mértékben át kell térni a zöldtrágyázásra; 1955-től kezdve a burgonya területeik zöldtrágyázásához — mindenekelőtt a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok szamára — kedvezményes áron kell biztosítani a szükséges keserűcsillag- fürt- és somkóróvetőmagot. A termelőszövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak javasolni kell, hogy a további évek ; vetőmagszükségletét maguk termel- ; jék meg. A növényápolási munkák meggyor- ; sítása céljából a fő burgonyatermelő I vidékeken az állami gazdaságok és ! gépállomások kultiváterait töltögető ; eketestekkel kell ellátni, az egyéni I termelőknek pedig kellő számú foga- ; tos művelő eszközt kell rendelkezés | síikre bocsátani. 4. A zöldségtermelésben vissza kell térni a történelmileg kialakult ter- melőtáiakra; a hagymatermeléssei Makó környékére, a káposztafélékkel Szabolcs-Szatmár és Gvőr-Sop- ron megyébe, a gyökérzöldséggel Makó környékére és a Szigetközbe, a fűszerpaprikával Kalocsa és Szeged környékére, a csemegepaprikával a Sárköz vidékére, a paradicsommal Kecskemét és Hatvan környékére, a dinnyével Heves és Szolnok megyébe. Különös gondot kell fordítani a városellátó övezetek fejlesztésére. Ezekben az övezetekben a zöldség- termelő üzemek részére anyagellátás. hitel, gépellátás stb. szempontjából kedvezőbb termelési feltételeket kell teremteni. A földművelésügyi miniszter, a bélés külkereskedelmi miniszter a vető- magellátás javítása érdekében gondoskodjék arról, hogy tasakolt zöldségmag kellő mennyiségben és minőségben álljon a termelőik rendelkezésére. A földművelésügyi miniszter a korai szántóföldi és az üveg alatti termelés fejlesztése céljából gondoskodjék 1954—1956. években legalább 420 ezer darab melegágyablak, valamint a hozzá szükséges melegágyi keretek, üveg- és takaróanyag (nád és zsúp) biztosításáról. Az üvegházi termelés tóvábbfeilesztésére az üvegházi haj- tatőfelületet 1954—1956. években 20 ezer négyzetméterrel kell emelni. A helyi tanácsok segítsék elő. hogy a hazánkban található hőforrásokat és az ipartelepek fölös melegvizét a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok zöldséghaítatásra, melegház- és melegágyfűtésre felhasználják. < 5. A zöldségtermelés hozamának növelésé érdekében fokozni kell a zöldségtermő területek trágyázását és elő kell segíteni az élenjáró termésfokozó módszerek alkalmazását. A vöröshagymatermelés fejlesztése céljából a makói vidéken el kell terjeszteni a dughagyma nagyüzemű hőkezelési eljárását. A fűszerpaprika, paradicsom, petrezselyem terméseredményeinek fokozása érdeké- °i teli terjeszteni a vetőmag Ja- . rovizálását. A területek gazdaságosabb kihasználása és művelése céljából az alacsony növésű paradicsomot (Folytatás p 2 oldalon.)
