Somogyi Néplap, 1952. október (9. évfolyam, 230-256. szám)
1952-10-08 / 236. szám
VILÁG PROLETÁRJA / EG VE SÜL JE TEk'/ 0 ÉUEN AZ SZK(B)P XIX. KONGRESSZUSA! A MAGYAR D< ’• •'>;» .■ •> - r™*' ^ a Ám ' ' iá ’ oiGo; IÓV PÁRT JA MEGVEl PÁf ?T BÍZOTT . SÄG A'NAK LAPJA 1 IX. évfolyam, 236, szám. ÁRA 50 FILLÉR __ • Szerda, 1952 október 8. Ax Központi íi ott á^án.'ik be$zániolöja sí párt XIX. kongresszusa előtt G. M. Malenkov elvtársnak, az SZK(b)P KB titkárának előadói beszéde Moszkva, október 6. (TASZSZ) l. A Szovjetunió nemzetközi helyzete Elvtársak! A párt XVIII. kon- gresszusa óta eltelt időszak bővelkedett világtörténelmi jelentőségű eseményekben. A második világháború alapjaiban rendítette meg Sok nép és állam életét, s megváltoztatta a világ arculatát. A Szovjetunió megsemmisülése vagy gyengülése helyett a Szovjetunió megerősödése* következett be; a Szovjetunió nemzetközi tekintélye megnövekédett. A demokrácia meggyengülése és szétzúzása helyett több közép- és délkeleteurópai ország elszakadt a kapitalizmustól, s az említett országokban gyökeret vert a népi demokratikus rendszer. A gyarmati és függő országok népeinek még súlyosabb rabságba döntése helyett ezekben az országokban a nemzeti felszabadító harc újabb, hatalmas fellendülése következett be, kiéleződött az imperializmus gyarmati rendszerének válsága. A nagy kínai nép történelmi győzelme súlyos csapást mért az egész imperialista világrendszerre. Immár az emberiség egyharmada megszabadult az imperializmus elnyomásától, s lerázta az imperialista kizsákmányolás láncait. Sőt a, háború következtében három nagy- imperialista állam, Németország. Japán és Olaszország kiesett a nagyhatalmak közül, Franciaország és Anglia pedig elvesztette korábbi pozícióit. A háború utáni időszak a kapitalista világrendszer további gyengülésének, a demokrácia és a szocializmus erői növekedésének időszaka. Gazdasági téren a háború utáni éveket a tőkés országokban új gazdasági nehézségek fokozódása jellemzi, az amerikai imperializmus fokozódó terjeszkedése és1 ennek nyomán a tőkés országok ellentéteinek kiéleződése. Még’inkább fokozták az ellentéteket az imperialista körök arra irányhló próbálkozásai, hogy a gazdasági élet militarizálása és az új háború előkészítése útján lábolijanak ki a gazdasági nehézségekből. Politikai téren a háború utáni időszakot két tábor kialakulása jellemzi. Az agresszív, antidemokratikus tábor vezetője az Egyesült Államok. A másik tábor: a békeszerető, demokratikus tábor. Ez idő alatt a kapitalista világban a reakció és az agresszió új központja alakult ki az Egyesült Államok képében, ahonnan most a békét, a szabadságot és a népek nemzeti függetlenségét fenyegető legfőbb veszély kiindul. A béke erői e veszély láttán minden országban döntő harcra keltek, hogy megvédjék a békét és hazájuk nemzeti függetlenségét. A Szovjetunió a háború utáni időszakban folytatta a háború által megszakított útját a párt XVIII. kongresszusa által megjelölt irányban; ez az út a békés fejlődés, a szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenet útja. A háború utáni esztendőkben nagy eredmények születtek az iparban, a közlekedésben és a mezőgazdaságban, a tudomány, a kultúra és a művészet minden területén. Ezekben az években egyszersmind tovább szilárdult a sz0vjet rend, erősödött a szovjet társadalom erkölcsi és politikai egysége és országunk népeinek barátsága. A Szovjetunió aktivan harcolt; ezekben az években a világ békéjének megőrzéséért és megszilárdításáért. Vizsgáljuk meg a nemzetközi helyzet alapvető kérdéseit.A világgazdasági helyzet általános képét mostanában a fejlődés két irányvonala jellemzi. Az egyik; a békegazdaság szakadatlan fellendülésének vonala a Szovjetunióban és a népi demokráciákban; ez a gazdaság nem ismer válságokat, s fejlődése a társadalom anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítését szolgálja. Ez a gazdaság biztosítja a néptömegek életszinvonalának rendszeres emelését és a munkaerő teljes foglalkoztatottságát. Ezt a gazdaságot a demokratikus tábor országainak baráti gazdasági együttműködése jellemzi. A másik vonal a kapitalizmus gazdasági irányvonala. A kapitalizmus termelőerői egyhelyben topognak; ez a gazdaság, a kapitalizmus egyre mélyülő általános válságának és a folytonosan ismétlődő gazdasági válságoknak harapófogójában vergődik. Ez a gazdaság militarizá- lásának, a háborús célokat szolgáló termelési ágak egyoldalú fejlesztésének, az országok közti konkur- reumának és egyes országok mások által való leigázásának irányvonala. Az itt vázolt helyzet azért alakult ki. mert ez a gazdaság nem a társadalom érdekeit szolgálja, hanem a kapitalisták maximális profitjának biztosítását, az adott ország lakossága többségének kizsákmányolása, tönkretétele és nyomorba döntése útján, más országok — különösen az elmaradott országok népeinek leigázása és rendszeres kifosztása útján, végül pedig háborúk és a nemzetgazdaság militarizálása útján. Malenkov elvtárs összehasonlítja a Sz. U. és a kapitalista országok termelésének fejlődését, rámutat a népi demokratikus országok éred- ményeire és a világpiac szétesésére, majd rátér az amerikai imperializmus gazdasági politikájának jellemzésére. Az Amerikai Egyesült Államok megszedte magát a háborún, az amerikai milliárdosok megszilárdították gazdasági hadállásaikat. Az Egyesült Államoknak azokban nem sikerült elérnie célját, nem sikerült megteremtenie az amerikai tőke uralmát a világpiacon. Az Egyesült Államok azt gondolta, hof^y Németország és Japán harcképtelenné tétele után négyszeresére, ötszörösére emelheti termelését. Azon, ban mindössze kétszeresére emelte termelését, most. pedig lefelé csúszik a gazdasági válságba. Tény. hogy az Egyesült Államokban most legalább hárommillió teljesen munkanélküli és még több részleges munkanélküli van. A munkások t.ö- megsztrájkjai még bonyolultabbá teszi az Egyesült Államok, milliárdosainak helyzetét. Azért van ez így. mert az Egyesült Államok ipara, az Egyesült Államok uralkodó köreinek hibájából, elvesztette olyan piacait, mint a Szovjetunió, Kina, az európai népi demokráciák. Az amerikai imperializmus most nemcsak a népek nemzetközi ki- zsákmánvolója és leigázója. hanem olyan erő is. amely bomlasztja a többi kapitalista ország gazdasági életét. Az Egyesült Államok monopoltőkéje kihasználta versenytársainak gyengülését é. a háború után meghódította a kapitalista világpiac jelentékeny részét. Az Egyesült Államok .monopoltőkéje szétrombolja a kapitalista országok között történelmileg kialakult sokoldalú gazdasági kapcsolatokat és ezeket a?; említett országok és az Egyesült Államok egyoldalú kapcsolataival helyettesíti. Az amerikai monopóliumok a legarcátlanabb dömpinggel erőszakolják ki exportjukat, ugyanakkor kirekesztik belső piacukról a külföldi árukat. Ennek következtében a magas árak fojtogatják az amerikai népet. Az amerikai monopóliumok egyre inkább megbontják a kapitalista világpiacot. Az amerikai imperializmus lehetetlenné teszi a nyugateurópai országok számára, hogy élelmiszer- árukat szerezzenek korábbi keleteurópai piacaikon. Pedig a nyugateurópai országok .mindig nagy- mennyiségű ipari árut szállítottak oda, cserébe az élelmiszerért és nyersanyagért. Az amerikai imperializmusnak ez a gazdaságpolitikája ki kellett, hogy élezze az Egyesült Államok és a többi tőkés állam közti ellentéteket. Ezek közül a legfőbbek az Egyesült Államok és Anglia közötti ellentétek. Ezeknek nyomán nyílt harc folyik az amerikai és angol ■monopóliumok között a kőolaj, a kaucsuk, a ritka- és színesfémek, a kén és a gyapjú forrásaiért, az áruelhelyező piacokért. Ehhez járulnak még az Egyesült Államok és Japán, az Egyesült Államok és Olaszország, az Egyesült Államuk és Nyugat-Német.ország igen. komoly ellentétei. Ahogyan az. amerikai imperializmus „segély” leple alatt hitelnyújtással befészkeli magát Anglia, Franciaország, Olaszország gazdasági életébe, elhódítja az angol— francia gyarmatokon lévő nyersanyagot és az árupiacokat, úgy éleződnek és még tovább fognak éleződni az ellentétek az Egyesült Államok és Anglia, az Egyesült Államok és Franciaország között. Anglia, majd utána Franciaország és a többi kapitalista ország' arra törekszik, hogy kiszakítsa magát az Egyesült Államoknak való .alárendeltségből, hogy önálló helyzetet és magas profitot biztosítson a maga számára. Az angol kapitalisták még most kemény harcot folytatnak a nemzetközi kereskedelemben megnyilvánuló amerikai túlsúly ellen. A kapitalista országok háború utáni gazdasági nehézségei még fokozódtak azáltal, hogy az imperialisták maguk zárták el maguk előtt a demokratikus világpiacra vezető utat. Az Egyesült Államok kapitalistái felismerve ezeket a gazdasági nehézségeket, igyekeznek őket a koreai háborúval, fegyverkezési versennyel az ipar fmilitarizálá- sával egyensúlyozni. Az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország imperialistái a koreai nép elleni leakciós háború kirobbantása után és a demokratikus tábor elleni háborús hisztéria felszításával egyidejűleg háborús vágányra terelték a gazdasági életet, hatalmas arányúvá tették országuk gazda sági életének -milita’.'izálását és a fegyverkezési versenyt. Jelenleg ezen országok ipari termelésének egyre nagyobb részét használják fel hadfelszerelésre. A hadi meg rendelések döntő szerepet játszi; nak az Egyesült Államok és a többi kapitalista országok iparának fő ágazataiban. A kapitalista államok költségvetésében szakadatlanul növekszik a fegyverkezési versenyt szolgáló közvetlen és közvetett kiadások aránya. A háborús gazdaság vágányaira való áttérés lehetővé tette az Egyesült Államoknak és más kapitalista országoknak, hogy ideig- oráig emeljék ipari termelésük színvonalát. A burzsoá közgazdászok ezen az alapon igyekszenek bebizonyítani, hogy a nagy katonai megrendelések a végtelenségig képesek fenntartani az „üzleti tevékenység'1 magas színvonalát. A valóság azonban rácálfoi .ezekre az állításokra. Most, a kapitalista gazdaság különösen erős, mílitari- zálásának harmadik évében egyre nyilvánvalóbbak lesznek a miliía- rizálás pusztító következményei. A nemzetgazdaság miljtarizáiá- sa nem küszöböli ki, hanem ellenkezőleg, kimélyíti az arány ta- ianságot a termelési lehetőségek és a lakosság csökkenő fizetőképes kereslete között, amelyet a kapitalista országok vezető körei a végső minimumra csökkentének. Ez a kapitalista piac felvevő képességének egyre nagyobbarányú csökkenését vonja maga után. A katonai költségvetés felduzzasztása ilymódon szükségképpen újabb, mélyreható gazdasági válság kibontakozásához vezet. Különösen súlyos teherként nehezedik a fegyverkezési verseny az Egyesült Államok csatlós országainak gazdaságára. Az Egye sült Államok — miután kirobbantotta a koreai háborút fokozta nyomását a nyugateurópai államokra, azt követelve töltik, hogy egyre teljesebben állítsák át iparukat háborús vágányokra, fordítsanak aránytalanul magas összegeket a háború előkészítésére, megfosztotta ezen országok polgári termelési ágazatait a nélkülözhetetlen nyersanyagoktól és segédanyagoktól. Az amerikai imperializmus végkép levetette magáról' a kapitalista országok gazdasága „helyreállítójának" álarcát. Az amerikai „segítséget" most már csak fegyverkezésre és egy újabb háború előkészítésére adják. Az a fegyverkezési hajsza, amelyet Anglia, Franciaország, Olaszország, Nyugai-Némeiország, Belgium, Norvégia és más kapitalista országok vezetői az amerikai monopóliumok parancsára folytatnak, tönkreteszi ezen országok gazdasági életét és katasztrófába dönti azokat, Malenkov elvtárs beszél az Egyesült Államok csatlós országainak gazdasági nehézségeirő.1, népei életszínvonalának süllyedéséről, ami a háborús politika egyenes következménye, azután így folytatja beszámolóiját: —- A kapitalista világrendszer helyzetét ezidőszerínt az teszi még bonyolultabbá, hogy a háború következtében *és a nemzeti felszabadító harc újabb fellendülése következtében a gyarmati és függő országokban az imperializmus gyarmati rendszerének tényleges szétesése megy végbe. A fasiszta Németország és az imperialista Japán szétzúzásának közvetlen eredménye volt az imperializmus frontjának áttörése, Kínában, Koreában és Vietnamban, ahol a gyarmatok és félgyarmatok helyén népköztársaságok jöttek létre. A kínai nép győzelme méginkább forradalmasította a Keletet és elősegítette az imperializmus által elnyomott népek felszabadító harcának fellendülését. A háború utáni időszakban méginkább fokozódtak az ellentétek az anyaországok és a gyarmatok között. Anglia, Franciaország, Belgium és a többi gyarmattartó hatalom a gyarmatok rovására igyekszik kárpótolni magát azokért a terhekért, amelyet a gazdasági élet militarizálása és &z Egyesült Államok terjeszkedése rájuk hárít. Ugvanakkor az amerikai ,mpe- rialisták behatolnak e gyárimig,irtó hatalmak gyarmati érd vkköreí- be, ott pozíciókat hódítana« meg maguknak, fokozzák a gyarmati és függő országok népeinek kizsákmányolását. E harc során az amerikai hódítók összsskiivéseket sugalmaznak angol és francia „szövetségeseik" ellen, cselekedeteikkel elősegítik az imperializmus gyarmati rendszere válságának további elmélyülését. Sok gyarmati és függő ország (Egyiptom, Jván, Szíria, Marokkó, Tunisz és mások) területét katonai támaszpontok céljaira használják fel, lakosságát pedig a jövendő háború „ágyutöltelékének" szerepére készítik elő. A gyarmati és függő országok népei egyre határozottabban ellenállnak az imperialista le- igázóknak. A nemzeti felszabadító mozgalom növekvő lendületét bizonyítja Vietnam, Burma, Malájfőid, Fülöp-szigetek és Indonézia népeinek harca, a nemzeti ellenállás fokozódása Indiában, Iránban, Egvip- tomfcan és más országokban. A háború utáni időszakban &?■ Amerikai Egyesült Államok, Anglia és Franciaország uralkodó köreinek tevékenysége a nemzetközi kapcsolatok területén is az új háború előkészítésének jegyében bontakozott ki. Az Amerikai Egyesült Államok a második világháború befejezése ufán csaknem azonnal letért arról (Folytatás a 2. oldalon.) i
