Somogyi Néplap, 1952. szeptember (9. évfolyam, 205-229. szám)
1952-09-14 / 216. szám
V!LAG PROLETÁRJAI EG YE SÜLJ ETEK/ IX. évfolyam, 216. szám. | Aljgi ÁRA 50 FILLÉR Üdvözöljük a 111. Szövetkezeti Kapót A párttagsági könyvcsere a pártélet fontos eseménye Az őssi rétén egyen kérdései Amiről n legtöbb szó esik Torvajon. .. Megyénk kuTurólis éleiének fejlődése ifSW Vasárnap, 1952 szeptember 14. A Magyar népköztársaság Minisztertanácsának és a Magyar Dolgnzók Pártja Központi Vezetőségének határozata az álíattenyésztés és a takarmánytermeiés fejlesztéséről az 1952-54. években ' Országunk állattenyésztése a j felszabadulás óta, és különösen az; ötéves terv első két évében jelen- j (ősén fejlődött. 1948 óta a szarvas-1 marbaálomány 22, a sertésállomány 94, a lóállomány 27, a juhállomány 151 százalékkal növekedett. Országunk állatállománya lényegesen meghaladja a felszabadulás előtti színvonalat. Jelentősen fejlődött az állatié nyésztés a termelőszövetkezetekben és különösen az állami gazdaságokban. A mezőgazdaság szocialista szektoraiban együttvéve az utóbbi két évben a szarvasmarhaállomány 305, a sertésállomány 135, a lóállomány 308, a juhállomány 236 százalékkal nőtt. Állatállományunk fejlődésének jelentős eredményei azonban nem s'zabad, hogy önelégültségre vezessenek, mert állattenyésztésünkben igen komoly hibák, hiányosságok vannak és mert múld teljesebben kell kielégítenünk népünk és népgazdaságunk szükségleteit állati termékekben. Gyorsan szaporodó állatállományunk részére a belső tartalékok jobb felhasználásával megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányt kell biztosítani. Állattenyésztésünk gyorsüteanü fejlesztése érdekében meg kell akadályozni ez ellenséges elemeknek, főleg a kulákoknak az állatállomány csökkentésére irányuló kártevő szándékát. I. Az 1952—54. években tovább kell növelni az állatállományt és emelni kell az állattenyésztés termelékenységét, nz átlagos hozamot és a szaporaságot. 1 Az állatállományt 1954. év -»-»végéig, 1952 márciusához vi szonyítva, a következőképpen keli fejleszteni: Az összes szarvasimar- haállományt 11 — ezen belül a tehénállományt 32, a lóállományt 8, a sertésállományt 14, a juhállományt 62 százalékkal kell növelni. A termelőszövetkezetekben 1952 márciusához viszonyítva, 1954 végéig a közös szarvasmarha állományt 353 —- ezen belül a tehén- állományt 406, — a közös sertés- állományt 356 — ezen belül a. kocaállományt 365, — a lóállományt 387, a közös juhállományt 282 százalékkal, a közös baromfiállományt pedig tizenniégyszeresére kell emelni. Az állami gazdaságok ugyanebben az időszakban szarvasmarhaállományukat 173, a tehénállományt 214, a sertésállományt 114, a lóállományt 107, a juhállományt 90, a baromfiállományt 128 százalékkal növeljék. sy A tehenek átlagos évi tejho- zaimát az 1951. évihez viszonyítva 1954-re országosan 400 literrel kell emelni. 1954-ben az állami gazdaságok átlagosan 3200 literes, a termelőszövetkezeték 2400 literes évi tejhozamot érjenek el. A juíhonkinti gyapjulhozamot országosan 0 5 kilogrammal kell növelni, ezen belül az állami gazdaságokban 4.3, a termelőszövetkezetekben 4 kilogrammos átlagos gyapjuhozamot kell elérni. Az egyéves 'tojáshozamot országosam tojónkint 19 darabbal kell növelni, az állami gazdaságokban el kell érni a tojónkinti évi 110, a termelőszövetkezetekben az évi 100 darab tojást. Az átlagos malacszaporulatot országosan 37 százalékkal kell nő vélni. Az állami gazdaságokban 1954-ben országos átlagban 100 anyakoca után 1200 darab, a termelőszövetkezetben pedig 100 anyakoca után 860 darab malacot kell felnevelni. Az átlagos borjuszaporulatot országosan 10 százalékkal kell emelni. Az állami gazdaságokban 1954- ben évente 100 telién után 85, a termelőszövetkezetekben pedig 75 borjut neveljenek fel. A juhok szaporulatát országosan 15 százalékkal kell emelni. Ezen belül el kell érni, hogy egy év alatt 100 anyajuh után az állami gazdaságokban 125, ó fermelöszövetkeze- tck'ben 100 bárányt neveljenek fel. A szaporulat növelésével, az állatok jobb hizlalásával 1952-hez viszonyítva 1954-ben 50 százalékkal több sertéshúst és 45 százalékkal több marhahúst kell termel18. A földművelésügyi minisztérium, az állami gazdaságok és erdők minisztériuma, a begyűjtési minisztérium és a helyi tanácsok gondoskodjanak a következő intézkedések megvalósításáról: El kell terjeszteni a fejlett tenyésztési, takarmányozási módszereket, valamint az állattenyésztési tudomány legújabb vívmányait. Az állatokat hozamuknak *■'• megfelelően egyedileg takar hiány ózzák. Takarmányozásra nagymértékben használják fel a zöld-, a siló- és a vizenyős takarmányokat, ugyanakkor takarékoskodjanak az abraktarmányokkal. 1_ Biztosítsák az állatállomány megfelelő elhelyezését. Az istállók ne legyenek nedvesek, huzatosak, azokat rendszeresen szellőztessék, s tartsák tisztán. A betegségek megelőzése, az állatok termelékenységének fokozása érdekében kora tavasztól késő őszig alkalmazzák minél több helyen az állatok karámszerű tartását, a szabadszállást.- Az állami gazdaságok, tér - melőszövetkezetek szarvas- marha tény észe te ikben mindenütt térjenek rá a napi háromszori fejősre és a borjak itatásos módszerszel történő felnevelésére. Emellett 1953- ban legalább 3000, 1954-ben pedig legalább 6500 nagy tejhozamú tehénnél négyszeri fejest kell bevezetni. A zöld futószalag bevezetésével kora tavasztól késő őszig gondoskodjanak a tehenek zöldtakarmánnyal való ellátásáról. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek az olcsóbb, ugyanakkor a termelékenységet jobban elősegítő takarmányozás érdekében 1953 kan csak a napi 6 liternél, 1954- ben napi 8 liternél több teje* adó tehenek részére adjanak ab- raktakarmányt. A tej zsírtartalmának növelése céljából kezdjék, meg a tej zsír- tartalom szerinti átvételét. A tehenek tejtermeléséről tehenekint és naponta vezessenek pontos feljegyzéseket. J A sertéstenyésztésben a süldőkocák kivételével az egész kocaállománynál alkalmazni kell az évi kétszeri malacoztatást. C. ölkkenteni kell a malacok élhul- lási százalékát. A tenpelő sző vet kezetekben és az árutermelő állami gazdaságokban térjenek rá a sertésfajták keresztezésére. A hizlalás kezdeti időszaká- ban (70—80 kg-os súlyig) a feletetett takarmánynak legalább 50 százaléka zöld- és silótakarmányokból, valamint szénafélékből álljon. A hizlalás) meggyorsítása érdekében a malacokat mindjárt választás után fokozottabban ta- kaimányozzák, így el lehet érni, liogv a hússertések 10 hónapos korra, a mangalicasertések 12 hónapos korra legalább 130 kg súlyra hízzanak. / * A lótenyésztésben gondos- • kódjának minden egészséges kanca befedeztetéséről, a vemhes kancák kíméletes igázásáról és így minél több csikó felneveléséről. A juhtenyésztésben általá- §• tiossá kell tenni a kétévenként háromszori bárányoztatást. A juhászok fordítsanak nagy gondot a juhok takarmányozására, főként a silótakarmány etetésével akadályozzák meg az állomány téli súlyveszteségét. L A baromfitenyésztésben a '*'• keltető-állomásokon 1953- (óil kezdve kizárólag vérvizsgált, egészséges állományiból származó tojásokat szabad keltetni. A tyúkok tojáshozamának emelése érdekében létesítsenek ligetes kifutókat, alkalmazzák 4 téli tojástermelőit elősegítő űj módszereket (világítás, zöld- és silóbakarmányo- ziist, stb)^ vezessék be a baromfiak nyári vándorólazását. sy A szaporább és nagyobb hozamú állatfajták elterjesztése és a tenyésztői munka megjavítása érdekében a következő intézkedések szükségesek: n A kiváló értékű tenyészál- U' latok nevelése céljából^ az állami gazdaságokban, a kísérteti és tangazdaságokban, a jó állat- tenyésztéssel rendelkező termelő- szövetkezetekben törzstenyészeteket kell létesíteni. Segíteni kell a tenyésztési munkában azokat az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat is, akik megfelelő minőségű törzsállománnyal rendelkeznek, a tenyészállatok felnevelésére velük továbbra is tenyésztési szerződéseket kell kötni, r A törzstenyészetekben 1954. ' • év végére az a.fábbi ■ arányokban a következő fajtákból kell a törzsállományt kialakítani:-g Magyar-tarka szarvasmarha -■-•fajta 82, szítom ént áli 8, ho.rzderes 5, szürke magyar (alföldi magyar) 5 százalék. sy Nagy feliér hússertés (két ■^* típusban) 35, mangalica, 35, fekete hússertés (2 fajta) 30 százalék. o Magyar lófajta (félvér) 47, nóniusz 30, magyar hidegvérű 15, lipicai 4, arab telivér 2, angol telivér 1, ügető 1 százalék. /* Fésűs merinó juhfajta 85, ci- ■^‘ááfa 6, kaukázusi rambouil- let, fríz és karakul fajták 3—3 százalék. p Tvúkoknál fehér leKhorn faj- *-*• ta 30, sárga magyar, fehér magyar, kendermagos magyar, fogolyszínű lekhorn és a nagy vörös (Rhode Island) fajták 13—13, nagy kendermagos Plymauth) fajta 5 százalék. Törzsállományt kell kialakítani a magyar lúdfajtából, a nemesített magyar kacsa, a pekingi kacsa és a bronz-pulyka fajtákból. E fajtákon belül a törzste- j nyészetekben fordítsanak j nagy gondot a tájfajták tenyésztő-! sere és további enyésztésére. Első í sorban a bonyhádi, mosoni, békési ! és mezőhegyesi magyar tarka I szarvasmarha tájfajták, a szabol esi, kisbéri, tolnatamási, kemenes- aljai magyar ló tájfajták, valamint a mezőhegyesi és a hortobágyi nóniusz ló-tájíajták törzsállományát kell tovább tenyészteni. I A földművelésügyi miniszté- rium és az állami gazdaságok és erdők minisztériuma rész letesen írja elő a törzstenyészetek tenyésztési céljait. A fajták to- vábbjavításának főbb irányai a következők legyenek: szarvasmav- bafajtáknál a fejhozam és a tej zsírtartalmának növelése, lófajtáknál a nagyobb munkaképesség elérése, sertésfajtáknál a nagyobb szaporaság, gyorsabb fejlődöképes- ség és jobb takarmányértékesítés kialakítása. Juhfajtáknál a nagyobb gyapjuhozam és a nagyobb élősúly kifejlesztése, tyúkfajtáiknál a tojáshozam és a különféle betegségekkel szemben az ellenállóké- pesseg növelése. A termelőszövetkezetek és *'• állami gazdaságok árutermelő farmjai, valamint az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok is javítsák meg a tenyésztési munkát, a tenyészkiválasztás, a céltudatos párosítás, a jobb takarmányozás, gondozás, ápolás útján. Szaporítani kell a jobb termelő- kéipességű fajták arányát. / A kiváló apaállatok tény észhatásának jellentős kiterjesztése céljából tovább kell fejleszteni a mesterséges termékenyítést: 1953-ban legalább 45.000 tehenet, 70.000 kancát és 50.000 juhot, 1954-ben pedig legalább 55 000 tehenet, 84.000 darab kancát és 100.000 darab juhot kell mesterségesen termékenyíteni. A tenyésztői munka megja- §• vitása érdekében — az állami apaállatellátás rendszerének fenntartása mellett — az állami gazdaságok és a nagyobb termelő- szövetkezetek törekedjenek arra, hogy saját maguk tartsanak apaállatokat. « f A termelőszövetkezetek te- '*• nyésztői munkájának irányítása és megjavítása céljából a föld- művelési minisztérium szervezzen állami állattenyésztő állomásokat: 1952. év végére 9 szarvasmarhatenyésztő, 9 lótenyésztő, 6 juhte- tiyésztő és 7 sertéstenyésztő állomást kell létesíteni. Ezenkívül min den megyében állami baromfitenyésztő állomást kell szervezni. A t enne lő sz ötv e tk e z et e k baromfite- nyésztésének elősegítésére a földművelésügyi miniszter felügyelete alatt megyénkint keHteitőáílomáso kát ikell létesíteni. A kiváló minőségű tenyészállatók nevelése érdekében a begyűjtési minisztérium .az államnak átadott tenyészállatokat 1953 július 17-től egyszeres súlyban számítsa be a beadási kötelezettség teljesítéséibe, III. A mezőgazdaság minden szektorában gondoskodni kell az állat- állomány erőteljes fejlesztéséről: az állattenyésztési munkát szerve zettebbé, megbecsültebbé kell ten ni. T Az állatállomány további -*-• tervszerű növelése érdekében a következő intézkedések életbeléptetése szükséges: Minden termelőszövetkezet kötelessége, hoigy alakulásától számított egy éven belül minden 100 kh. szántóföldi területére legalább 5 tehénnel, 4 kocával, 46 törzsbaromfival és juíitenycszfo vidékeken (Szabolcs-Szatmár, Hajdú Bihar, Borsod-Abauj-Zemplén, Szolnok, Bács-Kiskun, Tolna megyék) 20 anyajuhval rendelkezzék. Z- Az egyénileg gazdálkodó "• dolgozó parasztok az idei szárazság ellenére is összes takarmányozási lehetőségük felhasználásával törekedjenek állatállományuk további fejlesztésére. sy Az állattenyésztői (különö- *“'• sen a sertéstenyésztői) munka lebecsülésének megszüntetése, valamint a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok gyorsan fejlődő állatállományához új dolgozók, elsősorban női dolgozók munlkábaállítása érdekéiben a következőket kell tenni: A termelőszövetkezetekben el kell érni, hogy 1954. év végére a tehenészetben és a sertéstenyésztésben dolgozóknak is több mint fele nő legyen. L Az állami gazdaságokban gondoskodjanak arról, hogy 1952 végéig legalább ötezer, eddig más munkakörben dolgozó állandó alkalmazott és legalább tízezer növénytermelési idénymunkás kapjon állattenyésztési munkára beosztást — elsősorban nők és fiatalok. Az 1954. év végére a sertés- és szarvasmiarhatenyésztés- ben 50 százalékban, a baromfitenyésztésben pedig túlnyomórészt női dolgozók legyenek. _ A termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban az állattenyésztési tanfolyamot, technikumot, vagy főiskolát végzett szakembereket, állattenyésztési dolgozókat kivétel nélkül állattenyésztési munkára kell felhasználni. ‘_> Az állami gazdaságokban és ^■•a III. típusú termelőszövetkezetekben, illetve csoportokban alakítsák ki az állattenyésztés fejlett, nagyüzemi munkaszervezetét. a Az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben, szervezzék meg és erősítsék meg az állattenyésztési munkaszervezés alapegységeit: az állattenyésztési brigádokat. A brigádokat ál- iatfajonkint, az állatok elhelyezésének és használatának megfelelően területileg is külön-külön szervezzék meg. /. Azokban az állami gazda- * * Ságokban és termelőszövetkezetekben, ahol nagyobb létszámú állatállomány van, a brigádok munkájának összefogására állatfa- jonkint külön-külön létesítsenek állattenyésztési farmokat. Az állami gazdaságok, ter- melőszövetkezetek minden állattenyésztési munkára szigorú napirendet kötelesek megállapítani. A takarmánygazdálkodásnál és az állati termékek kezelésénél szigorú számadást kell bevezetni. (Folytatás a 2. oldalon.)
