Somogyi Néplap, 1952. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-09 / 237. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP (Folytatás zz 1. oldalról.) bi emelkedése, a szovjet társadalom erkölcsi, politikai egységének és az országunkban élő népek barátságá­nak erősödése, az a tény, hogy a béke és a demokrácia táborába tar­tozó minden erő a Szovjetunió kö­rül tömörül — ezek azok a legfőbb eredmények, amelyek pártunk poli­tikájának helyességét bizonyítják. (Viharos taps.) A beszámolóban tárgyalt időszak a párt további erősödésének idő­szaka Volt, amely alatt megszilár­dult a párt sorainak teljes egysé­ge és összeforrottsága. Pártunk­nak a leninizmus ellenségei ellen vívott elkeseredett harc folyamán elért egysége a párt belső helyze­tének és belső életének legjellem­zőbb vonása. Ez pártunk erejének és győzhetetlenségének forrása. (Hosszantartó taps.) Azt, hogy mennyire megerősöd­tek a kapcsolatok a párt és a tő. megek között és mennyire megnőtt a párt tekintélye a szovjet nép előtt, ragyogóan bizonyítja a párt sorainak növekedése. A pártnak a XVIII. kongresszus idején 1 mil­lió 588 ezer 852 tagja és 888.814 tagjelöltje volt. vagyis a párt ösz- szesen 2,477.666 főből állott, 1952 október elején a párt kötelékébe 6,882.145-en tartoznak, mégpedig 6,013.259 párttag és 868.886 tag­jelölt. (Taps). Malenkov elvtárs bolsevik mód­szerrel bírálja a pórtélét fogyaté­kosságait ; 1. Az önkritika és különösen az alulról kiinduló kritika korántsem teljes mértékben és korántsem min­den pártszervezetnél vált azzá a fő módszerré, amellyel fel kell tárnunk és le kell győznünk hibáinkat, fo­gyatékosságainkat, gyengeségein­ket és az észlelhető egészségtelen jelenségeket. A pártnak figyelembe kell vennie, hogy ott. ahol a kritikát és önkri­tikát üldözik, ahol a tömegeknek a szervezetek és intézmények tevékenysége felett gyakorolt ellen­őrzése meggyengült, ott elkerülhe­tetlenül olyan visszataszító jelensé­gek ütik fel fejüket, mint a bürok­ratizmus, apparátusunk egyes lánc- szemeinek rothadása, sőt felbom­lása. Persze az ilyenfajta jelensé­gek nálunk nem terjednek el szé­les körben. Pártunk erősebb és egészségesebb, mint valaha. Hagy továbbra is sikeresen vi­gyük előre ügyünket, erélyes har­cot kell folytatni a negativ jelen- ségek ellen, a párt és minden szov­jet ember figyelmét a munkában észlelhető fogyatékosságok kiküszö­bölésére kell irányítani, ennek ér­dekében viszont elengedhetetlen, hogy nagy arányokban fejlesszük az önkritikát és különösen az alul­ról kiinduló kritikát. A pártnak az a feladata, hogy még szélesebb körben fejlessze ki a kritikát és önkritikát, hogy ki­küszöböljön mindent, ami ennek út jában áll. Minél szélesebb arányok­ban vonjuk majd be a tömegeket a munkában észlelhető hiányossá­gok elleni harcba, minél erősebb lesz valamennyi szervezetünk tevé­kenységének alulról jövő ellenőrzé­se, annál sikeresebben haladnák majd előre nálunk az ügyek min­den vonalon. A kritika és önkriti­ka jelszavának következetes meg­valósítása határozott harcot köve- te! mindenki ellen, aki akadályozza a kritika kifejlődését, aki üldözésre vetemedik és hajszát indít a bírálat miatt. Azok a funkcionáriusok, akik nem segítik elő a kritika és önkritika kibontakozását, előrehala­dásunk fékei nem érték meg arra, hogy vezetők legyenek és nem szá­mi thatnak a párt bizalmára. Párt-, szovjet-, gazdasági és más funkcionáriusaink egyrészénél még mindig gyenge a párt- és állami fegyelem A párt megköveteli minden tag­jától, s annál inkább a vezető ká­derektől, hogy őszinték és becsü­letesek legyenek, feltétlenül telje* sítsék párt és állami kötelességüket. A párt nem bízhat meg olyan em­berekben, akik államellenes cselek­ményeket követnek el, megpróbál­ják kijátszani a kormányt, becsap­ni a pártot és az államot. A párt és az állam minden néven nevezen. dő becsapását, bármilyen formában történjék is, mindennemű félreve- zetési kísérletet, akár az igazság Csütörtök, 1952 október 9. Az SZK(b)P Központi Bizottságának beszámolója eltitkolása, akár az igazság elfer­dítése útján történjenek is, nem lehet egyébnek tekinteni, mint a legsúlyosabb bűnnek a párttal szemben. Itt az ideje, hogy meg­értsék; pártunkban egy a fegye­lem az egyszerű párttagokra és a vezetőkre nézve, hogy a szovjet tör­vények egyformán kötelezők min­den szovjet emberre, a nagyokra és a kicsikre egyaránt. Az olyan ve­zetőkkel szemben, — tisztségükre való tekintet nélkül — akik a párt és a kormány határozatainak tel­jesítésében leküsmeretleniil járnak el, akik törvénytelen cselekedetek­re vetemednek és önkínyeskednek, nem lehet semmiféle elnézés. A feladat az, hogy erélyesen vé­get vessünk a párt és az állami fe­gyelem megsértésének, a felelőtlen­ség és lazaság megnyilvánulásainak a párt és a kormány határozatai­val szemben tanúsított formális magatartásnak. Szüntelenül fokoz­zuk minden funkcionáriusunk kö­telességérzetét a párt és az állam iránt, kíméletlenül irtsuk az igaz­ságtalanságot és a lelkiismeretlen­séget. Megengedhetetlen, hogy a párt soraiban olyan funkcionáriu­sok legyenek, akik titkolni próbál­ják a párt elől az igazságot és félre akarják vezetni a pártot. Ha­zánk érdekeinek szüntelen szemelőft tartása, tevékeny és lankadatlan harc a párt és a kormány határoza­tainak teljesítéséért. — a párt és az állam minden funkcionáriusának legfőbb kötelessége. 3. A nagy Leninnek azt az út­mutatását, hogy a szervező mun­kában a káderek helyes kiválasztása és a végrehajtás ellenőrzése a legfontosabb, még nem kielégítő módon hajtják végre. Tények bizonyítják, hogy a ká­derek helyes megválogatása és a végrehajtás ellenőrzésé a gyakorlat­ban még koránt sem vált a köz­ponti és helyi párt — szovjet — és gazdasági szervek irányító tevé­kenységében fő feladattá. A párt'és az államvezetés döntő erejét a káderek jelentik. A káde­rek helyes kiválasztása és nevelése nélkül nem lehet sikeresen megva­lósítani a párt politikai vonalát. A káderek kiválasztásában az a fő feladat, hogy minden lehető módon javítsuk a funkcionáriusok minő­ségi összetételét, erősítsük párt-, állami és gazdasági szerveinket a párt és az állam érdekei iránt oda­adó, feladataikat kitünően ismerő emberekkel, akik előre tudják vin­ni a párt és az állam ügyét. A párt munkájának eredményeként jelen­tékenyen megjavult a vezetőkáderek összetétele. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a vezető szervek minő­ségi összetétele javításának felada­tát teljesen megoldottuk. Most, amikor a gazdaság minden ága élenjáró technikával van felszerel­ve, a- szovjet nép kulturális szín­vonala pedig mérhetetlenül megnő, vekedett, a vezetőkáderekkel szem­ben támasztott igények mások, ma­gasabbak lettek. A vezető káderek összetételének további megjavítása most főként a funkcionáriusok megismerésének és kiválasztásának helyes megszer­vezésétől függ. Ennek érdekében mindenekelőtt meg kell szüntetni a kádermunkában tapasztalható hi­ányosságukat, hibákat és eltorzulá- sokat. Ezen a téren nálunk nem kevés hiányosság akad. A pártszervezetek kötetesek biz- tosítani, hogy pártapparátusunk minden láncszeménél maradéktala­nul betartsák a káderek kiválasz­tásának és elosztásának, pártunk által megállapított elveit. Kérlelhe­tetlen harcot kell folytatnunk a só- gorság, komaság, a „kéz kezet mos” szelleme ellen, le kell szá­molni a bürokratizmussal a káde­rek megismerése és kiválasztása te­rén. Magasabb színvonalra kell emelnünk a pártszervezeteknek a káderek megismerésével és kivá­lasztásával kapcsolatos munkáját és jelentősen fokoznunk kell e mun­ka pártellenőrzését a szovjet — és gazdasági szervezetekben. | A feladat az, hogy az emberek ■ kiválasztása és a végrehajtás ellen. ; őrzése a központi és a helyi párt- szovjet- és gazdasági szervezetek­nek valóban legfőbb vezető tevé­kenységévé legyen. Sok pártszervezetben lebecsülik az ideológiai munkát, így ez a munka elmarad a párt feladataitól, több szervezetben pe­dig teljesen elhanyagolják azt. Az ideológiai munka a párt el­sőrendű kötelessége és e munka le­becsülése helyrehozhatatlan kárt okozhat a pártnak és az államnak. Mindig gondolnunk kell arra, hogy a szocialista ideológia befolyásának bármilyen gyengülése a burzsoá ideológia befolyásának erősödését jelenti. Az ideológiai munka lebecsülésé­nek jelentős mértékben az az oka. hogy vezetőkádereink egy része nem dolgozik öntudata növelésén, nem egészíti ki marxista-leninista ismereteit, nem teszi magáévá a párt történelmi tapasztalatait. E nélkül pedig senki sem lehet tel­jes értékű, érett vezető. Az, aki eszmei, politikai téren elmarad, aki bemagolt formulákból él é3 akinek nincsen érzéke az új iránt, nem képes helyesen tájékozódni a bél­és külpolitikai helyzetben, nem áll­hat a mozgalom élem és nem is méltó arra. hogy a mozgalom élén álljon, az élet előbb-utóbb félrelöki. Csak az a vezető állhat pártunk fel­adatainak magaslatán, aki állandó­an képezi mgát, gyakorlati módon elsajátítja a marxizmust-leniniz- must, kifejleszti, tökéletesíti magá­ban a lenini-sztálini típus új veze­tő tulajdonságait. A pártszervezetek még mindig nem foglalkoznak eléggé a pártta­gokkal és tagjelöltekkel eszmei-poli­tikai felkészültségük emelése érde­kében, rosszul szervezik és ellenőr­zik a marxista-leninista elmélet ta­nulmányozásával kapcsolatos műn. kájukat,'aminek következtében sok kommunista nem rendelkezik a kel­lő marxista-leninista ismeretekkel. A párttagok és tagjelöltek politi­kai képzettségének fokozása elen­gedhetetlen feltétele annak, hogy fokozódjék élenjáró szerepük az élet minden területén, s hogy to­vább aktivizálódjanak a párttagok tömegei, hogy javuljon a pártszer­vezetek munkája. Malenkov etetárs rámutatott a pártszervek ideológiai munká­jának egyes hiányosságaira, majd áttért a káderek kiválasztásának kérdéseire. Ezzel kapcsolatban ki­emeli a párt minőségi összetétele megjavításának, minden önelégült­ség felszámolásának, a káderkivá­lasztás színvonalasabb módszeré­nek és az ideológiai munka lebe­csülése felszámolásának szükséges­ségét. Malenkov elvtárs beszámoló­ja utolsó részét Sztálin elvtárs el- méleti tevékenysége méltatásának és rövid ismertetésének szenteli; Elvtársak! Korunkban Marx, Engels, Lenin. Sztálin nagy tanítása világítja meg az egész emberiség számára a világeivilizáóió fejlődésének útját. Pártunk azért erős, mert egész munkájában a marxista-leninista elméletet követi Politikája a társadalmi fejlődés törvényeinek ^tudományos ismereté­re támaszkodó. Nagy tanítónk Lenin és Sztálin történelmi szerepe az, hogy mélyen behatoltak a marxizmus elméleti alapjaiba, tökéletesen elsajátították a dialektikus módszert, s így meg­őrizték és megvédtek a marxizmust minden ferdítéssel szemben, zseniá­lisan továbbfejlesztették a marxi tanítást. Lenin és Sztálin minden újabb történelmi fordulatnál ösz- szekapcso’.ták a marxizmust a kor gyakorlati feladataival. Marx—En. gels tanításának alkotó alkalmazá­sával bebizonyították, hogy a marxizmus nem holt dogma, hanem a cselekvés élő vezérfonala. Sztálin elvtárs állandóan szívén viseli a marxista-leninísfa elmélet sorsát. Elméleti munkásságának középpontjában az utóbbi időben olyan világtörténelmi jelentőségű problémák kidolgozása áll, mint a szocialista gazdaság fejlesztése, a kommunizmusba való fokozatos átmenet. Sztálin elvtárs a marxis fa-leninista tudomány gazdagításá­val és alkotó továbbfejlesztésével eszmeileg felfegyverzi a pártot és a szovjet népet az ügyünk diada­láért vívott harcban. A marxista-leninista elméiét, egész gyakorlati munkásságunk szempontjábó páratlan jelentőségű Sztálin elvtárs nemrég nyilvános­ságra hozott műve: ,,A szocializ­mus gazdasági problémái a Szov­jetunióban.“ (Viharos, hosszantar­tó taps ) Ebben a műben Sztálin elvtárs részletesen megvizsgálja az anya­gi javak társadalmi termelésének és elosztásának a társadalomban érvényes törvényeit, meghatároz­za a szocialista gazdaság fejlődésé­nek tudományos alapjait, megmu­tatja a szocializmusból a kommu­nizmusba való fokozatos átmenet útját. A gazdasági elmélet kérdé­seinek kidolgozásával Sztálin elv­társ messze előbbrevitte a marxis­ta-leninista politikai gazdaságtant. Sztálin eívtárs programmtételek­ben összefoglalta a kommunizmus ba való átmenet előkészítésének alapvető előfeltételeit. Abhoz, hogy előkészítsük a kommunizmus­ba való tényleges átmenetet —- tanítja Sztálin elvtárs —, legalább három előfeltételt kell biztosíta­nunk. Csupán mindezeknek az előfel­tételeknek teljesítése után — ta­nít bennünket Sztálin elvtárs — lehet remélni, hogy a munka a társadalom tagjainak számára fe­hérből — ami a kapitalizmusban volt — legfőbb létszükségletté válik, a társadalmi tulajdont pe­dig a társadalom minden tagja a társadalom léte megingathatatlan és sérthetetlen alapjának fogja tekin­teni. Csupán egvüttvéve mind­ezeknek az előfeltételeknek telje­sítése után lehet áttérni a „min­denkitől képességei szerint, min­denkinek munkája szerint“ szocia­lista formuláról a „mindenkinek szükségeletei szerint“ kommunista formulára. Sztálin elvtárs óva int a meg­gondolatlan előreszaladástól és a magas-^bbrendű gazdasági formák­ra való átmenettől, az átmenet el­engedhetetlen feltételeinek előze­tes megteremtése nélkül. Sztálin elvtárs tudományosan megoldott oly nagy társadalmi problémákat és a kommunizmus olyan programmkérdóseit, mint a város és a falu, a fizikai és szelle­mi munka közötti ellentét megszün­tetése, kidolgozta a marxista tudo­mány új kérdését, az ezek között fennálló és a szocialista társadalom­ban még magmaradt lényeges kü­lönbségek felszámolásáról szóló kér­dést. Ilyimódon a párt jövőre vonatko­zó tervei — amelyek a gazdasági törvények ismeretére, a kommunis- ta társadalom építéséről szóló, Sztálin elvtárs által kidolgozott tu­dományra támaszkodnak. (Viharos, hosszantartó taps.) Sztálin elvtárs bebizonyította, hogy a mai kapitalizmus alapvető gazdasági törvényének fő vonásai és követelményei „a maximális tő­kés profit biztosítása az adott or­szág lakossága többségének kizsák­mányolása tönkretétele és nyomor- badöntése utján, végül pedig hábo­rúk és a nemzetgazdaság militari- zálása útján, amelyeket a maxi­mális profit biztosítására használ­nak fel. Ez a törvény feltárja és megma­gyarázza a kapitalizmus kiáltó el­lentéteit, feltárja a kapitalista ál­lamok agresszív rablópolitikájának gyökereit. E törvény hatása a ka­pitalizmus általános válságának el­mélyülésére, a kapitalista társada­lom összes ellentmondásának elke­rülhetetlen növekedésére és kirob­banására vezet. A rothadó kapitalizmussal hom­lokegyenest ellenkező a felfelé hala­dó és virágzó szocialista rendszer. A szocializmus alapvető gazdasági törvényének — amelyet Sztálin elvtárs tárt fel — lényeges vonása és követelménye a következő: „Az egész társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szük­ségletei maximális kielégítésének biztosítása a szocialista termelés szüntelen fejlesztése és tökéletesí­tése útján, a legfejlettebb techni­ka alapján,,. Sztálin elvtárs kimu­tatta, hogy a szocialista termelési mód célja nem a profit, hanem az ember és szükségletei, az ember anyagi és kulturális szükségletei­nek kielégítése. Az egész társada­j lom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének biztosítása a szocia­lista termelés célja, a szocialista termelés szüntelen növelése és töké­letesítése pedig a legfejlettebb tech­nika alapján a cél elérésének esz­köze. E törvény hatása a társada­lom termelőerőinek fellendülésére, a társadalom felvirágzására, a dol­gozók anyagi jólétének és kulturá­lis színvonalának .szakadatlan emel­kedésére vezet. (Taps.) A mai kapitalizmus gazdasági alaptörvényének és a szocializmus gazdasági alaptörvényének felfede­zése Sztálin elvtárs által megsem­misítő csapás a kapitalizmus min­den szószólójára. Ezek a gazdasági alaptörvények arról tanúskodnak, hogy míg a kapitalista társadalom­ban az embert a lehető legnagyobb profit kisajtolását célzó könyörte­len törvénynek rendelik alá és en­nek érdekében az embereket súlyos szenvedésekre, nélkülözésekre, mun­kanélküliségre és véres háborúkra kárhoztatják, addig a szocialista társadalomban az egész termelést az embernek, az ember állandóan növekvő szükségleteinek rendelik alá. Ebben rejlik az új, a kapita­lizmusnál magasabb társadalmi rend. a kommunizmus döntő fölé­nye. (Taps.) Előrehaladásunk feladatai ai'ra kötelezik a párt funkcionáriusait — mondotta Malenkov elvtárs —. a társadalomtudományok dolgozóit és elsősorban a közgazdászokat, hogy Sztálin elvtárs programmere- jű útmutatásait követve minden ol­dalról kidolgozzák a marxista-leni­nista elmélet kérdéseit, elválaszt­hatatlan kapcsolatban a gyakorlati - építőmunkával. Sztálin elvtárs munkái ékes bi­zonyítékai annak, milyen kiemelke­dő jelentőséget tulajdonít pártunk az elméletnek. A forradalmi elmé­let volt és marad az a ki nem alvó fáklya, amely megvilágítja pártunk és népünk előrehaladásának útját a kommunizmus teljes diadala felé. (Viharos taps.) Malenkov elvtárs ezután méltat­ja Sztálin elvtársnak: „Marxizmus és nyelvtudomány” című klasszikus művének jelentőségét és így végzi beszámolóját; Sztálin elvtársnak a gazdasági kérdésekkel és a nyelvtudományi .kérdésekkel foglalkozó x munkái új szakaszt jelentenek a marxizmus fejlődésében. Nagyszerű példái an­nak, hogyan kell alkotó szellemben alkalmazni Marx-Engels-Lenini ta­nítását. Sztálin elv társ azt tanít­ja. hogy az elmélet bármiféle dog­matikus kezelése megengedhetetlen és nagy kárt okozhat a tömegek politikai nevelése szempontjából. Sztálin elvtárs elméleti felfede­zései világtörténelmi jelentőségűek minden népet felvérteznek annak is­meretével, hogy melyek a társada­lom forradalmi átalakításának út­jai, felfegyverzik a népeket azok­kal az igen gazdag tapasztalatok­kal, amelyeket pártunk a kommu­nizmusért vívott harcban szerzett. (Viharos, hosszantartó taps.) Sztálin elvtárs elméleti művei­nek óriási jelentősége abban rej­lik. hogy megóvnak a jelenségek felületes szemléletétől, behatolnak a jelenségek mélyére, a társadalmi fejlődés folyamatainak lényegében, arra tanítanak, hogy csirájában meglássuk az0kat a jelenségeket, amelyek meghatározzák majd az események menetét. Ez lehetőséget nyújt a marxista előrelátásra. Marx-Engels-Lenin-Sztálin taní­tása legyőzhetetlen erőt ad pár­tunknak ahhoz, hogy új utakat tör­jön a történelemben, világosan lás­sa előrehaladásunk célját, gyorsab­ban és szilárdabban vívja ki és rögzítse a győzelmet. Lenin.Sztálin eszméi a forradal­mi elmélet ragyogó fényével vilá­gítják meg annak a harcnak fel­adatait és távlatait, amelyeket min­den ország néptömegei vívnak az imperializmus ellen, a demokráciá­ért és szocializmusért. (Viharos, hosszantartó taps.) Elvtársak! A szovjet állam már nem kapita­lista országoktól körülvett egyedül­álló sziget. A nagy kínai néppel (hosszantartó taps), a népi demo­kráciák és a Német Demokratikus Köztársaság sokmilliós néptömegei­vel haladunk együtt. (Hosszantartó taps.) Együttérez velünk és támo­gat bennünket az egész haladó em­(Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents