Somogyi Néplap, 1952. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-12 / 240. szám

Vasárnap, Í952 október 12,

, ••iTii—niufflirniMMMM iimi—nHT«a

SOMOGYI NÉPLAP

» «■aaanNDNMWKMaaMMMMNMan

5

EGERVÁR HŐSEINEK EMLÉKÉRE

A takarékossági mozgalom fejlődése

dőik maroknyi csapata felkészülten várta a támadást: a várfalak- ra igyekvő törököket kőzápor, tüzes csuprok, szurokba mártoft égő szalmakcszorúk fogadták. A kétnapos roham idején az asszonyok is beálltak a küzdők sorába: forró vizet, olajat, szurkot öntöttek a támadókra, s nem egy közülük — elesett ura . fegyverével a kezében — védte a hazát és a szabadságot jelentő várat. A török seregek kísérletei sorra meghiúsultak Eger védőinek önfeláldozó hősiességén. Végül is abbahagyták . kilátástalan küzdelmet, néhány napig még a vár körül tanyáztak, majd október lS-án rabolva, pusztítva elvonultak Eger vára alól. A sikeres védekezés eredményeként Eger, s a Felvidék egy része négy évtizedre megmenekült a török rabságtól.

Az egri hősök példát mutattak koruk, s a ma magyarjainak is. Példát mutattak egyéni áldozat- vállalásból, helytállásból, igazi hazaifi&áglból. Amit tettek, hazájukért tették. Ez adott nekik erőt a nehézségek leküzdéséhez, a sokszoros túlerő visszaveréséhez.

lit i, négvszáz évvel későbbi utódok a ^nult nagy példáitól új erőt merítünk a ma és a holnap harcaihoz, szocializmust építő munkánkhoz. Az egri hősök csodálatra méltó tetteiből megtanuljuk,, hogyan kell még izzóbban szeretni hazánkat és még izzóbban gyűlölni a haza, a nép ellenségeit. Megtanuljuk, hogy a hazaszeretettől fűtött, az ellenség gyűlöletétől áthatott, a közös, nagy célokért vívott küzdelemben egybeforrt közösség ereje felülmúlhatatlan. S ugyanakkor azt is megtanuljuk, hogy folyton erősítenünk kell békénk védelmezőjét, szabadságiharcos hagyományaink méltó örökösét, néphadseregünket, mely kész arra, hogy bánmiikor visszaverje az új háborít aljas kiagyalóinak mindéin gyalázatos kísérletét.

Erre tanítanak, erre buzdítanak minket haladó hagyományaink, er. re ösztönöz minket az egri példa is A nép nem felejti hőseit, a magyar nép emlékezetében, soha el nem múló fénnyel világítanak az egri csillagok.

Msríhy Re-na.

N épköztársaságunk minisztertanácsa az 1950 decemberben közzé- f tett határozatával dolgozó népünk figyelmét ráirányította a szocialista építés meggyorsításának egyik igen fontos módszerére; a takarékosságra. Dolgozóink ennek alapján kezdték felismerni. • minden kiló megtakarított anyaggal, minden megtakarított forinttal hazánkat erősítjük, a szocializmust építjük, békénket, jövőnket védjük.

Ötéves tervünk, szocialista építésünk hatalmas munkája azt kívánja tőlünk, hogy az egyéni pénztakarékosságot tömegmozgalommá tegyük.

A Városi Tanács Állandó Pénzügyi Bizottsága e nagyfontosságú feladatnak a jelentőségét idejében felismerve, már korábban foglctlko. zott ázzál hogy az anyag takarékosság mellett az egyéni pénztakarékosság is komoly szerepet kapjon, Az Állandó Pénzügyi Bizottság az Országos Takarékpénztár helyi fiókjával együtt támogatást nyújtott az üzemek, hivatalok, szervezetek takarékossági felelőseinek és így az egyéni takarékosság kezd komoly eredményeket felmutatni.

Az Állandó Pénzügyi Bizottság elérkezettnek látta az időt arra, hogy a takarékossági mozgalmat a legszélesebb alapokra helyezve, városunk lakóterületeit is bekapcsolja és valóban tömegmozgalmat hívjon létre. Ez év április 12-én megalakította a takarékossági albizottságot.

A takarékossági albizottság legelső feladatának tartotta, hogy az üzemi és hivatali takarékossági felelősök munkáját megjavít-a. Ennek érdekében június 12-án városunk összes takarékossági felelősei részére egy ankétet tartott, melyen értékelte a takarékossági tervteljesítés állását és igyekezett a takarékossági felelősök munkájának eredményeit értékelve a további munkára, a munka megjavítására mozgósítani. A takarékossági ankétot megelőzően ötéves tervünk szocialista építésünk büszkeségének. a kaposvári Textilmü- veknek dolgozói szocialista versenyfelhívással f(,rdidink városunk min- ■ den üzeméhez, hivatalához és intézményéhez a takarékossági mozga. lom érdekében.

A versenyfelhívás azt mondja :

nem elég a jói végzett munka ahhoz, hogy életünket még szebbé, még boldogabbá tegyük, szükséges a tervszerű takarékosság megvalósítása is, A kaposvári Textilrrmvek dolgozói felismerték a szoehWista takarékosság lényegét és jó példával mutatnak utat városunk dolgozóinak.

Most már a takarékossági albizottság hozzáláthatott a takarékosságnak, mint tömegmozgalomnak beindításához és így július hóban megkezdte a Központ I. lakóterületének beszervezését. A bizottság ak. tívái fáradhatatlan m. i’-áv*'' rég. zik a szervezés munkáját, dolgozó, ink szeretettel fogadják őket i s sok példa mutatja, hogy a bizottság aktívái ötletesen, a jó ügyért való odaadó szeretettel végzik munkájukat.

A Központ I. lakóterülete szép és eredményes munkája közben a takarékossági albizottság a Füredi-utcai körzet lakóterületén is megindította a takarékossági mozgalom beszervezését, ahol a dolgozók éppen olyan szeretettel fogadták a mozgalom megindítását, mint amilyen jó eredményeket mutat a szervezés a Központ I. lakóterületén. . v

A takarékossági albizottság feladatának tekinti a közeljövőiben városunk egész területén beindítani a takarékossági mozgalmat, hogy jó felvilágosító munkával a dolgozókkal megszerettesse a mindennapi takarékosságot és biztosítsa azt, hogy dolgozóink ötéves tervünkön belül a saját egyéni kis kereteik között saját tervüket is elkészítsék, hogy ezáltal is hozzájáruljanak élet. színvonaluk emeléséhez.

Sztálin elvtárs azt mondotta a takarékosságról: ..Szükséges. hogy a megtakarított feleslegek ne apró- zódjamk el az országban, hanem az állami hitelintézetekben gyűjtsék össze azokat, valamint belső kölesó. nők f aréná jában, hogy elsősorban az ipar javára legyenek felhasználta, tóky

A takarékossági mozgalom meg. ismerésén keresztül a felesleges és átmenetileg felesleges forintoknak saját kis egyéni terveink megvalósításának lehetőségén keresztül azt i- megértik dolgozóink, hogy milyen hatalmas jelentősége van jövőnk építése szempontjából pl. az

Hosszú percekig néma csend feküdt a tisztásra. S aztán a fák közül szomorú női dal szállott az emberek felé. A dal egyre köze- « lebb és közelebb ért. Olyan volt j ez a dal, mint az árva csalogány j panasza.

„Ki e hcsszasihosszú éjen

Nem tűz csókot barna szemre:

Szemét álom meg nem száilja.

Szívét száilja bánat árja

A tűz fényikörében fiatal1 lány alakja jelent meg. A lángok megvilágították arcát.

Haja sötét volt, sima gömbölyű homlokát hullámos fürtök övezték. Szeme kútján bánat rejtőzött. Fejét méltóságteljesen hordozta. Ruhája fekete volt. Derekán szíj, "vállaín géppisztoly. Anna volt, a híres partizánlány.

Az emelvénynél megállóit, körbenézett, észrevette a kulákot, az udbás gazemberek remegő, gyáva ■csoportját. Megvetően rándult meg szája. Lobogó gyűlölet égett a szívében a titóista gonosztevőkkel szemben.

— Mivel vádolod őket? — csengett tisztán és élesen a partizán parancsnok kérdése.

Anna hátat fordított a vádlottaknak.

— Apámat és anyámat a náci megszállók ölték meg, vőlegényemet ezek.

— Beszélj Anna!

A lány kezeivel a szikiiaasztal- nak támaszkodott, hátravetette fejét. Teste megnyúlt, kifeszült, Arca merev lett, mint a szoboré, így beszélt. Lassan, csendesen szólott, ám minden szava késpenge éléhez volt hasonlítható.

— Beszélek. Beszélek azok nevében, akik forrón szeretik az életet, akik szeretik a szerelmet, ezt a csodálatosan szép érzést. Legyenek átkozottak azok, akik a fiatalokat halálra és szenvedésre kárhoztatják.

Anna leült egy kőre, tekintetét

Anna, a paríízánlány

a tűzre vetette. Arcának vonásai elárulták, hogy fájdalmas és nehéz emlékezni. De mégis beszélni kezdett. Nem panaszképpen, nem azért, hogv szánalmat keltsen, hanem azért, hogy még gyűlöltebbek legyenek azok, akikre a nép ítélete vár.

— Titoék elrabolják a gabonánkat, hogy azokért fegyvereket vásároljanak. Egyetlen vadászgé pért 8 millió kilogramm kukoricát adnak, egy könnyű tankért több mint 3 millió kilót. A fegyverekért élelemmel, hegyetek kincseivel fizetnek. Népünk pedig éhezik, parasztjaink a tavaszt az éhség tavaszának nevezik.

— De nemcsak a kenyerét rabolják el, hanem a boldogságot is!

—• Pásiztorlány voltam a hegyek között. Vidáman jártam az erdőket és mezőket. Gyönyörűséget okozott a köveken szaladó patak a messzi vidékeikről hírt hozó szél, az őzek, szarvasok csapata. Koszorút fontam a virágokból és szerelemről énekeltem. Bátor, hős szerelme semről, Csákóról, a tpartizánról. Vége lett a háborúnak és az én szerelmes hősöm hazatért. Még szebb lett az életem. Úgy terveztük, nemsokára megesküszünk. Most már egvütt jártuk a réteket s együtt énekeltünk.

Mennyire szeretett dalolni, nangját a szelekre bízni! Felállott egy sziklára, rámkacsintott szemével és rákezdte.

Anna énekelni kezdett;

„Fürdik a lány DrenoweCz vizében Vigamóját zöld mezőbe dobja, Vékony ingét a folyó partjára.

Szép juhászfi a parthoz lopódzik És .ellopja a leánynak ingét. Szitkozódik szörnyen a leányzó: „Ki lopta el tőlem vékony ingem? Eziesedjék háromszor juhnyája,

Ménjei száma a mezőt takarja. Dűljön össze völgyében búzája, Hegytetőjén sarlójára dűljön.“ Meghallotta a juhásznak anyja: „Vájjon pásztor gyermekem ki

szidj a ?

Hozza isten őszig udvaromba, Szüljön őszig csecsemő fiacskát,

És én inget varrják kisdedének.“

A. partizánok önkéntelenül is együtt dúdoltak Annáival. Ám csak néhány percig tartott ez a hangulat, hogy annál fájdalmasabb legyen újra az emlékezés.

— Partizán volt a háborúban Csákó s hazatérve sokat beszélt a harcokról. Magáról keveset, annál többet a szovjet katonákról. Reggeltől másnap reggelig hallgattam vofna. Én, aki ott éltem fent a hegyek rejtett sziklái között, nem találkoztam a szovjetekkel. Csak a hírükkel és a nevükkel. Szeretettel beszéltek róluk az emberek. Úgy mondta ki Csákó a nevüket, mint ahogy nekem mondotta: „Szeretlek“. És volt egy név, amelynek említésekor levette sapkáját. Ez a név Sztáliné volt.

— A háború után a hegyek közé nem igen jöttek hírek, s nagy boldogságumkban mi is elfelejtkeztünk a világról. Ősz volt akkoriban s a tölgyek készültek már, hogy levessék lombjaikat. A szállongó vörös és párga levelek olyanok voltak, mint a nagy pillangók. Mi is téli szállásra készültünk. A fenyőkön túli jeges bércek felől lesűvítettek már a hideg szelek. Egy délelőtfön, amikor a ködöt legyőzte már a felhágó nap, Csákó észrevette, hogy katonáik közelednek. Leírhatatlanul megörült. A régi, dicsőséges harcok juthattak eszébe. Nyakába vette géppisztolyát s léiekszakadva rohant a katonák elé. Néhány méterre tőlük megállóit, géppisztolyát lekapta a

nyakából,-, üdvözlésre lendítette azt s örömujjongva kiáltotta:

— Sztálin! Éljen Sztálin!

Az egyenruhások udbások voltak! Tito pribékjei. Nem kiáltották vissza, hogy „Sztálin".

1 Egy tiszt ugrott elő, ordítva vezényelt.

— Lőjétek lel

A környező sziklák megrsmeg- tek. Csákó szétcsapta karjait, holtan zuhant az útra. Megölték.

Ezt az utolsó, szörnyű szót nagyon halkan mondta a lány. Hangtalan zokogás rázta testét belülről. Később erőt vett magán, fel- állott.

— A szerelem annyit jelent, mint élet. A szerelmet nem lehet elvenni senkitől, az megmarad örökre, minit ahogy Csákó emléke örökre velem marad. Aki szerelmes, az szereti az életet s aki szereti az életet, az harcol a békéért!

— Sztálin nevét nem tudják elrabolni tőlünk a gyalázatosak! — kiáltotta szenvedélyesen. — Csákó sírjánál megfogadtam, hogy mindaddig harcolok, míg hazám szabad neim lesz s béke nem lesz! És Csákó sírjánál azt is megértettem, hogy győzni fogunk, mert (Sztálin velünk van.

Úgy tűnt, mintha két fáklya lobogott volna. Egyik az, ahol a fák 'táplálták a tüzet. A másik Anna volt, akiben Sztálin elvtárs neve ■gyújtott harci tüzet.

Sztálin neve nem maradt hatás ■nélkül a tisztás egyetlen emberére •sem. Carenko, a kulák összegörnyedt. Az udbások, ezek a lélek- nélküli zsoldosok ijedten tekingettek jobfora-bplra.

A partizánok hangja felzúgott.

— Éljen Sztálin!

Sztálin neve úgy szárnyalt, lobogott, mint a máglya tüzének száz és száz vörös zászlaja.

ötéves tervkölcsünnek, az első és második és harmadik békekölcsönnek, melyekből hatalmas gyárakat, békénket, jövőnket építjük és ugyanakkor pártunk és kormányunk hogyan gondoskodik arról, hogy a kölcsön jegyzési: él államunknak adott kölcsönf érint jainkat

nemcsak, hogy visszakapjuk, hanem számtalan nyerő javítja fel ezáltal igen komoly mértékben életkörülményeit.

Éppen így nyerünk takarékossági mozgalmunkéi is. amikor dolgozó népünk Takarékpénztárán keresztül kamatot is élvezünk betéte jeink után és ugyanakkor biztosítjuk, hogy mogtakarített forintjainkból bármikor, a nap bármely órájában valóra válthatjuk nagyobb értékű szükségleteink kielégítését.

TEDD TAKARÉKBETÉTBE...

Előnyös

kényelmes

biztonságos

t

T

jVff ultunk egyik csodálatos ténnyel tündöklő haditettét ünnepeljük ezekben a napokban. Most van 400 esztendeje, ihogy az egri várvédő vitézek, Dobó István várkapitány irányításával megállították a török hódítók előrenyomulását. Dicső tetteikkel igaz példáját adták az önfeláldozó hazafiságnak, a magyar haza őszinte, forró szeretetének.

1552. jelentős dátum volt a magyarországi török hadjáratok tör téneteben. Ebben az esztendőben indult újabb hódító útjára a török: célja Temesvár és Ljppa bevétele, Erdély elfoglalása, a szolnoki vár lerombolása és a Felvidék meghódoltatása volt. A török hatalmas seregeket mozgósított s egymásután estek el a kislétszá- mú várőiséggei, gyakran idegen és megbízhatatlan zsoldosokkal ellátott várak. S amikor Szolnok vára is török kézre került, Ahmed hasa nagyvezér és Ali budai basa helytartó seregei megindultak a Felvidék kapuja, Eger felé.

A 7^_ egri várkapitány, Dobó István, már előre készült az ostromra. Nagy lőszerkészleteket gyűjtött a várba, kijavíttatta a falakat, megerősítette a vár gyenge pontjait. Mindez természetesen nem volt elegendő, hiszen a vár sikeres védelméhez mintegy 7—8000 vitézre lett volna szükség.

Dobó hiába fordult segítségért I Ferdinand királyhoz, csak ígéreteket kapott tőle: seregét továbbira is Becs védelmére tartogatta. Oláh Miklós egri püspök sem sietett az egriek segítségére: kijelentette, hogy a vár védelme országos ügy, ezért a királyra tartozik.

Mindezzel szemben azonban 'megmozdult a hazátlannak bélyegezett, megsanyargatott, mindenéből kifosztott szegény nép. A ■jobbágyok és kézművesek, szekérre rakva maradék holmijukat,

;a, kevés élelmüket, asszonyaikkal és .gyermekeikkel elindultak az egri várba. Menekülhettek volna a biztonságot jelentő erdőkbe és . legyekbe, menthették volna életüket, de nem tették —■ mert megértették kötelességüket. Egyszerűen nem tudták cserbenhagyni a

! hazát, nem nézhették tétlenül, j hogy Eger a török martálócok pré- 1 dája legyen, s amikor szeptember második hetében megindult a 100 —'120 ezer főnyi török sereg Eger falai alá, a várban mintegy 2000' harcos készült a védelemre.

A törökök gyűrűje szeptember í.5 én zárult össze a vár körül, s másnap már csaknem minden ágyú ontotta lövedékeit a várra: a levegőben égő nyílvesszők surrogtak, dörögtek a puskák: megkezdődött az ostrom. Az erős ágyúzás szeptember 29-ig tartott, s akkor hajnalban megindult a roham.

^ törökök ezrével és tízezrével zúdultak a megrongált várfalakra & maroknyi őrség derekasan védekezett. Balog Dénes, i Bornemissza Gergely tizedese csak akkor hagyta abba a kézitu- I sát, amikor már mindkét lábára megsebesült. Sebesülése után is tovább harcolt, míg a nagy vér- veszteségtől össze nem eseti. Dobó, Bornemissza főhadnagy mindig ott voltak, ahol a legnagyobb volt a veszedelem, ahol a legerősebb volt a iörőíkök rohama. Az ostrom délig tartott, s a török csúfos visz- szavonulásával végződött.

A török igyekezett kihasználni a védők egy kis csoportjának elégedetlenségét; mikor Dobó és | Mekcsei tudomást szereztek a készülő árulásról, kivallatták a sut- togókat, s rövidesen megszületett az ítélet: Hegedűst a vár piacán felakasztották, bűntársait is példásan megbüntették. Az ítélet erkölcsi hatása felmérhetetlenül nagy volt.

Az ostrom egyre tartott, s a török ágyuk mind közelebbről lőtték az amúgyis gyenge állapotban lévő falakat. De a védők éberségén meghiúsult minden ravaszságuk. Bornemissza Gergely a várvédelem újabb eszközeit fedezte fel. Puskaporral, lövedékekkel, kénnel teli bordókat gördítettek az ostromlókra, a törökök faraká- sei közé szurkot, olajat öntetett, szalonna és hájdarabokat dcbálta- tett, hogy azokat meggyujtva, visszakergessék a törököt.

A z utolsó roham október 1 13-án indult meg, de a vé-