Somogyi Néplap, 1952. november (9. évfolyam, 257-281. szám)

1952-11-20 / 272. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1952, november 20. Országos Munkavédelmi Konferencia delkezések írják ölő az új dolgo­A SZOT nagytermében szerdán reggel 9 órakor összeült az Or­szágos Munkavédelmi Konferencia, hogy megvizsgálja: hogyan hajtot­ták végre üzemeinkben, bányáink­ban és építkezéseinken a minisz­tertanács és a SZOT határozatait a ba!eseteíhárításróI, a munkavé­delem megjavításáról. A konferencián megjelent Ko-1 vács István elvtárs,az Elnöki Tanács elnökhelyettesével az élen a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizott­ságának és Központi Vezetőségének több tagja, valamint a szakszerve­zetek vezetői, az üzemek, bányák, építkezések igazgatói, üb. elnökei, élenjáró dolgozói, munkavédelmi aktívái. Kristóf István, a SZOT főtitká­rának megnyitó szavai után Mar­tin Ferenc, a SZOT titkára tartot­ta meg beszámolóját a munkavéde­lem időszerű kérdéseiről. Bevezetőül rámutatott arra, hogy a párt fontos célkitűzésének te­kinti a dolgozók élet- és munkakö­rülményeinek állandó javítását és hangsúlyozta: a Szovjetunió ötéves tervében komoly szerep jut a mun­kavédelem továbbfejlesztésének. Pártunk megköveteli minden gaz­dasági és mozgalmi vezetőtől — folytatta —, hogy elsőrangú fel­adatként kezelje a dolgozók min­dennapi érdekvédelmét, ezen belül az egészséges és veszélytelen mun­kakörülmények biztosítását. Nép- köztársaságunk rendeletek, törvé­nyek egész sorával szabályozta a munkavédelem intézményes meg­szervezését. Ezek a rendelkezések leszögezik, hogy a munkavédelmi intézkedések megtétele a termelés kiszélesítése mellett az állami szer­vek alapvető feladata. Martin Ferenc a továbbiakban rámutatott, hogy pártunk és kor­mányunk hatalmas anyagi alapot teremt a munkafeltételek szakadat­lan javítására, s az ötéves terv során már eddig is többszázmillió forintot ruháztunk be balesetel­hárítási, szellőző- és más üzem- egészségügyi berendezések létesíté­sére. Többek között megemlítette, hogy rövid időn belül befejeződik az ország valamennyi szövőgépjé­nek teljes biztonságot nyújtó szov­jet-típusú vetélőfogóval való ellátá­sa. Rendeleteink az ártalmaknak kitett, dolgozók részére különféle egyéni védőfelszereléseket, védőru­hákat biztosítanak. Egy kohász például évente mintegy 3500 forint értékű munkavédelmi juttatásban részesül. Ezután arról beszélt, hogy az elért eredmények ellenére még mindig nem történt meg a fordu­lat a munkabiztonság fokozása te­rén. Az igazgatók, műszaki vezetők, sőt a minisztériumok egyes vezetői az elmúlt év folyamán elhanyagol­ták és lebecsülték a dolgozók testi épségének, egészségének megvédé­sét. A minisztériumok is számos ígé­retet tettek a problémák megoldá­sára, azonban nem jutottak el még addig sem, hogy azokkal a gazda­sági vezetőkkel szemben, akik mun­kavédelmi kötelezettségüket elha­nyagolják, keményen fellépjenek. Mindehhez nem kis mértékben já­rult hozzá ,a szakszervezeti ellen­őrzés gyengesége. A SZOT elnök­ségének 1950 október 6-i határo­zatát a munkavédelem társadalmi ellenőrzéséről mind a mai napig csak részben hajtották végre. Beszámolt arról, hogy a párt idevonatkozó figyelmeztetése és ha­tározata után a minisztériumok át­szervezték és megerősítették mun­kavédelmi szervezetüket, a javulás azonban még nem kielégítő. A munkavédelem még mindig jelentő­sen el van maradva népi demokrá­ciánk általános fejlődése mögött. Igen súlyos mulasztások vannak a munkavédelmi beruházások te­rén — folytatta. A munkavédelem­re biztosított anyagi alap felhasz­nálásában nagyfokú lazaság és fe­lelőtlenség mutatkozik. A beruhá­zási terveket 40—50 százalékban valósították meg, sőt számos olyan üzemben, ahol rendkívül nagyszá­mú munkavédelmi hiányosság talál­ható, mint például a diósgyőri ko­hászati üzemben, az R. M. ková­csológyárban, a várpalotai szénbá­nyáknál a biztosított összeg igen kis hányadát használták fel és ez­zel a dolgozókat a munkafeltételek javításának fontos eszközeitől megr fosztották. A munkavédelmi rendelkezések megszegése üzemeinkben még min­dig napirenden van. Szigorú ren­zók balesetelhárítási oktatását, mégis számos esetben oktatás nél­kül állítják őket munkába. A biztonsági meghízottak soro­zatos önkényes leváltása — külö­nösen a bányászatban — arra mu­tat, hogy egyes igazgatók zakla­tásnak veszik, ha a munkavédelmi rendelkezések betartására hívják fe: őket és igyekeznek a>z ilyen ,,kellemetlen“ emberektől mielőbb szabadulni. Martin Ferenc ezután arról be­szélt, hogy az újonnan felépült üzemeinknél gyakran igen súlyos —- a termelést is akadályozó munkavédelmi hiányosságok ta­pasztalhatók. A balesetelhárítás terén jelent­kező,' helyenként tűrhetetlen ha­nyagságnak az az oka, hogy az ál­lami szervek vezetői még mindig nem élnek a felelősségrevonással. Az esetek túlnyomó részében Igyekszenek a felelősséget a sé­rült dolgozókra hárítani. Jellemző példa erre a Szolnoki Járműjavító és a DlMÁVAG Gépgyár. Ez utóbbi helyen a balesetekkel kap­csolatban hozott fegyelmi határo­zatok 90 százaléka a dolgozókat teszi felelőssé. A vállalatok igazgatóinak meg kell érteniük, hogy elsősorban ők felelősek a dolgozók testi épségé­ért, egészségéért. Az állami és szakszervezeti funkcionáriusoknak tudniok kell, hogy ai termelési ter­veket csak megfelelő munkafelté­telek biztosításával lehet teljesí­teni. Fel kell számolni — különösen a bányászatban — azokat a törek. véseket, amelyek rövidlátó módon a dolgozók egészségének rovásá­ra túlóráztatással vagy a pihenő­nap jogta an megvonásával akar­nak pillanatnyi termelési sikere­ket elérni. Az állami szervek ve­zetőinek szakítaniok kell a mun­kavédelemmel szemben kialakult opportunista állásponttal és pár­tunk politikájának szellemében, az emberről való gondoskodást munkájuk középpontjába kell állí- taniok. A technika fejlesztése a szocia­lista társadalomban neun utolsó sorban azért is szükséges — hang­súlyozta a továbbiakban — hogy a legfőbb értéknek, az embernek munkáját megkönnyítse, szebbé, vidámabbá tegye életét. Gyakran találkozunk olyan je­lenségekkel, hogy a szakszerveze. ti funkcionáriusok ahelyett, hogy megkövetelnék népköztársasá­gunk munkavédelmi rendelkezései­nek maradékta'an végrehajtását, opportunista módon elfogadják a gazdasági vezetők objektív ne­hézségekre való hivatkozását, mint pl. a munkavédelmi beruházás, vagy a kollektív szerződések vég­rehajtásának kérdésében, sőt nem egyszer maguk indítanak mentő­akciót a rendelkezések megszegé­sében bűnösök tisztára mosására. Az üzemi munkavédelmi szer­vekkel való hiányos foglalkozás azt eredményezi, hogy az üzemek legnagyobb részében a munkavé­delmi bizottság és az aktívahátö- zat csak papíron van meg, a való­ságban nem működik. „ Az ellenőrző és szervező mun­ka mellett a szakszervezeteknél nem kielégítő a felyílágosító mun­ka sem. A felvilágosító munka hiánya az üzemekben jelentkezik abban, hogy a dolgozók egyrésze nem használja a biztonsági berendezé­seket és nem tartja be a bizton­sági előírásokat. A munkavédelmi munka elemzé­séből világosan kitűnik, hogy ezen a területen igen sok a tennivaló. Pártunk a leghatározottabban megköveteli, hogy minden erőfe­szítéssel azon legyünk, hogy a je­lenlegi helyzetet a legrövidebb időn belül megjavítsuk. Az állami szervek feladata, hogy egyrészt gondoskodjanak a határozat maradéktalan végrehaj­tásáról, másrészt biztosítsák en­nek anyagi és szervezeti feltéte­leit. Gondoskodjanak a baleseti veszélyforrások felderítéséről és megszüntetéséről. Biztosítsák a munkavédelem kérdésének kellő súlyát és éljenek a felelősségrevo- nás eszközeivel a hanyag és mu­lasztó gazdasági vezetőkkel szem­ben. Az állami szervek vezetői kö­veteljék meg minden irányításuk alá tartozó dolgozótól népköztár­saságunk munkavédelmi rendelke­zéseinek szigorú betartását. A szakszervezetek ellenőrizzék fokozott mértékben a rendelkezé­sek végrehajtását, ugyanakkor erő­sítsék a munkavédelem társadalmi ellenőrzését, javítsák az ellenőrző munka színvonaát. Fordítsanak több gondot a nevelő- és felvilágo­sító munkára és vegyék kezükbe a munkavédelem továbbfejleszté­sét. Nincs hálásabb, nemesebb fel­adat, mint a dolgozók egészségé­nek megvédése. Vas Zoltán elvtárs felszólalása A beszámoló után Vas Zoltán elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, az Országos Tervhivatal elnöke mon­dott beszédet. A párt és a kormány igen nagy jelentőséget tulajdonít a munka­védelem kérdésének — mondotta. A megfelelő munkafeltételek meg­teremtése. a dolgozók egészségvé­delme, a biztonságos munka, a bal­esetek elhárítása — egyik alapvető eleme a szocializmus építésének. Pártunk útmutatásának, a minisz­tertanács és a SZOT együttes ha. tározatainak fel kell számolni a műit hibáit, s erélyes intézkedések­kel keli fokozni a munkavédelmet. Állami és gazdasági funkcionáriu­saink egy része azonban még min­dig nem látja világosan, hogy a munkavédelemmel kapcsolatos in­tézkedések és beruházások mennyi­re döntő politikai kérdései' a szo­cializmus építésének, az emberről való gondoskodásnak. Ezek az in­tézkedések egyben előmozdítják a termelékenység emelését is. A munkavédelemre fordított összegek sokszorosan visszatérülnek népgaz­daságunknak, egész dolgozó népünk javára. A továbbiakban elmondotta Vas Zoltán elvtárs, hogy az ötéves terv hár0mszázötven millió forintot irá­nyoz elő munkavédelmi berendezé­sekre. 1960-ben és 1952 első felé­ben azonban nem teljes mértékben használták fel az előirányzott ösz- szfget. A kohó- és gépipar válla­latai például munkavédelmi beru­házási keretüket ez év augusztus végéig mindössze 45.5 százalékban használták fel. Rámutatott, hogy a könnyűipar területén jobb eredmé­nyekről lehet beszámolni. A vál­lalatok zöme teljesíti munkavé­delmi beruházási tervét. A beruhá­zás azonban nem az. egyetlent és nem is a legdöntőbb eszköze f> munkavédelemnek — folytatta Vas Zoltán elvtárs. — Megfelelő szer­vezet alakításával, az óvórendsza­bályokra való oktatással, a dolgo­zók balesetvédelmi ismereteinek és öntudatának emelésével eredménye­den fel lehet venni a harcot a bal­esetek ellen. Ezután azoknak a bürokratáknak felelősségéről beszélt az országos tervhivatal elnöke, akik nem lát jatt meg a balesetek statisztikai szá­mai mögött az embert, akik nem veszik észre, hogy sok esetben ép­pen az ő mulasztásuk miatt, a mun­kavédelmi intézkedések elhanyago­lása miatt kerülnek veszélybe em­beréletek. Ugyanakkor hangsúlyoz­ta, hogy ma már egészen másként foglalnak állást a minisztériumok­nál1 és vállalatoknál a munkavé­delem kérdésében, mint egy évvel ezelőtt. Az 1953 évi tervek készítése során már komoly erőfeszítéseket tettek a munkavédelmi beruházási keretek jobb biztosításáért. Ennek eredményeként az 1953 évi munka- védelmi beruházási terv a miniszté­riumok kezdeményezése és javasla­tai alapján az idei összegnek több minit kétszeresét biztosítja. Felszólalások Az Országos Tervhivatal elnöké­nek szavai után megkezdődött a vita, amelynek során felszólaltak a párt és a szakszervezetek vezetői, a miniszterek és az üzemek kül­döttei. Kossá István kohó- és gépipari miniszter felszólalásában hangsú­lyozta : Az elhangzott kemény kritika ar­ra ösztönzi a kohó- és gépipari mi­nisztériumot, hogy folytassa meg­kezdett intézkedéseit a munkavéde­lem hiányosságainak kiküszöbölé­sére. Nyitraí István sztahanovista vá­jár bírálta a Középdunántúli Szénibányászati Tröszt vezetősé­gét, mert az megnyirbálta a bá­nyák szempontjából rendkívül fontos munkavédelmi beruházások összegét, nevezetesen azt az ősz szeget, amely a pusztavámi bánya levegőjének tisztaságát lett volna hivatva biztosítani. Mekís József, a Vasas Szákszer­vezet elnöke így foglalta össze a szakszervezet teendőjét; Neím szabad megtűrnünk az üzemekben olyrn gazdasági funk­cionáriusokat, akiknek vétkes könnyelműsége a dolgozók egész­ségét, testi épségét veszélyezteti. Az üzemek igazgatóinak és az ÜB-elnököknek vállvetve keli küzideniök a munkavédelmi hatá­rozatok végrehajtásáért, a dolgo­zók jó munkakörülményeinek kí- clákításáért. Czottner Sándor, bánya- és energiaügyi miniszter többek kö­zött kijelentette: A bányarendészet terén nagy részt még a régi módszereket al­kalmaztuk, s nem adtunk ki meg­felelő utasításokat a rendészeti szabályok betartására. Most meg­szerveztük a munkavédelmi osz­tályt. Folyamaiban van a bánya- rendészet átszervezése is. Tízhó- napos tanío yamon képezzük ki a bányarendészet új dolgozóit, akik nem fogják megtűrni a munkavé­delem lazaságát. Ezekkel az intéz­kedésekkel, a szakszervezet és a párt segítségével törekszünk a bányák szebb., egészségesebb, biz­tonságosabb munkahelyekké való átalakítására. Kovács István elvtárs felszólalása Kovács István elvtárs, az MDF Politikai Bizottságának tagja mon­dott ezután beszédet. A párt és népköztársaságunk eddig is rendkívül nagy erőfeszí­téseket tett dolgozó népünk hely­zetének á.Iandó javítására. Ennek eredménye., Hogy hazánk felszaba­dulása óta, különösen az elmúlt években, évről-évre, hónapról-hó­napra jelentősen javult a dolgozó nép helyzete. Ugyanakkor a mun­kavédelmi intézkedések terén tör­tént súlyos mulasztások kereszte­zik, aláássák és akadályozzák pár­tunk és kormányunk elgondolása­it, a dolgozók helyzetének javítá­sát, A ma tárgyalt kérdés nem akár­milyen kérdés, hanem döntő je­lentőségű politikai kérdés. E kér­dés a pártnak, az államnak, a szakszervezeteknek a dolgozó tö­megekhez való viszonyának kér­dése. Emőgött a kérdés mögött az van, hogyan viszonyulnak az igazgatók, hogyan viszonyulnak a főosztá'yvezetők, a miniszterek, hogyan viszonyulnak a szakszer­vezet és hogyan viszonyulnak a helyi pártszervezetek a dolgozó tömegek érdekeihez. Pártunk a munkásosztály élcsa­pata, a munkásosztály a dolgozó nép érdekeit védi. Megtűrni azo­kat a hiányosságokat, amelyekről ma itt beszámoltak, súlyos politi­kai hibát jelentene. Minden kom­munistának központi és állandó feladata: törődni a dolgozók érde­keivel. Pártunk Szervezeti Sza­bályzatában külön elvként van aláhúzva, hogy a kommunista kö­telessége törődni a dolgozók ér­dekeivel és ha ebből a szempont" iDoi nézzük a kérdést, e’ég komoly következtetéseket kell levonnunk, Sztálin elvtárs legújabb művé­ben aláhúzza, hogy a szocializmus gazdasági alaptörvénye a társada­lom gazdasági é,s kulturális szük­ségleteinek maximális kielégítése. Nem valami öncélért építjük a szocializmust, hanem azért, hogy hazánkban a dolgozó nép helyze­te gazdasági és kulturális szem­pontból, minden szempontból év­ről-évre, hónaipróMiónapra jelen­tősen megjavuljon. És ha ebből a szempontból nézzük a kérdést, nem vitás, hogy Sztálin elvtársnak és pártunknak a tanítását igazga­tók, szakszervezeti és pártfunkcio­náriusok nem jól értelmezik. Nem tesznek meg mindent annak az alapvető elvnek tudatosítására, és saját üzemeikben való megvaló­sítására. Meg kell mondanom, hogy sok munkavezető rosszul viszonyul a munkásosztályhoz. Vagy hogy úgy néz ki a dojog, hogy megint meg­valósul — rossz értelemben — az a régi magyar közmondás, hogy „zsiványból lesz a legjobb pandúr". Amíg a munkás a műhelyiben dol­gozik, érzi a munkavédelem min­den hiányát, de amikor előlép művezetővé, vagy a minisztérium­ba kerül felelős posztra, bizonyos idő után megfeledkezik arról az osztályról, ahonnan jött, ame y megbízta a nagy funkcióval és fel­adattal és elfeledkezik alapvető kötelességéről, a dolgozókkal való törődésről. Sokan elvesztik osz­tályérzéküket. Ezek olyan hibák, amelyek visz- szaiiükrözik, hogy egyes káderek elszakadnak a tömegektől, s nem veszik észre, milyen súlyos hibát követnek el azáltal, hogy nem tö­rődnek a munkavédelmi intézke­désekkel. Pártunk Központi Vezetősége, a minisztertanács és a SZOT kitűnő határozatot hozott a munkavéde­lem megjavítására. A hiba az, hogy szé es tömegek nem ismerik ezt a határozatot és még nagyobb hi­ba, hogy az illetékesek, akik is­merik, nem hajtják végre. Kérde­zem a miniszter elvtársinktól, igaz. gatóktól, szakszervezeti és párt- funkcionáríusoktól, meddig szán­dékoznak tűrni ezt az ákapotol, hogy elhanyagolják a munkásvé­delmet, nem biztosítják Pártunk Központi Vezetősége és Rákosi elvtárs idevágó helyes és alapve­tő, jói kidolgozott útmutatásait. Azt várjuk ettől az értekezlettől, hogy változtasson a helyzeten és hogy ezen a téren a Regrövidebb időn belül ’változás álljon be. A Párt Központi Vezetősége és Gerő elvtárs az aktívaértekez eten központi feladatként állította a párt és a szakszervezet elé az egyenletes termelés biztosítását. Amiatt, hogy nem biztosítjuk az egyenletes termelést, előfordult, hogy az első dekádban sokszor nem tudjuk foglalkoztatni a mun­kásokat. Számtalan üzem hazakül- di a munkásokat kényszerszabad­ságra. A harmadik dekádban az­tán elkezdődik a hajrá, a roham­munka. Sok munkást dolgoztainak nemcsak vasárnap, de sokszor 24, vhgy 36 órán keresztül. A szak- szervezetnek és a szakszervezeti funkcionáriusoknak az idevonatko­zó rendelkezést is be kell tarta- niok. Nem véletlenül mondta ki a minisztertanács legutóbbi rendele­té, hogy januártól kezdve a fizi­kai munkások és általában ai dol­gozók 8 óránál többet egy hónap­iban nem tű-'órázhatnak. Itt van a nemes feladat . a szakszervezet előtt; biztosítani, hogy ott, ahol nem indokolt, semmi körülmények között ne lépjék túl a 8 órás túl­órát. Meg kell javítani a felvilágosító munkát is. Az esetek többségében a vizsgálat rendszerint azt álla­pítja meg, hogy a dolgozó a hibás. Nekem itt fülembs csengenek a kapitalizmus idejében elhangzott megállapítások, amikor .,mindig a proli volt a hibás”. Ez kapitalista maradvány, mert ha a dolgozó nem tartotta, be az utasítást, akkor is a vezető a felelős', miért nem el­lenőrizte, hogy betartsák a szabá­lyokat. Vannak tényleg esetek, hogy különösen szakmunkások el­hízzák magukat és ezzel idéznék elő súlyos baleseteket. De biztosí­tani kell, hogy mindenki betartsa a munkavédelmi előírásokat és a ír­kor jelentékenyen csökkenni fog­nak a balesetek. Ne hagyják a szakszervezeti- és pártfunkcionáriu­sok, hogy a szakvezetőség ne hajt­sa végre a kormány és párt által aláírt határozatokat. És ha balese­tek előfordulnak, követeljék a vizs­gálatot és tekintet nélkül a szemé­lyekre, vonják felelősségre a: mu­lasztókat. És ne 10—50 forintos büntetéseket hozzanak, hanem olyan büntetést kapjon, a felelős, hogy azt jó darabig el ne felejtse, súlyosabb esetben pedig az illetőt feltétlenül bíróság elé kell állítani. Meg kell érteni, hogy amint a Szovjetunióban Sztálin elvtárs és nálunk Rákosi elvtárs tanítja; a .legfőbb érték az ember. Az Országos Munkavédelmi Kom ferencián elhangzottakat Kristóf István elvtárs, a Magyar Dolgo­zók Pártja Politikai Bizottságá­nak tagja, a SZOT főtitkára fog­lalta. össze. Az elhangzott felszólalásokból kiderült, hogy bár a munkavédelem terén értünk el bizonyos eredmé­nyeket, igen sok még a tennivaló. Ezért volt szükség arra, hogy éle­sen és bírúlóan vessük fel a hibá­kat. Ezért van szükség arra, hogy az itt elhangzottak alapján az ed­diginél sokkal nagyobb lendülettel fogjunk hozzá a feladatok teljesí­téséhez. Ez az értekezlet akkor vá­lik eredményessé, ha az a hang, amely pártunk és kormányzatunk' részéről itt megnyilvánult, eljut a dolgozókhoz, ha a széles tömegek megtudják, mi a párt nézete a munkavédelem kérdésében és mi­lyen intézkedéseket vár pártunk a dolgozó tömegek egészségének meg­védése érdekében. A konferencia részvevői ezután külön, munkabizotságokra oszolva tárgyalták meg az egyes iparágak munkavédelmének hiányosságait, s azok felszámolásának módját.

Next

/
Thumbnails
Contents