Somogyi Néplap, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)
1953-10-18 / 245. szám
Vasárnap, 1953 október 18, SOMOGYI NÉPLAP 3 Megvédik szövetkezetüket a buzsáki tsz kommunistái A nyár közepén a buzsáki Mimik a harcos tsz tagjai többségűikben, elhatározták, hogy kilépnek a szö- vetikezetböll Sokan megkérdezték tőlük egyéniek, meg azok is, akik továbbra is a termelőszövetkezetben akartak maradni, hogy miért lépnek ki? Világos választ azonban nem kaptak. — Kilépünk, mert ki lehet lépni — mondogatták meggyőződés nélkül. Sokan csodálkoztak is ezen. — Miért éppen most akarnak kilépni, hiszen már a tsz-<nek szép vagyona van és az is köztudomású, hogy a kormány a jövőben még nagyobb támogatást ad a szövetkezeteknek. Ezt a kérdést legelsőnek a Mun- kabarcos tsz kommunistái tették feli, akik megértették, hogy a' kormány programmja nyomán g, *sz" tagok jóléte isoiklkal közelebbi c’éíl, miint annak előtte volt. A tsz három kommunistája: Lengyeltóti elWitáns, a párttitkár, Hosszú elv- társ, a pártelnök és Debíty Lajos eivttárs, a szövetkezet elnöke ősz- sze ültek tanácskozni. Elhatározták, 'hogy minden áron megmentik a szövetkezetét a felbomlástól, megvédik eddigi eredményeiket. Példáiként álltak előttük Nyiköla- jeva „Aratás“ című regényének bősei, a három kommunista: a kol- boze’nök, az agronómus és a vi!- tlüínylelep (Szeireliője, akik szívós türelemmel nevelték kolhozuk tagjait a háború után a munlkafe- gyefllemre, megértették velük a közös munka nagy jelentőségét. A buzsáki Munikaharcos tsz-ben is a három kommunistára Várt ez a feladat. Haladék nélkül hozzá kellett látni az őszi szánt’ás-vetés- bez, de ehhez elsősorban a tagok meggyőzésére volt szükség. Ehhez a munkához nagy segítséget adtak az elmúlt ’hetekben megjelenít párthatározatok és kormányrendeleteik. Nem volt nehéz kiszámolná, ihogv az egyes kormányrendeletek m’t jelentenek ia s zöve tkezetmek. Ezeknek a 'Számoknak 'négy meggyőző erejük van. A beadás 10 'Százalékos elengedése, az adó csökkentése, a gépállomási díjak mérséklése ás egy sor különlböző tartozás elengedése bizony igen magas összegre rúgott. Erről azonban sokáig nem tudtak a tsz tagjai. A kommunisták hozzáláttak a munkához. Először azokat a dolgozókat keresték fel, akik már a tsz születésénél is ott voltak, azóta is jóban, rosszban kitartottak a tsz mellett — s most mégis a 'ki- gondolatával foglalkoznak. így volt Kesztyűs Imre tsz-tag is, aki Nagy Imre eivtárs beszédéből csak azt figyelte meg, hogy ezentúl az állam jobban segíti az egyéni gazdákat. Elkerülte azonban a figyelmét a beszédnek az a része, hogy a párt és a kormány a dolgozó parasztság jólétét továbbra is a közös gazdálkodásban látja, ezért a jövőben még nagyobb támogatást nyújt a tsz-éknek. Lengyeltóti elvtárs, a "párttitkár meg- jmagyarázta neki: hogyan siegfti az állam az egyénieket és hogyan a tsz-eket. Elmondta', hogy az álfiiam még az 'eddiginél is több gondot fordít a jövőben a tsz-tagok jövedelmének növelésére. Ezt alátámasztotta azzal), hogy a fsz-ndk már eddig 96 ezer forint megtakarítást jelent a rövid- és középlejáratú hitelek 'elengedése, 19 ezer forintot a gépállomást díjak csökkentése és 35 mázsa kenyérgabonát a beadás 10 százalékos csök- kentéíse. Ezen Kesztyűs Imre is e1- gondolkozott, összehasonlította magában egy szorgalmas egyéni gazda és egy jól dolgozó tsz-tag jövedelmiét, A mérleg bizony a tsz- tag oldalára húzott. Kesztyűs Imre azóta maga is lelkes agitátora -a nagyüzemi gazdálkodásinak és hallani sem akar a 'kilépésről. De nemcsak Kesztyűs Imre volt az egyetlen tsz-tag, aki megváltoztatta kilépési szándékát. Nem gondol már a szövetkezetből váló kilépésre Zrínyi István, Varga István és Kurucz Sándor sem. Meggyőzte őket $ kormány következetesen megvalósuló programmja, a kommunisták Mikes felvilágosító munkája és nem utolsósorban az a szép jövedellem, ami a zárszámadásnál kilátásban van. Mert nem lehet figyelmen kívül hagyni olyan fontos kérdést, mint a munkaegységek után járó részesedé®, Herber Vendel pl. — igaz, hogy családjával) együtt jól dolgozott a tsz- ben — a zárszámadáskor 50 mázsa kenyérgabonát viisz haza. 5 kilió 70 deka jutott egy-egy munkaegység után, Ez azonban csak a kenyérgabona, emellett a napokban osztották ki a diót, almát, hagymát, de 'kerül még ősz taniváló majd a zárszámadáskor .te. Most már tényleg alig gondol egy-két tag a kilépésre. Van, aki még felveti ugyan, hogy sok a föld, nem bírnak vele, l'e kellene adni belőle valamit, A kommunisták megmagyarázták: nem az a hiba, hogy sóik a föld, hanem hogy az elmúlt éviben a vetésterv elkészítésénél nem vették figyelembe a muníka- erőt és olyan nő vény íéles ég e k et vetették, amelyeket munkaerő szűkében a későbbiekben nem tudtak foil megmunkálni. De jövőre másképp lesz, figyelembeveszik a munkaerőt, olyan növényből vetnék többet, amit kevesebb munkaerővel is meg tudnak művelni, így nem lesz gond a 330 hold, viszont gazos növényekké! sem kell szégyenkezniük. Hogy milyen hatalmas erőt képvisel egy tenmelőszö vetkezetbe r, három kommunista, azt -a buzsáki Munkaharcos tsz példája is mutatja, Az a káros hangulat, amely még néhány héttel ezelőtt, jellemző volt a 'szövetkezedre, már teljes egészében megszűnt. A tsz-tágok gondolnak a jövőre, lelkesen dolgoznák. A 20 hold ős'ziárpa, helyett 32 holdat, a rozs 80 százalékát és búzából már 20 holdat elvetettek, Emellett elkészültek a burgonya- szedéssel1, megkezdték a cukorrépa szedését és rövidesen megkezdik a kukoricáét is. A jól dolgozók, a becsületes tsz- tagok maguk követelik, hogy munka egy ségle vonássá! büntessék azokat, akik ebben a dolog időiben tá- volm aradinak a munkától. A tsz kommunistái tehát beváltották szavukat: „Mi voltunk az élharcosai a tsz megalakításának, meg is védjük a szövetkezetét“. S miközben a tsiz megszilárdításán dolgoztaik, arról sem feledkeztek meg, hogy a tsz kicsi, de erős párt- szervezetét tovább erősítsék. Az egyik legjobb dolgozót, Perez Jánost, aki a párttagok mellett a l©g- barcosáblban kiállt a szövetkezeiért, felvették tagjelöltnek. És ahogy a pártszervezet tovább erősödik, úgy erősödik ai tjermeiőszö. vetkezet is. Látják ezt az egyénileg dolgozó parasztok. Közülük három család állandóan érdeklődik: milyen az éllét, a munka a szövetkezetben? Mindhárman a belépés gondolatával foglalkoznak. Látják, hogy IszorgaiLma®., bee s ülébe® emberek dolgoznak ott, s a munkájuk is jobban gyümölcsözik, mint az egyénieké. A tsz pártszervezete pedig — amely kiesi ugyan, de erős — a községi pártszervezettel karö'Dtve segítséget nyújt lábban, hogy ezek a dolgozó parasztok is mihamarabb felismerjék a szövetkezeti gazdálkodás előnyeit, a boldoguláshoz vezető utat. Vucsák Magda, Miért nem kezdődött meg a pártoktatás Drávatamásiban? Pártunk harcában a propagandamunkának igen fontos a szerepe. A Központi Vezetőség június 27-i határozata az eddiginél is nagyobb fontosságot ad a párttagok marxista-leninista nevelésének. A Központi Vezetőség határozatát csak akkor tudjuk eredményesen végrehajtani, ha a párttagság mélyrehatóan tanulmányozza és jól megérti a párt politikájának elvi alapjait. Ezért ma egyik legfontosabb feladat, hogy növeljük a párttagok marxista-leninista képzésének eszmei és politikai színvonalát. Ebben a munkában igen nagy felelősség hárul pártszervezeteinkre, azok vezetőségeire. Megyénkben már mindenütt megkezdődött a párt- oktatás. A hallgatók és a propagandisták nagy lelkesedéssel kezdték meg a tanulást, hogy politikai tudásukat egyre magasabbra emelve, meg tudjanak felelni azoknak a feladatoknak, amelyeket a szocializmus építése követel meg tőlük. Drávatamási községben azonban nem jól indult az oktatási év. ] Még az ünnepélyes megnyitót sem tartották meg, mivel a hallgatók nem jelentek meg. A párt- szervezet a hallgatókat az első évfolyamú politikai iskolára kiválogatta, időben beszélgettek is velük. A 15 hallgató közül 12 párttag, 3 pedig pártonkívüli. A hallgatók a kiválogatáskor szívesen vették, hogy beosztották őket az oktatásba. A propagandista elvtárs elvégezte a nyári propagandistaképzőt. Egyszóval az oktatási év teljes rendben elő volt készítve, csak a beindulásra várt. Drávatamási termelőszövetkei- zeti község. A nyár közepén itt is felütötte fejét az ellenség hazug hírverése. A tsz-tagok nagyrészt* azóta ki akar lépni a termelőszövetkezetből, ami komoly zavaró-' kát okozott és okoz ma is a munkában, a község életében. Az oktatás megindulásáról a párttitkár elvtárs értesítette a hallgatókat, külön beszélgetett is mindegyikkel, hogy mikor tartják a megnyitót, A hallgatók egymásután jelentették ki, hogy ők kilépnek a termelőszövetkezetből, ők nem járnak politikai iskolára sem, A párttagok nagyrésze elfeledkezett arról, hogy pártunk szervezeti szabályzata előírja: „A párttag kötelessége, hogy szakadatlanul fejlesssze politikai tudását és emelje műveltségi színvonalát, igyekezzék elsajátítani a marxiz- mus-leninizmus tanításait.“' / Elfeledkeztek erről Reményi Kálmán, Szűcs György párttagok és a többiek is, akik kijelentették, hogy ők nem érnek rá résztvenrii oktatásban és nem járnak el a foglalkozásokra. A párttitkár elvtárs egyedül nem tudja megoldani a feladatát. A pártvezetőség és a pártszervezet tagjai semmi segítséget nem adnak neki, tétlenül nézik, hogy egyedül harcol a tsz megszilárdításáért. Felelősség terheli ezért az áldatlan állapotért a járási pártbizottságot is. A JB tudott a hiányosságokról, mert a párttitkár eivtárs elmondta, hogy nem tudják megindítani az oktatást. A JB-ről azonban senki sem ment ki ellenőrizni vagy segítséget adni a párttitkárnak. Nem elég az, hogy titkári értékézleten elmondják, mit kell tenniök, hogyan kell megszervezni az oktatást, gyakorlati segítséget adjanak a párttitkárnak, mert egyedül nem képes megküzdeni a nehézségekkel. A párttitkár elvtárs emlékeztesse a párttagokat önként vállalt kötelességük betartására, bírálja meg őket helytelen magatartásukért. Jó népnevelőmunkán keresztül igyekezzék meggyőzni a hallgatókat az oktatás fontosságáról. Propagandisták figyelmébe! A „P'ropaigamdiista“ című folyóirat 'előfizetése <körüll számos helyen félreértések varrnak. Többen a is zeptemib er -ok tófoeri számihoz küldött befizetési lapon tégy példány árát fizették be. Közöljük;, hogy az egyes példányok árát a pártszervezetekhez kel befizetni. A befizetési lap a negyed- vagy félévi előfizetési d’íja!k beküldésiére szolgál. > Felhívjuk a propagandisták figyelmét, hogy a,z ■ előfizetéseket mielőbb ’küldjék be. hogy a* lap következő «izámájt már zaivartelia'- nuí. névre szólóan 'küidlhóssük meg. A ^Propa/fttndisti)“ kiadóhivatala. Budapest, VII. Révoi-u. 16. MÉGIS MEGMARAD AZ ÚTTÖRŐ TSZ SOMOGYSZOB három termelőszövetkezete közül legnevezetesebb az Úttörő tsz. A szép külsejű irodaépületet körülvevő árnyas udvaron most is serény munka folyik. A kitárt kapun gyors egymásutánban gördülnek be a földekről érkező, burgonyával megrakott kocsik. Alig áll meg egy-egy, máris mellette terem három-négy erős, izmos férfi, s vállu- kat a kocsi oldalának vetve, nagy hórukkozás közepette a földre borítják a tzép, nagyszemű termést. Néhány perc csak az egész, majd a kocsis újra a lovak közé csap, s a kocsi nagy porfelhőt hagyva maga után, újabb rakományért indul vissza a földekre. A nyitott ablakokon keresztül vidám zeneszó szűrődik ki az irodából. A kis néprádió vidám hangja teszi még derűsebbé ezt az amugy- i.: szép, napsütéses őszi délutánt. Bent, a szépen rendbentartott, tiszta irodában Kiss Gyula György bácsi beszélget Bokor Ferenc elnökkel. Ugyanis Kiss Gyula bácsi jó munkája jutalmaként üdülni megy nemsokára hazánk valamelyik szép üdülőjébe. Erről folyik a szó. De már búcsúzik is, s jókedvűen indul munkahelye felé. Bokor elvtárs mosolyogva néz utána. — Nagyszerű ember Kiss Gyula bácsi — mondja — megérdemli a jutalmat. Jól dolgozott és sokat lehet tanulni tőle. — Aztán helyet mutatva szólal újra: — Nos, beszélgessünk, elvtársnő. A tsz múltjáról, harcairól, a tagok és a kommunisták munkájáról kérdezem. Elgondolkozik egy pillanatra, maga elé néz, aztán visszaemlékezve az eddig megtett útra, beszélni kezd. — 1952 TAVASZÁN alakult az Úttörő tsz 85 taggal, 336 hold földön. Mindjárt áz első évben nagy kárért bennünket. Gabonánkat elverte a jég. Bizony nehéz idők következtek akkor. Az emberek elkeseredtek, s ezt a hangulatot kihasználva, az ellenség is működésbe lépett. Csősz József, a falu hírhedt uszítója buj- togatta a tagokat, rágalmazta a tsz- eket, arról beszélt, hogy nem érdemes a közösben dolgozni, hiszen úgysem rhennek semmire sem. Voltak, akik hallgattak rájuk, s már-már ott tartottunk, hogy a tsz felbomlik. Az emberek nem mentek dolgozni, hanem kiültek egy csoportba az udvarra, oda — mutat Bokor elvtárs a nagy, hervadó lombú diófára. — Beszélgettünk velük, az okosabbak hallgattak is a szóra, de*a többi csak azt mondta röviden: -«előbb a fejadag, aztán a beszolgáltatás». Nagy- munkába és sok időbe telt, míg meggyőztük őket, s újra megkezdték a munkát. De az elégedetlenkedők nem szűntek meg uszítani. Mikor látták, hogy eredményeket érünk el, újra kezdték az ellenségeskedést. Minden áron fel akarták bomlasztani a tsz-t. De a pártszervezet ébersége meghiúsította tervüket. Az olyan tagok, mint Magyarék, Bu- zsákiék, Spingárék, az örök elégedetlenkedők és bomlasztok ki lettek zárva, s helyettük új, becsületes, szorgalmas tagok jöttek közénk. Hat család lépett be ekkor. Meg is javult a munkafegyelem, megszilárdult a tsz. A családtagok valamennyien kivették részüket a munkából. Ment is minden, mint a karikacsapás. — 1953 tavaszán aztán megszerveztük a munkacsapatokat. Itt megint bajok mutatkoztak. Egyik asz- szony nem értette meg ennek jelentőségét, s arra biztatta a tagokat, hogy továbbra is «bandában» dolgozzanak. Ö maga meg be sem jött két napig. Felkerestük őt, s megmagyaráztuk, hogy milyen nagy kárt okoz helytelen magatartásával. ET- szégyelte magát és belátta maga is, hogy hibát követett el. Másnap ünnep volt — mosolyodik el az emléken Bokor eivtárs — de azért ő férjével együtt kiment és megkapálta az elmaradt területet. MIKÖZBEN Bokor elvtárssal beszélgetünk, újabb tagok lépnek az irodába. Kis időre ők is letelepednek a padra, míg egy cigarettát elszívnak. Időnként közbeszólnak, az első nehéz napok emlékét elevenítik fel ők is. Köztük van Kerezsi elvtárs. Zömök, erőteljes, pirosarcú, ko- molybeszédű férfi. Eddig csak hallgatta Bokor elvtárs beszédét, de most ő veszi át a szót. — Tavasszal itt voltam már én is a tsz-ben. Emlékszem jól ezekre a hónapokra, a nagy munka idejére. Míg régebben nyolc óra előtt nem jöttek a tagok dolgozni, most kora hajnalban az ő szavuktól volt hangos a határ, mindenütt az ő szorgoskodó alakjukat lehetett látni. A tavaszi munkákkal így még határidő előtt készen lettünk. így volt ez az aratásnál' is. Mi, párttagok azon voltunk, hogy mindenben élenjárjunk és példát mutassunk a többieknek. Kertész Imre 6 tagú brigádja például igen szép eredményt ért el. — Hej, micsoda munka kezdődött akkor — sóhajt fel maga Kertész Imre .elvtárs, s csak úgy csillog a szeme a lelkesedéstől, ahogy azokról a napokról beszél. A többiek is helyeslőén, elégedetten bólingatnak. —Az asszonyok voltak azok, akik akkor segítségünkre siettek, épp úgy, mint később a cséplésnél is. Előbb csak a markot szedték, de mikor látták, hogy mennyire sürget a munka, elvállalták a kötözést is, s a cséplésnél is vetekedtek a férfiakkal. Nekik köszönhetjük, hogy a termést időben, szem veszteség nélkül be tudtuk takarítani. Látni kellett volna akkor őket! Büszkék is vagyunk rájuk, igaz-e, elvtársak? — fordul a többiekhez. Azok mosolyognak, s felelik: — Bizony, igaz. — Emlékeztek-e a Kukuruzsnyák nénire — kap a szón Bokor elvtárs — hogy dolgozott az reggeltől-estig? Alig lehetett követni őt! Hiába, a mi asszonyainkról példát vehetnek még a férfiak is. Hát így ment a munka — fordul újra felém Bokor elvtárs. — Egészen Nagy Imre elvtárs beszédéig nem volt semmi baj. Aznap este is megszerveztük a rádióhallgatást. össze is jöttek a tagok, hallgattak figyelmesen. De másnap csak elkezdődött a susmus. A tsz egy-két tagja újra kezdte a bomlasztást, hogy nem érdemes a tsz-ben maradni, jobb egyénileg gazdálkodni. A kormánvprogrammot félremagyarázták. meg azt hirdették, hogy úgysem valósul meg. — PERSZE. MI, KOMMUNISTÁK sem maradtunk tétlenek — szól közbe Kerezsi elvtárs. — Összehívtuk a szilárd, meg nem ingatható tagokat, s megbeszéltük a legsürgősebb feladatokat. Legelső volt az őszi munkák megkezdése és a betakarítás gyors befejezése. Haladéktalanul munkához láttunk, s az árpát és a rozsot jóval határidő előtt, elsőnek vetettük el a járásban. Azóta búzánk nagyrésze is a földbe került, maholnap a begyűjtéssel is készen leszünk. A tagság túlnyomó része most is becsülettel helytáll a munkában. Sokszor beszélgetünk paraszttársainkkal és ilyenkor sokat számolunk: melyikünknek mit jelentenek a rendeletek, mennyivel szebb lesz ezután az életünk. S az eredmény nem marad el. Most az új rendelkezések után azok, akiknek nem volt tehenük, mind, kivétel nélkül hitelt igényeltek a vásárlásra. Nagy József, aki ki akart először lépni, most dehogy menne. Csak a tej eladásából 300 forint jövedelme vari havonta. S a többiekkel együtt házat épít ő is állami segítséggel. De, ugyanígy kiszár mítottuk Tóth Istvánnak is, hogy tei lesz a haszna, ha marad és mi tesz a kára, ha kilép. Ha bennmarad, csak a háztáji gazdaságból 10 ezer forint jövedelme lesz a jövő évben. Ehhez jön még az, amit a tsz-ben kap. Most aztán gondolkozik is Tóth István, mit tegyen. Mi bízyink b^n- ne, hogy köztünk marad ő is, meg a többi becsületes tag is, akik eddig' is jól dolgoztak, munkájukkal mirri- denki tiszteletét kivívták, s csak' ‘ a rosszakaratú bomlasztok ingatták meg őket. _Mert vannak ilyenek is. — Vannak — bólint rá Kertész elvtárs. — A múltat emlegetik és sírják vissza, s közben elfelejtik azL a sok megalázást, megvetést, amiben részük volt, elfelejtik a szolgasorsot, mint Rácz Imre is, aki bár jó dolgozó, mégis az ellenség uszályába derült. ' SOKAT beszélgetnénk még, de bő kell fejeznünk. Búcsúzunk,_ anjikor egy Í4 éves, 'éíénkszemű, értelmesarcú fiúcska lép be. “-*• Szabadsági — köszön csengő hangon. — Eljöttél, Pityu? — kérdezi Bokor elvtársj azután magyarázólag hozzáteszi -- minden nap itt. van. Nagyon, szereti, a gépeket. — Bizony szeretem is — szól közbe a gyerek — különösen a traktort. Tudja, néni — hajol hozzám közelebb — egyik éjjel kimentem a mezőre a traktorossal, s egész idő alatt én vezettem a gépet. Alig várom már, hogy felnőjek és én is beléphessek a tsz.-be.. Nagyapa sokat mesél róla. Nagyon szeretek.itt leö- ni. Valahogy másök itt az éfriberek. Olyan erősek és jók— 'teszi* hozzá csillogó szemmel. — Hogy hívnak, kisfiám'? kérdezem. — Kiss Gyula 'István — feleli csengő hangon és kihúzza magát. Kiss Gyula György bácsi unokája ... Szijj Róbertné
