Somogyi Néplap, 1952. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-07 / 235. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1952 oklóber 7, Y. M. Molotov elvtárs megnyitóbeszédé a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusán Moszkva. (TASZSZ.) Elvtársak! A Párt Központi Bizottsága ne­vében üdvözlöm a XIX. pártkon­gresszus küldötteit, valamint a kül­földi kommunista pártok és a mun­kásosztály más testvérpártjait kép­viselő kedves vendégeinket. (Viha­ros, hosszantartó tetszésnyilvání­tás.) Első szavunkkal forduljunk ma azok felé, akik a német és egyéb agresszorok ellen vívott háború éveiben hősiesen védelmezték szov­jet hazánkat, s életüket áldozták igaz ügyünkért. Emlékezzünk meg felállással azok dicső emlékéről, akik elestek ebben a háborúban, akik életüket áldozták a fasizmus ellen, a Szovjetunió szabadságáért és függetlenségéért vívott harcban. (Mindenki feláll.) Molotov elvtárs megemlékezik a XVIII. kongresszus óta elhunyt legtekintélyesebb pártfunkcionáriu­sokról. azután így folytatja; Pártunk előző kongresszusát, 1939-ben tartottuk. Az azóta eltelt időszak nagy történelmi jelentősé­gű események tanúja volt. Mint ismeretes, a német, fasiz­musnak a Szovjetunió ellen intézett hitszegő támadása megszakította népünk békés munkáját. Arra kény­szerültünk, hogy félbehagyjuk a harmadik ötéves terv feladatainak teljesítésével kapcsolatos munkán­kat. Teljesen a háborús célokra kel­lett összpontosítanunk egész tevé­kenységünket. A második világháború hatalmas megpróbáltatást jelentett a fiatal, soknemzetiségű szovjet állam szá­mára. Ez a háború ugyanakkor minden tekintetben próbája volt pártunk politikája helyességének is. A háború éveiben a szovjet nép sok nehéz napot élt át. súlyos ál­dozatokat vállalt. A Szovjetunió azonban nem gyengült meg és nem ingott meg az események tüzóben, hanem pártunk vezetésével mégin- kább megedződött és megerősödött, mint szocialista állam, s meg inkább meggyőződött erejéről, nagy ügyé­inek legyőzhetetlenségéről. A második világháború a fasisz. ta agresszorok vereségével ért ve­gét. Ez sok tekintetben előmozdí­totta az európai és ázsiai népi-fel­szabadító mozgalom erőinek kibon­takozását. Az új körülmények kö­zött, különösen pedig a Szovjet­uniónak a háborúban betöltött dön­tő szerepe eredményeképpen, lehe­tővé vált, hogy a háború utáni idő­szakban egész sor ország letérjen a fejlődés kapitalista útjáról és új útra_ a népi demokratikus államok megteremtésének és fejlesztésének útjára lépjen. Ez új szakasz alap­ját teremtette meg a nemzetközi szocializmus fejlődésében. Mindez megmagyarázza, miért nőtt meg napjainkban olyannyira pártunk eszmei irányító befolyása az ország életének minden megnyil­vánulására és miért oly nagy né­pünk szeretete pártja, Lenin-Sztá- Un pártja iránt. (Hosszas taps.) Ez azt is megmagyarázza, miért oly nagy mostanában pártunk nem­zetközi tekintélye, s miért oly nagy más országok dolgozóinak bizalma és tisztelete pártunk és sztálini ve­zetősége iránt. (Zajos, hosszantar­tó taps.) A Szovjetunió a háború utáni időszakban a népgazdaság helyreál­lításának és továbbfejlesztésének feladataira, valamint a népek béké­je megőrzésének és megszilárdítá­sának feladataim összporitosítotto erőit. A mostani kongresszuson . mer kell vitatnunk a Szovjetunió fej­lesztését szolgáló ötödik ötéves terv irányelveit. Az elmúlt év eredmé­nyei, de a folyó év gazdasági ered­ményei is arról tanúskodnak, hogy országunk dolgozói már jelentékeny sikereket értek el az ötödik ötéves terv hatalmas feladatainak végre­hajtásában. Az ötéves terv megvalósításával a szovjet nép új, fontos sikereket ér el a szocializmusból a kommu­nizmusba vezető fokozatos átmenet útján. (Zajos taps.) Magától értetődően nőm feled­kezünk meg arról sem, hogy a Szovjetuniót „államok rendszere” veszi körül, hogy van imperialista tábor, amely kalandor hódító terve­ket sző, amely egyre inkább fegy­verkezik, minden módon szítja a háborús hisztériát és folytatja az új világháború kirobbantásának előkészületeit. Ennek az agresszív antidemokratikus táborriSk élén az Amerikai Egyesült Államok reak­ciós uralkodókörei állanak, amelyek a kapitalista monopóliumok akara­tát teljesítik. Semmi sem leplezheti azonban a kapitalista világrendszernek az utóbbi években végbement komoly gyengülését, különösen azután, hogy a háborút követő időszakban ■összesen hatszázmillió embert kép­viselő számos állam kivált belőle. A háborús gyújtogatok és sajtóla­kájaik a békeszeretet álarcát öltik magukra és ugyanakkor a Szovjet­unió támadó szelleméről szóló rá­galom terjesztésével kísérlik meg elbutítani a burzsoá sajtó olvasóit. Semmiféle erőfeszítéseik sem képe­sek azonban elkendőzni azt a tényt, hogy éppen az imperialista tábor agresszív körei fenyegetik újból és újból a népek szabadságát és nem­zeti függetlenségét, fenyegetik új­ból és újból a békét és á nemzet, közi. biztonságot. A reakció és agresszió táborával szemben áll a másik tábor — a bé­ke és a demokrácia megvédésének nemzetközi tábora. Méltán áll a bé­keszerető, demokratikus tábor élén a Szovjetunió, amely változatlanul szilárdan védelmezi a népek közöt. ti béke megőrzésének és megszilár­dításának politikáját. (Tartós tet­szésnyilvánítás.) Mi, szovjet emberek, amikor a béke biztosításáért harcolunk, egyetlen percre sem feledkezünk meg arról, hogy kellő éberségre van szükség és készen kell állnunk arra. hogy aktivan visszavágjunk a harcias imperialista tábor bármi­lyen agressziójára. Enélkül nem lei­het valóban megvédeni a béke meg­őrzésének és megszilárdításának ügyét. Ebben Sztálin elvtárs közis­mert útmutatását tartjuk szem- előtt. amely a béke ügyéért küzdő népek harcának alapja, lett; ..A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének] ügyét és vé­gig kitartanak mellette (Heves, szűnni nem akaró tetszésnyilvání­tás.) A háború elkerülhetetlenné válhat, ha a háborús gyújtogatok, nak sikerül hazugságaikkal befonni a néptömegeket, félrevezetni és új világháborúba sodorni őket.” E pártkongresszus főfeladata — amit teljesíteni is fog —, hogy bevilágítsa a marxizmus-leninizmus tündöklő fényével1 a szocializmus új és még dicsőbb győzelmei felé vivő útat országunkban és a nem­zetközi demokratikus erők további még szélesebbkörű és hatalmasabb tömörüléshez vezető útat a béke vé­delmének érdekében világszerte. (Hosszas taps.) Pártunk minden eddiginél erő­sebben és szilárdabban érkezett el a XIX. kongresszushoz. (Hosz- szas taps.) Pártunk zászlaja, ame­lyet dicső harcok és győzelmek em­léke ragyog be, fennen lobog és újabb harcokra szólítja népünket a kommunizmus győzelme felé. (Hosszas taps.) Pártunk vezérének, Sztálinnak neve, az egész haladó emberiség legjobb reményeit és tö­rekvéseit fejezi ki. (Zajos, szűnni nem akaró ünneplés. Mindenki fel­áll.) A kongresszus ezután Molotov ja­vaslatára áttér vezetőszerveinek megválasztására. Melnyikov kap szót. javasolja, hogy a kongresszus elnökségébe a következő elvtársakat válasszák be:­V. M. Andrianov, A B. Arisztov, M. D. Bagirov, L. P. Béri ja, N. A. Bulganyin, K. J. Vorosilov, L. M. Kaganovics, D. Bz. Korotcsenko, O. V. Kuusiixen, G. M. Malenkov, V. M. Molotov, A. I. Nijazov, N. Sz. Patolicsev, J. V. Sztálin. N. Sz. Hruscsev, J. Sajahmetov. Amikor Melnyikov Sztálin elv- társ nevét említi, a teremben hatal­mas tapsvihar zúg. Mindenki fel­áll. A kongresszus egyhangúlag vá­lasztja meg az elnökséget, majd a kongresszus titkárságát, melyben a következő elvtársak foglalnak he- Ivet: A. N. Poszkrebisev, N. G. Igna­tov, I. V. Kapitonov, A. I. Mgelad- ze, L. G. Melnyikov, Z. I. Muratov, A. M. Puzanov, A. S. Sznecskusz, D. G. Szmirnov. A kongresszus egyhangúlag vá­lasztja meg a szerkesztőbizottságot, melynek tagjai; P. N. Poszpjelov, V. Gafurov, L. F. Iljicsov. N. A. Mihailov, M. A. Szuszlov. J. I. Tretyakova. Egyhangúlag a következő élv tár­sakat választják be a kongresszus mandátumvizsgáló bizottságába: N. M. Pegov, G. A. Arutinóv. Sz. Bafoajev. N. I. Beljajev, L. I. Brez-S- nyov, Sz. A. Vagapov, I. T. Grisin, J. E. Kalnberzin, A. I. Kiricsenko, N. V. Kiszelíjov, I. G. Kebin, I. R. Razzakov, M. F. Skirjatov, I. D. Jakovlev, A. P. Jefimov. A vezetőszervek megválasztása után jóváhagyják a kongresszus következő napirendjét: 1. A SZK(b)P Központi Bízott- súgónak beszámolója. — Előadó; G. M. Malenkov elvtárs, a Központi Bizottság titkára. 2. A SZK(b)P Központi Revíziós Bizottságának beszámolója. — Elő­adó : P. G. Moszkatov elvtárs, a Re­víziós Bizottság élnöke. 3. A XIX. , Pártkongresszus irányelvei a Szovjetunió fejleszté­sét szolgáló 1951—1955. évi ötödik .ötéves tervhez. — Előadó: M. Z. Szaburov elvtárs, az Állami Terv­bizottság elnöke. 4. Módosítások a SZK(b)P szer­vezeti szabályzatában. — Előadó: N. Sz. Hruscsev elvtárs, a Köz­ponti Bizottság titkára. 5. A párt központi szerveinek megválasztása. Ezután a kongresszus jóváhagyja munkájának eljárási szabályait. A SZK(b)P Központi Bizottsága beszámolójának megtartására szó­lásra emelkedik G. M. Malenkov elv társ, a Központi Bizottság tit­kára. Az Összkínai Szakszervezeti Szövetség alelnökének nyílt levele az amerikai munkásokhoz PEKING. (MTI.) Az „Uj-Kína” hírügynökség közli Csu Szue-fan- nak, az Összkínai Szakszervezeti Szövetség alelnökének nyílt leve. lét az Egyesült Államok szervezett munkásaihoz, az ázsiai és csendes- óceáni békeértekezlet alkalmá­ból. Csu Szue-fan bevezetőjében em­lékezteti az amerikai dolgozókat 1941 december 7-re, a pearl-har- bouri „gyalázat napjára“, s felhív­ja a 'figyelmet arra, hogy az Egye­sült Államok kormánya ma mégis támogatja a japán újrafelfegyver- zést és Nyugat-Németország fegy­verzésé:. Csu Szue.fan aztán rámutatott: az amerikai munkásokkal azt akarják elhitetni, hogy az új Kí­na fenyegeti az Egyesült Államo­kat, jóllehet Kínának nincsenek csapatai Amerikával szomszédos térségeken, míg a Kínával szom­szédos Koreában amerikai kato­nák tömegei harcolnak, Kína nein küld hajóhadat, vagy légierőt Ha- waíba, ugyanakkor az Egyesült Államok megszállta a kínai Tai- yant, Amerikára senki sem dobott bombát, viszont az amerikai bom­bák tömege hull Koreára és Kí­nára. Csu Szua-fan beszámol a kínai munkások sikereiről, az életszín­vonal emelkedéséről, majd befeje­zésül a következőket írja: Önök bizonyára egyetértenek azzal a meggyőződésemmel, hogy nem lehet eltérés Kína és Ameri­ka, valamint más országok munká­sai között békeszeretetük tekinte­tében. Adjunk hangot ennek a fel­fogásunknak, az ázsiai és csendes­óceáni békeértekezlet alkalmat nyújt erre. magyar Államférfiak üdvözlő táviratai A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG MEGALAKULÁSÁNAK HARMADIK ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL Otto Grotewohl elytársnak, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökének, Berlin, A Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának harma­dik évfordulója alkalmából fogadja miniszterelnök elvtárs, meleg baráti üdvözletemet. Az egész magyar nép nevében szívből kívánok Önnek további nagy sikereket abban a világtörténelmi jelentőségű küzdelemben, amelyet a szocializmus építésének útjára Tépett Né­met Demokratikus Köztársaság az egységes, demokratikus, függet­len Németország létrehozásáért és a béke megőrzéséért folytat, Rákosi Mátyás, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Willhelm Pieck elvtársnak, a Német Demokratikus Köztársaság elnökének, Berlin. Engedje meg elnök elvtárs, hogy a Német Demokratikus Köz­társaság fennállásának harmadik évfordulóján a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsa nevében őszinte jókívánságaimat fejezzem ki. Ä magyar nép baráti együttérzéssel kíséri a német nép harcát hazája egységéért, a demokratikus, békeszerető Németország fel­építéséért. Kívánom önnek, elnök elvtárs, hogy a Német Demokra­tikus Németország harca továbbra is sikerrel vigye előre a német népet a békés és boldog fejlődés útján. Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Georg Dertinger úrnak, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminiszterének, Berlin, Fogadja külügyminiszter úr, a Német Demokratikus Köztársa­ság nemzeti ünnepe alkalmából szívből jövő szerencsekívánaíaimat. Azok a sikerek, amelyeket a Német Demokratikus Köztársa­ság szocialista építő munkájában és a Németország szétszakítására irányuló imperialista politika ellen folytatott karcában ért el, a béke és a haladás ügyéért vívott közös küzdelem nagyjelentőségű tényezői. Biztos vagyok abban, hogy az egységes, független és de­mokratikus Németország ügyét, amelyet a világ összes békeszerető népei, élükön a nagy Szovjetunióval, sajátjuknak tekintenek, teljes siker fogja koronázni. Kiss Károly, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere. Három évvel ezelőtt kiáltották ki a Némejt Demokratikus Köztársaságot Három évvel ezelőtt, 1949 októ­ber 7-én alakult meg a Német De­mokratikus Köztársaság, amely J. V. Sztálin elvtárs meghatározása szerint fordulópontot jelent Euró­pa történelmében. A fiatal köztár­saság a viszonylag rövid idő alatt nagy útat tett meg. Nemcsak hely­rehozta a hitlerista uralom rombo­lásait, hanem messze felülmúlta a háború előtti gazdasági fejlettségi fokot. A Német Demokratikus Köztár­saságban ma már a dolgozó pa­rasztsággal szövetségben álló mun­kásosztályé a vezető szerep és a köztársaság demokratikus rendje teljes támogatásra talál a dolgozó tömegeknél. A népi és szövetkezeti üzemek az ipari nyerstermelésből 1950-ben 73.1 százalékot, 1951-ben 79.2 százalékot tettek ki és 1952. végén pedig el fogják érni a 80 százalékot. A Német Demokratikus Köztár­saság fennállása óta hatalmas fej­lődésen ment keresztül az' ipar és a mezőgazdaság. 1951-ben a köztár­saság ipari termelése 1950-hez vi­szonyítva 22.2 százalékkal emelke­dett. Ez év első felében a múlt év megfelelő időszakához képest az emelkedés 16.2 százalék volt. Nagyarányú volt a fejlődés a mezőgazdaságban is. A mézőgazda- sági növények hektáronkinti ter­méshozama megnövekedett és 1952- ben 1946-hoz viszonyítva az állat- állomány fejlődése már 50 száza­lékkal emelkedett. Az állatállomány ma már 9 százalékkal több, mint 1936-ban volt. A köztársaság kor­mánya a tönkrement mezőgazdaság helyreállítására 3 millió márkát adott, amelyből többek között 581 gépállomás létesült, amelyekben 16 ezer traktor dolgozik. A Német Demokratikus Köztár­saság dolgozói a Német Szocialista Egységpárt irányítása alatt meg­kezdték a szocializmus építését. Ezt csak az tette lehetővé, hogy a Szov­jetunió állandó támogatásban ré­szesítette és részesíti a fiatal köz­társaságot. Legutóbb a Szovjetunió a ’Német Szocialista Egységpárt központi bizottságának kérésére megkezdte a legkorszerűbb mező. gazdasági gépek szállítását, a Né­met Demokratikus Köztársaságba. Az ország ipari termelésének fejlődése, a mezőgazdaság termés- I hozamának állaúdó növekedése, a lakosság anyagi és kulturális szín­vonalának emelkedéséhez veze­tett. Minden fő iparágban jelentő­sen megnövekedett a munkabér. 1951-ben a gépgyártásiban ez a növekedés 20.2 százalékot, a kohá­szatban 18.2 százalékot jelentett. Ugyanebben az évben csökkent a dolgozók adómegterhelése és meg­szűnt a jegyrendszer az olyan fon­tos cikkekre, mint a liszt, kenyér, valamint gyapotkészítmények. Az állandó fejlődés, a dolgozók életszínvonalának emelkedése, ez jellemzi a Német Demokratikus Köztársaságot. Az imperialisták által megszállt Nyugat-Németor- szágot ellenben az állandóan ha­nyatló gazdasági élet, a nyomor és a munkanélküliség jellemzi. Míg a Német Demokratikus Köztársaság­ban már megszűnt a munkanélkü­liség, addig Nyugat-Németország- ban mintegy 3 millió a teljes és részleges munkanélküliek száma. A Német Demokratikus Köztársa­ságban rendszeresen csökkennek az árak és az adók, Nyugat-Né- metországban az élelmezési cik­kek ára csupán 1951-ben átlag­ban 20 százalékkal emelkedett. Az adóterhek az utóbbi 4 év alatt há­romszorosára nőttek meg. Nyugat- Németországban csupán a haditer­melés fejlődik, a békés iparágak pedig nem érik el a háború előtti színvonalat. A német dolgozók tudják, hogy az imperialisták Németországot agresszív céljaik érdekében akar­ják felhasználni. A dolgozók azon­ban ezt meg fogják hiúsítani, mert napról-napra erőteljesebben har colnak a független, egységes Né­metországért. A Német Demokra­tikus Köztársaság dolgozói cl vannak szánva, hogy megvédik de. rookratikus vívmányaikat, hogy to­vább erősítik országukat, hogy fo­kozott ütemben építik a szocializ­must, mert ezzel Németország és az egész világ békéjét szolgál­ják.

Next

/
Thumbnails
Contents