Somogyi Néplap, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-25 / 225. szám

2 SOMOGYI NÉPLAÍ* Péntek, Í953 szeptember 25, EEÜ3 Az „Egyesült Európa44 létrehozásának tervei kudarcot vallanak .Moszkva (TASZSZ). J. Pavlov, a „Pravda“ szemlé i rója Francia- országi, Olaszország, Belgium, Hol­landia, Luxemburg és Nyugat-iNié- metország külügyminiszterhelyette- seinek szeptember 22-én Rómában megnyílt értekezletével foglalko­zik. Kiemeli, bogy a római értekez­leten az „európai törvényhozó és végrehajtó szervek" létrehozásának terveit vizsgálják meg. Az „Összeurópai törvényíhozó és végrehajtó szervek“ megteremtésé­ről szóló szóbeszédeknek — mutat rá a szemleíró — egészen meghatá­rozott céljuk van: ezek segítségévei kellene elvonni a figyelmet az ,.eu- róipai hadsereg“ létrehozáséról szó­ló szerződés militarista tartalmá­tól. A „Európai politikai közösség“ megszervezését célzó 'tárgyallásck- nak ez az .igazi rendeltetése mind világosabban áll Nyugat-Európa széles társadalmi körei előtt, s az ilyen közösség megteremtésének tervei .egyre keményebb ellenállás­ba ütköznek. A francia sajtó, utal-' va arra. hogy „a német képviselők feltétlenül vezetni fogják vagy ve- zetni igyekszenek a Rómában meg­kezdődött értekezlet munkáját“, azt követeli a francia kormánytól, hogy helyezkedjenek független, ál­láspontra. A francia kormány most kitérő­ket keres az ..Európai politikai kö­zösség“ Létrehozásának kérdésében, minthogy ez a „közösség“ szorosam összefügg a tervezett „európai had­sereggé“, amely ellen Franciaor­szág mind szélesebb társadalmi kö­rei foglalnak állást. A római érte­kezlet menetéről szóló első jelenté­sek azt mutatják, hogy ezúttal1 •még az ,európai egységről1’ szóló szokásos uagályos beszédek is el­maradtak. A római értekezlet megmutatja — állapítja meg végezetül Pavlov —, milyen mértéiben fokozódik Nyugat-Európa széléé társadalmi' köreinek ellenállása minden olyan kísérlettel szemben, amely arra irányul, hogy meggyorsítsák az „európai hadseregről“ szóló szer­ződés ratifikálását te végrehajtsák azokat az amerikai terveket,, ame­lyek kiszolgáltatják a nyugateuró- pai országokat a bonni militaris­táknak. Mit jelent az SZKP történetének tanulmányozása Az Egyesült Államok be akarja magát biztosítani az angol külpolitika esetleges módosulásával szemben Párizs (MTI) ■ Az utóbbi idő­ben a nyugati sajtóban — főként az angol lapokban — olyan híresz­telések terjedtek el, hogy rövide­sen változás következik be az an­gol kormány vezetésében. E híresz­telések szerint Churchill an­gol miniszterelnök „.rcssz egész­ségi állapotára való tekin­tettel a .közeljövőben visz- szavonul a politikai életitől“’. Mint egyes újságok jelentéseiből Mtűnik, e mesterkedések mögött ,azi Ameri­kai Egyesült Államok hivatalos dip­lomáciai képviselői állnak. Erre mutat, rá a „La Tribune Des. Na­tions“ című francia polgári lap is, amikor megállapítja; „Egy félhiva­talos vizsgálat kimutatta,, hogy a kampány kiindulópontja az Egye­sült Államok londoni nagykövetsé­ge é& irányítója maga Winthrop Aldrich, londoni amerikai nagykö­vet.’“ A „La Tribune Des Nations“’ meg­írja. hogy a londoni .amerikai .nagykövet diplomáciai szolgálata előtt a „Chase National Bank“ a Rockefelíer-csoport legfontosabb bánójának elnöke volt. Júliusi washingtoni utazása során találko­zott az Egyesült Állam k üzleti éle­tének nagyszámú képviselőjével. „E találkozások során — írja a francia lap megvizsgálták az Egyesült Államok és Nagy-IBritan- nia közötti gazdasági kapcsolatok kérdéseit és Aldrich tárgyalófelei általában élénk elégedetlenségül let fejezték ki Churchill .május Il i beszéde miatt. (Ismeretes, hogy Churchill ebben a beszédében java solta a nagyhatalmak legmagasabb színvonalú tanácskozását.) Aldrich környezetének üzletembe rei azt szeretnék, ha az amerikai külügyminisztérium foglalkozzék az­zal, hogy az Egyesült Államok biz tosítsa őket a brit külpolitika' min den váratlan módosulatával szem' ben.’“ A cikk szerint Churchill betegsé­gének súlyosságáról és az angol miniszterelnök esetleges I; mondó sárál szóló híresztelések azután lát­tak napvilágot az angol .sajtóban, hogy Aldrich visszatért Londonba RÖVID KÜLFÖLDI HÍREK SANGHAJ BERLIN A Német Béketanács szerdán Ber­linben, a minisztériumok házában megkezdte harmadik teljes ülését. A napirenden a Béke-Világtanács irodájának bécsi üléséről szóló je­lentés és Heinz Willmannak, a Né­met Béketanács főtitkárának a né­met békemozgalom új feladatairól szóló beszámolója szerepel. * * * PÁRIZS Edouard Herriot, a francia nem­zetgyűlés elnöke fogadta a «Journal de Génévé»- tudósítóját, akinek kije­lentette álláspontját az «európai vé­delmi közösséggel» kapcsolatban. Herriot kijelentette: «Semmiféle gyűlöletet, vagy rossz szándékot nem táplálok Németország irányá­ban ... ’ kénytelen vagyok azonban tudomásul venni a történelem tra­gikus tanulságait, hogy lemérhessem azt a veszélyt, amit Európa és Fran­ciaország- számára jelentene, ha a germán imperializmusnak teret en­gednénk». A «Journal de Génévé» különtu- dósítója feltette azt a kérdést: nem gondolja-e, hogy egyes körök külö­nösképpen támogatták az európai védelmi közösségről szóló szerző­dést?» «Úgy hiszem — válaszolta Herriot — hogy egyes egyházi körök különö­sen jelentős szerepet játszottak a szerződés kidolgozásában. Ez a befo­lyás egyaránt megvolt Nyugat-Né- metországban, Olaszországban és Franciaországban a kereszténydemo­krácia érdekében. Meglátja majd, hogy pontosan ezek a körök vannak leginkább az európai védelmi kö­zösség mellett». A francia nemzetgyűlés elnöke vé­gül annak a véleményének adott ki­fejezést, hogy «az Egyesült Államok és Oroszország között meg kell ta­lálni a tárgyalás és a megállapodás talaját. Újból fel kell használnunk minden erőnket, mert a háború olyan kegyetlen dolog, hogy megéri ezt az erőfeszítést». A japán rádió közleménye szerint Hirosimában tiltakozó gyűlés zajlott le az amerikai katonai «segély» el­len. A gyűlést a baloldali szocialista párt és a szakszervezeti főtanács kez­deményezésére szervezték. Akamacu, az alsóház munkaügyi bizottságának elnöke ezen a gyűlé­sen kijelentette, hogy az amerikai «segély» célja a valóságban Japán újrafelfegyverzése az Egyesült Álla­mok érdekében, ezért a baloldali szo­cialista párt és a szakszervezeti fő­tanács tiltakozó mozgalmat indít a «segély» elfogadása ellen. * * * PÁRIZS Mint a «1‘Humanité» közli, a pos­ta, a távíró és a telefon dolgozói folytatják tiltakozásukat Ferri mi­niszteri rendelkezése ellen, amelynek értelmében megtorlásokat alkalmaz­nak az augusztusi sztrájk részvevői­vel szemben. A tiltakozás jeléül^ Pá­rizs VII. és X. kerülete, továbbá Versailles, Lille és Brest postahiva­talainak dolgozói egyidőre beszün­tették a munkát. A posta, a távíró és a telefon dol­gozói nem hajlandók aláírni olyan kötelezvényt, hogy a jövőben nem vesznek részt a sztrájkokban. Ferri miniszter rendelete ilyen nyilatkozat aláírását követeli. * * * MONTEVIDEO Amint az «Imprensa Popular» cí­mű brazil lap jelenti, Curitiba váro­sában befejeződött a brazil újság­írók 5. kongresszusa. A kongresszus elvi deklarációt» hozott, amelyben hangsúlyozzák: minden újságíró kö­telessége, hogy «szolgálja Brazíliá­nak és népének legfőbb érdekeit, harcoljon a nemzeti szuverenitásért és a demokratikus jogokért, a világ valamennyi népével való baráti, kul­turális és kereskedelmi kapcsolatok megteremtéséért». A kongresszus külön határozatot hozott a küszöbönálló szakszervezeti világkongresszus támogatásáról. Az SZKP története történelem. Magába foglalja az SZKP harcát az orosz munkásosztály, dolgozó pa­rasztság, értelmiség felszabadításá­ért. A párt története tankönyv, mely félévszázad harci dokumentumait rögzíti. Nincs még egy tankönyv, amelyből annyi harci energiát, aka­ratot, előrelátást, magabiztosságot, tudományos szemléletet tanulhat­nánk, mint az SZKP történetéből. Ez a tankönyv a maga igazságával, mélyértelmű tisztaságával, a pártve­zetés töretlen egyenesvonalúságával olyan örökérvényű megbecsülést ví­vott ki, hogy milliók tankönyvévé vált. Az egész világ munkásosztálya ennek szelleméből táplálkozik, ennek erejével edzi sorait a kapitalizmus elleni harcban. A hatalmas Szovjetunió által fel­szabadított népi demokratikus or­szágok kommunista pártjai is e tu­dományos, történelem tanulmányo zása, a Szovjetunió tapasztalatai alapján vezetik dolgozó népüket a szocialista építőmunkában. Ebből a tankönyvből tanul minden becsüle­tes párttag, dolgozzék az bármely te­rületen. Az elmúlt években az SZKP történetének tanulmányozása során sokezren edződtek meg, készültek fel komoly harci feladatokra. Ebben az oktatási évben szintén a pártok­tatás gerincét képezi az SZKP tör­ténetének tanulmányozása. Megyénk­ben is ezrek tanulmányozzák ezt a nagyszerű tananyagot. Az oktatási évad beindításakor szükséges megmutatni ismételten mű jelentőségét. E cikk leírása előtt tudni kell: «az SZKP történetének tanulmá­nyozása ama harcok történetének tanulmányozása, amelyeket pár­tunk a marxizmus-ieninizmus valamennyi ellensége ellen foly­tatott — segít a bolsevizmus el­sajátításában, fokozza a politikai éberséget. A Bolsevik Párt hő­sies történetének tanulmányozá­sa fslfegyverez a társadalmi fej­lődés és a politikai harc törvé­nyeinek, a forradalom hajtóerői­nek ismeretével. Az SZKP tör­ténetének tanulmányozása meg­szilárdít abban a meggyőződés­ben, hogy Lenin—Sztálin pártjá­nak nagy ügye véglegesen győz­ni fog, hogy a kommunizmus az egész világon győzni fog». (Párttörténet 6. old.) Ebből kiindulva meg kell állapí­tani: minden párttagra megtisztelő a párttörténet tanulmányozása, egy­úttal minden párttagra komoly fele­lősséget is ró. Megengedhetetlen bár­milyen felelőtlenség, hanyagság a mű tanulmányozásával kapcsolatban. Akkor járunk el tisztelettudóan, meg­becsüléssel, ha elemezve, következ­tetések alkalmazásával tanulmányoz­zuk. Ha ez a tanulmányozás kézzel­foghatóan érezteti hatását az embe­rek jellemének formálásában, a harcos, pártos kiállásban, a szocia­lista építőmunka sikereiben. A mű tanulmányozása tehát nem lehet ön­cél. A mű tanulmányozásánál fel kell ismerni annak történelmet for­máló hatását az egész emberiség tör­ténetére nézve. Ezért a párttörténet tanulmányozása mindenekelőtt őszin­te, mélyérzésű tiszteletet jelent az SZKP és annak lánglelkű vezetői, mindenekelőtt Lenin és Sztálin elv­társak iránt. A világtörténelem e két lekiemelkedőbb proletárvezére egész életük harcos munkájának eredményeként születhetett meg e nagyszerű mű. Tiszteletet és mélysé­ges hálát jelent a Szovjetunió mun­kásosztálya és dolgozó parasztsága felé. akik a hősök ezreit áldozták e műért, a szocializmus győzelméért, mert ebben a történelemben' az ő harcuk is él. Soha a világtörténelemben nem volt olyan erő, nagy energia népben, mint az orosz népben. Soha még olyan vezető erő, mint a Bolsevik Párt nem volt a tömegek előtt. _ A nép szabadságáért és boldogságáért vívott önfeláldozó harcával Lenin— Sztálin pártja kivívta a munkásosz­tály, a dolgozó tömegek forró szere- tetét és óriási tekintélyre tett szert körükben. Minden becsületes ember a bolsevikok pártjához vonzódott. Megvolt az értelme, mert ahogy Le­nin elvtárs nevezte a pártot: «Korunk esze, becsülete és lelki­ismerete» — élt és él az emberek előtt. A történelmi fejlődés szükségsze­rűsége volt az, hogy Lenin—Sztálin pártja a nép általánosan elismert ve­zérévé és nevelőjévé váljék, s való­ban azzá is vált. Oroszország dolgo­zói hosszú évek során a gyakorlat­ban próbálták ki a forradalom előtti Oroszország főbb politikai pártjait: a földbirtokosok pártját (a fekete százasokat), a tőkések pártját (a ka­detokat), a mensevikek pártját (a jobboldali szocialistákat), az esszerek pártját (a kulákok védelmezőit). A j a kulturált és jómódú életet. Az ioa- tíol_gozók a forradalmi harc során j rosításra és a mezőgazdaság kollek- győződtek meg arról, hogy a földbir- j tivizálására irányuló lenini-sztálini tokosok és a tőkések pártja, vala- j politika megvalósításának eredmé- mint a mensevikek és az esszerek a nyeként az SZKP elmaradott agrár­nép esküdt ellenségei voltak, a ki­zsákmányolok uralmát védelmezték A nép félretaszította ezeket a népel­lenes pártokat és a kommunisták pártja mellett döntött, ama párt mel­lett, amely bátran és következetesen védelmezi a munkások érdekeit. Oroszország soknemzetiségű népét a Bolsevik Párt forrasztotta eggyé, egy nagy egységgé, amellyel a gya­korlatban szerzett érvényt a prole- íárnemzetköziség magasztos eszméi­nek. A sztálini nemzetiségi politika biztosítja ma is a szovjet állam né­peinek megbonthatatlan egységét. A kis népeknek biztosított jogok, a nemzetiségiek önrendelkezési jogai­nak biztosítása példa a világ dolgo­zói előtt a nemzetiségiek és kis né­pek megbecsülése tekintetében. A vi­lágon egyedülálló példa arra szol­gál, hogy a proletárnemzetköziség eszméihez híven, határtalanul bíz­zunk a proletárnemzetköziség elvei­ben. Jelentős dolog ez, mert a világ munkásosztálya összefogásának el­veiről van szó. Gyakorlati bizonyí­tékról, amely megdönthetetlenül iga­zolja a népek barátságát és szolida­ritását, azt az erőt, amely képes min­den imperialista agresszióval szem­beszállni és ellene küzdeni. Arról van szó, hogy a Bolsevik Párt és bölcs vezetői jól látták azokat az erő­ket, amelyekkel minden népelnyomő erő felett diadalmaskodni lehet. A szélesrétegű, sokmilliós tömeg bizal­ma legyőzhetetlen erő. A Bolsevik Párt milliós tömegek vezetőjévé vált, s mert tetteivel kiérdemelte a tömegek bizalmát, joggal lett az or­szág kormányzó pártjává. Az SZKP történetének tanulmányozása jelenti ä proletárnemzetköziség eszméihez való hűséget, valamint annak meg­értését, hogy a kommunista pártok, és a dolgozó tömegek közötti szoros kapcsolat legyőzhetetlen erő. Az SZKP történetének tanulmá­nyozása a szocialista munka kime­ríthetetlen tárháza. Megmutatja, hogy a marxizmus-ieninizmus min­den akadályt legyőző tanításától ve­zérelve, a dolgozók támogatásával az SZKP az ellenséges kapitalista kör­nyezet viszonyai közt önfeláldozóan leküzdötte a szocializmus építésének akadályait. A szovjetország forradal­mi átalakításáért vívott harcban a kommunisták szocialista hazájuk, népük hű fiaiként, bátor újítókként, korunk élenjáró embereiként tűntek ki. A kommunisták mindig és min­denütt példát mutatnak a szervezett­ségben és a fegyelemben, az alkotó kezdeményezésben, az állhatatosság­országból erős ipari—kolhoz-hatalom­má változtatta az országot. Az or­szág iparosítására és a fnezőgazdaság kollektivizálására irányuló politika megvalósításáért folytatott harcban a párt leküzdötte az árulók és kapitu- lánsok — trockisták, zinovjevisták, bueharínisták és a nacionalista el­hajlók — elkeseredett ellenállását. «A párt — mondotta Sztálin elv­társ 1946 február 9-i választási beszédében — nem engedett sem egyesek fenyegetéseinek, sem mások jajveszékelésének és mindennek ellenére magabizto­san haladt előre. A párt érdeme, hogy nem alkalmazkodott az el­maradottakhoz, nem félt az ár ellen úszni és állandóan kezében tartotta a vezetést». A párt és a nép minden ellensége ellen folytatott könyörtelen harc még jobban megszilárdította a dolgozók­nak a kommunista párt iránt érzett bizalmát. A párt szétzúzta a trockis- ta—bucharinista illegális központot, amely valamennyi szovjetellenes erő vonzási központja volt az országban, megtisztította a párt- és a szovjet szervezeteket a kapitulánsoktól és árulóktól, akik lé akarták téríteni a pártot a helyes útról és meg akarták bontani a párt sorainak egységét. Ezzel idejében elvágta még a lehető­ségét is annak, hogy a Szovjetunió­ban megjelenjen az «ötödik hadosz­lop» és politikailag előkészítette az országot az aktív védelemre. A társadalmi gazdaság fejlesztése terén elért sikerek alapján szüntele­nül növekedett a nép anyagi jóléte. Megszűnt a munkanélküliség, a nyo­mor, megteremtették valamennyi szovjet dolgozó jómódú életének szi­lárd alapját. A párt mélyreható kulturális for­radalmat hajtott végre, bevezette az általános tankötelezettséget, biztosí­totta a tudomány, az irodalom és a művészet mindaddig példátlan virág­zását. A szovjet „haza a haladó kul­túra központjává vált. A kommunista párt egyik legna­gyobb vívmánya, hogy új embereket, nevelt: a kommunizmus építőit. A párt felébresztette a néptömegekben rejlő hatalmas energiát és képessé­geket. A párt a lángoló szovjet haza­fi ság szellemében nevelte a szovjet­embereket, s igazi munka-hősiességre mozgósította őket. Ragyogó meg­nyilvánulása ennek a szocialista ban és a nehézségek bátor leküzdé- mun^avej-ggny, a sztahanov -mozga­sében. A kommunisták alkotó for­radalmi energiája, szívóssága, kitar­tása és töretlen akarata világszerte csodálatot keltett. «Mi, kommunisták, különösvá­gású emberek vagyunk — mon­dotta Sztálin elvtárs — nem kö­zönséges anyagból vagyunk mi gyúrva. Mi vagyunk azok, akik a nagy proletárhadvezér, Lenin elvtárs hadseregét alkotjuk. Nincs nagyobb tisztesség, mint ehhez a hadsereghez tartozni. Nincs nagyobb tisztesség, mint tagnak lenni abban a pártban, amelynek alapítója és vezetője Lenin elvtárs». A szovjet nép a kommunista párt vezetésével felszámolta a kapitaliz­must, megszüntette a kizsákmányo­lást és felépítette a szocialista társa­dalmat. A szocializmus felépítésének döntő, alapvető láncszeme az ország szocialista iparosítása volt. Az or­szág szocialista iparosításának lenini­sztálini politikája, mint a szovjet ha­za létérdekeinek megfelelő egyedüli helyes politika, a szovjet nép teljes támogatására talált. A munkásosz­tály megértette, hogy csak az erős, szocialista ipar megteremtése vezeti ki az országot az elmaradottságból és változtatja hazájukat élenjáró ha­talommá. Nem kevésbbé volt fontos a szo­cializmus sorsa szempontjából a me­zőgazdaság kollektivizálására irá­nyuló politika. A párt meg tudta győzni a dolgozó parasztság tömegeit arról, hogy csak ilymódon szabadul­hatnak meg a nyomortól és tönkre- jutástól, a kulákok igájától, csak ily­módon tudják biztosítani maguknak lom. A szocialista ideológia szelle­mében nevelt szovjet emberek állan­dóan szem előtt tartják a szocialista állam érdekeit, önfeláldozóan dolgoz­nak a kommunizmus teljes diadala érdekében. A szocializmus felépítése folyamán kialakult a szovjetország társadalmá­nak erkölcsi-politikai egysége, meg- acélosodott a Szovjetunió népeinek barátsága létrejöttén, és fejlődésnek indultak az új, szocialista nemzetek. Az egész szovjet nép még szorosab­ban tömörült kommunista pártja kö­rül. A nép és a kommunizmus egyet­len hatalmas erővé forrott össze. A szocializmus győzelme a szovjet nép hatalmas vívmánya, a kommu­nista párt politikájának diadala volt. A szovjet nép mélységesen szereti pártját, drága szovjet hazáját. Az SZKP történetének tanulmá­nyozása jelenti azt is, hegy példának véve a szovjet nép szeretetét pártja és hazája iránt, mi is megtanuljuk még odaadóbban szeretni hazánkat, pártunkat. Összefoglalva: az SZKP történeté­nek tanulmányozása a legjobb mód­szer a marxista-leninista ideológia elsajátítására, amely eszmei szilárd­ságot, pontosságot, a nép iránti sze­reteted a szocialista építőmunkáért folyó harc győzelmébe vetett hitet, magabiztos érzést ad. Erőt, bátorságot jelent az ellenség, valamint nehézségeink leküzdésében. Jelenti számunkra annak megtanu­lását, hogy csak a párt és a tömegek közötti szoros kapcsolat lehet biz­tosítéka a szocializmus sikeres fel­építésének. ILLÉS DEZSŐ. HEUSINGER VOLT NÁCI TÁBORNOK szakértőként vesz részt az Északatlanti Szövetség fegyveres erőinek alsószászországi hadgyakorlatain mint Adenauer 'katonai tanácsadója működik, szakértőként részt vesz ^ a támadó Északatla.nti Szövetség fegyveres erőinek alsószászországi Oldenburg (adn). A ,,DPA’“ hír­ügynökség jelentése szerint Heu- singer volt' náci tábornok, a hitle­rista vezérkar hadműveleti osztá" lyá-nak volt főnöke, aki jelenleg I hadgyakorlatain.

Next

/
Thumbnails
Contents