Somogyi Néplap, 1953. november (10. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-20 / 272. szám

Péntek, 1953 november 20. SOMOGYI NÉPLAP 3 4 MEGYEI PÁRTAKTÍVA-ÉRTEKEZLETRŐL A Megyei Pártbizottság kommu- '• «lista, aktívaülésen vitatta meg a Központi Vezetőség október 31-i. ha­tározatát. Az aktívaülésen részt vett Benke Valéria elvtársnő, a Központi Vezetőség tagja. A beszámolót Tóth István elvtárs, a Megyei Pártbizott­■ ság titkára tartotta. A beszámoló feltárta azokat az ■ eredményeket, amelyeket a Közpon­ti. Vezetőség június 27—28-i ülése után a megye területén elértünk és feltárta a meglévő hiányosságokat, s megmutatta a Központi Vezetőség határozatainak alapján a hibák ki­javításának módját. A Megyei Párt- bizottság ez év augusztus 22-én me­gyei pártvólasztmányi ülésen tár­gyalta 'a Központi Vezetőség júniusi kibővített ülésének határozatét és a vita alapján intézkedési tervet dol­gozott ki a Központi Vezetőség hatá­rozatának megtárgyalására fa járási pártválasztmányi üléseken, majd a párt alapszervezeteinek taggyűlésein. Az azóta eltelt idő azt bizonyítja, hogy soha még ilyen élesen és kri­tikusan nem vizsgálták meg a kom­munisták a pártélet fogyatékossá­gait. Őszinte, nyilt önkritika és kri­tika jellemezte ezeket a pártértekez- Seteket. Ennek alapján javulás mu­tatkozik a belső pártéletben, javult a bírálat és önbírálat, különösen az -alulról jövő bírálat, A pártbizottsá­gok közelebb kerültek a tömegekhez, a pártszervezetek vezetői figyelem­mel kísérik a dolgozók véleményét, s a dolgozó parasztok, de elsősorban a munkások bátran vetik fel azokat ■n hiányosságokat, amelyek a párt­vagy tanácsszervek munkájában még tapasztalhatók. Megnőtt a dolgozók bizalma a párt iránt, egyre több le­véllel keresik fel a pártbizottságokat, amelyekben feltárják az egyes szer­"vek hanyag, lélektelen munkáját. Nőtt a párttagság aktivitása, a kom­munisták felelősségérzete. Meg kell állapítani azonban — -■emeli ki a beszámoló, — hogy A KOLLEKTÍV VEZETÉS, •a belső pártélet megjavítása terüle­tén azonban még csak kezdeti ered­ményeket értünk el. Erre a Központi Vezetőség októ­ber 31-i ülésének határozaté nyoma­tékosan felhívja a Megyei Pártbizott­ság, de az egész párttagság figyelmét. ,A KV júniusi kibővített ülése után •eltelt idő eredményei mellett több jel -arra mutat, hogy sok párt- és gazda­sági funkcionárius önkritikája for­mális és az önkritikát nem követi tett. Igen kevés helyen fordult elő, bogy a pártbizottságok és tanács­szervek vezetői bátran kiálltak volna ■a község dolgozó parasztjai, külö­nösképpen a középparasztok elé és bátran feltárták volna az elkövetett 'hibákat, kérve a község dolgozóinak segítségét a hibák kijavításához. . A káderekkel való bánásmód a KV ■határozata óta javult. Azonban még mindig elég gyakori a bizalmatlan- ■3:^g, amely bizonytalanná teszi a ká­dereket munkájukban. MEGNŐTT AZ ÉRDEKLŐDÉS AZ IDEOLÓGIAI KÉRDÉSEK IRÁNT A Központi Vezetőség határozatai­nak megtárgyalása növelte az érdek­lődést pártszervezeteinkben az ideo­lógiai kérdések iránt, különösen az olyan kérdések iránt, mint a NÉP alkalmazása hazánkban, a munkás­paraszt szövetség, ezen belül is a kö­zépparaszthoz való viszony kérdése. Itt azonban még jelenleg is tapasz­talható bizonytalanság és főleg az Ideológiai munka területén leglassúbb a fejlődés. Annak ellenére, hogy a propagandisták kiválogatása, a párt- oktatási év előkészítése lényegesen jobb volt az előző évinél, még mindig komoly fogyatékosságok vannak úgy szervezeti, mint tartalmi téren. A barcsi, siófoki, csurgói' járásban még mindig lebecsülik az' ideológiai mun­kát, háttérbe szorítják a különböző kampánymunkák miatt. Hiba, hogy a Megyei Pártbizottság ágit. prop. osztálya nem nyújt elegendő segítsé­get e hiányosságok felszámolása ér­dekében. Tapasztalható még olyan jelenség, hogy félve nyúlunk az ideo­lógiai kérdésekhez s a «-Somogyi Néplap»-, a párt Megyebizottságának lapia sem vet fel rendszeresen fejlő­désünk új szakaszával kapcsolatos ideológiai kérdéseket. Ü DOLGOZÓK JOGAINAK BIZTOSÍTÁSA Az eredmények ellenére is ta­pasztalható olyan jelenség, hogy egyes területeken nem folytatnak harcot annak érdekében, hogy a kü­lönböző vállalatok biztosítsák átdol­gozok részére a kollektív szerződés­ben lefektetett jogokat. A kutasi ál- ' lami gazdaságban pl. 180 pár csizma, vattás ruha, 140 db esőköpeny nincs biztosítva a dolgozóknak. Ugyanez a helyzet a nagybaráti állami gazda­ságban is. Egyes vállalatoknál, mint a Tejipari Egyesülés, a Textilművek, nem használják fel a munkavédel­mi, a szociális és kulturális beruhá­zásokra előirányzott összegeket. A beszámoló a következőkben a lakosság életszínvonala emelésének meggyorsításával foglalkozott. A Központi Vezetőség határoza­tának nyomán nőtt a munkások és dolgozók életszínvonala. Az árleszállítások, a lakásépítkezés és tatarozás meggyorsítása, a beszol­gáltatás csökkentése, az adómérsék­lés, a munka- és egészségvédelem, megjavítása, a lakosság jobb kiszol­gálása, örömmel és helyesléssel ta­lálkozott megyénk dolgozói részéről. Mindezeknek az intézkedéseknek eredményeképpen nőtt a dolgozók reálbére. Az eddigi intézkedések kö­vetkeztében megyénk dolgozó pa­rasztságát mintegy 76,805.300 forint összegű kedvezmény érintette. Több mint 1 millió forintot fordítottunk csak Kaposvár -házainak tatarozásá­ra. Lényegesen javult a dolgozók áru­ellátása, mindezek ellenére azonban számos területen .súlyos hiányossá­gok vannak még. A megyében 353 kisipari engedély-kérelem érkezett bs, s a minisztertanács elnökének fi­gyelmeztetése után is ebből mindösz- sze 67-et adtak ki. Lassú az ütem az egészségügyi beruházások végrehaj­tása területén is. Számos árucikknél még mindig hiány van, ami legelső­sorban a rossz áruelosztásból fakad. Nem szabad előfordulnia annak, hogy olyan fontos gépeket, mint vetőgép, borona, eke. tengerimerzsoló, répa­vágó, ne lehessen kapni. A kereske­delmi szervek döntő feladata, hogy megjavítsák a megyében az áruel­osztást. TERMELŐSZÖVETKEZETEINK MEGS ZILÄRDITÄS A A párt Központi Vezetőségének jú­niusi kibővített ülése és a kormány- programm is élesen vetette fel. hogy a mezőgazdasági termelőszövetkeze­tek építésében maradéktalanul érvé­nyesülnie kell az önkéntesség elvé­nek. Ezért tette lehetővé, hogy azok. akik nem meggyőződésből léptek be a tsz-be, kiléphessenek« és egyes ese­tekben, ha a tagság többsége kérte, engedélyezte termelőszövetkezetek feloszlását is. Az ellenséges elemek igyekeztek az önkéntesség elvének érvényesítését felhasználni a szövet­kezetek szétrombolására. A kormány sokoldalú segítsége, pártbizottságaink és párttagsá­gunk politikai nevelőmunkájának eredményeképpen azonban me­gyénk termelőszövetkezeteinek nagy többsége tovább erősödött és az eddigi kilépők közül is igen sokan kérték a termelőszövetke­zetbe való visszavételüket. Meg kell állapítani azt, hogy a kilé­pettek között nagy számmal találha­tók középparasztok. Mi okozta, hogy a középparasztok kérték a termelő- szövetkezetből való kilépésük enge­délyezését? Legelsősorban az, hogy nem értettek egyet a termelőszövet­kezet vezetésével, s azzal a paran­csolgatással, önkényeskedéssel, ami egyes termelőszövetkezetekben meg­nyilvánult. A másik hiba az volt, hogy nem vettük figyelembe a kö­zépparasztok szaktudását, nem kér­tük ki a véleményüket, s a középpa­rasztokat nem vonták be a vezetés­be, ugyanakkor sok helyen tapaszta­latlan. hozzá nem értő emberek ve­zették a tsz-eket. De különösképpen a párt parasztpolitikájának megsér­tése, az önkéntesség elvének a meg­sértése miatt léptek ki sokan a ter­melőszövetkezetekből. mivel nem sa­ját tapasztalataik, saját meggyőződé­sük alapján, hanem kényszer útján léptek be a csoportba^. Mindezeket a hibákat tetőzte az, hogy az ellenség belülről rombolta a termelőszövetke­zeteket. s a nehézségek felnagyításá­val szét akarta zúzni a termelőszö­vetkezeteket. Szándékuk azonban csúfos kudarcba fulladt, a termelő- szövetkezetek komoly mértékben megszilárdultak. A termelőszövetke­zetek kis része feloszlott ugyan, de a termelőszövetkezetek túlnyomó többsége és a tagság zöme híven ki­tartott a szövetkezeti gazdálkodás mellett, megértve, hogy dolgozó pa­rasztságunk felemelkedésének egye­düli helyes útja a szocialista nagy­üzemi gazdálkodás, mely jó vezetés­sel, szakmailag képzett vezetőkkel már eddig is többet tudott biztosí­tani a dolgozó parasztok számára, mint az egyéni kisüzemi parcella­gazdálkodás. A beszámoló azután fog­lalkozott A TÖRVÉNYESSÉG MEGSZILÁRDÍTÁSÁNAK KÉRDÉSÉVEL, amely a Központi Vezetőség határo­zata s a kormány intézkedései nyo­mán jelentős lépésekkel halad előre. Mezőgazdaságunk fejlesztése kérdé­sét vetette fel a továbbiakban a be­számoló. Foglalkozott azzal, hogy né­pi demokráciánkban a szocializmus gazdasági alaptörvénye lényegében érvényesült. Azonban mezőgazdasá­gunkban még túlsúlyban van a kis­árutermelő paraszti gazdaság. Éppen ezért rendkívül fontos minden ren­delkezésre álló erővel SEGÍTENI A PARASZTI GAZDASAGOK TERMÉSHOZAMÁNAK FOKOZÁSÁT, növelni az egyéni parasztság bizton­ságérzetét, gépekkel, nemesített ve­tőmaggal, növényvédőszerekkel, mű­trágyákkal kell segíteni a paraszti gazdaságokat, hogy a terméshozam jelentősen növekedjék az elkövetkező években. Ezt elő kell segíteni azza« is, hogy a kereskedelmi szervek biz­tosítsák mindazokat az árucikkeket, melyek szükségesek a terméshozam növelése érdekében. Ezért határozta el Központi Vezetőségünk az ipar át­csoportosítását és a fogyasztási cik­kek gyártásának növelését. A beszámoló súllyal vetette fel, hogy igen nagy hibákat követtünk el a dolgozó parasztokkal való bánás­mód tekintetében. Az egyik ilyen hiányosság volt az, hogy — bár be­széltünk a parasztkérdésről, de nem ismertük fel azt, hogy Somogy megye az ország első legnagyobb kö­zépparaszti megyéje, s itt nem egy­szerűen parasztkérdésről van szó, hanem arról, hogy helyesen _ alkal­mazzuk a lenini hármas jelszót. Ez a gyakorlati pártmunkában nem érvé­nyesült, sőt sok esetben a középpa­rasztokat nem' hogy szövetségesül biztosítottuk volna, hanem a helyte­len, durva bánásmóddal az ellenség oldalára löktük. Nem vettük figye­lembe, hogy a középparaszt igen ko­moly szaktudással rendelkezik és szá­mosán közülük elvégezték az arany- kalászos, vagy ezüstkalászos tanfo­lyamokat. Nem vontuk be a középparasz­tokat a vezetésbe, a községi taná­csok állandó bizottságaiba, de ha be is vontuk őket, figyelmen kívül hagytuk javaslataikat és ta­nácsaikat, Nagyon kevés olyan köz­ség van, ahol a tanács vezetői a kö­zépparasztok véleményét kikérték: hogyan lehetne a földből ’ többet ki­hozni, magasabb terméseredményeket elérni, hogyan lehetne a községet szebbé tenni és a község ellátását megszervezni, általában a községpo­litikát megjavítani. Sok tanácsi ve­zető —• köztük járási vezetők is — nem tanul a parasztoktól, úgy gon­dolja. hogy az a jó és helyes, amit ő az íróasztal mellett elgondol. Nyil­ván ez helytelen és káros hatással van a község életére. Igaz, hogy a Központi Vezetőség ülése után meg- rövekedett parasztságunk, különösen középparasztságunk aktivitása. Nem egy községben felvetik a hiányossá­gokat és jogosan követelik, hogy a vezetők adjanak számot munkájuk­ról. Ezt a jövőben méginkább szé­lesíteni kell. mert csak így tudjuk erőssé, szilárddá tenni a középpa­rasztokkal való szövetséget. A SZOCIALISTA ÉPÍTÉS ÜJ SZAKASZA Központi kérdésként a dolgozó nép életszínvonalának fokozott emelését tekintjük. Ezen keresztül a szocialis­ta gazdaság alaptörvényének érvé- rvesítését. Ennek végrehajtása nem könnyű feladat. Egész fejlődésünk most attól függ. hogy pártbizottsá­gaink, megyénk párttagsága, állami és tanácsszerveink mennyire értik meg Központi Vezetőségünk határo­zatát és mennyire tudják a gyakor­latban ezt megvalósítani. Le kell küzdeni az érthetetlenségel. a belső ellenállást, amely megmutatkozik még az átcsoportosítással kapcsolat­ban a belső vezetésben nálunk a me­gyében, pártbizottságainknál, de kü­lönösképpen tanácsainknál. Még min­dig akadnak egyesek, akik továbbra is ridegen, türelmetlenül bánnak a dolgozókkal. Nem érzik, hogy a sértő, ledorongoló hang. a lélektelen bá­násmód sivárságot, érdektelenséget szül. Nem értik, hogy legfőbb érték az ember, amely nélkül feladataink végrehajtása elképzelhetetlen. A nagybaiomi tanács részéről például még mindig vannak olyan jelensé­gek, hogy egy kisparasztnak 9 forint adóhátraléka fejében elárverezték téli tüzelőjét, Kapolyban, ahol gazda­gyűlésen a dolgozó parasztok bírálták a tanácselnököt és a párttitkárt me­rev, lélektelen magatartásuk miatt. Ebben a községben egy dolgozó pa­raszt 1116 forint adótartozásából 760 forintot kifizetett, pár nap múlva megjelent nála két adóbeszedő, hogy fizesse ki a hátralékot. A dolgozó pa­raszt csupán egy hét haladékot kért, ennek ellenére az adóbeszedők le­foglalták kukoricáját. Ilyen esetek­ből adódik, hogy romlik a tanács tö­megkapcsolata. s a dolgozók nem vesznek részt a tanács munkájában. A Kaposvári Kiskereskedelmi Válla­lat igazgatóba, Rajta elvtárs, minden indok nélkül egyes dolgozókat más, alacsonyabb beosztásba helyezett, s mikor a dolgozók kérdezték, hogy miért tetté ezt, durván, türelmetlenül elutasította őket. Az ilyen cselekede­tek nyilvánvalóan nem erősítik a kommunista vezető kapcsolatát, ha­nem ellenkezőleg, rombolják és mérhetetlen károkat okoznak. FELADATAINK AZ ÜJ SZAKASZBAN A meglévő hibák és hiányosságok felszámolásával biztosítani kell a kormányprogramra által előírt szo­ciális beruházások megvalósítását. Biztosítani kell a negyedik negyed­évi terv maradéktalan teljesítését és, a zökkenőmentes áttérést az 1954. évi tervek teljesítésére.- Biztosítani kell a szociális munkavédelmi beru­házások felhasználását, úgy kell dol­gozni, hogy funkcionáriusaink, veze­tőink nap mint nap a tömegek kö­zött élve, figyelembevegyék a töme­gek jogos kívánságait, mert a terv teljesítése és a dolgozókról való gon­doskodás elválaszthatatlan. Tudatosítani kell megyénk minden egyes dolgozójában, hogy pártunk és kormányunk egy sor intézkedést fo­ganatosított a hibák kijavítására, áz életszínvonal növelésére, most raj­tunk a sor, hogy becsületes helytál­lással biztqsítsuk a kormánypro­gramul megvalósítását. A MEZŐGAZDASÁG TERÜLETÉN gondot kell fordítani a terméshozam emelésére, s ennek érdekében mind a termelőszövetkezetek, mind az egyénileg dolgozó parasztok szük­ségletei a legmesszebbmenőkig ki le­gyenek elégítve. Meg kell erősíteni megyénk minden dolgozó parasztjá­nak, különösen a szövetkezeti pa­rasztoknak bizalmát pártunk és ál­lamunk iránt. Meg kell adni a dol­gozó parasztoknak, szövetkezeti pa­rasztoknak, ami jár nekik, ugyan­akkor el kell várni tőlük, hogy ők is adják meg az államnak, ami neki jár. Döntő fordulatot kell elérni a középparasztokkal való foglal­kozás területén. többet kell törődni a dolgozó parasz­tokkal és igényeikkel. A megyei gép­állomások gondoskodjanak róla, hogy a dolgozó parasztok számára bizto­sítva legyen a gépi munka, kössenek velük szerződést a munkák elvégzé­sére. Továbbra is rendkívül fontos az őszi betakarítási és vetési munkák elvégzése, a jöyőévi ke- . nyer biztosítása. Gondoskodni kell arról, hogy min­denütt megfelelően trágyázzák a föl­det. mely egyik biztosítéka annak, hogy terméshozamunk az elkövetke­ző években komolyan növekedjek. Párt- és tanácsszerveinknek fel keil lépniük minden olyan ellenséges kí­sérlettel szemben, amely a párthatá­rozat. és a kormányprogramm sikerét próbálja aláásni. Biztosítani kell azt, hogy termelőszövetkezeteinkben vég­rehajtsák és érvényesítsék mindazo­kat a kedvezményeket, amelyeket kormányunk a termelőszövetkezeteit megszilárdítása érdekében hozott. Módot kell adni arra, hogy középpa­rasztságunk érvényesíteni tudja szak­tudását a termelőszövetkezetekben. Erőteljesen fel kell karolni a dolgozók alulról jövő javaslatait, s bírálataikat, segítségüket fel kell használni a pártmunka, az állami munka megjavítása terü­letén. Oda kell hatni, hogy az ideológiai munka területén döntő javulás kö­vetkezzék be, elméleti cikkekkel, el­méleti tanácsadással segítséget kell nyújtani párttagjainknak megyénk dolgozóinak a feladatok megértésére, megismerésére. Biztosítani kell, hogy a falusi pártszervezetek körül ki­épüljön a széles, parasztokból, kö­zépparasztokból álló pártonkívüli ak­tíva, hogy érvényesülni tudjon dol­gozó parasztságunk politikai aktivi­tása, a középparasztok szakmai tudá­sa. Úgy kell bánni az emberekkel, hogy megszeressék a párt- és állami vezetőket és ezen keresztül harcol­janak a párt- és állami feladatok si­keres ' végrehajtásáért. A BESZÁMOLÓ UTÁN AZ AKTIV AÉRTEKEZLET RÉSZVEVŐI HOZZÁSZÓLTAK A BESZÁMOLÓHOZ Több hozzászóló élesen bírálta a ta­nácsszervek munkáját. Rámutattak arra, hogy ha a tanácsok változtat­nak eddigi módszerükön, az állami feladatok végrehajtása meggyorsulás a dolgozók szívesen mennek a taná­csokhoz segítségért, de szívesen fog­nak dolgozni a feladatok végrehajtá­sáért is. Több hozzászóló a kereske­delem területén megmutatkozó fo­gyatékosságokat vetette fel. Számo­sán hozzászóltak a parasztpolitika megvalósításának kérdéséhez, a kö­zépparasztok munkábaállításának kérdéséhez. Nagy Lajos elvtárs, a Megyei ! Pártbizottság ágit. prop. titkára hozzászólásában foglalkozott az­zal, hogy egy sor helyen javult a párt tömegkapcsolata, hogy a különböző problémákat a hely­színen — amennyiben lehetőség van hozzá — elintézik. Ez hozzásegít bennünket ahhoz, hogy a párt és a tömegek közötti kapcso­latot tovább javítsuk. De meg kell azt állapítani, hogy alapvető fordu­latról a legtöbb JB-nél és alapszer­vezetnél még nem lehet beszélni. Az tény, hogy az első lépések azt bizo­nyítják, hogy helyes úton járunk. De vannak még olyan községek, ahol változatlan a helyzet, úgy vélik, nincs is arra szükség, hogy változ­tassanak rajta. Somogyudvarhelyen pl. a dolgozó parasztok egyik legna­gyobb problémája, hogy a hidat hosz- szú idő óta nem javították meg, melynek megjavításához 6 darab padlódeszkára van szükség. Négy esetben hozott a helyi tanács hatá­rozatot, azonban még mindig 8 kilo­méteres kerüléssel tudnak eljutni emiatt a dolgozó parasztok a mező­re. Tótújfaluban kiskirályoskodik a tanácselnök, azt mondja, hogy az ő szava a döntő. Csökölyben elmond­ják, hogy a járási tanácselnök sokat ígérget, de keveset tesz. Ezután fog­lalkozott a középparasztok kérdésé­vel. Elmondotta, hogy a sok hiba mellett az MB az elmúlt 2—3 év fo­lyamán ezen a téren követte el a legnagyobb politikai hibát. Somogy megyében 1945-ben 50 ezer újgazda 'kapott földet, ebből 20—25 ezer 7 holdnál több földet kapott, tehát meg­kapta az alapot ahhoz, hogy közép­parasztosod jón. És ezek a dolgozó pa­rasztok 1948—49-ig lényegében tény­legesen középparaszti sorba kerül­tek. A megyében 88—89 ezer egyéni gazda volt 1948 előtt. A termelőszö­vetkezetekbe viszont 1948-tól 1952-ig 15—16 ezer család lépett be, amely­nek zöme kisparaszt, vagy volt új­gazda, akik 7 holdnál kevesebb föld­del, vagy föld nélkül léptek be a ter­melőszövetkezetbe. így méginkább emelkedett a középparasztok száma az egyéni parasztok vonalán. Ugyan­akkor, amikor 18 ezer család van a termelőcsoportokban, ebből lényegé­ben mindössze 3—4 ezer középpa­raszti család van, a termelőcsopor­tokban zömében jelen pillanatban is a kisparasztok vagy agrárproletárok vannak túlsúlyban. Ez azt jelenti, hogy a megyében jelen pillanatban 72—73 ezer egyéni parasztgazdaság van, amelyeknek kezében a megye összes szántóterületének túlnyomó többsége van. Ha ezt elosztjuk a pa­rasztgazdaságok számával, majdnem 7 hold jut egyéni parasztgazdaságon­ként. Ezek a számok azt mutatják, hogy a Megyei Pártbizottság ebből nem tudott megfelelő következtetése­ket levonni s a megye politikájának kialakításában ezeket a tényeket nem vettük figyelembe. Megyénkben egy sor olyan község volt, amelyek különösen az apaállat­tartás szempontjából híresek. Az 50-es mezőgazdasági kiállításon a tenyészállatoknál az összes díjazás 50 százalékát országosan Somogy me­gye hozta el. s ezen belül is 8—9 köz­ség. Ezeket mi figyelmen kívül hagytuk, s ha ma megnézzük ezeket a községeket állattenyésztés szem­pontjából, meg kell állapítani, hogy nincsenek magasabb színvonalon az átlagos községeknél, ezt azt mutatja, hogy a vetésterveket mechnikusan bontották le, nem vették figyelem­be ezeknek a községeknek takar­mányszükségleteit. Emellett a poli­tikai nevelőmunka kérdésénél a szó­beli agitációnál s lényegében a jö­vedelemelosztás kérdésénél, amikor összehasonlítást tettünk, nem a kö­zépparaszt volt'jövedelmével, hanem az agrárproletár jövedglmével hason­lítottuk össze a tsz-jövedelmeket. Azt sem néztük meg, hogy pl. Gölle köz­ségben ezelőtt egy hónap alatt apa­állatokért 30—40 ezer forint folyt be a dolgozó parasztoknak. Ma nem ez a helyzet és nyilvánvaló, hogy ezek­nek a parasztoknak nem beszélhe­tünk életszínvonalemelkedésről. Ez mind gyengítette s megiiehezítette a középparasztokhoz való viszonynak és szövetségnek az erősítését. Hiba volt, hogy mi ezt nem elemeztük, en­nek figyelmen kívül hagyásával ala­kítottuk a megye politikáját. A KV október 31-i ülése különösképpen fi­gyelmeztet bennünket, mert mi ag­rárjellegű megye vagyunk, s ha még néhány évvel ezelőtt sokat mondtuk, hogy legfontosabb a vas és a szén, akkor a KV határozata ténylegesen is országos viszonylatban elsősorban bennünket érint, s rajtunk a sor, hogy ezeket a problémákat megold­juk, s ha mi a kormányintézkedése­ket helyesen, s jól magyarázzuk, ha megtesszük a megyében a szükséges intézkedéseket, biztos, hogy a dolgo­zó parasztok támogatnak bennünket abban a munkában, amely a mező- gazdaság fejlesztését, a terméshozam növekedését fogja szolgálni. (A további hozzászólásokat holnapi számunkban közöljük.)

Next

/
Thumbnails
Contents