Somogyi Néplap, 1952. december (9. évfolyam, 282-306. szám)

1952-12-16 / 294 szám

4

SOMOGYI NÉPLAP

____Kedd, 1952, december 16. 1

! T

TTiimiiirrrniitiiniiinr mim im« niiiini'ifiw'"

Rákosi Mátyás elvtárs beszéde az országgyűlés megnyitásán

(Folytatás a 3, oldalról.)

átmenetileg megművelésre átvették olyan földeket, melyeket a k'étlaki ipari munkások ajánlottak fel. vagy kulákoktól vettek át és amelyek azonnal nem Voltaik' a termelőszövetkezetekbe bei.leisztlhetők. Kézenfekvő, hogy ezeket a járulékos területeket a lehető leggyorsabban a szövetkezetek kezére kell juttatni. A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok szántó területe együttvéve az ország szántóterületének 37 3 százalékát teszi ki.

A termelőszövetkezetek állatállománya erőteljesen megnövekedett. 1950 februárjában a termelőszövetkezetek közös sertésállománya 46.400 darab volt és az idén októberre 522.000-re nőtt fel. A szarvasmarha ez idő alatt 19.000-ről 151.000-re, a juhállomány 41.000- ről 274000-re növekedett. Erőteljesen megnőtt az állami szektor állatállománya is. Az ország sertés- állományának 19.6 százaléka, szarvasmag haáilcmányámak 11.1 százaléka volt az állami szektor kezén.

A termelőszövetkezetek fejlesztésénél vigyáztunk arra, hogy a fejlődés ne legyen gyors. • A fősúlyt inkább a meglévő szövetkezetek fejlesztésére, megerősítésére, vezetőinek jobb kiképzésére, a munka- folyamatok jobb megszervezésére, a munkafegyelem javítására fektettük. Ezt a politikát tovább is folytatni fogjuk. Ennek a helyes fejlesztési politikának következménye, hogy bár a szövetkezetek jövedelmét az idei rossz időjárás természetesen károsan befolyásolta, a szövetkezetek egészséges fej .Idősének irama ettől nem .szenvedett és a termelőszövetkezet változatlanul nagy vonzást gyakorol az egyéni parasztokra. A termelőszövetkezetek mintegy 85 százalékának földjét nagyüzemit gazdálkodási'1 alkalmas területté tagosítottul# A termelő- szövetkezetek nagysága is növekedik. Már 357 olyan szövetkezetünk van, amely 1000 kát. holdnál nagyobb szántóterületen gazdálkodik. Termelőszövetkezeti községeink és városaink száma az idén 189-ről 665-re emelkedett.

Termelőszövetkezeti várossá lett (például Békéscsaba, vagy Orosháza. És alig van az országnak olyan községe, melynek határában ne volna termelőszövetkezet.

Termelőiszövetkezeteink megerősítésében, de mezőgazdasági termelésünk fejlesztésében is az egyik legfontosabb tényezőt a gépállomások jelentik. A gépállomások ez év folyamán komoly fejlődésen mentők keresztül. Áz év első kilenc hónapjában 32.6 százalékkal több traktor- és motormun kát végeztek, mint az 1951-es esz tendő hasonló időszakában. Ennek dacára a gépállomások távolról sem teljesítették a rájuk háruló feladatokat. Nem teljesítették a tervüket sem. Munkájuk gyakran szervezetien, könyvvitelük és elszámolási rendszerük megbízhatatlan és rengeteg panaszra ad okot. Ugyancsak sok a panasz a gépállomások munkájának minőségére, a gépek kihasználási fokára is. A hiba elsősorban a földművelésügyi minisztériumban ’és a gépállomások vezetésében van. A gépáilo mások munkáját sürgősen meg kell; javítani, mert 1953-ban fokozott feladatokat bízunk rájuk. így a gépállomásokon -meg akarjuk duplázni az univerzális traktorok számát. A kombájnok számát meg akarjuk háromszorozni. A kultivá- torok és aratógépek számát egv- harmadda]1 akarjuk növelni.

A gépállomások 1953 as felszerelése olyan lesz, hogy a termelő- szövetkezetek összes alapvető talajmunkáját el tudja végezni, ha jól dolgozik.

A mezőgazdaság jövő évi fejlesztési tervében fontbs szerepet játszik láll'atállományunk minőségének további feljavítása. Erre a célra 12 ezer fajáll'atot bocsátunk a mezőgazdaság rendelkezésére. Tovább fejlesztjük az ipari növények és új kultúrák termelését. A gya- potterületet 38 százalékkal, a rozsterületet több mint 25 százalékkal1 kívánjuk emelni. Az idei aszály újra előtérbe állította az öntözés kérdését. Bár jelenleg már hatszor akkora területet öntözünk mint a Hortby-időben, e téren

még mindig a kezdet kezdetén va- | gyünk, mert hiszen öntözött területünk az aszályos részeknek csak 2 százalékát teszi ki. A jövő esztendőben az öntözött területek kiterjedését 56 százalékkal .akarjuk növelni. Mindjárt hozzáteszem, hogy az idei vizsgálataink eredményei azt mutatják, hogy helyi eszközök és lehetőségek kihasználd sával minden különösebb anyagi befektetés nélkül egynegyed millió holdat lőhetne öntözés .alá vonni. Termelőszövetkezeteink é? ts.zcs-ink fordítsanak ezekre a helyi öntözési lehetőségekre nagyobb gondot.

Meg akarok emlékezni röviden a begyűjtésről. Az aszály dacára a begyűjtés menete kielégítőnek mondható, ami az állampolgári fegyelem megszilárdulásával és a begyűjtő szervek jobb munkájával függ össze. Dolgozó parasztságunk búzabeadási kötelezettségét november végéig 99 százalékra teljesítette. Ezzel szemben erősen lemaradt a kulákok teljesítése, ami arra mutat, hogy a tanácsok munkájában még mindig sok a megalkuvás. Előfordul, hogy amit a Lillák nem ad be, azt a kötelezettségüket már teljesített dolgozó parasztokra utólag kivetik. Az ilyen eljárás sérti a munkás-paraszt szövetséget, törvénytelen is, s ezért fel kell ellene lépni. A begyűjtési terv teljesítésében is sók az egYe' nőtlenség. A búzaibeadási tervét például Zala megye 114 százalékra teljesítette október végéig, ugyanakkor Bács-Kiskún megye csak 85-5 százalékra. Közellátásunk zavartalan menete megköveteli, hogy Ibegyűjjtjési tervünket, melyet az aszály .miatt csökkentettünk, pontosan végrehajtsuk. Ennek miniden előfeltétele megvan.

Szólnom kell a takarékosságról. Nem a takarékosságról egyes kon. krét területeiken, vagy egyes esetekben, hanem arról, hogyan foglalnak állást sokan ehhez a kérdéshez. A kapitalista világiban a takarékosságról a termelésben és fogyasztásban egyaránt gondoskodott a lét .bizonytalansága, a holnap bizonytalansága. Az ipari munkás vigyázott, hogy takarékoskodjon a rábízott anyaggal, mert ha ezt nem tette, a kapitalista elbocsátotta és a munkanélküliség, a>z éhség fenyegette. A mezőgazdasági alkalmazott, a béres, a cseléd, aikinelk a háta mögött ott állt a ,'botosispán, ugyancsak takarékoskodott <3i nagyibirtokos javával, mert ha ezt nem tette, ő is hamarosan az emberpiacra, a köpködőre került. D.e a gazdálkodó parasztság is vigyázott minden kalászra, minden .szem gabonára, mert 'hiszen élete örökös bizonytalanság volt, sohasem tudhatta, hogy egy rossz termés, vagy betegség nem juttatja-e ,a tonik szélére, vagy koldusbotra. Ezért egész életében kuporgni ott. Takarékoskodott a munkás, aki sohasem tudhatta, .mikor kerül a munkanélküliek közé, zsugorian takarékoskodott a kisember, hogy öreg napjaira legyen néhány garasa.

A népi demokráciában a helyzet alaposan megváltozott. A munkanélküliség, a nyomor megszűnt és megszűnt az az ösztönzés, amely a kapitalizmus idején a dolgozó tömegeket a maximális takarékosság irányába szorította. A tőkés nyomorfegyelme eltűnt és helyette csak most van kialakulóban az öntudatos szocialista fegye lem és 'vele együtt a szocialista ' akaré'kosság tudata. Amíg azonban ez a tudat kifejlődik és megerősödik, fokozottan küzdenünk kell a takarékosságért minden fronton. Amíg a munkás húsába és vérébe nem ment át az a tudat, hogy mindenütt magának dolgozik, addig nem takarékoskodik úgy az anyaggal, árammal és munkaidő- vei, mint ,a sajátjáéval.

Ugyanez áll a termelőszövetkezeteik és állami gazdaságok dolgozóira. is. Az a szövetkezeti tag, aki régente egy világért sem hagyott volna ott egyetlen kalászt a saját földjén, aki gondosan ügyelt arra, hogy gabonája ki ne peregjen, most addig is, amíg megtanulja., hogy a szövetkezet ugyanúgy sajátja, mint régente a földje volt, fcevésbíbé takarékos, hanyagul kezeli 'a közvagyont, ai szövetkezet javát. A népi demokrácia egyik legnagyobb eredménye, bogy a dolgozó nép optimista, bízik jövőjében és ennek a bizalomnak egyik

j megnyilvánulási formája, hogy megszűnt a takarékosságnak az a szorongató érzése, mely a régi idő- ' ben a létbizonytalanságból fakadt. De a takarékosság ma is erény, melyre minden téren szükségünk van és súlyos hibát 'követ el az, aki ezt szem elől téveszti.

Ez a bizakodás nem egyszer, olyan gondatlanságba csap át, melyet az ellenség szívesen felhasznál a maga céljaira1. Egyetlen példát hozok fel erre. Mi tavaly december elsején megszüntettük a jegyrendszert és helyreállítottuk a mezőgazdasági termékek szabad forgalmát. Ez a rendszabály helyes volt és .sikerének jó kihatásai úgy gazdasági, mint politikai téren megmutatkoztak. Nem is kívánunk ezen a jövőben sem változtatni. Ennek a rendszabálynak sikere azonban jó adag gondatlanságot is eredményez. Előfordult az utolsó hónapokban, hogy KÖZÉRT boltban az elárusító egy-egy vevőnek minden szemrebbenés nélkül 75, vagy 100 kg zsírt mért ki. Ez az elárusító — és ä főnöke is — meg volt lepve, amikor felhívtuk a figyelmét arra, hogy ezzel a gondatlansággal a spekulánsok és áruhalmozók kezére játszik,

Hozzátehetem, hogy még néhány héttel ezelőtt a mi állami kereskedelmünkben külön jutalmat, prémiumot kapott az a vállalatvezető, aki élelmicikkekből túlteljesítette a tervet, azaz, akinek elárusítói szorgalmasan rábeszélték vevőiket arra, hogy vásároljanak minél több zsírt, cukrot, húst, lisztet és egyéb élelmiszert,

Kézenfekvő, hogy ilyen tevékenységre serkenteni állami kereskedelmünk elárusítóit, helytelen. De maga a példa mutatja, hogy nem járunk el elég gondosan, hogy nincs meg bennünk annak a tudata, hogy még ránkfér — és a jövőben is szakadatlanul ránk fog férni — mindén téren a takarékosság.

Tapasztalhattuk, hogy amikor a kenyér egyrészénék színe barnább lett — anélkül, hogy a minősége megromlott volna — még a jóakarók is némi meglepetéssel vették tudomásul, mert nem is gondoltak arra. hogy az aszály követlisztében ilyen rendszabályra szükség van. a .közellátásunkat a jövő aratásig zavartalanul biztosítani akarjuk, aiz ányagpazarlással, to takarékosság hiányával minden téren fel kell vennünk a harcot. És küzdenünk kell a gondatlansággal, az. önelégültséggel, az éberség hiányával, mert ezek a hibák hellyeí-közzel kezdenék további fejlődésünk akadályozóivá válni.

Egészsúgiijiyünk, népünk kulturális színvonala

Szólni akarok még egészségügyünkről és népünk kulturális színvonalának emelkedéséről. A népegészségügyet legjobban néhány adattal tudom érzékeltetni. Az ezer főre jutó természetes szaporodás 1952-ben 47 százalékkal ■volt magasabb, mint 1938-ban. Hazánk lakossága most már meghaladja. a. 9,500.000 főt. Az ezer lakosra eső házasságkötéseik száma 20 százalékkal nagyobb, mint 1938-ban. A csecsemőhalandóság

1952-ben majdnem a fele annak, mint 1938-ban volt. A gümő.kórt, melyet hajdan „magyar betegség", nek neveztek, egyre inkább háttérbe szorítjuk és 1952-ben 57

százalékkal 'kevesebben haltak meg éhben a betegségben, mint 1938-ban. Magyarországon ma már tízezer lakosra több kórházi ágy jut, mint Franciaországiban, v'agy Belgiumban. A népegészségügy megjavítására fordított munka eredményeképpen Magyarországon a halálozás arányszáma kisebb, mint Angliában, vagy Ausztriában.

Mi. mindent megteszünk a jövő- ■bein is, hogy népegészségümket megjavítsuk. Erre annál is inkább nagyobb szükség van. mert például a csecsemőhalálozás terén értünk már el eredményeket, de itt még nagyon sok a tennivaló. A nép- szaporodás aránya is messzp elmarad nálunk a Szovjetunió vagy Lengyelország mépSzaporcdásátől. Ezen a téren nagy károkat okoz a lelkiismeretlen orvosok és szülők garázdálkodása, a magzatelhajtás elburjánzása, melyre csak az utolsó esztendőkben figyeltünk fel és mellyel kapcsolatban egy sor intézkedést fogunk tenni.

E bajok ellenére népünk egészsége ma jobb, mint bármikor ezelőtt és gomloskodni kívánunk arról, hogy tovább javuljon.

Közoktatásunk erőteljesen fejlődik. Az általános iskola első osz-t tályában az. 1952—53-as tanévben a tankötelesek 99 százaléka beiratkozott és gyorsan nő azoknak a száma, akik az általános iskola mind a 8 osztályát elvégzik. Az idén

100.000 az általános iskola 8. osztályának tanulója. És ezzel párhuzamosan 30.000 felnőtt végzi el a dolgozók általános iskolájának 8, osztályát. A folyó tanévben 119.000 tanulója van a középiskoláknak, ■ezenkívül 19.300 felnőtt tanul a dolgozók középiskolájában. Egyetemeinken és főiskoláinkon 46.000 a hallgató, emellett levelező oktatásban 3.300 hallgató vesz részt. Alaposan megváltozott a középiskolák és egyetemek tanulóinak szociális összetétele is. A folyó évben a középiskolai tanulók 66.7 százaléka, az egyetemeken és főiskolákén 58 százaléka munkás- és. par rasztszármazású.

Megváltozott középiskoláink, főiskoláink* és egyetemeink képzésének jellege is. Egyetemeink és főiskoláink a népgazdaság szükségleteinek megfelelően egyre több mérnököt, mezőgazdászt, orvost és tanárt adnak, egész közoktatásunkat közelebb hoztuk szocialista építésünk igényeihez és bőven elláttuk mindennel, ami a tanulmányok jó elvégzésiéhez szükséges. 1951-ben 116 féle egyetemi, 426 féle általános és középfokú iskolai tankönyvet adtunk ki, 7,580.000 példányban. Gondoskodtunk arról, hogy népünk köztudatába,n az oktatás j elentőségének megnövekedésével fokozódjék a pedagógusok, egyetemi és főiskolai tanáraink munkája nak megbecsülése. Mindezen rendszabályok következtében hazánk, amely különösen az egyetemi oktatás terén azelőtt meglehetősen el volt maradva, ma kezdi messze maga mögött hagyni e téren a legha- l'adottabb kapitalista országokat. Magyarországon Horthy idejében

10.000 lakosra 16 főiskolai hallgató jutott. 1952 októberben! ez a szám 51-re ment fel, több mint megháromszorozódott. Ebben a tekintetben messze utánunk kullognak olyan hajdani vezető országok, mint Anglia, Franciaország, Hollandia, Svájc, vagy Ausztria.

Széchenyi István jó 100 évvel ezelőtt azon kesergett: „Elvesz az én népem, mert tudomány nélkül való", és nem győzte hangoztatni: „A kiművelt emberfők Sokasága teszi erőssé a .nemzetet”. A számok, amiket közoktatásunk jelenlegi helyzetéről felsoroltam, azt mutatják, hogy népi demokráciánk ezen a rendkívül fontos téren is gyors, alapos, népünk egész jövőjére kiható munkát végzett. Rajta leszünk, hogy közoktatásunk mérete és színvonala továbbra is erőteljesen fejlődjön.

Szólni kívánok néhány szót tudó- mányos akadémiánkról. Az akadémia fokozatosan rátért, hogy kutatási. munkáját, népgazdaságunk fejlesztését közvetlenül szolgáló célokra, elsősortban az ipar és mező gazdaság támogatására összpontosítsa. Emellett természetesen nem hanyagolja el a társadalomtudományok emelésére irányuló munkálatért sem. Tudományos akadémiánk ■5 éves tervet dolgozott ki és e terv feladatainak első helyén áll hazánk földtani térképének összeállítása. Ez a feladat annál fontosabb, mert mint kiderült, hazánk területének túlnyomó, részén komoly földtani kutatás eddig nem történt. Az - elmúlt 1—2 esztendő tapasztalatai viszont azt mutatják, hogy hazánsk földjének, mélyében még rengeteg a szén, az olaj, a ba- uxit, a színesfém és egyéb hasznos ásvány. Ennek megfelelően egy földtani térkép óriási gazdasági jelentőséggel bír. Az akadémia tényében nagy szerep jut a hazai szeneink gazdaságos eltüzelésével, a bányászat problémáinak kidolgozásával. a ritka- és színesfémek kinyerésével kapcsolatos gyakorlati kérdéseknek. Nagy segítséget nyújt tudományos akadémiánknak az az egyre erősödő kapcsolat, amelyet elsősorban a Szovjetunió és a népi demokráciák tudományos akadémiáival kiépített.

Népköztársaságunk kulturális helyzetét az jellemzi, hogy dolgozó népünk kulturális igényei olyan

gyorsasággal emelkednek, hegy bár a népművelési munka terén, úgy mennyiségben, mint minőségben jelentős eredményeket értünk el, még mindig messze elmaradunk a rohamosan növekvő követelmények mögött. Ebben az évben, nagy gondot fordítunk a vidék kulturális hálózatának kiszélesítésére, s ennek következtében kulturális intézményeink egyre jobban átfogják az’ egész országot. Jelenleg 1640 a területi kultúrotthonok száma és 2426 helységben rendszeres a mo- zielőadás. A faluszinház 2025 köz. , ségben tartott előadást, nagyrészt olyan községekben, amelyekben azelőtt színházi együttest még egyáltalán nem láttak. A'z idén 41.000 Szabad Föld Téli Estén 3.4 millió dolgozó vett részt.

Ez év őszén, statisztikába foglaltuk a nyilvános könyvtárakat (67 esztendő óta ez az első -ilyen ösz- szeírás). Az eredmény azt mutatta, hogy jelenleg 8.5136 nyilvános könyvtár működik hazánkban. A falvakban 4494 nyilvános könyvtár működik. Jellemző, hogy olyan mezőgazdasági* megyében, mint Cson- grád, 442 a nyilvános könyvtárak száma. Hozzá kell tennem, hogy ez a felsorolás . nem tartalmazza a mintegy 6200 általános iskolai, 450 középiskolai, több mint ezer ipari tanuló iskolai, az egyetemi párt, tudományos, műszaki és egyéb könyvtárakat. ' Ezekkel együtt a könyvtárak jelenlegi szálma 16.000—17.000. Jelenleg nálunk kb. .majdnem minden 6000 lélekre jut már egy könyvtár. Azt hiszem, ezek a számok önmagukért beszélnek.

Megnövekedett kulturális szolgáltatásaink színvonala is. Közismertek azok a sikerek, melyeket játékfilmjeink nemcsak a népi demokráciákban és a Szovjetunióban arattak, hanem olyan kapitalista országokban is, ahol bemutatásuk- ■ ra egyáltalán sor kerülhetett. A magyar filmek nemzetközi sikerének egyik iputatója az a három díj, amelyet a Karlovy-Vary-i filmfesztiválon nyertünk. Az új magyar kultúra nemzetközi sikeréhez számított az állami népi együttes szovjetunióbeli és kínai útija.

Külön ki kell emelni új kultúránk megtisztelő kitüntetését, két fiatal írónknak Sztálin-díjjal való ■megijutalmazását. Szólnom kell arról, hogy a Szovjetunióban ez időben három kötetben kiadták Petőfi összes költeményeit, ugyancsak a Szovjetunióban megjelent a magyar költészet 700 oldalas átfogó antológiája.

Ezek a tények csak részben mutatják azt az általános érdeklődést, amely népi demokráciánk sikerei nyomán a magyar kulturális eredményekkel .szemben a haladás táborában világszerte megmutatkozik. Ezt az érdeklődést — és hoz- zátehetem; rokonszenvet — fokozták az0k a nagyszerű teljesítmények, melyeket tervszerű testnevelési munkánk eredményeképpen sportolóink a helsinki olimpián, elértek, mikor 16 olimpiai bajnolcsá- got és 42 aranyérmet nyertek el.

A növekvő kulturális szükségletről tanúskodik, hogy aiz idén 85 millió néző látogatta a mozit és ez év első kilenc hónapjában 42 százcdéklial több a színházlátogatók száma, mint a tavalyi év azonos időszakában. Az operaházat egy év alatt 760.00i0ten’, látogatták meg, ami. az 19)38-as év hatszorosának felel meg, A Munkáesy-kiállításnak

430.000 nézője volt. „A kommunizmus útján” című kiállításnak egy hónap alatt több mint 200 ezer nézője volt. A rádióelőfizetők száma jelenleg 830 ezer és jövőre, amikor 120 ezer vezetékes rádiót is be fogunk kapcsolni, számuk meg fogja haladni az egymilliót.

A gyors fejlődés megnöveli a kulturális javak minőségével szemben támasztott igényeket. Megköveteli kulturális munkánk eszmei, művészi színvonalának emelését és azt, hogy a művészi alkotómunka tükrözze vissza népünk fejlődő életének nagy kérdéseit, a szocialista 'épntést, a nemzetközi békehareot és hogy hassa át magas szocialista eszmeiség és tudatosság. Külön nagy várakozással tekintünk íróink működése olé, akik az idén hosszú eszmei vitákban tisztázták az iro"- dia’.mi alkotómunka számos fontos kérdését, s akiktől e megtisztult felfogásnak megfelelően, új, magasabb színvonalú műveket várunk.

(Folytatása az 5. oldalon.)