Somogyi Néplap, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-12 / 188. szám

SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1953 augusztus 12. (*• M* Malenkov elviúrs beszéde a Szovjetunió hegfelső Tanúesúnak ülésén (Malenkov dvtáns beszédének első részét lapunk tegnapi számában kö­zöltük .) Állandóan erősödnek baráti kap­csolataink a Német Dem-okratikus Köztársasággal; a Szovjetunió se­gítséget és támogatást nyuijt és nyújt továbbra is a Német Demo­kratikus Köztársaságnak, amely az egységes, békeszerető, demokrati­kus Németországért folyó harc tá­masza. A demokratikus tálbor egyik döntő előnye — és ebben elvileg különbözik az imperialista tábortól — hogy nem marcangolják belső ellentétek és harcok, hogy erejének és haladásának döntő forrása a demokratikus tábor valamennyi or­szágának érdekeiről való kölcsönös gondoskodás és a .szoros gazdasági együttműködés. Éppen ezért a de­mokratikus tábor országainak ‘ba­ráti kapcsolatai és testvéri együtt­működésük töretlenül fejlődni és erősödni fog. A Szovjetuniónak és az egész demokratikus tábornak a békéért vívott tevékeny és cél­tudatos harca bizonyos eredmé­nyekkel járt. A nemzetközi helyzet­ben bizonyos változás történt. , A feszültség fokozódásának hosszas időszaka után, a háború utáni években először vált érezhetővé * a nemzetközi légkör enyhülése. Az emberek százmillióiban egyre in­kább szilárdul a remény, hogy meg lehet találni az utat a vitás és megoldatlan kérdések rendezéséhez. Ez tükrözi a népeknek a tartós és állandó békére való mélységes tö­rekvését. Feltétlenül látni kell azonban, hogy vannak erők, amelyek a nem­zetközi feszültség enyhülésiének po­litikája ellen cselekszenek, megpró­bálják mindenáron meghiúsítani ezt a politikát. Éppen ezért volt a huzavona a koreai fegyverszüneti tárgyalásokon. ezért létesülnek ka­tonai felvonulási területek Nyugat- Németországban és Japánban, ezért szerveznek provokációkat a demo­kratikus tábor országai ellen, ezért folyik az atomzsarolás politikája. Az agresszív körök makacsul szemibeszállnak a nemzetközi hely­zet enyhüléséivel, mert félnek, ha az események alakulása ezen a vo­nalon halad, akkor csökkenteni kell a fegyverkezési hajszát, amely hatalmas profitot hoz a fegyver­gyárosoknak és mesterségesen tartja fenn az ipar foglalkoztatott­ságát. Reszketnek mesés profitjai­kért. Ezek a körök attól is félnek, hogy a nemzetközi légkör feszült­ségének enyhülése esetén újabb és újabb embermilliók értik meg, hogy .az északatlanti tömb, amelyet állítólag védelmi célokra hoztak létre, a valóságban a béke ügyének legnagyobb veszedelme. Az agresz- szív körök arra is számítanak, hogy míg most, a feszült nemzet­közi helyzetben az északatlanti tömböt belső harc és ellentmon­dások mardoseák, addig e feszült­ség enyhülése a tömb szétesésére vezethet. Teljesen nyilvánvaló, hogy a bé­keszerető erők mellett a világban működnek olyan erők, amelyek túl­ságosan, odakötötték magukat a nemzetközi helyzet kiélezésének po­litikájához. Ezek az erők háborúra alapozzák számításaikat, a béke nem felel meg nekik. A feszültség enyhülését szerencsétlenségnek te­kintik. Kalandorutakon haladnak és agresszív politikát folytatnak. E politika szolgálatéiba állítot­ták az' úgynevezett ..hidegháború stratégiáját1* és a nemzetközi pro­vokációk minden fajtáját. A nem­zetközi kapcsolatok története nem látott még olyan méretű aknamun­kát, olyan durva beavatkozást az államok beiügyeibe, olyan rendsze­res nemzetközi provokációkat, ami­lyeneket mostanában ■ folytatnak az agresszív erők. A dolog odáig jutott, hogy egyes amerikai körök a kormánypolitika színvonalára emelték a szuverén országok tör­vényes kormányai ellen folyó ak­namunkát. E célból az Egyesült Államok állami költségvetéséből hatalmas összegeket juttatnak ar­ra, hogy a társadalom söpredéké­ből diverzáns bandákat toborozza­nak. E bandákat azután a demo­kratikus országokba küldik, hogy ottíkártevő munkát végezzenek. E célból kormányszervezetek hálóza­ta létesült. E szervezetek egymás-1 után követik el a nemzetközi: pro­vokációkat. a békeszerető országok elleni erőszak és a gyűlölet kultu­szát propagálják. Jellemző, hogy az Egyesült Álla­mok elnöke mellett működő, ,.8‘zpichológiai háború kérdéseivel foglalkozó bizottság*’ éppen akkor tette közzé hivatalos jelentésiét midőn lehetőség nyilt a nemzetközi helyzet komoly enyhülésére. Egy gondolat, egy következtetés hatja át ezt az egész dokumentumot: az Egyesült Államok egész külpoliti­kai tevékenységének a továbbiak­ban még nagyobb mértékben kell szolgálnia a „hidegháború“, vagy a ..pszichológiai” háború érdekeit. Mivel kell foglalkoznia az ame­rikai diplomáciának a jelentés sze­rint? Kiderül, hogy; — ,,hideg­háborúval“. Mit kell szolgálnia az Egyesült Államok kereskedelmének és gaz­dasági tevékenységének? A „hideg­háborút". Milyen feladatok megoldására szolgálnak az Egyesült Államok kulturális kapcsolatai más orszá­gokkal? A „hidegháború** felada­taira. N A tények azt bizonyítják, hogy a „hidegháború’* politikája egyre inkább arra vezet, hogy a normális diplomáciai kapcsolatokat a paran­csolgatás politikája váltja fel, a ..hidegháború*’ politikája egyre in­kább őezorganizáija a nemzetközi kapcsolatokat; mesterségesen ki­élezi az országok közötti kapcsola­tokat. A „hidegháború" politikájának végrehajtása terén mutatkozó mér­hetetlen buzgalom arra vezet, hogy e politika végrehajtói lábbal tipor­ják az államok közötti kuitúrkap- csolatok elemi törvényeit és e té­ren gyakran nevetséges helyzetbe kerülnek. Nemrégen az egész viliág tanúja volt annak, hogy a „hideg­háború1' hírhedt stratégiáját alkal­mazták még az Amerika és a Szovjetunió csapatai közötti sakk­mérkőzés rendezésének kérdésé­ben is. Az igazságügyi minisztérium -s a külügyminisztérium megfosz­tották az amerikai .sakkozók által vendégül hívott szovjet sakkozókat at'tó.1 a jogtól, hogy pihenni kiutaz­zanak a szovjet ENSZ-képviselet villájába, Glencoe városba, amely 12 mérföldre van New Yorktól. Mint ismeretes, a Szovjetunióba látogató külföldi vendégek ezrei, köztük amerikaiak is, utazgatnak az országban és elmehétnek például Taskentbe, Tbiliszibe, Kíevbe vagy más vidékekre. Kiderül, hogy az Egyesült Államokban a meghívott vendégek közlekedését 12 mérföl­dön bélül tilalmazzák, míg a Szov­jetunióban a külföldi vendégek szabadon megtehetnek ezer mér­földeket. Hogy mernek ezután a Szovjetunióban lévő „vasfüggöny­ről" fecsegni? A nemzetközi ese­mények fejlődése azt mutatja, hogy a „hidegháború" politikája, a nem­zetközi provokációk politikája megmérgezi a nemzetközi légkört. Egyes magasan álló, de —• e.nge- délemmel szólva — szűklátókörű óceánoiííuii személyiségék a nem­zetközi helyzet kiélezésének irány­vonalát követve gyengeségünk megnyilvánulásának tekintik a Szovjetuniónak azt a törekvését, hogy biztosítsa a népek közti bé­két, gondoskodjék a nemzetközi feszültség enyhüléséről. Éppen ez az esz [eien feltevés magyarázza meg .azt, hpgy az Amerikai Egye' sült Államok egyes körei nyilván­valóan értelmetlenül nyúlnak hoz­zá a vitás nemzetközi kérdések megoldásához, ez magyarázza meg zsaroló és mindenfajta kalandokba bocsátkozó politikájukat. Persze, ebben a „filozófiában" nincsen semmi új sem. A világnak még nem volt ideje elfeledni, hogy nem más, mint Hitler bocsátkozott országunk elleni bűnös kalandba abból az esztelen 'Számításból ki­indulva, hogy a Szovjetunió „agyaglábú kolosszus". Ismeretes, hogy ez a német fasizmus teljes bukását eredményezte. Engedtessék meg, hogy meg­kérdezzem: milyen alapon ismét­lik most meg egyes amerikai poli­tikusok a Szovjetunió gyengeségét emlegető .szólamokat? Egyetlen józanul gondolkodó ember sem fogja tagadni, hogy a Szovjetunió nemzetközi helyzete jelenleg szilárdabb, mint valaha, hogy velünk együtt testvéri egység­ben halad a hatalmas demokratikus tábor, hogy a szovjet állam követ­kezetes harca az új háború veszé­lye ellen hatalmas tekintélyt és bizalmat biztosított számára az embermiüliók szemében a világ minden országában. Még országunk íeggonoszabb ellenségei is elisme­rik, hogy a második világháború befejezése után a Szovjetunióban évről évre jelentős mértékben fej­lődik a gazdaság, ,a kultúra és a nép jóléte. A szovjet társadalom egy" sége még sohasem volt olyan ősz-, szeforrott,, a szovjet .népek testvéri barátsága még sohasem volt olyan erős és megbonthatatlan, mint most. Igaz, külföldön akadtak olyan politikusok is, akik országunk gyengülését látták abban, hogy le­lepleztük és ártalmatlanná tettük Bérijét, a nép ellenségét. De ezek rövidlátó politikusok. Mindenki számára világos, hogy az, hogy olyan hamar és.Idejekorán sikerült leleplezni és ártalmatlanná tenni az imperializmus megrögzött ügy- nőik ót, ez egyáltalában nem tanús­kodhat a szovjet állam gyengülé­séről. Ismeretes, hogy külföldön a há­ború hívei régóta illúziókban rin­gatták magukat az Amerikai Egye­sült Államoknak az atombomba- gyártás terén meglévő monopóliu­mát illetően. Az élet azonban bebi­zonyította, hogy itt mélységes té­vedés történt. Az Egyesült Álla­mok már régóta nem monopolisták az atombombagyártás terén. Az utóbbi időben a béke óceáiiomtúli ellenségei újabb vigaszt találtaik. Az Egyesült Államok — úgymond — hatalmasabb fegyverrel rendel­keznek, mint az atombomba, mo­nopolistái a hidrogénbombánák. Ez szemmelláthatóan bizonyos vi­gasz lett volna számukra, ha meg­felelt volna a valóságnak. Ez azon­ban nem így van. A kormány szük­séges naptárt ja jelenteni a Legfelső Tanácsnak, hogy az Egyesült Álla­mok a hidrogénbomba gyártása te Szilárdan azon az állásponton vagyunk, bog}*- nincs jelenleg olyan vitás, vagy megoldatlan kérdés, amelyet ne lehetne békés úton megoldani az érdekelt ország* kölcsönös megegyezése alapján. Ez az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió között fennálló vitás kérdésekre ie vonatkozik. A két rendszer békés egymás mellett élése mellett voltunk és va­gyunk. Úgy véljük, hogy nincs ob­jektív alap az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti összeütközés számára. Mindkét ál­lam biztonságának érdekei éppúgy, mint a nemzetközi biztonság érde­kei, az Egyesült Államok és a Szovjetunió kereskedelme fejleszté­sének érdekei biztosítottak • lehet­nek a két ország közötti normális kapcsolatok alapján. Napjainkban minden orszár kor mánya — ha komolyan, gondosko­dik népe sorsáról — köteles intéz­kedéseket tenni annak érdekéiben, hogy tettekkel segítse elő a vitáé nemzetközi kérdések rendezését. A nagyhatalmak, közti tárgyalások, természetesen, nem csekély szere­pet játszhatnának. Magától értető­dik, hogy ehhez meg kel teremte­ni a megfelelő előfeltételeket. Az utóbbi időiben Angliáiban és több más országban fokozódik a széles közvéleménynek az a követe­lése, hogy tegyenek hatékony in­tézkedéseket a nemzetközi feszült­ség enyhítésére. Ezeknek az orszá­goknak politikai köreiben egyre in­kább elismerik a vitás kérdések rendezésének lehetőségét. Ma azon ban már nem elég az, hogy csupán szilvákkal ismerjék el ezeket a lehe­tőségeket. Az Egyesült Államok elnöke áp­rilis 16-i beszédében az Amerikai Lapszerkesztői’; Társaságában ki­jelentette: ,,A vitás kérdések kö­zük, legyenek azok nagyok vagy ki­csinyek, egyetlenegy sem megold­hatatlan, ha megvan az óhaj min­den más ország jogának tiszte- letbentartására.’* Ez fontos kije én sem monopolisták. Amint lát- j í6ntée, amelyet csak üdvözölni le liet. Sajnos, azonban Eisenhower jak a meggyőző tények szétzúz- ,a Szovjetunió „gyengeségét" zai hangoztató fecsegést, Azolk azon­ban, akik az ilyenfajta fecsegéssel1 töltik idejüket, jobban szeretik a tényekné] a feltevéseket és kitalá­lásokat. így járnak el még egyes hivata­los személyiségek is, .akik az Egye­sült Államok legagresszívabb cso­portjainak ideológiáját és politiká­ját fejezik ki. Ezek a személyiségek mindenféle feltevéseket és kitalá­lásokat felhasználva az úgyneve­zett „kemény irányzat" folytatását követelik ,a Szovjetunióval1 és a né­pi demokráciáikkal szemben, nyo­mást gyakorolnak atlanti tömb­béli partnereikre, rendszeresen élezik a nemzetközi viszonyokat. A „kemény irányzat“ politiká­jának hívei szüntelenül fenyegetik a Szovjetuniót. Nyíltan hangoztat­ják — mint például Wiley szenátor, a szenátus ‘külügyi bizottságának elnöke teszi — hogy az Egyesült Államok intézzenek a Szovjetunió­hoz több ultimátűmjéliagü követe­lést és „támasszák alá azokat erő­vel". Az amerikai külügyminiszté­rium ismert képviselői azt követe­lik, hogy az Egyesült Államok csakis egy nyelven, „az erő nyel­vén" tárgyaljanak a Szovjetunió­val. Anélkül, hogy részletekbe bo­csátkoznánk, azt válaszoljuk Wíliey úrnak és mindenkinek, aki az erő politikáját hirdeti a Szovjetunió­val szemben: „Hefvenkedsz koma, pedig rosszul ropod a táncot". Elvtársak! A nemzetközi vi­szonyok; alakulásának jelenlegi szakasza különösen fontos és fele­lősségteljes. Bűn volna az emberi­séggel szemben, ha a nemzetközi légkör észrevehető bizonyosfokú enyhülése a feszültség új .fokozó­dásának adná át helyét. A szovjet külpolitika világos. A Szovjetunió következetesen és állhatatosan a béke fenntartásának és megszilárdításának politikáját fogja folytatni, fejleszteni fogja az együttműködést és a kereskedelmi kapcsolatokat azokkal az országok­kal, amelyek a maguk résziéről er­re törekednek, erősíteni fogja a testvéri barátság szálait és a szo­lidaritást a nagy kínai néppel, minden népi demokratikus ország­gal. elnöknek ezzel a kijelentéséivel az Amerikai Egyesült Államok ural­kodó köreinek politikája kibékíthe­tetlen ellent'étlben van. Ha komolyan arról van szó, hogy valamennyi ország jogait tisztelet­ben tartsák, akkor le kell mondani az agresszív politikáról, a nemzet­közi kérdések rendezésének útjára kell lépni az érdekelt felek kölcsö­nös megegyezésének alapján. Ha komolyan arról van szó, hogy tiszteletben tartsák vala­mennyi ország jogait, akii or véget kell vetni annak a politikának, amely semmibe veszi Kínát, ak­kor helyre kell állítani a Kínai Népköztársaság megsértett jogait az Egyesült Nemzetek Szervezeté­ben-. Ä nagy kínai hatalomnak el l eli foglalnia jogos helyét mind az Egyesült Nemzetek Szervezetében, mind pedig a nemzetközi kapcsola­tok rendszerében. Az egész jelenlegi helyzet kieme­li a nagyhatalmiak különös felelős­ségét a nemzetközi feszültség tár­gyalásokkal és a vitás kérdések rendezéséveli való további, enyhíté­séért. Az ENSZ alapokmánya^ép-~ pen rájuk hárítja a fő felelősséget a nemzetközi béke és biztonság fenntartáséért. A béke és a nemzetközi bizton­ság megerősítésének létérdekei kö­vetelik, hogy a nagyhatalmak min­den erőfeszítést megtegyenek a valódi haladás elérésére a fegyver­kezés csökkentése, az atom- és más tömegpusztító fegyverek be­tiltása terén. Az emberiség érdekében bizo­nyos nagyhatalmaknak fel kellene hagyniok az öt nagyhatalom kö­zötti béke-egyezmény megkötése kérdésének elfogult kezeléséivel. A Szovjetunió a maga résziről kész minden szükségeset megtenni e kérdések kedvező megoldása ér­dekéiben. Meg kell oldani olyan ha­laszthatatlan kérdéseket, mint a német kérdés, amelynek elsőrendű jelentősége van. A német kérdést rendezni kel és rendezni lehet. Ehhez minden európai állam biztonsága, elsősor­ban Németország nyugati és keleti szomszédai biztonsága megerősíté­sének érdekeiből és ezzel égy üti a német nép nemzeti érdekeiből! kelj kiindulni. Ennek érdekében le keli mondani Németország agres­szív katonai tömbökbe való bevo­násának politikájáról, az agresszív militarista Németország újjáterem- lésének politikájáról. Azt akarják tőlünk, hogy egyezzünk 'bele az agresszív militarista Németország újjáélesztésébe és megengedik ma­guknak, hogy ezze] kapcsolatban az európai béke biztosításáról be­széljenek. Népünk fiainak és leá­nyainak milliói azonban nem azért ontották vérüket a militarista Né­metország ellen vívott háborúban, hogy újjászülessék ez a legveszé­lyesebb európai háborús tűzfészek. A .nagyhatalmak arra kötelezték magúkat, hogy fenntartják Német­ország nemzeti egységét, nem pedig arra, hogy szétzúzzák, arra köte­lezték magukat, hogy biztosítják Németországnak béke szerető, de­mokratikus állammá való alakulá­sát, nem pedig arra, hogy elősegí­tik a német militarizmus újjászüle­tését. A Szovjetunió minden erejét latba veti, hogy a maga részéről elősegítse ezeknek a kötelezettsé­geknek teljesítését. A német nép komoly következ­tetéseket vont le saját történelmé­ből. Nem alkarja ismét vérét hul­latni annak a militarista klikknek érdekében, amely már nem egy- ízben juttatta Németországot pusz­tulásba. Egy .militarista Németország — függetlenül attól, vájjon korábbi mezében, avagy „az európai vé­delmi közösség" álarcában lép-e fel, halálos ellensége Franciaor­szágnak és a többi szomszéd állam­nak. Éppen ezért minden olyan kí­sérlet, hogy Franciaországot hoz­zákapcsolják az „európai védelmi közösséghez", azt jelentené, hogy Franciaországot kiszolgáltatják a német revansistá’knak. A francia nemzet kiutalt keres abbój a zsákutcából, amelybe Franciaország a külföldi parancs­nak való enigedéimeskedés követ­keztében jutott. Kiút feltétlenül van. A kiút visszatérés az önálló, független külpolitikához, amely megerősíti az ország biztonságát és meg fog felelni Franciaország újjászületése érdekeinek. Ezen az úton teljes szívből sikereket kívá­nunk a francia népnek, amellyel népünket sokéves barátság és a közös ellenség, a német militaris­ták elleni harcban közösen kion­tott vér köti össze. Nem feledkezünk meg arról, hogy ,a Szovjetuniónak és Francia- országnak szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződése van, amely ál apui .szolgálhat az országa­ink közti kapcsolatok fejlesztése és megerősítése számára, szolgál­hatja az európai biztonság ügyét. Rendezni kell az osztrák kérdést is. ami mindenekelőtt ai négy ha­talom között fennálló egyezmé- nveknek ellentmondó „rövidített szerződés“-íél.e mesterséges akadá­lyok eltávolítását tételezi fel. Sen­ki sem vitathatja, hogy a német kérdés helyes rendezése elősegíte­né az osztrák kérdés megoldását is. A béke megszilárdítása ügyé­nek fontos feltétele az Egyesült Nemzetek Szervezete tekintélyé­nek és szerepének emelése. Ma ez a nemzetközi szervezet ténylege­sen mély válságban van, mert az északatlanti tömb egyik előmozdí­tójának szerepére süllyesztették. A;z Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek vissza kell térnie arra az útra, amelyet az ENSZ alapokmánya megszabott. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének egyenes kötelessé­ge, hogy elősegítse a nemzetközi problémák rendezését és kizárja azt a lehetőségét, hpgy az ENSZ bármelyik tagja agressziót köves­sen el más államok ellen. A szov* jet kormány e téren erőteljes tá­mogatást nyújt, e A Szovjetunió rendíthetetlenül folytatja és fogja folytatni békés politikáját. A Szovjetuniónak nincs szándékában bárkit is megtámad' ni. Idegenek tőle az agresszív ter­vek. Erről meg lehetnek győződve valamennyi ország népei. A béke ügyéért állhatatosan harcolva azonban ugyanakkor szilárdan em­lékeznünk kell arra, hogy szent kötelességünk fáradhatatlanul erő­(Folytaitás a 3- oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents