Somogyi Néplap, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-25 / 251. szám

Vasárnap, 1953 október 25. SOMOGYI NÉPLAP 3 A pártoktatás beindításának néhány tapasztalata Kaposváron A mezőgazdasági termelés fejlesztésének kérdései Nagy Imre elvtárs beszéde a mezőgazdaság kiváló szakembereinek értekezletén (Folytatás a 2. oldalról.) jamsz, Liszenko nyomdokain nálunk is számos területen kimagasló ered­ményeket szült. Ez azonban nem ho- mályosíthatja el azt a tényt, hogy a mezőgazdaság nagy és alapvető kér­dései elől agrártudományunk kitért. Ezek közül is első helyen áll a ho­zam fokozásának nagy és egységes kérdés-komplexuma. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a népgazdaság számára a kí­vánt eredményt a tudományos és gyakorlati munka szoros kapcsolata és egysége hozza meg. A továbbiak során Nagy Imre élv­társ több problémára irányította a me­zőgazdasági szakemberek figyelmét. Mezőgazdaságunk legsúlyosabb baja a termőtalaj rombolása. Nem új jelenség ez — mondotta Nagy Im­re elvtárs — a régi Magyarországról maradt ránk örökségbe. A baj ott van, hogy a termőtalaj rombolása to­vább folyik nálunk. Leküzdését vég­ső soron a tudományos, talajművelés meghonosítása segítheti elő. Addig is azonban rá kell irányítani a fő figyelmet, az erőfeszítések és az' anyagi eszközök nagyrészét. A javaslatok kidolgozásánál külön figyelmet kell fordítani az áruterme­lés kérdéseire, a mezőgazdaságon kí­vüli fogyasztásra kerülő termékek termelésére. Az árutermelés mérté­két, növelésének módját és lehetősé­gét is ki kell dolgozni. Tisztelt értekezlet! Mezőgazdaságunk és termelési vi­szonyaink nagyon változatosak. Van­nak kisüzemeink és nagyüzemeink, egyéni és szövetkezéti gazdaságaink, amelyeknek megvannak a maguk sa­játosságaik, itt is, ott is mások a le­hetőségek és a cél eléréséhez szüksé­ges eszközök'. Ezek mérlegelésével kell kitűzni a feladatokat, ezekkel összhangban kell kidolgozni a javas­latokat. Feltétlenül figyelemmel kell lenni a földbirtokviszonyokban és a ter­melési módban végbemenő változá­soknak a termeléssel való összefüg­gésére! Nem szabad szem elől tévesz­teni a két fő termelési ág, a földmű­velés és az állattenyésztés' szoros kapcsolatát. . Megoldásra vár a termelés szak­irányításának kérdése, a szakember­Az uitcíbíbr mapcüdbani több idősze­rű (politikai kiadvány jelent meg a Szikra Könyvkiadónál. „A pártáiét időszerű (kérdése?1 című eikk;gyüj- tíBétiy ezámos, a Pravdában nreg- jeiemt cikket tartalmaz. Veksogomov .„A sztálinii termé- szetátalakító terv .megvalósítása“ képzés, a szakmai vezetés képesítés­hez kötése, a szakértőknek a terme­lésbe való irányítása és átcsoporto­sítása, újra elosztása az új feladatok­nak megfelelően. A tervek és javaslatok kidolgozá­sánál fontos szempontnak kell lenni a termelés ösztönzésének. Végső so­ron a mi viszonyaink között a fel­adatok megvalósítása a termelő, a dolgozó emberektől függ, akiknek egyéni érdekeit messzemenően figye­lembe kell venni anélkül, hogy az a nagy közösség, a dolgozó nép egye­temes érdekeinek rovására menne. A kettő összhangját kell a javaslatok­ban kidolgozni. Ezután Nagy Imre elvtárs ismer­tette a gabonafélék, a takarmánynö­vények és az ipari növények, továb­bá a burgonya- és a zöldség-, vala­mint a szőlő- és a gyümölcstermelés fejlesztésének fő szempontjait, a növényvédelem, a trágyázás és a ta­lajjavítás, továbbá az öntözéses gaz­dálkodás terén megoldandó feladato­kat. A mezőgazdaság gépesítése kap­csán kiemelte megbízható szántó­traktor-típus kidolgozását, a legin­kább munkaigényes növények, fő­képpen a kapások komplex-gépesíté­sét és a meglévő gépállomány kapa­citásának teljes kihasználását, is­mertette a szarvasmarha-, juh-, ser­tés- és baromfitenyésztés gyors fej­lesztésének, az állategészségügy gyö­keres megjavításának fő célkitűzé­seit. Befejezésül Nagy Imre . elvtárs a következőket mondotta: Én nem vagyok az agronómiái tu­dományok szakembere, biológus sem vagyok, ezért nem is célom a pro­blémák tudományos fejtegetésébe bocsátkozni. Ez már az egyes mun­kaközösségek feladata lesz. Nem hiszem, hogy a magyar me­zőgazdaság valaha is nagyszerűbb feladatok elé állította volna a ter­melés irányítóit, szakembereit. Bizton hiszem, hogy szíwel-lélek- kel, felkészültségük, tudásuk, tapasz­talatuk legjavát adják a nagyszerű feladat megoldásához, mezőgazdasá­gi termelésünk gyors és nagyarányú fellendítéséhez. Legjobb kívánságaim mellé leg­messzebbmenő támogatásomat bizto­sítom. című értekezése 'bőséges adafainyag feiliha^Zitiáláisá'ylaií. mtodenefeelőtit az endősíités cikkei ifogíaikoaiik,, de helyet kap tenne az öntözés, a füves ve- 'tésf'orgós igaadálikodiáe, a hcfflyes ta- íaijiműive'liée és növényápolás kérdése is. A Központi Vezetőség június 27—28-i határozata, a kormány programmja parancsolóan megkö­veteli pártszervezeteinktől, hogy a tavalyinál sokkal nagyobb gon­dot fordítsanak a pártoktatás mi­nőségére, npvelőhatásának, moz­gósító erejének fokozására. A pártoktatás színvonalának emelése jelentős feladatot állított a Kaposvári Városi Pártbizottság elé is, annál is inkább, mert az új oktatási évben a tavalyinál 10 százalékkal több párttagot vontak be a tanulásba. A pártoktatás si­kerének egyik fontos biztosítéka volt a város területén a propa­gandisták és a hallgatók kiválo­gatása. A tavalyi tapasztalatokból okulva az idén a város pártszer­vezetei sokkal nagyobb gondos­sággal oldották meg ezt a felada­tot. Az üzemi, vállalati, hivatali és körzeti pártszervezetek olyan propagandistákat jelöltek ki az új oktatási évre, akik már tavaly is eredményes propagandamunkát végeztek, vagy a pártoktatásban, mint hallgatók, olyan eredményt értek el, hogy képességeik alkal­massá teszik őket arra, hogy az idén propagandamunkát végezze­nek. Másrészt a pártvezetőségek figyelembevették a munkakörül­ményeket is, hogy az új oktatási évben lehetőleg a legminimáli­sabbra csökkentsék a propagan­disták fluktuációját. A gondos előkészítés eredmé­nyeképpen az elmúlt héten a vá­ros pártszervezeteinek többségé­ben sikeresen beindították az új pártoktatási évet. A legtöbb pártszervezetben ünnepélyes meg­nyitót tartottak, ahol a párttitkár elvtársak ismertették az elmúlt oktatási év tapasztalatait és az új pártoktatási év feladatait. A Kaposvári Ruhaüzemben például a megnyitó alkalmából ünnepélyesen feldíszítették a kul­túrtermet, ahol a jövőben is rendszeresen tartják a foglalko­zásokat. A pártoktatásban részt­vevő elvtársak csaknem vala­mennyien jelen voltak a megnyi­tón. Bevezetőül Liliom elvtárs, a párttitkár méltatta az új párt­oktatási év jelentőségét, majd Bojtai Béla elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja története I. évfolyamú tanfolyamának propa­gandistája röviden ismertette a hallgatókkal, hogy milyen meg­tisztelő feladatot vállalnak ma­gukra, amikor az SZKP történe­tének tanulmányozásához kezde­nek hozzá. Ismertette röviden a Bolsevik Párt harcát, mely a mi számunkra is gazdag útmutatást ad a szocializmus felépítéséért folytatott harcban. Végül meg­tartotta az első előadást a párt­történet első fejezetének 1. és 2. pontjából. A gondosan felépített előadás hozzásegítette a hallgató­kat ahhoz, hogy a tanulás köz­ben jól csoportosítsák maguknak az anyagot, helyessen lássák az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején Oroszországban a ka­pitalizmus fejlődését, ezzel párhu­zamosan az ipari proletáriátus megjelenését, a munkásmozgalom első harcait. A megnyitó végén a hallgatók arra kérték az üzem párttitkárát, biztosítsa számukra, hogy a pártoktatási év végéig egy és ugyanaz a propagandista elv­társ tartja a foglalkozásokat, mert ezzel nagyrészt megakadályozzák a lemorzsolódást is! A Kaposvári Vas- és Fémipari Kombinátban szintén október 13- án nyitották meg az új pártokta­tási évet, melyet összekapcsoltak a taggyűléssel, vagyis közvetlen a taggyűlés után tartották meg a megnyitót. Ebben a pártszerve­zetben azonban elkövették azt a súlyos hibát, hogy a pártonkivüli hallgatókat elfelejtették értesíte­ni, így azok nem tudtak részt- venni a megnyitáson. Vannak azonban néhány üzem­ben, vállalatnál olyan tapasz­talatok is, hogy a pártvezetőség nem tartotta szívügyének a párt­oktatási év előkészítését, ebből következett, hogy már a beindí­tásnál hibák merültek fel. Pél­dául a Tejüzem pártszervezeté­ben a párttitkár elvtárs távolléte miatt nincs gazdája a pártokta­tásnak, így a megnyitót csak ad­minisztratív úton készítették elő, aminek az eredménye az lett, hogy mindössze 8—9 hallgató je­lent meg. Hasonló volt a helyzet a Nagymalom pártszervezeténél is a II. évfolyamú politikai iskola megnyitásán, ahol szintén igen kis létszámban jelentek meg a hallgatók. Természetesen ilyen körülmények között ünnepélyes megnyitásról szó sem lehetett. Az oktatás előkészítése és be­indítása közben elkövetett hibák arra hívják fel. a figyelmet, hogy mind az alapszervezetek vezető­ségeinek, mind pedig a Városi Pártbizottságnak az elkövetke- 'zendő időben nagyobb gonddal kell kezelni az oktatás kérdését, különösen azokban a pártszerve­zetekben, amelyekben már a be­indításkor is igazolatlan hiányzá­sok voltak. A pártszervezetek ve­zetőségei, a propagandisták és a pártcsoportbizalmiak segítségével beszélgessenek ezekkel a hallga­tókkal, magyarázzák meg nekik, hogy saját maguknak ártanak., ha rendszertelenül tanulnak, mert ez a munkájukban hátrál­tatja őket. Különösen nagy se­gítséget kell adniok a pártcsopor­toknak és a propagandistáknak az oktatásban résztvevő párton- kívüli hallgatók részére. Ezek a dolgozók többségükben még nem vettek részt a pártoktatásban, nincs nekik kialakult tanulási mószedrük különösen a jegyzete­lésben, az anyag csoportosításá­ban kell segíteni őket. A párttit­károknak, pártvezetőségi tagok­nak pedig soha nem szabad fi- gyelmenkívül hagyni, hogy segít­sék a propagandista elvtársakat, állandóan tájékozódjanak az ok­tatás helyzetéről, biztosítsák a foglalkozások magas színvonalát. A pártoktatás szintvonala emelé­sének egyik legfontosabb követel­ménye a propagandisták és a hallgatók tanulási fegyelmének, megszilárdítása. Az a propagan­dista, aki maga sem készül fel az előadásra, a vita levezetésévé, a hallgatóktól sem tudja megkö­vetelni a tanulási fegyelmet. Ezért rendkívül fontos a párt-! szervezetek részéről a propagan­disták munkájának állandó j el­lenőrzése. Ugyanakkor a tanulási fegyelem megszilárdítása ^pdeké- ben a pártszervezetekben meg kell szüntetni , a propagandisták más, nagyobb megbízatásokkal való ellátását. így sikerül majd elérni, hogy a színvonalas párt­ok tat ás: á színvonalas pártmün- ka és a termelési feladatoknak sikeres tényezője legyen a varos területén. t > ... . * A pártélet időszerű kérdései FEKETE KÁLMÁNNÉ HAZAÉRKEZETT A gyékényes; Bözsike-hegy ár­nyäs-iiomibos ofiidaíia vidám nólaszó- töl hangos. A dúsfürltű isz'cStöltiőkék kiSzlöltlf! jióikie dtvűiein dallollió lányok, fas.szoM.yolk hajladoznak. Telnek a kosarak, meg a zöld puMonyok, sú­lyúik állatit izzadhatnák a, féríliiak. A Győzeíliam tsz szőlőjében is nagy munka folyik. . — Hogy érzi .magát Józsi bácsi? — köszönti a községi tanács most énkaző eltaöke Horváth Józsefet!, aki nagy, telit kosárral a, (hátán ép­pen moslt tűnik elő a magas 'Szőlő­tőkék közül. —- Hogy érzem ma­gam ? Hált most nehezein, mert há­taimon a kosár. Úgy telerakják ezek a lányok nagy szorgalmuk­ban. hogy .adlig 'bírja aiz ember — válaszolaja nevelve Józsii bácsi, mi­közben 'a- miár feliig teilt kocsiba borítja a szőlőt. Egyik szemével- hamísibásaln alkjait kacsint őzv. Ka­tona Lajosáéra, -az örökké vidám, tréfáikból isolba ki nelm fogyó, de a munikálbajn ijs példát m.uitfe'.ó Kati inébii fellé, igaz, Kali rlénii kissé már túl Van az emilliBeft teánykorom, -de azért eOérltli a tréfát lS csípőre tett kézzell visszavág: —• Hát, amii igaz, az ig.aiz. Nehéz is leheti már ,a ko­sár ilyen Öreg legénynek. — Kö­rötte hangos nevetés csattan. Erre már Józsi bácsi is mélltatíiankodó •arcot vág. — Mór hogy én öreg! —dohog magában egy sorit, de -nem szó]' egy szót sem, hanem derekát délcegen kihúzva, az üres kosarat vállár a véSva, hetykén füityörószve elvonul a .szőlő túlsó vége felé. Hosszain hangsaik, húzódik utána a kacagás, akár vaiTami játékos «zé'l- bem Vidáman 'kjbbete fátyol. , Az iasKzoinyck tovább isziörgos- ifcodniak, Józsi bácsi meg a domb­tetőn ferJn megállítva visszavet egy plflanltlásit vállfa föilöHt, $ bajusza áiáiíít leltmioisolTyoidik ő is: — Hej,, ezek iaiz asszonyok, .ezek iaz asszo­nyok! Ég a kezük alatt a munka! Gsiak ine voflsa olyan gyors kerep­lőjük, hogy minidig vissza tudnak féöasieSnii. — Ebben a páir szóban azért naigy eílfemierés is van... De nemcsak a nyelvek peregnek ám gyorsan, hanem a kezek is, miínlt a mcitioltlla, sebesein járnak. Gazdag a termés, bő a iszüret. Fo­lyik ia, munka, diai, kacagás, tréfa köziben. A présház melfett, nagy diófa tövéiben . elemózsia, csücsős batyuba kötve, sizóliesszá.)ú csuprok fetalkainva, szállni a fonatú korsók iá libáik. Mi tagadás, aki arra jár, mélyükre tekint néha-néha. így van ez szüretikor. Kicsivel] arrébb Kovács János fogja a lábukkal tii- reilnetileiniüi kapáló llovaikat, ,a szí­nűiéiig telit kocsi élé, Nagy o«‘or- pEi'icigtatás közben szép lassan, lé­pésben indulnak a hegyről! lefelé, viszik a szőlőt át a szomszéd dombra, ,a tsz másik présházához, lahci'i .Mester bácsi és az ott tar­tózkodó 'többi tsz-tag veszi gond­jaiba. — Álljon meg már, Jiámols 'bácsi! Had öntsem tetejiibe miég ezzel a kosárral —• kiállít a szekér után egy fiatal, vöcgószemu, szélesmosölyú menyecske. Egy-lkettlőire 0% is te­rem, a ürüli is már ,a kosár. Hosz- szan, a jó gazda ellégedlétt örömé­vel tekint a fák között óvatosan haladó szekér után, míg csak el nem tűnik az úfkanyacban. Lassú mozdu-Iairtajf megigazítja piros fej- kendőjét, is munkában niegkemé- nyedeli't tenyerű, rövidujjú, széles, de erős kicsi kezével végigsimítja gyöngyöző homlokát. Aztán lábát maga alá húzva letelepszik a dió­fa íifiá. Kibooitogatja az egyik ba­tyut, s rejjtefcaből ízes kenyerei, paprikát, szalonnát vesz elő — fa­latozni keizd, Fentiről!, ,a SzÖjő túlsó végéről dailfoszlányokat hoz felé a hűvösödő szél Az asszonynak itt, az öreg diófa alatt jólesik a pihe­nés. Nagy mimika álf már mögötte, lelüsők között hfeíladt ,a sódban ma is, ment' nem szeret senki mögött ie- ’maradni, Tekiiiratete végigjs'iimoga'íja a szőlliőt' és a sárguló íhegyolldalt. A módiira gondol!: a sok nyomorú­ságos, szegény eszlendőre, a !á- tástól-vafculásiig tartó inleihéz ro­botra', is árra, hogy mindazt .miért? Egy falait kenyérért, metttymelk ízét megkeserítette a sok megailláziás, egy olcsó, slíMiny ruháért, miért a szegényémbarne'k többre nem ju­tott. (Milyen kiil&tá.staillan, mölyen rejnénytéten volt akkor a jövő, s milyen magárahágyott volt ákkor ő iis. Tekintete tovább száll! a falu felé, mélynek idéJátsizamak ködbe vesző, pirostetős házai. Szeme ke­resi közülük azt a kettőt, ímeilynek egyik-e napról-napra kedvesebb, melegebb, barátságosabb lesz — ,az ot'thoníj, -ahol muhka1 után meg­pihennek, s együtt hajolnak, férjé­vel a könyvek fölé, A máisiikat, mellynek noimDokziatán az áffi naigy, ikereik beltűkkeil: „Napköziottlhon“, s -ahol 'kisfia nyugodtan, gondtál a- nul já'tiszik tlárs-aiváí, hol! szerető kezeik óvják, okos szóra 'tanítják, ■s formálják ilelkét, -hogy erős, bá­tor, harcos ember legyen majd ha felnő. Orvos' szeretném ha lenne . .. Ó, milyen más lesz az ő éléte, mint az -édesanyjáé volt... Keze a pohár után nyúl, szájá­hoz eme®, szomjasan iszik ,a jó, hi­deg -viizből, melynek néhány csepp- je szürke köflényére öiulil. Aztán új szélet kenyeret vág magának. Tovább fűzi gondol aitaiit. Igen, most már az ő élete ás 'szép, hisz övé is ifit a főid, ,a szőlő, éis min­den, amii a t sz-é. Egy naigy család­ban él, melynek egy az útja, égy a célja, egyek a harcai. Műkor férje katonának ment, ő állt' a helyére, s ,a te vény termesztő bnigád veze­tőije tett. Malnidein erejével igyéke- ziei'it hélyirálffinii és példát muitatnli a- toblbieiknielk. Ha segíteni ikéiCie'lt a munkában irtásoknak,, ő ott voflt. Ha tettel, Ihia iszovat kelteit Vísisza- vermii az ellenlség tárna,dás'át, ő az, első harcosok között állít. Agitált meggyőző szóival!' és ipíéfidiamu'tialtó cselek ectetitel. Szeretik, -becs-üLik -is Öt a tisz tagjai. Dehogy tart ő azokká!, ákiik el akarnak menni, akik nem gondolkoznak és nem 'Tudják feSmérnli: mit jeltent nekik a közös gazdálkodás. íga% dolilgoz- ni kél, -lustaságbő! niem is tehet megélni, de van mát aprítani a t!ei" be, van mit magúikra öŰíleni, s a háztáji gazdaság is szépen hozott. Jövőre pedig még joibib tesz, hisz a párt segíti őket, Mert ö tudja, télljeis bizonyosiságigáli fudjja, hogy a párt mindéin, szava igaz, 'hogy mint a 'kősziklára, úgy Tehet építeni ;ra­Igen, a párt.,, Nemrég ő is tag­ja tett jó munkája után. Aznap, amikor felvetnék, úgy érezte, hogy h'azaérkeze'Jl Ő, Fekete Kálmánná: párttag ,.. .Milyen -szegény szó másít az, hogy boldogság. Pedig ő nagyon boldog! De azt is tudja és .nem téveszti szem. 'éllőll*, hogy csak most kezdődik az igazi harc. Most másiképn t-ekintenelk rá az emlbe- i-reik, nem-csalk a szorgalllmas, segíte- rtilkész, iaaulniivágyó fiatáüasz- szonyt látják -benne, hanem minden cséliekedetét, minden szavát, miint kommunistáiét mérik feil. S ez igen nagyra ikötefflezi. ■Nagy tisztesség a párt tagjának lenni. Érzi, tudja ezt ő. Dolgozni é.s tanulni, ip'éJidá't mutatni, ez moist a legfcintiosabb. — Kisdiák leszek újra — mosciTyodik él magában csendesem — padba ülök, s figyelek •a táflítJó szavára,fmint nemsokára majd a -kisfiam. — Mert Fekete Kálmánná tovább tanúi,' ügy'mint a .többi elvtárs, mint a másik,, vele együtt moyt feiyeít párttag. Ma- kár József, meg a régebbi, elv tár­sak, közitükia saját!: férje- is—- .Az­tán, imiajd ha elvéig,eztem .— fűai to-,, váhb terveit — miég tovább ... Jó.: agroniómusok is ikielíeinék' itthon . ; X — Egy percre zavarba jön,, mag» éledt í® ellipixull. Körülnéz, pem Mt- ja_e vallaki? — Pedig így telsz -j-j. zárija lie a gondoilatőt, s .-aztán újra, összekötve megfogyatkozo'tt bátyú” . ,ját, a fa alá t'eszi a többi közé. Fel-,, áll,- nyújjtózüik egyelt, jó'Teső frteset ség járja át tagjait. Lesöpri szok­nyájáról! a morzsákat,, fetemeli' a kosarat és sietve visszaTndnft a tlö'blbliieiklhez, Fent 'móísit is szól) !a dali1. Katii néni és a körüBö-tté íéváfe, Tóth Jámosiné, Kovács Istvánn-é meg a töbibteik ipar jól efőrehálid­'t-aik.- Igyekeznie béli .néki, ;is, Lent a présház mellett, a lomb­jaikat luiü'aLö fák körött csak' a gyermekek szaüladgálnak, . fogó cs­ík áznak; az ilyenkor lenekétlért, gyermekbendőkbe tömött, nágy- memny.iségű szcllötiőí mas'zaitlos arc-, cal. Zörög lábuk alatt :a vastag,, aranysárga haraszt. Szemben az ég alján, mint óriási festŐpai'et'tián, iker verednek, egymásbaoDvadnak.^í-.síÍt neik, s mintha llátlhatatllan ikéz óriá­si ecsettel festené az -ég kárpitját előbb égővöröslhe, majd lassan sör. tétl'flába oCvad a kék Szín. Maga­san fent niégy, vad! bá thúz méle- gielbb vidáik 'felié, sietnek az ősz élői. Lassan aülkonyodik ., v Arra ie'iebb, aüg páirszáz mé­terre. fiatal katonák hálllgatják a szőCIöh-egyrőil1 (feléjük, '.sisáW.ió' dálL Kezük 'keményen 'Szorítja á puáka agyát, tekinitetük ■ fürkészve figyéti a közeli erdőt. Őrzik a határt.. .a Szijj Róbertné.

Next

/
Thumbnails
Contents