Somogyi Néplap, 1953. november (10. évfolyam, 257-280. szám)
1953-11-15 / 268. szám
6 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1953 november 15. SOMOGYI PÁL: Szabadság, szerelem A finom cseresznyefa bútorok között, a nagy csillár nappali fényénél, az úriszoba új gazdái lakodalmi vacsorára készülődtek. Mindég mondtam, hogy a hosszú udvarlásnak lakzi lesz a vége — jegyezte meg a szomszédasszony asztal- terítés közben. — Iszen igaz, ami igaz, igaza lett, Kisné — motyogta Gulyás bácsi, ki a fia lakodalmára jött be a faluból és az asztal körül ügyetlenkedétt. — Pedig .én már szinte nem is,-.akartam elhinni. — Dehogynem hittem el — szólt közbe rosszalólag Gulyás néni. ;— Vétek ilyet még gondóni is, iszen úgy szeretik egymást, mint a tuba- gerlicék. — Gulyás néni fekete ünneplő ruhája elé fehér kötényt kötött és sugárzó arccal szorgalmasko- dott a terítésnél. — Ott a faluba sohase lettek vóna egymásé. Se lakásuk, se semmijük nem vót. De itt most az is van, még pedig röndös. — Jó ég tuggya, hun lönnének még szögények, ha Andrást be -nem hozzák, ü meg be nem hozza maga után a lányt is — okoskodott a másik szomszédasszony. —- Hát igaz, ami igaz, Latinka Sándor maga lépett közbe — büszkélkedett Gulyás bácsi. — Mert hát ott szógál a, fijam az ü századjába. — Más is kap ám lakást, aki rászolgál. Itt van a házban a Vörös András 6 gyérekkel, meg a Sándor Lidi harmadmagával, nekik is jutott a 17 szobábul. — Iszen igaz, ami igaz, sziszegett is ma reggel áz a vén szipirtyő, fújt a gyerekek miatt, akik sipátoltak. akár az éhes malacok. — A Balaton végett vöt az egész lárma, mert oda vitték őket nyaralni. — A Balatonra? A gyerököket? — igen, oda. Mér bámul úgy, Gulyás bácsi? — Bámul az ördög, nem bámulok én húgom, hanem örülök, örül a szívem, hogy ezt is megértem, á szegény ember gyereke nyaraljon ... Negyven éve lakom a Balatoniul egy jó kiátásnyira, de még sohase füröd- tem benne. Hogy gyühetett vóna oda a szegény embör? —. Uttyába van a. szegénység a vén sárkánynak, azért prüszköl. De csak hadd prüszköllön, az most a dóg'a. Öleget lakta egyedül a 17 szobát — lázadozott Gulyás néni. — Azt mondják a cselédei, hogy má tíz éve nem vót fönt az emeleti szobába. A kutya se szagol oda. Akarom mondani, az szagojja folyvást, mert kutyája az van most is három darab. Széles jókedvvel Gulyás András lépett be a lakásba. Ünnepi fekete ruhában, balkezében borosüvég, jobbjával átkarolva az új asszonyt. Julis egyszerű fehér ruhába volt öltözve. Bogárfekete szeme, fehér-piros arca ragyogott a boldogságtól. Mindkettőjüket az új házasok örömmámora töltötte el. Közvetlen utánuk három muzsikus. — Sej, édesanyám, eresszen el a bálba... — fordult András nótaszóval az anyja felé. — Ott mulat a babám tiszta fehér ruhába. Tiszta fehér ruha, csak a szemöldöke fekete ... — Jóestét kívánok édes mindnyájuknak. — Hát ezek minek, te gyerök? — Gulyás néni szemrehányóan, nézett a fiára a zenészek miatt, de András nem felelt neki, a zenészekhez fordult. — Lajcsikám, költözzetek oda a legszebbik sarokba és onnét csiklandozzátok a talpat. —• Jaj, de jól megy a dógod, fiam — sopánkodott még mindig Gulyás néni. — Má mé ne mönne jó? A mi világunkban élünk édesanyám, nem a régibe. És az egészbe az a legjobb, hogy hónap még jobb lesz. Igaz-e, Juliskám? — Ha te mondod... — nevetett Julis. .András magához ölelte. — Vacsorát, édesanyám, a zenészeknek, mert egész nap cincogtak- 1919 Regényrészlet — A templom miatt? Hát még mindég? — Édesanyám fél éjszaka sírt, szé- gyéli magát, azt mondja a világ előtt, mert ő nem így gondolta a lánya esküvőjét. T- Hanem fátyollal, pappal ugye lelkem? — szólt közbe a kövérkés szomszédasszony. A fiatalasszony félénken bólintott. — Hazudjanak másnak azok, ne nekqm, nekem nincs pénzem az ilyesmire. Sajnálom az édesanyádat, nein ő a hibás ... Csevegve, csacsogva jókedvű vendégek érkeztek, Julis barátnői. Sok boldogságot kívánva, összecsókolóz- tak az új asszonnyal, aztán helyet- foglaltak az asztalnál. Nemsokára Nagy Ferenc, Juliska apja és Nagy- né is’ megérkeztek. Kissé erőszakolt mosollyal köszöntek.' — Csakhogy .meggyüttek! — kiáltotta el magát András. -— Röpülök már a vörös borér Feri apámhak. — Hát nem felejtetted el? — szólt utána Nagy Ferenc. András, miután az asztalra vörösbort hozott, elkomolyodva leült Juliska melled S— A te barátnőid mind itt vannak, de az én barátaim csak késnek, késnék. — Hát igaz, ami igaz — motyogott Gulyás bácsi — igyunk. Poharat fogtak és ittak! A zenészek is rázendítettek. Javában szólt a nóta, amikor belépett Tímár János, Varga Péter, Ivanov és Vasziljey, a Latinka-szá- zadbeli elvtársak. Aliig f elf egy vérzetten, menetre készen, derűs, boldog arccal. 1— Jó estét! A vőlegény felugrott az asztaltól. Egykomám, csakhogy eljöttetek. -- Átölelte Timár Jánost. — Drász- tvuj :Vasziij! Varga elvtárs! Tpváris Ivanov! — Sorba ölelgette az érkezetteket, majd meglepődve Tímárhoz fordult. — Mi ván veletek, elvtársak? Hova készültétek így föl? Timár úgy tett, mintha nem hallaná. A vendégek felé fordult. —• A magyar vörös hadsereg nevében, de különösképpen a Latinka- század nevében, de a magam nevében is üdvözlöm az új párt, a két anyóst, a két apóst és az egész vendégséget. — Köszönöm pajtás, nagyon köszönöm — válaszolt András — de bem értem, miért vagytok mars agyusztérungba, így menetre készen? A front még nincs a kertek alatt. — A kertek alatt nincs még, meg nem is lesz, de neked ördögöd van, komám, eltaláltad, hogy a frontra megyünk — nevetett Timár. — Még pedig ma este. — Hogyan; nem értem, miről van szó? Ti a frontra mentek? És én? •— Te vőlegény vagy pajtás, vagy ami még rosszabb, akarom mondani még jobb, ifjú férj. Mi veled örülünk, öi'ülünk annak, hogy végre ide jutottatok. A világért sem akarjuk megzavarni boldogságtokat. De hagyjuk ezt, foglaljunk helyet és vacsorázzunk meg isten igazábul az ifjú pár egészségére. A katonák levették derékszíjaikat és mind asztalhoz ültek. Gulyás András Timár mellé ült. — Komám, mondd, beszélj, mi van? Századparancsnok elvtárs, mi- rű van szó? — faggatta türelmetlenül András Timárt. — Ma este. míg meg nem szólal a Latínka-század közös riadójele, a nagymalom szirénája, addig vendéged leszünk, de aztán búcsúcsökra cimborák, le az állomásra és ki a frontra. — Nem egészen értem, hát mi történt, mért olyan sürgős? Timár abbahagyta az evést, komolyan, egész más hangon kezdett beszélni. f— Persze, te nem voltál itthon, Lengyeltótiban bajlódtatok az ellen- forradalmárckkal, tehát nem tudod miről van szó. A csehek előretörnek, meg a románok is, az orosz elvtársakat tizennégy kapitalista állam hadserege támadja, rájuk nem számíthatunk. Magunkra vagyunk utalva. András felkelt az asztaltól és sértődötten, fájó bensőséggel mondta: — Hát nem vagytok baj társaim. Hát mért nem szóltatok nekem is? Vőlegény vagyok, igaz. Szeretem Juliskát a világon mindenkinél jobban, ez is szent igaz. Dehát értsétek meg, vörös katona vagyok és a" hazám veszélyben van ... — Nyugalom, barátom. Ülj csak le. Itthon is kell az ember. Majd legközelebb utánunk jössz. Szíves-örömest vinnénk mi téged, de nem lennénk elvtársaid, ha eltépnénk az új asszonytól. Ejnye, ejnye, vhát minek nézel te minket?... Hol a bor?! Timár poharat ragadott. — Igyunk, elvtársak, az új pár egészségére. Igyunk az új kaposvári munkászászlóaljra és a Vörös Hadsereg győzelmére. Elvtársaim! A kertek alatt jöttünk. Olyan szépen érik, zöldéi minden. A keceli dombok alatt olyan dús a búza, a rozs, árpa, jó termés lesz az idén, Ezt akarják elrabolni tölünk, búzánkat kenyerünket, a folytunkat, mindenünket. A leendő gyermekeink örömét. Nem, ez nem lesz soha. Igyunk! — Mindenki felemelte poharát. A zenészek csárdást húztak, vad, tüzes csárdást. Táncra-’ perdültek mindannyian, még az öregek is. Csak Ivanov nem táncolt. Amikor már lankadni kezdett a csárdás, Vasziljev a zenészekhez lépett és orosz dalt diktált nekik. <— Ványka, davaj! — szólt Ivanov- hóz, mintegy táncra buzdítva. Ivanov a szoba közepére perdült. Először lassan, huncutkodva, majd egyre tüzesebben, vadul, eszeveszett jókedvvel táncolta az orosz népi táncot. Mindenki őt nézte. Már verték a taktust a tenyerükkel. Dobbant, ropogott a padló, tombolt a tánc. Mikor a vígság a tetőfokára hágott, megszólalt a sziréna. Hívón, vészesen, egyre hangosabban szólt. A lármát, a vígságot mintha elvágták volna, csend lett. Zene, tánc, minden elhallgatott. Pár pillanatig szinte megmerevedve álltak, majd Timár. megszólalt: — Megyünk! — felcsatolta derékszíját, feltette revolverét. A többi katona is gyorsan követte. Gulyás András arcán, egész lényén látszott, hogy vívódik, még nem tudta, mit tegyen. Fájt otthagyni szerelmét, de élt lelkében a vörös katona igazi hazaszeretete és az izzó, szent .gyűlölet a betolakodó ellenséggel szemben. Szótlanul nézte Julist, majd heves _ mozdulattal magához ölelte és hosszan csókolta. Kibontakozva menyasszonya ölelő karjaiból, határozott léptekkel a szoba felé ment. A sziréna még hangosabban, még hívóbban búgott. Julis utáipa- rohant, átölelte. — Ne menj el. ne hagyj ittT — szakadt ki belőle a szó. Gulyás szótlanul lefejtette magáról Julis karjait és besietett a szobába. Julis sírva fordult Tímárhoz. — Elvtársak, ne engedjék el! — Fiam. ha istent ösmersz! — kö- nyörgött az öreg Gulyás. Timár határozott hangon válaszolt. — Legyenek nyugodtak, ő itthon marad. — Nem sírni, semmi baj — vigasztalta Julist Vasziljev. Varga lesimította az új asszony fekete haját. — Csak bízzátok ránk. András katonaruhában, fegyverrel, útrakészen jött ki. — Mehetünk. Timár János odaállt András elé és parancsoló hangon mondta: — Gulyás elvtárs, te itthon maradsz. Tudom, hogy nehéz, de ezt meg kell tenned. — Minden erőt a frontra, mert a sorsunk a fronton dől el! — válaszolta András nagyon komolyan. Timár szavakat keresett, de nem talált. Julis kétségbeesetten fonta karjait András nyakába. — Hát énrám te nem vagy. tekintettel? Énrám te nem gondolsz?-— De rád gondolok, Juliskám — válaszolta András nyugodtan és határozottan. — Rád gondolok, a .lövőnkre, boldogságunkra, éppen ezért megyek. — Átölelte, megcsókolta ám a Korona-pityóba. Urakat vigasztaltak és úgy megéheztek, mint a farkasok. András körülnézett. — Nem látom anyádat és a Feri apánkat’ — mondta Juliskának, — Otthün duzzognak már tegnap este óta a templom miatt. Nehéz időket élünk. De mindez semmi, pajtás. A szabadságunkért, szebb életünkért megbirkózunk mi minden íenevaddal. Minden erőt a frontra ■kell vetni. A proletárdiktatúra sorsa ott dől el. Asszonyunk, gyerekünk, édes rfiindnyájunk boldogsága ott dől el; érted? asszonyát, majd sietve a katonák közé állt, akik tisztelegtek és indultak kifelé. András az ajtóból vidáman visszaszólt: — Megjövünk győzelemmel! — A katonák elsiettek. Juliska már nem sírt, mélyet sóhajtott és büszkén nézett a távozók után. Könyvtáravatás Kazsokon November 7-én, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 36. évfordulóján avatta Kazsok község a megye 184. népkönyvtárát. A finoman szitáló őszi eső ellenére csoportosan mentek a dolgozók a kultúrházba, ahol a tanács az avatási ünnepélyt rendezte. Egymásután érkeztek a fejkendős asszonyok, komoly férfiak, úttörők és DISZ-fiatalok. Hét órára a szépen dekorált kultúrteremben már együtt volt a község apraja-nagyja. Ott voltak a legjobban teljesítő gazdák, a párt és a tanács tagjai. Az úttörő énekkar és a közönség lelkes, kipirult arccal elénekelte a köz- társasági indulót, majd egy szavalat után Boda Péter tanító méltatta november 7 jelentőségét, mely új korszakot nyitott meg az emberiség történetében. — Az új társadalmi rend építői vagyunk mi is, ahol lassan megszűnik az ember .-ember által való kizsákmányolása — mondotta Boda elvtárs. A lelkes tapssal fogadott beszéd után énekszám következett, majd a Megyei' Könyvtár kiküldöttje tartotta meg avatóbeszédét. Vázolta a felszabadulás után elért gazdasági és kulturális eredményeinket, melynek egyik része a falusi dolgozók kultúr- igényeit kielégítő, egyre bővülő könyvtárhálózat. Párhuzamot vont a régi és a .mostani iskolapolitika között. Ma a legszegényebb falusi gyermek is elvégzi az általános iskola nyolc osztályát. Ezeknek a felnövő fiatalodnak már a kultúrigényük is nagyobb. Szocialista íróink pártos szellemében írják jövőt mutató regényeiket és formálják az új, szocialista embertípust. A mi könyveinken keresztül megismerjük a nagy szovjet nép kommunizmus építő munkáját. Megismerjük a szomszéd népek harcos, építő tevékenységét és a haladó nyugati írók harcát népük és hazájuk felszabadításáért. Utána Szántó József községi tanácselnök mondott köszönetét a 300 kötetes könyvtárért és ígéretet tett, hogy mint eddig, ezután is jó munkával és az állampolgári kötelezettség maradéktalan tejesítésével fogják pártunk és kormányunk újabb ajándékát meghálálni. A tanácselnök szavai után énekszámok, szavalatok és jelenetek szórakoztatták a jelenlévőket. Dicséret illeti a tanácsot és Boda Péter tanítót, hogy lelkes ügyszeretettel a község központjában .utcai bejáratú, szép helyi-, séget szereztek a könyvtárnak. Az őszi mélyszántás meggyorsítása A régi felfogás szerint azért kell lehetőleg a. fagyok előtt felszántani a földet, mert a sokszor hantosán feltört talaj porhanyltásá.t a tél végzi el. Döntő elionymeik aat •tartották,, hogy az ősszel, illetve a tél elején fetezéntott talaj .tavaszra aprómé,rzsás lett, ’M® már a tudományosa» is megalapozott agrotechnika és Vil- jarasz tanításai rámutattak az őszi mélyszántás előnyeire. A talajművelés legfontosabb munkája az őszi mélyszántás, mely á növénytermelés fejlesztésének- a magasabb terméshozamok elérésének együk alapja. Az őszi .mélyszántást azért kell mi.'lőlbb elvégeznünk, mert ezzel de több csapadékot .gyűjtünk össze a talajba. Az októberi és novemberi esőket a* mélyen ímegporhanyított, morzs'alékc.s őszt .szántás teljes mértékben elnyeli. A keményen hsr gyoltt, öirezetöímődött tarlókon a te" hullott Csapadék! nem tud a talajba beszivárogni, hatnem beszivárgás, nélkül egyrészt elpárolog a föld tetején, másrészt leMzódiilk a mély ebben fekvő területek felé. A szán tutim földöm a talajnak csupán a tegifdisőbb rétegei .nedvesednek át a 1 elhullott csapadéktól, a talaj alsóbb rétegei azoribiain szárazon. maradnak, A kései' mélyszántás sokkal nehezebb,, mert a talaj felső rétege tó’ nedves, s ec traktor munkáját akadályozza. A korai mélyszántás esetéiben, a tar íajszerkéz étét is javítjuk. Tőkéié- <te?étib és gyorsabb a talaj javulása'- mert a mélyein! megfordított alsóbb t 'ajréteg kerül felülre. A kora őszi mélyszántás idejéig magéi nem korhadt, tarlómaradvámyok a barázda aljára kerülnek és ott tartós -humusszá alakulnak iát. Ezzel ie elősegíti a .talaj morzsáiékor' szerkezetének kialakulását. Istállótrágyázás A korszerű termelésnek a terméshozamok egyenletes és biztos emelésének elmulaszthatatlan tényezője az istállótrágyázás. A trágyázással javítjuk a talaj szerkezetét és a növények számára szükséges tápanyagokat. Ezt azonban csak akkor érjük el, ha minden vonatkozásban minőségi munkát végzünk. Legelőször is a trágyát helyesen kell kezelnünk. A helyesen kezelt, a tábla szélére kihordott trágya felhasználása a termésátlagok fokozásának egyik alapvető feltétele. Csak az időben és szakszerűen végrehajtott trágyázás növeli termésátlagainkat. Igen sok helyen hibát követnek el azzal, hogy a táblára való trágyakihordást nem követi anpak azonnali alászántása. Pedig, ha a trágya, hosszú időn keresztül kupacokban hever, kitéve az időjárás veszélyeinek, legértékesebb tápanyaga, a nitrogén elpárolog, az. egyéb tápanyag pedig a kupachelyén egy foltra lugozódik és é& trágya majdnem teljes mértékben értékét veszti. Az istállótrágyázás végrehajtására most már nem áll hosszúi idő rendelkezésünkre, használjuk tehát jól ki, hogy a tervbevett, megfelelő mennyiségű és minőségű istállótrágyát ebben a hónapban mind felhasználjuk. A trágyázást elsősorban azokon a területeken végezzük el, ahová a következő évben kifejezetten trágyaigényes növények kerülnek. A trágyázás végrehajtásánál törekedjünk a jóminőségű munka elvégzésére. A trágyát egyenletesen elosztva teregessük el és még ■ azon a napon szántsuk alá. Javítsák meg munkájukat a MÉSZÖV és a Földművesszövetkezetek vezetői a vasgyüjtésbeu Két hét óta folyik megyénkben a vas- és fémhulladék gyűjtése. A DISZ-fiatalok, úttörők és üzemeink jó munkája azt eredményezte, hogy a gyűjtés első tíz napjának eredménye a me-j gyei terv 47 százalékos teljesítése volt Amíg Kaposvár és a járások székhelyeinek gyűjtése magasan az előirányzat felett van, addig a falvak, a földművesszövetkezetek vasgyüjtése messze elmarad a várakozástól. Szövetkezeteink 17.5 százalékra teljesítették ezideig vasgyüjtési tervüket. Vannak egyes szövetkezetek, mint például a karádi, kisbárapáti, ahol még a felvásárlót sem állították be. Hasonló szervezetlenség van a zse- licségben, ahol a Kaposvárhoz kapcsolt községekben: Szennában,, Patcán, Zselickisfaludon és környékén még csak újságokból tudnak a vasgyüjtésrői. Számolják fel a hiányosságokat a MÉSZÖV vezető elvtársai, mozgósítsák a földművesszövet— kezeteket, hogy a hátralévő időben — és erre megvan a lehetőség — behozzák a lemaradást és- hiánytalanul teljesítsék a vas- gyűjtési tervet.
