Somogyi Néplap, 1953. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-03 / 2. szám

-« 1. OUMUU11 ÍNfc.ir'i.A t" 5 vINYAGAHOZ r Q{lh%i%am $ rhj en h mmt jlődést szabnak meg az ipar területén az új ötéves terv irányelvei történél- { -sógleleit szolgáló villamosemergi.a immizmus termelésén ok fokozását. Sztálin elvtárs megállapította: „A termelési eszközök termelésé­nek elsősorban történő növelésére nemcsak azért van szükség, mert mának kell felszereléssel ellátnia mind saját üzemeit, mind pedig a népgazdaság vaje.ínemsyi többi ágának üzemeit, hanem azért is, mert nélküle egyáltalán lehetetlen a bővített újratermelés megváló. sííás Az ötödik ötéves tervben meg­valósul a termelési eszközök kü. ionoséin gyors termeié,sre vonatko i meg a unió ötö- ímaí OTÖ- n fejiődá- í el. hatalmas i kcimmu- útján. Az bizonyítja szoci'áliz- zocia-li-sta ető fölé- szer fe­szeri.ni zo sztálini útmutatása. Míg az ipari termelés általában 5 év alatt 70 százalékkal növekszik, a ter­melési eszközeik termelésének etneke-désie eléri a 80 százalékot. Ezem b-e’lt'.í a gépgyártás, a vas.- és fémfeldolgozó ípa,r kétszeresé­re növekszik. A gépgyártás ilyen 'gyorsütemű fejlődése az adiap-a a mezőgazdaság komplex gépesítésé­nek, az összes nehéz fizikai mun­kál igénylő munkafolyamatok gé­pesítésének, tehát végső soron an­nak, hogy megkönnyítsék a dolgo­zók munkáját és egyre magasabb­ra emeljék a mudka termelékeny­ségét. A gépgyártás miniden ágá­nak jelentős fejlődése lehetővé te­szi, hogy az ötödik J> éves terv folyamán a Szovjetunióban alap­jában befejezzék az iparban a ne­héz és munkaigényes folyamatok gépesítését. A gépesítés ilyen irányú fejlő­dése sok munkát takarít meg a társadalomnak, megkönnyíti és egészségesebbé teszi a munkafel­tételeket, s lényegesen növeli a munka termelékenységét. Öt év alatt a munka termelékenysége az ipariban mintegy 50 százalékkal, az építőiparban mintegy 55 szá­zalékkal emelkedik. Míg ugyan alapkör­íllandóaa ális szűk­ítéséinek termelés­ika aíap- vekedése legfel elő- rányélvei erm-elése al ©mel- 1955lbe,n 1 majd, Honvédő ■ocialiista erőknek í. Külö- a gép- ásziat és tó többi ar és az id'és'ének ódik öt­re 4950­növeke- rsvasön 62 szá- aelés 64 u-terme- ekedése jfvi hen­n terme­lését ír-, egfonto- i kok- lésének amint a fokezá- ák ter- 50 szé­pedig akkor az ipari termelés önköltsé- -ga- mintegy 25 ezázaléklk©*!, az építőmunkáik önköltsége 20 szá­zalékkal csökken. A nehézipar ás a mezőgazdaság ■fejlődése afapján az ötödik,-ötéves tervben a Szovjetunió biztosítja a közszükségleti cikkek gyártásá­nak gyors fejlődési ütemét. Sza- bur-ov eivtárs megállanította, hogy: „Az öt év -alatt a könnyű- és az élelmiszeripar termelését legalább 79 százalékkal növeljük és ezen { fette, belül 1955-re, 1950-hez virzonyít illám o- va, a pamutszövetek gyártását kö- snesak püibelül 61 százalékkal, a gyapjú- az or- szövetek gyártását 54 százalékkal, kor az a bőreinek gyártását 55 százaíék- közle- kai, a hús termelését 92 százajék- igyipar kjei, & halászat hozamát 58 száza- csak lókkal, a kristálycukor gyártását lesen“. 78 százalékkal, az állati zsiradék szovjet termeléséi 72 százalékkal, a nö- m or- vényí zs'radékfermelést 77 száza- nelésé- lékkai, a konzervgyártást 2.1 sze oser.er- j réséi e emeljük“. Ennek' érdeké­ik vi- J ben számos könnyű- és élelmiszer­eiké- jpari üzemet: pamutipari korabi- &nű- nátot, műrostfonial-igyára-k,at, se­resé- ly-em-,, konfekcióipari és kötő-iszö- rom- vő üzemeket, bőr- és cipőipari, aillió cukoripari, olaj sajtoló, zöldségszá- küj- rító, édesipari, konzervipari, ser­leg- főző, borászati, hús-, Etái-, vaj- és két- saijtipari üzemeiket létesítenek, t az A termelésnek, ,a' technika fej- mon fedésének ez a c:ba nem látott I gyors üícme csak eszköz. A cél: nos-j,»Az -cg Az t r~ad?!om állandóan esz-' növekvő a gi és kulturális szűk­ülő- jségle-ei -, i. ümálís kielégítésének sét; I biztosít :.sv‘, A cél: a dolgozó em- ifi- berek boldogsága. A óéi: közelebb : és hoz ni ■’ teljes termékbőség kor- az szakát, a kommunl. n is korszakát, ío- Az ötéves terv minden sorából, ?tő- minden számából ». egyszerű em­lős berek millióiból v* > sztálini 'gon- iö- dotkodát szelleme -.rád. ág- A Szovjetunió ott.d'-1 ötéves ter- >bi ve derűs, napfényes, optimista ik- terv, a békés gazd váci és kultu­rális építés terve. Ez a terv ismét kifejezésre juttatja» az egész szov jet n/ép egységes, megingathatat­lan békeaikaratáit-, E terv teljesíté­se újabb hatalmas hozzájárulás lesz ,a béketáboj- erejének fokozá- sáhoiz. A békéire vágyó emberek százmilliói a viliág minden táján új reményeket, új erőt merítenek i'7 ötödik ötéves terviből. Mozgósítja a rabságból még fel nem szabadult milliókat a szabad­ságért, a demokráciáért és a szo­cializmusért vívott harcra. Hiataimas fontossága van az új ötéves tervnek a népi demokra­tikus országok — köztük a mi ha­zánk számára is. Számtalan nagy horderejű tanulságot vonhatunk le saját tervgazdaságunk számára is az új tervbeli. A szovjet -ötéves tervnek, a kongresszus valameny- nyi útmutatásának valóságos tan­könyvvé kell válnia a mi népgaz­daságunk minden vezetője és dol­gozók számára, „Az líj ötéves terv — állapítot­ta meg Szaburov elvtárs — elő fogja segíteni a Szovjetunió és a népi demokratikus országok gaz da sági együttműködésének és testvéri segítésének további meg­szilárdítását“. Számunkra, akik a szovjet se­gítség nélkül sohasem vívhattuk volna kí eddigi sikereinket, akik minden munkánkban érezzük a Szovjetunió baráti támogatását, felbecsülhetetlen erőforrás az új ötéves terv. A Szovjetunió ötödik ötéves tervének hatása kisugár­zik a, mi életünkre, iparunk, me­zőgazdaságunk, kultúránk fejlődé­sére. Népgazdaságunk minden ága­zata tervezélsében messzemenően figyelembe kell vennünk azokat : -tanításokat, amelyeket Sztálin el'vtárs ,,A szocializmus közgazda- sági problémái a Szovjetunióban“ című nagyszerű művében szá­r.mnkra is lüieíkíeit, A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének 1952. no- vember 29-,j ülésén Gerő eftvtárs hangsúlyozta, hogy: „Erőfeszíté- 'cink javát az alapanyagiparra kell összpontosítanunk, annál is inkább, mert az alapanyagiparun­kat 1953-ban az ipar átlagos fejlő­désénél. jóval nagyobb mértékben kell fejlesztenünk. Vonatkozik ez mindenekelőtt a szénbányászatunk­ra, vaskohászatunkra és villamos- encrgiaíparunkifa, de olajbányászé, untra, alumíniumiparunkra és ne­híz vegyiparunkra is“. Szocialista építésünk hatalmas fellendüléséinek nagy tartalékai a takarékosság. Malenkov elvtárs beszámolójában kiemelte a taka­rékosság .jelentőségét. Kell, hogy Malenkov elvtárs fi­gyelmeztető szava nálunk is ér­vényesüljön. Párt-, -gazdasági és tömegszervezeti funkcionáriusok, dolgozok harcoljanak a fokozott ■ainyagtlakar ék oéság érdekében. Ennek érdekében javítani 'keli a munka megszervezését, a- termelő- eszközök, a gépek jobb kihaszná­lását. Mi is mindent el kell hogy kövessünk, hogy az anyaggal, a munkaerővel és a kiadásokkal való szigorú takarékosság szo­cialista gazdálkodásunk alapvető módszerévé váljék. A szovjet példa nyomán az ed­diginél is fokozottabban kell har­colni a termelékenység emelésé­ért, a termelési költségek továb­bi csökkentéséért, gyorsítsuk .a legfejlettebb technika alkalmazá­sa,t, a nehéz fizikai-munka kd)kü„ szöibölését, az automatizálást nép­gazdaságunk minden területén. Használjuk fel a XIX. pártkon gresszus útmutatásait, Sztálin elv- lárs tanításait, Rákosi eivtárs ve­zetésével vigyük diadalra a sze cializmus ügyét. Suri Károly. Régi sorsom emlékei forrnak bennem, amikor visszagondolok gyermekkoromra és testvéreim életére. Lakácsa községben, b fahwé- gem egy vályogból rakott viskóban születtem, itt született három testvérem is. Milcor már nagyobbacska voltam. egy alkalommal iiU tünk az asztal mellett. Ezt az emlékemet szeretném most megírni. Apám arról beszélt, hogy hamarosan itt lesz az újév. Anyám halálos beteg volt akkor. Ágyban feküdt és azt mondta: — Miska, miért nem gondoskodsz orról, hogy kórházba vigyenek. Azt akarod, hogy árván maradjon a négy gyerek? — Az én nagy, erős apám szeme könnyes lett: — Nem. tehetek arról, hogy nincs pénzünk. ■— A jegyző pedig azt mondta, azoknak a számára nincs kórház, akiknek nincs pénzük — mondotta. — Meghalok—- nyögte anyám. — Azt mondtam akkor apámnak: — Agyonverem a jegyzőt. — Apám csillapított. Hosszú hvafí-vona után anyám mégis kórházba, került. A kórházban is úgy kezelték, hogy a becsületes gazda talán az állatot is jobban kíméli. Mikor az új naptárt megkaptuk, kisebbik öcsém a címkét nézte. Boldog új évet — ez volt rétírva. Apámra nézett kerek, bánatos .sze­mével: — Papa. nekünk nem lesz soha boldog új évünk? Anyáink be­teg. hízót sem vágtunk, nincs új ruhánk, sem pénzünk. — Ne sírj fiúm — szólt az ur/un.—Lesz? — érdeklődött öcsém. — Ha majd hónapszámba megyünk. akkor lesz?— Apám altkor is nemmel felelt, így köszöntött ránk az új esztendő. JónéháVy év elmúlt azóta és az az új év ma már csak rossz emlékként cl bennem. Háromgyermelces családapa vagyok. Boldogan élek. Tudom, hogy a szabadságot Sztálin hős fiainak köszönhetem, hiszen a felszabadulás nyitotta meg az utat a szebb élet felé. Csalá­dommal együtt 1950 óta a Micsurin termelő csoport tagja vagyok. Fs. leségem a termelőcsoportban dolgozik, én meg, a régi zsellér, 1952 júniusa óta a községi tanács elnöke vagyok.-Apám vályogviskója helyetti téglából épített, pßgyablakos, vilá­gos, egészséges családi házunk van. melyet pártunk és államunk segít­ségével és két kezem munkája által építettem fel. Legidősebb fiam IV. osztédyos, a másik kettő kisebb. Én is beszélgetek vdidc. mint valamikor apám velünk. Én az egyre szépülő életünkről magyarázok és akkor megkérdezi legidősebb fiam: — Miért nem volt ez így vala­mikor ... Elmondtam neki. Akkor azt mondja.- — Van-e a Icoreai. gyermekeknek ilyen: boldog újévük, mint a miénk? —■ Elmondom neki: — Lesz fiam, mert a népek úgy akarják. Azok az emberek, akik az •életet' szeretik. Kisfiam megnyugszik. A másik kettő azon vitatkozik, melyik választ szebb pályát, az, aki traktoros lesz, vagy aki mérnök. Ma ilyen szép gondjaink' vannak. Kátai András délszláv levelező, Potony. Nagyon sokat tervezünk az új esztendőre, de vaióraváltjuk, mert a párt segít bennünket Keservesen tengettem az élelemet a múltban, mint a hozzám hasonló sokszáz napszámos. Sorsom mostoha volt. Kétkezi munkám után alig kaptam meg a betevő falatokat, így ment ez évről-évre. Szilveszter napján az a szokás falun, hogy minden gazda számot- vet egész évi munkájáról, eredményeiről, összeül a rokonság és megvitat)®, mit tettek helyesen és mit kellett volna másként tenni. Hiába ültem asztalhoz én. Miről vetettem volna számot? Esetleg arról, hegy a földbirtokosok, a nagy gazdák hogyan szipoíyoztiak ki? A-f tudtam anélkül is. Tudtam azt ís, hegy az új év sem hoz szá­momra. jobbat. Esetleg annyit, hogy még nehezebb lesz a sorsom. , 1945 ben mint éjjeliőr voltam alkalmazásban a községben. A "földosztás során néhány holdat kaptáim; Emellett a kulákoknak jár­tam napszámba fogatosmunkáért. Keserves volt az is, mert a kulák egy fogatosmunkáért a legnagyobb munkaidő alatt bárom egész na­pot is megkövetelt. Igazi jó éleiről csak most beszelhetek. Most már v®n miről szá- motvetri. 1952 januárjában léptem -a Felszabadulás 1 termelőszövet­kezetbe. Becsületesen dolgoztam. Nevemet mindig az élenjárók kö­zött emlegették. 297 munkaegységet teljesítettem. Ez után kaptam 446 kiló búzát, 148 kiló árpát, 309 kiló szénát, 300 kiló fát, 11 kiló cukrot, ezenkívül burgonyát és egyéb apróságokat ís. Készpénzben 5943 iorint jutott. Boldoggá tesz az a tudat most, amikor számolgatok, hogy szö­vetkezetünk egyre erősödik, gazdagodik, így az én életem is szebb lesz. Ma van jogom beleszólni a közös ügyek intézésébe és ezt nemcsak jognak érzem, hanem köt élességemnek is, hiszen ami a kö­zösben van, az az egész tagság tulajdona, így az enyém ís. Ha ter­vezünk, én js tervezek, mi pedig az új évben nagyon sokat terve­zünk. Tudom azt, hogy minden tervünk valói aválik, mert segít ben­nünket ebben a nagy munkánkban pártunk. Mi pedig azon igyek­szünk, hogy az új év még eredsnénTesebb legyen, Sebestyén Albert Kasíélyosdombó, Felszabadulás tsz, „A jövő év még gazdagabb lesz, még nagyobb eredményt hoz” Most, amikor ezt a boldog életet elértem, eszembejutnak a felsza­badulás előtti szilveszterek és újévek. Akkor mit várhattunk? Sorsunk ogyre aggasztóbb lett. Jól em­lékszem még 19-15 január els-ejére is. A borzalmak, a vérfürdők új­éve volt. melyet a hitleri hordák és csatlósaik. Szálasi nyiiasbandi- tái rendeztek hazánkban. A földesurak, a bankárok akkor bi­zakodva lesték, hogy vájjon visszaverik-e a szovjet csapatokat. Mi dolgozók, pedig ujjongva figyeltük azt a gigászi küzdelmet, melyet a nagy Sztálin fiai vívtuk a mi szabadságunkért is. Ezen a január elsején — 1945-bea — még Meller János bérlő birtokán tengettem családommal együtt életemet. Barcs-Drávaerdő pusztán egy tömeglakásban lakinak. A konyhán 2 csalóiddal főztünk, pedig U gyerek volt. Hiába mentünk Dedóir Károly intézőhöz, hogy nyomorúságos életünkön segítsen. Meg sem hallgatott bennünket. Hát ilyen volt a mi életünk akkor. Most bizakodva nézek a jövő felé. A mi életünk a felszabadulás után változott meg gyökeresen. Amióta meg csoporttag vagyok, az­óta mondhatom, igazán nagyon jól élek. Hétgyermekes anya vagyok. Az elmúlt esztendőben negyedmiagam- mai dolg'izttumi a tsnnetífazöimtkeíethen, Hétszázhetven munka1 gysé- get dolgoztunk meg s ezért 26.95 mázsa búza 1.92 mázsa árpa, 7.70 mázra kukorica-. 15.Í0 mázsa széna,15.40 mázsa Uíkarw/myrépa-. 6.16 mázsa burgonya, 61.6 kilogramm cukor és 11.396 forint osztalékban részesültem, Kimondhaitattamd boldog vagyok. Boldogan várom az áj évet. mert tudom, hogy ■ lövő év még gazdagabb les „Cg nagyobb eredményt hoz. A-

Next

/
Thumbnails
Contents