Somogyi Néplap, 1953. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1953-02-01 / 27. szám

SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1953. február 1. V. Szurkov : ORTO-TOKOJ FÉNYEI Vörösgránit sziklák övezte kés. kény szurdok mélyén örvénylik a Csu, Közép-Ázsia egyik legszéle­sebb, leggyorsabb folyója. Tajté- kozó vize a központi Tien-San völ­gyéből rohan Kirgizia frunzei terü­letének és Kazahsztán kei-ületeinek termékeny völgyeibe. A Csu vize nyáron kincset ér a mezőgazdaság, nak. Nyáron rengeteg víz kell, de kevés van belőle. Ősszel és télen pe­dig óriási vízmennyiség vész kárba. Hogyan lehet meg zabolázni a ra­koncátlan Csut? A kirgiz nép és az orosz mérnö­kök már jóval a forradalom előtt gondolkodtak ezen. A szovjet ha­talom előtt azonban ezek a ■ tervek megvalósíthatatlan álomnak bizo­nyultak. , K- -X- vf A Csu balpártján haladufnk. y-1 Útközben megcsodáljuk a Nagy-Csui csatornát. A csatorna, rendszernek ez csak az első része, amely azonban máris 1U5 kilomé­ter hosszúságban termőfölddé vál­toztatta a frunzei terület jelentős részét. A bonyolult vízelosztó be­rendezések mellett, Tokmak város szomszédság ábcun munkáslakótelep épült. Itt laknak a csatorna építői. Éjjel haladunk át a gyönyörű boomi szurdokon. A Csy itt még harsogva rohan a völgy felé. Egy­szerre, közvetlen közeliinkben a hegyek ormán villanylámpákat pil­lán tünk meg. —• Orto.Tokoj fényei! — mond­ja büszkén utitársunk, Haszan Isz- kakovics Bulatov. — A kirgiz nép évszázados álmát valóra váltó építkezés fényei... Né­hány perc múlva a hegyek szétvál­nak és egy villanyfényben fürdő nagy völgykatlan tárul elénk. V ét évvel ezelőtt még Orto- “ K 'l'okoj völgylcatlana sivár és elhagyatott volt. Ma a Csu mind­két partján hatalmas munkásiakó- telep terül el, többemeletes házak, kai, kultúrintézményekkel és vizi- erőmüvel. A telep lakói az ortoto- koji víztároló építői. Orto-Tokoj völgykatlana gigászi méretű ovális szakadéle, amelyet minden oldalról sziklák öveznek. A szakadék (léién és északon hasadé­kokba torkollik. Az egyik hasadé - kon fut be, a másikon pedig tova- rohan a nyugtalan Csu. A völgykat. lan 18 kilométer hosszú és 12 kilo­méter széles. Az építők előtt az a feladat áll, hogy a folyó kijáratát magas gáttal zárják le. Amikor a Csut majd elkerítik, megtölti vízé­vel az egész völgy Icát lant. Az így keletkező ortotokoji víztároló állan­dóan 500 millió köbméter vizet tartalékol majd! jy em könnyű feladat a rakon­cátlan Csut szelíd tóvá vál­toztam. Az építők azonban megbir­kóznak minden nehézséggel. A völgykatlanban éjjel.nappal dübö­rögnek az elcszkavátorok és az önbil- lenö autók motorjai. Az építők már az Októberi Forradalom 35. évfor­dulójára teljesítették tavalyi tervü­ket. —- Ebben az évben a múlt évihez viszonyítva, ötszörösére növekszik a munka, — mondja, Bulatov elvtárs, az építkezés vezetője. — Az ember gazdája lesz a víznek és a kirgiz népi közmondás szerint: a víz gaz. dája az élet gazdája. NÖVEKVŐ JÓLÉT A TADZSIK, FALVAKBAN Évről-évne nő a tadzisllk kolhoz- parasztok vásárlóereje. Tavaly pél­dául a falusi dolgozók mintegy 5000 rádiókészüléket, 16.000 ke­rékpárt, 25.000 hangszórót, 5000 varrógépet és hétmillió rubel ér­tékű bútort vásároltak. Ezeken kí­vül nagymennyiséiben fogytak a könyvek és brosúráik, -a gyermek- ruházati cikkek és játékok. A legutóbbi három év alatt a köztársaság falvaiban másfélszere­sére emelkedett az áruforgalom és ezzel egyidőben szaporodott az áruházak, szaküzletek és gépko­csikra szerelt mozgó árudák szá­ma. Ebben az éviben további 55 áruház nyílik meg Tadzsikisztán falvaiban. ,EGYETEM-GYÁR“ A Moszkva folyó környékén, egy csendes moszkvai mellékutcá­ban van a „Giprovuz" (hatalmas teivezöműihely, ahol az egyetemi építkezések tervei készülnek. ..Giprovuz“ magyarul annyit je­lent: állaníi intézet (főiskolák ter­vezéséire. Ez az intézet egyedül­álló az egész világon. Az intézet 1952-ben tölbíb mint száz tervet készített. Hatalmas munka egv egyetem épületének megtervezése. Külön kell elkészí­teni a terveket a ‘kari épületek­hez, a laboratóriumokhoz, klini­kákhoz, kísérleti állomásokhoz. Az intézet brigádjaiban a tapasz­talt mesterek mellett nagy szám­ban dolgoznak fiatalok is. Alexand­ra Polilkanyína fiatal építésznő si­kerrel vett részt a moszkvai jogi intézet megtervezésének pályáza­tán. Fjodiorova építésznő részvéte­lével készült el a moszkvai egye­tem csillagvizsgálójának építési terve. Izgalmas, nagyszerű feladat az ilyen különleges célt szolgáló in­tézetek megtervezése, Ihogy azok ■ megfeleljenek rendeltetésüknek j és amellett építészetileg szépek, 'ízlésesek legyenek. Az építészek­nek a jó terv elkészítéséihez ala- ! posan meg kell ismerkedniük a | leendő intézet munkájával. Meih- ! sütyina fiatal tervező mérnök résztvett a csebokszari mezőgaz­dasági intézet diákotthonának megtervezésében. Nemrég .még ő maga is diák volt. A tervezéskor visszagondolt saját diákéletére, szállásuk jó tulajdonságaira és hibáira, A terv 'kitünően sikerült. Amikor a szövetségi köztársasá­gok számára készítenek, terveket, mindig figyel embeveszük a vidék építészeti sajátosságait, a környe­zetet, ahol az épület állni fog. A tervezőintézet igen nagy mun­kát végez, hiszen a Szovjetunió­ban nemcsak a nagy városokban vannak felsőoktatási intézetek, ha­nem még a kis falvakban is. A „Giprovuz" munkálja hozzájárul, hogy az ifjú nemzedék eredménye­sen tanulhasson és dolgozhasson, a szovjet egyetemeken és tudo­mányos intézetekben. Az ukrán és a moldvai kolhozparasztok alkotó barátsága A Dny észt er balpartján Szereb- ria ukrán falu, jolb'b partján pedig Ungri moldva falu fekszik. A fal­vak 'lakói — az ukrán és moldvai kolhozparasztok között szoros ba­rátság fejlődött ki. A Dnyeszter 12 évvel ezelőtt még határ volt, amely két világot, két rendszert választott el egy­mástól. Ma két testvéri köztársa­ság, Ukrajna és Moldva határa. A folyó mindkét partján líjktefcő élet folyik. A Mogilev—iPodolszk kerü­let gabonatermesztői nagy szere­tettel és rokonszenvvei figyelik a Moldva; SzSzK Atakí kerületében lévő fiatal kolhozok sikereit. Szí­vesen adják át nekik gazdag ta­pasztalataikat. A szomszédok pe- ditf buzgón követik a közös gazda­ság vezetésében jártas gabonater­mesztők tanácsait. A moldvai kolhozparasztok ké­résére Ganna Filippova, a Tyimo- senfco kolhoz híres csoportvezető­je a moldvaiakhoz utazott és elő­adást tartott nekik a cukorrépa- termelés élenjáró módszereiről. A naiookban pedig az ungri Lenin kol­hoz küldöttsége érkezett Szerebria ukrán faluiba. A 'küldöttség megte­kintette a kolhoz gazdaságát. I. Moroz, a Lenin-kolhoz elnö­ke, a követkéz őket mondta: „Mi még fiatal gazdák, fiatal kollhoz’ta- gok vagyunk. De a nagy Sztálin atyai gondoskodása, a testvéri né­pek segítsége lehetővé tette, hogy hétmérföldes léptekkel 'haladjunk előre." I. Gorelik : EMBER AZ AUTOMATAGÉPNÉL fjlni a tenger partján, nézni ^ az ütemesen egymásra fod­rozó hullámokat, — sohasem unal­mas. Hasonló érzést kelt az ember­ben az automatagépek ritmikus munkája. Egriformán ismétlődő mozgásuk épp úgy nem untatja az embert, mint a hullámok játéka. Ott állok a harkovi traktorgyár motorműhelyében, ahol automata gépsor végzi a motor-hengerfej ké­szítését. A gépek közelében nincs munkás, csak a távolban-két ope­ratőr. Efsö pillanatra úgy látszik, mintha Vlagyimir Usztyimenko operatőrnek nem is volna mit ten­ni. Csak jár fel és alá, nézi a kü­lönleges műszereket, amelyek rög­zítik és mutatják a gépek munká­ját, amelyek emberhez hasonlóan „parancsokat” adnak ki. Ahogy elnézem a .jtudós” gépe­ket és a mellettük fel és alá járkáló operatőr, önkénytelenül .eszembe jut az az eset, amit néhány évvel ez­előtt Amerikában járt mérnök is­merősöm elmondott. Abban a helyi­érdekű vasúti kocsiban, ahol mér­nök ismerősöm utazott, ült a Ford vállalat egyik munkása. Elgyötört, megkínzott arcú munkás volt. Né. ha elbóbiskolt, időnként felrezzent és nyugtalanul körülnézett. Mér­nök ismerősöm kérdezni akart tőle valamit, mire az szavába vágva iz­gatottan bizonygatni kezdte, hogy nem aludt. Később, amikor már összemelegedtek, beismerte, hogy mindennél jobban fél a cég ügy­nökeitől, akik a vonaton figyelik, a munkásokat. Ha valakit már a vonaton .elnyom az álom, annak oka az, hogy már végleg kimerült a munkában, tehát ideje, hogy elbo­csássák, hiszen nem biztosítja töb­bé a kellő termelékenységet. Pedig az egyforma, egyhangú egésznapos munka a leg állóképesebb embert is kimeríti. A tengerentúli automata gine­ket kiszolgáló ember mun. kaja egyáltalán nem hasonlít az automata gépsornál dolgozó szovjet ember munkájához. A kapitalista országokban az automa tag épek mel­lé gyengén képzett munkásokat ál­lítanak, mert azoknak kisebb a bérük. Automatagép mellé automa­ta ember, robotember kell. Miközben az automata gépsort né­zem, beszélgetésbe elegyedek Nyi- kolaj Csakligyi beállító lakatossal. Usztyimenkóról beszélgetünk. — Remek ember — mondja Nyi- lcolaj — a múlt hónapban is 1Ü6 százalékra teljesítette normáját. — HogyJiogy? — csodálkozom, — hát az automatagépeknél, ahol pontos ritmus van, ott is tyl tehet teljesíteni a normát? — Miért ne? A normában megfe­lelő időt számítottak a gépállásra, műszer cser ere, a gépek kijavításá­ra. Ha csökkenteni tudjuk a gépál. iást, máris túlteljesítettük a tervet. Már pedig Vologya túlteljesítette. Emellett szeretettel gondozza gé­peit, a gépsor minden része tükör- fényes nála. Biztosítja a zavartalan üzemanyagellátást. Jtt, ebben a műhelyben meg­elevenednek az ember előtt az ötéves terv célkitűzései. Sokat foglalkoztat, hogyan lehet az ötéves terv végére 70 százalékkal emelni a. termelést, amikor a munkások szá­ma mindössze 15 százalékkal emel­kedik majd. Hát csak erre az auto­matasorra kell nézni, máris meg­kapjuk a, választ. Azelőtt 60 ember dolgozott a hengerfej megmunkálá­sán. Most összesen nyolc. És a 3 kézelő egyike Vologya Usztyimen­ko. A kiváló operatőr tudja, Hogy az automatagépsor kezelése nemcsak gyakorlati tudást, hanem tudomá­nyos ismereteket is kíván. Ezért rendszeresen és sokat tanul. Az automata gépsornál végzett muPlca tehát nem hogy csökkentette volna tudásszomját és érdeklődését, ha­nem még fokozza is tudásvágyát, és ez érthető is. A szovjet üzemek­ben az automata gépsor nem me­ríti ki az ember idegeit, nem art a szívnek, hanem könnyűvé és ér­dekessé teszi a munkát. P's ahogy Usztyimenko, a vi­dám fiatal munkás jobbra, balra nézegetve sétál az automata­gépek között, egészen más ember, mint a vasúti kocsiban magábaros- kadt idő amerikai munkás. Qlemzelkúzi szemle .......... ..... II I —------­A NÉMET ÉS A FRANCIA NÉP TÖRTÉNELMI BARÁTSÁGA Évszázadokon át mint két egymás torkának készülő fenevad állt szemben a német és a francia imperializmus. Valóságos legen dát költöttek a germán—gall kutya.macska barátságról, szinte mint megmásíthatatlan történelmi tényt szegezték le a két szomszédos ország békétlenségét és összeférhetetlenségét. Ami Franciaország és Németország úralkodókőreit illeti, ez valóban így is volt. A Bourbo­nok és Habsburgok, majd a történelmi fejlődés során a nagytőkés francia és német monopóliumok terjeszkedési törekvései összeütköz­tek és zem egyszer pusztító háborúkban jutottak kifejezésre. Ám a történelmi tények másra is tanítanak, A XVIII, század négy francia forradalmai nem maradtak hatástalanok a junkerekkel és a nagybirtokosokkal leszámolni vágyó német nép tömegekre sem, a két nép szellemi nagyjai gyümölcsözőbbnek és az emberiség érdekében valóbbnak találták a testvéri együttműködést a cívódás és a fegyveres konfliktusok helyett, Moliere és Racine népe kész volt mindig együttműködni Heine és Goethe népével, A német nép legnagyobb fiainak, Marxnak és Engeknek forradalmi tanításai ter­mékeny talajra találtak a francia kommunsrdok utódaiban. E dicsőséges történelmi múlt méltó folytatása az a közős fel­hívás, amelyben Németország Kommunista Pártja, a Francia Kom- mnnísta Párt és Németország Szocialista Egységpártja tiltakozásra hívta fel a két ország népeit, az újabb háborúval fenyegető paktu­mok ellen, A francia és nyugatnémet uralkodókörök ma az amerí- kai imperializmus „védnöksége" alatt látszólag szövetségesek, de ki tagadhatná, hogy Bonnban az új Wehrmacht felállításának előesté­jén már arról szövögetnék tervét, hogy mikor induljanak el újra a porosz csizmák a világ meghódítására. Nem egy harcias kijelentés hangzott már el az újra tábornoki csillagokat viselő fasiszta nyugat német militaristák részéről, hogy „megálljatok csak, franciák, le. gyen újra hadseregünk“. A veszély azonban, amely a bonni és párizsi háborús szerző­dések v&lóraváiíásával fenyeget, nemcsak a francia és nemcsak a német nép elé vetíti a pusztulás és a rombolás rémséges képét. A paktumok eredeti kitervezői világégésre szomíjúhoznak, ezért g Francia és a Német Kommunista Párt közős felhívása nemcsak sa­ját népeik, hanem az egész világ békéire etc millióinak érdekét is szem előtt tartja. Napjaink eseményei bizonyítják, hogy erre a fel­hívásra soha sem veit olyan szükség, mint most. Nyugatnémetor- szágban kormánysegédlettel és a szociáldemokrata párt vezetőségé­nek támogatásával szervezkednek a nácik, a rendőrség nyakra-főre provokálja Nyugat-Németoiszág egyetlen, valóban demokratikus pártját, a Kommunista Pártot, Franciaországban az alig néhányhe- tes kormány folytatja elődje hadjáratát a haladó erők ellen és ezek­ben az országokban terjesztette a nemzetgyűlés elé jóváhagyás vé­gett a hírhedt háborús szerződéseket. Ütött tehát az óira az együt­tes cselekvésre: „európai hadsereg“ helyett a nagyhatalmak béke egyezménye, a bonni különszerződés helyett egységes, demokratikus, békeszerető Németország. A két elsősorban érdekelt nép -- a német és a francia — megér­tették a kommunista pártok együttes felhívásának történelmi jelen­tőségét. A franciák már a felhívás után mindenütt megvitatták azt és különös örömmel üdvözölték a Német Demokratikus Köz­társaság elnökének, Píeck elvtársnak megismételt szavait: „A né­met nép sohasem tűri el, hogy német részről ismét háborút indítsa­nak a francia nép ellen“. Az elsők között 12 ezer francia pedagógus és tudományos dolgozó válaszolt a közös felhívásra, német kollégái­hoz intézett levelében. A viszontválaszban a német pedagógusok és tudósok hangsúlyozzák: nem vállalják két olyan fejlett kultúra megsemmisítésének bűnét, mint a francia és a német kultúra. Németország Kommunista Pártja, a Francia Kommunista Párt és Németország Szocialista Egységp árt ja közös felhívása történelmi dokumentuma azoknak az újfajta kapcsolatoknak, amely a háború ellen harcoló népeket összefűzi. Ez a szolidaritás a munkásosztály forradalmi nemzetköziségéből meríti erejét. Olyan, erő ez, amely ké­pes arra, hogy keresztülhúzza az új háború előkészítőinek aljas terveit. ATLANTI BARÁTKOZÁS Ismerjük az olyan barátokat, akik azt mondják: „Ölelj, csak B’élj, én közben megfojtalak...“ Ilyen volt a Hítler-fasíszták „ba- rátkozása“ csatlósaikkal, ezt a „barátkozást“ sínylette éveken át Bulgária, Románia és a mi országunk is. Erre a „testvéri egyetér­tésre“ emlékeztet a „Life“ című amerikai képes magazin közel­múltban megjelent cikke is Franciaországról. A „Life“ meglehetősen útszéli hangon „utcalánynak“ titulálja a Francia Köztársaságot jelképező „Marisnme“-t, aki a fizetséget ha­risnyája szárába dugja, ahelyett, hogy arra használná fel, amit szere­tője parancsol... Az amerikai újság mint „hálószobáról" emléke, zik meg a francia parlamentről, amelyben a képviselők és a mi" níszferek bohócok. Nem mondhatni, hogy a franc‘a polgári sajtó valami különös új- jengássaí fogadta volna ezt a „baráti gesztust“. Több burzsoá lap felveti, vájjon egyáltalán jvan-e értelme az amerikai úgynevezett se­gély elfogadásának, sőt a „Paris Presse Intransígeant“ azt írja: „Franciaország ismét visszatérhetne ragyogó korszakába. Ennek ér­dekében elegendő lenne, hogy ne tegyenek többé semmiféle erőfe­szítést az atlanti vagy az európai közösség megteremtésére, hogy felszámolja a Schuman-tervet, kikeiűlfön a súlyos indokínai helyzet bői és saját otthonának gazdája maradjon“. Van olyan francia jobb­oldali laD, amely csak szerényen amerikai laptársa orrára koppint, emlékezetébe vésve g tanulságos latin mondást: „ha hallgattál vol­na, bölcs maradtál volna“. A kórusba bekapcsolódott a francia kormány is, amely wash­ingtoni nagykövetsége útján lépést tett a sértő cikk miatt az ameri­kai külügyminisztériumban, mert annak „méltatlan szavai... veszé­lyes következményeket vonhatnak maguk után“. És két nap múlva ugyanez a „tiltakozó“ kormány a parlament elé terjesztette az amerikai háborús szerződéseket. TILTAKOZÓ SZTRÁJKOK ES TÜNTETÉSEK OLASZORSZÁGBAN A KORMÁNY CSALÓ VÁLASZTÁSI REFORMTERVEZETE ELLEN Róma. (TASZSZ.) Olaszország sok városában tiltakozó tüntetések és sztrájkok voltak a kormány csaló választási reformtervezete ellen. Általános sztrájkot jelentettek be Arzingnano és ,Schio városokban (Vicenza-megye). Sztrájkok voltak Piacenza megye négy községében, egész Bergamo tartományban, Lec­co városában (Como megye) és a „Busta Arsizio” gépgyárban (Va­rese megye), Szardínia szénbánya- vidékén Í500 bányász sztrájkol. A Rovigo megyei Contarina vá­rosában a tiltakozó fáklyásmenet­ben többezer paraszt vett részt. Ötezer paraszt vett részt a Sam­buca városban (Agrigento megye) rendezett tüntetésen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents