Somogyi Néplap, 1952. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-30 / 255. szám

!y///9 Pß Ol £ FAß JA / VÉS ŰL JE TE IV/

1 JP

Otto GrotewoJil elvtárs beszéde a berlini nagygyűlésen,

Magyars,tád szövetkezeti község.

A, dialektikus és történelmi materializmus kérdései J. V. Sztálin

nyelvtudományi munkáiban.

IX. évfolyam, 255. szám. ARA 50 FILLÉR Csütörtök, 1952 október 30.

Nagygyűlés Berlinben

a magyar kormányküldöttség tiszteletére

A Rákosi Mátyás vezetésével Berlinben tartózkodó magyar kormányküldöttség tiszteletére kedden délután nagygyűlést tartottak a berlini Német Sportcsarnokban. A nagygyűlésen, amelyet Németország Demokratikus Nemzeti Frontjának országos tanácsa hívott ösz- sze, sokezerfőnyi közönség vett részt. Az ünnepélyesen feldíszített sportcsarnokot a Szovjetunió, a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság lobogói ékesítették és falain német és magyar nyelven a következő jelszó volt olvasható: ..A magyar és «• német nép együtt küzd a Szovjetunió vezette béke-világtáborban.”

Viharos éljenzés támadt, amikor Rákosi Mátyás, a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsának elnöke. Gerő Ernő és Kiss Károly miniszterek kíséretében Grotewolú miniszterelnökkel, Dieckmannal, a .népi kamara elnökével, Walter Ulbricht miniszterelnökhelyettessel, dr. Correnssel, a nemzeti front országos tanácsa elnöksége elnökével, továbbá a kormánynak a Német Szocialista Egységpárt Politikai Irodájának, a nemzeti front országos tanácsa elnökségének tagjaival, nemzeti-díjasokkal és a munka hőseivel a Sportcsarnokba lépett.

Az elnökségi emelvény első sorában Rákosi Mátyás, G,erő Ernő, Kiss Károly, Hajdú József rendkívüli követ és meghatalmazott miRákosi Mátyás a berlini Német

— Kedves Elvtársak! Berlin dolgozói !

— Engedjék meg, hogy átadjam önöknek mind a magam, mind a Magyar Népköztársaság kormánya és az egész magyar dolgozó nép nevében forró üdvözletemet és jókívánságaimat. Egyben felhasználom, az aiivUunai, hogy lilegtvoSZOiljGIil ci rokonszfeiivnek gs a szerető *-iíeh azt a sokféle megnyilvánulását, ame- lyet itt láttunk és minden alkalommal örömmel tapasztalunk. A mi látogatásunk célja a német és a magyar dolgozó nép barátságának elmélyítése. Két nép barátságának legszilárdabb alapja a közös célkitűzés. az érdekek azonossága. Hogy ezek az alapfeltételek a német és a magyar dolgozó nép államában megvannak,, arra világos bizonyíték az elmúlt hét esztendő története. Engedjék meg, hogy röviden beszámoljak a magyar dolgozó nép fejlődéséről az utolsó bét esztendőben.

— 1945 tavaszáig, amikor a .Szovjetunió hősi hadserege nehéz áldozatok árán felszabadította hazánkat, Magyarország elmaradt mezőgazdasági ország volt. Termékeny földjének nagyrésze a feudális grófok, bárók és püspökök kezén volt. Ugyanakkor a kilencmillió lakos közül hárommillió nincstelen volt, ahogy nálunk mondták; hárommillió koldus.

— Az ipari munkásság teljesen jogfosztott, bilincsbevert volt. Az ország csatatér volt és legtöbbet szenvedett fővárosunk, Budapest, amelynek házai 72 százalékig meg voltak rongálva és jórészt elpusztultak. A Duna gyönyörű hidjai végig az országban fel voltak robbantva. Nem volt vasúti közlekedés és a fővárosban nem volt villany-, gáz-, vízvezeték. Ebből a mélységből emelkedett fel a Szovjetunió nagylelkű segítségével, a Magyar Kommunista Párt vezetésével a magyar dolgozó nép. A .nagybirtokosok földjét kiosztottuk a falusi szegénység és a dolgozó parasztság között. 1947—48 folyamán létrejött a szerves munkásegység. A Szociáldemokrata Párt egyesült a

niszter, a Magyar Népköztársaság berlini diplomáciai missziójának vezetője, Otto Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke, Johannes Dieckmann, a népi kamara elnöke, dr. Correns, a nemzeti front országos tanácsa elnökségének elnöke, Walter Ulbricht, Heinrich Rau, Otto Huschke. Lothár Bolz és Paul Scholz miniszterelnökhelyettesek. Hermann Ma. tern, Franz Dahlem és Wilhelm Záisser, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Irodájának tagjai, Georg Dertinger külügyminiszter és Friedrich Ebert, Berlin főpolgármestere foglaltak helyet.

A nagygyűlést a Magyar Nép- köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság nemzeti himnuszainak elhangzása után Correns, a nemzeti front országos tanácsa elnökségének elnöke nyitotta meg. Szívélyesen üdvözölte a német fővárosba érkezett magyar vendégeket. Üdvözölte ezután a Német Demokratikus Köztársaság kormányának megjelent tagjait és a diplomáciai missziók jelenlévő vezetőit. Correns a magyar vendégek látogatását, mint a magyar és a német nép barátságának újabb bizonyságát méltatta, majd átadta a szót Rákosi Mátyásnak, a Magyar Nép- köztársaság Minisztertanácsa elnökének. Rákosi Mátyás az alábbi beszédet mondotta;

elvfárs beszéde Sportcsarnokban

Kommunista Párttal. Amikor a politikai harc eldőlt, az újjáépítés munkájáról áttérhettünk a szocializmus alapjainak tervszerű lerakására.

— Ez alatt a rövid néhány esztendő alatt gyökeresen megváltozott hazánk arculata. El lehet mondani, begy iparral rendelkező mezőgazda- sági országból komoly mezőgazdasággal rendelkező ipari országgá váltunk. (Taps.)

— 1952. szeptemberében az utolsó háború előtti évhez, 1938-hoz képest 645.000-el nőtt a keresők száma. Eltűnt a hárommillió koldus, eltűnt a munkanélküliség és helyette inkább munkáshiány jelentkezik, mint fejlődésünk egyik fékje. Gyáriparunk több mint háromszorosára növekedett, ezen be. lül a nehézipar négyszeresére, szenes acéltermelésünk több mint kétszeresére nőtt. 1952. legutolsó negyedévében gyáripari termelésünk 24.3 Százalékkal nagyobb, mint a múlt év azonos időszakában Az egy főre eső széntermelés tekintetében Magyarország megelőzi az olyan kapitalista államokat, mint Franciaország, Ausztria, Olaszország. A nyersvas- és acéltermelés terén megelőzi Japánt és Olaszországot. Alumíniumiparunk es petróleumtermelésünk gyors ütemben gyarapodik. Uj szocialista városokat építünk, amilyen Sztálinváros, amelynek Sztálin elvtársról elnevezett vasműve üzembehelyezése után annyi vasat és acélt termel majd, mint 1949-ben egész kohászatunk.

Most építjük Budapesten új földalatti gyorsvasutunkat. A felrobbantott hidakat felépítettük és azok most szebbek és erősebbek, mint régeníe. A mezőgazdaságban megkezdjük a szocialista építést. Je. lenleg a szocialista szektor, azaz a termelőszövetkezet és az állami gazdaság az ország szántóterületének 33.4 százaléka. A dolgozók egyre javuló szociális viszonyainak eredményeképpen a csecsemőhalandóság a Horthy-kor,szakhoz képest31 százalékkal csökkent. Az ipari munkáscsaládoknál a születési arány 50

százalékkal emelkedett. 1951-ben kétszerannyi diák járt középiskolába és háromszorannyi az egyetemre, mint 1937—38-ban. Az egyetemeken 1937—-38-ban a munkások és parasztok gyermekeinek aránya 3 százalék volt. Ez most 56 százalékra emelkedett.

— Az 1938-ban megjelent könyvek és brosúrák példányszáma 7.8 millió, 1951-ben 58.9 millió volt.

— Amilyen mértékben ismerték fel a munkások, parasztok, értelmiségiek, hogy az ország az övék, maguknak építik, olyan mértékben nőtt áldozatkészségük, fegyelmük és bozzátehetem; szaktudásuk is. Ehhez járult a Szovjetunió szakadatlan, önzetlen, baráti segítsége is. Ez a segítség nemcsak abban nyilvánult meg, hogy nyersanyagokat vagy legmodernebb gépi felsze* reléseket kaptunk. A Szovjetunió rendelkezésünkre bocsátotta legjobb specialistáit, gyártási módszereit. Lehetővé tette, hogy ma. gyár mérnökök, munkások, parasztok a Szovjetunióba menjenek ta- nulmányútra, vagy ottani egyetemeken, üzemekben sajátítsák el a világ legfejlettebb, leghaladottabb termelési módszereit. Ezek a mi sikereink legfontosabb rugói. Tér. mészetesen sikereink mellett bajok is v8nr*?k széü S2?Tornai. A ígIszh- badulás óta gyakran volt szárazság miatt rossz a termés. A régi tőkés világ maradványai nagy számban élnek közöttünk és igyekeznek mim den erővel hátráltatni fejlődésünket. Az amerikai imperialisták és a déli határunkon garázdálkodó Ti- tó-banditák sok kémet, kártevőt, szabotálót dobnak át határainkon. Saját tapasztalatlanságunk, éberségünk hiánya, a sikerek okozta önelégültség is okoz bajokat. Az ilyen eseteket, meg saját őszinte önkritikánkat. amellyel bajainkat segítés céljából feltárjuk, az ellenség gyengeségünk jelének magyarázza. Az imperialista urak és propaganda, bérenceik nem veszik észre, hogy a dolgozó nép túlnyomó többsége hallani sem akar arról, amit ők ,,felszabadulás”-nak neveznek. A. dolgozó nép tudja, hogy a régi rend visszaállítása újra elvenné a földhözjuttatott százezrektől a földet. Az ipari munkások nyakára visszarakná a tőkés jármot. Elveszne mindaz a jog, vívmány, kulturális fejlődés, amelyet a népi demokrácia adott. Elveszne hazánk függetlensége. szabadsága és csak a kizsákmányolás, a népelnyomás, a tőkések garázdálkodása lenne szabad. A mi dolgozó népünk ezért áll egyemberként az imperialistáéi, lenes béketáborban. Ezért írta alá több mint hétmillió ember a béke- felhívást. Ezért jegyzett több mint hárommillió állampolgárunk békekölcsönt. Ezért van a dolgozó nép elszánva, hogy szabadságát, függetlenségét,’ szocialista jövőjét szi'árd szövetségben a felszabadító Szcv- jetunióval és a népi demokratikus országokkal vállvetve minden eszközzel megvédi.

— A német elvtársak az elmondottak után megértik, hogy a magyar dolgozó nép milyen feszült érdeklődéssel és rokonsz-envvel követi a Német Demokratikus Köztársaság fejlődését, -Erről a fejlődésről lapjaink gyakran beszámolnék. A múlt évben az Ifjúsági Világ- találkozóra kiutazott fiatalok százai saját szemükkel látták ennék a fejlődésnek az eredményeit, A magyar dolgozó nép az elmúlt hét és fél esztendő tapasztalatai alapján megérti és méltányolja azt a nehéz és áldozatos munkát, amellyel a Német Demokratikus Köztársaság dolgozó népe eltakarítja Hitler átkos örökségét, a szörnyű romokat és bátran, a jobb, szocialista jövőbe vetett hittel dolgozik az újjáépítésen. Amikor értesültünk róla, 'hogy megteremtődött a munkásegyséig, a Német Szocialista Egységpárt, azonnal megértet* tűk, -hogy a Német Demokratikus Köztársaság népe a munkásosztály vezetése alatt a helyes útra tért. A magyar dolgozó nép örömmel üdvözli a Német Demokratikus Köztársaság dolgozóinak minden sikerét és az ötéves terv eredményeit. Nálunk is ismerik ennék a tervnek új, nagy létesítményeit, a keleti vaskohászati kombinátot Fürstenlbergben, a nyugati vaskohó-kombin átot Brandenburgban, az Oder-a-Ellba-csatornát, a lauchba- meri kokszosító üzemet, végül, de nem utolsósorban, azt a gkfá- szí építkezési munkát, amelyet Berlin újjáépítési programmjával kapcsolatban kifejtenek. Tudjuk azt is, hogy az idén a falun is megkezdődött a szocializmus építése. A termelőszövetkezetek száma növekszik. Számunkra nem: kétséges, hogy a' német dolgozó parasztság felismerve a termelőiszövetkezetek fölényét és gazdasági hasznosságát, egyre fokozottabb mértékben. fér át a modern nagyüzemi termelés e módjára. Ismerjük a Német Demokratikus Köztársaság fakóinak, polgárainak egyre emelkedő- életszínvonalát. -Ismertük azt a hatalmas kulturális fellendülést, amely a Német Demokratikus Köztársaság minden táján tapasztalható. Örömmel üdvözöljük a nagyszerű német ifjúság lendületét. amellyel egyemberként lelkes áldozatkészséggel támogatja a német dolgozó nép újjáépítési munkáját és felemelkedésének hatalmas ügyét.

—• Azt is tudjuk, hogy a hatalmas Szovjetunió ugvamúgy segít; minder) rendelkezésére álló eszközzel a Német Demokratikus Köztársaság dolgozó népét, mint ahogy ezt velünk tette. Mindannyiunik szeretett, bölcs vezére, Sztálin elvtárs, a fasiszta barbárok legszörnyűbb garázdálkodása közepette is megkülönböztette a német népet Hitlertől és csatlósaitól. Tudjuk, hogy a Német Demokratikus Köztársaság sorozatos és növekvő gazdasági és kulturális sikerei ugyanolyan mértékben, mint nálunk, a Szovjetunió és a bölcs Sztálin segítségére és támogatására vezethetők vissza. A német munkások, parasztok, értelmiségiek és ifjak felismerték, hogy az az egyedüli helyes út, amelyen a Szovjetunió vezette szocialista államok járnak. Ezért el vannak szánva, hogy ha kell, fegyverrel, ha kell, körömmel és foggal megvédik újonnan szerzett eredményeiket, éppen úgy, mint a- mi dolgozóink. Az is világos számunkra, bogy a Német Demokratikus Köztársaság néoe egyemberként áll a béke védelmezőinek táborában, elutasítja az imperialista háborús uszítókat. Ingatag elemek, árulók itt is akadnak, de a dolgozó nép zöme biztosan és erősen áll a demokrácia és a szocializmus nagy ügye mellett. Ez ,gj mi benyomásunk rövid németországi tartózkodásunk nyomán és erről fogunk örömmel beszámolni a magyar dolgozóknak. (Taps.)

És itt őszintén meg kell még mondanom, hogy az a rokonszenv, amelyet a magyar dolgozó nép a -Német Demokratikus Köztársaság népe iránt érez, újkeletű. Azelőtt a magyar nép a hírhedt német „Drang nach Osten“-nek, a

német imperialisták hódításainak és elnyomásának volt a tárgya, ami ellenszenvet és gyűlöletet váltott ki belőle. A sok szenvedés és pusztítás, amelyet Hitler fasisztái okoztak hazánkban, még soká élt népünk emlékezetében. Ez az emlékezés azonban olyan mértékben változott áf rokonszenvvé és barátsággá, ahogy a Német Demokratikus Köztársaság megalakult, ahogy felsorakozott a béke, a szocialista építés és a demokratikus haladás hívei mellé és amióta olyan párt ál az élen, mint a Német Szocialista Egységpárt és olyan férfiak, mint régi barátunk és harcostársunk, Wilhelm Pieck elvtárs, Otto Grotewolhl és Walter Ulbricht elvtársak. (Taps.)

Kedves elvtársak! Az elmondottak alapján nem kell bizonykodnom, hogy mi jól megértjük a német dolgozó nép minden örömét és bánatát. De ezt a megértést elősegíti az, hogy mi 2 -hét előtt még Moszkvában voltunk, ahol az a szerencse és 'kitüntetés ért bennünket, hogy résztvehettünk a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusán. A német dolgozó nép küldöttei beszámoltak erről a kongresszusról. A kongresszuson lenyűgöző hatást tett ránk a Szovjetunió gazdasági hatalmának és kulturális fejlődésének páratlan lendülete, irama, Ránk rendkívül mély benyomást, tett az az egység és szeretetteljes ragaszkodás, amellyel a szovjet nép küldöttei a Kommunista Párt Központi Bizottságát és különösen mindnyájunk szeretett vezérét, Sztálin elvtársat övezték. (Ütemes taps.)

Meggyőződhettünk róla, hogy a szovjet nép mit sem 'kíván úgy, mint a teremtő békét. Ugyanakkor száz formában meggyőződtünk arról, hogy a Szovjetunió dolgozó népe rendelkezik az°kkal a hatalmas eszközökkel, amelyekkel minden támadót szétzúzhat és hogy a szovjet nép élni is fog ezekkel, ha az imperialista -háborús gyújtogatok erre rákényszerítik. (Hosz- szantartó taps.)

A Szovjetunió Kommunista Pártjának kongresszusán sorra felvonultak a népi demokratikus országok képviselői, akik — mint az egyik hozzászóló mondotta — aj Csendes-óceántól az Elbáig terjedő területen egységesen építik az új életet. Beszámoltak hatalmas sikereikről és százféle formában adtak kifejezést annak ej szeretetnek és hálának, amelyet felszabadítójuk, a Szovjetunió és annak szeretett vezére, Sztálin elvtárs iránt éreznék.

A küldöttek felszólalásában kidomborodott az a baráti, bensőséges, őszinte viszony, amely őket a Szovjetunióhoz és egymáshoz fűzi. Ez a kölcsönös segítésnek, támogatásnak és bizalomnak az a légköre, amelyet azelőtt soha nem láthatott a világ, mivel ilyen viszony csak a szocializmust építő országok között jöhet létre. Tő"- kés, imperialist» országok között, amelyeknek létalapja saját dolgozó népük elnyomása, valamint más népek kizsákmányolása és elnyomása, ilyen viszonyról! szó sem lehet.

A tőkés, gyarmati vagy félgyarmati országok képviselői népeik erejéről és sikeres harcairól számoltak he, Elmondották, hogy Franciaországban, vagy Olaszországban a proletariátus többsége az imperialisták ellen vívott küzdelemben már mögöttük áll. Másutt, mint Vietnamban. Burmában és egyebütt, már nyílt fegyveres harcban szabadították fel orszá(Folytatás a 2. oldalon.)