Somogyi Néplap, 1952. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-15 / 242. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP . Szerda, 1952 október 15. itiroiewaHFM/KaeMMíairaeKBSíeHEsezmssHMeESR^TOBt«» nn— in>«i<in— mtnmimni«m> 11■ i in i» wimwiimí i i i m «»mmn—i — ■iinMiwim i inn mwiiii'iiiiiiigiiiiii-^'»«-«<■ - tu « A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja XIX. kongresszusa Médosftósoük. az SZM(b)l* szervezeti szabályzatábitn Részletek N. Sz. Hruscsov elvtársnak, az SZK(b)P Központi Bizottsága titkárának beszámolójából Hruscsov elvtárs bevezetőben a többi között rámutatott arra, hogy a XVlII. kongresszus óta a párt újabb pártépítési tapasztala­tokkal gazdagodott, amelyeknek vissza Ikeil tükrözödníök a párt Szervezeti szabályzatában. Egyben azt a (körülményi is figyelembe kell vennünk, hogy a múlt kon­gresszuson elfogadott szervezeti szabályzat egyes pontjai elavul­tak. Ezzel kapcsolatban ki ke'i egészíteni és módosítaná kell a párt szervezeti szabályzatát. A párt új elnevezéséről és a párt legfőbb feladatainak* meghatározásáról A Központi Bizottság szerint megérett annak szükségszerűsége, hogy pártunk elnevezését ponto­sabban határozzuk meg. Javasolja, hogy a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártját a jövőben a Szovjetunió Kommunista Pártjának nevezzük. A párt elnevezésének pontosabb meghatározása az alábbi megfon­tolások alapján célszerű: E'őször, a „Szovjetunió Kommu­nista Pártja“ pontosabb elnevezés. Ka így nevezzük azt a pártot, amely uralkodó párt országunk­ban, ez jobban összhangban áll majd a Szovjetunió állami szer­veinek elnevezésével. Másodszor, ma már nem szüksé­ges megtartani a párt kettős ne­vét — a kommunistát és bo'sevi- kot -—, mivel a „kommunista“ és „bolsevik“ szavak ugyanazt a tar­talmat fejezik ki. Továbbá javasoljuk, hogy az el­ső cikkely röviden határozza meg a Szovjetunió Kommunista Párt­ját és legfőbb feladatait a követ­kező szerkesztésben: „A Szovjetunió Kommunista Pártja a munkásosztály, a dolgo­zó parasztság és a dolgozó érte - miség tagjaiból szervezett, egy né­zetet valló kommunisták önkén­tes, harci szövetsége. A Szovjetunió Kommunista Párt­ja megteremtette a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsé­gét és az 1917-es Októberi For­radalom eredményeképpen meg­döntötte a kapitalisták és a földes- urak hatalmát, megszervezte a proletáriátus diktatúráját, felszá­molta a kapitalizmust, megszün­tette embernek ember által való kizsákmányolását, s biztosította a szocialista társadalom felépítését. A Szovjetunió Kommunista Párt­jának ma legfőbb feladata, hogy a szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenet útján fel­építse a kommunista társadalmat, szüntelenül emelje a társadalom anyagi és kulturális színvonalát, az internacionalizmus 'és az egész világ dolgozóival való baráti kap­csolatok megteremtésélnék szelle­mében nevelje a társadalom tag­jait, "állandóan erősítse a szovjet haza aktív védelme ellenségei­nek agresszív cselekedeteivel szemben.“ A szervezeti szabályzat első cikkelye a lehető legtömörebben, de tartalmilag mélyen tükrözi a pártunk által megtett út hatalmas eredményeit, meghatározza a leg­főbb feladatait a jövőben. Ki lehet a párt tagja? A kommunista párt óriási jelen­tőséget tulajdonít a párttagság kérdésének, amely a pártépítés alapkérdése. Hogy a kommunista párt tagjá­nak megtisztelő címét és jelentő­ségét mag magasabbra emeljük, ja vaisóljuk, hogy a szervezeti sza­bályzat tervezetének azt a cikke­lyét, amely megszabja, hogy ki le­het a párt tagja, új megfogalma­zásban szerkesszük meg: „A Szovjetunió Kommunista Pártjának tagja lehet minden dol­gozó, más munkáját ki nem zsák­mányoló szovjet állampolgár, aki elismeri a párt programmját és szervezeti szabályzatát, tevéke­nyen részt vesz annak megvalósí­tásában, dolgozik a párt valame­lyik szervezetében, s végrehajtja a párt minden határozatát. A párttag fizeti a megállapított tagsági járulékot.“ Az az utalás a szervezeti sza­bályzatban, hogy a párt tagija le­het minden dolgozó, más munká­ját ki nem zsákmányoló szovjet állampolgár — megerősíti a párt elért vívmányait és visszatükrözi azt a helyzetet, hogy a Kommunis­ta Párt a munkásosztály, a dolgo­zó parasztság és a dolgozó értel­miség tagjaibói áll. A párttagok kötelességeiről. Mindenekelőtt javasoljuk beik­tatni, hogy a párttag köteles min­den eszközzel őrködni a párt egy ségén, amely a párt erejének és hatalmának legfontosabb feltétele. Pártunk hatalmának és niagy győzelmeinek forrása mindig a párt sorainak megbonthatatlan egysége és egyöntetűsége volt és lesz. Nem véletlen, hogy a párt ellenségei, a trockista-buharínista árulók nem egyszer kíséreltek meg szakadást előidézni a párt sorai­ban és akarták megingatni a párt sorainak egységét. Pártunk a sztá- njni vezetés alatt porrázúzta a le- ninízmus ellenségeinek mindazo­kat a kísérleteit, amelyekkel meg akarták bontani a párt sorainak egységét. A Kommunista Párt egyöntetűb­ben, tömörebben, egységesebben és hatalmasabban, mint bármikor azelőtt, szorosan egybeforrva a Központi Bizottság és zseniális vezére és tanítója, Sztálin elvtárs körül, érkezett el a XlX. koagresz- szuslhoz. A pártpolitikai munka színvo­nala azonban még mindig elmarad az élet kívánalmaitól, a párt által kitűzött feladatoktól. Minden pártszervezet, minden kommunista figyelmének közép- nontjába kell helyeznünk a pár- lünk politikáját megtestesítő párt- határozatok, valamint az állami határozatok és irányelvek teljesí­téséért folyó kitartó harcot. Még lobban meg kell szilárdítanunk a párt- és az állami fegyelmet, még lobban meg kell javítanunk a szer­kezeti munkát, fokoznunk kell a communisták aktivitását a párt- szervezetek életében és munkájá­ban lévő hiányosságok elleni harc­ban. j Egyes pártszervezeti vezetők nem eléggé harcolnak azok ellen, •akik formális magatartásit tanúsí­tanak a párt utasításai iránt, gyenge munkát fejtenek ki annak .rdekében, hogy a káderéket a rá­juk bízott ügy iránti miagasfokú felelősség szellemében neveljék. A másik hiba, ami előfordui pántunkban, az, hogy a kommunis­táik egyrésze helytelenül azt hiszi, hogy pártunkban kétféle fegyelem van: egy az egyszerű tagok, egy pádig a vezetők számára. Érthető, hogy a párt nem fcékel­het meg a fegyelemnek az ilyen uraskodó, pártellenes felfogásá­val. A párt és az állam érdekei min­den kommunistától fokozott fele- 'ősségérzetet követelnek a reá bí­zott ügyért, bármilyen tisztséget Is töltsön be az illető, megkövete­lik a párt és az állami fegyelem legszigorúbb megtartását. A szer­vezeti szabályzatban feltét.enül rá kell mutatni arra, hogy a párt és állami fegyelem megsértése nagy hiba, ami kárt okoz a pártnak és ezért összeegyeztethetetlen a párt­tagsággal. Elvtársak! A párt mindig óriási jelentőséget tulajdonított a bírá.at és az önbí­rálat és különösen az alulról jövő bírálat fejlesztésének, a hiányos­ságok feltárásának és a parádés megelégedettség, a münkasikerek- től való elbizakodottság elleni harcnak. Pártunk ereje épp abban áll, hogy nem fél a-bírálattól és hiányosságainak bírálatából ener­giát merít 'a további haladáshoz. Be kell azonban ismerni, a párt- szervezetekben még mindig elő­fordul, hogy a bírálatnak és az ön- bírálatmalk a párt és az állam éle­tében játszott szerepét lebecsü­lik. A bírálat és az önbírálat nem ritkán makacs ellenállásra talál egyes „lakkozott“ kommunisták részéről. \ Kiderült, hogy sok kárt okoz­nak a pártnak azok a kommunis­ták, akik — bár vég nélkül han­• f goztatják a párt iránti odaadásu­kat — valójában azonban nem tű­rik meg, elnyomják az alulról jö­vő bíráatot. A leghatározottabb harcot kell folytatni azok ellen, akik akadá­lyozzák a bírálat és az önbírálat fejlesztését. Sztálin elvtárs arra tanít, hogy az önbírálatra éppen olyan szük­ség van, mint a levegőre, mint a vízre, hogy nélküle, az önbírálat nélkül pártunk nem tudna előre ha­ladni, nem tudná kiküszöbölni fo­gyatékosságainkat. Az önbírálat pártunk alapvető tartozéka. A kommunista párt a szovjet társadalom irányító és szer­vező ereje, országunk vezető párt­ja. Sztálin elvtárs rámutat.* hogy saját magunknak kell feltárnunk és kijavítanunk hibáinkat, ha előre akarunk haladni, hogy rajtunk kí­vül senki sincs, aki feltárja és or­vosolja azokat. Az önbírálatnak az egyik legkomolyabb, fejlődésünket előre vivő erőnek kell lennie. A szervezeti szabályzat védelme alá kell helyezni azokat a pártta­gokat. akik bírálják a munkában mutatkozó hiányosságokat, meg kell védelmezni őket a bírálat elfojtói- val szemben. Aki akadályozza az önbírálat fejlesztését, elfojtja a bí­rálatot, s hivalkodással és magasz­talával helyettesíti, az nem méltó a párt tagjának megtisztelő címé­re. A szervezeti szabályzat kimondja, hogy a párt tagjának joga vani bármely nyilatkozattal, bármely pártfórumhoz fordulni, egészen a Központi Bizottságig. A szervezeti szabályzatban rá kell mutatni, hogy a párttagnak nemcsak joga, de kö­telessége is személyekre való tekin­tet nélkül közölni a vezető pártszer­vekkel, egészen a Központi Bizott­ságig, a munkában mutatkozó hiá­nyosságokat, a szervezeti szabály­zatban le kell rögzíteni, hogy azo­kat pedig, akik akadályozzák a. párttagot e kötelessége teljesítésé­ben, szigorú büntetéssel kelj súj­tani. mint a párt akaratának meg­szegőit. Súlyos hiba — amely szintén el­terjedt a kommunisták egyrésze körében — az igazságnak a párt előtt való eltitkolása, a nem igaz, nem becsületes magatartás a párt­tal szemben. Egyes funkcionáriusok megpró­bálják szépíteni az ügyek állását, szemfényvesztéssel, a terv teljesíté­séről szóló jelentések kikerekítésé­vel foglalkoznak. Akadnak vezetők, akik megsze­gik, vagy megkerülik a‘szovjet tör­vényeket és nem teljesértékű, rossz­minőségű termékeket bocsátanak ki és azt kiváló minőségűnek tüntetik fel, amivel nagy kárt okoznak az államnak és a fogyasztók érdekei­nek. A fentiek figyelembevételével javasoljuk beiktatni a 'szervezeti, szabályzatba, hogy a párttagnak kötelessége, hogy őszinte és becsü­letes legyen a párthoz, ne engedje meg az igazság eltitkolását és elfer, dítését és hogy az a kommunista, aki nem mond igazat és becsapja a pártot, a legnagyobb bűnt követi el, s nem maradhat meg a párt soraiban. Azt is elő kell írnunk a szerve­zeti szabályzatban, hogy a párt­tagnak kötelessége megőrizni a párt- és . a? államtitkokat, hogy legyen politikailag éber és hogy a párt- és államtitkok kifecsegése bűntett, a párttal szemben és ősz- szeférhetetlen a párttagsággal. Mindig szemelőtt kell tartanunk a kapitalista környezetet, mindig arra kell gondolnunk, hogy a szo­cialista állam ellenségei országunk­ba próbálták és- próbálják majd küldeni ügynökeiket felforgató te­vékenység kifejtésére. Az ellenséges elemek aljas célokból igyekeznek befurakodni különböző állásokba a párt-, ^z állami- és a gazdasági szervezeteknél és fel akarják hasz. nálni a könnyelmű, a párt- és az államtitkok megőrzésére alkalmat­lan, fecsegő embereket. A pártszervezeteknek kötelessé­gük, hogy határozottan felszámol, ják a politikai nemtörődömség je­lenségeit, hogy a párt és államtit­kok legszigorúbb megőrzésének szellemében neveljék a kommunis­tákat. A párt és az állami építőmunka minden- szakaszán, a politikai és gazdasági feladatok sikeres teljesí­tésének döntő feltétele a káderek helyes kiválasztása, elosztása és ne­velése. A párt által kifejtett mun­ka eredményeként a vezető káderek összetétele jelentősen megjavult. Hiba lenne azonban feltételezni, hogy ebben a fontos- munkában már nincs hiányosság. Be kell is­mernünk, hogy sok párt-, szovjet- és gazdasági szervezetben a. legna- gyobb baj a káderek kiválasztásá­nak hibás kezelése: amikor a ká­derek kiválasztása nem szakmai és politikai megfontolások, hanem cimboraság, személyes ragaszkodás, egyvidékről való származás és csa­ládi kötelékek alapján történik. Egyes szervezeti vezetők ahelyett, hogy. szigorúan megtartanák a párt arra vonatkozó követelriié- nyeit, hogy politikai és szakmai képzettségük szerint helyesen vá­lasszák ki a kádereket, arra törek­szenek, hogy hajbókolókkal, talp- nyalókkal, alkalmatlan emberekkel vegyék körül magukat, a becsüle­tes, az üggyel szívvel-lélekkel törő­dő, a hiányosságok ellen harcoló pártmunkásokat pedig kiüldözik. Az a feladatunk, hogy még ma­gasabb színvonalra emeljük a káde­rek kiválasztásának munkáját, a párt-, az állami- és a gazdasági apparátus minden láncszemében, hogy fokozzuk a vállalatok, a szer­vezetek és az intézmények vezetői­nek a pártmunkások helyes kivá­lasztásáért való felelősséget. A szervezeti szabályzatban fel­tétlenül rá kell mutatnunk a párt­tagoknak arra a kötelességére, hogy rendületlenül végrehajtsák a párt­nak a káderek helyes politikai és szákmai képzettségük szerinti1* ki­választására vonatkozó utasításait. A szervezeti szabályzatba be kell iktatnunk, hogy ezeknek az utasí­tásoknak megsértése, a funkcioná­riusok kiválasztása, cimboraság, személyes ragaszkodás, egyvidékről való származás, családi kötelékek alapján, összeférhetetlen a párttag­sággal. A továbbiakban foglalkoznunk kell az azzal kapcsolatos kiegéází. tésekkel, hogy miként történjék a pártból való kizárás kérdéseinek megvizsgálása, ha a párt választott vezetőszerveinek • tagjairól van szó. Javasoljuk annak kimondását, hogy a párt alapszervezete nem hozhat határozatot a Szovjetunió Kom­munista Párt Központi Bizottsá­ga, a szövetségi köztársaság kom­munista pártja központi bizottsága, a határterületi, területi, járási, városi vagy kerületi pártbizottsá­gok valamely tagjának a pártból való kizárásáról. A szövetségi köztársaság kommu­nista pártja központi bizottsága, a határterületi, területi pártbizottság, a járási pártbizottság, a városi, kerületi pártbizottság tagjának a pártbizottságból, vagy a pártból való kizárásáról az illető bizottság plénumának kell döntenie, ha a plenum a szavazatok kétharmad többségével ezt szükségesnek ismeri el. Javasoljuk bevenni, hogy a Szov­jetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága tagjának a Köz­ponti Bizottságból vagy a párttagok sorából való kizárásáról a pártkon­gresszus, vagy — két kongresszus közti időben — a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizottsá­gának plénuma határoz, a plenum tagjainak kétharmad többségével. A Központi Bizottságból kizárt ta­got automatikusan a Központi Bi­zottságnak az a póttagja váltja fel, aki a kongresszuson a Központi Bi­zottság póttagjainak megválasztá­sakor megállapított sorrend szerint következik. A pártszervezetek pártbüntetés­ként egyes párttagokat tagjelöltek­ké minősítenek vissza, azonban ez a büntető intézkedés nincs lerög­zítve a szervezeti szabályzatban. Javasoljuk bevenni a szervezeti sza­bályzatba, hogy szükség esetén a pártszervezet pártbüntetésként egy évi időtartamra tagjelöltté minő­sítheti vissza a párttagot. A párttagok jogairól. Pártunk mindig nagy jelentősé­get tulajdonított és ma is nagy je­lentőséget tulajdonít a párton be­lüli demokrácia következetes meg­valósításának, a kommunista párt belső életében szigorúan össze­egyezteti a centralizmus elvét az összes vezető pártszerv választha­tóságával, beszámolási kötelezettsé­gével és leválthatóságával. Javasoljuk a szervezeti szabály­zatban a párttagok jogairól szóló paragrafus alábbi fogalmazását: „A párttag joga, hogy a) résztvegyen a taggyűléseken, vagy a pártsajtóban a párt politi­kai kérdéseinek szabad és tárgyila­gos megvitatásában; b) a taggyűléseken bármely pártfunkcionáriust megbíráljon; c) résztvegyen a pártszervek megválasztásában, mint választó és választható; d) személyes részvételt követeljen mindazokban az esetekben, amikor az ő tevékenységéről, vagy maga­tartásáról hoznak döntést; e) bármilyen kérdéssel és beadr vánnyal forduljon a párt bármely szervéhez, egészen a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bi­zottságáig.” A tagjelöltekről A szervezeti szabályzat értelmé­ben mindenkinek, aki a pártba be kíván lépni, le kell töltenie a tag- jelöltségi időt. Ez abból a célból szükséges, hogy a tagjelölt megis­merkedjék a párt programmjával, szervezeti szabályzatával és takti­kájával és hogy a pártszervezet meggyőződhessen a tagjelölt szemé­lyi tulajdonságairól. Egyes pártszervezeteiméi megfe­ledkeznek a tagjelöltekről. Nem vonják be őket tevékeny részvétel­re a társadalmi-politikai életbe, ma­gukra hagyják a tagjelölteket, a gyakorlatban elhárítják magukról a felelősséget nevelésükért. A párt nem nyugodhat bele ezek­be a hiányosságokba. Meg kell ja­vítani a pártszervezeteknek a tag­jelöltek körében végzett munkáját és fokozni kell maguknak a tagje­lölteknek felelősségét tagjelöltségi idejükért, hogy a tágjelöltség ide­je valóban a pártnevelés és meg- edzés iskolája legyen a párt sorai­ba belépők számára. Ezzel kapcsolatban a szervezeti szabályzatnak a „tagjelöltekről” szóló fejezetébe fel kell venni, hogy a pártszervezet köteles segítséget nyújtani a tagjelölteknek ahhoz, hogy felkészüljenek a pártba való belépésre. A tagjelöltség idejének leteltével a pártszervezet köteles taggyűlésen foglalkozni a tagjelölt felvételének kérdésével. Ha a tag­jelölt a pártszervezet által elfogad­hatónak elismert okból nem felelt meg kellőképpen a követelmények­nek, akkor az alapszervezet legfel­jebb egy évre meghosszabbíthatja jelöltségi idejét. Olyan esetekben viszont, amikor a jelöltségi idő alatt kitűnt, hogy a tagjelölt sze­mélyi tulajdonságainál fogva nem méltó a párttagságra, a pártszer­vezet határozatot hoz a tagjelöltek közül való kizárására. Ezután Hruscsov elvtárs, a párt legfelsőbb szerveinek kérdéseiről beszélt. Javaslatot tett a párt kon­gresszusai és a párt Központi Bi­zottsága plénumái összehívásának időszakaira, a Politikai Irodának a párt Központi Bizottsága Elnöksé­gévé való átalakítására és a Pártel­lenőrző bizottságnak a párt Köz­ponti Bizottsága mellett működő pártellenőrző bizottsággá való át­szervezésére. A helyi pártszervezetek feladatainak pontosabb meghatározásáról Elvtársak! A XVIII. kongresz- szus óta eltelt időszakot a helyi pártszervezetek további megerősö­dése, egész tevékenységük megja. vulása jellemzi. A kommunista társadalom építé­se új feladatainak .sikeres megol­dása elszakíthatatlan kapcsolatban van az egész szervező-, párt- és politikai munka további emelésével, a párttagok eszmei edzettségének és elméleti felfegyverzettségének fokozásával és a dolgozóknak a ma- gasabbrendű kommunista öntuda­tosság szellemében való nevelésével. I (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents