Somogyi Néplap, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)
1953-10-25 / 251. szám
»OMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1953 október 25. I SOMOGYI PÁL: dl dllíitikásúttliúíibait Részlet az író "Tizenkilencesek» című, készülő regényéből. A szállingózó hó elállt, a februári alkonyat derűs, tiszta volt, amikor Tímár János kiszállt a vonatból. — Végre megérkeztem — sóhajtott boldogan. Az állomáson a várakozók megrohanták a beérkezett vonatot, hordárok tolakodtak a jobban öltözött utasok felé, egy szőke lány egy hosszú legény nyakába borult. ,Tímár tudta, hogy nem várják, hisz nem írt az édesanyjának, mert azt akarta, hogy nagyobb legyen az öröme. És most mégis meglepődött azon. hogy a sok várakozó közül senki sem ismeri és ő sem ismer egy árva lelket sem. Két mankóján katonaruhás kopogott el előtte. Ez a széltében-hosszá- ban barázdás ábrázatű hadirokkant ismerősnek tűnt t neki. — Talán együtt szolgáltunk — gondolta. — Bácsi, hát maga melyik községből való? Fogságból jött, ugye? — szólt hozzá egy középkorú asszony. — Én is várom az enyémet, az is ott van. Minden nap várom. Tímár nem tudott hirtelen válaszolni. — Bácsi? — félrehúzódott. — Bácsi? ... Melyik községből? Ejnye, hát így állunk? — Körülnézett, hogy valakitől tükröt kérjen, mert arra gondolt, hogy hátha a rettenetes, 26 napi utazás, meg az idegölő várakozás a rosztovi kaszárnyában meg- őszítette. Pesten sem jutott eszébe a nagy sietségben, hogy tükörben nézze magát. A harctéren látott olyan esetet, amikor valaki egy félóra alatt megőszült... Az egyik ajtóüveget köpenye ujjával megtörölte és belenézett. Borostás, víharedzett arc, hosszú haj, bajusz, ütött-kopott, szürke katonasapka nézett rá. De ősz nem volt, egy hajszála sem. Ez megnyugtatta. . \ Az állomásra odalátszott a munkásotthon sárga épülete. János kissé Jecjrógatta gyűrt-mart, csukaszürke katonaruháját és elindult. A vasúti hídra érve önkéntelenül megállt fönt a hídon és körülnézett. Először a várost övező Kecelihegy hólepte taraja tűnt a szemébe, mely rubin- tosan csillogott az alkonyat fényében. A domb lábánál a Kapos-folyó jeges szalagja villant. ^ folyó hátán a vizesmalom fehér falai látszottak, melynek árnyékában nyáridon a tehéncsorda szokott delelni. A malom ajtaján biztosan most is ott csüng a kis sárga csengő — gondolta János és elmosolyodott. — Az ajtót a gyerekek "játszásiból» ki-kinyitogatják, hadd csengjen a csengő és hadd mérgelődjön az öreg Molnár Vendel bácsi. Gyerekkorának sok apró, színes emlékeivel a szívéhez nőtt ez a táj. Jókora darab földet bejárt Tímár János. Fürdött ő a Dnyeper, vizében, a Diánában, Volgában, az Azovi- és a Fekete-tenger végtelen fodrai között, de a szíve mindig idehúzta vissza a kis Kapos-folyó hűs partjára, mert részére igazi víz, igazi fürdő a tüskevári -«nyakigérő mély víz» volt és az is maradt mindenkorra. A Kossuth-téren az emberek utána néztek. A nagy lányók itt-ott rámosolyogtak. S mintha a jólismert régi házak is mosolyogtak volna, úgy érezte. Boldog volt. Szerette szülővárosát. ^imár János odaért a munkás- otthon elé. A kapu nyitva volt. Bentről zaj szűrődött ki. Égtek a villanylámpák. Az ablakok aranyszemei hívogatóan ragyogtak feléje. Bement. A„ folyosón frissen festett alkoholellenes plakát és kulisszák száradtak. — Csöndesebben! — szólt rá valaki, amint szeges bakancsával belépett a nagyterembe. Bent gyűlés folyt. A terem tömve volt hallgatósággal. Többen végignézték a furcsa jövevényt. János is körülnézett. A fáiról • Lassalle Ferdinand hatalmas képe nézett rá, a másik falon a 13 aradi vértanú és a kalapácsos-ember nagy, vörös plakátja függlek. A közönség között, melynek túlnyomó része munkás volt, néhány külvárosi parasztot, kisiparost, de belvárosi kereskedőt is látott János. Az emelvényen egy 30 év körüli, vörösszőke férfi beszélt, kissé kellemetlen, éles hangja betöltötte a termet. _ Ki ez? — kérdezte Tímár. — Zamek elvtárs, a párt szónoka — nézett nagyot a kérdezett. — Ne-em, mi nem megyünk fejjel a falnak. Nem ülünk fel semmiféle ugratásoknak, semmiféle mesének. Nem, édes barátaim, drága eivtársaim. Mi nem vagyunk híve semmiféle diktatúrának, legyen nz vörös, sárga vagy fehér. Nem akarunk Magyárországon bolseviki rém- uraTmat. Nem akarjuk, hogy az ázsiai veszedelmet, ,a bolsevizmust átültessék ide. Ami nekik ott jó, az nem jó itt nekünk. Nem akarjuk, hogy a gépeink berozsdásodjanak, tönkremenjenek gyáraink és üzemeink! Nem akarjuk a munkásokat még nagyobb nyomorba dönteni... Timás beljebb furakodott. — Mit beszél ez? — A -Népszava» vezércikkében Kúnfi Zsigmond megírta, hogy a mi magasrendű szociáldemokrata morálunk, humanizmusunk ellene van minden terrornak. Tehát nem akarjuk azt — vált gúnyossá a szónok hangja. — hogyha a parasztnak két lova van, az egyiket kifogják a to* varisok. Vagy ha a paraszt kocsiján két zsák burgonya van, egyiket leszedjék! Nem akarjuk bevezetni a rablást és ... _ Ez hazugság! — kiáltott kozb'3 T ímár, mert már nem bírta tovább a hallgatást. — Ez nem igaz! így 3 munkásság és a forradalom ellenségei beszélnek. Mindenki Tímár felé fordult. — Ki ez? A szónok a pódium elejére sietett,, Szúró tekintetét Tímárnak szegem., Néhányan megismerték Jánost. — A Tímár! — A Jancsii _ Most érkeztem Szovjetoroszors zágból, első utam idehozott az otthonba. Elmondhatom az igazságot. Azt, amit magam'láttam, saját szememmel. — Halljuk! Halljuk! — Drága elvtársak! — rikácsolt Zamek. — Én figyelmeztetem önöket, hogy ezek az alakok rubelt kapnak ezért. Ezek megfizetett emberek. Megmondták Pesten is a központban ... Maga Peyer elvtárs beszélt róla, hogy Ausztriában, Németországban is szétküldték őket. persze németeket. Vigyázat! — Ismerjük mi Timárt, ideValo. _ Halljuk, János, mit tudsz?! E gy kefebajszú, aprószemű, kövérkés alak az első sorban felugrott. _ Elvtársak! Én a legmesszebbmenőkig tiltakozom! — Ez Kohut volt, a szociáldemokrata párt helyi titkára. ■ — Szót kérek! — állt fel Varga, a mélyhangú, medveerős vasöntő. _ Én úgy gondolom, hogy hadd b eszéljen. Ha jól beszél, jól van, ha nem jól beszél, majd befogjuk a szá- ját. — Halljuk Tímár Jánost! — hallatszott egy női hang, mely Jánosnak ismerősnek tűnt. Tímár most határozott léptekkel felment a* emelvényre, megállt az asztal előtt. A polgárok felé fordult. _ Ejnye, én úgy látom, itt egyesek félnek az igaz szótól — mondta 'némi iróniával, majd a munkások felé fordulva folytatta’. _ Egy új világból jövök, munkástársaim. ■-— Tímárnak - eltűnt a t,ú nyos mosoly az arcáról. Helyét őszinteség, jóleső nyíltság váltotta __Uj viláfból, ahol magam is újjás zülettem. Megerősödtem testben, lélekben. Kinyílt a szemem. Világosan látom, ki a jóbarát és ki az ellenség. .Oroszországban Lenin, vagyis a bolseviki párt vezetésével! győzött a forradalom. A feszült csendben a munkások lábujjhegyre emelkedtek' és mohón figyelték Tímár minden szavát. A polgáriak fanyalogva csavargatták fejüket, de ők sem tudták kivonni magukat a szónok hatása alól. Zamek és Kohut is kénytelenek voltak csendben hallgatni. — A nyomorgó orosz munkásság — csengett Timár érces hangja — a földéhes parasztság, a frontba, a vérontásba beleundorpdott, belefáradt katonák kemény ökle egy hatalmas csapással- mindörökre szétzúzta a burzsuj uralmat, a kapitalizmust. Nagy-Oroszország népei felszabadultak, szabadok. Amiről ez az ember itt beszélt — ujjával a háta mögé bökött — abból egy árva szó sem igaz. Habár tény az, hogy Németországban is, Ausztriában is elmondják az igazságot az Oroszországból hazatérő foglyok és katonák. De szemtelen hazugság azt állítani, hogy mi ezért rubelt kapunk. Régi igazság: "ki mint él, úgy ítél». Minket az igazságérzetűnk, a szenvedések ezer poklában kristályosul! tiszta meggyőződésünk, a forradalomba vetett hitünk késztet arra, hogy beszéljünk. Nekünk busásan megfizet majd ezért a forradalom, a legnagyobb fizetséggel, amit ember kaphat: a szabadsággal. Igaza van a szónoknak abban, hogy Oroszországban kívül- belül támad az osztályellenség. De az is igaz, hogy mindenhol szétverik őket. Nem igaz az, hogy a proletárdiktatúra elveszi a krumplit a paraszttól, vagy nyomorgatja a munkást. Ellenkezőleg, azoknak adja a földet, akik verejtékükkel öntözik. Azoknak adja a gyárat, akik Izzadnak benne. Mert a proletárdiktatúra a legvalódibb demokrácia, a dolgozó nép igazi uralma... Nem akarunk Magyarországon bolsevizmust? — szavalja itt előttem ez a jólvasalt Úriember. Hát kérdezem én őt, tudjam ő, hogy mi is az a bolsevizmus? Ha nem tudja, miért szajkózik róla felelőtlenül? Ha pedig tudja és így beszél, akkor ellenségünk. — Úgy van! — hangzott a munkások felől, — Hallgasson el! — Meg van fizetve! — Nem érdekel! — kiabáltak izgatottan a szociáldemokrata párt polgári tagjai. — Halljuk Timár Jánost! — dör- gött Varga basszusa. — A bolsevizmus a dolgozó többség .uralma — folytatta nyugodtan Timár — a naplopó kisebbséggel szemben. Kérdezem én, ki akarja továbbra is a hercegek, bárók, papok, gyárosok és a többi vérszopók uralmát?! — Nem jjkarjuk, félre velük! — hangzott a munkások oldaláról. — Munkástársaim! Ami az orosz proletároknak Oroszországban jó, az jó itt nekünk is — folytatta Timár. — Orosz proletár, magyar proletár egy testvér, egyet akar: proletárdiktatúrát. — Éljen a proletárdiktatúra! — Éljenek az orosz testvérek! Ellenzés és taps közepette lépett le Timár az emelvényről és elvegyült a tömegben. jHalliuk Zamekot! — Halljuk! — kiáltozták ismét a polgáriak. De a gyűlés rendje meg- bcmlott. §okan felálltak, kuszálódr tak. kezdték elhagyni a termet. — Elvtársaim! — erőlködött Kohut.. — Ne oszoljanak szét. még nincs vége. Zamek elvtárs folytatja! — Hallottuk már! —- Kérem leülni, leülni! — Elég volt! Tudunk már mindent! Mint akinek kicsavarták kezéből a gyeplőt. Zamek és Kohut keserű szájízzel leléptek az emelvényről. Timárt lázas embergyűrű vette körül. — Gyere ki hozzánk. János, a vasgyárba. — A cukorgyárba mihozzánk. «.— Okvetlen a kaszárnyába, ott... — Mindenhova elmegyek, mindenhol ott leszünk, elvtársak!... (Folytatjuk.) A fonyódi járás halad a begyűjtés élén a járások közti versenyben A fonyódi járás területén az utóbbi napokban jelentősen meggyorsult a begyűjtés üteme, ezáltal továbbra is az első helyen áll megyénkben. A járás a kukoricabegyüjtési tervét 62, a napraforgóét 98.7, a burgonyáét pedig 83.4 százalékra teljesítette. A begyűjtés eredményeiben nagy szerepe van a járási tanács begyűjtési osztályának is. Az osztály dolgozói rendszeresen,' a gyakorlatban segítik a községi tanácsok begyűjtési munkáját, időközönként értekezletet tartanak, ahol a helyi tanácsok elnökei és a begyűjtési állandóbizottságok elnökei tapasztalatcsere formájában vitatják meg az időszerű feladatokat. Ezek a tapasztalatcserék is hozzájárultak a járás begyűjtésének meggyorsításához. A járás községeinek többségében befejezéshez közeledik az őszi kapások begyűjtése. Különösen cí- cséretreméltó munkát végzett a begyűjtésben az öreglaki tanács. Itt a község dolgozói már október 21-én büszkén jelentették, hogy 100 százalékra teljesítették beadási kötelezettségüket. De jól halad a begyűjtés Balatonszent- györgy községben is. A tanács jelentése szerint ezen a héten befejezték a begyűjtési tervet. Bala tonszentgyörgyön kiváló munkát végzett Győréi József, a begyűjtési állandóbizottság elnöke, aki egyéni példamutatása mellett lelkes felvilágosítómunkával is segítette a község begyűjtési munkáját. Szőlősgyörök község dolgozó parasztjai sem akarnak elmaradni az élenjárók mögött. Bizonyítja, hogy itt is befejezéshez közeledik a’ kapások begyűjtése. De hasonló lelkesedéssel küzdenek a begyűjtés sikeréért a járás számos más községében is, ami azt igazolja, hogy a fonyódi járás dolgozó parasztjai nem engedik át másnak elsőségüket a begyűjtésben. Van azonban a járásnak olyan községe is, ahol a tanács másodrendű kérdésnek tartja az állami fegyelmet, semmibe veszi a begyűjtési törvényt. Balatonújla- kon sem volt rosszabb a termés, mint a járás bármelyik községében, mégis az utolsók között kullog a járás községeinek begyűjtési versenyében. Burgonyabeadását pl. mindössze 43, kukoricabeadását 54 százalékra teljesítette. De nem dicsekedhetnek a tej és baromfibeadásukkal sem. Hátráltatják a járást begyűjtési versenyében Buzsák es Táska községek is. Mindkét községben a tanácsok az íróasztal mellől akarják megoldani ezt a fontos feladatot. Táska községben mindössze 40 százalékra teljesítették a kukoricabegyüjtési tervet, de súlyos a lemaradás a tojás-, baromfi- és tejbeadásnál is. Buzsákon- több mint 100 hátralékos van, holott a betakarítás már a befejezéshez közeledik. Ezeknek a községi tanácsoknak sürgősen vál- toztatniok kell eddigi módszerükön, mert az íróasztal mellőlí munka igen káros módszer. Dolgozó parasztságunk örömmel tesz eleget az állammal szembeni kötelezettségének, ha a tanácsok bürokrácia helyett élőszóval győzik meg őket a beadás fontosságáról. Á járási tanácsnak különösen nagy figyelmet kell fordítania a rosszul dolgozó köz- _ ségi tanácsok munkájára, át kell adni számukra az élenjáró községek tanácsainak jó munka-r módszerét. Teljesítsék sílózásí tervüket termelőszövetkezeteink és egyénileg dolgozó parasztjaink A párt és a kormány két évesállattenyésztési tervéről szóló határozata előírja, hogy a takarmánybázis kiszélesítése érdekében minél több silótakarmányt készítsünk. Termelőszövetkezeteink számosállatonként legalább 7.5 köbméter silót, a háztáji állatok részére külön 3 köbméter silót készítsenek. Az egyénileg dolgozó parasztok pedig számosállatonként legalább 3 köbméter silót készítsenek. Az idei gazdag takarmánvtermés mellett erre minden lehetőség megvan. A silótakarmány készítésére használjuk fel a rendelkezésre álló mindazon szántóföldi melléktermékeket. melyekkel takarmánykészletünket növelni tudjuk és silótakarmánvunkkal. tananya elbán gazdagabbá és ízletesebbé tesszük. Ilven melléktermék ni. a kánosztnlevél, répalevél, sarjú- fű. tök stb. ♦ Már eddig is számos termelő- szövetkezet igen jelentős mennyiségű. silót készített. A pvakorl^t bebizonyította, hogy a silótakar- rnánv etetése során a tehenek töhb teiet adnak. Az 1952/53. évi nehéz takarmányozási viszonyok alkalmával számos termelőszövetkezet és egyénileg dolgozó paraszt a silótakarmánynak köszönhette, hogy állatállományát veszteség, nélkül, teleltette át. A szentbalázsi Zöld Mező tsz a mu|t télen. 50 darab szarvasmarhát és 30 darab sertést teleltetett át silótakarmánnyal. A silózás terén már eddig is jó munkát végzett a balatonkiliti Dózsa tsz. A tervbevett 400 köbméter silózásból eddig már 250 köbméter zöldsilót és 50 köbméter speciális sertéssilót készített. Jól halad a silózás a ráksi Uj Élet tsz-ben is, ezideig több mint 300 köbméter jóminőségű zöldsilót készített napraforgó és ku-koricacsalamádéból. Emellett egyre több egyénileg dolgozó paraszt, is hozzáfogott a tsilókészítéshez.. Buró György 10 holdas kadarkút* dolgozó paraszt 14 köbméter silót készített zöld kukoricaszárból, répa- és káposztalevélből. A silózási terv teljesítésében- nagy feladat hárul a gépállomásokra is. Gépállomásaink adjanak nagyobb segítséget a termelőszövetkezeteknek a silózáshoz. Neforduljon elő olyan eset, mint a nagyatádi gépállomáson, ahol a & silótöltőgépből csak egy dolgozott a legutóbbi napokig, a másik kettő a gépállomáson állt, hol» ott nagy szükség lett volna rájuk a tsz-ekben. A traktorosok közül legjobb munkát eddig Szo- kodi Géza háromfai traktoros végezte. Tervét, mely 1000 köbméter, máig teljesítette. Járási é* községi tanácsainknak is nagyobb- gondot kell fordítani a silózásra. Különösen a barcsi, fonyódi és a nagyatádi járásban kell meggyorsítani a silózást. A nagyatádi járás évi tervét mindössze 1.9 százalékra, a fonyódi járás 8.6 százalékra, a barcsi járás 12.7 százalékra teljesítette. De nem jobb a helyzet a kaposvári járásban sem, mely évi tervét eddig 11 százalékra teljesítette. Legyenek tanácsaink azon, hogy tsz-eink és egyénileg dob gozó parasztságunk minél több- silótakarmányt készítsen, hogy ezen keresztül az állati termékek hozamát növelni, a termelési költségeket pedig csökkenteni tudjuk. Jó silótakarmány több tejet, több húst, több tojást biztosít népgazdaságunknak és több jövedelmet dolgozó parasztságunknak. Wéber Endre megyei tak. gazd. előadó
