Somogyi Néplap, 1952. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-04 / 233. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Szembaj, 1952 október 4. „A marxizmus-len iniznms elméletének hatalmas gazdagítása“ A mW módosított szervezeti szabályzata tervezetéről (Folytatás az 1. oldalról.) Harmadszor el kell érni a tár­sadalom olyan, kulturális fejlődé­sét, amely a társadalom minden tagjának biztosítani tudja fizikai és szellemi képességeinek minden- oldalú fejlődését, hogy a társada­lom tagjainak lehetősége legyen olyan műveltség megszerzésére, amely elegendő ahhoz, hogy a tár sadalmi fejlődés aktív tényezőjévé váljék, hogy ssabadon választhas­sa meg foglalkozását és a fennál­ló munkamegosztás folytán egész életére ne legyen egy valamely foglalkozáshoz kötve. Csak ha mindezek az előzetes feltételek együttesen .megvalósul- nak, akkor történhetik meg a gyö­keres áttérés egyik gazdaságról, a szocializmus gazdaságáról a másik, magasabb gazdaságra, a kommuniz­mus gazdaságára. ■Sztálin elvtárs ..A szocializmus gazdasági problémái a Szovjetunió- bar.” című művében, egyibon a mai kapitalizmus legfontosabb problé­máinak is mélyreható, marxista elemzését adta. Sztálin elvtárs-azt tanítja, hogy a mai kapitalizmus alapvető gaz­dasági törvényének fő vonásai és követelményei ,.a maximális tőkés- profit biztosítása, az adott, ország lakossága többségének kizsákmá­nyolása, tönkretétele és nyomorba- döntése utján, más országok, külö­nösen az elmaradt országok népei­nek leigázása ■ és rendszeres kirab­lása útján, végül pedig háborúk és a nemzetgazdaság militarizálása út­ján. amelyeket a maximális profit biztosítására használnak fel.” Sztálin elvtárs megmutatta a ka­pitalizmus általános válságának ki­éleződését a mai szakaszban, hang­súlyozva, hogy a második világhá­ború és annak gazdasági következ­ményei legfontosabb gazdasági eredményének azt kell tekinteni, hogy az egységes és mindent átfo­gó világpiac szétesett, ez megha­tározza a világ kapitalista rendsze­re általános válságának további el­mélyülését. S a kapitalizmus táborával szembenálló, egységes, hatalmas szocialista tábor kialakulása arra vezetett, hogy az egységes, min­dent átfogó .világpiac szétesett, két párhuzamos világpiac alakult ki, amelyek szintén szembenállnak egymással. Emellett az Amerikai Egyesült Államok és »Anglia, Fran­ciaországgal együtt a Szovjetunió. Kína és az európai népi demokra­tikus országok gazdasági blokádját célzó politikájával akarata ellenére elősegítette az új. párhuzamos vi­lágpiac kialakulását és megerősö­dését. A szocialista tábor országai gaz­daságilag összefogtak és megte­remtették a gazdasági együttműkö­dést és a kölcsönös segítséget. A hatalmas szocialista tábor kialaku­lása azt jelenti, hogy ennek követ­keztében a fő kapitalista országok lehetőségei a világ erőforrásainak kiaknázására nem növekednek, ha­nem csökkennek majd, hogy a világ árupiacának feltételei ezen -orszá­gok számára rosszabbodni fognak, hogy ezekben az .országokban az j üzemek kapacitásának kihasználása I csökkenni fog. Mindez azt jelenti, j hogy noha a kapitalizmus fej'-ődésé- ■ nek ciklikus jellege meg is marad, j a termelés növekedése a fő ka-pi- j talista országokban az Összezsugoro- j dott alapon fog végbemenni, mert j a termelés volumene ezekben az í országokban csökkenni fog. A ‘kapitalizmus világrendszere’ — állapítja meg Sztálin elvtárs —, mindenoldalú válságot él át, amely mind a gazdaságra, mind a politi­kára kiterjed. Ennek az az oka, hogy egyre fokozódik a kapitaliz­mus gazdasági világrendszerének bomlása és növekszik a kapitaliz­mustól elszakadt országok — a Szovjetunió ereje, Kínáé és más j népi demokratikus államoké. A ka- j pitalizmus meggyengülése még job­ban elmélyíti annak belső ellenté­teit, kiélezi a harcot az imperia­lista rablók között. Sztálin elvtárs azt tanítja, hogy ! kádereink felvértezése a társada­lom gazdasági fejlődési törvényei­nek ismeretével a párt egyik leg­fontosabb feladata. Ezzel kapcso­latban. óriási jelentőségre tesz szert a politikai gazdaságtan marxista tankönyvének elkészítése. ,,A tankönyvre — írja Sztálin elvtárs — nemcsal; a mi szovjet if­júságunknak van szüksége, Különö­sen szükségük van reá a világ kom­munistáinak és azoknak az embe­reknek, akik a kommunistákkal éreznek. Külföldi barátaink tudni akarják, hogyan szakadtunk ki a kapitalista rabságból, hogyan alakítottuk át az ország gazdaságát a szocializmus szellemében, hogyan kötöttünk ba­rátságot a parasztsággal, hogyan értük el azt, hogy a mi, nemrégiben még a szegény és gyenge orszá- gunk gazdag és hatalmas országgá változott, mit jelentenek a kolho­zok, miért van az, hogy a terme­lési eszközök társadalmasítása elle­neve nem semmisítjük meg az áru­termelést^ a pénzt, a kereskedelmet -s így tovább, (jk tudni akarják mindezt és még sok mást éspedig nem pusztán kíváncsiságból, hanem azért, hogy tanuljanak tőlünk és saját országuk érdekében felhasz- nálják tapasztalatainkat” Ezért egy jó marxista politikai gazdaságiam tankönyv megjelené­sének nemcsak belpolitikai, hanem egyben nagy nemzetközi jelentősé­ge is van. Sztálin elvtárs ,,A szocializmus gazdasági problémái a Szovjet­unióban” című műve a legmaga­sabb szakaszt jelenti a marxista- leninista politikai gazdaságtan fej­lődésében. Ennek a műnek a meg­jelenése rendkívül nagy esemény a párt és a szovjet nép eszmei életében. A mű valóban történelmi jelentőségét. A sztálini mű óriási befolyást gyakorol az élenjáró szovjet tudomány fejlődésére, se­gíti kádereinket, hogy mélyebben megismerjék a társadalmi fejlődés törvényeit, nagy szerepet játszik !a külföldi kommunista és mun­káspártok eszmei felvértezésében. Pártunk megvalósítva mindazt,, amit Sztálin eivtárs lángeszűén fel­vázolt, vezeti a szovjet népet a kommunizmus győzelme felé. Vasárnap nyílik meg a XIX. pártkongresszus • MOSZKVA. Mint a moszkvai rádió jelenti, a XIX. pártkongresz- >szus október 5-én, vasárnap, moszkvai időszámítás szerint 19 órakor nyílik meg a Kreml nagy­termében. 1,752.683.200 forint a III. Békekölcsön jegyzésének eredménye A Magyar Távirati Iroda jelenti: A pénzügyminiszter közli, hogy a III. Békekölcsön jegyzését októ­ber 3-án lezárta. Az 1300 millió forint összegkén kibocsátott köl­csönt dolgozó népünk már a köl- csönjegyzés harmadik napján — 1308 millió forint jegyzésével — túljegyezte. A jegyzés lezártakor még nem végleges adatok szerint a jegyzés összege 1 milliárd 752 millió 683 ezer 200 forintra emel­kedett. A 3,154.627 kölcsönjegyzö ezzel a kibocsátási öísszeget 452 millió forinttal, vagyis 35 száza­lékkal túljegyezte. Kimagasló volt a kötelességtelje­sítésben élenjáró munkásosztály, az» alkalmazottak, elsősorban Bu­dapest dolgozóinak jegyzése. Bu­dapest dolgozói 759,212.400 forin­tot jegyeztek, a jegyzésben 1,117.545 ember vett részt. Dere­kasan jegyzett dolgozó parasztsá­gunk is, különösen kimagaslóan je­gyeztek az állami gépállomások. A megyék között a legjobb ered­ményt Zala megye érte el. Részletek Kovács István elvtárs előadásából II. Végül, de nem utolsó sorban a fokozott követelmények állítását pártunk fejszabadulás utáni fejlő­dése és jelenlegi helyzete teszi rendkívül szükségessé. A mi pár­tunk a felszabadulás után a szoci­áldemokrata és' többi pártokká: a tömegekért vívott harcban széle­sebbre tárta kapuit és komoly könnyítéseket tett a pártba való felvételnél. .Sok pártszervezet ko­moly hibákat követett el a tagfel­vétel terén. Számos helyen nem vá­logatták ki gondosan a tagokat, tagtoborzások, sőt. kollektiv tagfel­vételek voltak. Tagjaink közül so­kan még politikailag nem elég fej­lettek, nincsenek eléggé kipróbálva é3 nem szoktak még hozzá a szi­gorú pártfegyelem betartásához, a párt iránti kötelességteljesítéshez, a helytállásihoz. Egyes ’párttagok magatartásában, egyes pártszerve­zetek munkamódszerében sok még a szociáldemokrata maradvány. Párttagjainknak még nem vált im- sává-vérávé a bolsevik munkastílus, a párt ügyéért való bátor helyt­állás. Fokozott követelményeket ál­lítani a párttagság elé. egyben harcot jelent a szcciáldemokratiz- mus ellen a szoedem. maradvá­nyoknak sorainkból való kiirtásá­ért. Pártunkban napról-napra _ nő azoknak az aktivistáknak a szama akik megértve Rákosi elvtárs út­mutatását. a II. kongresszus és a Politikai Bizottság határozatát, a párt ügye iránti felelősségérzettől áthatva, aktivan kiveszik részüket a pártmunkából, a párt- ás a kor­mányhatározatok végrehajtásából. Ugyanakkor rá kell mutatni ar­ra is, hogy a pártmunka legfőbb gyengéje, hogy párttagjainknak még jelentékeny része nem értette meg a párthatározat lényegét és a II. kongresszus, valamint a^Po. litikai Bizottság határozatának végrehajtása nem folyik kielégítő­en s a javulás messze elmarad a követelményeik mögött, párttagja­ink egyrészénél még baj0k vannak a kötelességteljesítés, a pártfegye­lem, a párt ügye iránti felelősség- érzet körül. Amíg a mi nagyszerű pártakti­vistáink idejüket és erejüket nem kímélve, fegyelmezetten, áldozatké­szén. példásan teljesítik a párt iránti kötelességüket, addig számos párttag nem tesz eleget a szerve­zeti szabályzatban előírt, a párt iránti kötelességének, fegyelmezet­len, politikailag nem képezi magát, nem veszi ki részét a pártmunká­ból és formálisan, passzívan viszony, lik a párt- és a kormányhatároza­tokhoz és nem hajtja végre azokat. Nemcsak a párttagok, hanem a párt-, állami és tömegszervezeti funkcionáriusok között is vannak olyanok, akik nem hajtják végre a párt és’a kormány igen fontos^ha­tározatait. utasításait. Az utóbbi időben különösen gyakran fordul elő komoly opportunista dhajlás az üzemekben, hogy nem. bájtját: vég­re a termelés megszervezésére a munkafegyelem megszilárdítására, a normalazítás, a bércsalás, a ber- alaptúllépés elleni és a tsrv’.dűpcn- tok betartására vonatkozó határoza­tokat. Falun pedig a begyűjtés, az adófizetés, az állampolgári fegye­lem, a kulákok visszaszorítás>ra vonatkozó fontosabb határozatokat. Városban és falun is elhanyagol­ják a pártépítésre vonatkozó fon­tos határozatok végrehajtását. Formálisan viszonyianak a hatá­rozatokhoz, a szót nem követi elég­gé a tett, nem szervezik meg a ha­tározatok, a vállalások végrehajtá­sát és a végrehajtás rendszeres el­lenőrzését. Gyorsan fel kell számolni ezt a munkastílust. Meg kell javítani a határozatok végrehajtásának ellen­őrzését s mindenütt biztosítani kell a bolsevik mvflikastilust, hogy a szót a tett, a határozatot, a válla­lást a végrehajtás kövesse. A pártmunka elmulasztása, a ha­tározatok, útmutatások végre nem hajtása a párt és állami fegyelem gyakori be nem tartásához vezet. Egyes állami, gazdasági és tö­megszervezeti vonalon dolgozó kom­munista vezetőknek különös elkép­zeléseik vannak a pártfegyelemről. Azt hiszik, hogy rájuk nem köte­lezőek a párttagok számára előírt szabályok. Azt hiszik, hogy nekik nem kell megjelenni a párttaggyű­léseken, aktivaértekezleteken, hogy számukra nem kötelező a pártmun. ka és elfoglaltságukra hivatkozva kivonhatják magukat a pártokta­tásból. Azt hiszik, hogy a pávtfe- gyelem csak az egyszerű párttagok számára kötelező. Ezt a súlyos té­vedést .gyorsai fel kell számolni egész pártunkban. Minden pái’ttag vésse jól agyába az SZK(b)P szervezeti szabályzat 3. pontjának f) alpontját: ,.A párttag kötelessége, hogy tartsa be a párt- és állami fegyel, met, amely egyaránt kötelező min. den párttagra. A pártban nem le­het, kétféle fegyelem: egyik a ve­zetők és másik az egyszerű párttá, gok számára. A pártban egy a fe­gyelem, egy a törvény minden kom­munistára nézve, érdemeitől és tisztségétől függetlenül. A párt- cs állami fegyelem megszegése r.agy bűn, am<iy kárt okoz a pártnak, s ezért összeegyeztethetetlen a párt- tagság yal,’’ Párttagjaink között mind na. gyobb számban vannak olyan elv- társak. akik egyre jobban össze­forrnak a párttal, akik számára a legszentebb, a legfontosabb ügy a párt ügye. Olyan elvtársak, akik készek minden, helyzetben és min­den körülmények között öntudato­san, áldozatkészen, kommunistához .méltóan helytállni a termelésben, az ellenség elleni harcban. Nem lenne azonban helves el­hallgatni. hogy párttagjaink és tag­jelöltjeink egy részénél még komoly és sok hiba van a kommunista pél­damutatás és helytállás, az éberség, az ellenség elleni harc körül. Van­nak párttagjaink, akik rendszere­sen nem teljesítik a tervüket. Sok selejtet gyártanak, elnézik tűrik a normalazítást, a bércsalást, a munkafegyelem megsértését, sőt ■mi több, maguk is résztvesznek eb­ben. Számos esetben előfordul, hogy nem mutatnak példát és nem jár­nak élen a munkaversenyben, nem teljesítik vállalt kötelezettségüket. Előfordul több falusi párttagoknál, sőt párttitkároknál és tanácselnök- nél, hogy nem teljesítik beadási és adófizetési kötelezettségüket. Az utóbbi időben gyakran ta­pasztalható városban, üzemekben, és falun egyaránt, komoly jobbol­dali opportunista elhajlás, a kom­munista éberség eltompulása. a szájtátás, a helytállás hiánya az ellenség elleni harcban. Komoly opportunista elhajlás, hogy üzemekben, vagy falvakban a kommunisták gyakran tűrik a jobboldali szoedemek, a klerikális reakció, az üzemekbe beépült <>sz- tályidegen ügynökök, a kulákok, népellenes úszítók suttogó Propa­gandáját és szabotáló munkáját és nem lépnek fel harcosan ellene. A falvakban, a tanácsokban gyakori a liberalizmus a kulákokkal szem­ben. A kulákok „eltűnnek” a ku- láklistáról. Engedik, hogy ne te­gyenek eleget beadási kötelezettsé­güknek stb.. s nem verik energiku­san vissza a kulákok ellenséges agi- tációját. Ezt a komoly jobboldali opportunizmust pártszervezeteink­nek meg kell szüntetni. Az SZK(b)P szervezeti szabály­zata kimondja, a párttag köteles­sége. hogy ,,legyen politikailag éber, s vésse emlékezetébe, hogy a kommunisták ébersége minden te­rületen és minden körülményeik kö­zött szükséges .” Kommunista párttagnak lenni azt jelenti, hogy éberen mindenben a párt és az állam érdekeit kell szeni- előtt tartani és védelmezni. El kell érnünk, hogy minden egyes párttá- gunk jól ismerve a párt politiká­ját, ne várjon, külön utasításra, ha­nem bárhol és bármilyen előre nem látott helyzetben, helytálljon olyan kérdésekben is. amelyekben nincs kidolgozott határozat, vagy külön utasítás, védje meg a párt politi­káját és következetesen verje visz- sza az ellenség aljas támadását és harcoljon az opportunizmus min­denfajta megnyilvánulása ellen. A Magyar Dolgozók Pártja to­vábbi erősítésének, harckészsége fokozásának az előtte álló hatalmas feladatok sikeres megoldásának egyik legfontosabb előfeltétele, hogy a mi pártunkban is még ma. gasabbra emeljük a párttag meg­tisztelő címét. Tagjainkat és tag- jelöltjeinket a párt és a nép ügyé­ért való fakozott felelősségre kell nevelnünk. Ha megvalósítjuk, hogy minden párttag aktivan kivegye részét a párt politikájának a gyakorlati életbe való átültetéséből, és kom­munistához méltóan példát mutas­son a helytállásban, a nehézségek leküzdésében, az ellenség elleni harcban, akkor pártunk második kongresszusának, a Politikai Bi­zottság április 1'0-i határozatának és a Szovjetunió Kommunista Párt­ja módosított szervezeti szabályza­tának szellemében járunk el. A szervezeti szabályzattervezet­ben vörös fonalként húzódik végig a párt legfontosabb szervezeti el­vének, a demokratikus centraliz, musnak a megszilárdítása cs to­vábbfejlesztése. A párttagok köte­lességének és felelősségének fokozá­sa a centralizmus, a köz-ponti ve­zetés jelentős megszilárdítását eredményezi. Ezzel párhuzamosan jelentősen kiszélesedik a párton belüli demokrácia, a tagság jogai­nak biztosítása. A bírálat és önbírálat elmélyí­tése, a hibákkal szembeni engesz­telhetetlenség a szervezeti szabály­zat tervezetének egyik leglényege­sebb részét alkotja. A szervezeti szabályzat 3. pont­jának g) alpontja minden párttag kötelességévé teszi, hogy „fejlesz- sze az önbírálatot és az alulról jö­vő bírálatot, tárja fel és igyekezzék kiküszöbölni a munkában mutatko­zó hiányosságokat, harcoljon a munlcában a látszatsiker. az öntelt­ség és az önelégültség ellen. A bí- rálat elfojtása súlyos bűn. Aki el­fojtja a bírálatot és hivalkodás­sal, magasztalással helyettesíti, gz, nem maradhat meg a párt sorai­ban,” A pártbizottságoknak és az alap- szervezete-knek eddig is fontos fel­adatuk volt a bírálat és az önbí­rálat következetes alkalmazása. De most a szervezeti szabályzat-terve­zet minden pártszervnek, minden egyes alapszervezetnek és párttag­nak kötelességévé teszi, hogy „fej­lessze a bírálatot és önbírálatot, nevelje a kommunistákat a hibáik el­leni engesztelhetetlenség szellemé­ben,” A bírálat és önbírálat a pártká- derck , a párttagok és az egész dolgozó nép forradalmi szellemben való nevelésének bolsevik módsze­re. Az a célja, hogy feltárja és felszámolja a hibákat, gyengéinket és egyre jobban tökéletesítse1, maga­sabb színvonalra emelje munkán­kat. „Azt hiszem, elvtársak — mon­dotta Sztálin elvtárs — hogy az önbírálatra éppoly szükség van, mint levegőre, mint vízre.” Az ötéves terv irányelveit és a szervezeti szabályzat-tervezetet még a kongresszus előtt megvitat­ják az SZK(b)P minden pártszer­vében és alapszervezetében, ahol széles lehetőséget adnak a terve­zet bírálatára és kiegészítésére. A sajtóban megjelent közlemények az eddig lezajlott vitákról, a levelek, cikkek, javaslatok mutatják, hogy milyen mély a párton belüli demo­krácia és milyen messzemenőéi: a párttagok jogai és hogyan bírál­ják a különböző hibákat és azok el­követőit. A most érvényes szervezeti sza­bályzat biztosítja a párttagoknak azt a jogát, hogy beadvánnyal for­duljanak valamely vezető pártszerv­hez és felhívják a figyelmet a kü­lönféle rendellenességekre és hi­bákra. Az élet azonban bebizonyí­totta, hogy ez nem elégséges. ,,Gyakran előfordul — mondja Hruscsev elvtárs — hogy felelős funkcionáriusok akadályozzák a kommunistákat abban, hogy a ve­zető pártszervek, a központi bizott­ság előtt feltárják az ügyek ked­vezőtlen állását.. . Sok kárt okoz­nak a pártnak azok a kommunis­ták, akik — bár végnélkül hangoz­tatják a párt iránti odaadásukat — valójában azonban nem tűrik meg, elnyomják az alulról jövő kri­tikát”. Ezért az SZK(b)P szerve­zeti szabályzat-tervezetének egyik legnagyobb jelentőségű kiegészíté­se, hogy kimondja: ..A párttagnak nemcsak joga, de kötelessége is, hogy személyekre való tekintet nél­kül közölje a párt vezető szerveivel, egészen a központi bizottságig — a munkában észlelt hiány o*sság olmt. Azt, aki akadályozza a párttagot e kötelessége teljesítésében, mint a párt akaratának megszegőjét, szigorú büntetéssel kell sújtani.” (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents