Somogyi Néplap, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-06 / 286. szám

Vasárnap, 1953. december 6. SOMOGYI NÉPLAP 7 Megfelelő vezetőket a Kaposvári Mélyfúró Vállalat élére A Kaposvári Mélyfúró Vállalat 1951-ben vált külön a Mélyfúró Tröszttől és kezdte meg munkáját, mint önálló vállalat. Ebben az idő­ben még csak három gépesített fúró- garnitúrája volt. Számtalan kezdeti nehézséget kellett leküzdenie a vállalatnak, azonba* mindezeket a dolgozóknak és az erélyeskezű vállalatvezetőnek sikerült leküzdeniük. A vállalat Ede- lényi elvtárs vezetése alatt gyors fej­lődésnek indult s mindig maradékta­lanul teljesítette a terv által előírt feladatokat. Alig egy évvel ezelőtt, amikor Ede- lényi elvtársat betegsége miatt más beosztásba helyezték, új igazgatót kapott a vállalat. Zimonyi elvtársat helyezték igazgatónak a kaposvári vállalathoz^ s időközben új főmérnö­köt kapó ti a vállalat Péter elvtárs személyében. Ekkor a vállalat már 17 fúrógarniturával dolgozott, amely­ből 12 már gépesítve volt. A vállalatvezetés kemény, hoz­záértő kezekből gyenge, befolyá­solható, szakmailag tapasztalat­lan, önkényeskedő ember ke­zébe került. Rövidesen megkezdődtek a krónikus tervlemaradások, az átadási határ­idők semmibevevése — s az alulról jövő kezdeményezések és a bírála­tok elfojtása. Nem egy olyan dolgo­zó akadt, aki bátran meg merte mon­dani a vállalatvezetésben felbukkanó komoly hiányosságokat, bátran bírál­ta az igazgatót és a főmérnököt. Ez sem az igazgatónak, sem a főmérnök­nek nem nagyon tetszett — ugyanis bántotta az önérzetüket, hogy őket az egyszerű dolgozók bírálni merik s ők észreveszik azokat a hiányossá­gokat, amelyeket a vezetők nem vesz­nek észre, vagy nem akarnak észre­venni és semmit sem tesznek azok megszüntetéséért. Hogy leplezzék szakmai ■gyakorla­tuk hiányát s egyben megszüntessék a számukra oly kellemetlen bírálato­kat — nem a hibák felszámolásához, hanem a bírálni merők üldözéséhez kezdtek. Kiadták a vállalat dolgozói körében azt a jelszót: «aki bírálni meri a vállalatveze­tést, az tűnjön el a vállalattól»-. .S ekkor megkezdődött a «jelszó' végrehajtása. A legfurfangosabb mó­don igyekeztek eltávolítani a válla­lattól azokat, akik szakmai képzett­ségüknek megfelelően meglátták a hibákat és meg is mondták azokat. Magának a főmérnöknek, aki min­denki fölé helyezi magát szakmai té­ren is, az a kinyilvánított véleménye, hogy csak az merjen bírálni, akinek legalább olyan szakmai képzettsége van, mint őnéki. ök ketten az_ igaz­gatóval — már csak az állásfoglalá­suk egyezése miatt is — nagysze­rűen megfértek egymással. Komoly harcot indítottak például együttesen azért, hogy Merényi fúrómestert el­távolítsák a vállalattól. Merényi elv­társ többször bírálta a vállalat igaz­gatóját és a főmérnököt azért, hogy nem adják meg a segítséget ahhoz, hogy a kutak fúrásával a határidőre -elkészüljenek. Néhány hónappal ezelőtt például Merényi elvtárs a hangospusztai kút fúrásánál dolgozott. Lassan haladtak a fúrással, mert nem volt elegendő vizük. Kérte a vállalat vezetőjét, hogy engedélyezzék a vízszállítást a munkahelyre s erre az igazgató meg is adta az engedélyt. Az engedély •azonban mindössze négy napra szólt, mert a főmérnök, arra hivatkozva, hogy a szállítás sokba kerül — le­állította a vízszállítást. Merényi elv­társ fúrógarniturája ez alatt a négy nap alatt 40 folyóméter fúrást vég­zett, tehát jelentősen túlteljesítette =az előirányzatét. A vízszállítás meg­szűnése után két hónapig állt a gar­nitúra, a dolgozók nem végezhettek termelőmunkát. A főmérnök, ha kis­sé gondolkozott volna, könnyen ki­számíthatta volna, hogy «takarékos- sági» rendelete milyen kárral járt. Ugyanis a víz szállítása napi 240 fo­rintba került, s miután^ víz hiányá­ban leállt a garnitúra,*" ez az állásidő naponta 5 ezer forintos veszteséget jelentett a vállalatnak. Amikor Merényi elvtárs bírálta «zárt a vállalatvezetőséget, Zimonyi utasítást adott Kiskollár Mihály mű­szaki vezetőnek, aki Merényi beren­dezésénél dolgozott, hogy «találjon módot Merényi eltávolítására». Kis­kollár Mihály azonban nem talált er­re módot s így Merényi elvtárs an­nak ellenére, hogy jól dolgozik és bí­rálni meri az igazgatót és főmérnö­köt — még mindig a vállalatnál dol­gozik — s továbbra is jó munkát vé­gez. Több dolgozó azonban nem bírta -az igazgató és a főmérnök önkény- . uralmát és kilépett a vállalattól. A rozma- Szep eredményt ért el bírálatáért kellett elhagynia a válla-; Szabbics Jánosné is, aki idős ko- latot Mészáros István technikusnak,| ra ellenére 14 megrendelőt szer­aki bírálatával segíteni akarta az igazgatót a hibák megszüntetésében. Ugyancsak ilyen okokból üldözték el Spák Tibor fúrómestert, aki feltárta a vállalatvezető hibáit s rámutatott azokra a hibákra, amelyek könnyen elkerülhetők lettek volna egy kis kö­rültekintéssel, szervezettebb műsza­ki vezetéssel. A műszaki vezetés szervezetlensé­gére jellemző a muraszemenyei mun­kahelyen történt eset. A munkahely­től alig 500 méterre kiváló minőségű kavicsot bányásznak, a főmérnök azonban arra hivatkozva, hogy ez nem jó a kútfenék képzéséhez és a felső betonozáshoz — több mint 300 kilométer távolságról szállíttatott 5 vagon kavicsot a munkahelyre — vasúton és a 15 kilométerre lévő ál­lomásról a munkahelyre tehergépko­csival és lovaskocsifuvarral. Ez a kavics több mint 50 ezer forintjába került a vállalatnak, s ami a legér­dekesebb, ennek a kavicsnak csak egy igen kis részét használták fel a kutak építésénél, míg több mint négy vagon kavicsot a község lakói hord­tak haza — természetesen díjtalanul — az udvarok és a gyalogjárók be- hintésére. A kutak fúrásával is baj volt Muraszemenyén. Egyévi jótállás­sal készítették a kutakat, azonban a felelőtlen munka eredményeként a kutak beiszaposodtak s így azokat tisztítani és a kútfeneket újra beto­nozni kellett. Még mindig dolgoznak ezeknek a javításán, holott ha már kezdetben tervszerűen és körültekin­téssel dolgoznak — ez elkerülhető lett volna. Ugyancsak ezen a munka­helyen műszaki hibából 800 óra túl- 'íompressziózást végeztek, de nem ér­tesítették az építtetőt arról, hogy ez szükségessé vált. Ez 53 ezer forintos ráfizetést jelentett a vállalatnak. A műszaki vezetők nem szerve­zik meg és nem irányítják helye­sen a munkákat. Minden munkahelyen céltalan bo- 'yongás és pánik uralkodik. A fúró­mesterek a munkák befejezésekor nem tudják, hol és merre lesz a kö­vetkező munkahely. így van ez most a Lenti kút fúrásánál is. A munka pár nap múlva befejeződik, a fúró­mester azonban még most sem tud­ja. hova keli a fúrógarniturát szállí­tania. A tervlemaradás egyik oka ebből származik.^.Súlyosabbak a hi­bák- a fúróberendezések szállítása te­rén. Az elmúlt napokban például Marcaliból Nagykanizsára szállítot­ták az egyik berendezést. Ez rende­sen három, esetleg négy napot kelle­ne, hogy igénybe vegyen. A lélekte­len bürokratizmus és műszaki szer­vezetlenség következtében a garnitú­ra szállítása négy nap helyett 12 na­pig tartott. Ezt még fokozta a talp­gerendák, késése is. Tóth elvtárs, aki a nagykanizsai kút fúrásánál dolgo­zik — személyesen kérte a főmérnö­köt, hogy a nyolcnapi késés után a legrövidebb időn belül küldjék ki a garnitúra felállításához szükséges talpgerendákat. Ez is csak egyhetes késéssel érkezett meg. A műszaki szervezetlenséget • mi sem bizQnyítja jobban, mint az, hogy egy év alatt 16 kút fúrása ráfizetés­sel fejeződött be. Zamárdiban már a hároméves tervben be kellett volna fejezni az ártézikút fúrását s az még a mai napig sem készült el. A Ka­posvári Víz- és Csatornamű I. sz. kútjának fúrásánál az is előfordult, népgazdaságunknak — s a Mélyfúró Vállalat a tervben szereplő másod­percemként 300 literes vízadó kút he­lyett gyenge teljesítményű kutat ké­szített. Az történt ugyanis, hogy sem a talajvizsgát, sem a vízadó rétegek próbáját nem végezték el, félrevezették a megrendelőket azzal, hogy helytelen adatokat szolgáltattak csak azért, hogy tovább fúrhassanak és a tervet teljesíthessék. Ha meg­nézzük azt, hogy kik irányították ezen a helyen a munkát, akkor ért­hető az ilyen komoly hiba. Az egyik irányító «vitéz» Prónay volt, aki most üzemvezető s egyben a vállalat min­denese, az igazgató tanácsadója. Pró­nay valamikor fúrómester volt s csaknem olyan nagy vállalattal ren­delkezett, mint most a Mélyfúró Vál­lalat. Prónay kezét mindenben érez­ni. mondhatnánk, ő irányítja a fő­mérnököt és az igazgatót is. így az­tán nem csoda a 80 százalékos terv­teljesítés, a sok deficittel záruló munka, a bírálat elfojtása, a dolgo­zók elégedetlensége, A kaposvári kút fúrását egy Dohá­nyos nevű fúrómester végezte, aki azelőtt ugyancsak mint kistőkés dol­gozott fúrógarnituráival. Prónayval együtt csak az volt a céljuk, hogy múltúk kisebb-nagyobb foltjait el­kendőzzék — s másodrangú kérdés­ként szerepelt a kutak fúrása. A vállalat vezetői nem figyeltek fel ar­ra, hogy hónapokon keresztül ered­ménytelen mentési munkát végez­tek. A kút fúrása után két hónapig tartó eredménytelen mentési munkát kellett végezni. Ezt a munkát is Pró­nay végezte s csak kéthónapi ered­ménytelenség után adták át Rubus elvtársnak, aki a munkákat alig egy hét alatt befejezte. Ha a mentési munkákat nem Prónay végzi — Ru­bus elvtárs ezt a munkát két hónap helyett három nap alatt sikeresen befejezi. Mindezekért a hibákért felelős a vállalat^ pártszervezete is. Nem fi­gyelte«: fel idejében ezekre a hibák­ra, tűrték, hogy az igazgató és a fő­mérnök elfojtsák a bírálatot. A párt­titkár maga is, ahelyett, hogy segí­teni próbált volna — harmadiknak szegődött az igazgatóhoz és a főmér­nökhöz, csak azérí. hogy a maga hibáit takargassa. Felelős a Mélyfúró Érdekességek innen-onnan MAGYAR—OROSZ TÖRTÉNELMI KAPCSOLATOK Kevesen tudják és éppen ezért ér­demes megemlíteni, hogy hazán« a történelem folyamán milyen szoros kapcsolatot tartott Oroszországgal. Tudvalevő, hogy Árpádházi kuá- lyaink rokoni viszonyban voltak az egyidejűleg kialakult kievi nagyfe­jedelemség uralkodócsaládjával. A megvakított Vazul öccsének, Szár (vagyis: pogánymódra borotvált) Lászlónak példáját követve, rokon­ságba léptek a kievi fejedelmi csa­láddal: Vazul fiai, Levente és And­rás, továbbá Álmos herceg, Köny ves Kálmán és II. Géza 1091-ben, a so- mogyvári bencés monostor fényes felavatási ünnepségére az alapító Szent László király kíséretében je­len volt Jaroszláv rutén király és Szvjatoszláv, a kievi .nagyfejedeiem fia is. IV. Béla udvarába és család­jába fogadta a tatárok elől menekülő csernigovi fejedelmet., Rasztiszlávat és macsói bánná nevezte ki. Nagy Lajos telepítette be a tatárok és lit­vánok által sanyargatott kárpát­oroszokat. Nagy Iván cár Mátyás királytól kért tüzéreket az orosz bi­MEKKORA A BALATON? A Balaton kettős medencéje közel 80 km hosszú. Hozzá hasonló hatal­mas vízfelület nincsen egész Közép- európában. Kiterjedése több mint 600 négyzetkilométer, azaz nagyobb, mint százezer katasztrális hold! A Genfi-tó 580, a Bódeni-tó 540 négy­zetkilométer. A Balaton középmély­sége 3 méter. Vízmennyisége alig éri HOL FARSANGOLT DOROTTYA? A magyar irodalomban kimagasló helyet foglal le Csokonai Vitéz Mi­hály híres vigéposza, a «Dorottya, vagyis a dámák diadalma a farsan­gon». A költő 25 éves korában, 1799- ben írta e közismertté vált művét, kétéves somogyi tartózkodása^ ide­jén, amiből egy évet, mint helyettes tanár, Csurgón töltött. A költő ugyan tagadta, hogy az általa meg­énekelt bál tényleg megtörtént vol­na Kaposváron. Ez a kérdés azonban nem egészen tisztázódott dolog. Tény azonban az, hogy Csokonai egy alka­lommal —• betegsége miatt — meg­fordult Kaposváron, s akkor leg­KAPOSVARI ady-emlék. Ady Eridre, a XX. század legna­gyobb magyar lírikusa, 1909-ben Tröszt is, mert nem ellenőrizte a j megfordult Kaposváron is; Az■ vállalatot, elég volt. számára a hely- í r0,a elnevezett utcában levő, leien adatokat tartalmazó jelentések i még Korona-szallo (ma Leány o beküldése. Hogy a Mélyfúró Válla-1 gi™) nagytermében előadást is tár­latnál megszűnjenek a hibák és ered­ményes legyen a vállalat munkája, I TÖRTÉNETÉBŐL ahhoz az szükséges, hogy távolítsák el a vállalattól a bírá­lat elfoitóit, a dolgozók vélemé­nyét semmi bevevőket. ;.Q*| FEKETE EVEK SOMOGY Ja> TiÜlTFXKTfiRÖL A Habsburg gyarmatosító politika következtében egyre fokozódó jobb- ágy kizsákmány olás a somogyi pa­rasztságot a legsúlyosabb helyzetbe hozzá \ taszította. Eljutott a nyomor legvég- hojtv a - só fokáig, az éhínségig is. A «Nem­s velük együtt Prónayt s hasonlókat. Éppen ideje, ,,us, . _ , . - , . ,, Mélyfúró Vállalatot becsületes, jó ; zeti Gazda» ?'mu lapban 1817-bien ir­munkét végző emberek vezessék, Iia, ,Baran Petel- "A akik megszívlelik a bírálatot és ke~jtobb szomorú esztendők melyekben ................. , ! országunk lakosai az ehseggel kuz­m eny kezzel megszüntetik a hibákat.; ködtek> megérdemlik a kormánynak Szűnjön meg mielőbb a nép vágyó-' arra való figyelmét, hogy a föld né- nával való felelőtlen bánásmód, a s pét az előfordulható éhség ellen bá- oazarlásnak a Mélyfúró Vállalatnál, torságba tegye. Mi legyen annak o a, 1, . ,,, „ ' hogy Magyarországon — ezen gabo­megtalalhato százféle változata. Nem > „^házban _ 0ly gyakran sok engedhető meg, hogy 1953-ban olyan ! mogyé'k lakosai csaknem éhenhalók- emberek vezessék a vállalat munká- iját, akik önmaguk tömjénezése köz­rodalom egyesítéséért folytatott harcaihoz. Nagy Péter cár szövetsé­get kötött Rákóczi Ferenccel és len­gyel királlyá is akarta tenni. A ha­gyományos családi és jószomszédi viszonytól eltért az 1848—49-iki ma­gyar szabadságharcba való beavat­kozás, amikor az orosz cár a Szent­szövetség értelmében óriási sereggel tört be Magyarországba. Az orosz nép széles rétegeiben mélyen éltek az évszázados barátság emlékei s a Gu- szev kapitány által szervezett össze­esküvés azt a célt tűzte ki, hogy áz orosz hadsereget eltántorítsák a ma­gyarok elleni háborútól. Az 1917-ben létrejött szovjet állam az ősi barát­ság kapcsolatának felvételét és ápo­lását tekintette külpolitikájának alapjául s ennek megnyilvánulása volt, hogy 1940-ben nemes gesztussal visszaadta a magyar nemzetnek a 48-ban zsákmányolt magyar hadilo­bogókat. E baráti politika egyenes folytatásának kell tekintenünk fel- szabadulásunk és független nemzeti életünk boldogító tényét. el a kétmilliárd köbmétert. A ki­sebb Genfi-tóban ötvenszer annyi víz van, mint a Balatonban. A Balaton finom homokját külföldre is szállítot­ták. A híres bádeni gyógyfürdő strandjához évtizedekkel ezelőtt Ba- latonberényből szállították vonatra­kományokkal az egyedülállóan finom strandhomokot. alább is látnia kellett a vigéposz színhelyéül megtett épületet, a her­ceg kastélyát. A nevezetes épület, hol Dorottya és a többi dámák far­sangoltak, ma is áll, a Kossuth-tér 2. sz. alatt. Ma a Mezőgazdasági Tech­nikumé. A most folyó Csokonai-ünnepségek jó alkalmat szolgáltatnának megyénk és városunk dolgozóinak arra, hogy a nagy költő kaposvári tartózkodá­sának és egyben az itt született vig- éposznak az emlékére egy szerény emléktáblát helyeznének el a törté­neti hírnévre jutott épületen. tott. Kaposvári tartózkodása alatt írta: «Kisvárosok őszi vasárnapja» című költeményét, amely annakide­jén a «Szeretném ha szeretnének» című kötetében jelent meg. ká lesznek? — Ezt itt kimagyarázni nem célunk. Elég az, hogy az 1801-ik esztendőtől fogva az 1817-ik eszten­dőig sok megyékben annyira lépett az élelembeli szereknek fogyatkozása, hogy csaknem minden ilyen esetben az éhség, főkép a szegénysorsú lako­sokat a legfelsőbb fokon zaklatta». Elmondja aztán Bárán Péter, hogy 1801-ben Somogy megyében volt éh­ínség. A lakosok fürészport, meg­őrölt kukoricacsutkát dagasztottak össze korpával s abból sütött ke­nyéren tengődtek egész télen. Ta­vasszal azonban «sokon felpuffadtak ezen egészséget vesztő kenyértől, s meghaltak.» Szabó Gyula. hogy a szükséges 300 méter helyett!' ’ . ‘ , . 440 méter mélyre fúrtak, csakhogy a !bcn szemet hunynak a hibák fe- tervet teljesítsék. A kút elkészítése j lett s befolyásolni hagyják magukat több mint 280 ezer forintjába került!káros személyektől. A Kisipari Szövetkezetek Kölcsönös Biztosító Intézetének I. kü!döttközgyűiése in a íapíer Nemrég zajlottak le megye- szerte a tájértekezletek, ahol a postásdolgozók lelkes felajánláso­kat tettek a pártsajtó terjesztésé­vel kapcsolatban, máris észlelhető az értekezleten elhangzott válla­lások eredménye. Nagybajom községben Kiss Ferenc kézbesítő 16 pártsaj tóter­mékre szervezett be egy nap alatt megrendelőket. A szép eredményt olymódon biztosította, hogy a dolgozóknak a napi sajtó egy-egyj ontosabb cikkét felolvasta, ami- ■ borzott előfizetőt, Bohár A szövetkezeti mozgalom az utóbbi években komoly fejlődé- [ sen ment keresztül. Hatalmas len­dületet adott ennek a fejlődésnek vezett be egy nap alatt Berzence'pártunk második kongresszusa, községben. Vargha Józsefné por- melynek eredményeképpen ma rogi kézbesítő pedig még másik' mar minden számottevő község­két községbe is elment, ahol 78 ben és városban helyi szükségle- példányra gyűjtött előfizetőt. jtek kielégítéséhez lényegesen hoz- Egyes községekben a hivatalve-! zájárulnak a kisipari szövetkeze- zetők jártak elő jó példával. He-ilek rencsár András hivatalvezető] A fejlődés számos intézkedést egyik vasárnap 8 példány „Sza-jvont maSa után. Ide tartozik pél- bad Föld“-et szervezett. Bárdos Háu1 a szövetkezeti tagok részére Sándor csurgói hivatalvezető Ta-' létrehozott önálló biztosító intézet rabó György kézbesítővel egyéni ’is- Az intézet létrehozása nagy je- agitáció útján 52 példányra to-! lentőségű, mert a biztosítással nek következtében a dolgozó lát­ta a sajtó jelentőségét és megren­delte. Hasonló módszerrel tobor­zott 33 előfizetőt Molnár József pálmajőri, továbbá Horváth Já­nos felsőkak-pusztai kézbesítő, aki tizenhét előfizetőt szerve­zett. Vargha Jánosné por- rogszentkirályi kézbesítő ugyan­csak cikkeket olvasott fel a dolgozók előtt, így sikerült. Gábor j kapcsolatos igények mellett a ta­látrányi hivatalvezető pedig egy, g°k egyéb szociális igényeit alkalommal szintén 11 lapot szer-b'gy a balesetelhárítást, munka vé- vezett. j delmi szervezést, üdültetést, stb.1 A fenti szép eredmények le- J kielégíti, gyenek ösztönzői a versenynek, ai A 91/1952. M. T. számú rendelet hivatalvezetők továbbra is járja-1 úgy intézkedett, hogy a biztosító nak elő jó példával, legyenek a1 intézet a kötelező kölcsönös biz- terjesztési verseny ösztönzői, ser— 1 tosítással kapcsolatos tennivaló­dekében az OKlSZ vezetősége és a KSZKBI Szervezőbizottsága együttes határozata értelmében az egész országban, így megyénk­ben is 1953 november 9 és 25 között minden kisipari szövetke­zet közgyűlést tartott. Ezeken közgyűléseken a szövetkezetek megválasztották küldötteiket a Kaposváron 1953 december 6 -ár) megtartandó küldöttgyűlésre. A tagság mindenütt olyan elT- társakat választott megyei kül­döttnek, akik szívvel-lélekkel képviselni akarják a szövetkezet ügyét. A december 6-án megtar­tandó küldöttközgyűlésnek a még jobb társadalombiztosítási ügyintézés kiépítésében, a s- , kezeti mozgalom fejlő^jés(iuen ha_ talmas jelentőség*. van A terjesztési verseny kat a szövetkezeti demokráciának a terjesztők egyéni megfelelően választott szervei és kentői. nemcsak érdeke, hanem egyúttal a egy nap alatt 45 előfizetőt tobo-,g°zó népet szolgálják általa. Kovács Mátyás a „Somogyi Néplap“ Kiadóvállalat vezetője. dől- ’ hivatali szervei útján végzi. Az említett rendelkezések szerint ; választott szerveket 1953 decem­ber 31-ig kell megváls ‘ar,i. A jövő :,, n megkezdik 'uyőíak árusítását Buda- es vidéken december - megkezdik a fenyőfák áru- - Mintegy 500 ezer darab 50­, 200 cm nagyságú fenyőfa kerül for­Az említettek vegrehá - er-, galomba.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents