Somogyi Néplap, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-13 / 215. szám

I Az épülő kommunizmus országából Az őszi talajelőkészítési és vetési munkák időbeni elvégzésével — előre a közös gazdaságok további megerősítéséért Irta: I. Szokolov . A gépállomás őszi munkái Itt az ősz. A mezőgazdasági dolgo­zóknak ősszel a gabonafélék betaka­rításával, a burgonya felszedésével és a zöldségfélék betakarításával egyidejűleg gondoskodniok kell ar­ról, hogy jól elvégzett vetőszántás­sal és őszi mélyszántással biztosít­sák a jövőévi bő termést. Ennek a sokféle munkának ered­ményes elvégzéséhez jól felkészült a kujbisevi terület bolse-dergunovi gépállomása. Mihail Rjazanov, a gépállomás igazgatója elmondja, hogy az idén a gépállomásnak több mint 28 ezer hektárról kell beta­karítania a termést. Segítenie kell a kolhozoknak a silózásban, a takar­mány előkészítésében és 19.000 hek­táron el kell végeznie az őszi mély­szántást. A gépállomás dolgozói számbavették a lehetőségeket és vál­lalták, hogy mindezt a munkát szep­tember 20-ig, Vagyis egy hónappal a kitűzött határidő előtt elvégzik. A bolse-dergunovi gépállomás dol­gozóinak kezdeményezése nagy visszhangra talált a többi szovjet gépállomás dolgozóinál. A moszkvai, cskalovi, gorkiji és több más kerü­let gépkezelői bekapcsolódtak a ver­senybe a koraőszi szántás mielőbbi elvégzéséért. . Minőségi munka a jövőévi bő termés alapja A bolse-dergunoviak különös fi­gyelmet fordítanak a minőségi mun­kára. A korai és jóminőségű vető­szántás és őszi mélyszántás a jövő­évi bő termés alapja. A gépállomás, dolgozói gondos munkával készítik elő a talajt az ősziek és a tavasziak alá. Az aratás első napjai óta 18 lánctalpas traktor végzi a szántást. A gépállomás szakmai vezetői a munka megszervezésénél arra töre­kedtek, hogy biztosítva legyen az erő- és munkagépek teljes kihasz­nálása. Két mozgó javítóműhely áll a traktorosbrigádok rendelkezésére. A gépállomás valamennyi traktoros­brigáddal rádióösszeköttetést tart fenn. Ha a diszpécser értesítést kap, hogy valamelyik brigádnak techni­kai segítségre van szüksége, azon­nal útnak indítja oda a mozgó ja­vítóműhelyt. Harc a traktorosmunka önköltségének csökkentéséért A gépek helyes kezelése hozzáse­gíti a traktorosokat, hogy túlteljesít­sék terveiket. A szántásnál különö­sen jó eredménnyel dolgozik J. Se- virev traktorvezető, aki a Komszo- molec-kolhozban «DT—54»-es Die­sel-traktorjával műszakonként hét hektár helyett kilenc hektárt szánt fel. Váltótársa, V. Nyepovinnov 8 hektárt teljesít műszakonként. Mind­ketten 30 cm mélységű szántást vé­geznek. A gépállomás dolgozói Összesen már 6 ezer hektáron végezték el a szántást, közel tízszer akkora terü­leten, mint a múlt év hasonló idő­szakában.— A traktorok magas ha­tásfokú kihasználása az üzemanyag­takarékosságot is lehetővé teszi — mondja Mihail Rjazanov, a gépállo­más igazgatója. — A. legtöbb trak­torvezető már többezer kilogramm üzemanyagot takarított meg. Ebből többezer hektár őszi szántást végez­hetünk el. A jó munka a traktoros­munkák önköltségének csökkentését is jelenti. Számításaink szerint idén legalább 5 százalékkal alacsonyabb lesz hálunk a traktorosmunkák ön­költsége, mint amennyit a tervben előirányoztunk. Politikai tömegmunka a traktorosbrigádoknál A gépállomás pártszervezete nagy­arányú politikai munkát végez a gépállomás dolgozói között: a mező- gazdasági munkák sikeres elvégzésé­re, a kiváló minőségű munkára moz­gósítja őket. A pártszervezet nagy munkát fejt ki annak érdekében, hogy az élenjáró traktorvezetők ta­pasztalatait a többi traktorvezető is átvegye. Az élenjárók tapasztalatait röplapok útján terjesztik. A népne­velők is beszélgetnek a traktoros­brigádok tagjaival és közvetítik a tapasztalatokat. A helyi rádióadó külön adásokban foglalkozik a ta­pasztalatcserével, Balovnev népneve­lő például a pártszervezet megbízá­sából alaposan tanulmányozta Sevi- rév Diesel-traktoros munkáját, majd a rádióban beszámolt Sevirev mun­kamódszeréről. Az adást a gépállo­más minden dolgozója meghallgatta. A politikai tömegmunka célja nem egyedül az élenjáró tapasztalatok el­terjesztése, a szocialista verseny megszervezése. Ezenkívül előadáso­kat szerveznek külpolitikai, belpo­litikai és tudományos témákról is. Gyakran szerveznek felolvasásokat újságokból, folyóiratokból, szovjet írók műveiből. A Szovjetunió Legfelső . Tanácsa ötödik ülésszakának határozatait gépállomás dolgozói nagy örömmel fogadták és válaszul fokozott erővel folytatják a szocialista munkaver­senyt. Minden képességüket latbave- t-ik, hogy az őszi mezőgazdasági mun­kákat kiváló minőségben, határidő előtt végezzék el. A SZOVJET PÁNCÉLOSOK NAPJA írta: V. Grigorjev páncélos vezérőrnagy Készítsünk minél több silótakarmányt télire Uj silózási módszerek a Szovjetunióban Az állattenyésztés hozamának nö­velése, a dolgozóknak tejjel, hússel és zsírral való bőséges ellátása érde­kében a minisztertanács nemrégiben határozatot hozott a termelőszövet­kezetek és az egyénileg dolgozó pa­rasztok silóépítésének támogatásáról. Eddig a silótakarmányok készítése tulnyomórészben földsilókban tör­tént, jó takarmányokat azonban na­gyobb romlási veszteség nélkül csak beton-, kő- vagy téglafalú silókban készíthetünk. Amig a földsilókban a romlási veszteség mintegy 20—25 százalékra tehető, addig gondos ke­zelés mellett alig van romlási- vesz­teség az épített silókban. Statiszti­kusaink kiszámították: 5 és fél mil­lió köbméter évi silótakarmánynál körülbelül 1 millió mázsára tehető a silózásból eredő veszteség. A silózási veszteség kiküszöbölésével ugyan­azon anyagból évenkint 12 millió li­terrel több tej termelésére tudnánk Magyarországon takarmányt biztosí­tani, ami 36 millió forint jövedelem- többletet jelentene a termelőszövet­kezeteknek és a dolgozó parasztság­nak. Silózás koratavasztól — késő őszig A kolhozok sokévi tapasztalata azt bizonyítja, hogy érdemes sílótakar- mányt készíteni. Az állattenyésztés területén az egyik főfeladat: a téli takarmányozást minél inKább ha­sonlóvá tenni a nyári takarmányo­záshoz. E feladat megoldásának egyetlen helyes útja az, ha a téli fej­adagot a lehető legtöbb silótakár- mánnyal gazdagítjuk. A silózás nem egyéb, mint a zöld­takarmányok hidegerjesztése útján való tartósítása. Bebizonyosodott: a silótakarmány savanykás íze, kelle-, mes szaga fokozza az állatok étvá­gyát, elősegíti más takarmányok jobb értékesítését, fokozza a széna és szalmafélék jobb emészthetőségét. Éppen ezért minden kolhoz és min-’ den szovhoz arra törekszik, hogy sok silót rakjon le télire. A sílóierakás koratavasztól késő őszik folyik. A. Zubrilin Sztálin-díjas professzor ta­nácsolja: ha nehezen silózható növé­nyeket akarunk silóba rakni, igen fontos, hogy helyesen válasszuk ki ps megfelelő mennyiségben alkal­mazzuk a vele együtt lerakott, köny- nyen silózható kiegészítő növényeket. Ilyenek lehetnek a cukorban vagy keményítőben gazdag növények, pél­dául a csalamádé, a silózásra ter­mesztett napraforgó, a gyöknövé­nyek (levél és gyökér), étkezési ká­poszta hulladéka, burgonya, zabdara és más dara, amelyet hideg pép alakjában adunk a silózandó zöld­tömeghez. Annak érdekében, hogy a nehezen silózható növényekből ké­szült silótakarmány minőségét ja­vítsák, a Szovjetunióban már külön­leges erjesztőanyagot is használnak, amelyek jelentősen meggyorsítják az erjedés folyamatát. A Káspi-tenger partvidékén a fiatal nádat is silózzák A Szovjetunióban pontos és egy­szerű módszereket' alkalmaznak ar­ra,. hogy akármilyen is az időjárás, mindenfajta füvet és sásfélét besi- lózhassanak. A Káspi-tenger északi partvidékén, a gurjevi területen mintegy 172.000 hektárnyi lápos vi­dék van.. Ezen a területen főként nád és sás terem. A nádból rendsze­rint silótakarmányt készítenek. Egy évben kétszer kaszálnak. Ha a fiatal nádat akkor kaszálják, amikor szá­rán még csak 8—9 levél van, úgy hektáronkint 25—30 mázsa nád­szénát takaríthatnak be. Az így ka­szált nád celluloze-tartalma 30 szá­zalékos. Emészthető fehérjetartalma kisebb, mint a füveké, cukortartal­ma azonban igen jelentős. A gyakorlat azt mutatja, hogy a silózott nád növeli a tehenek tej- hozamát. Minthogy a nádban jelen­tős mennyiségű C-vitamin van, igen jó takarmány. A silózott nád. tápér­téke körülbelül megfelel a silózott napraforgó tápértékének. A semisejszki kerületben lévő Győzelem kolhozban is tavasztól őszig folyik a silózás. Augusztus első felében voltak napok, amikor napon­ta átlag 20—25 mázsa takarmányt silóztak. A naszkaftini gépállomás gépkezelői szorosan együttműködnek a növénytermelő brigádokkal. Vala­mennyi munkaigényes folyamatot gépesítették, gépek végzik a kaszá­lást, a szállítást, a zöldtömeg szecs- kázását és silóbarakását. Csak a fiatalon kaszált, gyorsan lerakott és megfelelő víztartalmú növényekből lesz jó silótakarmány. A gépállomás dolgozói ennek tudatában segítik a növénytermelő brigádok munkáját: traktorhoz kapcsolt kocsikkal szállít­ják a zöldtakarmányt a silókhoz, ahol a silótöltő szecskavágógépek dolgoznak. Szecskázatlan silótakarmány burgonyalevélzetből Idén bő volt a termés a takar­mánynövényekből a Szovjetunióban is, ennek ellenére mégis gondot for­dítanak a takarmánytartalékok gaz­daságos felhasználására. Összegyűj­tik és takarmányozásra felhasznál­ják a kukoricaszárat, a napraforgó­tányért, a zöldséghulladékot, az üzemi és konyhai moslékot, az út­menti, valamint a vizenyős területe­ken termő fű- és sásféléket is. Bur­gonyaszedés előtt például egyes helyeken lekaszálják a zöld levélze- tet és szecskázatlanul rakják silóba. Amennyiben a levélzethez föld ta­pad, silózás előtt hordókban vagy dézsákban megmossák a levélzetet. Félméteres réteget raknak a szecs­kázatlan levélzetből, majd 10—15 centiméter vastagon gabonafélék pelyvájával vagy lóherével letakar­ják, gondosan ledöngölik, utána úiabb réteg következik. A lerakás után a silóárkot lánctalpas traktorral egy fél nap alatt többször is -«átva­salj ák>>-, hogy a lerakott zöld tömeg jól összetömődjék. Ugyanezzel a módszerrel lehet lerakni a tarlórépa és a káposzta levelét is. A szovjet haza biztonsága felett őrködő szovjet fegyveres erők közt fontos helyet foglalnak el a páncé­los és gépesített csapatok. A páncé­losok a szocialista haza becsületéért és függetlenségéért vívott harcokban hősiesen megálltók helyüket. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának el­nöksége 1946-ban a páncélos és gé­pesített csapatoknak a Nagy Honvé­dő Háborúban tanúsított kimagasló érdemei, valamint a szovjet hadse­reget páncélos technikával ellátó harckocsigyártók érdemei elismeré­seként elrendelte, hogy minden év­ben szeptember második vasárnap­ján meg kell ünnepelni a páncélosok napját. A szovjet nép nagyszerű fiai a páncélos katonákat ünnepli ezen a napon, akik sok dicső­séges oldalt írtak be a szov­jet haza hős történelmébe. A szovjet páncélosoknak és gépe­sített alakulatoknak dicsőséges harci hagyományaik vannak. Történetük elválaszthatatlanul kapcsolódik a szovjet hadsereg történetéhez. A szovjet páncélos és gépesített alaku­latok, az őket fegyverrel ellátó iparral együtt, a fiatal szovjet ál­lam történetének hajnalán, közvet­lenül az októberi forradalom győ­zelme után születtek meg. A kom­munista párt és a szovjet kor­mány mindent megtett annak érdekében, hogy megszervezze a ha­zai harckocsigyártást és megteremt­se a páncélos és gépesített csapato­kat. Az első páncélos egységek 1918 februárjában alakultak meg és tevé­kenyen résztvettek a német inter­venciósok szétzúzásában Pszkov és Narva alatt. A szovjet páncélos egy­ségeknek fontos szerepük volt Cári­éin hős védelmében is. Az 1930—39. években a szovjet tervezők és harckocsigyártók elké­szítették a világ legjobb közepes és nehéz harckocsijait, a’«T—34», "I»,-kKY» harckocsikat, amelyek sike­resen kiállták a kemény próbát a Nagy Honvédő Háborúban és tartó­san biztosították a Szovjetunió el­sőbbségét a harckocsigyártásban. A párt és a kormány a hadsereg­technikai felszerelésével egyidejűleg hatalmas munkát fejtett ki a páncé­los és gépesített csapatok kádereinek megteremtésére és nevelésére. Pán­célos iskolákat és tanintézeteket szerveztek, 1932-ben pedig menyilt a páncélos és gépesített csapatok J. V. Sztálinról elnevezett hadiakadémiája. A Szovjetunió a Nagy Honvédő Háború kezdetén már erős páncélos és gépesített egységekkel rendelke­zett, amelyeknek elsőrangú techni­kájuk és kiképzett kádereik voltak. A Nagy Honvédő Háborúban a szocialista haza megvédésének ne­mes eszméjétől lelkesített szovjet harcosok felülmúlhatatlan hőstette­ket követtek el. A páncélosok az első sorokban voltak ezekben a harcokban. A védelemben és táma­dásban hatalmas tűzerejűkkel és a hernyótalpas harckocsikkal szétzúz­ták a fasiszták technikáját és fegy­vereit, megrendítették az ellenség hadseregét. A szovjet páncélosok és gépesített’ csapatok már a háború elején, ami­kor a hitleristák a repülőgépek és harckocsik terén mennyiségi fö­lénnyel rendelkeztek, mozgékonysá­gukkal és taktikájukkal meghiúsítot­ták az ellenség terveit és pótolhatat­lan veszteséget okoztak annak em­berben és hadianyagban. Ezt már az a tény is bizonyítja, hogy a há­ború első tíz napja alatt az ellenség 2500 harckocsit vesztett. Kiemelkedő szerepük volt a szov­jet páncélosoknak a Moszkva előtt álló német -fasiszta csapatok szét­zúzásában. Itt foszlott semmivé a hitlerista hadsereg legyőzhetelensé- géről szóló mithosz. A Moszkva előt­ti ütközetekben született meg a szov­jet harckocsi gárda, amely az Elba partjáig vitte el győzelmes harci zászlóit. A Szovjetunió már a háború má­sodik évében ki tudta egyenlíteni azt a számbeli fölényt, amellyel az el­lenség a harckocsik terén rendelke­zett. ’ Ebben nemcsak a harckocsir- gvártóknak, hanem a szovjet páncé­losoknak is nagy érdemük van. A szovjet páncélosok napról-napra több ellenséges páncélost lőttek ki. A sztálingrádi ütközetben már teljes mértékben kibontakozott a szovjet páncélosok fölénye a fasiszta gépe­sített alakulatok fölött. 1943- ban a kurszki kanyarban bontakozott ki a Honvédő Háború egvik legnagyobb ütközete. E har­cokban mindkét részről 10.000 harc­kocsi vett részt. A hitleristák jú­lius 5-től augusztus 6-ig 4000 harc­kocsit és maga járó loveget vesztet­tek. Az ellenség megrendült, a szov­jet hadseregnek pedig lehetősége nyílt arra, hogy megkezdje a döntő ellentámadást. 1944- ben szovjet páncélos és gépe­sített csapatok a többi fegyvernemek csapataival együtt 9 megsemmisítő csapást mértek az ellenségre és en­nek révén a hitleristákat kiűzték a Szovjetunió területéről, majd meg­semmisítő csapást mértek a fasiszta fenevadra saját barlangjában. A szovjet páncélosok, a szovjet hadsereg többi alakulataival együtt rövidesen döntő csapást mértek a japán imperialistákra is. Japán kénytelen volt letenni a fegyvert. A szovjet kormány értékelte a szovjet páncélosok hőstetteit és bá­torságát. 1142 páncélost tüntettek ki a Szovjetunió Hőse címmel. A kor­mány a harckocsigyártók érdemeit a Szocialista Munka Hőse cím adomá­nyozásával jutalmazta. A Szovjetunió békés alkotó mun­kával halad a kommunizmus útján. Békés munkájára, boldog derűs éle­tére a Szovjetunió fegyveres erői őrködnek. Velük együtt ott állnak a vártán a szovjet páncélosok is. Áll­hatatosan növelik katonai és politi­kai tudásukat, állandóan készenlét­ben tartják az elsőrendű szovjet ha­ditechnikát, amelyet a nazától kap­tak. BŐVÜL AZ ÁRUVÁLASZTÉK A kisipari szövetkezeti vállalatok által előállított közszükségleti cikkek választéka rendkívül sokféle, ter­melésük szakadatlanul növekszik. A szövetkezetek jelenleg több mint két- szerannyi kötött fehérneműt és fel­sőruhát gyártanak, mint 1940-ben. Több mint kétszerannyi bútort és négyszerannyi fémedényárűt gyárta­nak, mint 1940-ben. Idén a szövet­kezetek 23.6 millió darab kést és villát készítenek. 1953-ban majdnem félmillió négyzetméter szőnyeget gyártanak. A szövetkezetek előállítanak építő­ipari anyagokat, háztartási cikkeket, játékokat, hangszereket, sportfelsze­relést, kocsikat és járműveket. Kis­ipari szövetkezetek széleskörű háló­zata foglalkozik élelmicikkek előállí­tásával. i A kommunista párt és a szovjet kormány szüntelenül gondoskodik a nép életszínvonalának további eme­léséről, a közszükségleti cikkek ter­melésének fokozásáról, a városok rendezéséről, egészséges munka- és életviszonyok megteremtéséről, a dolgozók társadalombiztosításáról'. Mindennek közös célja, hogy az em­berek jobban éljenek, eredménye­sebb munkát végezzenek, minél tel­jesebben kivegyék részüket az élet örömeiből. A Szovjetunió állami költségveté­se világosan tükrözi a társadalom gazdaságának növekedését, a dolgo­zók életszínvonalának emelkedését. Idén az 1952. évi 129.6 milliárd ru­bellel szemben 139.5 milliárd rubelt fordítanak közoktatásra, egészségvé­delemre, szociális és kulturális in­tézményekre, nyugdíjra, kölcsöntör- lesztésre. Ebben nincsenek benne az árcsökkentéssel kapcsolatos ráfordí­tások, amelyek a lakosság számára 46 milliárd rubel hasznot biztosíta­nak. A szovjet emberek a költségve­tés terhére idén egészében véve 192 milliárd rubelt kapnak, vagyis az összes költségvetési kiadások több, mint 36 százalékát. Az előirányzat szerint idén 24.8 milliárd rubelt költenek egészségvé­delemre és sportra. A kormány szük­ségesnek látta, hogy idén közel A Szovjetunióban a legfőbb törvény: az emberről való gondoskodás J. Kityenko cikke nyomán 1,363 millió rubellel növelje az egész­ségvédelemre fordított összeget. Az egészségügyi költségvetés le­hetővé teszi, hogy idén pl. a kórházi ágyak számát 55 ezerrel, a bölcsödéi helyek számát 24 ezerrel, a szanató­riumi helyek számát 3.400-al nö­veljék. . A Szovjetunióban a munkások in­gyenes orvosi kezelésben, ideiglenes munkaképtelenségük esetén segély­ben részesülnek, rokkantság esetén és öregkorukban nyugdíjat kapnak, ingyenes, vagy kedvezményes beuta­lást kapnak a szanatóriumokba és üdülőkbe. A költségvetés ilyen cé­lokra 42.9 milliárd rubelt, irányoz elő. Ilyesmi nincs és nem is lehet a kapitalista országokban, ahol az egy­re növekvő háborús kiadások a költségvetés kiadási tételeinek túl­nyomó részét teszik ki. A Szovjetunió 1953. évi állami tár­sadalombiztosítási költségvetésére 22.7 milliárd rubelt hagytak jóvá, vagyis a tavalyinál 1.3 milliárddal többet. A társadalombiztosítási költ­ségvetést, a multévihez hasonlóan úgy állították össze, hogy a szénipari, kohászati és a népgazdaság egyéb ágaiban dolgozók felemelt segélyt és nyugdíjat kapnak. A szovjet állam fokozott mérték­ben gondoskodik az anyákról és gyermekekről. A társadalombiztosí­tási összeg -egytized részét fizetik ki idén terhességi és szülési segély cí­mén. Tájékoztatásképpen megje­gyezzük, hogy a Szovjetunió lakos­sága az utolsó három esztendő alatt 9.5 millió emberrel szaporodott. Az idén’ 2,750.000 gyermek töltötte és tölti szünidejét az úttörőtáborokban. A dolgozók gyermekeinek üdülteté­sére 596 millió rubelt fordítanak. 1476 millió rubelt fordítanak a dolgozók üdültetésének megszerve­zésére. Ezenkívül 15 millió rubel jut az utazási költségek fedezésére. Az idén körülbelül 3 millió dolgozó töl­ti szabadságát a társadalombiztosí­tási alap terhére üdülőkben és szanatóriumokban. 1953-ban 230 millió rubelt költe­nek a szakszervezeti gyógyintézetek építésére és berendezésére. Az idén már számos új gyógyintézet meg­nyitotta kapuit. A társadalombizto­sítási költségvetés több mint 99 százalékát a dolgozók vagy család­tagjaik kapják meg különböző se­gélyek formájában. A fennmaradó alig 1 százalékot a társadalombizto­sítás gyakorlati megvalósítására, a többi közt a munkafelügyelet meg­szervezésére, az orvosi ellenőrzésre, káderképzésre, propagandára for­dítják. A kommunista párt és a szovjet kormány magukra a dolgozókra bíz­ta az állami társadalombiztosítási cé­lokat szolgáló összeg elosztását._ Az üzemi és helyi szakszervezeti bizott­ságok a társadalombiztosítási taná­csok és albizottságok tagjainak — több mint 1,600.000 aktivistának — segítségével ügyelnek arra, hogy a társadalombiztosításrd fordított óriá­si összeget észszerűen használják fel. A kommunista párt és a szovjet kormány legfőbb törvénye az ember­ről való gondoskodás. A szakszerve­zetek az 1953. évi állami társada­lombiztosítási költségvetés példás teljesítésével elősegítik a munkater­melékenység további fokozását, a dolgozók jólétének és kultúrális színvonalának további emelését.

Next

/
Thumbnails
Contents