Somogyi Néplap, 1952. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-08 / 236. szám

Szerda, 1952 október 8. SOMOGYI NÉPLAP 3 Az SZK(b)P Központi Bizottságának beszámolója (Folytatás a 2. oldalról.) A Szovjetunió nem ijed meg a háborús gyújtogatok fenyegetései­től. Népünknek vannak tapaszta­latai az agress'zorok elleni harc­ban, s rég megtanulta, hogyan kell ütni őket'. Már a polgárhábo­rú idején megverte az agresszoro- kat, amikor pedig a szovjet állam még fiatal és viszonylag gyenge volt, megverte őket a második vi­lágháborúban: s a jövőben is meg­veri őket, ha hazánkra merészei­nek támadni. A múlt fényeivel feltétlenül számolni kell. Ezek a tények pedig arról beszélnek, hogy az első vi­lágháború következményeképpen kiszakadt a kapitalizmus rendsze­réből Oroszország, a második vi­lágháború következményeképpen pedig egész sor aurópai és ázsiai ország. Minden alapja megvan an nak a feltevésnek, hogy a harma­dik világháború a kapitalista vi­lágrendszer széthullására vezet. (Taps.) Ez, hogy úgy mondjuk, a hábo­rúnak és következményeinek perspektívája, ha a háborús gyúj­togatok, az agresszorok háborút kényszerítenek a népekre. De van egy másik perspektíva is; a béke megőrzésének perspek­tívája, a népek békéjének pers­pektívája. Ez a perspektíva az ENSZ. alapokmányának megfele­lően a háborús propaganda eltil­tását kö\|eteii, követeli továbbá az atom- és baktériumfegyver el­tiltását a nagyhatalmak fegyveres erőinek következetes csökkenté­sét, a hatalmak békeegyezményé­nek megkötését, az egyes országok közti kereskedelem kiszélesítését, az egysé ges nemzetközi piac helyre- állítását, s más hasonló rendsza­bályokat a béke megsziíárdításá­A Szovjetunió Az ipar és mezőgazda-ág újjá­építésének sikerei lehetővé tettek, hogy már 1947^ben megszüntessük az élelmiszer és iparcikk eJJálás terén a jegyrendszert, megvalósít­suk a pénzre romot. Eztek a rend­szabályok az élelmiszerek és _ az iparcikkek árának ötszöri leszállí­tásával együtt fokozták a szovjet rubel vásárlóerejét és biztosították a dolgozók életszínvonalának emel­kedését. 1950-ben a szovjet rubelt aranyalapra helyeztük és árfolya­mát emeltük a külföldi valutákhoz képest. A gazdaság újjáépítésé és fej­lesztése terén elért eredmények le­hetővé tették, hogy a szovjet állam hozzáfogjon újabb nagyfontosságú népgazdasági feladatok gyakorlati megoldásához. Ilyen feladatok: nagyszabású villamos vízierőművek építése a Volga és a Dnyeper fo­lyón, hatalmas hajózható és öntöző csatornák létesítése, óriási területű mezővédő erdősávok telepítése. A beszámolóban tárgyalt időszak­ban lezajlott történelmi jelentőségű nak szellemében. (Lelkes taps.) E rendszabályok érvényrejutta- tása megszilárdítja a békét és meg­szabadítja a népeket az új háború veszélyétől való félelemtől, véget vet annak, hogy hallatlan mennyi­ségű anyagi erőforrást fecsérelje­nek fegyverkezésre és pusztító háború elkészítésére, s lehetővé teszi, hogy mindezeket az anyagi erőforrásokat a népek javára for­dítsák. (Hosszantartó taps.) A Szovjetunió a rendszabályok megvalósítása és a népek békéjé­nek perspektívája meilett foglal állást. (Taps.) A párt külpolitikai feladatai: 1. További harc az új háború előké­szítése és kirobbantása ellen, a hatalmas háborúellenes demokrati­kus front felzárkóztatása a béke megszilárdítására', a barátság és szolidaritás szálainak erősítése a béke híveivel világszerte az összes új háborús előkészületeknek a há­borús gyújtogatok minden mester­kedésének ás cselszövényének áll­hatatos leleplezése; 2. a nemzet­közi együttműködés és minden or szággal va ó kereskedelmi kap­csolatok fejlesztésére törekvő po­litika továbbfolytatása; 3. a meg­bonthatatlan barátság kapcs > ital­nak erősítése és fejlesztése a Kí­nai -Népköztársasággal, az euró­pai népi demokratikus országok­kal: —• Lengyelországgal, Cseh­szlovákiával, Romániával, Magyar- országgal, Bulgáriával, Albániával — a Német Demokratikus Köztár­sasággal, a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársasággal, a Mongol Népköztársasággal; 4. a szovjit ál­lam védelmi erejének lankadatlan növelése, s ama képességünk fo­kozása, hogy bármely agresszort megsemmisítőén visszaverjünk (Viharos, hosszantartó taps.) belső helyzete események megmutatták, hogy a szovjet társadalmi és állami rend nemcsak a legjobb forma az ország gazdasági és kulturális fejlesztésé­nek megszervezésére a békés építés éveiben, hanem háborús időben is a legjobb forma ahhoz, hogy a nép összes erőit mozgósítsuk az ellen­ség visszaverésére. Ezek az esemé­nyek egyúttal megmutatták azt is, hogy a szovjet dolgozók politikai aktivitása óriási méretekben foko­zódott s tovább erősödött a szovjet nép erkölcsi és politikai egysége a szovjet nép még szorosabban tö­mörült kommunista pártja köré, még jobban megszilárdult a Szov­jetunió népeinek testvéri együtt­működése. tovább fejlődött a szov­jet hazafiság. Népünket az az eltökélt szándék hatja át, hogy továbbra is önfelál- dozóan dolgozzék szocialista hazája javára, s becsülettel teljesíteni fog­ja történelmi feladatát; a kommu­nista társadalom felépítését. (IIosz- szantartó viharos taps.) I. A Szovjetunió népgazdaságának további sikerei a) Ipar A -háború előtti ötéves tervek éveiben megvalósult az ország szo­cialista iparosítása. A hatalmas ipar alapján országunk kifejlesztet­te egész népgazdaságát és felké­szült az aktív önvédelemre. A hábo- tű évei rendkívüli erővel igazolták, hogy helyes volt pártunk vezérfo­nala ; az ország iparosítása. A Szov­jetunió iparosítására irányuló po­litika megvalósításának döntő je­lentősége volt a szovjet nép sorsá­nak alakulása szempontjából. Ez mentette meg hazánkat attól, hogy rabszolgasorsra jusson. Az ipar háború utáni sikeres új­jáépítése és fejlesztése eredménye­képpen a Szovjetunióban az egy lé­lekre eső ipari termelés jelenleg felülmúlja a háború előtti szinvona. lat. így az egy lakosra jutó villa­mosenergia termelés 1951-ben több, mint kétszerese volt az 1940 évi színvonalnak, a nyers vasöntés 50 százalékkal, az acélöntés 70 száza­lékkal, a széntermelés 60 százalék­kal, a cementgyártás több mint két­szeresen. a gyapotszövet termelés 20 százalékkal, a gyapjúszövet ter­melés több mint 60 százalékkal, a papirtermelés 70 százalékkal stb. múlta felül az 1940 évi egy 'lélekre jutó termelés színvonalát. A beszámolóban ismertetett idő­szakban — különösen a háború utá­ni években — jelentősen kibővült és megerősödött iparunk termelési technikai alapja, mind új vállala­tok építése, mind a meglévő válla iátok újjáalakítása révén. A háború utáni években az ipar minden ágát új gépekkel és gépe­zetekkel látták el, tökéletesebb tech­nológiai folyamatokat vezettek be, megvalósították a termelés észsze­rűbb szervezetét. Ebben az idő szakban a szerszámgépállomány — az új, termelékenyebb szerszámgé­pekkel való kiegészítés útján — 2.2-szeresére nőtt. A hazai gépgyár­tás csupán a legutóbbi három év alatt körülbelül 1600 új típusú gé­pet és gépezetet alkotott. A további technikai haladásért vívott harcban nagy szerepe van tudományunknak, amely találmá­nyaival segíti a szovjet népet a természet kincseinek és erejének teljesebb feltárásában/ és jobb ki­használásában. A háború utáni idő­szakban tudósaink sikeresen oldot­tak meg sok hatalmas népgazdasági jelentőségű tudományos problémát. Abban az időszakban igen fontos eredménye volt ^ szovjet tudomány­nak az atomenergiatermelés mód­szereinek felfedezése. Ezzel tudo­mányunk és technikánk megszün­tette az Egyesült Államok mon«- polisztikus helyzetét ezen a téren és komoly csapást mért a háborús gyujtogatókra, akik más népek megfélemlítésének és zsarolásának eszközeként próbálták felhasználni azt, hogy birtokában vannak az atomenergiatermelés titkának és az atomfegyvernek. A szovjet állam miután rendelkezik az atom.- energiatermelés reális lehetőségei­vel i— nagy érdeke, hogy ezt az új energiafajtát békés célokra, a nép javára használják fel. mert az atomenergia ilyenirányú felhaszná­lása határtalanul kiszélesíti az em­ber hatalmát a természet elemi erői felett, a termelőerők növekedésé­nek, a technikai és kulturális hala­dásnak, a társadalmi gazdaság nö­vekedésének óriási lehetőségeit tár­ja az emberiség elé. A szovjet tu­domány és technika nagy sikereiről tanúskodik a Sztálin-díjiak évenkinti odaítélése kiváló tudományos mun­kákért, találmányokért és termelő munkamódszerek tökéletesítéséért. A tudomány az ipar a közlekedés és a mezőgazdaság 8470 dolgozó­ját tüntették ki a Sztál in-díjas meg­tisztelő címével. Ezek a Szovjetunió ipari fejlődé­sének alapvető eredményei a beszá- milóban ismertetett időszak alatt. A legközelebbi évek feladatait ipa­runk fejlesztése terén a Szovjet­unió fejlesztésére irányuló ötödik ötéves tervre vonatkozó előirányza­tok tervezete fejti ki, amelyet a kongresszus elé terjesztenek. Ezek a feladatok abból állnak, hogy az ipari termelés színvonalát 1955-ben — 1950-hez képest— körülbelül 70 százalékkal emeljük úgy, hogy a termelési eszközök termelésének kö­rülbelül 80 százalékkal, a fogyasz­tási cikkek termelésének körülbe­lül 65 százalékkal kell emelkednie. Ez a feladat az ipari termelés nö­velésének terén azt jelenti, hogy 1955-ben — 1940-hez képest — há­romszorosára emelkedik az ipar tel­jes termelése. Az ötödik ötéves terv új nagy lépést jelent előre országunkat a szocializmusból a kommunizmusba való fejlődése útján. (Viharos taps.) Malenkov elvtárs bírálja az ipar­ban mutatkozó hiányosságokat és kiemeli a munka termelékenysége emelésének feladatát. Pártunk a szocialista építés min­den szakaszában lankadatlanul har­colt a munka termelékenységének rendszeres emeléséért, mert ez a legfontosabb feltétele a szocialista termelés növekedésének és tökélete­sedésének. Főként ezzel .magyaráz­hatók azok az óriási sikerek, ame­lyeket a Szovjetunió termelésének- fejlesztésében elértünk. 1940-től 1951-ig a munka termelékenysége az iparban 50 százalékkal növeke­dett. Az ipari termelés növekedésé­nek 70 százaléka ebben az idő­szakban a munka termelékenységé­nek növekedéséből származott. Ugyanezen időszakaszban az épít­kezésnél 36 százalékkal növekedett a munka termelékenysége. ­b) Mezőgazdaság A beszámolóban ismertetett idő­szak kezdetéig *- vagyis a párt XVIII. kongresszusáig — a kolhoz­rendszer véglegesen megszilárdult országunkban, a kolhozok megerő­södtek és megingathatatlan a szó cialista gazdaság rendszere, mint a földművelés egyetlen formálja. A háború ideiglenesen feltartóz­tatta a mezőgazdaság fejlődését, s nagy kárt okozott neki, különösen a volt megszállott területeken, áhol a hitlerista Hódítók tönkretették és kirabolták a kolhozokat, gép és traktorállcmáscikat és a szovhozo-’ kát. De a háborús idők óriási ne­hézségei ellenére a keleti területek kolhozai és szovhozai fennakadás nélkül ellátták a hadsereget és a lakosságot élelmiszerrel, a könnyű­ipart pedig nyersanyaggal. A kol­hozrendszer nélkül a kolhozparasz­tok és kolhozparasztnők önfeláldo­zó munkája nélkül, magasfokú po­litikai öntudat és szervezsettség nél­kül nem tudtuk volna megoldani ezt a fölötte nehéz feladatot' A mezőgazdaságban tett párt és kormányintézkedésiek megvalósítá­sának eredményeképpen sikeresen leküzdöttük azokat a nehézségeket., amelyeket a háború és azt követő- leg az 1946. évi erős aszály oko­zott s rövid idő alatt helyreállí­tottuk és túlszárnyaltuk a mezőgaz­dasági termelés háború előtti szín­vonalát. Földművelésünk mind szaksze­rűbbé, mind termékenyebbé válik, s mind több és több árutermékei termel. Fontoljuk meg földműve­lésünk fejlődésének ezt a fontos sajátosságát. Most, amikor a ga­bonaproblémát sikeresen megol­dottuk, a földművelés eredményeit már nem ítélhetjük meg a régi mó­don, csupán a termelt gabona mennyisége alapján. Mint az idé­zett adatokból látható, a gabona- termés sikerei mellett a gyapot, cukorrépa, az olajosnövények, a takarmányfélék és más mezőgaz­dasági növények termelésének fej­lesztésében is nagy sikert értünk el. Korszerű földművelésünk minő­ségileg megváltozott, gyökeresen különbözik a régi kistermelékeny- ségű külterjes földműveléstől. Míg a Szovjetunióban valamennyi mezőgazdasági növény 1950. évi vetésterülete 1.4-szerese volt az 1913. évinek, s emellett a gabo­nanövények vetésterülete 5 szá­zalékkal emelkedett, addig az ipa­ri növények, valamint zöldségfé­lék és kobakosok vetésterülete több mint 2.4 szeresre, a takar­mánynövényeké pedig több mint 11-szeresre szökött fel. A növény- termelés árutermékének összérté­kéből jelenleg több mint 40 szá­zalék az ipari növényekre esik. Durva hiba lenne tehát, ha a föld­művelés sikereit csuk a gabonafé­lék 'termelési színvonala alapján ítélnénk meg. A háború utáni években nagy figyelmet fordítottunk a mezőgaz­daságnak új technikával való fel­szerelésére. Éneikül nem oldhattuk volna meg oly rövid idő alatt a mezőgazdaság helyreállításának és további fejlesztésének feladatát. Malenkov elvtárs beszél a szov­jet mezőgazdaság gépesítéséről és az ötödik ötéves tervben előirány­zott fejlődéséről. Behatóan foglal­kozik azokkal a feladatokkal, me­lyeknek megoldása a termésho­zam további emelését, az állatte­nyésztés hatalmas fejlődését fogja biztosítani, majd így folytatja: Párt- szovjet és mezőgazdasági szerveink a mezőgazdaság hábo­rú utáni újjáépítése és fejlesztése során megjavították a kolhozok, a gép- és traktoráliomások és a szovhozok vezetését. Ezen a té­len azonban még mindig akadnak hibák és hiányosságok. Melyek a hibák és hiányosságok a mezőgazdaság vezetésé terén, s mik íft a feladatok? Elsősorban rá kell mutatni arra, hogy egyes vezető funkcionáriusok — különösen a kis kolhozok egye sítésével kapcsolatban helytele­nül, fogyasztói szemszögből ke­zelték a kolhozépítés kérdéseit. Olyan javaslatokkal álltak elő, hogy fokozott ütemben valósítsák meg a kolhozok lakosságának egyesítését, nagy kolhozfalvakban hagyják tönkremenni az összes ré­gi kolhozépületeket és lakóháza­kat, s emeljenek új helyen nagy ,.kolhoz-lakótelepeket“ és ,, kol­hoz-városokat", „mezőgazdasági városokat“. Ők ebben látták a kolhozok szervezeti és gazdasági megszilárdításának legfontosabb feladatát. Ezeknek az elvtársak­nak tévedése abban van, hogy megfeledkeztek a kolhozok fő ter­melési feladatairól, a másodlagos fogyasztói feladatokat helyezték előtérbe: s a kolhozok mindenna­pi élete berendezésének felada­tait. A kolhozokban be kell ve­zetni a jövedelemelosztás haladóbb rendszerét. A kolhoz tagjai között az artyel jövedelmét a javukra írt munkaegységek, valamint brigád­juk, munkacsapatuk, vagy saját maguk által elért tényleges ter­méseredmények arányában kell elosztani. Ez módot nyújt majd a munkatermelékenység jelentékeny emelésére, az egyenlősdi végleges megszüntetésére és elő fogja se­gíteni a munkaegységek értékének további emelkedését. Elvtársak, mindannyian örven­dünk szocialista mezőgazdaságunk óriási fejlődésének. Földművelé­sünk és állattenyésztésünk ma újabb, hatalmas fellendülésben van. Nem kétséges, hogy a közeli években gazdag technikával fel­szerelt kolhozaink, gép- és trak torállomásaink és szovhozaink' még sokkal jelentősebb sikereket aratnak majd a mezőgazdaság fej­lesztésében: élelmiszerbőség lesz az országban a nép számára és teljesen elegendő nyersanyag gyor­san fejlődő könnyűiparunk szá­mára. (Hosszantartó taps.) d) A takarékosság a népgazdaság -további, fellendítésének igen fontos eszköze A Szovjetunió népgazdasága sa­ját tartalékaiból, belső felhalmo­zási forrásaiból fejlődik. Ezért pártunk mindig nagy figyelmet for­dított és fordít a szigorú takaré­kosságért folyó küzdelemre, s a takarékosságot a gazdaságon be­lüli (felhalmozás megteremtésére és a felhalmozott eszközök helyes felhasználása fontos feltételének tekinti. A takarékosságnak — m-jnt a szocialista gazdálkodás módszerének — nagy szerepe volt az ország iparosításában. Most, amikor országunkban a népgazda­ság újabb hatalmas fellendülése megy végbe, s ezzel egyeidejűleg rendszeresen csökkentik a köz­szükségleti cikkek árát, a takaré­kosság még fokozottabb jelentő­ségű. Minél teljesebben és ész­szerűbben használjuk fel a terme­lési tartalékokat, minél takaréko­sabban és körültekintőbben vezet­jük gazdaságunkat, anál nagyobb eredményeket érünk el a nép anyagi és kulturális színvonalának emelésében. A beszámoló foglalkozik azok­kal a hibákkal, melyek a szovjet népgazdaság különböző ágaiban munkaerő, anyag vagy pénz pazar­lásához vezetnek és megállapítja 3 feladatokat. A feladat az, hogy véget ves­sünk a gazdasági vezetők és párt- szervezetek közömbösségének a gazdálkodás terén mutatkozó gondatlansággal és pazarlással szemben. A legszigorúbb takaré­kosság megvalósítása kérdései­nek mindig egész gazdasági és pártmunkánk középpontjában kell állnia. Fáradhatatlanul gondoskod­nunk kell arról, hogy a szovjet em­bereket a közösségi, a szocialista tulajdon óvásának szellemében ne­veljük. Gyökerében ki kell irtani minden felesleges anyag- és mun­kafelhasználását, valamint pénzki­adást és rendszeresen biztosítani kell a termelési önköltségcsökken­tés feladatának teljesítését és túl­teljesítését. Fokozni kell a harcot a gondatlanság ellen, erősen csök­kenteni kell az általános költsé­geket az iparban, az építkezésnél, a közlekedésnél, a mezőgazdaság­ban, a kereskedelmi, begyűjtő és értékesítő szervezeteknél, ’ határo­zottan meg kell valósítani az ál­lami és gazdasági gépezet egysze­rűsítését és olcsóbbá tételét, fo­kozni kell a rubel-ellenőrzést a pénzügyi szervek részéről, továb­bá az ellenőrzést a gazdasági ter­vek teljesítése és a takarékosság elvének betartása felett. Gazdasá­gi kádereinknek a tökéletességig el kell sajátítaniok a szocialista gazdálkodás módszereit; kötelesek emelni technikai és gazdasági fel- készültségük színvonalát, rendsze­resen javítani a termelési módsze­reket, felkutatni, megtalálni és fel­használni a népgazdaság méhében rejlő tartalékokat. A népgazdaság fejlesztése terén ránk váró feladatok sikeres meg­oldása szempontjából óriási jelen­tősége van a szocialista munka- verseny továbbfejlesztésének. A párt mindig nagy figyelmet fordí­tott a verseny megszervezésére és azt tartotta, Hogy a szocialista munkaversenyben az a legfonto­sabb, hogy előrelendítse az elma­radottakat, hogy azok elérjék a legjobbak munkáját. Társadalmunk viszonyai közepette a szocialista építés minden szakaszán óriási szerepe van a munkában a példa- mutatásnak. A szovjet emberek saját tapasztalataikon nap mint nap arról győződnek meg, hogy a termelés jobb megszervezése,, az új technika bevezetése, a minden­fajta tökéletesítés és találmány feltétlenül azzal jár, hogy könnyeb­bé lesz a munka, fokozódik a dol­gozók anyagi jóléte. A szocialista építés minden szakaszán tömege­sen akad példája a dolgozók al­kotó kezdeményezésének, amely biztosítja a szocialista termelés szüntelen növekedését, tökéletesí­tését. G. M. Malenkov elvtárs előadói beszédének további részét lapunk holnapi számában közöljük.)

Next

/
Thumbnails
Contents