Somogyi Néplap, 1953. november (10. évfolyam, 257-280. szám)
1953-11-22 / 274. szám
Vasárnap, 1953 november 22. SOMOGYI NÉPLAP 7 A „Patyolat46 Vállalat megjavította munkáját A kormányprogramra középpontjában a magyar dolgozó nép, a dolgozó ember áll. Kormányzatunk minden intézkedése arra irányul, hogy az elmúlt időszakok tapasztalataiból okulva főleg az ipari termelés és szolgáltatások vonalán jobbá és pontossá b- >bá tegyük azt a munkát, amely mindig is feladata volt a gazdasági irányító tényezőknek, július •óta azonban különös jelentőséget nyertHa ezeknek figyelembevételével vizsgáljuk a Kaposvári Patyolat Vállalat munkáját, meg kell állapítanunk, hogy saját területükön már eddig is sok hibát kijavítottak és feladatukat egyre jobban látják el. Hogy a dolgozók milyen mértékben elégedettek a vállalat munkájával, az kiderül az átvevőhelyisségben rendszeresített panaszkönyvből. Ebben július óta nem fordult elő bejegyzés, jóllehet annak előtte többen tettek észrevételt a vállalat munkája ellen. Az év folyamán több esetben is előfordult -olyan eset, hogy a mosásra vagy tisztításra átadott ruhát figyelmetlenségből befestették, vagy valakinek a ruháját elcserélték. Az utóbbi negyedévben ilyen eset nem fordult elő. A Patyolat fokozottabb gondot fordít a lakosság véleményére a felettes szervek intézkedése óta, -amely abban nyilvánul meg, hogy a tisztításra, festésre átadott ruhákat nagyobb gonddal 'kezelik a különböző munkafolyamatok alatt és amikor a megren- idelő a ruhadarabot visszakapja, egy erre a célra szolgáló íven feltünteti a véleményét a végzett munkáról, amelyet aláírásával is igazol. Amióta ezt a rendszert ’bevezették, a mai napig két dolgozó minősíette a vállalat munkáját közepesnek, a többi a „jó“ arovatba írta alá nevét. Ez az eszköz újabb lépést jelent a cél eléréséhez: hogy a vállalat munkáját a város közönségének állandó bírálata és segítsége irányítsa és ezzel fokozatosan megvalósul az az elv, hogy a szocialista iparvállalatok a dolgozók igényeinek figyelembevételével végzik mókájukat A végzett tisztítási munkákkal és a mosással kapcsolatban többször panaszkodtak jogosan a dolgozók, hogy a beadott ruhadarabokat erősen megrongálva, „szet- mosva“ kapták vissza. Ma már ez a hiba sem áll fenn, mert az új technológiai eljárás bevezetése óta nem használnak olyan vegyszereket, amelyek a ruha szálainak ártanának, hanem — akár csak otthon a háziasszony — szappannal kezelik a rúnákat. Aki az utóbbi időben mosatott a Patyolatnál, maga is tapasztalhatta ezt. A vállalat szempontjából ez jóval költségesebb, de minthogy fő szempont a végzett munka minőségének javítása, itt csak a dolgozók érdeke jön számításba népgazdasági szempontból. Sok baja volt a közönségnek a vállalat határidőinek megtartásával is. Nem lehet még elmondani, hogy minden esetben megkapja a dolgozó a beadott ruhadarabjait abban az időben, amelyre számít, de a feltűnő késések ma már ritkák és csak torlódás esetén fordulnak elő. Felvetődik a kérdés, minek köszönhető az, hogy a vállalat munkája ilyen javulást mutat. Ennek magyarázata: a munka jobb megszervezése és a fokozottabb ellenőrzés az irányító szervek részéről. A jobb munkaszervezéshez hozzájárulnak a dolgozók is akkor, amikor szocialista vállalásokat tesznek, amelyben a több és jobb termeléssel kívánják a népgazdasági tervnek a vállalatra eső részét megvalósítani és túlteljesíteni. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepére a dolgozók szép és az üzem munkáját elősegítő vállalásokat tettek, főleg a minőség megjavítására és vállalásaikat teljesítették is, bizonyítva ezzel azt, hogy a maguk munkájával is hozzájárulnak népgazdaságunk tervének teljesítéséhez, a kormányprogramul megvalósításához.« Az üzem dolgozói közül kiemelkedő teljesítményeket ért el a festő brigád, a vasaló üzemrészben Dicső Gizella és Matók Mária, a mosodában Bugyesinsz- ki Károly, a vegyi lemosóban Kulcsár Jolán és a vegytisztító- ban Szekeres Jánosné. A fentiekből látszik, hogy a vállalat munkája állandóan javul, de még mindig sok a tennivaló. Jelenleg 6 brigád dolgozik. El kell érniök azt, hogy mindenki brigádban dolgozzon és még nagyobb gondot fordítsanak a minőség megjavítására. Ki kell szélesíteni a munkaverseny mozgalmat, mert jelenleg a fizikai dolgozók 51 százaléka van csak munka versenyben. Hasonlóképpen szélesebb alapokra kell fektetni az újítómozgalmat, mert helytelen az, hogy a Patyolatnál, amely a legközvetlenebbül szolgálja a lakosság szükségleteinek kielégítését, egész évben csak 6 újítást adtak be és ebből 3 valósult meg az üzemben. Az újítómozgalomnak különös jelentősége van az önköltség csökkentésében. Olyan javaslatokat kell kidolgozni, amelyek még jobban hozzájárulnak a végzett munka minőségének megjavításához, hogy ezáltal teljes mértékben elkerülhetők legyenek a lakosság részéről megnyilvánuló panaszok. A vállalat eddigi munkájából és a tapasztalható javulásból kitűnik, hogy ha a vezetőség helyt ad a dolgozók kezdeményezései- ek és az irányító szervek utasításainak, akkor a vállalat egész belső élete jobb, szervezettebb lesz, pontosabban el tudja látni feladatát. Czár István síri üepií slséses alkatrészeket Üzemünkben, az Állami Gazdaságok Kaposvári Gépjavító Vállalatánál már hosszabb ideje megkezdtük az erőgépek téli nagyjavítását. Napról napra fokozzuk a munka ütemét és a verseny lendületét. Erre most mindinkább szükség van, hisz mindenütt a kormányprogramra megvalósításáért, életszínvonalunk növeléséért és egyre növekvő jólétünk biztosításáért folyik a harc. De azért is szükség van a verseny és a munka lendületének állandó fokozására, mert ebben az évben a tavalyi 50 erőgéppel szemben 119-et kell a téli nagyjavítás ideje alatt megjavítanunk és emellett a lcormány- programm értelmében a minőségre is nagyobb gondot kell fordítanunk. Ahhoz, hogy a téli nagyjavítási tervünket teljesíthessük, feltétlen szükséges, hogy az üzem vezetőségétől és a műszaki dolgozóktól is sokkal több segítséget kapjunk az elkövetkezendő időben mind a munkaszervezés, mind a gépek javítására szükséges gépalkatrészek biztosításának területén. Őszintén megvallva, eddig számos esetben küzdött üzemünk alkatrészhiánnyal, hol csapágyhiány miatt, hol pedig egyéb fontos alkatrész miatt napokig nem tudtuk egy-egy gép javítását elvégezni. Mindezt azonban jó szervező és helyes irányító munkával, a javításhoz szükséges alkatrészek biztositá«- sával elkerülhettük volna. Az idén jóval magasabb a tervünk a tavalyinál, de az és véleményem az, hogy ha az üzem vezetősége kellő időben biztosítja részünkre a szükséges akatrésze- ket és nem kell anyaghiánnyal küzdenünk, teljesítjük tervünket. Ehhez csak az szükséges, hogy az üzem vezetői és a műszaki dolgozók is lelkiismeretesen dolgozzanak és ne akkor vegyék észre, hogy valamelyik alkatrészből hiány van, amikor már szükség van rá, hanem akkor, amikor a gépet átvették javításra. E hiányosságok megszüntetésével, a verseny rendszeres értékelésével és nyilvánosságával, rendszeres anyagutánpótlás.sal segítse a vezetőség a dolgozókat, akkor nemcsak teljesítjük, hanem túl is teljesíthetjük téli gépjavítási tervünket. Pfeifer József szerelő az Állami Gazdaságok Kaposvári Gépjavító V. dolgozója Tizenegy emelet magas lesz a Népstadion toronyépülete «Az eddig hazáinkban járt külföldi sportemberek nagy elismeréssel beszélték a magyar dolgozók legSzUbb és legnagyobb sportlétesítményéről. a Népstadionról. Valamennyien egyöntetűen megállapították. bogy a Népstadionban nemcsak a pályák talaja és a lelátók kifogástalanok, (hanem j-h minden kényelemmel ellátott és •korszerűen tföísaerelJt ölt űzőé p üli -t berendezése is tökéletes. ;Az öltözőket és különböző irodákat magában foglaló toronyépület tovább bővül. A terv szerint a ű®' tenlegii 3 emeli tes épületre még 50 helyiségből álló 8 emeletet építenek. A toronyépület teljes magasságában akkora iesz. mint ta Fiumei-úti SZTK széMnáza. A toronyépület, valamint a lelátó Ikarélyok építési munkálatait előreláthatólag 1955-ben be is fejezik. TVl iska elkeseredetten fúrta fejét a meleg párnába, hogy ne hallja a hajnalt rikoltó kakasokat, de rmég így is úgy tűnt, mintha közvetlenül az ágy mellől ébresztgették -volna. A falu már ébredezett. Az ablak alatti kertből most szállt fel a hajnali köd s a szomszéd udvarról át- íhallatszott a kútkerék most fájdal- tmasnak tűnő csikorgása. Dühödt mozdulattal rántotta magára a takarót s érezte, hogy valami fájdalmasan szorítja szivét. Aludni próbált. de nem tudta elfeledni, hogy hétfő van, kora reggel, s Kertész Pista, Báli Gyurka és Kádárék Jóskája most indul az állomásra. Mire -az egész falu megmozdul, akkor már -ők hái-man messze járnak, Komló felé viszi őket a vonat, csak ő marad •itthon a faluban barátok nélkül. — Szó sem lehet róla, Miska — mondta az anyja, amikor megpendítette neki, hogy ő is menne. — Maradj te csak itthon, mi lesz anyáddal, meg a két gyerekkel, ha te elmész? Mi lesz a kis földdel, amit apáddal keservesen összegürcöltünk? Lám, Julis is elment tavaly szakérettségire, most te is itthagynál? Csak addig •vótam jó nektek, amíg főneveltelek benneteket, etettelek, óvtalak a széltől is és most, most kirepülnétek, mint a madarak a fészekből, itthagynátok anyátokat magára a két gyerekkel, a főddel. Hiába erősködött két napon keresztül Miska. Hajthatatlannak akart mutatkozni, s csak akkor engedett, samikor .anyja a kötényébe temetve arcát, lekuporodott a kályha mellé és sírni kezdett. — Itthagynál te is, amikor alig állok a lábamon, amikor már a heveim is reszketnek? Hát hogyan boldogulok én egyedül a gyerekekkel? Meglágyította anyja sírása. Eszébe jutott, hogy milyen sok rosszat élt meg szegény. Tehetetlenül topogott föl s alá, de amikor anyja hajára névett, amely előbukkant a kendő alól, •s meglátta a hajdan oly szép fekete hajban az ősz hajszálakat, odament hozzá és esetlenül végigsimította anyja haján a kezét. — Ne sírjon, mama. itthon maradok. Nagyon nehéz volt kimondania ezt. a két szót. szeretett volna menni a többiekkel, érezte, hoev ott a helye, ahova azok mennek Nemesek azért, mert egvüft nőttek fel. eevütt volt jóban, rosszban a néev barát, de "hívta a bánva, csalogatta az az élet. amelyről olyan sokat hallott. Amikor VISZONTLÁTÁSRA. ANYÁM... elhatározta, hogy ő is megy — elképzelte magát a szép bányászruhában, amint hazajön, s akkorra, akkorra talán ott lesz a mellén az a kis csillag, amit ő szerzett, ő, a két erős karjával, gyorsan vágó eszével. Milyen büszkén megy majd végig anyjával a falun, s de megbámulják a lányok. De hát ők nem számítanak, csak az a fontos, hogy Piroskának tetszeni fog, Piroska is büszke lesz az ő Miskájára. F|e hiába, nem tudott mást ha- tározni, mint hogy itthon marad. Amikor barátai a DlSZ-gyűlé- sen bejelentették, hogy bányásznak mennek — de szeretett volna ő is melléjük állni, úgy, ahogy megbeszélték, ahogy együtt tervezték. Behúzódott a sarokba, hogy ne lássák. Úgy érezte, valami igazságtalanság történik most vele. Egyre beljebb húzódott, egyre hátrább, mert félt, hogy elsírja magát. A szemét sem emelte fel, félt, hogy barátai szemrehányó tekintetével ta'álkozik, hiszen ők négyen szinte együvé tartoztak. együtt emlegették őket, s most csak őneki kell itthon maradnia. Több mint egy hete_ történt ez. Azóta nem volt bátorsága, hogy barátaihoz menjen. Félt találkozni velük. félt attól, hogy megkérdik: «Hát jössz-e velünk bányásznak, Miska?» S most ott kavargott mindez a fejében s nem hagyott nyugtot neki. Kora hajnal óta nem tudott aludni. Künn már egészen felszállt a hajnali köd. deres fűszálakat hagyva maga után. Körülnézett a félhomályba borult szobában és figyelte a szomszéd ágyban alvó anyja és testvérei mély, egyenletes lélegzését. Aztán megreccsent az ágy. amint mély, lemondó sóhajtással átfordult baloldalára. — Aludj még, Misi — hallotta anyja hangját a sötétből. Milyen kedvesen hangzott fülének ez a Misi szó. Valamikor régen, amikor mezítláb futkosott az udvaron, szerte hajszolva kacsát, libát — így hívta anyja, hogy kezébe nyomja a nagy szelet zsíroskenyeret. — Misi — így szólította apja is, akit még 43-ban elvitt a szörnyű rém, a tébécé. Az első világháború lövészárkaiból hozta magával szegény, s csak 1943-ban tudta kiköhögni magából, de az élettel együtt. Egyszerre megrohanták az emlékek. Úgy látta, ott ül apjával a falu mögötti dombon s lenéznek a völgybe, a falura, amely a tenyérhez hasonló lapályon, szétszórt házaival apró játékfalucskának tűnik. A távolabbi somogyi dombok aranyló zöldben ragyognak, s mögéjük most ereszkedik a nap. — Látod, fiam — mutat apja kinyújtott kézzel a távolba — azok ott mind grófi földek. Miska állát öklére hajtva lógatja le a dombról a mélybe meztelen lábát. miközben szemei követik apja kezének mozdulatát. — Tudod, fiam, azon gondolkozom, hogy milyen szép lesz itt minden 10 év múlva — hallja apjának hangját, s ő egyre közelebb húzódik hozzá s felnéz annak arcára, kíváncsian csillogó gyermekszemeivel. — A jövőnkre gondolok, Misi, mindnyájunk jövőjére. Meglásd fiam, lesz idő, amikor nem lesz híre-hamva sem a grófoknak, s az a föld, amit most látsz, véges-végig a miénk lesz. — A miénk, úgy mondod apóm, hogy a miénk? — Úgy fiam. Az enyém, a tied, Bognár Jóskáéké, Kádáréké, s azoké, akik most a gróf úr földjét túrják. Nézd, ott a dombok között út szalad majd a város felé, ott a falu közepén iskola lesz, kórház és ki tudja mennyi szép, okos dolog. Miska elnéz a város felé, amerre most apja keze mutat. — Én is szeretnék a városba menni — mondja az apjának. — Ott nagyon jó lehet. — Most ott se jobb, fiam — mondja az apja. — Megpróbálta apád már azt is. De te, fiam, menj majd a városba, segíts, hogy ott is, meg itt nálunk a faluban is jobb legyen az apádnak és mindenkinek, hogy úgy legyen, ahogy az előbb mondtam. A ztán visszazökken az emlckek- bői ismét a jelenbe. — Úgy lett, ahogy árjám mondta — gondolja — de most, most mehetnék, mehetnék a városba, a bányába a többiekkel, úgy. ahogy apámnak akkor mondtam, ö is azt mondta, hogy menjek, igen, hogy menjek majd a városba. Aztán egy másik emlék villan föl benne. A nyáron itthon volt a faluban Szűcs Anti bácsi, aki már két éve elment bányásznak. Mikor hazajött, már sztahonvista vájár volt, ott csillogott a mellén a sztahanovista jelvény akkor is, amikor Miskával fölballagtak vasárnap délután a dombra, oda, ahol egykor apjával annyit beszéltek a jövőről. Anti bácsi Komlóról beszélt neki, a bányáról. — Falu volt ott pár év előtt, Miska — mondta lelkesülten — most már város az, de milyen szép város. Öröm ott .dolgozni, öröm látni a nap- ról-napra szebb és nagyobb várost, a mi városunkat. Van úgy, hogy mire feljövünk a bányából, nem ismerünk rá, olyan rohamosan épül. Miska valahogyan nehezen hitte mindezt. De hát ha Anti bácsi mondja ezt, aki apjának a legjobb barátja volt s az újságok is így írják, hát akkor így is van. — S csak látnád az utcáit. Szép, széles, napfényes, tiszta utcák. Hát még ha parkosítva lesznek, olyan lesz, mint egy kert. Ott lakunk mi, a bányászok saját városunkban. A ztán sokat beszélt még Anti ^ bácsi a bányáról, hogy menynyire más, mint a régi bánya s hogy mennyi fiatal van ott, szinte a fiatalok városának lehetne nevezni. — Gyere fiam te is bányásznak — hívta Anti bácsi. — Meglátod, milyep szép életünk van nekünk ott. S milyen nagyszerű érzés, hogy az mindnyájunk munkája, hogy az egész országban érzik a mi kezünk gyümölcsét. Itthon is azért dolgoztunk, hogy a föld minél többet adjon, ott is azért dolgozunk, de ott a több szénért. S az ember, ha végigutazik országon, gyárakat, lát, vonatokat, új városokat — úgy néz rájuk, hogy az ő két keze munkája is benne van, a szén, az élteti a gépeinket, gyárainkat, az egész országot. Mindnyájunk műve ez a szép élet. Miska akkor úgy érézta, hogy feltárul előtte az egész világ Anti bácsi szavai nyomán. Most maga előtt látta a várost, a bányát, ahogy Anti bácsi szavai utón elképzelte. Hirtelen ugrik fel az ágyból s dobálja magára a ruhát valami ellenállhatatlan érzésnek engedve. — Hová mész, fiam? — riad fel az • anyja és Miska érzi hangjában a remegést. Zavartan fordul anyja felé, i nem tudja, mit is mondjon neki. Aztán odamegy az ágyhoz s anyja kezére hajtja a fejét. — Engedjen el, anyám, nekem mennem kell! Nem maradhatok itt, úgy hív a bánya, ott akarok dolgozni, tanulni... — Hát arra nem gondolsz fiam, hogy velünk mi lesz? Mire megyek én egyedül a gyerekekkel? Jaj, engem mindenki itthágy. Julis is mindig sírt, hogy tanulni akar, hát elment tanulni. Neked meg most a bánya vette el az eszed, hogy itt akarod hagyni az anyádat.- Ne féljen anyám — vigasztalta Miska — segítek én. — De hogyan, mi lesz velünk, a családdal? Hosszan hallgattak. Ültek egymás mellett az ágyon s a fiú az oszladozó sötétben érezte, hogy didereg az anyja. Nem tudta mitől, a hidegtől, vagy attól, hogy ő menni akar. Aztán hirtelen szót talált, izgatottan, csillogó szemekkel fordult anyja felé. Gyorsan, kapkodva mondta:- Egy-két hónapról van csak szó, aztán visszajövök s viszem magammal mindnyájukat,, magát anyám, a gyerekeket. Kapunk ott lakást, meglátja, milyen szépet. Még kis kert is lesz hozzá a virágainak anyám. Engedjen el, meglátja, még büszke lesz ára, a bányászra. Sokáig ült csendesen az asszony, tenyerébe temetve arcát. Aztán felemelte a fejét.- Hát csak menj, fiam, majd lesz valahogy — mondta mély, fájdalmas belenyugvással, s reszkető kezével végigsimította fia kócos, lehajtott, fejét.- Anyám, milyen áldott, jó asz- szony maga! — kiáltott Miska hálásan, aztán hirtelen elkapta anyja kezét s elborította csókjaival. 1/ apkodva csomagolt össze s mielőtt, még megindult volna az ajtó felé, a szekrényből apró, kék selyemkendőt húzott elő. Piroska keze hímezte azt szerető gondossággal. — Visszajövök — mondta halkan maga elé s elrejtette a kendőt kabátja alá. A kapuból mégegyszer viaszain tett szemét törölgető anyjának. — Viszontlátásra, anyám! — kiáltotta, aztán hosszú léptekkel elindult a többiek után az állomás felé. A falu már felébredt, s a szelíd- lankójú somogyi, dombok fölött’ most törtek át a ködön a kelő nap első sugarai. | Nagy Tamás.
