Somogyi Néplap, 1952. november (9. évfolyam, 257-281. szám)

1952-11-23 / 275. szám

V

Vasárnap, 1952, november 23.

SOMOGYI NÉPLAP

Qlemzeik&zl szemle.

Az elmúlt hét nemzetközi eseményeit vizsgálva szembeszökő, hogy mennyire nincs szükség különösebb elemző készségre ahhoz, hogy ezeket az eseményeket egységben, a maguk összefüggésében lássuk. Az események maguktól ál mák rendbe és mind egy ugyanazon jelenségről tanúskodnak: arról, hogy az „atlantizált“ világban kézzelfoghatóan fokozódik a zűrzavar, fokozódik a válság, arról,

hogy az amerikai imperialisták olyan akadályokkal ta alják magukat szemben terveik megvalósításánál, amilyenekre egy két évvel ezelőtt még nem is gondoltak.

Ez a kép bontakozik ki előttünk akár a bonni parlamentben történt eseményekre, akár az ENSZ- ben lefolyt vitákra és e vitákat követő szavazásokra vessük is tekintetünket.

„Valóságos villámcsapás ..

Krekeler, a nyugatnémet kormány washingtoni képviselője — mint az amerikai hírügynökségek jelentik — november 17-én még a „legrózsásabb színekkel ecsetelte“ a bonni és párizsi háborús szerződések parlamenti ratifikálásának esélyeit. Egy nappal ezután, november 18-án a nyugatnémet parlament elvetette az Ádenauer-kor- mányrak azt a javaslatát, hogy ezeket a háborús szerződéseket még novemberben ratifikálják. A szavazás eredménye 179—166 volt ás a javaslat ellen szavazott Adenauer kormánykoalíciójának több kormányképviselője is.

Ez a bonni szavazás nagyjelentőségű esemény. A népek, a bonni és párizsi háborús szerződések ellen folytatott harcának ereje íme ország-világ előtt bebízonyosodc ft. Ez a szavazás arról tanúskodik, hogy az Adenauer népellenes militarista politikáját támogató bonni pártok sorai a növekvő erejű népi nyomás hatására egyre inkább szakadozni kezdenek. Az ellenzéki hangulat erősödése azonban nemcsak Adenauer és hazaáruló klikkje tekintélyét ássa alá, de egyben az amerikai 'imperializmusnak Nyugaí-Európa leigázására irányuló terveit is veszélyezteti. Washingtonban attól tartanak — hangoztatják a nyugati hírügynökségek jelentései — hogy a bonni és párizsi egyezmények ratifikálásának újabb elhalasztása „végzetes következményekkel“ járhat a szerződések szempontjából, mert a »ratifikálás időpontja sokat jelent a mai helyzetben, amikor minden nap csökkenti az európai hadsereg felállításának esélyeit“. A dolgoknak ez a fordulata, mint az előbbi idézet is tanúsítja, súlyos nyugtalanságot kellett a háború kirob'ba&iására törő amerikai vezető körökben. „Valóságos villámcsapásként hatott — írja a „NewYórk Times“ — hogy egyáltalán nem sietnek a bonni és párizsi szerződések ratifikálásával“.

Mindez persze nem jelenti még azt, hogy Adenauer ék politikája végleges vereséget szenvedeti, Ez csak a népek és elsősorban a német nép további harcának lehet eredménye.

A bonni parlamentben lefolyt szavazás eredménye, amely a német nép jelenlegi harcának erejét - tükrözd, biztatás és egyben mély tanulság a béke minden híve számára. Újra és újra azt bizonyítja, hogy igenis el lehet torlaszolni a háborús őrültek útját, ha a népek fokozzák és kiszélesítik békeharcukat.

Az imperialisták kudarcai az ENSZ-ben

Az amerikai imperialistákat és az imperialista hatalmakat általában nemcsak Nyugaí-Németországban érte kellemetlen meglepetés ezen héten, Az ENSZ-ben lefolyt viták azt bizonyítják, hogy az amerikaiak és „elvbarátaik“ csúfosan ciszámítják magukat, ha azt hiszik, hogy a népek akaratát, a történelmi fejlődés törvényeit egyszerűen figyelmen kívül hagyhatják. Az amerikai-angol szavazó gépezettel egyre inkább baj van, a zsarolás, a fenyegetés egyre inkább kevesebb eredménnyel jár. — Ez az elmúlt hét ENSZ vitái tanulsága. /

A fejlődésnek ez az új vonása, amely különben az ENSZ múlt évi közgyűlésén is éreztette hatását, különös élességgel mutatkozott meg a gyarmati országok helyzetével kapcsolatos vitákban. Ezekben a kérdésekben napokon keresztül folyt a vita és a gyarmattartó imperialista hatalmak egymásután szenvedtek csúfos vereséget. Az ázsiai és arab országok tömbje mellett a ktínameríkai országok egész sora is megtagadta az engedelmességet és országaik néptömegeinek nyomására következetesen a Szovjetunió és a népi demokratikus országok által támogatott haladó, vagy haladó jellegű javaslatokra szavazott. A Szovjetunió támogatta javaslatok 39 —40. sőt nem egy esetben 46 szavazatot kapjak. A vitában az arab és ázsiai országok küldöttei erélyesen követelték a gyarmati és függő országok teljes politikai és gazdasági függetlenségének biztosítását és szenvedélyes hangon bírálták az elnyomás és kizsákmányolás fenntartására törekvő, az ENSZ-et a saját céljaikra felhasználni akaró imperialista hatalmakat.

Az ENSZ válsága

Az imperialistáknak e messzehangzó sorozatos veresége értbe tőén nagyfokú idegességet váltott ki Washingtonban. „Fokozódik az Egyesült Államok bírálata az ENSZ-ben“ — szögezi le panaszosan az „Ú, S. News and World Report“. És e fokozott bírálatok ellensúlyozására az amerikai reakciós sajtó nagyszabású ENSZ ellenes zsaroló és fenyegetődző hadjáratba kezdett. Az amerikai sajtó dühödt hangú cikkekben támadja immár napok óta az.ENSZ-t, mivel az — mint ezt a sajtó írja — „beavatkozik“ az imperialista nagyhatalmak és a kis függő államok „kapcsolataiba“. Az ilyen „beavatkozások“ — hangoztatják az amerikai nagytőke lapjai — „nyugtalanítóak, sőt esetleg veszélyesekké is válhatnak“. Ez az oka annak, hogy az amerikai sajtó egyre többet példálódzók arról, hogy ilyen körülmények között nincs szükség az ENSZ-re, Washingtonban arról beszélnek — közli a Reuter tudósítása — hogy „az ENSZ semmi olyant nem végez, amire való tekintettel érdemes lenne az ENSZ költségeinek további fedezése“.

Az amerikai ragadozók logikája tehát primitiven egyszerű: ha a szavazegépezeí akadozni kezd, ha az EMSZ-t nem olyan könnyű ma már agresszív politikájuk eszközévé változtatni, akkor szét keli robbantani ezt a nemzetközi szervezetet — hacsak a szavazegépezet eddigi tagjai „észre nem térnek“,

A valóság azonban az, hogy nem az ENSZ válságáról van itt szó elsősorban, hantim az amerikai imperialisták diktátor-politikájának válságáról. És ebben a válságban — mint az elmúlt hét vitái világosan megmutatták — jelentős szerepe van annak, hogy á függő és gyarmati országok népei mindenütt az imperialista elnyomás lerázására törekszenek. Az ENSZ vitái fényesen igazolják Malenkov elvtá snak az SZKP XlX, kongresszusán mondott szavait: „A kapitalista világrendszer helyzetét ezidőszerínt az teszi még bonyolultabbá, hogy a háború következtében és a nemzeti felszabadító harc újabb fellendülése nyomán a gyarmati és függő országokban megindult az imperializmus gyarmati rendszerének összeomlása... A gyarmati és függő országok népei mind határozottabban szembeszegülnek au imperialista rabtartókkal“.

Slánsky és társai perétiek első tárgyalási napja

Prága (CTK). A prágai állami bí róság ítélőtanácsa dr. J. Novak elnöklete alatt november 20-án kezdte meg a Rudolf Slánsky vezetése alatt álló állameí.enes ösz- szeesküvők központi perének tárgyalását. A délelőtti tárgyalás a vádirat felolvasásával telt el.

Délután R. Slánsky elsőrendű vádlottat hallgatták ki, aki bevezetőben beismerte bűnösségét valamennyi terhére rótt vádpontban. Mint a Kommunista Párt egyik vezető funkcionáriusa, visszaéltem izzal a nagy bizalommá:, amelyet a párt és a csehszlovák nép belém helyezett — mondotta a töhbí között.

— Mindenekelőtt beismerem bűnösségemet abban, hogy mint ellenség a Kommunista Párton és a népi demcikratikus rendszeren belül államellenes központot szerveztem és hosszú éveken át annak élén álltam.

— Központunk, ahol különböző kapitalista és ellenséges elemeket gyűjtöttem össze köztük a francia, az angol és különösen :-z amerikai imperialisták kémszervezeteinek több ügynökét — az amerikai-angol imperialisták szolgálatában és érdekében ellenséges tevékenységet fejtett ki. Ez a tevékenység ai népi demokratikus rendszer felszámolására és a kapitalizmus visszaállítására irányult,

A vádlott elmondotta ezután, hogy — mint jómódú falusi kereskedő fia— polgári családból származik és környezete, amelyben felnőtt, hatással volt egyéniségére, úgyhogy a legkülönbözőbb kispolgári nézetekkel eltelve lépett be a pártba és ezektől a nézetektől sohasem tudott megszabadulni. Már kezdettől fogva opportunista magatartást tanúsított. így történt, hogy a trockizmuson és az opportunizmuson át a burzsoázia ügynökévé és a párt ellenségévé züllött.

Az ügyész ezzel kapcsolatban különböző okiratokat terjesztett a bíróság elé, amelyek a vádlott opportunista magatartásáról tanúskodnak.

Opportunista magatartásának további ismertetése során a vád:ott beismerte, bogy a polgári köztársaság idején igyekezett eltéríteni a pártot a tömegek aktivizálásának helyes irányvonalától és átállítani a reformista vezetőkkel és Benessel való együttműködésre.

A bíróság ezután Slánskynak az 1944. évi szlovák nemzeti felkelés idején kifejtett kártevő működésével foglalkozott. Ezzel kapcsolatban a vádlott bevallotta, hogy már a Szovjetunióban áttért a párt és a csehszlovák nép ellen irányuló aktív harci módszerekre.

A bíróság rátért arra a kérdésre, milyen része volt a vádlottnak Jan Sverma nemzeti hős halálában, aki a vádlottal ellentétben szilárdan és következetesen a Csehszlovák Kommunista Párt álláspontját képviselte. Sverma, íkinek egészsége meg volt táfnad- va, Slánskyval visszavonulóban volt a hegyek közé, amikor állapota szemlátomást rosszabbodott. Slánsky- ebben a helyzetiben — mint azt kihallgatása további folyamán beismerte — „nem tett meg mindent, amit lehetett és kellett vo'na, hogy Jan Svermát megmentse a haláltól“. Sverma halála

— ismerte el a vádlott— nagy veszteséget jelentett a párt számára, ezért tehát hasznára vált az ellenséges érdekeknek.

Kihallgatása további fo yamán Slánsky elmondotta, hogyan került sor az államellenes összeeskíi vő központ megalakítására.

„Ezt az államellenes központot

— mint már va lomásomban közöltem — különféle ellenséges elemekből állítottam -össze" —- vallotta Slánsky a többi között.

„Minthogy én magam is a Kommunista Párt ellensége vo íam, ezekkel az ellenséges elemekkel közös platformra kerültem és elhelyeztem őket a párt, az állam és a közgazdasági élet kü önféle funkcióiban. Mivel pedig én mint ellenség, a Kommunista Pártban ; töltöttem be fontos szerepet, én álltam az így megalakított összeesküvő központ élére".

A továbbiakban a vádlott részletesen közölte, milyen úton-mó: dón helyezte e. a legszorosabb munkatársait az állami és gazdasági apparátusiban.

Arra a kérdésre válaszolva, hogy

milyen módon tartott fenn kapcsolatot az összeesküvő központ a nyugati imperialistákkal, a vádlott elmondotta, hogy az összeköttetés n központ bizonyos tagjain keresztül történt, akik a francia, angol, jugoszláv és mindeneké.őtt az amerikai kémszolgálat ügynökeivé váltak, azonkívül kapcsolatok létesültek különféle szervezetek útján is, amelyek nemzetközi jellegűek voltak és angol-amerikai imperialista irányítás alatt állottak.

Ezzel kapcsolatban Slánsky elmondta, hogy 1946. óta hogyan vette fel ő maga a kapcsolatot Zilliacus ismert angol munkáspárti képviselővel, a brit kormány régi ügynökével, a népi demokráciák esküdt ellenségével. Ugyanakkor hangsúlyozta Slánsky, mennyire azonos célokat követett az ő központja és Zilliacus: eltántorítani a Csehszlovák Köztársaságot a Szovjetunióval való szövetségtől és elválasztani az egész béketábortól — ezt a célt az összeeskü- vők már 1945. óta kezdték követni.

„Az imperialisták szándéka az volt, hogv Csehszlovákiát bekapcsolják a harmadik világháború előkészületeibe, mert Csehsz.ová kianak igen nagy fontosságot tulajdonítanak, már azért is, mert mint a Szovjetunióval határos or szag, nagyon jól . szolgálhatna a Szovjetunió elleni támadás kiindulópontjául“ — jelentette ki a vádlott és hozzátette, hogy az imperialisták Csehszlovákiában vele vették fel a kapcsolatot és kapcsolták be ügynökségükbe éppen- úgy, mint Lengyelországban Go- mulkát, Jugoszláviában Titot, Bulgáriában Koszté vöt és 'Magyaron szagon Rajkot.

A Tiíobanda és az összeesküvők együttműködésének biztosítására Slánsky Csehszlovákiában találkozott a títóista Mosa Pinádéval, akiivel közölte, hogy ugyanolyan szovjetellenes alapon áll, mint a Tito-banda’ és helyesli ennek eljárását. Ebihez még a következőket mondta Slánsky: „Píjáde útján

nemcsak Titoval, hanem a nyugati imperialistákkal is összeköttetésbe kerültem, hiszen a Tito-klíkk a nyugati imperialisták ügynöksége“A vádlott elmondotta, hogy mint más burzsoá nacionalistákra, támaszkodott a cionistákra is, akiknek ellenséges tevékenysége a Csehszlovák Köztársaság népi demokratikus rendjének megdöntésére irányult. Slánsky hozzátette, hogy az egész államellenes összeesküvő központ és a cionista szervezetek kapcsolatának az volt a jelentősége, hogy a csehszlovákiai cionista szervezetek összeköttetésben állottak a kapitalista országok hasonló szervezeteivel.

„Az egész cionista világmozgalom — jelentette ki Slánsky — a valóságban az imperialisták — mégpedig — az amerikai cionistákon keresztül — mindeneke.őtt az amerikai imperialisták uralma alatt áll".

Ezzel kapcsolatban Slánsky az annakidején Prágában tevékenykedő ,,Joinf‘‘-ra vonatkozólag kijelentette, hogy ez a szervezet különböző államellenes akciókban vett részt, de különösen zsidószármazású személyeknek Palesztinába történő emigrálásával kapcsolatos visszaélésekben. Slánsky ezzel kapcsolatban beismerte, hogy — nóha ismeretes volt előtte ennek a szervezetnek veszélyessége és ellenséges tevékenysége és bár őt erre ismételten figyelmeztették — mégsem tett semmit - £■ „Joint“ tevékenysége ellen,

Slánsky a kihallgatás során a továbbiakban elmondotta, hogy a csehszlovák nép februári győzelme után js lehetővé tette a cionista szervezetek legális .élezését.

Slánsky elmondotta a továbbiakban, hogy Geminderrel, Svermová- v£ I, Frankkal és több más személlyel folytatott tanácskozásai alapián olyan kampány indult meg az antiszemitizmus e len, amely Izrael állam népszerűsítésévé fajult. A kampány során elleplezték Izrael államnak, mint burzsoá államnak igazi osziályjel egét és azt a tényt, hogy Izrael az amerikai imperialisták támaszpontja a Közel-Keleten Ez lehetővé tette, hogy mindenkit antiszemitának nyílvánítsanak, aki a cionisták ellenséges tevékenységére rámutatott.

Slánsky azt is beismerte, hogy a külkereskedelmi minisztériumban működő cinkostársai a Cseh- sz.ovák Köztársaságban működő cionista szervezetek és Izrael állam javára súlyosan megkárosították a csehszlovák külkereskedelmet:

„A kapitalista országok felé irányuló csehszlovák külkereskedelem jelentékeny részben a cionisták és ezek szervezeteinek kezén ment keresztü., miközben a Csehszlovák Köztársaság anyagi érdekei súlyos károsodást szenvedtek. Csehszlovák árukat előnytelen áron szállítottak a kapitalista országokba a világpiaci árakon alul".

Az ügyész kérdésére Slánsky beismerte, hogy a szabadkőművesekre is támaszkodott, mert ai szabadkőművesek hasonló célokat követtek, mint az á lamellenes összeesküvő szervezetek, amelyeknek élén állott. Tevékenységük szintén a kapitalizmus visszaállítására és Csehszlovákia népi demokratikus rendszerének felszámolására irányult.

Slánsky az államé lenes szervezet érdekében a párton belül is tevékenységet fejtett ki a népi demokratikus rendszer felszámolására és a kapitalizmus visszaállítására. E célból a párt különböző szervezeteibe és szerveibe, mindenekelőtt a Központi Bizottságba e._ lenséges elemeket ültetett be és így a pártot eszközzé akarta tenni céljai szolgálatában.

Az elnöknek arra a kérdésére, hogy az összeesküvők milyen tevékenységet fejtettek ki a mezőgazdaság terén, a vádlott azt válaszolta, hogy ez a tevékenység a szocia ista mezőgazdaság felépítésének szabotálásában, az osztály- ellenség pozícióinak -erősítésében, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek bomlasztásában és olyan kísérletekben nyilvánult meg, hogy a csehszlovák kormány mezőgazdasági politikáját kompromittálják.

Az összeesküvők külügyi tevékenységükké. úgy akarták befolyásolni a csehszlovák külpolitikát, hogy irányt vegyen a kapitalista nyugati államokra, irányt vegyen arra, hogy a ’ Csehszlovák Köztársaság kiszakadjon a Szovjetunióval, valamint a népi demokratikus országokkal fennálló sző. vetségjbő — jelentette ki továbbá Slánsky.

Az összeesküvő központ tevékenységét Tito módszere szerint irányította, vagyis a Kommunista Pártba beépített ellenséges erők útján Ezeket az elemeket különféle fontcs állásokban helyezte el és belőlük ellenséges ügynökséget szervezett, a kapifa izmus vissza* állításának és a népi demokratikus rendszer likvidálásának előkészítésére.

„Az 1948-as februári események után a mi központunk lett a fő erő — vallotta Slánsky —, ame.y a’ népi demokratikus rendszer likvidálását készítette elő. Tevékenységünk ezért terjedelemre is megnagyobbodott, nagy erőfeszítéssé- dolgoztunk, ellenséges elemekből kereteket létesítettünk, pozíciókat teremtettünk magunknak az államgépezetben és a gazdasági apparátusban, valamint a párton belül is".

Slánsky ezenkívül igyekezett elszigetelni a köztársasági elnököt, vezetőszerepét háttérbe szorítani, saját pozícióját pedig megszilárdítani. „Ezzé. arra a lehetőségre számítottam, hogy ai pártban és az államiban én juthatnék a vezető helyre“ — mondta Slánsky és még hozzátette: „Tudtam, hogy a hatalom megragadása esetén el kell tenni láb alól Klement Gottwal- dot“.

Arról, hogy a hata om megszerzését hogyan képzelték, Slánsky a következőket mondta: ,,A leg- nagyouD valószínűséggel fokozatosan hajtottuk volna végre a kapitalizmus helyreállítását, mert így lehet a dolgozó népet a legjobban megtéveszteni és igazi szándékainkat e titkolni“. Tito is ugyanezt tette és Slánsky egy ezzel kapcsolatos kérdésre bevallotta, hogy Tito módszereit akarta alkalmazni.

Ezzel vége.t ért Rudolf Slánsky vádlott kihallgatása.

Slánsky bűnösségét az e só tárgyalási nap végén kihallgatott tanuk is megerősítették.

A tárgyalást november 21-én folytatták.