Somogyi Néplap, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)
1953-09-06 / 209. szám
Vasárnap, 1953 szeptember 6. SOMOGYI NÉPLAP 3 Taggyűlés a kaposvári Cukorgyárban A cukorgyári kommunisták pénteken este taggyűlésen vitatták meg a Központi Vezetőség 1953 június 27 —28-i határozatának irányelveit. A taggyűlés beszámolója — melyet a pártvezetőség nevében Hevesi elv társ, a pártszervezet titkára mondott el — feltárta a pártszervezet munkájának fogyatékosságait, rámutatott, hogy az alapszervezetben a kollektív vezetést felváltotta a helytelen egyszemélyi vezetés, legtöbb esetben Hevesi és Toldi elvtársak vezetése. Ugyanakkor van a vezetőségnek olyan tagja, mint Gyöngyösiné elvtársnő, aki egyetlen vezetőségi ülésen sem mondotta még el a véleményét. A leszűkített vezetés magával hozta, hogy a pártvezetőség tagjai sem bírálták egymást, elnéztek egymás hibái fölött. De a személyi vezetés eredményezte azt is, hogy a pártszervezet titkára — távollétében a helyettese — elhanyagolta a vezetőségi ülések megtartását, lényeges kérdésekben a pártvezetőség, de különösen a tagság megkérdezése nélkül intézkedett. B’eltárta a beszámoló azt is, hogy a Cukorgyárban nemcsak a párton- kívüliek, de még a kommunisták sem merték bírálni egymást és főleg nem bírálták a vezetőket. Ezt előidézte az is, hogy a pártvezetőség, a párttagság által néha mégis felvetett jogos kérdéseket csak meghallgatta, de nyomukban nem intézkedett. Bírálta a beszámoló Pittner elvtársat, aki — mint munkáskáder került a célgazdaság élére — elszakadt a dolgozóktól, különböző de- kiasszált elemekkel veszi körül magát. A pártvezetőség önkritikusan feltárta, hogy a pártszervezet sokszor semmibevette a dolgozók által jogosan felvetett nehézségeket, opportunistáknak nevezte őket ahelyett, hogy segített volna a problémák megoldásában. Mindez odavezetett, hogy megszakadt a párt és a tömegek, a pártvezetőség és a tagság közti szoros kapcsolat. A beszámolóhoz tizenhatan szóltak hozzá. Gulyás Katalin elvtársnő, aki eddig még sohasem szólalt fel taggyűlésen. most félelmét félretéve, élesen bírálta a célgazdaság vezetőjét, aki úgynevezett -«régi szakemberekkel» veszi körül magát, mint dr. Csima és nem ellenőrzi, hogy ezek a-szakemberek» hogyan segítenek a hozzájuk beosztott munkások és parasztok soraiból kikerült dolgozóknak. Gulyás elvtársnő már egy éve dolgozik a célgazdaságban, de még sohasem bízták meg önálló feladattal — pedig el tudná végezni — csak apró-cseprő munkát bíznak rá. Még is dr. Csima mindig azon panaszkodik,- hogy -«rengeteg» munkája van, de a felé nyújtott segítséget vissza utasítja azzal, hogy neki «senki» sem tud segíteni. Trébusz elvtárs a vállalat vezetői felé gyakorolt bírálatot, mert nem biztosították, hogy a hegesztőműhelyben a dolgozók időben megkapják a védőszemüveget. így történt, hogy az elmúlt napokban 6 dolgozó szemgyulladást kapott. Rámutatott, hogy a gazdasági vezetőknek jobban kell törődniük a munkavédelemmel, a pártvezetőségnek pedig nagyobb gondot kell fordítania az ellenőrzésre. Pittner elvtárs — a célgazdaság vezetője — felszólalása elején arról beszélt, hogy milyen segítséget kapott a taggyűlésen azáltal, hogy megbírálták, ugyanakkor pontról-pontra visszautasította azt a bírálatot, ami feléje elhangzott. Pedig a bírálat jogos volt, ezt több felszólaló is bizonyította, amikor a célgazdaságban lévő hibákról beszélt. Molnár elvtárs felszólalásában a közeljövőben meginduló kampánynyal foglalkozott. Elmondta, hogy a kommunistáknak a munkafegyelem megszilárdításában példát kell mutatniuk, hogy a gyárban a dolgozók a 8 órai munkaidő minden percét kihasználják. Friss elvtárs arra hívta fel a figyelmet, hogy a most meginduló kampányban milyen jelentősége lesz a munkaverseny kiszélesítésének. Javasolta, hogy minden kommunista dolgozzék versenyben a kampány ideje alatt. Majd a kollektív vezetés hiányának következményeiről beszélt. Elmondta, hogy a pártszervezethez hasonlóan a DISZ-ben sem érvényesült a kollektivitás elve, s ez egész sor hibához vezetett. Ezért fogadta a taggyűlés helyesléssel a pártvezetőség határozati javaslatát, mely kimondja, hogy a kollektív vezetés biztosítása érdekében a párttitkár fontosabb kérdésekben egyedül nem dönthet. Ha az ügy nem várhat a következő pártvezetőségi ülésig, so- ronkívül vezetőségi ülést kell ösz- szehívni. Ugyancsak határozatot hozott a taggyűlés az ideológiai munka megjavítására, a bírálat és önbírálat elmélyítésére, valamint a párt tömegkapcsolatának megszilárdításá ra. Végül elfogadta az új pártoktatási. évben részvevők névsorát. *X* ■$£ •Jr A cukorgyári kommunisták taggyűlésének legnagyobb eredménye volt, hogy megindult egy egészséges folyamat a kritika és önkritika kibontakozása felé. De ezt a jövőben még tovább kell fejleszteni, meg kell szüntetni az olyan káros jelenségeket — amik most a taggyűlésen is megmutatkoztak, — hogy a bírálat személyeskedéssé fajult. Ilyennek sem a taggyűlésen, de egyáltalán a kommunisták között nincs helye. Eredményes volt a taggyűlés azért is, mert a jó előkészítés következtében a párttagságnak csaknem 100 százaléka megjelent és élénk vita alakult ki a beszámoló felett. De mégsem tudta a taggyűlés teljes egészében betölteni feladatát. A legsúlyosabb hiba volt, hogy a pártmunka helyzetét elvonatkoztatva tárgyalták meg az olyan fontos feladatoktól, mint a kommunisták szerepe a takarékosság, selejtcsökkentés kérdésében és kevés szó esett a kommunista példamutatásról'is. Bár a pártvezetőség önbírálatot gyakorolt a tagság előtt, a tagság azonban még mindig nem bírálta eléggé a pártvezetőség munkáját. I'őleg személyre való tekintet nélkül nem bírálta, csak általánosságban hangzott el néhány szó a vezetők munkájáról. Éppen ezért a cukorgyá- n pártszervezetnek egyik legfontosabb feladata legyen a jövőben, hogy kifejlessze a bátor, alulról jövő bírálatot. Ezt csak úgy tudja elérni, ha minden fontosabb kérdésben kikéri a párttagok véleményét, ha támaszkodik javaslataikra, ha a pártcsoportok fokozottabb aktivizálásával megvalósítja, hogy minden kommunista képességének megfelelő pártmunkát végezzen. Adjon több segítséget a Marcali Járási Pártbizottság a tömegszervezetek vezetőinek A PART ÉS A TÖMEGEK közti kapcsolat kiszélesítésében, a falu előtt álló közvetlen feladatok megoldásában komoly szerepük van < tömegszervezeteknek, a DISZ-nek, MNDSZ-nek, de nem utolsósorban a Magyar-Szovjet Társaságnak és Szabadságharcos Szövetségnek is. Ezek irányítása, feladatokkal való A „TASZSZ“ NYILATKOZATA Moszkva. Szeptember 3-án nyugatberlini lapok jelentést közöltek Adenauernek, a bonni kormány miniszterelnökének arról a beszédéről, amelyben a szovjet kormányhoz fordult és kijelentette, hogy „ha a szovjet kormány kész más hatalmakkal együtt keresni a német probléma igazi szabad megoldását, akkor megteremthetők a népek békés egymás mellett élésének alapjai.1' A ,.TASZSZ‘‘ szükségesnek tartja kijelenteni, hogy a Szovjetunió vezetőköreiben Adenauernak ezt a beszédét mindenekelőtt választási mesterkedésként fogjáK fel. Mind a szovjet kormányhoz intézett felhívás Adenauer úr által választott formája, mind a felhívás megtételére kiválasztott oil lanat kétségtelenné teszi, hogy Adenauer beszéde kizárólag propagandacélokat követ a küszöbönálló, szeptember 6-i bonni parlamenti választásokkal kapcsolatban. Adenauer beszédét arra szánták, hogy félrevezessék a nyugatnémetországi választókat a bonni kormány által folytatott politika igazi jellegét illetően. Adenauernak és csoportjának 4 éves kormányzása megmutatta, hogy az Adenauer-kormány olyan politikát folytat, amely a fő akadályok egyike az európai béke megszilárdításának és Németország nemzeti egysége megvalósításának útján. Ismeretes, ho?,\ Adenauer és a mögötte lévő mi- litarista-revansiszta körök Nyu- gat-Németországban olyan hadsereg megteremtésére törekszenek. amelyet bekapcsolnának az úgynevezett európai hadseregbe és azon vannak, hogy Nyugat-Né- metország belépjen a Szovjetunió ellen irányuló agresszív északatlanti tömbbe. E célból írta alá Adenauer kormánya az európai törvényesítik külföldi csapatok nyugatnémetországi tartózkodását az említett időtartamra. Sem a párizsi, sem a bonni szerződés még nem lépett életbe, mert több országban komoly ellenállásba ütköznek. Ismeretes, hogy Nyugat- Németországban is növekszik az ellenállás az említett szerződések végrehajtásával szemben. EzeK végrehajtásában csak az agres^ szív körök érdekeltek. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a párizsi és a bonni szerződés igazi célja új háború előkészítése a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen. Ezért természetes, hogy minden békeszerető ember üdvözli ; szóbanforgó szerződések ratifika lásával szemben megnyilvánuló növekvő ellenállást. Nem véletlen azonban az a körülmény. hogy Adenauer éppen most minden erejét latbaveti an nak érdekében, hogy megszilárdítsa kormányának helyzetét, nem válogatva, hogy igazat mond-e. vagy hazudik, hogy szavazatokra tegyen szert a küszöbönálló választásokon, majd ezután irányt vegyen arra, hogy véglegesen ke resztülhajszolja mind a párizsi, mind a bonni szerződést és ezzel beváltsa az Amerikai Egyesült Államok agresszív köreinek számításait. amely körök a maguk céljait követik Európában és mindenütt a világon. Nem szabad megfeledkezni azonban a következőkről sem: ha a párizsi és a bonni szerződést valóban sikerül keresztülhajszolni és hozzákezdeni e szerződések végrehajtásához, akkor a szóbanforgó egyezményeket aláíró Nyugat-Németországot nem lehet majd békeszerető államnak tekinteni: Nyugat-Német- ország az északatlanti tömb agresszív terveinek eszközévé válik, véglegesen az újabb európai hadsereg megteremtését előirány- háború előkészítésének útjára tér. zó párizsi szerződést, valamint a Attól az időtől kezdve, hogy a bonni szerződést, amelyek ötven * Párizsi és a bonni szerződés érévre befogják Nyugat-Németor-' v®nybe lép, lehetetlenné válik szágot a világuralomra törekvő Amerikai Egyesült Államok vezette három hatalom szekerébe és Németország egységének helyre- állítása. Feltétlenül figyelembe kell tehát venni, hogy a Német Demokratikus Köztársaság már határozottan kijelentette, hogy nem engedi Kelet-Németország bevonását az északatlanti tömb hálózatába és a tömbnek Németország leigázására irányuló terveibe. Másrészt ostobaság lenne arra számítani, hogy a Szovjetunió támogathatja ezeket a Szovjetunió ellen irányuló, Európa központjában újabb veszedelmes agressziós fészek újjáterem- tését célzó terveket — ostobaság lenne arra számítani hogy a Szovjetunió támogathat olyan terveket, amelyek összeegyeztethetetlenek a békeszerető népek érdekeivel, mindenekelőtt magának a német népnek, valamint Nyugat-Németor- szág szomszédainak érdekeivel. Mindezekből látható, hogy Ade nauernak az az állítása, hogy ,,a német probléma szabad megoldd sához*’ az kell, hogy a szovjet kormány egyetértsen az Amerikai Egyesült Államok, Nagybritannia és Franciaország említett terveivel, keresztül-kasul hamis és hogy ez az állítás olyan célokat követ amelyek idegenek a német nép érdekeitől és az európai béke érdekeitől. Ha Adenauer nem félne az igazságtól, akkor be kellene ismernie, hogy „a német probléma szabad megoldásának“ útján nem a szovjet kormány részéről, hanem a három nyugati hatalom részéről vannak akadályok, e hatalmak igyekeznek keresztülha.j szólni a párizsi és a bonni szerződést. Adenauernak azonban -— mint látható — most más a gondja, mert kész minden eszközt megragadni annak érdekében, hogy minél több szavazatra tegyen szert a választásokon és hogy megakadályozza a választókat abban, hogy azokra szavazzanak, akik Németország nemzeti egyesítésének, szabadságának és függetlenségének valóban béke- szerető útjait keresik. Ami a Szovjetuniót illeti, nem lehet kétséges, hogy a szovjet emberek őszintén együttéreznek mindazokkal a németekkel, akik a tartós békére és szabadságra, Németország egységére és függetlenségre törekszenek. ellátása, segítése és ellenőrzése oártszervezetek egyik legfontosabb feladata. Ezért szükséges, hogy a párt- és a tömegszervezetek között olyan szoros kapcsolat jöjjön létre, melynek alapján az említett szervezetek fokozottabban veszik ki részüket a szocialista építésben. Néz zük meg ennek alapján, milyen a Marcali Járási Pártbizottság és a tömegszervezetek kapcsolata. Egyre öntudatosabb ifjúságunk mind nagyobb mértékben veszi ki részét a szocializmus építéséből. A DISZ az a szervezet, mely egységbe forrasztja, vezeti, helytállásra s igaz hazafiságra neveli és hősi munkára ösztönzi fiataljainkat. A DISZ-isták jó munkája nyomán a marcali járásban is sok kiváló teljesítmény született az elmúlt nyár folyamán. NAGYSZERŰ EREDMÉNYEKET értek el a mesztegnyői, kéthelyi, marcali arató- és cséplőbrigádok. Gadányban lelkes, odaadó munkájukkal a DISZ-fiatalok tették lehetővé a két cséplési műszak beindítását, s tervüket — annak ellenére, hogy egy gépük rossz volt — már augusztus 20 előtt teljesítették. Több olyan faluban alakult meg a DISZ szervezet, ahol eddig még pártszervezet sem volt. így pl. Gyóta-pusz- tán 10 részvevővel az új oktatási évadban mór DISZ politikai iskola indul. Júliusban a járás területén 60 fiatal kérte felvételét a DISZ-be. főleg termelőszövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztfiúk és lányok. Azonban az eredmények még mindig eltörpülnek a feladatok mellett. E feladatok megvalósításához szükséges, hogy DlSZ-szerveze- teink, de elsősorban a marcali járási DISZ-bizottság kiszélesítse a kollektív vezetést, megszilárdítsa a községi szervezetek kapcsolatát* s a feladatok menetközbeni ellenőrzésével biztosítsa azok maradéktalan végrehajtását. Egyik legsúlyosabb hibája a járási DISZ-bizottságnak, hogy sok olyan távoli szervezetet nem keres fel, melynek nagy szüksége lenne a sürgős segítségre. Az instruálás alatt azonban nem egy-két órás »villám- megbeszéléseket« értünk, hanem hibák alapos áttekintését és gyakorlati segítséget. Egyes, régen jól működő DISZ-szervezetek kívül ke. rültek a DISZ járási bizottság látókörén, s így nem csoda, hogy ellenőrzés, irányítás hiányában ezek semmi tevékenységet nem folytatnak Szétzüllenek, mivel sok helyen olyan vezetők vannak, mint Sávoly községben Béres István, aki magatartásával és a munkához való rossz viszonyával lejáratja a DISZ-szerve- zetet, elriasztja a tagokat. így nem csoda, hogy a falu fiataljai messze elkerülik a DISZ helyiségét, s azt szó szerint felveti a gaz. DE NEMCSAK a járási DISZ-bi- zottságnak, hanem a járási pártbizottságnak is változtatnia kell eddigi munkamódszerén. A DISZ: tartalékcsapat, melyből azok a jó kommunisták nevelődnek ki, akik folytatják majd az idősebb elvtársak munkáját, s akikre nemcsak a szocializmus, hanem a kommunizmus megvalósítása is vár. Ezért a párt irányító szerepe nem merülhet ki időszaki megbeszélésekben. Szoros kapcsolatot és rendszeres ellenőrzés* kell megvalósítania, nem általános instrukciókat, hanem konkrét segítséget kell nyújtania. Súlyos hiba az, hogy a járási pártbizottság tavasz óta nem tűzte napirendre a DTSZ-el kapcsolatos problémák megvitatását. Emellett Kisdeák és Csendes elvtársak április óta fel sem keresték a járási DISZ-bizottságot. Nem elégséges csak az, hogy a DISZ járási bizottság titkára résztvesz a hetenként megtartott pártbizotsáai üléseken, — a járási pártbizottság titkára vagy helyettese is látfgassa gyakrabban a DISZ járási bizottság üléseit. A járási pártbizottságon is múlik, hogy a falusi alapszervi titkárok nem ismerik fel a tömegszervezetek jelentőségét, így nem is támogatják, feladatokat sem adnak nekik. Erre a közömbösségre jellemző, hogy pl. a somogyszentpáli termelőcsoport párttitkára nem tudja, hogy a termelőcsoportban megalakult-c a DISZ-szervezet. De nem is tudhatja, mert a DISZ alakuló ülésére — melyre pedig meghívták — el sem ment. Hogy a járási pártbizottság mennyire lebecsüli a tömegszervezetek jelentőségét, mutatja az is, hogy káderhiányra hivatkozva, nem gondoskodik az MSZT járási titkári funkció betöltéséről. A Magyar-Szovjet Társaságnak öt hónapja nincs járási titkára. Ez alatt az öt hónap alatt egyetlen MSZT-tagot sem vettek fel a járás területén. Érthető tehát, hogy a vezetés, támogatás hiányában az eddig jól dolgozó MSZT-szerve- zetek is, mint pl. a sávolyi, lassan feloszlanak. A kiadott sok értékes, szemléltető agitációs anyag kárba- vész, tönkremegy a járási MSZT titkárság pincéjében, melyből nem hozza napvilágra senki. De nem is hozhatja, mert hiszen az MSZT helyisége »káderhiányból adódó titkár hiány miatt« öt hónapja zárva van. A járási pártbizottság pedig nem érzi a felelősséget és nem tudja felmérni, hogy az MSZT és a Szabadságharcos Szövetség — mely utóbbival kapcsolatban hasonló helyzet áll fenn — megfelelő segítséggel és irányítással milyen jó munkát végezhetne. A járási pártbizottság kötelessége, hogy ezen a tarthatatlan helyzeten a legsürgősebben változtasson, s gondoskodjék az MSZT és a Szabadságharcos Szövetség eredményes működésének biztosításáról. ERŐSÍTSE MEG kapcsolatát a pártbizottság az MNDSZ járási titkárával is, akinek munkájában igen komoly hiányosságok vannak. Az MNDSZ járási titkára, Böröcz Istvánná elszakadt a tömegektől, s nem nevelt maga körül olyan aktívákat, akik lelkesedésük, tudásuk és erkölcsi tekintélyük alapján távollétében is eredményes munkát tudnak végezni. így történhetett meg, hogy jelenleg az iskolán távollévő elvtársnőt senki sem helyettesíti. A járási MNDSZ-titkár megfeledkezik a kollektív vezetés fontosságáról, de hiányzik nála a kritika és önkritika, a való helyzet feltárásához szükséges bátorság is. Többízben valótlan jelentések érkeznek tőle nemcsak a járási pártbizottsághoz, hanem az MNDSZ megyei titkárságához is. Mindebből következik, hogy az MNDSZ-alapszervezetek magukra maradnak, s csak igen kevés helyen tudnak olyan szép és kiváló eredményeket felmutatni, mint Sávoly községben, ahol az MNDSZ és a Vöröskereszt-csoport minden tagja az eddigi tej-, tojás- és baromfibeadást 100 százalékra teljesítette, az évi beadásnak pedig a tagság 90 százaléka már teljes egészében eleget tett. Emellett a pártszervezet egységes népnevelőcsoportjának tagjaiként aktív népnevelőmunkát végeznek. Meg is látszik ez a falu termelési és beadási eredményein. Nem mondhatjuk el azonban ugyanezt So- mogyszentpál községről, ahol az MNDSZ vezetése annak a Székelyiné nevű kulákasszonynak a kezébe került immár hosszú idő óta, akinek még jóval a felszabadulás után is két cséplőgépe és egy fűrészgépe volt. Érthető tehát, hogy az olyan dolgozó parasztasszonyok, mintHosz- szú Mátyásné és Hosszú Sándorné, kik mind a termelésben, mind a beadásban élenjárnak, nem érzik magukénak az MNDSZ-t és nem lépnek tagjai sorába. Az MNDSZ-népneve- lők — akiket olyan magabiztosan és kedélyesen dicsért Székelyiné — ismeretlen fogalmat képeznek a falu asszonyai előtt. Miért nem terjedt ki figyelme erre az elmúlt két év alatt a helyi pártszervezet és az MNDSZ járási titkárának? Az ilyen esetek egész sora jellemzi a járási MNDSZ-titkár nemtörődöm, hanyag és felületes munkáját. A hibákért súlyos felelősség terheli a marcali járási párt- bizottságot is, mert elhanyagolta az ellenőrzést a járási tömegszervezetek vezetőinek munkája felett. járási pártbizottság legsürgősebb feladata tehát megerősíteni a kapcsolatot az összes tömegszervezetekkel. A velük való foglalkozás ne csak abban merüljön ki, hogy egyes kampánymunkák előtt feladatokkal bízzák meg őket — bár ez is igen fontos — hanem az eddigieknél sokkal nagyobb gondot fordítsanak az ellenőrzésre és a konkrét segítségadásra. A járási pártbizottság tagjai gyakrabban látogassanak el a tömegszervezetekbe, s a gyakorlatban ellenőrizzék azok vezetőinek munkáját. Találják meg — a «káder’niány» ellenére is — a járás kb. 35 sezer lakosa között az MSZT és Szabadságharcos Szövetség irányítására legjobban megfelelő vezetőket. mert vannak dolgozó parasztságunk sorai közt lelkes és jó káderek, csak nem az íróasztal mellől kell keresni őket. Elsősorban a járási pártbizottság jó munkájától függ, hogy a _ helyi alapszervezetek is a fontosságához mérten értékeljék a tömegszervezetek munkáját, s ezek aktíváinak irányításával és támogatásával, valamint ellenőrzésével biztosítsák a párt- és kormányhatározatok maradéktalan végrehajtását, vigyék előbbre a szocializmus építésének ügyét. Sz. R.-né.
