Somogyi Néplap, 1952. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-16 / 243. szám

Csütörtök, 1952 október 16. SOMOGYI NÉPLAP 3 A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja XIX. kongresszusa (Folytatás a 2. oldalról.) ■ még mindig sok a komoly hiányos­ság, s ezeket ki kell küszöbölni. Az űj ötéves terv előírja — folytatta Koszigin elvtárs, — a könnyűipar minden ágának gyöke: rés átépítését, a legújabb techniká­val való ellátását, a gépek, nagyobb mértékű automatizálását és csoport tosítását, a berendezés működésé­nek további gyorsítását. ipar sikeres fejlődésének alap- feltétele a termelés szakadatlan tö­kéletesítése a magasrendü technika alapján. Nem általában gépekre van szükségünk, hanem a legélenjáróbb technikájú gépekre, amelyek megfelelnek a munkatermelékeny­ség további emelése követelmé­nyeinek, biztosítják, bogy ezeken a gépeken bonyolultabb és kivá­lóbb választékú termékek készül­jenek, hogy ezek a gépek még in­kább megkönnyítsék a munkások munkáját a termelésben. A gép­gyárak által .jelenleg szállított egyes gépek nem felelnek meg mindezeknek á követelmények­nek. A könnyűipar előtt álló felada­tok a termékek minőségének to­vábbi javítása és a munka terme­lékenységének emelése terén pa- ramcsolóan követelik, bogy a gép­gyárak idejében teljesítsék az új géptípusok termelésének és so­rozatgyártásának bevezetésére vo­natkozó terveket. Koszigin elvtárs ezután a könv- nyűipar nyersanyagellátásáról szólva beszélt a gyapot és lenter- mesztés feladatairól, majd a bőr­és cipőipar anyagellátásának kér­déseit ismertette. Az új ötéves tervvel kapcsola­tos irányelvtervezetben előírt fel­adatokból kiindulva — folytatta Koszigjn elvtárs — a könnyűipari termelés évi átlagos növekedése mintegy 11 százalék kell, hogy le­gyen. Az 1950. évihez viszonyít­va gyapotszövetet 61 százalékkal, lenszövetet 76 százalékkal, gyap­júszövetet 54 százalékkal, bőrláb­belit 55 százalékkal, kötöttárut 90 százalékkal többet fogunk termel­ni Az új ötéves tervben a könnyű­ipar elé tűzött feladatok ragyo­góan visszatükrözik a szovjet nép anyagi jólétének továbbfokozásá- ra irányuló sztálini gondoskodást. A gya.pjuipar bővülő nyers­anyagbázisa lehetővé teszi, hogy a folyó 5 év alatt jelentős mérték­ben fokozuk az öltönyök, felöl­tők és női ruha készítéséihez szük­séges szövetek gyártását, növeljük a jacquard-míntás szövetek gyár­tását. Kibővítjük a különösen tartós kapronrostú gyapjúszövetek gyár­tását. Rohamosan növekszik selyem- szővétgyártásunk, selyemszövete­ket nagy választékban készítünk. 1952-ben több mint háromszor- annyi selyemszövetet gyártunk, mint 1940-ben, 1953-ban pedig öt­ször annyit. Növeljük a tarkán- szőtt és bársonyszövet gyártását­Népgazdaságunk Sztálin elvtárs útmutatása alapján teremtett ú) ága, a műrostipar, ebben az 5 éves tervben 4.7-szeresére növeli ter­melését az 1950, évihez és csak­nem 11-szeresére az 1940. évihez viszonyítva. Az ötödik ötéves terv­ben megalapozzuk más, újabb és kiválóbb minőségű szintetikus rostfajták gyártásának fejleszté­sét. Az új ötéves tervben sok pa­mut, selyem, konfekció, kötöttáru, bőr- és cipőipari vállalatot és mű- rostiízeimet építünk. Az előző öt­éves tervihez viszonyítva a beru­házási volumen csaknem két- és félszeresére növekszik. Csupán a kereten felüli építkezési terv alap­ján mintegy 750 vállalatot építünk, illetve építünk át. Sztálin elvtárs útmutatása alap­ján ebben az 5 éves tervben újabb nagy textilközpontok létesülnek Kamisinban, Engelsben, Barnaul- ban, Krasznodarban, Herszonban és Sztálinabadban. Ennek eredmé­nyeként komoly átcsoportosítások lesznek a textilipar elhelyezésé­ben. A pamutszövetgyártás köze­lebb kerül a nyersanyagforrások­hoz és a készárufelvevő vidékek­hez. E kombinátok többsége telje­sítmény tekintetében felülmúlja a világ bármelyik textilvállalatát. A kamísíni pamutkombinát például naponta körülbelül egymillió méter kitűnő minőségű szövetet gyárt majd. Az új vállalatok technikai felszerelésüknél, a tervbevett vá­lasztéknál fogva a legélenjáróbbak lesznek. Ezek a vállalatok tömeges mennyiségben gyártják majd a kü­lönböző, legkiválóbb választékú szöveteket. A szovjet állam békés politikát folytat és továbbra is szüntelenül fejleszti a népgazdaságot, állan­dóan növeli a dolgozók anyagi jó­létét. A Szovjetuniónak Lenin­Sztálín pártja köré tömörült né pei még nagyobb mumkalendüleí- tel és lelkesedéssel harcolnak a béliéért, a kommunizmus felépí­tésének a nagy Sztálin által kidol­gozott grandiózus programmja mi­nél gyorsabb megvalósításáért. Éljen Lenín-Sztálin pártja, a szovjet nép nagy győzelmeinek szervezője és lelkesítője! Éljen a zseniális vezér és tanító, a mi drága és szeretett Sztálin elvtársunk. (Hoszantartó taps.) Az október 13-i délelőtti ülés A XIX. pártkongresszus október 13-án folytatta munkáját. V. M. Andrianov javaslatára egyhangúlag elfogadták a Szovjet, unió Kommunista Pártja prog­ramijának átdolgozásáról szóló ha­tározati javaslatot. Ezután a kongresszus viharos, hosszantartó tapssal fogadta a szó­noki emelvényre lépő Reimannt, a Német Kommunista Párt elnökét. Max Reimann a béke fenntartó- ságrt és Németország nemzeti egy­ségéért küzdő minden nyugatné­metországi dolgozó testvéri, har­cos üdvözletét tolmácsolta a XÍX. kongresszus küldötteinek. Kifejezte a hazájuk egységéért harcoló nyu­gatnémet dolgozók mély háláját J. V. Sztálin iránt, azokért az erő­feszítésekért, amelyek azt szolgál­ják, hogy a német nép igazságos békeszerződéshez jusson és Német­ország nemzeti egysége helyreáll­jon. ,,Az amerikai imperialisták — mondotta — Adenauer kormányá­nak támogatásával az európai ag- ressziv háború fő támaszpontjává változtatják Nyugat-Németcrszá- got.” — Nyugat-Németország lakossá­ga — hangsúlyozta Reimann — egyre inkább tudatára ébred an­nak, hogy egyedül a szovjet kor­mánynak és a Német Demokratikus Köztársaság kormányának javasla.. tai vezetnek a német kérdés békés megoldásához. — ígérjük, mindent megteszünk annak megakadályozására, hogy németek valaha is fegyvert fogja nak a békés szovjet nép és más népek ellen — mondotta Max Rei­mann valamennyi küldött viharos tapsa közepette. Max Reimann befejezésül a né­met népnek és a Szovjetunió né­peinek tartós barátságát, a Szov­jetunió dicső, legyőzhetetlen Kom­munista Pártját, J. V. Sztálin^, az egész világ munkásosztályának lángeszű vezérét és tanítóját, a né­met nép legjobb barátját éltette. (A küldöttek viharos tapssal, állva fogadták ezeket a szavakat.) Ezután, B. Björnson, az Izlandi Egységes Szocialista Párt Központi Bizottságának titkára mondotta el üdvözlő beszédét. A kongresszus melegen fogadta. Arról beszélt, hogy az izlandi nép 1944-ben ala­pította meg köztársaságát, azonban az amerikaiak uralmuk alá kénysze­rítették az újonnan megteremtett köztársaságot. Az izlandi nép hő­siesen harcol és fokozza ellenállását az amerikai imperializmussal szem­ben. Ennek a harcnak vezető és mozgósító ereje az Egységes Szo­cialista Párt. Az osztrák kommunisták és Ausztria összes haladó erői r.evé- ben, hosszas taps közepette J.Kop- lenig, az Osztrák Kommunista Párt elnöke köszöntötte a kongresszust. — Az emberek milliói kisérik fi­gyelemmel a XIX. pártkongresszus munkáját — mondotta J. Koplenig. — E kongresszus határozatai tör­ténelmi jelentőségűek lesznek «az egész világ dolgozói számára. — Nyugat-Ausztriát — folytat­ta — egyre nagyobb mértékben vonják be az agresszív Atlanti Tömb katonai készülődéseibe. Mi mindent elkövetünk, hogy meghiú­sítsuk a háborús gyujtogatóknak ezeket a terveit — mondotta J. Koplenig, majd viharos taps köze^ pette éltette J. V. Sztálinit, az egész világ dolgozóinak barátját és ta­nítóját, a kommunizmus nagy zász. lóvivőjét. Tapssal fogadták a küldöttek S. Mikuniszt, az Izraeli Kommunista Párt főtitkárát, aki az Izraeli Kom­munista Párt és az izraeli dolgo­zók forró testvéri üdvözletét tolmá­csolta a kongresszusnak. — Izrael népei — hangsúlyozta — nem feledték el és nem1 is fe­lejtik el soha, hogy a hős szovjet hadsereg mentette meg a világot a fasiszta rabságtól, a zsidók milli­óit mentette meg a hitleri rablók véres karmai közül. Mikunisz taps közepette éltette a hős szovjet népet, nagy pártját, vezérét és tanítóját, J. V. Sztá­lint. D. Urbanyt, a Luxemburgi Kom­munista Párt Központi Bizottságá­nak főtitkárát taps íoigadta, ami­kor az emelvényre lépett. Üdvözlő szavaiban kifejezte országa kom­munistáinak és dolgozóinak szere- tetét a Szovjetunió, a Szovjetunió dicső Kommunista Pártja, s J. V. Sztálin, a nagy vezér és tanító iránt. D. Urbany után E. Woog, a Svájci Munkapárt főtitkára szó­lalt fel. A kongresszus tapssal fo­gadta beszédét­— A Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusának mun­kájában való részvétel -- mondot­ta — nagy tisztesség pártunk, Svájc munkásosztálya, országunk valamennyi valóban demokratikus és haladóan gondolkodó embere számára. Viharos taps köszöntötte P. Po- pivodát, aki a „Jugoszlávia népei­nek a Tito-Rankovics-klikk fasisz­ta uralma alól és az imperialista rabságból történő felszabadításá­ra alakult jugoszláv hazafiak szö­vetsége“ képviseletében jelent meg a kongresszuson. — Köszönetét mondunk Önök­nek, drága szovjet testvéreink, — mondotta —, azért, hogy Lenin- Sztálin pártja XIX. kongresszusá­nak nagy szónoki emelvényén a jugoszláv nép képviselőjének hangja is megszólal. Nagy megbe­csülés és segítség ez a fasizmus ellen harcoló jugoszláv népnek, A jugoszlávok igen jói tudják, hogy Önök nem tesznek egyenlőségjelet Jugoszlávia hősi népe és az impe- rialjsta-bérenc klikk közé, amely erőszakkal és csalással jutott ha­talomra Jugoszláviában, Popivoda elmondotta, hogy a ju­goszláv hazafiak, akik harcolnak Jugoszlávia népeinek felszabadí­tásáért, a Tito-Rankovics-klikk fasiszta uralma a ól és az imperia­lista rabságból — a legnagyobb há­lát érzik J. V. Sztálin iránt. „Sztá­lin elvtársiak köszönhető — je­lentette ki Popivoda —, hogy le­lepleződött Tito-Rankovics fasisz­ta klikkje, az árulóknak, az impe­rializmus bérenceinek ez a ban­dája. Ez a leleplezés hatalmas je­lentőségű volt mind a . jugoszláv nép, mind pedig az egész nemzet­közi munkásmozgalom számára.“ A jugoszláv hazafiak képviselő­je beszélt a terrorista diktatúra jármában sínylődő jugoszláviai né­pek nehéz helyzetéről, a munká­soknak, a parasztoknak és a dol­gozó értelmiségnek a Tito-Ran- kovícsJéle véres rendszer ellen vívott egyre fokozódó harcáról. Az amerikai agretsszorok, .lakájuk, Tito segítségével felhasználják a jugoszláv stratégiai nyersanyago­kat és katonai támaszpontokat. — Szövetségünk—íolvtatta Popi­voda — feladatául tűzi ki a Ti- to-fasiszta uralom megszüntetését, az imperialista rabság bilincseinek széttörését, a népi demokratikus rend visszaállítását Jugoszláviá­ban, hogy Jugoszlávia visszatérjen a demokrácia és a szociadzmus táborába, újjáteremtse baráti kap­csolatait a Szovjetunióval és a né­pi demokráciákkal, harcoljon a bé­kéért és a népek közti együttmű­ködésért. (Taps.) Popivoda beszélt a forradalmá­roknak és Jugoszlávia összes dol­gozóinak határtalan szeretetéről a Szovjetunió, a Szovjetunió Kom­munista Pártja, J. V. Sztálin iránt. P. Popivoda a kongresszusi kül­döttek viharos ünneplése közepet­te éltette beszéde végén a Szovjet­unió Kommunista Pártját, s J. V. Sztálint. (Mindenki felállt és hosz- szasan megtapsolta a szónokot.) Ezután (felolvasták a mexikói, dhi.ei, pakisztáni, thaiföldi, cey­loni, paraguayi, ecuadori, guate- malai és portoricoi Kommunista Párt Központi Bizottságának, a cipruszi dolgozók Haladó Pártja Központi Bizottságának, a Sanmari- noi Kommunista Fárt Vezetőségé­nek, valamint az Ujzélandi Kom­munista Párt Országos Bizottságá­nak üdvözletét­Az üdvözletek felolvasását több­ízben szakította meg hosszantartó taps. A párt elnevezésének módosításáról A XIX. pártkongresszus egy­hangúlag elfogadott határozata: A párt kettős — „kommunista” —- „bolsevik” — elnevezése törté­nelmileg a mensevikek ellen vívott harc következtében keletkezett és célja a mensevizmustól való elhatá­rolódás volt. Minthogy azonban a Mensevik Párt a Szovjetunióban már rég letűnt a színről, a párt kettős elnevezése annál is inkább értelmét vesztette, mert a „kom­munista” fogalom a legpontosabban kifejezi a párt feladatainak marxista tartalmát; míg a „bolse­vik” fogalom csupán azt a már rég jelentőségét vesztett történel­mi tényt fejezi ki, hogy a párt második, 1903. évi kongresszusán a leninisták szavazattöbbséget kap­tak, amiért is „bolsevikoknak” ne­vezték el őket, míg az opportunis- ta csoport kisebbségben maradt és a „mensevik” elnevezést kapta, A XIX. pártkongresszus ezért elhatározza: A Szovjetunió Kommunista (bol­sevik) Pártjának (SzK(b)P) neve ezentúl; „A Szovjetunió Kommu­nista Pártja” (SzKP) legyen. Az SZK(b)P Szervezeti Szabályzatának módosításáról A XIX. pártkongresszus egy- hangulag elfogadott határozata; A XIX. pártkongresszus elhatá­rozza ; 1 A párt Szervezeti Szabályza­tának az SzK(b)P KB által előter- j esztett tervezetét a kongresszus bizottságának módosításaival és ki­egészítéseivel jóváhagyja. 2. A pártnak a kongresszus ál­tal jóváhagyott Szervezeti Szabály­zata a jövőben a Szovjetunió Kom­munista Pártja Szervezeti Szabály­zatának tekintendő. A Szovjetunió Kommunista Pártja programmjának átdolgozásáról A XIX, pártkongresszus egyhan-* gulag elfogadott határozata; A párt XIX. kongresszusa meg­állapítja, hogy a VIII. pártkon­gresszus (1919) óta, midőn a párt mostani programmját elfogadták, gyökeres változások történtek, mind a nemzetközi viszonyok területén, mind pedig a szocializmus építésé­nek területén a Szovjetunióban. Emiatt a párt programmjának több tétele és a pártnak a programúiban foglalt feladatai — minthogy ez idő alatt már megvalósultak — nem felelnek meg többé a mai felté­teleknek és a párt új feladatainak. A kongresszus ebből kiindulva elhatározza; 1. Szükségesnek és időszerűnek tartja a párt jelenlegi programmjá­nak átdolgozását. 2. A programm átdolgozásánál Sztálin elvtára „A szocializmus gaz. dasági problémái a Szovjetunió­ban” című műve alapvető tételeit kell követni. 3. A programm átdolgozását a következő összetételű bizottságra bízza: 1. J. V. Sztálin, a bizott­ság elnöke, 2. L. P. Berija, 3. L. M. Kaganovics 4 O. V Kuusinen 5. G. M. Malenkov, 6. V. M. Molo­tov, 7. P. N. Poszpjelov, 8. A. M. Rumjancev, 9. M. Z. Szaburov. 10. D. I. Csesznokov. 11. P. F. Jugyin, . 4. A párt átdolgozott programm­jának tervezetét a Szovjetunió Kommunista Pártjának következő kongresszusa elé kell terjeszteni. Az október 13-i esti ülés Az SzK(b)P XIX. kongresszusá­nak október 13-i esti ülése N. Sz. Patolicsev elnöklétével nyílt meg. Meghallgatták a párt módosított Szervezeti Szabályzatának terveze­téhez előterjesztett javaslatok és kiegészítések megvizsgálására a kongresszus által választott bizott­ság jelentését munkájának eredmé­nyeiről. Egyhangúlag, viharos taps köze­pette határozták el a párt elne­vezésének módosítását. A kongresszus elhatározta: ..A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának (SzK(b)P) ne­ve ezentúl „A Szovjetunió Kommu­nista Pártja” (SzKP) legyen.” A kongresszus ezután egyhangú­lag elfogadta az SzK(b)P Szerve­zeti Szabályzatának módosításáról szóló határozatot, jóváhagyta a Szovjetunió Kommunista Pártjának Szervezeti Szabályzatát. A terem­ben viharos, ünneplésbe átmenő, hosszantartó taps zúgott. A TAGKÖNYVCSERE HÍREI A tankönyvesére pártéletünk nagy eseménye. Komoly politikai feladat, de ugyanakkor részletek­be menő pontos, figyelmes admi­nisztratív, szervező munkát köve­tel. Pártszervezeteink zöme meg­értette ezt és a Központi Veze tőség határozata szerint nagy gonddal készíti elő a tagkönyvcse- rét. Azonban vannak- egyes párt- szervezeteink, mint a kaposujlaki is, ahol a Központi Vezetőség ha­tározatát durván .megsértették, a kitűzött határidő előtt megkezd­ték a tagok összeírását, annak el­lenére, hogy az október 13-i „Sza­bad Nép" ismételten figyelmeztet­te alapszervi vezetőinket az ilyen hibák elkerülésére. A kaposujlaki pártszervezet ve­zetősége komoly hibát követett el, felelőtlenül kfezélte a tankönyv­esére ügyét. Határidő előtt, októ­ber 14-én elvégezte a tagok és tagjelöltek összeírását, bár a Köz­ponti Vezetőség határozata ki­mondja, hogy október 15-én kell megkezdeni. A Központi Vezető­ség határozata felhívja az alapszer­vezetek figyelmét arra, hogy az összeíróilapokat pontosan, olvas­hatóan töltsék ki a párttagokkal; tagjelöltekkel való személyes be­szélgetés) alapján. A nyilvántartási-lapokról való összeírás komoly hibák forrása le­het: az összeíró-lapra téves ada­tok kerülhetnek, egyesek kima­radhatnak az összeírásból, esetleg olyanokat is összeírhatnak ilymó- don, akik nem is tagjai, vagy tag­jelöltjei az alapszervezetnek. Komoly hiba adódott azokból a helytelen módszerekből azon a té­ren is, hogy rosszul állították ösz- sze az összeírt tagok névsorát, nem ABCsorredbem írták, nincs össze­sítve a végén a tagok és tagjelöl­teik száma, s így nem tűnik ki, hogy hány tag és tagjelölt van az alapszervezetben. Teljesen helyte­len az is, hogy a pártszervezet ve­zetősége már most aláíratta a tag- könyvek átvételi elismervényét, bár a tagkönyveket csak 1953 ja­nuár 2-től 31-íg lehet kiadni. A magyaratádi Petőfi tsz. párt- szervezeténél I4én, tehát egy nappal előbb, mint a Szervező Bi­zottság végrehajtási utasításában elő van írva, megkezdték a párt­tagok összeírását, azonban semi- lyen politikai munka ezt nem előz­te meg. Az összeírást úgy végez­ték, hogy a párttitkár elvtárs ősz- szeszedte a tagsági könyveket, minden párttagtól, bevitte a tsz. irodájába és ott a tsz pártonkí- vülí könyvelőjével töltették ki az összeírólapokat és az egyéb nyom­tatványokat. A párttagoknak meg sem mondták, hogy miért szedik össze a tagsági könyveket, Ehhez hozzájárult nagymértékben a ki­küldött aktíva rossz ínstruálása is, A jjáirási pártbizottság Pozsgai elvtársat küldte ki a Kaposvári Földművesszövetkezettől a párt- szervezet segítségére és maga is azt javasolta, hogy a pártonkívüli könyvelő töltse ki az adatokat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents